(Maria Veronika Rinderer OCD írása (Füzetként megjelent magyar nyelven egy szintén kármelita nővér fordításában!)
Hallgatag József 2
Ez az isteni hallgatás azonban nem mindig boldogító! Mindig szeret, de nem mindig tölt el örömmel. Egy tekintet, mely a lélek mélyét érintette, egy csók, amelyben Isten lénye a teremtmény legmélyére hatol nyomot hagyva maga után, egy forradást, amely a ráemlékezésben és a vágyakozásban fájdalmas sebbé válik. Isten hagyja, hogy ez a seb vérezzen, és a szenvedést még a hallgatásával is növeli, egy végtelennek tűnő hallgatással, melyben Ő maga rejtőzik! Az ínség mélységéből kifakadó kiáltás visszhangtalan csönd, minden menekvéskísérlet elhal a hallgatásban, s a remény minden sóhaja választalannak tűnik. A csend állhatatosságában azonban, Isten kezdi kinyilatkoztatni magát teremtményének, alakot ölt benne a szerető hallgatásban és felviláglik a hallgatag szeretetben. 
Szent József megértette ezt az isteni hallgatást, és hallgatással válaszolt, miként hallgatás volt a feladata is ebben a világban. Milyen szívesen lett volna Jézus előhírnöke, mint Keresztelő Szent János. Minden vágya volt „Őt hirdetni”, a boldogító titkot világgá kürtölni: „Nézzétek és lássátok, Ő az akire vártatok, Ő a Messiás, akire atyáitok is vágyakoztak!” Ez a hatalmas titok, mint sűrű köd borította be egész életét anélkül, hogy megsértette volna azt. Mindez, mint tűz égett benne, és Ő hordozta a szeretet tüzét. Mert a hirdetés nem az Ő feladata volt, nem az Ő útja. Az Ő élete a hallgatás szent pecsétjét hordozta.
Szent József a mi nagy tanítónk, a hallgatás erényének nagymestere. Egyetlen szent sem mutatja ilyen világosan, hogy Isten a hallgatásban beszél, hogy Isten a csendben szeret és ajándékozza önmagát. Azért kaptuk Szent Józsefet példaképül, patrónusul mindazoknak akiknek hallgatás a hivatása. De pártfogója mindazoknak, akik hallgatni akarnak vagy hallgatniuk kell, hogy az Isten szerető hallgatása védőn beburkolja őket.
Szent József, a hallgatás nagy tanítója és mestere,
könyörögj érettünk!
