(Maria Veronika Rinderer OCD írása (Füzetként megjelent magyar nyelven egy szintén kármelita nővér fordításában!)
Engedelmes József 1
Szent József törekvéseinek végső célja, nem az isteni akarat puszta felismerése volt, hanem annak maradéktalan teljesítése, amit a Lélek velünk is megismertet: az engedelmesség cselekedete.
József, számunkra az engedelmesség nagy tanítómestere, aki teljesen Isten akarata felé irányult és iránta tökéletesen engedelmes volt. Isten akaratát, minden önmagára való tekintet, kérdés, ellenvetés és késedelem nélkül teljesítette. „...felkelt álmából és úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta neki” (Mt 1,24). „...még abban az órában fogta a gyermeket és anyját, és menekült...” (2,14) József, Isten akarata iránt tökéletesen simulékony volt. Engedelmes bárányként követte Isten vezetését, mert meg volt győződve az isteni feladat mélységes valóságáról. „...boldogok, Isten szavát hallják és azt követik!” (Lk 11,28)
Krisztus maga is tanítja, hogy a hallás önmagában kevés, ha cselekedet nem követi. A feladat felismerése és elfogadása fontos, de ez csak előfeltétele – mintegy iránymutatója –, az engedelmesség erényének. A felismerés és a cselekedet között ugyanis, gyakorta mély szakadék tátong, melyet nem vagyunk képesek leküzdeni. A szakadék valójában a saját énünk diktálta kifogások. A vélemény ugyanis más irányt adhat a felismerésnek – olyan irányt –, mely az emberi szívnek jobban megfelel. Azonban már a felismerésnél, de még inkább az engedelmesség teljesítésénél feltétlenül szükséges, a saját érzéseink és hajlamaink Isten akaratának való alárendelése. Az „én” megtagadása és alárendeltsége ekkor válik fájdalmasan érezhetővé.
Ám minden fáradozásunk eredménytelen lesz, míg az "én"-nek ezt a szakadékát le nem győzzük. A „híd” megépítésének pedig egyetlen anyaga a szeretet. Ha küzdelmünk fegyvere nem az igaz szeretet és bizalom, soha nem győzhetünk!
Mert bizony értéktelen az az engedelmesség, amely kényszerből vagy keserűséggel történik, csupán azért „mert meg kell lennie”. Kevésbé értékes tehát, mint egy segélykiáltás az ég felé, amikor erőtlenséget és tehetetlenséget érzünk Isten parancsának teljesítésére.
