(Maria Veronika Rinderer OCD írása (Füzetként megjelent magyar nyelven egy szintén kármelita nővér fordításában!)
Engedelmes József 2
A szeretet, egyedül a szeretet a híd; a felismerés és a tett között. Minél inkább Isten maga építi ezt a hidat, annál több isteni erő és szeretet lesz engedelmességünk támasza. Mert minden tett vagy tenni akarás, csak akkor lehet Istennek tetsző, ha valójában Ő maga terveinek kivitelezője, bennünk és általunk.
Ez a szeretet, ez az engedelmes szeretet volt Szent József életének alapja. Miként ezt a hidat képezi számunkra Mária; Isten és ember között, az Ó és Újszövetség között, az Isten tervei és a megvalósítás között.
Szent József nem volt szerzetesi regulához kötve, elhatározásaiban és cselekedetiben teljesen szabadon dönthetett. Szabad volt ugyan, de mégis szigorúan elkötelezett. Oda mehetett ahova akart, ám mégis másvalaki vezette őt egy olyan úton, melyen aligha járt volna.
Szabad volt, és mégis fogoly; az Isten szeretetének a rabja. Az isteni Szív volt a cellája és az isteni akarat volt a regulája.
A szeretet fogsága; mélységes titok! Egy tiszta szívet nem lehet erőszakkal megkötözni, csak ha szeretetből akarja maga is a bilincseket, s arra vágyódik, hogy az Úr szeretete birtokába vegye. Nem kíván más helyiséget, mint fogságának azon szeretetcelláját, melyből nem kíván megszabadulni. Boldogan ízlelgeti, hogy Isten birtokába veszi és felhasználja üdvös terveiben. Átengedi magát annak a fájdalomnak, amelyet az „én” halála rejt magában. Boldog, kimondhatatlanul boldog, hogy az isteni Szívben a fogság kínját szenvedheti, mely kicsinnyé teszi és mindent elpusztít, ami Isten szeretetének az útjában állhatna.
Ebben a fogságban minden elhatározás és cselekvés belemerül Isten akaratába, és mindaz amit a szív akar elvész benne, mint csepp a tengerben. Az akarat arra törekszik, amit Isten akar, úgyhogy az isteni és emberi akarat teljesen egybeolvad. Cselekvő engedelmességünk tökéletesen megfelel Isten terveinek. Ilyenkor már nincs helye mérlegelésnek, a „miért” és „meddig” kérdésének, kibúvó keresésnek és változtatásnak, csupán a maradéktalan tettnek: „...felkelt álmából és úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta neki.” Szent József egész élete ennek a feltétel nélküli engedelmességnek volt kifejezője, mert ő Isten Szívében a szeretet foglya volt.
De az igazi, nagy engedelmesség tovább megy! Ha egy gyermek szívből szereti édesanyját, nem vár parancsaira és rendelkezéseire. Mindig igyekszik kívánságait leolvasni az arcáról, és mielőtt kívánságát kimondaná, tetteivel megelőzni azt. Szívének szeretetével igyekszik kitalálni, mivel szerezhet édesanyjának örömet.
Egy szív, amely Istent valóban szereti, keresni fogja Isten akaratát és amennyire tőle telik megelőzi parancsait. Minden alkalmat meg akar ragadni, hogy neki örömet szerezzen. Keresi a lehetőséget, hogy akaratát kiszimatolja, és egyedül arra vágyódik, hogy azt szeretettel véghez is vigye. Szent hallgatásban figyel, hogy kedvesének egyetlen szavát el ne mulassza. Feszülten figyel hangjára, hogy vele mindenben összhangban legyen. Minden gondja, hogy egyetlen kérését se utasítsa vissza. Ha Isten nehéz dolgot kívánna is tőle, könnyű lesz az neki, és a vágyakozás fénye a szent engedelmesség erőforrása lesz.
