(Maria Veronika Rinderer OCD írása (Füzetként megjelent magyar nyelven egy szintén kármelita nővér fordításában!)
Bölcs József
Szent Józsefben – hallgatag szeretete által – egy igazi, nagy bölcsesség bontakozott ki. Szíve legmélyéig bölcs volt. Nem rendelkezett nagy tudással, nem tanultságával tűnt ki Názáret lakói közül, hanem a mindenki másnál nagyobb bölcsességével. A bölcsesség ugyanis nem egyenlő a tudománnyal. A tudomány csak tudást ad nekünk, ám a bölcsesség – az igazi bölcsesség – tesz képessé minket felismerni Isten akaratát, behatolni egyre mélyebben az isteni akarat felismerésébe.
József, nyitva állt Isten akaratának teljesítésére. Akármi érintette is őt, azt mint égi ajándéknak tekintette, akár kellemes volt számára, akár kellemetlen, és semmi sem akadályozta teljesítésében. Minden eseményben meglátta Isten szeretetét, Aki a körülmények és események által közölte vele akaratát. A döntés keserves és nehéz órájában világosan felismerte, hogy mit kíván tőle az Úr, és odaadásában szívének szeretetreakciója az engedelmesség volt.
Az isteni akarat felismerésének feltétele a készség, a minden félelem és szorongás nélküli szándék arra, hogy Isten kezéből mindent, még a legkeserűbb italt is elfogadjuk anélkül, hogy természetünk és szívünk hajlamaival azt megédesítenénk. A döntés órájában ki kell üresíteni magunkat, le kell mondanunk saját akaratunkról, egész énünkről, hogy minden emberi befolyástól mentesek legyünk. Az „én” visszahúzódásával az Isten lép előtérbe és akarata közvetlenebbül és világosan érvényesül.
A kezünk ne csak üres, de nyitott is legyen, mert összeszorított ökölbe, nem helyezi akaratát az Isten.
Az egész magatartásunk „Ecce” legyen, egy „itt vagyok és hallom”, egy nyitott barázda, amelyben Isten akaratának elvetett magva, a mi engedelmességünk által gyümölcsöt terem. Ez az „itt vagyok”, soha nem a saját erőnkből születik meg, ez mindig kegyelem, tehát Isten ajándéka. Az Úr akaratának felismerése lényegében a „ház” alapköve, melyet Isten maga épít az emberi „én” Általa összetört köveiből. Istennek mindent össze kell zúznia, és a szívből mindent ki kell tépnie, hogy semmi se akadályozza Őt a kegyelem árasztásában, az „Ecce” ajándékozásában. Mindezt azért, hogy a „Fiat”-ot megteremtse, hogy megtörténtté tehesse szándékát.
Mária teljes mértékben képes volt az „Ecce” kimondására, mert nyitott és odaajándékozott szívéből fakadt. Egész lénye úgy át volt itatva az isteni akaratban való elmerüléssel, hogy Isten akadálytalanul megvalósíthatta a „Fiat”-ot, a történést, a tettet. Isten kimondott akarata szerint, az Ige belemerült az emberi létbe és hordoztatta magát. Az „Ecce” Mária számára is ajándék volt, de az épület kövei, nem emberi lényének törmelékei voltak, mert Ő bűn és bűnös hajlamok nélküli volt. Semmi sem volt benne, amit Istennek össze kellett volna törnie. Az odaadás kristálytiszta vize volt minden Őbenne, emberi belekeverések, önző indulatok, és szépítgetések nélkül. A Szent Szűzben minden egy nagy „Ecce” volt, és Isten az utolsó cseppig eltöltötte szívét szent akaratával. Tökéletes, felhőtlen világossággal ismerte fel Isten akaratát. Ő volt az Asszony, aki bölcsesség kincsét úgy birtokolta, mint senki más. József az Ő árnyékában élt, és példája gyújtotta lángra bölcsességét.
