A Hajnal Szép Sugara

Társkeresés, szerelem és érzelem, az érzékiség kísértésében (1)

     Két dolog, amiről soha nem beszélnek: 1) Hogy a szerelem, a másik nem egy tagja iránti, akarattól független lelki megnyilvánulás. Nem azonos a testi vággyal de még a szeretet puszta fogalmával sem – jóllehet –, e nélkül meg sem nyilvánulhat!
 2) A (szentségi) házasságon kívüli szexus, nem csak egy férfi és nő vágy szerinti egyesülése, hanem egymás lappangó démonjainak egyesülése is! Ebből fakadóan egy „flörtös-bájos-szerelmetes-szexus” is komoly lelkületi- és életromlást okozhat, miután elzárta a lelket az isteni kegyelem elöl, miközben a felek egyre csak csodálkoznak, hogy így-úgy „üldözi őket a balszerencse”!
     Az Evangélium is így tanítja az egybekelőket: „a kettő egy testté lesz” (Mt 19,6). Tehát a „egybekelés” egyé válást jelent, mint mondtam, nem csak testi szinten! Ezt jó lenne, ha tanítanák! Értsük meg! Egy férfi és nő egyé válásához nem elég legalább egyikük vágya vagy szimpátiája! Erre egy állat is képes! A megnyerő külső, az önfeledt "flörtös kapcsolat", nem várt „ártalmakat” hordozhat magában – és korántsem csak biológiai szinten –, hanem a lélekben is! A ketten eggyé válás, a megkötözöttségekre (démonainkra) is érvényes. Ezek is összeadódnak, ennél fogva nagy esély, hogy az addigi életvitel rossz irányt vesz! E természetfeletti erőktől csak a természetfeletti Szentségekkel szabadulhatunk meg! Ezért, nélkülözhetetlen a Szentségi Házasság előtt lerakni terheinket, élni a Bűnbánat Szentségével, hogy megtisztult lélekkel vehessék magukra a Házasság Szentségét, adhassák át magukat egymásnak és a jövőnek! A végleges elkötelezettség nélküli a testi együttlét, hiába okoz felemelő pillanatokat, mert bizony nagy eséllyel végtelen megalázottságot is eredményezhet, sőt – az elkövetett bűn révén –, nyomatékosíthatja az ördög igényét a lelkükre!
     A fentiek szerencsétlen megvalósulása után sokan tanúsíthatják, hogy valamiféle „felvilágosultabb” életszemlélet nyílt meg előttük, minek következményeként így vagy úgy, de bírálgatni kezdték az Istent és az Egyházat. Például a lelkifurdalásuk ellen feltett cinikus kérdés: „ha Isten teremtette a nemiséget is, akkor miért tiltja, hogy éljünk vele?” (Jó érv, csak hamis!) Isten ugyanis a szexualitást, a boldog paradicsomi lét boldog tisztaságába teremtette, és ez a szexualitás – tisztán –, csak Krisztus megváltó érdemeiből a Házasság Szentségének védelmi "aurájában" élhető meg! Az ember körülményei alaposan megváltoztak az ős-bűn elkövetésével! Az első Emberpár a tiszta szeretet fennköltségében élt, s a bűnnel született meg a szégyenérzet és az ösztön, a harag és az irigység. Az ember tehát lehetetlen helyzetbe került földi száműzetésével, ahol nemcsak az „ág is húzza”, hanem fennáll elkárhozásának konkrét veszélye is! Az örökéletű emberi lélek az eredendő bűn következményeként ugyanis egy mulandó testben találta magát, mely egyébiránt teljesen képtelenség! Ez viccesen olyan, mintha zsákba kötözve kéne megnyerni a 100 méteres síkfutást! Bizony, ilyen hasonló lehetetlenség, az isteni parancsok megtartása nélkül törekedni az üdvösségre!
     De Isten, nem hagyta magára az embert, ezért természetfölötti (isteni) segítségeket kínált fel – a Szentségeket –, mellyel élhet (vagy nem élhet) szabad akarata szerint. A Teremtő tehát, keretet adott az üdvös élethez a dolgok megélésére és (hangsúlyozom) nem a „korlátozás” miatt, hanem hogy biztosítsa a természetfeletti védelmet! A földi életben ugyanis olyan materiális és spirituális veszélyeknek vagyunk kitéve, melyeket irányítani kevéssé áll módunkban s az ember könnyen belevész, és végleg boldogtalanná válik! – Az Isten áldjon meg Benneteket, legyetek figyelmesek és vigyázzatok a lelketek tisztaságára, nem feledve, hogy csak a Szentgyónás mentesíthet a bűn terhétől, Isten végtelen Irgalmassága által!  

Holnap, folytatódik!