A Szeretetlánggal, miként a Mária-jelenésekkel való foglalkozás, akadálya az ökumenizmusnak?
Válasz: Az 'aggodalom' a mariológia több évszázados protestáns kriti-kájára utal, jóllehet legszívesebben „jegelik" a témát! A hitújítók feledni látszanak Luther higgadt mariológiáját: „Amikor maga az Isten nevezi Máriát anyjának /.../ Senki sem mondhat Róla vagy Neki ennél nagyobbat, mégha annyi nyelve volna is mint ahány fűszál /a réten/, ahány csillag az égen, vagy a tenger homokja. A mi szívünknek is el kell gondolkodnia azon, hogy mit jelent Isten Anyjának lenni.” (Luther: Kommentár a Magnificathoz) 
Hasonlókép iránymutató mindannyiunk számára Luther ezen kijelen-tése is: "Szűz Mária az a szív volt, akibe (az iste-ni) szavak mélyen beha-toltak és benne is ma-radtak." (LD 8,51: Sermon zum zweiten Weihnachts-tag)
Hasonlókép iránymutató mindannyiunk számára Luther ezen kijelen-tése is: "Szűz Mária az a szív volt, akibe (az iste-ni) szavak mélyen beha-toltak és benne is ma-radtak." (LD 8,51: Sermon zum zweiten Weihnachts-tag) Sajnos a protestantizmus – miként maga Luther is –, a későbbiekben 'kiforrták' ma-gukat és következetes taga-dásba mentek át minden ki-jelentés és dogma iránt, ami katolikus (lásd a magyaror-szági reformátusok 2012. május 24-én, a XIII. zsinati ciklus 10. ülésszakának hatá-rozatát, miszerint a katoli-kus szentmisét „kárhozatos bálványimádásnak” minősítik)! Ugyan bizony ez az ökumenizmusra való törekvés?
Márpedig a Kegyelem-közvetítő Istenanya (az Oltáriszentség Anyja) épp anyai szívén keresztül, az anyai szív szeretetével, kívánja gyermekeit megmenteni, s ennek tényét akkor is tudomásul kell venni, ha azok nem illenek valamilyen nyakasan erőltetett kritikai koncepcióba. Aligha két-séges, hogy az Egyház Anyja mind személyében, mind tevékenységében csak építő szerepet játszhat Fia Egyházának egységében.
Az ennyire kiélezett kérdésfelvetés – mint címünkben – tehát, igen veszélyesnek tűnik. Egyszerűen azért, mert az Egyház darabokra sza-kadása nem Isten akarata szerint való! Az Ő szándéka az egy akol és egy pásztor (miként abszurd nyelvtani csavar az 'egyházak' kifejezése is!) Ebből következik, hogy Jézus Anyjának szerepe az Egyház életében csak az egység építése és védelme lehet.
Felvetődik tehát a kérdés: vajon akkor megvalósulna-e az ökumenizmus, ha agyonhallgatnák pl. a Mária-jelenéseket? Az eddig tapasztalt hozzáál-lás szerint, aligha!
Protestáns részről az Egyház Anyjának lélekmentő szerepe csupán 'egy csendes tény', mivel maguk is felismerték, hogy az evangéliumi útról letért és 'elanyátlanodott' emberiségnek jól jönne egy istenanyai segítség!
A Szeretetláng üzenetét nem kevesen ismerik is közülük, hiszen Erzsébet asszony maga is beszélt néhány tiszteletessel, akik esetenként nagyobb türelmet és érdeklődést tanúsítottak az üzenetek mibenléte iránt, mint sok katolikus papunk. Értetlenséget, illetve hitelvi különbözőséget inkább a „szentek egyessége” jelenthet a számukra, mely persze a Szeretetláng 'kegyelmi működésének' lényege! Tehát az Egyház Anyjának segítségét még elfogadnák, de hogy ezért tudatosan engesztelve gyarapítsák azon üdvösségre jutók számát, akik viszonos segítséget nyújthatnak nekünk – nos, ez alapjaiban borzolja fel „búcsú-viszolygásukat”.
Tanácsul, álljon itt a Dél-amerikai püspöki karok konferenciájának, II. János Pál 1979-es pueblai látoga-tása alkalmával tett kijelen-tése: "A mai embert Má-ria személye kell, hogy közelebb segítse az Evangélium elfogadásá-hoz." A Szeretetláng üzene-téből ez a szándék olvasható ki! Nagy mulasztás lenne te-hát, 'ökumenikus tapintat-ból' mellőzni azt az istenanyai segítséget, melyet Ő kínált fel számunkra és mellyel elősegíthetnénk az Egyház vágyva-vágyott egységét! Nem feledve a Szeretetláng egyetemes könyörgését, mely nem a katolikusokra, nem Magyarország népére, hanem az egész emberiség-re kéri a Szűzanya Szíve Szeretetlángjának kegyelmi kiáradását! Begyik Tibor (Minden idézet vagy közlés, csak a szerkesztő és forrás megemlítésével!)
