http://www.magyarorszag-szep.hu/Gut/index.html

 A Szeretetláng üzenetének képi hasonlatai 2

 

      Az, hogy a "lángra gyújtott szívek mécsese", a krisztusi kegyelemmel gyujtott hit szimbóluma, példázza Nagy Szent Leo pápa (+461) római néphez intézett prédikációja: „Ha hittel és bölcsességgel gondoljuk át az ember teremtésének kezdetét, megértjük, hogy az Isten azért teremtette az embert saját képére, hogy kövesse Teremtőjét. Az emberi természet méltósága úgy valósul meg, ha az emberben mintegy tükörben, az Isten jóságának formája ragyog fel. Ezt a formát újítja meg bennünk nap mint nap a Megváltó kegyelme. Így az első Ádámban elbukott ember, a második Ádámban (Krisztusban) állhat ismét talpra. Az Isten szeret minket, saját képére újra formál és erőt ad ahhoz, hogy úgy cselekedjünk, ahogy Ő cselekszik, így megtalálva bennünk jóságának képmását. Vagyis, Isten lángra gyújtja szívünk mécsesét, hogy a szeretet tüzétől lángoljon és így szeressük Istent, és mindazt amit Isten szeret.”(Sermo 12,1)

http://www.magyarorszag-szep.hu/Beregszasz%202/index.html

     Kárpátalja mintegy 1.250.000 lakosából ma 150.000 magyar és 800.000 ruszin, állítja Dr. Popovics Tibor Miklós, Magyarországi ruszin kutató.

              Lásd:    http://www.egipatrona.hu/mvsz/images/doc2/193_210_popovics_t.pdf

Elmondásában: mai ruszinok etnikai keveredés folytán jöttek létre, és a ruszinok mindig is a magyarsághoz, a magyar államhoz tartozóknak vallották magukat.

     A több mint ezer éves együttélés során a Szent Korona Országában a ruszinok mindenben osztoztak a magyarokkal, mind sikerekben, mind bajban. Nem véletlen, hogy II. Rákóczi Ferenc fejedelem meghatódva „gens fidelissima”, azaz leghűségesebb népének nevezte a ruszinokat.

     Kárpátalja XX. századi sorsa hányatott volt: 1920-ban Trianon, az akkor létrehozott Csehszlovákiához csatolta, 1938-39-ben előbb az önálló Szlovákia része lett, majd nemsokára a szlovák-magyar etnikai határrevizió kapcsán visszacsatolták a Magyarországhoz.

     1947-ben a Párizsi "béke" a Szovjetunióhoz csatolta (ennél tragikusabbat nem is tehettek volna!), hiszen tudhatták, hogy a szovjet hatalom Kárpátaljáról is óriási néptömegeket hajt majd kényszermunkára, megsemmisítő táborokba, etnikai alapon megtizedelve a népek értelmiségét és véresen fogják üldözni a helyi görögkatolikus egyházat! Példaként, lásd:

http://www.hunsor.se/dosszie/akarpataljaimagybabilonifogsaga.pdf

http://www.karpataljalap.net/2007/11/09/boldog-romzsa-todor-puspok-elete-es-vertanuhalala

     Kárpátalja 1993-ban, az Oroszországtól önállósult Ukrajna része lett, mely a ruszinokat változatlanul nemlétezőnek tekinti, s bár az ukránok nagyon büszkék önállóságára, ezt azonban Kárpátalja más népeitől konokul megtagadják!

Mindenki ossza meg az evangélium üzenetét másokkal

     Az a több ezer zarándok, aki részt tudott április 6-án venni a vasárnapi Úrangyalán a Szent Péter téren, kedves ajándékkal térhetett haza – tájékoztat a Rome Reports hírportál.
     Ferenc pápa, a négy evangéliumot és az Apostolok Cselekedeteit tartalmazó „zsebevangéliumot” osztatott szét a téren jelen lévőknek – és általuk jelképesen minden egyes embernek. Majd beszélt arról a hagyományról, hogy a húsvétkor megkeresztelteknek Újszövetséget kell adni ajándékba – és hangsúlyozta: az evangéliumok olvasása minden időben, minden keresztény számára ajánlott. „Vigyétek magatokkal, és olvassátok minden nap. Maga Jézus szól hozzátok az evangéliumokban. Az Evangélium Jézus szava.”
Ferenc pápa azoonban kért valamit cserébe: mindenki ossza meg az evangélium üzenetét másokkal is!
„Talán van, aki el sem hiszi, hogy ezt ingyen kapja? – Rendben, fizetségképp tegyetek valami jót, tegyetek valamit szeretetből, viszonzás nélkül. Imádkozzatok valamelyik ellenségetekért, béküljetek ki valakivel, tegyetek valamit.”
     A Szentatya arra is emlékeztette a híveket, hogy napjainkban – az okostelefonok és tabletek korában – minden eddiginél egyszerűbb az evangéliumokat olvasni – és mindegyik eszközzel szabad is, amennyiben nyitott szívvel olvassuk.  (Magyar Kurír nyomán)

Videó: Rome Reports  https://www.youtube.com/watch?v=18Vfap82fwU

A fenti cikk kapcsán, felhívom kedves Olvasóim figyelmét, hogy E-mailben olvashatják a napi evangéliumot, ha feliratkoznak az alábbi linkre! De más információ is található alább:

1. Feliratkozás az e-mailes e-vangéliumra a   www.evangelium365.hu   oldalon. Napi evangélium, elmélkedés és imádság. Olvasható és hallgatható. Ingyenes.
2. Okostelefonokra alkalmazás evangelium365 néven található. Androidos telefonokra a Google Play-ben, iPhone-ra az App Store-ban. Olvasható és hallgatható. Ingyenes.
3. Csak hallgatható e-vangélium: A Bartimeus lista kifejezetten látássérülteknek, vakoknak készült. Akinek ismeretségi körében van olyan látássérült személy, aki szívesen hallgatná a napi e-vangéliumot, küldje el az illető nevét és e-mail címét Fehér János informatikusnak (fjk1969@gmail.com), röviden jelezve az ilyen irányú kérést. Ő szívesen felírja az illetőt. Természetesen ez is ingyenes.

http://www.magyarorszag-szep.hu/Beregszasz/index.html

A Szeretetláng litánia és a rózsafüzér eredetisége

Sokakban merült fel a kérdés, néhány imádság és imaszokás eredetét illetően.

1) Az un. Szeretetláng Litániát egy ágyhoz kötött pécsi pap Dr. Kálmándy László írta 1977-ben. Ő egyike a tizenkéthetes böjtöt vállaló "tizenkét papnak”. Erzsébetet és e sorok íróját személyesen ismerte és olvasta a teljes lelki naplót is. Személye, jelentős szerepet játszott a katolikus "röpiratok” (gépelmények) írásában, terjesztésében. Nevéhez köthető számtalan korabeli "Gobbi üzenet” fordítása is, Mária Papi Mozgalma számára. Ő írta "Dr Szentmihályi Gábor" álnév alatt az első Teológiai Szakvéleményt a Szeretetlángról! Több gyönyörű imát is írt, épp ezért érthetetlen, hogy a Szeretetláng Litánia formájánál miért hagyta el a litániáknál szokásos elő- és utókönyörgéseket!? (Azóta már pótolva lett!)

2) A „Szeretetláng Rózsafüzér” a Németországban nyomtatott szeretetláng füzetek révén lett ismert hazánkban. Ennek folytán azt tartotta mindenki, hogy egy német pap írta (Róth Anna Tarzicia IML nővér fordításában). Lényegében csak a rendszerváltás tájékán lett közismert, hogy egy Anna nevű Pécs környéki asszony írta, égi indíttatásra. A füzetkék hátulján népszerűsített un. "Szeretetláng rózsafüzér" Erzsébet asszonynak tetszett, de az Égiek nem nem szóltak róla és a benne elhangzó "Szeretetláng könyörgés" ígért érdemein kívül, külön ígéret és kiváltság nem ismeretes! Szépsége és alkalmassága mellett, egyetlen ami felróható, hogy zavart kelt a közös imádságokban, miszerint Szeretetláng rózsafüzér alatt egyesek a "Szűz Mária Fájdalmas és Szeplőtelen Szent Szíve" kezdetű (kis-rózsafüzért), míg mások a rendes "Domonkos" rózsafüzér Üdvözlégyeibe illesztett Szeretetláng-betétes mondását értik. Nem beszélve arról, hogy e megnevezéssel tartják számon a szív alakú szemekből álló szentolvasót is! (Melynek – egyébként kiváló – ötlete sem Erzsébet asszonyban merült fel !)

3) A piros szívekből álló szentolvasó készíttetésére szintén a dunántúli látnok asszony 'kapott indíttatást' 1986-87-ben. Így Erzsébet ezt már nem ismerhette! Ez az amúgy szép és találó kivitelezés, egyébként nem feltétele a Szeretetláng könyörgéssel mondott rózsafüzérezésnek!

    Megjegyzés: Valamennyi Mária-jelenés a „Domonkos Rózsafüzér” imádkozását kérte kiváltságoltjától és ez áll a Szeretetlángra is! Erzsébet asszonytól is a Szűzanya a "rendes" rózsafüzér imádságot kérte (a Szeretetláng fohász hozzáfűzésével!) Erre vonatkozóan lásd a Lelki Napló:  I/110; II/114; III/193; III/206; IV/27; IV/.29; IV/36. bejegyzéseit! Sajnos el kell mondani, hogy a fenti – "Szűz Mária Fájdalmas és Szeplőtelen Szent Szíve" kezdetű (kis-rózsafüzért) – kegyelmi értéke és kiváltsága nem egyenrangú, sem a "rendes" rózsafüzérrel, sem az "Isteni Irgalmasság rózsafüzérével" (Fausztina Napló 476) melyeket az Úr Jézus és Anyja, a pápák sora és a szentek ajánlanak, az Egyház pedig a legmagasabb szinten búcsúkkal látta el! 

    Egyébiránt, az ismeretlenség homályából előtérbe kerülő különféle "rózsafüzér-láncima" ötletek, gyakran zavart okozhatnak a hívek közösségében (mint fentebb említettük), mert esetenként megosztják, háttérbe szoríthatják a közismert, az Egyház által jóváhagyott, a szentek által ajánlott – a konkrét égi- és egyházi kiváltságokkal rendelkező – szentolvasó imádkozását! Azt azonban el kell ismerni, hogy a "Szeretetláng rózsafüzér" feltűnően gyorsan elterjedt az egész világon, és számtalan imameghallgatás fűződik hozzá! Ebből fakadóan, tehát két dolgot nem hagyhatunk figyelmen kívül:

a) Minden jó szándékú istendicsőítés a Szentlélek indíttatására történik (lásd 1Kor 12,3)! 

b) A klf imakezdeményeket sokan imádkozzák! Üdvös lenne tehát, ha az illetékes Egyházi Hatóságok megvizsgálnák és esetenként búcsúkkal látnák el ezeket, s így a kegyelmi érdemeik is nagyobbak lehetnének! (És persze aligha kétséges, hogy szekularizálódó világunkban még a magán indíttatású ima-kezdeményezések is nagyon pozitív hatásúak!) 

http://www.magyarorszag-szep.hu/Szineveri%20to/index.html

Szemelvények a Lelki Naplóból

   » A Szűzanya a feltétlen szerénységet szereti mindenkor, s így csak otthon írtam le, amiket mondott. Amikor Ő anyai jóságával Magához ragad, utána alig tudok visszaemlékezni szavaira. Amint elkezdte: „tüzet tűzzel fogunk oltani”, szavain igen meglepődtem, mert utána szünetet tartott, s azután így folytatta: „Olyan csodát művelek Én veletek (együtt) összefogva, melyen a világ tudósai hiába kísérleteznek, nekik ez soha nem lesz megoldható. Ezt csak a tiszta, Istent szerető lelkek bölcsessége fogja fel. Mert ők bírni fogják Istent és az Ő végtelen titkait. Igen, kislányom, tüzet tűzzel oltunk: a gyűlölet tüzét a szeretet tüzével. Szeretetlángom tüze oly nagy! És a sátán gyűlöletének tüze (is) már oly magasra csap, hogy azt hiszi, győzelme sikerrel jár. (De) az Én Szeretetlángom megvakítja a sátánt! Ezt a Szeretetlángot adtam Én most kezedbe, és rövidesen eljut rendeltetéséhez. A szeretetemből kicsapó lángok oltják a pokol tüzét, és el nem képzelhető fényességgel és jótékony melegséggel fogják elárasztani a földkerekséget. Leánykám, ehhez kell Nekem az áldozat, a te, a ti áldozatotok, hogy a lelkekben uralkodó, a pokol gyűlöletétől égő elmék és szívek Szeretetlángom szelíd fényét átvegyék.”«  (III/203)

ÁLDOTT LEGYEN

AZ ISTEN

MINDÖRÖKKÉ!

Imádkozzunk és böjtöljünk főpapjainkért!

A "PRAY AND FAST FOR OUR BISHOPS" amerikai kezdeményezéshez csatlakozunk, egy "magyarított" változattal! Az eredeti szándék szerint, minden héten egy szent főpap égi közbenjárását kérjük, földi Egyházunk vezetőinek többletkegyelmi segítésére Istentől! Az angol nyelvű változat (lásd) 32 héten át tart, a magyar változatban kiterjesztettük az egész évre, vagyis mind az 52 hétre! Hogy e közbenjárás kiesdésére miért van szükség – nem lehet kétséges –, sem annak aki a Világegyház állapotát szemléli, sem annak aki e blogot rendszeresen olvassa!
     Veszélyes időket élünk ugyanis! A világ nekirontott az életnek, a családnak és a vallásszabadságnak. Évente, több mint 50 millió magzatot áldoznak fel a halál kultuszának oltárán. A házasságot és a családot megtámadták azok, akik gyermekeinket természetellenességre akarják nevelni. Nem kevésbé kikezdték a szeretet értelmét, sőt magát a szentségi alapokat is ki akarják forgatni. Vallásszabadságunk óhatatlanul kicsúszhat kezünk közül, amikor a világ vezető politikusai – még a magukat keresztényeknek vallók is – hitünk liberalizálására vagy megtagadására akarnak rávenni, miközben az egyházi evangelizáció egyre erőtlenebb.
     Erős és szent püspökökre van tehát szükségünk, olyan püspökökre, akiket hősies erények töltenek el, akik átvezetnek minket ezen a sötét időszakon, akik képesek szembeszállni a világ erőszakos nyomásával. Olyan püspökökre van szükségünk, akiknek van tekintélyük és bátorságuk visszahívni az áruló politikusokat, figyelmeztetik őket felelősségükre és hősként védelmezik Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat.
Megvannak ezek a püspökeink, mert Isten nevükön nevezte őket. Nekik azonban szükségük van ránk. Szükségük van az imáinkra, áldozatainkra és böjtjeinkre. Mi azonban segítő szándékaink nyomatékolására a Szent Püspökök közbejárást kérjük számukra.
Csatlakozz kampányunkhoz! Közös imával és böjttel esdjük ki Istennél a kegyelmet pásztorainknak, hogy megvédhessék nyájukat!

Miért szükséges az imádság mellé a böjt?
     Azért, mert minden szeretetből hozott áldozat – így a böjt is –, nyomatékozza imaszándékunk komolyságát! Maga az Üdvözítő mondta: „Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29)
     „A történelem folyamán a katolikus hívek szükség idején imával és böjttel kérlelték Istent, mert ezek segítségével  közelebb kerülhetünk az Úrhoz, rávezetnek minket az Ő akaratának teljesítésére és imáink meghallgatása révén elnyerjük az Ő támogatását.” (Chaput érsek)
     Mint Krisztus testének és Egyházának megkeresztelt tagjai rendszeresen fölajánlhatjuk imáinkat és önmegtagadásainkat, hogy ezáltal mi magunk megerősödjünk, másokat szükségükben támogassunk és a gonoszt kiűzzük az Egyházból. A böjt és az ima egyesít minket a keresztrefeszített Krisztussal, Aki viszonzásul eláraszt minket isteni kegyelmével. A böjt hagyományosan azt jelenti, hogy kevesebbet eszünk. Azonban nem csupán ételről mondhatunk le mindennapjainkban, hanem szórakozásról, társas összejövetelekről, biztos örömet szerző dolgokról. Az is nagyon hatásos, ha olyan – élhető – cselekményekről mondunk le, melyek akár rabul ejtő szokássá is fajulhatnak, lassan elhangolva lelkünket Istenről vagy túlzásában, egyenesen a bűnre vezetnek!
     Kedves Olvasó! Az esztendő minden hétfőjén megjelenik ez a felhívás, más és más szent Apostol, Püspök, Bíboros vagy Pápa képével, mintegy az Ő közbenjárásukat kérve azon a héten, egyházi vezetőink megsegítésére! A hétfői böjt, azonosítható a Szeretetláng üzenete által meghirdetett – éppen a szenvedő papi lelkekért – felajánlott szándékkal. (Lásd Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadás I/30-31)

     Ajánlott ima a napi rózsafüzér (de legalább egy tized), lehetőleg a Szeretetláng fohásszal (benne vagy a végén): Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Majd imánk befejezésül mondjuk el az alábbi három könyörgést!
     1) Mindenben védelmezd Uram püspökeinket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket
szent jelenléteddel, hogy a Te békéd, örömöd és szereteted töltse el őket!
     2) Uram, gyújtsd föl püspökeink szívében a szeretet lángját, hogy úgy tekintsenek a rájuk bízott nyájra, mint lelki gyermekeikre és engedd, hogy Hozzád hasonlóan, mint szerető atya szolgálják őket!
     3) Mennyei Atyánk! Kérünk, áldd meg püspökeinket, akik Téged és a Szentlélekkel eltöltött Egyházadat szolgálják. Védd meg őket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket szent jelenléteddel! Amen

http://www.magyarorszag-szep.hu/Szineveri%20hago/index.html

 Szemelvények a Lelki Naplóból

 Jézus:   »"Kármelita kislányom!  Emlékezz vissza, amikor özvegy maradtál és gyermekeid nőni kezdtek, hogy kérted őket, legalább egy órát segítsen mindennap mindegyik, mily könnyebbség lenne ez neked. És milyen szomorú voltál, amikor mindenféle ürüggyel kimentették magukat, és neked egyedül, elhagyottan kellett fáradoznod. Leányom, de sok gyermekem van Nekem is, és ha csak egy órát segítene is mindegyik, mily gyönyörűségem telne bennetek. Ilyenkor különösen a Nekem szentelt lelkekre gondolok, akiket Szívem választottjainak tekintek, és ők mégsem egyesülnek Velem bensőségesen. Szétszórják őket a világias gondolatok. Kis kármelitám, úgy kérlek, merülj el Bennem! Legalább te óhajts még több kegyelmet! Segíts helyettük is, de ne egy órát, hanem szünet nélkül! Ne kérdezd, hogyan, légy találékony, és ragadj meg minden kis alkalmat, hogy a te áldozatai által a lelkek utáni szomjúságomat csillapítsd.”

     „Uram, én soha nem szűnő szomjúsággal vágyódom Utánad! Minden erőmmel szeretni akarlak, azok helyett is, akik nem jönnek Hozzád.” A beszélgetés közben oly nagy kegyelmeket kaptam az Úrtól! „Én Istenem, mit tettél velem? Most már végképp nem tudom, én élek-e. Mintha nem is a földön járnék, nem látok szemeimmel semmit, füleim  nem fogják fel  a világ hangját, szívem nem dobog már csak Benned, Érted."« (I/29)

http://www.magyarorszag-szep.hu/Toronyai-hago/index.html

'Misericordina' lelki gyógyszert osztottak szét a Szent Péter téren, amelynek hatóerejét Jézus szavatolja

A vasárnapi Úrangyala elimádkozása után Ferenc pápa köszöntötte a jelen lévő zarándokcsoportokat, köztük a Rómában élő eritreai közösséget, akik Szent Mihály liturgikus ünnepére gyűltek össze a Szent Péter térre. Imájáról biztosította továbbá a közúti balesetek áldozatainak szentelt nap kezdeményezőit: folytassák megelőző munkájukat, mert az óvatosság és a szabályok betartása önmagunk és mások védelmének elsődleges formája.
A Szentatya végül egy rokonszenves kezdeményezésről szólt:
"Most szeretnék ajánlani nektek egy gyógyszert. Valaki azt gondolhatja: a pápa már gyógyszerész is? Ez egy speciális orvosság a hit évében, amely végéhez közeledik. A szívgyógyszer 59 szemből áll. Egy lelki orvosságról van szó, amelyet Misericordinának hívnak. Ne felejtsétek el bevenni, mert jót tesz ám! Jót tesz a szívnek, a léleknek és az egész életünknek"! - buzdított mosolyogva Ferenc pápa.

(Itt jegyezzük meg, hogy az orvosság neve: Misericordina egy szójáték, amely a latin misericordia, irgalmasság és a cor, szív szavak összevonásából ered.)

A dobozban található gyógyszert önkéntesek osztották szét a Szent Péter téren a meglepett és hálás híveknek, benne egy apró rózsafüzérrel, az Isteni Irgalmasság kis képével, és egy használati utasítással az adagolásról. Ebben az áll, hogy az orvosság irgalmasságot hoz a léleknek, amelyet a szív nyugalmaként érzékelünk. Hatékonyságát Jézus szavai garantálják. Annyiszor lehet bevenni, ahányszor meg akarunk térni bűnösként, ha úgy érezzük, hogy segítségre van szükségünk, nincs erőnk a kísértések ellen harcolni, vagy nem tudunk megbocsátani valakinek, esetleg egy haldokló számára kérünk irgalmat, vagy Istent akarjuk imádni a kapott kegyelmekért. Gyermekek és felnőttek is használhatják, ahányszor csak szükségét érzik.
     A gyógyszer bevétele úgy történik, hogy elimádkozzuk az Isteni Irgalmasság rózsafüzérét, amelyet Szent Faustina Kowalska indított el. Nem tudni mellékhatásokról vagy ellenjavallatokról. A szentségekhez járulás emeli a gyógyszer hatékonyságát. Bevétele előtt tanácsos felkeresni egy papot a további információkért, valamint újbóli felhasználás esetére megőrizni a használati utasítást.
     A Misericordina-dobozokat több ezer példányban gyártották, négy nyelven: olaszul, spanyolul, angolul és lengyelül. A kezdeményezés - amelyhez hasonló már Lengyelországban volt - Konrad Krajevski érsek, a pápai főalamizsnás nevéhez fűződik.

1964. III. 21

Óvatos légy a politikai elköteleződésekkel,
mert egyes pártirányzatok velejárója, a démoni megszállottság!

       Történelmünk tényszerű tanúsága, hogy egyáltalán nem "összeesküvés elmélet" annak megállapítása, hogy mindenkori ellenségeink ősi célja: a magyarság teljes megsemmisítése vagy tudattalan szolgai masszává formálása! Ennek lépcsőfokai: 1) A magyar küldetés- és nemzettudat a fejekből való kimosása. 2) Az Egyház lejáratása és a hit kiirtása a lelkekből. 3) A nemi identitás összemosatása és az egészséges családmodell lejáratása. 4) Minden olyan ideológiát és gazdasági rendszert üdvözítőnek beállítani, amelyik Magyarország területi-, szellemi- és gazdasági pusztulását elősegítheti. 5) A magyar néplélekbe belesulykolni kicsinységet, a kilátástalanságot és reményvesztettséget.
      Ezen fáradatlan késztetéseiket, csak a 'Nagy Konspirátor', a hazugság atyja ihletésével (Jn 8,44) képesek, csillapíthatatlan gyűlöletben és anyagiakban folytatni! (Csak egyszer néznének más forrást a propaganda kiadványaik helyett és beláthatnák, hogy alaptalan a gyűlöletük!) A kezdetektől való küzdelem, mely persze minden népet az egész emberiséget érinti, mára, kozmikus méretű harccá fajult külön-külön minden egyes lélekért! Ebből a harcból és önvédelemből minden népnek, közösségnek és léleknek ki kell vennie a részét, mert úgy a nemzeteknek, mint az egyéneknek meg kell vívnia "a jó harcot" (1Tim 1,18)! Erről az állandó küzdelemről a II. Vatikáni Zsinat is nyilatkozatot tett: "Az ember egész történetén végigvonul valami élethalálharc a sötétség hatalmai ellen; ami a történelem hajnalán kezdődött, és az Úr tanítása szerint az utolsó napig fog tartani. Az ember benne áll ebben a harcban, szüntelenül küzdenie is kell, hogy kitartson a jóban;..." (GS 37)
      Ennek készségéhez pedig az Istenbe vetett bizalom szükséges, hogy az áldozat, az imádság és a bűnbánat állandó gyakorlásával mutassunk "követendő példát" felebarátainknak! A cél, hogy egyetlen emberből se, miként egyetlen nemzetből se hiányozzék, az állandó önvizsgálat (bűnbánat) készsége, nehogy a mértéktelenség rabjaivá váljanak! Nem engedhet senki sem teret a sátánnak (vö Ef 4,27) semmiben, sehol és semmilyen mértékben! "Ne féljetek tehát tőlük! Mert semmi sincs elrejtve, ami le ne lepleződne, s nincs rejtett dolog, ami ki ne tudódna. Amit (...) fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőkről. Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Féljetek inkább attól, aki a lelket is és a testet is el tudja pusztítani a gyehennában. Két verebet ugye egy fillérért árulnak? És egy sem esik közülük a földre a ti Atyátok tudta nélkül. Nektek azonban még a hajszálaitok is mind meg vannak számlálva a fejeteken. Ne féljetek hát!" (Mt 10,26-33)
      Mert "gyakran megtörténik a történelemben, hogyha feltűnik a világosság, akkor megjelenik vele szemben a sötétség hatalma is. Kívánom mindannyiunknak, hogy legyünk a Világosság fiai, egy igazabb, emberibb világ építői". (Magyar kurír)
      »Vigyázzatok! A sátán ki akarja rántani lábatok alól a remény talaját! Tudja nagyon jól, ha ezt sikerül megtennie mindent elvett tőletek! A reményvesztett lelkeknél már bűnre sem kell kisértenie. A reményét vesztett ember szörnyű sötétségben van, nem lát már a hit szemével, minden erény, minden jó értékét veszti. Ó gyermekeim, imádkozzatok szüntelenül egymásért, engedjétek kegyelmeim hatását létre jönni lelketekben.« (Szeretetláng Napló IV/30)
      Fogjunk tehát össze, ki-ki a maga módján és a saját helyzetében, tanúsággal és tettekkel, imával, engeszteléssel és odafigyeléssel hozzunk döntést, áldozatot a lelkekért, nemzetünk egységéért!

S Z A V A Z Z !

DE VOKSODDAL

NE TÁMOGASS OLYAN PÁRTOT,

AMELYIK SZEMBEN ÁLL

AZ ISTENI TÖRVÉNYEKKEL,

A TERMÉSZETES CSALÁDDAL

ÉS AZ EGÉSZSÉGES NEMZETTUDATTAL!

http://www.magyarorszag-szep.hu/Nagy-ag%20Okormezo/index.html

     »Az Üdvözítő szavai: „Leánykám, téged választalak ki, hogy isteni Irgalmasságomnak közvetítője légy. Te magad is töltekezz isteni Irgalmam bőségével, és ha ajkadat szóra nyitod, hirdesd Szívem Irgalmát, mely majd elég a bűnösök utáni vágyakozástól. A te egész életed is vágyakozás legyen, az áldozat, az imádság és megváltó munkámban való segíteni vágyás.” Édes Jézusom, már hányszor leírtam szomorú panaszaidat, de segíteni vajmi keveset tudok.

    „Leánykám, csak égjen a vágy szívedben, már ez is enyhíti Szívem égő fájdalmát. Bárcsak az Én Szívemnek szentelt lelkek mind vágyódnának utánam, akkor megnövekedne az Én engesztelő táborom. Tudod, milyen sokan vannak, és ha ezek szívvel-lélekkel, imájukkal és áldozataikkal részt vennének az Én megváltó munkámban, nem volna olyan sok a panaszom. Leánykám, nagyon szépen megkérlek, szeress Engem még jobban, és szolgálj Engem még több odaadással. Ne hagyd magadon úrrá lenni a megszokás szürke hatalmát. Áldozataid mindig frissen izzók legyenek. Kislányom, fokozni szeretném benned kegyelmeimet, de ehhez előbb fokozott áldozatvállalásod szükséges. Megkérlek, fogadd el kérésemet, légy nagyon szerény, mondj le minden örömödről, élvezeteidről, melyekkel  nem  Engem  szolgálsz. Mondj le a szórakoztató  könyvekről, kedvenc zenéidről, a társaság kereséséről, sétáidon pedig csak az Én kínszenvedéseimről elmélkedj. Böjtjeidet szeretném még fokozni, ha te is elfogadod. Ne add át magad semmi élvezetnek, reggelid és vacsorád szerényen csak kenyér és víz legyen. Csak a főétkezésnél fogyassz egyebeket, de megkérlek, hogy ezeket is tedd számodra élvezhetetlenné. Ne az ízletes ételek miatt fogyaszd, hanem csak azért, hogy testedet tápláld vele. A test úgyis megköveteli a magáét. Az éjszakai pihenődről is le kell még jobban mondanod. Kétórai virrasztást kérek tőled úgy, hogy külön-külön kelj fel egy-egy órát. Leánykám, édes, számíthatok rád? Én, az Istenember kérlek.”« (I/60-61) 

Óvatos légy a politikai elköteleződésekkel,
mert egyes pártirányzatok velejárója, a démoni megszállottság!

     Széthúzásra hajlamos emberek minden közösségben vannak, mely gondot akkor jelent, ha a nézetkülönbségek romboló ellenségességgé fajulnak. Ennek pusztító lehetősége már kezdetektől fogva kísért minden emberi közösséget, mert a bűn következménye és mindaddig fenn is áll, amíg nem az ideológiák, hanem a természetfelettihez kötődés szabja meg életcéljaikat! Különösen áll ez a magyarságra!
     Sokan azért váltak ellenségekké vagy közömbösekké, mert részben-egészben elhatárolják magukat az evangéliumi értékektől, a közösségformáló nemzetideáloktól, a Szent Korona és a Magyarok Nagyasszonya, nemzetegyesítő tudatától! Ugyan bizony, milyen befolyásoló tényező eredményezheti mindezt? Sajnos, vannak akik beleszületnek, ám ennél több okra vezethető vissza! Egyfelől a vallásilag (felekezetileg) való megosztottságra, másfelől azon sokaságra, akiket megmételyezett a "kommunizmus kísértete", harmadsorban pedig a magyarság száz évekre rúgó jóhiszemű befogadókészségére, minek okán, sokan bár magyar állampolgárok, szívükben azonban örökké hálátlan idegenek maradnak. Ennek folyománya, hogy nálunk a legmagasabb az egy főre eső országárulók száma!
     Szóban forgó felebarátaink népünk legkiválóbbjai lehetnének, hiszen fokozott mértékben birtokolják az erények többségét, ám egyetlen tulajdonság az, mely által akaratlanul is szembekerültek az országgal, a mértékletesség erényének totális hiánya! Csoda-e, ha untalan gyűlölnek minket "reggel, éjjel és este, nem kicsit: nagyon"! Mit tehetünk értük? Könyörgő imában kérjük a Magyarok Nagyasszonyát, a Magyar Szenteket és az 56-os Vértanúkat, hogy esdjék ki Istennél ellenségeink megtérését, nemzetünk egységét és Hazánk felemelkedését!
     Dr Székely János püspök, rávilágít az említett viselkedésmód miértjére és céljára is: »Krisztus mondta: ha gyűlöl majd benneteket a világ, gondoljatok arra, hogy engem előbb gyűlölt nálatok (Jn 15,18). Különleges aktualitást kapnak ezek a szavak ma, amikor sokan szerte a világban össztűz alá vették hazánkat. Mi ennek a gyűlöletnek az oka? A valódi ok az, hogy hazánk olyan alapvető emberi értékek mellé állt oda, melyeket ma sokan lerombolni szeretnének.
A magyar parlament olyan alkotmányt adott az országnak, amely Isten nevével kezdődik (Preambulum), amely azt állítja, hogy a magzat életét védelem illeti meg a fogantatástól kezdve (Szabadság és felelősség II), hogy Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között létrejött életszövetséget
(Alapvetés L). Az alkotmány azt is kijelenti, hogy a család a nemzet fennmaradásának alapja, és hogy az adó mértékét a gyermeknevelés kiadásainak figyelembevételével kell megállapítani (Szabadság és felelősség XXX). Nyilván sokan vannak a világon, akiknek nem tetszik ezeknek az emberi alapértékeknek ez a határozott megfogalmazása. Mi több, a magyar kormány átmeneti külön adót vetett ki a bankokra. Ez pedig természetesen aggodalommal tölti el a pénzvilág urait, nehogy a példa ragadós legyen«. Magyar Kurír

http://www.magyarorszag-szep.hu/Verecke/index.html

Ferenc pápa: A maffiózók térjenek meg Istenhez

http://www.magyarorszag-szep.hu/Latorca/index.html

 (Egy gyóntatói elutasítás után.) Jézus:  »Most is Én vezetlek! Ez természetesen nem jelenti azt, hogy gyóntatód szavai nem Tőlem valók. Sőt, igenis kihangsúlyozom, fogadd el minden utasítását, és csak azt tedd, amit Ő mond. Az Ő szavai az Én szavaim. Ő az Én sugallatomból veszi mindazt, amit mond. Bárcsak megértené és megfogadná ezt minden lélek és alázatos engedelmességgel követné!« (III/143) 

http://www.magyarorszag-szep.hu/Szentmiklos/index.html

+!

Felhívom a szíves figyelmet arra, hogy e blog szerkesztőjének tanúságtétele fog elhangzani a
magyarországi Mária Rádióban, közép-európai idő szerint április 5-én 17 óra 20 perckor, valamint
ismétlésben ápr. 28-án 00 óra 45-kor!
Aki nem tudná fogni rádiókészülékén, az az interneten is
megtalálhatja, az alábbi linken:

http://mariaradio.hu:8000/mr.m3u

Köszönöm a figyelmet, áldott nagyböjtöt kívánva, maradok:

E blog szerkesztője: Begyik Tibor

     »Most azonban Ő kért: „Írd le ezeket. Ez is a megváltó munkámban való részvétel. Leánykám, bűneid mélységes bánata sokakat fog bűnbánatra indítani, és a bűnösök visszatérnek Hozzám. Még a jók is jobbak lesznek, s bűneik bánata által még közelebb kerülnek Hozzám. A mi kezünk együtt gyűjt. A bűnbánattól megtisztult lelkek az Én utamat fogják járni, melyet veled együtt taposunk.” 

Részletek MARCEL LEFEBVRE érsek 1979. április 15-én, Ecône-ban elhangzott húsvéti prédikációjából 5

     Ezzel a néhány mondattal talán érthetővé tudtam tenni az Önök számára azt a tragédiát, amit ma élünk át: a hívő katolikusok tragédiáját. Vannak olyanok, akiket egy bizonyos 'ökumenizmus', egy bizonyos 'protestantizmus' magával ragad, aminek az a következménye, hogy nem hisznek már a Szentmiseáldozat teljes valóságában. Így az Egyház elcsökevényesedik és terméketlenné válik. Nem maga az Egyház, hanem azok, akik a katolikus tanítását nem követik már. Azt a termékenységet veszítik el, amit az Egyház éppen a Szentmiseáldozatból nyer. Mert minden onnan jön. Az Egyház szeretetének egész forrása a Szentmiseáldozatban van, a Keresztáldozatban.

     Szükségünk van a szentmiseáldozatra. Ha nem hiszünk többet a mi Urunk valóságos jelenlétében és a valódi áldozatban, amely oltárainkon újból és újból valóban megismétlődik, akkor a földön a szeretet forrását törvényszerűen hagyjuk elapadni. Láthatjuk ennek következményeit, melyben lassan eltűnik a keresztény kultúra, aminek következtében olyan kulturális helyzetbe kerülünk, amelyet eleddig el sem tudtunk volna képzelni.

     Néhány nappal ezelőtt – csakúgy, mint Önök – az újságokban olvastam, hogy Franciaországban az elmúlt öt évben kétmillió gyermeket gyilkoltak meg – kétmilliót!

     Lehetséges ez? Ez lenne a szeretet? Lehetséges ez egy olyan országban, amely katolikusnak nevezi magát? Kétmillió gyermeket! Képzeljék el, ha ezt a számot az országok számával megszorozzuk. Gyermekek milliója, akiket emberek, a szülők gyilkoltak meg! Lehetséges ez? Ráadásul keresztényeknél? Létezik-e egyáltalán még tiszta keresztény, katolikus élet ezen a földön? Lehetséges az, hogy egy lélek, amelyben még a szeretetnek kis lángja él, végrehajtasson egy ilyen förtelmes tettet? Nem!

     A katolikus Egyház ma nagyon szenved. Meg kell őriznünk a Szentmiseáldozatban való hitünket, ami a szeretet forrása. Mert ma már sokan nem hisznek a Szentmiseáldozatban. Már nem hiszik, hogy a mi Urunk a Szent Eucharisztiában valóban jelen van. Azért tűnik el szívükből a szeretet, mert az áldozáskor a mi Urunkat már nem mint a Legszentebb Eucharisztiában valóságosan jelenlevő Urat fogadják. Csak így képes az emberiség olyan szörnyűséges dolgokat csinálni, amely a világon eddig elkövetett minden rémtettet felülmúl.

     Ezért nekünk minden áron meg kell őriznünk a Szentmiseáldozatunkat, minden nehézség és ellentmondás ellenére, amellyel eközben szembe kell néznünk.

http://www.magyarorszag-szep.hu/Szerednye/index.html

 »1962. április 13-án fájdalmas péntek volt. A Szent Szűz első közlése!

    Ezen a napon az Úr Jézus óhaja szerint tizenkét órától három óráig imádtam és engeszteltem Őt. És Benne elmerülve kértem a Szent Szüzet, vésse szívembe Szent Fiának Sebeit, és indítsa mind nagyobb könyörületre Szent Fiának irgalmát. Könnyeim sűrűn hullani kezdtek. Sűrű könnyhullatásom közepette a fájdalmas Szűz kimondhatatlan bánatát és szomorú zokogását éreztem lelkem mélyén. Az Ő zokogása áramlott át az én lelkembe is, majd zokogó hangján így szólt hozzám:

„Kármelita kislányom!   Oly sok bűn van az országban. Segíts Nekem, mentsük meg. Én fénycsóvát adok a kezedbe. Ez Szívem Szeretetlángja lesz. Az Én Szívem Szeretetlángjához add a te szeretetedet is, és add tovább, kislányom!” „Édesanyám, miért nem teszel nagy csodákat, hogy higgyenek Neked úgy, mint Fatimában?” „Leánykám, minél nagyobb csodákat tennék, annál inkább nem hinnének Nekem. Kis kármelitám, az első szombatot is azért kértem, és mégsem veszik figyelembe. Én jóságos, megértő Édesanyátok vagyok, és veletek összefogva megmentelek benneteket. Szent István Nekem ajánlotta (országotokat), és Én ígéretemmel biztosítottam, hogy szívemen viselem az Ő és a magyar szentek kérését. Egy új eszközt szeretnék kezetekbe adni. Nagyon kérlek, fogadjátok megértéssel, mert Szívem bánkódva néz le országomra. (I/36-37)«

Imádkozzunk és böjtöljünk főpapjainkért!

A "PRAY AND FAST FOR OUR BISHOPS" amerikai kezdeményezéshez csatlakozunk, egy "magyarított" változattal! Az eredeti szándék szerint, minden héten egy szent főpap égi közbenjárását kérjük, földi Egyházunk vezetőinek többletkegyelmi segítésére Istentől! Az angol nyelvű változat (lásd) 32 héten át tart, a magyar változatban kiterjesztettük az egész évre, vagyis mind az 52 hétre! Hogy e közbenjárás kiesdésére miért van szükség – nem lehet kétséges –, sem annak aki a Világegyház állapotát szemléli, sem annak aki e blogot rendszeresen olvassa!
     Veszélyes időket élünk ugyanis! A világ nekirontott az életnek, a családnak és a vallásszabadságnak. Évente, több mint 50 millió magzatot áldoznak fel a halál kultuszának oltárán. A házasságot és a családot megtámadták azok, akik gyermekeinket természetellenességre akarják nevelni. Nem kevésbé kikezdték a szeretet értelmét, sőt magát a szentségi alapokat is ki akarják forgatni. Vallásszabadságunk óhatatlanul kicsúszhat kezünk közül, amikor a világ vezető politikusai – még a magukat keresztényeknek vallók is – hitünk liberalizálására vagy megtagadására akarnak rávenni, miközben az egyházi evangelizáció egyre erőtlenebb.
     Erős és szent püspökökre van tehát szükségünk, olyan püspökökre, akiket hősies erények töltenek el, akik átvezetnek minket ezen a sötét időszakon, akik képesek szembeszállni a világ erőszakos nyomásával. Olyan püspökökre van szükségünk, akiknek van tekintélyük és bátorságuk visszahívni az áruló politikusokat, figyelmeztetik őket felelősségükre és hősként védelmezik Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat.
Megvannak ezek a püspökeink, mert Isten nevükön nevezte őket. Nekik azonban szükségük van ránk. Szükségük van az imáinkra, áldozatainkra és böjtjeinkre. Mi azonban segítő szándékaink nyomatékolására a Szent Püspökök közbejárást kérjük számukra.
Csatlakozz kampányunkhoz! Közös imával és böjttel esdjük ki Istennél a kegyelmet pásztorainknak, hogy megvédhessék nyájukat!

Miért szükséges az imádság mellé a böjt?
     Azért, mert minden szeretetből hozott áldozat – így a böjt is –, nyomatékozza imaszándékunk komolyságát! Maga az Üdvözítő mondta: „Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29)
     „A történelem folyamán a katolikus hívek szükség idején imával és böjttel kérlelték Istent, mert ezek segítségével  közelebb kerülhetünk az Úrhoz, rávezetnek minket az Ő akaratának teljesítésére és imáink meghallgatása révén elnyerjük az Ő támogatását.” (Chaput érsek)
     Mint Krisztus testének és Egyházának megkeresztelt tagjai rendszeresen fölajánlhatjuk imáinkat és önmegtagadásainkat, hogy ezáltal mi magunk megerősödjünk, másokat szükségükben támogassunk és a gonoszt kiűzzük az Egyházból. A böjt és az ima egyesít minket a keresztrefeszített Krisztussal, Aki viszonzásul eláraszt minket isteni kegyelmével. A böjt hagyományosan azt jelenti, hogy kevesebbet eszünk. Azonban nem csupán ételről mondhatunk le mindennapjainkban, hanem szórakozásról, társas összejövetelekről, biztos örömet szerző dolgokról. Az is nagyon hatásos, ha olyan – élhető – cselekményekről mondunk le, melyek akár rabul ejtő szokássá is fajulhatnak, lassan elhangolva lelkünket Istenről vagy túlzásában, egyenesen a bűnre vezetnek!
     Kedves Olvasó! Az esztendő minden hétfőjén megjelenik ez a felhívás, más és más szent Apostol, Püspök, Bíboros vagy Pápa képével, mintegy az Ő közbenjárásukat kérve azon a héten, egyházi vezetőink megsegítésére! A hétfői böjt, azonosítható a Szeretetláng üzenete által meghirdetett – éppen a szenvedő papi lelkekért – felajánlott szándékkal. (Lásd Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadás I/30-31)

     Ajánlott ima a napi rózsafüzér (de legalább egy tized), lehetőleg a Szeretetláng fohásszal (benne vagy a végén): Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Majd imánk befejezésül mondjuk el az alábbi három könyörgést!
     1) Mindenben védelmezd Uram püspökeinket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket
szent jelenléteddel, hogy a Te békéd, örömöd és szereteted töltse el őket!
     2) Uram, gyújtsd föl püspökeink szívében a szeretet lángját, hogy úgy tekintsenek a rájuk bízott nyájra, mint lelki gyermekeikre és engedd, hogy Hozzád hasonlóan, mint szerető atya szolgálják őket!
     3) Mennyei Atyánk! Kérünk, áldd meg püspökeinket, akik Téged és a Szentlélekkel eltöltött Egyházadat szolgálják. Védd meg őket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket szent jelenléteddel! Amen

Részletek MARCEL LEFEBVRE érsek 1979. április 15-én, Ecône-ban elhangzott húsvéti prédikációjából 4

     Mi a célunk? A mi célunk, hogy bejussunk a legszentebb Szentháromságba, ez az Ígéret Földje. Az Ígéret Földje a legszentebb Szentháromság, a mennyország. A mennyország, az Isten. Isten a legszentebb Szentháromság. Ő enged be bennünket a legszentebb Szentháromságba. Mit fogunk mi ott csinálni? Mik leszünk mi ott? A legszentebb Szentháromság a Szeretet. „Deus caritas est.” Isten a szeretet. Nincs annál szebb, nagyobb, szeretetreméltóbb, csodálatosabb, mint a Szeretet. Olvassák el Szent Pál szavait a szeretetről (1 Kor 13,1-8): Aki szeret, az nem gondol magára. Aki szeret, az csak a másikra gondol. Aki szeret, az mindent megtesz a többiekért. Semmit nem magáért, mindent másokért tenni, és mindenekelőtt Istenért. Ez az Isten iránti szeretet.

     Sajnos mi csak halvány képet tudunk magunknak alkotni a legszentebb Szentháromság belsejében uralkodó ezen szeretetről. Ha létezik számunkra olyan eszköz, amivel ezt a szeretetet felismerhetjük, akkor a Szentmiseáldozat az, ami nekünk e szeretetről a legszívbemarkolóbb és a legvalódibb képet adja. Ha a földön valaha is hajtottak végre a szeretetnek olyan aktusát, amelyet a legszebbnek és a legfennköltebbnek nevezhetünk, akkor ez csakis a mi Urunk Jézus Krisztus kereszthalála lehet Atyjának megdicsőítésére és a mi lelkünk megmentésére.

     Az Isten és a felebarát iránti szeretetnek kell eltöltenie bennünket, ha részt veszünk a Szentmiseáldozaton. Magával kell ragadjon bennünket a szeretetnek e tette, amit Urunk végrehajtott, amikor odaadta magát Atyjának, feláldozta magát Atyjának, Vérét Atyjának megdicsőítésére kiontotta. A Szentmiseáldozat által a mi Urunk visszaállítja Atyjának tiszteletét. Lelkünket ismét Isten kegyelmi állapotába vezeti. Visszaadja nekünk az örök életet, ha ebbe az áldozatba valóban egyre mélyebbre behatolunk.

     A szentáldozásnál mindig arra kell vágyakoznunk, hogy továbbra is megkaphassuk Őt, és hogy felgyújthassuk az Ő szeretetét a szívünkben, hogy onnan a bűnt felperzseljük. A bűn a szeretet ellen irányul. A bűn ellenáll a szeretetnek a gőg, az önzés által, ami megöli a szeretetet. Amilyen mértékben el vagyunk telve szeretettel, olyan mértékben vagyunk képtelenek, hogy bűnt kövessünk el. Ha vétkezünk, a szeretet parancsa ellen cselekszünk. Töltsön el bennünket a mi Urunk szívének szeretete, amely a mi szívünkben is élni fog, ha a legszentebb eucharisztiában megkapjuk Őt.

     A mi Urunk egészen Szeretet. Egyetlen vágya, hogy bennünket is oda vigyen, ahol nem lesz más csak a szeretet, és semmi olyan nem lesz, ami a szeretettel ellenkezik. Ez a mennyország. Nézzék, ahol szeretik egymást az emberek. Egy olyan közösség, ahol szeretik egymást, már a paradicsom kicsiny kezdete. A leghalványabb elképzelésünk sincs arról, milyen lehet a mennyország összehasonlítva azzal, amit itt a földön boldogságként élünk meg. Próbáljuk meg ezért magunkat egyre szorosabban és egyre jobban a mi Urunk Jézus Krisztussal egyesíteni, az Ő szeretetével eltölteni, és ezáltal a mi mennyországunkra felkészíteni. (Folyt.köv)

http://www.magyarorszag-szep.hu/Uzsoki-hago/index.html

Részletek MARCEL LEFEBVRE érsek 1979. április 15-én, Ecône-ban elhangzott

húsvéti prédikációjából 3

     Nincs jogunk arra, hogy csak úgy elmenjünk azon tény mellett, hogy Urunk meghalt a kereszten, hiszen érettünk halt meg a kereszten, hogy megmentsen bennünket, hogy eledelül adja magát nekünk, hogy ne vesszünk el. Ez a mi lelki táplálékunk. E nélkül a lelki táplálék, e nélkül a Szentmiseáldozat nélkül elvesznénk. „Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. De aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van” (Jn 6,53-54), mondja Urunk. Tehát mély imádattal kell e szentmiseáldozattal szemben viseltetnünk. Mert ott van a mi húsvétunk. Ott van a mi kivonulásunk. Ott van a mi utunk. Nincs másik út. A világ egyetlen emberének sincs más útja, csak ez! Csak a kereszt útja létezik, mint a mi Urunk Jézus Krisztus útja, mint a mi Urunk Jézus Krisztus Vére, mint a legszentebb eucharisztia, ami megment bennünket.

     Ezért kell nekünk, akik a hitet megőriztük, ezzel a Szentmiseáldozattal mélységesen összefonódnunk, ezzel a titokzatos valósággal, amit a Szentmiseáldozat jelent. Sajnos, ezt túl gyakran elfelejtjük.

E rendkívüli valóságról, Urunk Jézus Krisztus e haláláról, amely oltárainkon azóta is folyvást megújul, kell tehát elmélkednünk. Oltárainkon ez nem csupán egy szimbólum. Ez maga a Szentmiseáldozat valósága. Olvassák a tridenti zsinat csodálatos szövegeit: „Ugyanaz a pap, ugyanaz az áldozat.” „Nincs más különbség a Kálvária és a Szentmise között”, mondja a zsinat, „mint annak a módja, ahogy az áldozatot bemutatják. Az egyiken véres módon, a másikon vértelen módon. De az áldozat ugyanaz, pontosan ugyanaz. Ugyanaz a pap, a mi Urunk Jézus Krisztus, aki áldoz. Ugyanaz az áldozati adomány, a mi Urunk Jézus Krisztus, aki feláldozza magát.” Mi, papok, csak a mi Urunk Jézus Krisztus eszközei vagyunk. „In persona Christi”, Krisztus személyében cselekszünk, hogy ezt a kálvárián lejátszódott drámát, ami mindannyiunkat érint, valóságosan megismételjük.

     Nem ismerjük eléggé azokat a kincseket, amelyeket Isten szeretete ajándékozott nekünk. Az a szeretet, amit kinyilvánított irányunkban, mutatja meg nekünk, mit tett értünk, és mi a mi célunk. Mi az az eszköz, amivel célunkat elérhetjük. (Folyt.köv)

http://www.magyarorszag-szep.hu/Nevicke/index.html

    »Napközben is ajánljátok fel munkátokat Isten dicsőségére! Ez a kegyelem állapotában történő felajánlás is a sátán megvakítását fokozza. Éljetek tehát kegyelmeim szerint, hogy egyre jobban és egyre nagyobb területre terjedjen ki a sátán megvakulása. A sok kegyelmet, melyet nektek nyújtok, egyre jobban használjátok fel, mert ez a lelkek tömeges megjavulását fogja maga után vonni. (II/36) A sátán megvakítására (...) törekednetek kell, melyet az egész világ összefogó erejével fogunk megvalósítani. Ne hátráltassátok, mert egyszer felelni kell a reátok bízott (...) tengernyi lélekért. Azt akarom, hogy egyetlen egy se kárhozzon el. Mert a sátán oly mértékben lesz világtalanná, amilyen mértékben ti munkálkodtok ellene.« (III/130) Kérem a Szentatyát, hogy Szívem Szeretetlángjának ünnepét Gyertyaszentelő Boldogasszony napján, február 2-án tartsátok!« (I/85)

     A Naplóban említett papokról három vonatkozásban beszélhetünk. Egyfelől 1962-ben az Úr által néven nevezett fővárosiakról, akiknek Erzsébet a. lelkivezetését kellett volna felvállalniuk! Másfelől tizenkét olyan papról (bárhol), akik 12 héten át a csütörtök és pénteki napon kenyér és vízen való böjtöt vállalnak a Szűzanya Szeretetlángjáéért! Harmadsorban: „Mikor már a tizenkét papi lélek összejött, tizenkét tiszteletemre szentelt templomban egyszerre kezdődjön meg (az ájtatosság). (A hívek) adják át a gyertyalángot egymásnak, melyet az ájtatosság idején kaptak, vigyék haza, és a családi ájtatosságot is így kezdjék meg.” (I/40-41) Az első vonatkozásban nem jött össze a „tizenkettő”! A második esetben számszerűen összejött ugyan, de az adott korban, nem volt lehetőségük azon égi kérés teljesítésére, melyet csak a harmadik feltétel szerinti tizenkettő valósított meg! Erdő Péter bíboros védnöksége mellett, az ország 8 legnépesebb kegyhelyén és 4 Szűzanyának szentelt fővárosi templomban (vö I/49) megtörtént a „Láng átadás” 2010. február 2-án, évenkénti ismétléssel.

Részletek MARCEL LEFEBVRE érsek 1979. április 15-én, Ecône-ban elhangzott húsvéti prédikációjából 2

     Az áldozat, ami valóban olyan, mint a bárány feláldozása, ami a mi üdvösségünk jele lesz, és ami a mi üdvösségünket kivívja. Milyen áldozatról van itt szó? És miféle jelről? Ez az áldozat a mi Urunk Jézus Krisztus maga lesz, Ő, aki a kereszten magát áldozza fel.

     E napokban minden ájtatossági gyakorlatnál, amelyet hamvazószerda óta ma hajnalig énekeltünk, gyakorta hallottuk az Úrnak a népéhez, a szőlőhegyéhez, a nyájához szóló hívó szavát. Urunk Jeruzsálemhez, népéhez, szőlőhegyéhez fordul, és így jajdul fel: „Én nemzetem, te ellened mit vétettem? – Quid feci tibi?” Mit tettem, hogy így elvetettél, megfeszítettél?

     A mi Urunk azt akarta, hogy megfeszítsék, hogy ezáltal a kivonulásakor magával vihessen bennünket. Ezek után meg kell magunktól kérdezzük: Mi a kiindulási pontunk? Mi a mi célunk? Hova kell megérkeznünk?

     A kiindulópont számunkra, hogy az ördög szolgaságában vagyunk, csakúgy, ahogy a zsidók az egyiptomiak szolgaságában voltak. Pontosan ebből a szolgaságból akart bennünket a mi Urunk Jézus Krisztus kiszabadítani. A keresztség által szabadított ki bennünket. A keresztséggel, a mi Urunk Jézus Krisztus vérével megjelölve, vásárolt vissza bennünket Vére által.

     Nagyon jól tudjuk, hogy csak akkor menekülünk meg, ha célba értünk, abba a célba, amely felé igyekszünk, és amelyre teremtettünk: az Ígéret Földjére. Zarándokok vagyunk, ahogy a zsidók zarándokok voltak a sivatagban. Negyven évet töltöttek a sivatagban szenvedések és nehézségek közepette. Mannával táplálkoztak és azzal a csodálatos vízzel üdítették fel magukat, amit Isten adott nekik.

     Nekünk viszont sokkal többünk van, mint a manna. Sokkal többet birtokolunk, mint azt a csodálatos vizet: a mi Urunk Jézus Krisztus Vérét, a legszentebb Eucharisztiát. Ez a mi mannánk, üdítőitalunk, táplálékunk ezen a zarándokúton. Hogy negyven vagy nyolcvan évig vagyunk e földön, nem számít sokat. A sivatagban vagyunk és állandóan ki vagyunk téve annak a veszélynek, hogy az ördög rabszolgaságába visszaesünk.  Tehát védekeznünk kell. Isten világító oszlopot ad nekünk, ami előttünk jár. Ez a mi hitünk és ez az Egyház, ami a hit által megtanít bennünket, hogy merre kell mennünk, és ami az utat is megmutatja nekünk.

Mindenekelőtt annál az eszköznél szeretnék megállni, aminek hódolatunk tárgyának, életünk központjának, reményünk okának, de elsősorban szeretetünk forrásának kell lennie: a szentmiseáldozatnál. „Cum pascha nostrum immolatus est Christus – amelyen a mi húsvéti bárányunk, Krisztus feláldoztatott”. A mi Urunk Jézus Krisztus a mi húsvéti bárányunkként feláldozta önmagát a mi kivonulásunkért. (Folyt.köv)

http://www.magyarorszag-szep.hu/Gereny/index.html

     Kárpátalja mintegy 1.250.000 lakosából ma 150.000 magyar és 800.000 ruszin, állítja Dr. Popovics Tibor Miklós, Magyarországi ruszin kutató.

              Lásd:    http://www.egipatrona.hu/mvsz/images/doc2/193_210_popovics_t.pdf

Elmondásában: mai ruszinok etnikai keveredés folytán jöttek létre, és a ruszinok mindig is a magyarsághoz, a magyar államhoz tartozóknak vallották magukat.

     A több mint ezer éves együttélés során a Szent Korona Országában a ruszinok mindenben osztoztak a magyarokkal, mind sikerekben, mind bajban. Nem véletlen, hogy II. Rákóczi Ferenc fejedelem meghatódva „gens fidelissima”, azaz leghűségesebb népének nevezte a ruszinokat.

     Kárpátalja XX. századi sorsa hányatott volt: 1920-ban Trianon, az akkor létrehozott Csehszlovákiához csatolta, 1938-39-ben előbb az önálló Szlovákia része lett, majd nemsokára a szlovák-magyar etnikai határrevizió kapcsán visszacsatolták a Magyarországhoz.

     1947-ben a Párizsi "béke" a Szovjetunióhoz csatolta (ennél tragikusabbat nem is tehettek volna!), hiszen tudhatták, hogy a szovjet hatalom Kárpátaljáról is, óriási néptömegeket hajt majd kényszermunkára, megsemmisítő táborokba, etnikai alapon megtizedelve a népek értelmiségét, és véresen fogják üldözni a helyi görögkatolikus egyházat! Példaként, lásd:

http://www.hunsor.se/dosszie/akarpataljaimagybabilonifogsaga.pdf

http://www.karpataljalap.net/2007/11/09/boldog-romzsa-todor-puspok-elete-es-vertanuhalala

     Kárpátalja 1993-ban, az Oroszországtól önállósult Ukrajna része lett, mely a ruszinokat változatlanul nemlétezőnek tekinti, s bár az ukránok nagyon büszkék önállóságára, ezt azonban Kárpátalja más népeitől konokul megtagadják!

 A Szeretetláng Mozgalom 

     A Szeretetláng lelkisége – mint Engesztelő Mozgalom –, Erzsébet asszony Örök Hazába való távozását követően (1985) Magyarországon csendben-, parttalanul-, „szívről-szívre” terjedt tovább és gyarapodtak a imaközösségek a Szeretetláng jegyében. Az Ügy azonban hathatós egyházi vezetés, a klérus és a szerzetesrendek bekapcsolódása nélkül, megmaradt a „népi vallásosság” megtűrt szintjén. Ezzel szemben olyan – sokszor távoli országokban –, ahol a helyi egyház felismerte a Szeplőtelen Szív fatimai szándékát megvalósító Szeretetláng Lelkiség hatékony és önszervező kegyelmi erejét, ott a főpásztorok evangelizációs tényezővé emelték a Mozgalmat! Sajnos, a Szűzanya Országában sokáig nem akadt egyetlen pozícióban lévő egyházi személy sem, aki nevét adta volna az egyébként világszerte sok elismerést kiváltó Ügy mellé. Ennek tudható be, hogy a majd fél évszázadnyi „pásztortalanság” a szervezetté formálódás elmaradását eredményezte, mely az imacsoportok egymással kapcsolatot alig tartó, „őskeresztényi” rejtettségében is kimutatható. Ebből fakadóan, gyakorlatilag mind a lelkipásztorok, mind a szerzetesrendek „parkolópályán” tartották ezt a többletet hordozó engesztelő lelkiséget, mintegy sokáig megfosztva magukat, nemzetünket és a világot, az Istenanya emberiségmentő kegyelmi szándékának időbeni megvalósulásától! 

Részletek MARCEL LEFEBVRE érsek 1979. április 15-én, Ecône-ban elhangzott húsvéti prédikációjából 1

     Korunkban, amikor az Egyház tanításában a legnagyobb zűrzavar uralkodik, húsvétot sokan olyan ünnepként szeretnék interpretálni, ami üdvösségünk kérdésében a végső megoldást hozta meg: vagyis Urunk feltámadásával minket mindannyiunkat magával vitt az örök életbe, az üdvösségbe. Így nincs tovább okunk az aggodalomra. Jézus feltámadt! Jézus a mennyben van. És mi Vele vagyunk és biztosak lehetünk örök üdvösségünkben. Ez a felfogás azonban a protestánsok és nem a katolikusok nézetéhez hasonlít.

Húsvét ünnepe kétségtelenül az Egyház liturgikus életének csúcspontja. Ez a legnagyobb ünnepünk. Kíséreljük meg most közelebbről megvizsgálni, amit az Egyház húsvét ünnepéről tanít.

     Elsőként vizsgáljuk meg, mit jelent az a szó, hogy húsvét? Transitus-t. Transitus pedig átmenetet jelent. Tehát, amikor húsvétot ünnepeljük, valójában egy átmenetre való emlékezést ünnepelünk. Milyen átmenetre? A zsidóknak Egyiptomból az ígéret földjére való kimenetelét. Ezt a kivonulást olyan események kísérték, amelyek egy sokkal fontosabb átmenet Urunk által kiválasztott szimbólumai voltak.

Ez a szimbólum, amelyet a történelem egyik eseményeként ismerünk. De ez a kivonulás egy másik átmenet, egy másik húsvét jelképe volt. Ez a másik húsvét magának a mi Urunk Jézus Krisztusnak a húsvétja. „Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit. – Ecce Agnus Dei, ecce qui tollit peccata mundi!” (Jn 1,29)

     A mi Urunk valóban a Bárány. Őt fogják feláldozni. És ennek idejére Ő választja ki a húsvétot, amely a zsidóknak Egyiptomból az ígéret földjére való kivonulására emlékeztet. Urunk ezzel azt akarta megmutatni, hogy annál az ünnepnél is, amelyet Ő választott, szintén egy kivonulásról van szó. Milyen kivonulásról? Ő maga és a Szentírás ad erre a kérdésre választ: „Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor a világból vissza kell térnie az Atyához.” (Jn 13,1)

     Ez a nap a mi Urunk dicsőséges kivonulása ebből a világból Atyjához. Kivonulás a bűn, a sötétség, a vétkes szenvedélyek világából, amelyet egykor Egyiptom, ahol a zsidó népet szolgaságban tartották, jelképez. Ez a világ is szolgaságban van, mégpedig az ördög szolgaságában. Ezért nekünk ebből a világból az ígéret földjére, a mennyországba kell jutnunk. Ezért alapította meg a legszentebb eucharisztia, az eucharisztikus áldozat szentségét. Ebben a szellemben alapította meg a papságot, a szentmiseáldozatot és a legszentebb eucharisztia szentségét. Úgy tette ezt meg, hogy ez teljesen annak az előképnek feleljen meg, amely a zsidóknak Egyiptomból való kivonulását jellemezte. (Folyt.köv)

http://www.magyarorszag-szep.hu/Ungvar2/index.html

http://www.magyarorszag-szep.hu/Ungvar/index.html

http://www.magyarorszag-szep.hu/bollerverseny/index.html

 

     (Jézus:) Imádkozzatok, virrasszatok, jöjjetek össze ketten-hárman, és vegyétek fel a harcot a sötétség pusztító erejével. Ne tétlenkedjetek! Úgy tesztek, mintha nem volna Mennyei Atyátok az égben, ki figyel reátok. Vágyaitokkal öleljétek át a földet! Áldozataitokkal, melyek a tiszta szeretettől izzanak, perzseljétek fel a bűnt. Ne higgyétek, hogy ez lehetetlen! Csak bízzatok Bennem! Én veletek vagyok, és a küzdelem oroszlánrésze az Enyém, azt Én vállalom magamra. Fogjunk már össze, ti lanyha lelkek! Ne tegyétek magatokat szerencsétlenné. Bízzatok Bennem! Ez a hit és bizalom millióknak fog erőt adni a kitartáshoz. Leányom, te se légy kishitű, csatlakozz a Nekem szentelt lelkekhez! Téged is meghívtalak, s ne legyen ez hangulat szerinti cselekedet, hanem egy kitartó áldozatvállalás, mert ez bő termést hoz a lelkek számára. (I/90-91) 

Szűzanya: A sátán munkája szédítő iramban söpri a lelkeket. Miért nem igyekeztek ezt minden erőtökkel, minél előbb megakadályozni? Szükségem van a ti erőtökre, emészti lelkemet a sok fájdalom, mert látnom kell a sok lélek elkárhozását. Pedig sokan közülük akaratuk ellenére sodródnak bele.1 A gonosz vihogva tárja ki karjait, és szörnyű kárörömmel ráncigálja azokat a lelkeket, akikért pedig Szent Fiam szörnyű kínt és halált szenvedett. S e g í t s e t e k!!! 

Montforti Grignon Szent Lajos írja a Szentolvasó c. iratában: "A rosszak gyakran rendeznek összejöveteleket, hogy ármánykodjanak és gonoszkodjanak; sőt az  ördöggel is egyesülnek, hogy elpusztíthassanak bennünket. Miért ne fognánk össze hát mi is keresztények, Krisztus jogainak és az Isten országának hathatós védelmében!?" /100/ 

Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe

     Annuntiatio Beatae Mariae Virginis – Urunk születésének hírüladása egyik legrégibb egyházi ünnepünk. Jézus születése előtt kilenc hónappal Gábor arkangyal a megtestesülés örömhírével látogatott Máriához. A Szent Szűz válasza az isteni megszólításra, a megváltás művének kezdete teszi jelessé e napot. A keleti eredetű ünnep időpontját nyugaton a nagyböjt miatt több helyen áthelyezték,  végül a VI. századtól március 25-ére került.
     Urunk születése hírüladásának ünnepét 692-ben említik először, amikor a III. konstantinápolyi zsinat helyesnek ítélte a nagyböjtben történő ünneplését. E jeles nap ihlette az Üdvözlégy- és az Úrangyala-imádságokat.
     E Mária-ünnep elsősorban a második isteni személy megtestesüléséről szól, hiszen Jézus világba lépése hírüladásának rejtett eseményével kezdődött el. XVI. Benedek pápa szavaival: az Angyali Üdvözlet Szent Lukács evangéliumában „egy rejtve történt, egyszerű esemény – senki sem látta, senki sem tudott róla, csak Mária –, mégis meghatározó jelentőségű az egész emberiség történelmében. Amikor a Szűz kimondta igenjét az Angyal bejelentésére, Jézus megfogant, és általa új korszak kezdődött a történelemben.”
     Hazánkban sok helyütt e napon oltják a fákat, hisz' a magyar néphagyomány szerint Gyümölcsoltó Boldogasszony az oltás, szemzés napja: hiszen Szűz Mária is ekkor fogadta méhébe Jézust. A gyermekáldásra vágyó asszonyok Gyümölcsoltó napján hosszan imádkoznak a Szűzanya képe vagy szobra előtt térdelve.

Forrás Magyar Kurír nyomán

http://www.magyarorszag-szep.hu/Mezogecse/index.html

Miért soroljuk a Szeretetlángot a Mária-jelenések közé, amikor formális jelenésről nem beszélhetünk?

      Erzsébet asszony, a Szeretetláng üzeneteket és az Égiek tanítását mindig lelke „legmélyén” élte meg, ennek ellenére mégis világosan tudta, hogy ki az aki beszél, sőt azt is ,,látta”, hogy az Égiek tekintete szomorú, vagy derűs volt. A misztikus irodalom ezt a jelenséget értelmi látomásnak nevezi. A Lelki Napló 70%-át részben Jézus tanításai, részben pedig az Erzsébet asszony lelkében erre adott reflexiói teszik ki, mégis Mária-jelenésnek nevezzük. Ez abból az egyedülálló lélekmentő stratégiájából következik, melynek kegyelmét az Istenanya esdette ki a Mennyei Atyától! Maga az Úr szavai is ennek a rendkívüliségét tanúsítják: "Ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett!" (III/129; 140) A Szűzanya célja, gyermekeinek (az egész emberiségnek)  Szíve Szeretetlángja által való üdvösségre segítése! "Azt akarom, hogy egyetlen lélek se kárhozzon el!" (III/130)

     A 'Szeretetláng magánkinyilatkoztatás' annyiban mindenképp egyedinek mondható, hogy nem egy angyal készítette elő a látnokot – mint pl. fatimában –, nem is a Szent Szűz kérte kiválasztottját Szent Fiára mutatva, hogy „tedd amit mond!”, hanem maga Jézus készítette elő, nevelte és tette alkalmassá Erzsébet asszonyt, Szent Anyja ügyének felvállalására! A naplóból világosan kitűnik, hogy az Úr Jézus a megváltás 'érvényre juttatása' eszközeként beszél a Szeretetlángról és saját szívügyének tekinti Édesanyja Szíve Lángját (mely Ő maga – ld I/107)! Tehát az Úr magáénak vallja Édesanyja Ügyét és így biztat mindannyiunkat: "vegyetek részt mindannyian ebben a lélekmentő, nagy megváltó munkámban!” (III/164) Ennek kapcsán csodásan felismerhető a Két Szív nyilvánvaló célja és titokzatos egysége!

     /Jézus:/ „Anyánk Szeretetlángja Engem lekötelez kislányom! Kicsi eszközünk vagy és a hűség, mellyel hozzánk ragaszkodsz, az tesz érdemessé kegyelmeim közvetítésére. (II/98) Leánykám, meg kell neked mondanom, hogy ily nagy tisztelete még nem volt Anyámnak, mióta az Ige testté lett, mint most, amit Szeretetlángjának kigyúlásával áraszt az emberi szívekbe-lelkekbe. Minden fohász és ima, melyet bárhol bárki intézett hozzá az egész világon, Szeretetlángjának kigyúlása napján mint eggyé olvadt segélykérés lesz, s így fog az emberiség leborulni istenanyai lábaihoz, és ad hálát az Ő határtalan anyai szeretetéért. (II/109) A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik." (II/94)

Nem túlzás tehát azt állítanunk, hogy Mária Szíve Szeretetlángja, nem csupán egyike a Mária-jelenéseknek, hanem végső megkoronázása valamennyinek! Különösen felismerhető ez azok számára, akik máriás lelkületűek, és a Márai-jelenések sorában felismerték az Istenanya, egymásra épülő édesanyai pedagógiáját, lélekmentő stratégiáját!

Imádkozzunk és böjtöljünk főpapjainkért!

A "PRAY AND FAST FOR OUR BISHOPS" amerikai kezdeményezéshez csatlakozunk, egy "magyarított" változattal! Az eredeti szándék szerint, minden héten egy szent főpap égi közbenjárását kérjük, földi Egyházunk vezetőinek többletkegyelmi segítésére Istentől! Az angol nyelvű változat (lásd) 32 héten át tart, a magyar változatban kiterjesztettük az egész évre, vagyis mind az 52 hétre! Hogy e közbenjárás kiesdésére miért van szükség – nem lehet kétséges –, sem annak aki a Világegyház állapotát szemléli, sem annak aki e blogot rendszeresen olvassa!
     Veszélyes időket élünk ugyanis! A világ nekirontott az életnek, a családnak és a vallásszabadságnak. Évente, több mint 50 millió magzatot áldoznak fel a halál kultuszának oltárán. A házasságot és a családot megtámadták azok, akik gyermekeinket természetellenességre akarják nevelni. Nem kevésbé kikezdték a szeretet értelmét, sőt magát a szentségi alapokat is ki akarják forgatni. Vallásszabadságunk óhatatlanul kicsúszhat kezünk közül, amikor a világ vezető politikusai – még a magukat keresztényeknek vallók is – hitünk liberalizálására vagy megtagadására akarnak rávenni, miközben az egyházi evangelizáció egyre erőtlenebb.
     Erős és szent püspökökre van tehát szükségünk, olyan püspökökre, akiket hősies erények töltenek el, akik átvezetnek minket ezen a sötét időszakon, akik képesek szembeszállni a világ erőszakos nyomásával. Olyan püspökökre van szükségünk, akiknek van tekintélyük és bátorságuk visszahívni az áruló politikusokat, figyelmeztetik őket felelősségükre és hősként védelmezik Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat.
Megvannak ezek a püspökeink, mert Isten nevükön nevezte őket. Nekik azonban szükségük van ránk. Szükségük van az imáinkra, áldozatainkra és böjtjeinkre. Mi azonban segítő szándékaink nyomatékolására a Szent Püspökök közbejárást kérjük számukra.
Csatlakozz kampányunkhoz! Közös imával és böjttel esdjük ki Istennél a kegyelmet pásztorainknak, hogy megvédhessék nyájukat!

Miért szükséges az imádság mellé a böjt?
     Azért, mert minden szeretetből hozott áldozat – így a böjt is –, nyomatékozza imaszándékunk komolyságát! Maga az Üdvözítő mondta: „Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29)
     „A történelem folyamán a katolikus hívek szükség idején imával és böjttel kérlelték Istent, mert ezek segítségével  közelebb kerülhetünk az Úrhoz, rávezetnek minket az Ő akaratának teljesítésére és imáink meghallgatása révén elnyerjük az Ő támogatását.” (Chaput érsek)
     Mint Krisztus testének és Egyházának megkeresztelt tagjai rendszeresen fölajánlhatjuk imáinkat és önmegtagadásainkat, hogy ezáltal mi magunk megerősödjünk, másokat szükségükben támogassunk és a gonoszt kiűzzük az Egyházból. A böjt és az ima egyesít minket a keresztrefeszített Krisztussal, Aki viszonzásul eláraszt minket isteni kegyelmével. A böjt hagyományosan azt jelenti, hogy kevesebbet eszünk. Azonban nem csupán ételről mondhatunk le mindennapjainkban, hanem szórakozásról, társas összejövetelekről, biztos örömet szerző dolgokról. Az is nagyon hatásos, ha olyan – élhető – cselekményekről mondunk le, melyek akár rabul ejtő szokássá is fajulhatnak, lassan elhangolva lelkünket Istenről vagy túlzásában, egyenesen a bűnre vezetnek!
     Kedves Olvasó! Az esztendő minden hétfőjén megjelenik ez a felhívás, más és más szent Apostol, Püspök, Bíboros vagy Pápa képével, mintegy az Ő közbenjárásukat kérve azon a héten, egyházi vezetőink megsegítésére! A hétfői böjt, azonosítható a Szeretetláng üzenete által meghirdetett – éppen a szenvedő papi lelkekért – felajánlott szándékkal. (Lásd Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadás I/30-31)

     Ajánlott ima a napi rózsafüzér (de legalább egy tized), lehetőleg a Szeretetláng fohásszal (benne vagy a végén): Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Majd imánk befejezésül mondjuk el az alábbi három könyörgést!
     1) Mindenben védelmezd Uram püspökeinket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket
szent jelenléteddel, hogy a Te békéd, örömöd és szereteted töltse el őket!
     2) Uram, gyújtsd föl püspökeink szívében a szeretet lángját, hogy úgy tekintsenek a rájuk bízott nyájra, mint lelki gyermekeikre és engedd, hogy Hozzád hasonlóan, mint szerető atya szolgálják őket!
     3) Mennyei Atyánk! Kérünk, áldd meg püspökeinket, akik Téged és a Szentlélekkel eltöltött Egyházadat szolgálják. Védd meg őket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket szent jelenléteddel! Amen

http://www.magyarorszag-szep.hu/beszamolo/index.html

     Kárpátalja mintegy 1.250.000 lakosából ma 150.000 magyar és 800.000 ruszin, állítja Dr. Popovics Tibor Miklós, Magyarországi ruszin kutató.

              Lásd:    http://www.egipatrona.hu/mvsz/images/doc2/193_210_popovics_t.pdf

Elmondásában: mai ruszinok etnikai keveredés folytán jöttek létre, és a ruszinok mindig is a magyarsághoz, a magyar államhoz tartozóknak vallották magukat.

     A több mint ezer éves együttélés során a Szent Korona Országában a ruszinok mindenben osztoztak a magyarokkal, mind sikerekben, mind bajban. Nem véletlen, hogy II. Rákóczi Ferenc fejedelem meghatódva „gens fidelissima”, azaz leghűségesebb népének nevezte a ruszinokat.

     Kárpátalja XX. századi sorsa hányatott volt: 1920-ban Trianon, az akkor létrehozott Csehszlovákiához csatolta, 1938-39-ben előbb az önálló Szlovákia része lett, majd nemsokára a szlovák-magyar etnikai határrevizió kapcsán visszacsatolták a Magyarországhoz.

     1947-ben a Párizsi "béke" a Szovjetunióhoz csatolta (ennél tragikusabbat nem is tehettek volna!), hiszen tudhatták, hogy a szovjet hatalom Kárpátaljáról is, óriási néptömegeket hajt majd kényszermunkára, megsemmisítő táborokba, etnikai alapon megtizedelve a népek értelmiségét, és véresen fogják üldözni a helyi görögkatolikus egyházat! Példaként, lásd:

http://www.hunsor.se/dosszie/akarpataljaimagybabilonifogsaga.pdf

http://www.karpataljalap.net/2007/11/09/boldog-romzsa-todor-puspok-elete-es-vertanuhalala

     Kárpátalja 1993-ban, az Oroszországtól önállósult Ukrajna része lett, mely a ruszinokat változatlanul nemlétezőnek tekinti, s bár az ukránok nagyon büszkék önállóságára, ezt azonban Kárpátalja más népeitől konokul megtagadják!

Ne hagyjátok magatokat megtéveszteni a sátán mesterkedései által!

      Én az Evangéliumokban szólok hozzátok és a Szentségekben erősítelek benneteket, s ti mégis hamis üdvözítőket követtek?! Én váltottalak meg titeket kiontott Véremmel, nem más! Nézzetek Reám! Ha tanácsra szorultok, forduljatok Egyházamhoz, mely ma is az Én szenvedő Misztikus Testem! Miféle prófétákra hallgattok ti? "Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak Általam." (Jn,14,6) Tiértetek haltam kínhalált, a ti üdvösségtekért! "Azért izzadtam vért. Azért koronáztak tövissel. Önként feküdtem szent keresztem áldott fájára. A kínok kínját szenvedtem, és utána elrejtőztem jelentéktelen (külső alá), szerénységgel, hogy megközelíthető legyek számotokra, hogy ne féljetek Tőlem. Mint fehér pólyába takart kisgyermek, úgy rejtőztem a Szentostyába". (Szeretetláng Lelki Napló I/72-73) És ti mégis másra figyeltek? "Hogyan fogtok számot adni az elfecsérelt időtökről? (...) Én magam vagyok a szeretet, a türelem, a jóság, a megértés, a megbocsátás, az áldozat, az üdvösség, az örök élet. És ez nem kell nektek? Keresztre feszített, vértől ázott szent testem hiába emelkedik a magasba? (…) Nem indul meg szívetek? Nem akartok Velem járni, Velem gyűjteni? Szívetek nem dobban Velem? Bensőtök nem érez Velem? Hiába nyitottam meg Szívemet? A kegyelmek bőségét otthagyjátok? (...) Azt akarjátok, hogy majd dörgő hangon kiáltsak felétek? Mit álltok itt tétlenül? Ne finnyáskodjatok, ne válogassatok! Ahová állítottalak, ott álljátok meg helyeteket szilárdan, önfeláldozóan! Én mindent kitaláltam, hogy csak értetek szenvedhessek és ti kényelmesek, semmi készséget sem mutattok, csak mentegetőzés az egész életetek. Vegyétek már fel azt a keresztet, melyet Én is magamhoz öleltem. (uo. II/9-10) Ha valahol, bármerre is tűz támad, hogy összefuttok, és mentek segíteni, hogy a tűz minél kevesebb kárt okozzon. A sátán tüzét mégsem oltjátok, engeditek, hogy pusztítson a pokol lángja. De jaj nektek, kik gyáván nézitek, kik felelősek vagytok! Eltakarjátok szemeiteket és engeditek tovább a lelkek elkárhozását. Ismerhettek, tudjátok ti választott lelkek, türelmem és jóságom határtalan, de ismeritek szigoromat is, mely el fog hangzani felettetek: Távozzatok Tőlem az örök tűzre! Kezetek nem gyűjt Velem, csak szétszór. /Ezt akarjátok?/ (…) Szálljatok magatokba, és térjetek már Hozzám! (...) Ne engedjétek magatokon úrrá lenni a jóra való restséget!(...) A sátán úgy eltorlaszolta lelketekben az isteni fény útját, hogy (...) a restség sötét nyomása alatt szenvedtek és kínlódtok. Jöjjetek Hozzám, (...) Én leveszem vállatokról és megkönnyítlek benneteket! Az Én Testemnek vétele segíthet csak ki ebből a gonosz által oly gondosan eltorlaszolt sötétségből. Csak engedjétek át magatokat Nekem! (…) Vegyétek észre, hogy a sok zűrzavaros dolog a sátántól való, az ő műve a sok rossz. A sátán műve csak addig tart, ameddig Én engedem. (…) Imádkozzatok, virrasszatok, jöjjetek össze ketten-hárman, és vegyétek fel a harcot a sötétség pusztító erejével. Ne tétlenkedjetek! Úgy tesztek, mintha nem volna Mennyei Atyátok az égben, Aki figyel reátok. Vágyaitokkal öleljétek át a földet! Áldozataitokkal, melyek a tiszta szeretettől izzanak, perzseljétek fel a bűnt." (uo. I/89-91)

      Halljátok tehát az ÉN NAGY FIGYELMEZTETÉSEM: Életetek tétje az örök boldogság vagy a kárhozat. Meg ne tévedjetek tehát! Nem én mondtam-e, "hogy az utolsó időkben egyesek elszakadnak a hittől, a megtévesztés szellemeire és az ördögök tanítására hallgatnak, azokra, akik képmutatóskodva, de lelkiismeretükben megbélyegezve hazugságokat hirdetnek". (1Tim 4,1-2) Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, nagy jeleket és csodákat művelnek, hogyha lehet, még a választottakat is tévedésbe ejtsék.  Íme, előre megmondtam nektek (Mt 24,24-25) (A szerkesztő elmélkedő gondolatai a kép láttán)

http://www.magyarorszag-szep.hu/Ismerteto/index.html

Bízzatok, mert én megvakítom a sátánt!

     "Tudod, olyan a Föld most, mint vihar előtt a természet és olyan, mint a tűzhányó, amely ha kirobban, pokoli füstjével, visszahulló lávájával fojtogat, öl, vakít, rengésével romba dönt maga körül mindent. Ez most a Föld borzalmas helyzete. Forr a gyűlölet krátere, gyilkos, kénes hamuja szürkévé, színtelenné akarja tenni a Mennyei Atya által Isten képére és hasonlatosságára teremtett lelkeket. És Én, a hajnal szép sugara megvakítom a sátánt, (megszabadítom e) gyűlölettől elhomályosuló, kénes, bűzös lávájától megfertőzött világot, mely által a lelkek éltető levegője fojtó és halált okozó. Egyetlen haldokló sem kárhozhat el! Már kezd Szeretetlángom gyújtani. Tudod, kislányom, a választott lelkeknek meg kell küzdeniük a sötétség fejedelmével. Borzalmas zivatar ez! Nem, inkább orkán, és pusztít, még a választottak hitét és bizalmát is el akarja pusztítani. De a most készülő rettenetes viharban érezni fogják Szeretetlángom fel-felvillanó és eget-földet bevilágító fényességét, melyet a lelkek sötét éjébe Szeretetlángom kegyelmi hatása kiáradása által nyújtok." (II/100)

     A spanyolországi Garabandál falu templomában van egy Szent Mihály szobor, mely a sátán megvakítását ábrázolja.

A legbiztosabb prófécia

Most akkor mi van? 2.

     Az evangéliumi ember ellenfelei, a bűnt szórakoztató divattá tették. Tömegekkel ünnepeltetik az erkölcsi lazaságot tudván-tudva, hogy „a szexuális szabadosság a nép ópiuma”! Tetszetős jelszavaikkal nem kevesebb céllal csalogatják szivárványos zászlaik alá a talajtalanná tett ifjúságot, minthogy nemzetietlen fogyasztói „világpolgárként” irányíthassák életüket, a sátán kárhozatos „szebb új világa” felé! Már a gyerekeknél a kicsinyeknél megkezdik az liberálisnak álcázott aberrált nevelést, amivel tönkreteszik lelkük ártatlanságát, minek következtében (reményeik szerint) akaratlanul is megfertőződnek. – Most akkor mi van?

     Az erkölcsi törvényeket, amelyek a társadalom együttélési szabályait tartalmazzák, kiiktatták. Negyvenezer törvényt hoztak a világban, hogy sikerüljön megkerülniük azt tíz  Parancsolatot, melyet Isten adott, az emberi együttélés normájaként (!). Aztán csodálkozhatunk-e, ha mindenki a saját törvényei, illetve törvénytelenségei szerint él. – Most akkor mi van?

     Mi valósult meg a “felvilágosodás” hármas jelszavából? A “szabadságból” szabadosság lett. Az “egyenlőség” hangoztatásával, a legszélsőségesebb egyenlőtlenséget valósították meg. A testvériség pedig hogyan is valósulhatott volna meg, amikor már három évszázada az emberi együttérzést igyekszenek kiölni a lelkekből! Summa summarum: soha nem köszöntött akkora sötétség az emberiségre, mint épp a Felvilágosodás által! – Most akkor mi van? Az van, amit Mindszenty József bíboros hercegprímás adott válaszként: Az igazság mindig igazság marad, ha hangját veszti is. De a hazugság hazugság marad, ha milliók hirdetik, milliók erőszakolják és százmilliók veszik is be!

Most akkor mi van? 1.

     Sajátosan liberális alapelvek váltak ural-kodóvá a társadalmakban azok közt, akik eladták lelküket a Mammonnak. A Szeretet Istene helyett, materialista bálványokat alkottak maguknak. Ezek a bálványok: a pénz, a vagyon, a hatalom, a szex, a hírnév, a dicsőség és a féktelen szabadosság. Az értékek válságát éljük! Kiveszőben vannak olyan fogalmak, mint a bensőséges istenhit, az erkölcsi jóság, a tisztesség, a szépség, a harmónia, a kötelesség, a hűség, az igazság és a hazaszeretet. – Most akkor mi van?

     Még sohasem vált a szó ennyire a sátáni csábítás valóságos eszközévé, mint ma. Beszélnek, hogy becsapjanak. Beszélnek, hogy a tévedést terjesszék. Beszélnek, hogy elrejtsék az igazságot. Az emberi szellem és szabadság értékének, eredményének tüntetik fel az erkölcstelenséget, a szemérmetlenséget és olyan dolgokat, amelyekkel valójában áthágják nem csak Isten törvényét, de a természeti törvényeket is. – Most akkor mi van?

     Általános támadás indult a házasság és a család ellen. A csalárd médiák, a hűséges házasságokat unalmasnak, míg a házasságtöréseket izgalmasnak mutatják be. A filmekben tombol az erőszak és az öncélú szexualitás, mindennapos jelenség a brutalitás, a trágár beszéd és a nihilizmus terjesztése. Rablókat és gyilkosokat, szuperhősként állítanak be, mint valami vagány példaképeket. A tévedést úgy terjesztik, mint az igazság újfajta értelmezését. Még Isten Szavának magyarázatával is a legsúlyosabb tévedéseket terjesztik. A pápát minden módon igyekszenek kigúnyolni vagy kompromittálni, a szavára már nem hallgatnak. A hamisan értelmezett szabadság nevében minden erkölcsi eltévelyedést igazolt realitásnak állítanak be. Milyen szólásszabadság az, mely telve van tabukkal? – Most akkor mi van?

(E poszt írásánál, az ismeretlen források közt, felhasználtam P. Don Gobbi 'Kék könyvének' 1977. április 23-i bejegyzését is.) 

Erzsébet asszony gyakran váltogatta a lelkivezetőket? 8

    A 80-as évek fordulóján, Erzsébetet egyre több pap látogatta meg 'kis otthonában', aztán többé-kevésbé föladva 'rejtett alázatosságát', fogadott érdeklődő, lelkes civileket is. Rengeteg új információ jutott el így hozzá és sokan a véleményét kérték pl. Garabandálról, Boldog Taigi Annamária „háromnapos sötétségéről” és az abban az időben hazánkban elterjedt „Szent Charbel kultuszról”. (Ez a „kultusz” igen sok pozitívuma mellett, furcsa elvárásokban is megnyilvánult. Ilyen volt a „Sarbel-cseppek” használata, valamint az élelmiszertartalékolás meghirdetése is!)

      Puszta feltételezés csupán – ám nem kizárható –, hogy Erzsébet asszony „emberi tényezőjében” ennek nyomán fogalmazódott meg „égi üzenetként” egy nagyszabású élelmiszer tartalékolás meghirdetésére. A naplóban nem olvasható üzenet, hozzávetőlegesen így hangzott: „Az ország legnagyobb Mária-temploma belső űrméretének megfelelő mennyiségű bort, búzát és olajat kell összegyűjtenie az egyháznak, mert súlyos megpróbáltatások várhatók!” Nos, Antalóczi atyának – mint lelkivezetőnek – e kérdésben, természetesen komoly fenntartásai voltak! Szabadkozásában elmondta, hogy az ő egyházi státusza nem csak nem teszi lehetővé ilyen nagyságrendű akció meghirdetését, de ez olyan káros politikai reakciókat is kiválthatna, melyek végzetes csapást mérnének a Szeretetláng Mozgalom LELKI ügyére! Erzsébet asszony nem méltányolta Antalóczi atya józan megfontolásait és csalódását fejezte ki vele szemben. A nagy és bensőséges kapcsolat hirtelen „ellaposodott” és Erzsébet új lelkivezető után nézett, akit megtalálni vélt Mersey Antal, Érd-Póstástelepi plébános személyében. Ám nem kell azt képzelni, hogy harag maradt volna köztük, sőt! Erzsébet úgy állította be, miszerint 'Eger messze van' lelkivezetésére egy közelebbi pap felel meg jobban. 

Úgyhogy Antalóczi és Mersey atyák jó barátként (Erzsébettel együtt vagy nélküle) találkozgattak. Mikor Antal atya sem támogatta a „gyűjtőakciót”, Erzsébet nem forszírozta azt tovább. Mersey atyáról elmondható, hogy igazán mértéktartó, a mögöttes tényezőket is jól átlátó, nyugodt és tapasztalt idősödő pap volt. Ám, neki is szembesülnie kellett néhány "sajátságos" indíttatással. Ilyen volt pl. a Kármelita Harmadrend sürgős megszervezése (1980 ősze) mely P. Bertold és P. Jeromos kármelita atyák közreműködésével meg is valósult. És ilyen volt Erzsébetnek azon 'üzenete' is, hogy a francia Marcell Lefebvre érsekkel személyesen kell beszélnie, s a neki szánt égi üzenetet senkinek el nem mondhatja. A feladat nem kis gondot okozott Antall atyának hiszen jól tudta amellett, hogy a szakadár francia érsekre bizony ráférne egy 'égi üzenet', ám ebben ő teljesen tehetetlen. Konzultált megyéspüspökével Dr. Szakos Gyulával akivel abban maradtak, hogy Erzsébettel beszélgessenek el, miközben viselkedéséből kipuhatolják az ügy komolyságát. A találkozás azonban igen balul sikerült, részint a püspök számon kérő hangvétele, de főként Erzsébet asszony ingerültsége miatt, mely fáradtságának és talán már lappangó betegségének is betudható volt. Erzsébet, naplójába ezt – igen szűkszavúan –, így jegyezte be: »1981. IV. 6-án püspökatyánál voltunk Atya, a Tibi és én. Ez a látogatás előre bejelentett volt. Alig indult meg a beszélgetés a püspök atya igen nagy eréllyel fordult hozzám és szavaival vádolt. „Hogy mertem én külföldön kinyomatni a Szűzanya Szeretetlángját? Kitől kaptam erre engedélyt? stb.” Engem meglepett ez a kérdőre vonás, de a Szűzanya azonnal a nyelvemre adta a szavakat és én megválaszoltam: 'volt nekem lelkivezetőm, ő intézkedett és én nem is tudtam róla, csak utólag! Ő a kivonatolt anyagot bemutatta nekem, de hogy külföldre megy, azt nem közölte!« (vö IV/29) (Mint e sorok írója tanúsítom, ennél feszültebb volt a helyzet, különösen Erzsébet asszony kemény hangnemét illetően!) Bár a búcsúzás szívélyes volt, hazafelé Erzsébet asszony Mersey atyát és engem vádolt a kínos helyzetért, miszerint „kínpadra vontuk” őt! Egyfelől, se „kínpadról” se „vonásról” nem volt szó, hiszen Erzsébet asszony kifejezetten örült, hogy a püspök fogadja! Másfelől pedig már sokkal kínosabb helyzetekből is kiverekedte magát született „diplomáciai” érzékével! A tény, hogy a bontakozó betegség és az ebből eredő szenvedések kezdték felőrölni addigi türelmét. Végül is az következett, hogy Antal atya is menesztve lett! És itt jött a képbe egy általa már régóta ismert pap, akiről évekkel korábban még azt a súlyos szavakat mondta, hogy „ez a 'faramuci' atya sajnos gyakran az ördög befolyása alatt áll”. Az, hogy Erzsébet asszony ennek az atyának valóban a lelkébe látott-e, és hogy ez esetben miért nem érvényesült, az kérdőjel marad! Az nem vitatható, hogy élete vége felé, a lelkivezetők iránt egyre türelmetlenebb volt, és akit le nem „váltott”, ahhoz már bizonyára nem maradt jártányi ereje... 

     Mindazáltal, Erzsébet asszony esetében nem vitatható a leglényeg, hogy „a jó harcot megharcolta, a pályát végigfutotta, s a hitet megtartotta!" (Vö 2Tim 4,7) És hozzá tehetjük, a rábízott ügyért alaposan megszenvedett, mely épp ezáltal elterjedt az egész világon, „még a legmegközelíthetetlen helyeken is" (I/85)!

   '1965. IX. hó' bejegyzés alatt Erzsébet leírja, hogy az Ügy, Szentatyához való eljuttatása érdekében az Égiek negyven napos böjtöt kértek tőle! Jézus: »„Vigyázz! mert gyóntatód parancsát nem mellőzheted el még Isteni kérésem miatt sem!”  Az Úr Jézust bátorkodtam megkérdezni, hogy e kérése nem próbatétel volt-e részemre? „Nem, mert ha gyóntatód nem mellőzi el kérésem, hanem Rám hagyatkozva elfogadta volna – úgy mint te –, az Én közreműködésemmel áldozatvállalásod meghozta volna azt az eredményt mely az Én Isteni terveimben benne volt. Gyóntatód beleegyezése után ugyanis megkapta volna azt a lendítő erőt, hogy minden erejével odahasson, hogy az Ügy a Szentatyához kerüljön! A te áldozatos, szigorú böjtvállalásod sürgette volna állandóan Őt, a további intézkedésre.” Néhány nap után az Úr Jézus ismét az alázatosságról beszélgetett. Soha ne éljek egy pillanatig se alázatosság nélkül. És még sok mindent mondott az alázatossággal kapcsolatban, melyről azt kell írnom, hogy átment elmém tudatába, /miként/ szent akarata és kérése is, mint eleven tűz égett a lelkemben. (Mivel gyóntatóm a negyven napos böjtöt nem engedélyezte, az Ügy csak évekkel később juthatott el a Szentatyához. Későbbi lelkivezetőm (Fuhrmann Ernő) első kérésre engedélyezte.

Most már végképp megnyugodtam. Az Úr megvilágosító szavai eloszlatták kételyeimet és megszüntették a gyötrő kínokat. El tudja-e képzelni valaki is, hogy mit éreztem mikor lelkem előbbi nyomorúságából kiszabadultam? A lelkem könnyű lett és ez a könnyedség szétáradt egész testemben. Az Istenre hagyatkozás kegyelme napokon át kimondhatatlan mértékben működött bennem úgy, hogy az elragadtatás napjait éltem. A földi látókör mind kisebb lett előttem és elhomályosodott mindaz, ami a földhöz kötné életem. Csodálkozva néztem magam köré, hogy hol is vagyok, hiszen a rám bízott munkát elvégeztem, mégis mindaz ami körülöttem történt olyan idegen volt. Néhány nap után ez megszűnt, vagyis tompult bennem Isten közelségének érzete.« (III/214-215) 

Imádkozzunk és böjtöljünk főpapjainkért!
 

A "PRAY AND FAST FOR OUR BISHOPS" amerikai kezdeményezéshez csatlakozunk, egy "magyarított" változattal! Az eredeti szándék szerint, minden héten egy szent főpap égi közbenjárását kérjük, földi Egyházunk vezetőinek többletkegyelmi segítésére Istentől! Az angol nyelvű változat (lásd) 32 héten át tart, a magyar változatban kiterjesztettük az egész évre, vagyis mind az 52 hétre! Hogy e közbenjárás kiesdésére miért van szükség – nem lehet kétséges –, sem annak aki a Világegyház állapotát szemléli, sem annak aki e blogot rendszeresen olvassa!
     Veszélyes időket élünk ugyanis! A világ nekirontott az életnek, a családnak és a vallásszabadságnak. Évente, több mint 50 millió magzatot áldoznak fel a halál kultuszának oltárán. A házasságot és a családot megtámadták azok, akik gyermekeinket természetellenességre akarják nevelni. Nem kevésbé kikezdték a szeretet értelmét, sőt magát a szentségi alapokat is ki akarják forgatni. Vallásszabadságunk óhatatlanul kicsúszhat kezünk közül, amikor a világ vezető politikusai – még a magukat keresztényeknek vallók is – hitünk liberalizálására vagy megtagadására akarnak rávenni, miközben az egyházi evangelizáció egyre erőtlenebb.
     Erős és szent püspökökre van tehát szükségünk, olyan püspökökre, akiket hősies erények töltenek el, akik átvezetnek minket ezen a sötét időszakon, akik képesek szembeszállni a világ erőszakos nyomásával. Olyan püspökökre van szükségünk, akiknek van tekintélyük és bátorságuk visszahívni az áruló politikusokat, figyelmeztetik őket felelősségükre és hősként védelmezik Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat.
Megvannak ezek a püspökeink, mert Isten nevükön nevezte őket. Nekik azonban szükségük van ránk. Szükségük van az imáinkra, áldozatainkra és böjtjeinkre. Mi azonban segítő szándékaink nyomatékolására a Szent Püspökök közbejárást kérjük számukra.
Csatlakozz kampányunkhoz! Közös imával és böjttel esdjük ki Istennél a kegyelmet pásztorainknak, hogy megvédhessék nyájukat!

Miért szükséges az imádság mellé a böjt?
     Azért, mert minden szeretetből hozott áldozat – így a böjt is –, nyomatékozza imaszándékunk komolyságát! Maga az Üdvözítő mondta: „Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29)
     „A történelem folyamán a katolikus hívek szükség idején imával és böjttel kérlelték Istent, mert ezek segítségével  közelebb kerülhetünk az Úrhoz, rávezetnek minket az Ő akaratának teljesítésére és imáink meghallgatása révén elnyerjük az Ő támogatását.” (Chaput érsek)
     Mint Krisztus testének és Egyházának megkeresztelt tagjai rendszeresen fölajánlhatjuk imáinkat és önmegtagadásainkat, hogy ezáltal mi magunk megerősödjünk, másokat szükségükben támogassunk és a gonoszt kiűzzük az Egyházból. A böjt és az ima egyesít minket a keresztrefeszített Krisztussal, Aki viszonzásul eláraszt minket isteni kegyelmével. A böjt hagyományosan azt jelenti, hogy kevesebbet eszünk. Azonban nem csupán ételről mondhatunk le mindennapjainkban, hanem szórakozásról, társas összejövetelekről, biztos örömet szerző dolgokról. Az is nagyon hatásos, ha olyan – élhető – cselekményekről mondunk le, melyek akár rabul ejtő szokássá is fajulhatnak, lassan elhangolva lelkünket Istenről vagy túlzásában, egyenesen a bűnre vezetnek!
     Kedves Olvasó! Az esztendő minden hétfőjén megjelenik ez a felhívás, más és más szent Apostol, Püspök, Bíboros vagy Pápa képével, mintegy az Ő közbenjárásukat kérve azon a héten, egyházi vezetőink megsegítésére! A hétfői böjt, azonosítható a Szeretetláng üzenete által meghirdetett – éppen a szenvedő papi lelkekért – felajánlott szándékkal. (Lásd Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadás I/30-31)

     Ajánlott ima a napi rózsafüzér (de legalább egy tized), lehetőleg a Szeretetláng fohásszal (benne vagy a végén): Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Majd imánk befejezésül mondjuk el az alábbi három könyörgést!
     1) Mindenben védelmezd Uram püspökeinket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket
szent jelenléteddel, hogy a Te békéd, örömöd és szereteted töltse el őket!
     2) Uram, gyújtsd föl püspökeink szívében a szeretet lángját, hogy úgy tekintsenek a rájuk bízott nyájra, mint lelki gyermekeikre és engedd, hogy Hozzád hasonlóan, mint szerető atya szolgálják őket!
     3) Mennyei Atyánk! Kérünk, áldd meg püspökeinket, akik Téged és a Szentlélekkel eltöltött Egyházadat szolgálják. Védd meg őket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket szent jelenléteddel! Amen

Az áldozatos szeretet

     Egy kocsmai társaságban igen emelkedett volt a hangulat. Beszédtémájuk az asszonyokra terelődött, melyben egyik a másikat akarta felülmúlni a viccelődő gunyoroskodásban. Csak egyetlen férfitársuk hallgatott, mely persze nyomban feltűnt a többieknek.

− És te? − kérdezték − te nem szólsz hozzá?

− Nem − válaszolta − nekem ehhez nincs hozzáfűzni valóm, mivel semmi okom panaszra vagy viccelődésre a feleségem miatt. Ő ugyanis soha nem korhol engem semmiért és bármit teszek, nem szól egy rossz szót sem!

     A többiek erre harsányan kinevették és így szóltak:

− Na ilyen nincs kispajtás, te azért hallgatsz, mert félsz az asszonytól! − és még jobban nevettek.

− Nem így van! Higgyétek el, hogyha akár most éjfél után is azt mondanám neki, hogy rögvest főzzön egy kávét, ő egyetlen szó nélkül megtenné! − védte meg a feleségét.

     A társaság nevetése egyre heccelőbbé vált és így kiáltoztak:

− Ne etess bennünket, csak át akarsz verni mindannyiunkat ezzel a süket dumával!

A férfi azonban kitartott állítása mellett és közbevágta:

− Na, mibe fogadjunk?

     Végül tényleg fogadtak, melynek végeredményéről nyomban meg is akartak győződni. Azt javasolták, hogy azonnal tegyék próbára barátjuk feleségét. Így hát az egész társaság fölkerekedett.

Az asszony már rég aludt, amikor a részeg csapat hangoskodva betört a lakásba. Ekkor a férj beszólt a hálóba:

− Asszony, kelj fel és főzz nekünk kávét, vendégeket hoztam!

     A társaság okkal hihette, hogy most nem csak a férjét, de őket is alaposan leszidja az asszony − amiként a sajátjuk tenné ilyen esetben. De egyetlen rossz szót sem sem kaptak az álmos feleségtől, sőt röpke időn belül kedves mosollyal lettek kiszolgálva az illatosan gőzölgő kávéval.

     Ez kijózanította a társaságot és felettébb szégyellték magukat a példamutatón csendes, szelíd asszony előtt. Végül az egyik elmesélte neki bocsánatkérőn, hogy miben fogadtak és meg is megkérdezte:

− Hogy tud ilyen türelmes és kedves lenni ilyen emberekhez, akik csak úgy rátörtek éjnek idején? Hogyan képes erre egyáltalán?

     Az asszony szelíd megértéssel így válaszolt:

− Nézzék! Én szomorúan látom, hogy férjem mindent megtesz, hogy tönkretegye magát. A földi életét nem csak megrövidíti, de az örök életét is elveszíti, én viszont annyira szeretem, hogy legalább a földi létét próbálom kellemesebbé és boldogabbá tenni! − és könny szökött a szemébe.

     A vendégek alaposan érintve érezték magukat és szép csendben kioldalogtak a lakásból. A férfi, amint egyedül maradt a feleségével, így szólt:

− Te asszony! Hát ennyire fontos neked az én lelki üdvösségem?

     A feleség lehajtott fejjel csak bólogatott és zokogásban tört ki. A kicsapongó férj látva és megihletve felesége áldozatos szeretetétől, maga is könnyekre fakadt. Mindketten letérdeltek és imádkoztak, és az Úr kegyelme segített a férfinek, hogy másnap felkeresse a gyóntatószéket és bűnbánóan letegye élete terheit.

     Új élet kezdődött köztük, egy tiszta, egymásra figyelő házastársi szerelem.

(Az Evangéliumi életképek c. könyvben olvasottak nyomán)

Elgondolkodtató Twitter üzenetet osztott meg az egyházfő csütörtökön délelőtt. Vajon mi történhetett?

     "Please pray for me!" – "Imádkozzatok értem" – ez a bejegyzés jelent meg Ferenc pápa Twitter falán. Egyelőre nem lehet tudni, hogy az egyházfő pontosan mit akar mondani az üzenettel vagy miért kéri a hívektől a támogatást.

     Ha tippelnünk kellene, azt mondanánk, hogy a további munkához kér erőt a követőktől, hiszen Ferencet pontosan egy éve, 2013. március 13-án választották a bíborosok pápává XVI. Benedek lemondását követően.

Please pray for me! — Pope Francis (@Pontifex) 2014. március 13.

Egy levélre való válaszom

     Email címemre kaptam egy rövidke „reakciót”:

»A „Most az egyszer elmondom” poszt-cím, nem kevés önteltségre utal, hiszen ilyet az jelenthetne ki, aki az igazság vitathatatlan birtokában van, márpedig ki vagy te, hogy kihívó módon osztod az észt? „robuszt66”«

     A válaszom: Kedves „robuszt66”!

     Köszönöm a figyelmet! El kell mondanom, hogy minden megkeresztelt ember az alapigazság birtokába kerül. Az más kérdés, hogy e Szentlélektől való „birtoklást” igyekszik-e valaki egy életen át, saját igazság keresésével kiteljesíteni, megőrizni, vagy sem!? A kérdéses poszt-cím, csupán azt jelenti, hogy a szerkesztő fejti ki "egyszer" a saját meglátását!

     Ha ugyanis eleve hiányában lennénk egy alapvető igazságtudatnak, akkor a felelősségünk is vitatható lenne, hiszen amiről nem tudunk, vagy aminek bűnös voltáról nincs tudomásunk, az kevéssé kérhető számon. (Itt most figyelmen kívül hagyom, a mindenkibe beleíródott Természeti Törvényt – mert –, az ez ellen való tudatos cselekedet is a lélek kárára lehet!)

     Tekintve, hogy az ember nem csupán önmaga-, vagy szerettei lelki üdvéért felelős, hanem (széleskörűen) az embertársaiért is, mindenkinek kötelessége az „irgalmasság cselekedeteinek” indíttatására, az igazságra való rámutatás! Az Írásban is mondva vagyon, hogy ,,Hirdesd az Igét! Állj elő vele akár alkalmas, akár alkalmatlan! Ints, kérj, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel”! (2Tim 4,2) Ennek az indíttatásnak teszek eleget – úgy, ahogy – de nagy igyekezettel! Nem beszélve arról, hogy a „nagyszerű gondolatok” többsége nem tőlem való (miként olykor jelölöm is)!

     (Hogy ezúttal is osszam az észt – most az egyszer elmondom –, hogy én változtatnék a „nick"-néven, úgy a "robuszt", mint a 66-os számon!)

Isten áldását kérve figyelmes kritikusomra: a blog szerkesztője

_______________________

     A levélen kívüli hozzáfűzni valóm, hogy bár én igaznak véltként közlöm amit közlök, a kedves Olvasónak nem kötelező „igazságként” elfogadnia azt, sőt már az is haszon, ha egyetlen mondat is elgondolkodásra késztette. És ez a cél! Példaként hozom fel, hogy a veszélyhelyzethez közeledőre rászólhatunk, hogy „nézz körül, hogy hova hajszolod magad”, de figyelmeztethetjük akként is „vigyázz, a falnak rohansz!” Sőt rá is sikolthatunk: VIGYÁ-Á-ÁZZ! A három közti különbség csupán az udvariasság és a sürgetés halaszthatatlanságában van. Van, amikor már nincs idő az udvariaskodásra.

(A Szűzanya könnyezve teszi ezt, hiszen látva-látja gyermekeinek testi-lelki veszélyeztetettségét. Én csupán megpróbálok a magam módján, az Ő szócsöve lenni. Ha halk vagyok, segítsetek kiáltani és terjesszétek ezt a blogot! Amúgy pedig imádkozzatok értem – miként egymásért is –, hogy Istennek tetszően teljesíthessem életfeladatomat, miként ezt minden megkereszteltnek tennie kötelessége!)

Erzsébet asszony gyakran váltogatta a lelkivezetőket? 2

     Megjegyezzük, hogy a gyóntatók jelentős része közömbösen fogadta az Erzsébet asszony lelki vergődését, bár volt egy, aki nyomban lelki vigaszt nyújtott Erzsébetnek és kijelentette, hogy épp ezáltal hitelesedett benne a Szeretetláng égi eredete! A lelki naplóban megrázó sorokat olvashatunk ezekről a kísértésekről, melyet a 'mellé rendelt' nővérnek írt: »Sajnálom, hogy soraimmal zavarom, de Isten Szent Nevében kérem imádkozzon értem! Pokoli kínokat szenvedek és nem tudok szabadulni bűnösségem nyomorúságából. Órákon át zokogásba vergődöm. Nem tudom mi kényszerít, hogy hagyjak fel hazudozásaimmal, ne áltassak még másokat is. Hisz' láthatom, nem hiszik el nekem egyetlen szavam sem. Félnek, irtóznak tőlem, mert látják gonoszságaim és csak hagynak magamra, mert amíg én nem akarok szabadulni, addig ők sem tehetnek semmit. A feloldozás, melyet Marcell atyától kaptam az sem érvényes! Nincs meg bennem  a megjavulásra való  igaz akarat, enélkül pedig a feloldozás sem érvényesül lelkemben, mert én bűnt bűnre halmozok. Nagyon kérem önt bocsásson meg, hogy jóhiszeműségét kihasználtam és visszaéltem jóságával! Ne higgyen elmondott szavaimban, mert hazugság mindaz! Megcsaltam önt és önmagam is! /.../ Lelkem békéjét addig nem tudom megszerezni, míg rettenetes hazugságaim vissza nem vonom, de erre képtelen vagyok. A kevélység útját járom. Minden szó vádol, melyet eddig kimondtam, vagy leírtam. /.../ Marcell atya is megbánta, hogy szóba állt velem. Nem akar velem Ő is elkárhozni. Ön se akarjon! Sajnálom a jóságát, melyet elfogok veszíteni, de vissza kell vonnom az ügyet. Kérem legyen segítségemre, hogy megszabaduljak pokoli kínjaimtól, mert úgy érzem állandó szentségtörő áldozást végzek. Ima sem jön ajkamra már napok óta. Kevélységem nem engedi gondolataimhoz a jóra való enyhülést. Összetörten magamba roskadva vergődöm, minden csak vádol, nem tudok semmire se ránézni ami szent! A Szentlélek Mátkája kép is vádol, hogy én Őt ilyen hazugsággal szennyeztem be. Ha a Szent Imre képre nézek az is csak vádol, hogy Őt is hazugsággal szennyeztem be. A szenvedő Krisztus Arcára sem tudok ránézni. A hang lelkemben oly erős; 'ne nézz rám még bűneidből ki nem vetkőzöl! A gőg miatt, melyet nem akarsz elhagyni, én is elhagytalak. Nem kellesz! Távozz tőlem! Irgalom csak a megtérő bűnös részére van. Hiába bánod régi bűneidet amikor a mostani hazugságod nem akarod visszavonni. Míg ezt meg nem teszed, hazug vagy, álnok és kevély! Önmagad taszítod a kárhozatba! Énrám ne számíts! Én csak a megtérő bűnöst emelem magamhoz, te pedig konok vagy, nincs benned semmi alázat, a kevélység tart vissza, hogy jóvátedd égbekiáltó bűnödet...' Összetörten borzalmas lelki kínokba vergődöm. Körülöttem a elkárhozott lelkek sokasága esedezve kiált felém, rimánkodnak, hogy ők is azért kárhoztak el mert nem tudtak szabadulni konok kevélységükből. És én is a kárhozat szélén állok! Meg kell mentenem magam, mert csak én tehetem meg ezt a saját akaratomból. De nincs akaratom! - zokogtam magamban. Nagy félelem töltött el. Az imádságot mintha kitörölték volna elmémből. Órákon át nem tudtam kimondani Jézus nevét, nem tudtam Hozzá küldeni szavaim: „Imádott Jézusom!” Néma nyelvvel csak próbálgattam, ha nem is egyben, de minden betűjét külön próbáltam, ám a betűk kiejtése is vádolt. 'Ne merd a nevet ajkadra venni, csak bűnbánó lélek teheti meg! Te konok szennyes-szájú mit akarsz?' /.../ Ha az Úr szavaira gondolok, csak vádol. Mikor arra gondoltam, hogy a közléseket az ország főpapjához kell vinni, égető kín támadt lelkemben. /.../ Nem tudom mi lett akaratommal! Hisz' én átadtam magamat Istennek és arra kértem ne cselekedjek semmit az Ő akarata ellenére. Tegyen bénává, némává, szüntessen meg bennem mindent amivel nem Őt szolgálom! És most mégse tudok kevélységemből megszabadulni? Még a nevét sem engedi ajkaimra venni? Az Úr Jézus szavaira gondoltam, amikor egyszer azt mondta „csak Anyám által!” Égi Anyám, Te is elfordultál tőlem hazug életem miatt? Most nem indítod bűnbánatra lelkem úgy mint máskor? /.../ A bűn, jaj a bűneim távol tartanak Tőled!  Égbe kiáltó fájdalom ez,  amit akkor érzek /legjobban/ mikor az Úr Szent Testét veszem magamhoz. Lelkemet hasítja a vád: 'szentségtörő távozz Tőlem!' Én mégis megyek bízó reménnyel. Bűneim terhével nem tudom rászánni magam, hogy amit átadtam a püspök atyának azt most vissza vonjam. Eléje álljak, hogy hazug vagyok a többi úgy sem hisz. (B.J.) is megmondta, hogy alázatosságba burkolva akarom elhitetni vele kevély hazugságom. El kell mennem hozzá /is és/ meg kell mondanom igaza van! Észbontó gonoszság /az, hogy/ belehazudtam lelkembe a kegyelmeket! Nem tudom miként lehet ez? Ennyire mélyre hogyan süllyedtem a bűnbe? Lelkem hangosan kiált irgalomért az Ég Anyjához, de Ő elfordul; 'Őszintének kell lenned!' Csak ez szabadít meg semmi más! /.../ Ki fog feloldozni égbekiáltó bűnömtől? Senki nem áll szóba velem! Ajkam néma, nem tudom imára nyitni, bensőmben megszűnt az Istenre gondolás. A böjtöket és virrasztásokat felajánlom s irgalomért kiáltok Istenhez, hogy ne hagyjon el. Eszembe jutott Marcell atya szava: 'szenvedjek szelíden!' De bűneim kétségbe ejtenek. Ha a Szent Szűz Szeretetlángjára gondolok a pokol kínjai árasztanak el! Hisz ép ezért kell szenvednem! Az irgalmasság Anyja nem áll mellettem mert én most nem tudok Őhozzá őszinte lenni. Kérem Őt csak még egyszer fogadjon vissza. /.../ Arra kértem, Égi Anyám engedd, hogy megtérjek, várok szelíd szenvedéssel, de ezt nem bírom soká! Szenvedéseim kiforgatnak emberi mivoltomból és kezdek kétségbe esni. Minek a sok pap, ha félnek a bűnöstől? Engem az ördög szállt meg? Azért nem tudok a hazugságról lemondani? Drága jó Nővérkém segítsen megszabadítani, vagy hová, kihez forduljak? /.../ A hang lelkemben tovább vádol „miért okvetetlenkedsz? Másokat akarsz megmenteni, mikor te sem tudsz a bűntől megszabadulni? Ne légy okvetetlenkedő, a magad lelkére kellett volna előbb gondolni!” - kiáltozott felém a hang.« (II/55) Érdekesmód, Erzsébet asszony két héttel korábbi dátum alatt, folytatta gyötrelmeinek megrázó leírását: »Reggel a tabernákulum előtt térdeltem és lelkem gyötrő kínjaiban sírva-zokogva kiáltoztam az Úrhoz! Imádott Jézusom hol vagy? Miért kell Nélküled élnem? Lelkembe ismét a vádló szavak: 'mert kevély hazug vagy!' Én tovább könyörögtem, Jézusom csak még egyszer légy irgalmas! /.../ 'Te szemétből kiszedett semmi, rongyhalmaz! Hálátlan mocskos-szájú hazug! Térj már észre! - ekkor a hang üvölteni kezdett, borzalmas dühre ragadtatva /magát/. Ekkor egy pillanatra megismertem, /hogy valójában/ a gonosz tombolt, hogy rákényszerítsen a beismerésre. Szelíd érzés fogott el egy pillanatra. Vajon Isten akarata ez? De a másik pillanatban ismét még nagyobb súllyal nehezedett rám hazugságom nyomasztó kínja. /Hogy/ nincs ki út, a kárhozatból szédülök a gondolattól! Inkább kárhozzam el, semhogy belássam és vissza vonjam hazudozásaim melyről azelőtt úgy véltem, hogy égi szavak? Emiatt kárhozom el? Nem nem nem! Le tudok mondani, ha azok sem hiszik akiknek átadtam a Szent Szűz szavait, ez a Szűzanya dolga! /.../ Nem tudom folytatni... /.../ amit átéltem és át élek az a végsőkig kimerített. /.../ Nem tudom mely hatalom az mely további erőt ad, de bárhonnan származzék is ez földöntúli!« (vö II/57-58-59) – Begyik Tibor – (Minden idézet vagy közlés, csak a szerkesztő és a forrás megemlítésével!) 

A katolicizmus 'egyetemessége' nem a modernizáló új reformok bevezetésével, hanem épp ellenkezőleg a krisztusi tanításhoz való  visszatéréssel valósulna meg

     Az előző két részben felvázolt szekuláris elszakadási mozgalom működtető erőforrása a protestantizmus és a szbdkmvesség, mely liberális szellemiségével igyekszik betörni a Katolikus Egyházba is. Ennek tüneti jelei:

     a vallásszabadság esetenkénti félreértelmezése: a „szabadság”,

     az esetenkénti ökumenikus engedékenység (liturgikus reformok): az „egyenlőség”,

     az esetenkénti "bratyizás" a hierarchiában: a „testvériség”.

Annak következményeként, hogy a liberális gazdasági ideológia nem képes megnyugtató szociális alternatívát kínálni az emberiségnek, sajnos igen nagy veszélyt jelenthet a kommunizmus újbóli előretörése. Évezredek tapasztalata lehetne ugyanis, hogy ahol helye nincs a léleknek, ott óhatatlanul lelketlenség és lelkiismeretlenség van! Az Isten nélküli eszmék térhódítása pedig elborzasztó istentelenséggel jár, és ezt már sok nép megtapasztalhatta! Erre a globális veszélyre figyelmeztetett a Fatimai Szent Szűz 1917-ben, és ehhez kínál emberiség nagyságrendű összefogást a Szűzanya Szívének Szeretetlángjával! Össze kell tehát fognia az egész emberiségnek, nem a fenti hármas jelszóban, hanem a lélek indította szeretetben!

     Korrajzként előre kell bocsátani, hogy a 60-as évek légköréről és a megfélemlített egyházról teszünk említést. Abban az időben az óvatosság különösen jellemző volt a gyóntatók körében. Ne feledjük, hogy csak 1961-ben (a közlések kezdeti évében) 35 papot és 30 világi apostolt tartóztattak le és ítéltek hosszú börtönbüntetésre! De sokan hunytak el balesetnek, öngyilkosságnak álcázott veretésbe, kínzásba! A börtönökben meggyötörtek halálokát cinikusan „heveny szívelégtelenségnek”, a tüdejükbe csapvizet vezetetteknek „tüdővizenyőt” diagnosztizáltak (már akiről elismerték, hogy egyáltalán náluk volt!). Az ötvenhatos szabadságharcosokat még sorra végezték ki és az általános félelem mételyező füstje, beszűrődött a gyóntatószékek szentségi félhomályába is! Nem beszélve, a titkosszolgálat részéről esetlegesen beszerelt „poloskákról”! Nyilvánvaló, hogy az időtájt egy reveláció, mely azt állította magáról, hogy a szíveken át az egész emberiséget kíván megérinteni, ráadásul Magyar Ügyként (még „asszonybeszédként” is) gyanakvást keltő lehetett, különösen azok körében, akik addigra már jártak az alattomban működő államapparátus „árnyékvilágában”. Senki sem tudhatta ugyanis, hogy ki az aki csak „kikóstolja” hozzáállásukat, véleményüket. Érdekesmód,  pont az akkor regnáló "internacionalisták" rettegtek leginkább egy máriás-lelkiség internacionalizmusától!

Az viszont tény, hogy az efféle rettegés és beijedés nem volt jellemző a Mária Szíve Szeretetlángja továbbadására kiválasztott hatgyermekes családanyára! Erzsébet bátorságára jellemző, hogy annak idején környezetében egyedüliként nem írta alá a Mindszentyt elítélő gyűjtőívet, nem fizetett békekölcsönt (nem is volt miből) és hősiesen kitartott gyermekeinek iskolai hittanbeíratása mellett is! Erzsébet asszony csupán egyetlenegytől félt és egy dologtól rettegett; attól, hogy maga megtévesztett és másokat megtévesztő legyen (vö III/138;190)! Kifejezetten aggasztotta emberi tehetetlensége, hogy egyedül nem képes az égi megbízatását kétségek nélkül teljesíteni! Alig-alig akadt olyan gyóntatóra, aki útbaigazítást adott volna teendőit illetően. Egyszóval, nem támaszkodhatott képzett lelkivezetőre (nem is beszélve arról, hogyha akadt is valaki az ő lehetőségei is roppant szűkösek voltak!). Így kell értelmezni azt, amikor azt olvassuk, hogy Erzsébet asszony sorra felkereste azokat a papi személyeket akikhez az Úr (!) sürgetve irányította. Olyan papi személyeket kellett megkeresnie, akiket addig nem ismert és ők sem hallottak még róla! Erzsébet asszony valamennyi személy esetében azt remélte, hogy ő lesz a lelkivezetője, érthető tehát, ha nyugtalanság töltötte el amikor értetlenséget, halogató óvatoskodást vagy egyenesen gyávaságot tapasztalt. Így alakult ki azon gyóntatók sokasága, akik hozzáállásuk szerint a nyomban elutasítótól, a néhány hétre vállalóig, a tovább küldőtől, egészen az évekig kitartóig terjedt. Erzsébet képtelen helyzetben volt, hiszen valamit sürgetően kellett teljesítenie, miközben maga az Úr figyelmeztette: „Vigyázz! mert gyóntatód parancsát nem mellőzheted el még Isteni kérésem miatt sem!” (IV/ 6) A „lelkivezetők" pedig többnyire csak halogattak és a "drága idő" hasztalan telt!

     Megítélhetjük-e Erzsébet asszonyt, amiért az Ügynek megfelelő lelkivezetőt igyekezett kereseni? Keresztes Szent János tanácsa szerint is „nagyon kell ügyelni arra, hogy kinek a kezeire bízza magát; mert amilyen a mester, olyan a tanítvány, és amilyen az atya, olyan a gyermek”. Továbbá: a vezetőnek nemcsak „bölcsnek és okosnak kell lennie, de tapasztalatokkal is rendelkeznie kell. /.../ Mert ha nem tapasztalt igazán a lelki dolgokban, nem fogja tudni vezetni a lelket, sőt meg sem fogja érteni őt.” (Flama de amor viva redactio secunda, stropha 3., declaratio 30: Biblioteca Mística Carmelitana, 13. köt. Burgos, 1931. 171)

     Egy alkalommal Erzsébet súlyos kísértések közt vergődve olyan indítást érzett, hogy menjen vissza minden paphoz akinél addig járt és összetépesse mindazt az ismertetőt  amit előző hetekben átadott, mivel ő egy "megátalkodott hazug"... És legyen tanúságul ez a mai látnokoknak, hogy a Szeretetláng kiválasztottja ezt meg is tette! Hogy mi lett az eredménye? Néhány pap önelégült nevetéssel mondta, hogy "tudta", néhányukat még ez is közömbösen hagyott, ám volt egy atya, aki később elárulta, hogy voltak ugyan fenntartásai, de ez volt az ami ezt eloszlatta! – Begyik Tibor – (Minden idézet vagy közlés, csak a szerkesztő és a forrás megemlítésével!) 

Az életszentség titka

     Egy szerzetes, jóllehet külsőleg semmiben sem különbözött a többiektől, mégis a szentségnek oly fokára jutott, hogy csupán ruhájának érintésével meggyógyította a betegeket. Elöljárója ezen csodálkozva, egy napon megkérdezte tőle, hogyan művel ily csodákat, noha életmódja nem tökéletesebb a többiekénél. A szerzetes azt válaszolta, hogy ő maga is csodálkozik rajta és nem tudja az okát.

– De hát micsoda áhítatgyakorlatot végzel? – kérdezte az apát.

     A jó szerzetes erre azt felelte, hogy semmit vagy nagyon keveset tett, csupán arra volt mindig nagy gondja, hogy csak azt akarja, amit Isten akar; s az Úr megadta neki azt a kegyelmet, hogy akaratát mindig teljesen ráhagyja Isten akaratára.

– A szerencse, nem emel föl s a szerencsétlenség nem ver le, – mondotta – mert mindent Isten kezéből fogadok s arra a célra irányul minden imádságom, hogy az ő akarata tökéletesen teljesüljön bennem.

– És az a kár se bántott – kérdezte az elöljáró –, melyet a minap okozott az a bizonyos ellenségünk, aki fölgyújtatta birtokunkat, ahol gabonánk és állataink pusztultak s ezáltal kenyerünktől fosztott meg bennünket?

– Nem, atyám! – felelte –, hanem ellenkezőleg, hálát adtam Istennek, amint hasonló esetekben tenni szoktam, tudván, hogy Isten mindent az ő dicsőségére és a mi nagyobb javunkra tesz vagy enged meg, s épp ezért mindig meg vagyok elégedve mindennel, ami történik.

     Midőn az apát ezt hallotta és látta abban a lélekben a tökéletes megegyezést Isten akaratával, többé nem csodálkozott rajta, hogy oly nagy csodákat tesz.

     Aki így cselekszik, az nemcsak szentté lesz, hanem már a földön szakadatlan békét élvez. "Az Istent szeretőknek minden javukra szolgál." (Róm 8,28)  Forrás 

Erzsébet asszony élete és halála 3

    Koporsós temetése 1985 április 16-án volt, kérésének megfelelően az Érd-Ófalui temetőben. 5-6 pap volt jelen. A búcsúbeszédet Böcskei József Bertold OCD mondta, mintegy képviselve a kármelitákat, akikre a Szent Szűz ügybeni reményét helyezte. (lásd I/40). Folytatva Ángyi néni visszaemlékezéseivel:

– Erzsébetünk távozásával nemcsak valami 'céltalanság érzet' szakadt ránk, hanem a ház eladásának újra előtérbe került gondja is! A félelmünk az volt, hogy egy esetleges vevő, mire fogja hasznosítani? Talán kocsma vagy diszkó lesz a megszentelt helyen? Buzgón fordultunk segítségért a drága Szűzanyához, hogy tegyen csodát, hiszen megígérte, hogy a házunkat „lefoglalja magának”! Az eladást évekig halogattuk, amíg tehettük, ám 1994-re kifogytunk az „érvekből”. Végtére is, gyermekeinknek teljesen igaza volt. Az ügy azonban ekkor, hirtelen megoldásnak indult, mégpedig a legideálisabb módon! 1994 nyarán hazatelepült Németországból Gábor nevű unokánk. Cukrász és pék szakmája lévén, pékséget és üzletet kívánt nyitni. Házunk, a mögöttes gazdasági épületeivel és a nagy udvarral különösen alkalmas terepet kínált a vállalkozásra. Unokám alaposan felmérte az adottságokat és belátta, ha kifizeti az örökösöket, nekünk meghagyja az öreg ház utcafronti részének nagyját, és mellé épít egy az üzlethelységet - megvalósulnak álmai. A lebontott gazdasági épületek helyén, tehát felépítette a péküzemet, ám csodamód Erzsébet volt szobája (a pékség és a régi ház között) bár lebontásra került, de mintegy égi irányításra szabadon maradt. (Ide épült fel 1997 tavaszára a Szeretetláng kápolna.) 

   1995. március 25-én, Erzsébet asszony hozzánk érkezésének tizedik évfordulóján, ünnepség keretében lett beszentelve a Keszthelyiné Betti szobrászművész adománya, a Szeretetláng szobor, mely a Szent Szüzet és Erzsébetet ábrázolja. Ekkor vettük tervbe, hogy Erzsébet szobájának helyén egy kis kápolnát építünk, melyhez megpróbáljuk Takács Nándor megyéspüspök engedélyét is megszerezni. Ezzel kapcsolatban, szívünkben kissé szorongtunk. Ám a Gondviselés úgy intézte, hogy 1995 Pünkösdjén Törökbálinton járt a püspökatya és a vártnál kedvezőbb volt a hozzáállása. Nemcsak szóbeli beleegyezését adta, hogy Szeretetláng-kápolnának nevezzük, de megadta a misézési engedélyt is, a helyi plébánosra bízva a majdani kápolna felügyeletét. 1997 tavaszára elkészült a Szeretetláng kápolna. A bejárattal szembeni fal mélyedésében van a terrakotta Szeretetláng szobor. Az oltárba Szent Fausztina csontereklyéje lett elhelyezve, feszületnek a Végső Idők Keresztjének másolata, dekorációnak pedig nemzeti zászlónk a Két Szív hímzésével és a Dél-Koreai valamint a Tajvani szeretetláng közösségek egy-egy zászlaja került. Mindezek adományként! A tabernákulum fából készült, az Alfa és Omega jelével. Folyamatos a szentségi jelenlét. Az oltárszekrény fölött az Irgalmas Jézus képe tekint a betérőkre. Így került tehát együvé mind, ami egybe való!

Minden kedden 17-19-ig imádságos engesztelés van a Szeretetláng jegyében. Csütörtökönként egész napos szentségimádás, a hónap utolsó szombatján déli 12-kor szentmisében egyesítjük szívünket Jézuséval. Így teljesült tehát a Szűzanya azon kívánsága, hogy „lefoglalom magamnak ezt a házat”! – fejezte be elbeszélését Ángyi néni, aki 2011 októberében követte Erzsébet asszonyt, az Örök Hazába.

   Folytatva a Szeretetláng kiválasztottjának történetével, talán a lelkivezetője iránti hála késztette Erzsébetet, hogy Ófaluba kérje temettetését, és a hitvesi szeretet földöntúli tanúsága volt, hogy  2000. június 22-i exumálásával megtérjen férje Károly bácsi mellé a Remete-Kertvárosi Szentlélek Plébánia altemplomába. Ez volt az a templom, ahol Erzsébet asszony éjszakába menően oly sokat adorált, és ez volt az a hely ahol csendes magányában, maga Jézus szólaltatta meg az orgonát a „Templom csendes mélyén” gyönyörű dallamával. (ld I/75)

    A Szeretetláng kiválasztottjának érdi kihantolásánál, hárman voltak jelen: Cecília nevű leánya a férjével és e sorok írója, mint a „Szűzanya titkára”, aki az exumálást videóra vette. A korhadt és nedves fadarabok után a maradványokat – melyek mennyiségben igen kevésnek tűntek –, a koporsó-belső eredeti, feltűnően fehér műszálas lepedőjével együtt, két végénél összefogva emelték ki. (Azt beszélték, hogy az a domboldali temetőrész „vízmosásos”!) Erzsébet földi maradványait egy kicsiny „osszárium” koporsóba helyezték, melyre rá lett szögezve egy alumínium táblácska. A Szentlélek templom előtt várta Erzsébetet Dr. Antalóczi Lajos pápai prelátus, aki akkor már nagyon beteg volt – és mint tudjuk – még azév december 16-án követte Erzsébetet, „lelki anyját”.

A bensőséges beszentelés szertartása után, amint a négyfős társaság feljött a júniusi verőfényre, valamennyiük szeme mögött valami kis szúró fájdalom sajgott. A búcsúzás fájdalmáé; búcsú Erzsébettől, búcsú a tavasztól, az évezredtől, egymástól... Mindenki szótlan volt és a kínos csendet Antalóczi atya törte meg: Egy nagy szentet temettünk! - mondta, és mint aki meghökkent saját kijelentésén, még hozzáfűzte: de ezt már csak a megújult világban fogják felismerni!

– Talán meg se éljük! – fordultunk szinte egyszerre, Lajos atya felé.

– Én a legkevésbé! – vágta rá az atya, miközben az autója felé vette az útját.

Mi, akik hirtelen magunkra maradtunk, csak tébláboltunk, mint akik a helyüket nem lelik. Lassan mi is elindultunk a magunk útján, remélve, hogy egyszer majd útjaink újra összefutnak így együtt és Erzsébettel, a boldog viszontlátás önfeledt örömében... – Begyik Tibor – (Minden idézet vagy közlés, csak a szerkesztő és a forrás megemlítésével!) 

(P. Gérard Mura Fatima – Róma – Moszkva (1999) c. könyvének részletei nyomán)

     A Katolikus Egyház igazságaival szemben folytatott erők harcai fél évezred óta mind súlyosabb és veszedelmesebb tévtanokhoz, illetve forradalmakhoz vezettek. Érdekes látni, hogy az újkor legalapvetőbb történései három évszámmal jellemezhetőek. Ezek az 1517-es (protestantizmus), az 1717-es (szbdkmvesség) és az 1917-es év (kommunizmus). Ebben a három dátumban Európában és az egész világon az Isten igazságától való elszakadás szisztematikus terve fejeződik ki.

     Krisztus így szólt az apostolokhoz: „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” (Jn 20,21) Ebben a szóban 'Krisztus', három szint egyesül: az Atya, Krisztus és az Apostolok (azaz az Egyház). Az Atya Krisztust küldi. Krisztus az apostolokat küldi: „Aki titeket hallgat, engem hallgat, aki titeket elutasít, engem utasít el, aki pedig engem elutasít, azt utasítja el, aki küldött.” (Lk 10,16) miként ezt még számtalan más helyen elismételte.

     Az igazságtól való világi elszakadás pontosan ebben a három lépésben zajlott le: elszakadás a katolikus Egyháztól (1517), elszakadás Krisztustól (1717) és végül elszakadás Istentől (1917). Ez logikus és bizonyos értelemben elkerülhetetlen folyamat. Aki Krisztus küldötteit, az apostolok utódait (vagyis az Egyházat) elutasítja, konzekvensen Krisztust is elutasítja. És aki Krisztust elutasítja, az logikus módon az Atyaistent is elutasítja. Az elmúlt fél évezred története ezt igazolja. (foyt. köv.!)

    Március 13. Szerda. Este 7 órára mentem a válaszért. Csak a fia volt otthon, felesége még nem ért haza a kórházi látogatásból. Elmondta, hogy érdemben nem tudott a testvérekkel beszélni, de a nevükben hozzájárul, hogy édesanyjukat egy ideig mi ápoljuk. Erzsébettel a kórházban nem tudtuk a döntést megbeszélni, mert hirtelen tüdőgyulladás lépett fel nála. Teljesen eszméletlen állapotban volt napokig és emiatt nem adhatták ki. Március 18-án szerdán látogatáskor már jobban volt, de rendkívül gyönge. Arról beszélt, hogy ő már nem is ezen a földön járt és az életben semmi mást nem érdemes tenni, csakis a jót... Állapota, hála Istennek annyira javult, hogy felcsillant a reménye annak, hogy hazavihetjük hozzánk az előkészített betegszobába. Alig tudtam elhinni puszta lehetőségét is, hogy a Szűzanya Szeretetlángjának kiválasztottját otthonunkban ápolhatjuk. Sajnos azonban értesültem, hogy fia mégis magához kívánja venni. Úgy éreztem, hogy Isten nem tart engem méltónak.

     Erzsébet asszony saját halálával kapcsolatos próféciája  – melyet e sorok írójának többször említett – beteljesült, miszerint teljesen egyedül fog meghalni! Az egyedüllétet elsősorban gyermekei, unokái és közvetlen munkatársai (titkára) hiányára kell érteni. Végül is abban a bensőséges istenes nyugalomban szenderült el, melyre végül is egész életében annyira vágyott. Az Üdvözítő és Szent Anyja bizonyára kézen fogták, s ettől volt oly 'földöntúli' az arca. – Begyik Tibor – (Minden idézet vagy közlés, csak a szerkesztő és a forrás megemlítésével!) 

Imádkozzunk és böjtöljünk főpapjainkért!                                                       A "PRAY AND FAST FOR OUR BISHOPS" amerikai kezdeményezéshez csatlakozunk, egy "magyarított" változattal! Az eredeti szándék szerint, minden héten egy szent főpap égi közbenjárását kérjük, földi Egyházunk vezetőinek többletkegyelmi segítésére Istentől! Az angol nyelvű változat (lásd) 32 héten át tart, a magyar változatban kiterjesztettük az egész évre, vagyis mind az 52 hétre! Hogy e közbenjárás kiesdésére miért van szükség – nem lehet kétséges –, sem annak aki a Világegyház állapotát szemléli, sem annak aki e blogot rendszeresen olvassa!
     Veszélyes időket élünk ugyanis! A világ nekirontott az életnek, a családnak és a vallásszabadságnak. Évente, több mint 50 millió magzatot áldoznak fel a halál kultuszának oltárán. A házasságot és a családot megtámadták azok, akik gyermekeinket természetellenességre akarják nevelni. Nem kevésbé kikezdték a szeretet értelmét, sőt magát a szentségi alapokat is ki akarják forgatni. Vallásszabadságunk óhatatlanul kicsúszhat kezünk közül, amikor a világ vezető politikusai – még a magukat keresztényeknek vallók is – hitünk liberalizálására vagy megtagadására akarnak rávenni, miközben az egyházi evangelizáció egyre erőtlenebb.
     Erős és szent püspökökre van tehát szükségünk, olyan püspökökre, akiket hősies erények töltenek el, akik átvezetnek minket ezen a sötét időszakon, akik képesek szembeszállni a világ erőszakos nyomásával. Olyan püspökökre van szükségünk, akiknek van tekintélyük és bátorságuk visszahívni az áruló politikusokat, figyelmeztetik őket felelősségükre és hősként védelmezik Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat.
Megvannak ezek a püspökeink, mert Isten nevükön nevezte őket. Nekik azonban szükségük van ránk. Szükségük van az imáinkra, áldozatainkra és böjtjeinkre. Mi azonban segítő szándékaink nyomatékolására a Szent Püspökök közbejárást kérjük számukra.
Csatlakozz kampányunkhoz! Közös imával és böjttel esdjük ki Istennél a kegyelmet pásztorainknak, hogy megvédhessék nyájukat!

Miért szükséges az imádság mellé a böjt?

     Azért, mert minden szeretetből hozott áldozat – így a böjt is –, nyomatékozza imaszándékunk komolyságát! Maga az Üdvözítő mondta: „Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29)
     „A történelem folyamán a katolikus hívek szükség idején imával és böjttel kérlelték Istent, mert ezek segítségével  közelebb kerülhetünk az Úrhoz, rávezetnek minket az Ő akaratának teljesítésére és imáink meghallgatása révén elnyerjük az Ő támogatását.” (Chaput érsek)
     Mint Krisztus testének és Egyházának megkeresztelt tagjai rendszeresen fölajánlhatjuk imáinkat és önmegtagadásainkat, hogy ezáltal mi magunk megerősödjünk, másokat szükségükben támogassunk és a gonoszt kiűzzük az Egyházból. A böjt és az ima egyesít minket a keresztrefeszített Krisztussal, Aki viszonzásul eláraszt minket isteni kegyelmével. A böjt hagyományosan azt jelenti, hogy kevesebbet eszünk. Azonban nem csupán ételről mondhatunk le mindennapjainkban, hanem szórakozásról, társas összejövetelekről, biztos örömet szerző dolgokról. Az is nagyon hatásos, ha olyan – élhető – cselekményekről mondunk le, melyek akár rabul ejtő szokássá is fajulhatnak, lassan elhangolva lelkünket Istenről vagy túlzásában, egyenesen a bűnre vezetnek!
     Kedves Olvasó! Az esztendő minden hétfőjén megjelenik ez a felhívás, más és más szent Apostol, Püspök, Bíboros vagy Pápa képével, mintegy az Ő közbenjárásukat kérve azon a héten, egyházi vezetőink megsegítésére! A hétfői böjt, azonosítható a Szeretetláng üzenete által meghirdetett – éppen a szenvedő papi lelkekért – felajánlott szándékkal. (Lásd Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadás I/30-31)

     Ajánlott ima a napi rózsafüzér (de legalább egy tized), lehetőleg a Szeretetláng fohásszal (benne vagy a végén): Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Majd imánk befejezésül mondjuk el az alábbi három könyörgést!
     1) Mindenben védelmezd Uram püspökeinket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket
szent jelenléteddel, hogy a Te békéd, örömöd és szereteted töltse el őket!
     2) Uram, gyújtsd föl püspökeink szívében a szeretet lángját, hogy úgy tekintsenek a rájuk bízott nyájra, mint lelki gyermekeikre és engedd, hogy Hozzád hasonlóan, mint szerető atya szolgálják őket!
     3) Mennyei Atyánk! Kérünk, áldd meg püspökeinket, akik Téged és a Szentlélekkel eltöltött Egyházadat szolgálják. Védd meg őket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket szent jelenléteddel! Amen

Római Szent Franciska özvegy és szerzetesnő
Ünnepe: március 9

forrás: Hankovszky Miklós

Előkelő római családban született 1384-ben. Már gyermekkorát is elmélyült vallásosság jellemezte. Szülei akaratából férjhez ment: Lorenzo de Ponziani felesége lett. Áhítat-gyakorlatait és a felebaráti szeretet cselekedeteit 40 évi házassága alatt sem hanyagolta el. A keresztény feleség és édesanya példaképe – 6 gyermeke volt. Fáradhatatlanul gondoskodott Róma szegényeiről, sőt, amikor már anyagi tehetsége nem volt, még koldulni is elment a szegények részére. Megalapította az Obláták társulatát, akik Szent Benedek szabályai szerint, de fogadalomtétel nélkül éltek. Férje halála után, 1437-ben az általa alapított kolostorba kérte felvételét. Itt fejezte be földi életét 1440 március 9-én. 1608-ban V. Pál pápa avatta szentté.

     Marie Julie Jahenny engesztelő életét, csodálatos szentáldozások, rendkívüli gyógyulások és a jövőt illető, részben már beteljesült beteljesült próféciák sora igazolja. Egyik megrendítő revelációjában Urunk és Lucifer közötti párbeszédet hallotta, és az utóbbi ezt mondta: "Támadni fogom az egyházat és ledöntöm a kereszteket. Megtizedelem az embereket, és legyengítem szíveikben a hitet és ezzel elérem a nagy hittagadást. Minden dologban én leszek a Mester, és minden felett kontrollom lesz, még a templomokban is!" És Marie-Julie Jahenny megrendülten látta, hogy szinte nyoma sem maradt a Szent Áldozatnak és szörnyű zavartság lesz mindenhol... Ekkor megszólalt Szent Mihály arkangyal: "Valóban már-már minden a sátán birtokában lesz, és minden jóság, hit, vallás szinte el lesz eltemetve a sírban. Amikor azonban a sátán saját diadalától megittasul, az Úr összeszedni a maradék igazakat és legyőzi a gonoszt. Fel fogja emelni a sírból az eltemetett templomokat és ledöntött kereszteket..."

Marie-Julie Jahenny-nek feltűnő jellemzője volt a papság és a püspökök iránti engedelmessége és mély alázata.

1880. júniusától, négy hosszú évig meg volt fosztva a hallásától, a látásától és beszélni sem tudott. Ennek ellenére megértette a papi szavakat, még ha latinul is szólt hozzá (jóllehet e nyelvet nem ismerte), vak szemével azonban látta a mennyországot, mely élmény meghatározta egész életét.

     Hivatalos felkérésre, Dr Imbert-Gourbeyre specialista vizsgálat alá vette Marie-Julie stigmát és azt a nyilatkozatot tette, hogy "a Fraudaisinál, nem állapítható meg semmi csalás!" Mint kirendelt orvos megfigyelés alatt tartotta Marie-Julie-t az öt éves böjti időszakában is, és leírásában rögzítette, hogy az egész idő alatt, nem volt sem folyékony sem szilárd ürüléke. Dr. Imbert-Gourbeyre vizsgálatokat eszközölt az extázisok alatt is, miszerint teljesen érzéketlen volt mindenféle fájdalomra vagy erős fényre, sőt az extázisokat olykor levitáció is kísérte.

     Két Nantes-i püspök is hitelesnek ismerte el Marie Julie Jahenny misztikus életét, így Marie-Julie Fournier, aki Rómában ismertette a M. J. Jahenny életét, hasonlóképp Le Fer de la Motte püspök is megtette ezt. Pacelli bíboros (a későbbi XII. Piusz)   1937-es Párizs-Lisieux-i látogatása során meglátogatta a bretagnei misztikust Fraudais-ban. Hozzá kell tennünk, hogy sajnálatosan a helyi papság részéről nemcsak a meg nem értésnek de zaklatásaiknak is ki volt téve!

     Békésen halt meg 1941. március 4-én, 91 éves korában. Boldoggáavatása folyamatban van.(vége!)

Erzsébet asszony életének alkonya (1980-1985)

      Erzsébet asszony – aki csak öregségi támogatást kapott  hat gyermeke után –, még 16 évig nevelte három unokáját is. A 80-as évek elejére már egyre fáradtabbnak érezte magát. Ennek ellenére, egy kedves ismerősének – fizetség fejében –, elvállalta idős és vak apja gondozását, mert a vérében volt az ápolás és a szeretetszolgálat. Egyfelől úgy érezte, hogy a meg nem értések miatt összetört lelke egy "belátható" feladattal rendbe jöhet, másfelől tervezgetett álma volt, hogy a családi ház szeretetotthonná alakuljon. Ehhez azonban az kellett volna, hogy gyermekeit örökrészük szerint kiválthassa. Nos, ez az első és egyben utolsó páciense, a vak Hanzi bácsi volt, egy idős, hajdani banktisztviselő. A több nyelven beszélő, intelligens úr, nagyon jól érezte magát, úgyhogy bármeddig maradt volna. 

Erzsébet asszony, egészen különös figyelmességgel gondozta. Egy alkalommal sajtot készített elő a bácsi reggelijéhez, és a szeletelésnél egy piciny foltot látott meg rajta. Valami azt súgta neki, hogy „nem számít, úgy sem látja!” Lelke mélyén azonban az Úr hangját hallotta: – Nekem is így adnád oda? – Mint mesélte, igen elszégyellte magát!

     A Szeretetláng látnokának egészsége azonban nem volt már a régi! Több gondoskodásra és figyelmességre lett volna szüksége magának is. Bár kitartott „gondozónői” szolgálata mellett, a szegény idős bácsi azonban – jó egy év után –, hirtelen belealudt az örökkévalóságba. Erzsébet asszony úgy érezte, hogy minden téren magára maradt és egész élete sikertelen volt. Nem tudta magára hagyatottan megvalósítani az Égiek kérését, Mária Szíve Szeretetlángja kiáradásának az Egyház általi előkészítését! Csüggedtségét csak fokozta, hogy 1984. május 3-án Szakos Gyula székesfehérvári megyéspüspök az Új Ember hetilapban megjelent nyilatkozatában visszavonta a (püspökelődje által egy olasz kis füzetre adott) Nihil obstatot. Erzsébet asszony a hírre csak ennyit mondott e sorok írójának „Fiacskám, az Isten szándékát sem a közömbösség, sem az értetlenség, sem a félelem nem tudja keresztül húzni!”

     Lelkivezetője Mersey Antal (a képen) előzetes bejelentkezésére, látogatást tett a fehérvári püspöknél. Nem ez volt első találkozásuk, most azonban Erzsébet asszony igen neheztelőn tekintett az apostolutódra amiért az nemhogy nem lépett semmi pozitívet a Szűzanya ügyében, sőt még elődje jóváhagyását is visszavonta. Még lelkivezetőjét is tehetetlenkedéssel vádolta és (e sorok írójával) a titkárával sem volt elégedett. Ettől kezdve Erzsébet asszony kissé rezignáltabbá vált, mint aki nem találja a helyét. A gyomrát fájlalta és nem kis iróniával meg is említette, hogy „amíg évekig böjtöltem, a gyomromra soha semmi panasz nem volt!”

     Amikor Erzsébet 1984-ben betegeskedni kezdett, fokozatosan „leépített” maga körül mindenkit. Úgy nézett ki a dolog, mint akinek valami sértődöttség folytán végleg elege lett mindenkiből! Ennek természetes magyarázata egyfelől a szüntelen a gyomortáji fájdalmak, másfelől – mint később kiderült – (a régi munkatársaktól való elzárkódás) jelentős mértékben új lelkivezetőnek Izeli János atyának tudható be, aki talán kíméletből is, de igyekezett mindenkit eltávolítani Erzsébet asszony addigi környezetéből. Sajnálatosan erre a sorsra jutott e sorok írója is! Amikor efelől megkérdezte Erzsébet asszonyt, miszerint már nem 'titkár'? Ő ekként válaszolt: „Én Fiacskám nem azt mondtam, hogy a Szűzanya visszavonta a megbízatását – te csak dolgozz tovább –, hanem azt, hogy mellettem nincs már semmi feladatod, tehát fölösleges hozzám járnod!” 

Lelkivezetőjétől annyit elmondható, hogy 2-3 naponta meglátogatta Erzsébet asszonyt hidegkúti otthonában, segítő asszonyokat vitt ápolására, megáldoztatta, sőt szentmisét mutatott be a betegágynál! Arra azonban az atya mindig ügyelt, hogy senki ne keveredhessen a beteggel hosszabb magánbeszélgetésbe – ebből következően –, szinte kizárólagos kapcsolatba került vele. Okkal tételezhető fel tehát, hogy ez a helyzet, nagymértékben befolyásolta Erzsébet asszonyt a döntéseiben, így a temetkezési helyének megválasztásában is! 

     1984-ben súlyosbodott az állapota, novemberben kórházba szállították. Az Szent János és a Tétényi úti Kórházban is kezelték.

     1985 március 24-én a kórházból, körzetorvosi felügyelet mellett ápolásra magához fogadta az idős Hámori házaspár Törökbálintra. Erzsébet bár sokat szenvedett (rákja volt), mégis kiegyensúlyozott maradt és boldognak mondta magát, amiért nem a kórházi körülmények közt tölthette napjait.

     1985. április 11-én rózsafüzérrel kezében, szentségekkel többször megerősítve, arcán enyhe mosollyal költözött az égi hazába. Bizonyára a lelkivezetője iránti hála késztette Erzsébetet, hogy kívánságára – melyet előzetesen magnóra mondott –, Érd-Ófaluba kérje temettetését. 

     1985 április 16-án volt volt koporsós temetése 6 pap és nagyszámú gyászoló jelenlétében. A búcsúbeszédet P. Böcskei József Bertold OCD kármelita atya mondta, aki jól ismerte Erzsébetet, az általa képviselt ügyet pedig hitelesnek tartotta. 

     1997 tavaszán, egykori szobája helyén, Takács Nándor megyéspüspök engedélyével kis kápolna épült.

     2000. június 22-én legidősebb leánya – a család beleegyezésével –, exumáltatta és a családi sírhelyre, a Remete-Kertvárosi Szentlélek plébánia altemplomába helyeztette. A beszentelést – volt lelkivezetője – Antalóczi Lajos pápai prelátus végezte. 

A Szentlélek templom volt az, ahol Erzsébet asszony éjszakába menően oly sokat adorált, és ez volt az a hely ahol csendes magányában, maga Jézus szólaltatta meg az orgonát a „Templom csendes mélyén” gyönyörű dallamával.

Úr Jézus: „Neked is azt mondom, amit a jobb latornak: Még halálod napján Velem leszel a paradicsomban. Te sem vágyódhatsz jobban Utánam, mint Én teutánad, hiszen a mi szívünk együtt dobban. Halld meg Szívem dobbanását, mely szívedben visszhangzik.” (IV/17) Szűzanya: „Halálod után neked Mellettem lesz a helyed, és a földön összegyűjtött olajcseppjeid, melyeket áldozatos életed által Szent Fiam az Ő érdemeivel egyesített, vissza fognak hullani a lelkek kialudt mécsesébe. Az Én Szeretetlángomtól tüzet fognak, és ennek fényénél megtalálják az üdvösségre vezető utat. Ezek az olajcseppek még a mécses nélküli lelkekre is ráhullanak. Ők keresni fogják ennek okát és Szent Fiamhoz jutnak. Tehát neked a mennyben is dolgod lesz, és a megváltó munkában való részvételt folytatni fogod halálod után is.” (III/227)

– Begyik Tibor – (Minden idézet vagy közlés, csak a szerkesztő és a forrás megemlítésével!) 

     1874. február 21-én a Szent Szűz figyelmeztette, hogy "a mai napon nagy megtiszteltetésben lesz részed, mert Fiam eljegyez téged menyasszonyaként!" Ezen a napon egy látható gyűrű alakult ki a gyűrűsujján, melyet a számos jelenlévő közt a helyi püspök is látott.

     Marie Julie Jahenny, hogy szeretetét és hűségét tanúsítsa az Úrnak, hosszú és kemény böjtöket vállalt, megvonva magától minden szilárd ételt és folyadékot (!). Mint mondotta: "a Szentáldozás elegendő ahhoz, hogy tápláljon engem"! Két huzamosabb böjti időszakát jegyezték fel, az egyik 94 napig, a másik 5 év, egy hónap és 22 napot tartott. (Alább, szívstigmájának vére a ruházatán, lentebb: extázisban.)

     Az Úr és szentséges Anyja részéről, hosszas és részletes jelenésekben és próféciákban volt része az emberiség és az Egyház jövőjét illetően. Misztikus látomásaiban a bűn általános pusztításáról, természeti csapásokról, kormányválságokról és polgárháborúkról, Párizs pusztulásáról, az Egyházon belül felmerülő széthúzásról, a hamis üzenetek megjelenéséről, az Egyház üldözéséről, a templomok bezárásáról, az Antikrisztusról, a Háromnapos Sötétségről és a világvégéről is kapott közléseket.

     Próféciáiban több helyütt említ egy misztikus Fényt, valamint közléseket kapott a sátán leendő, totálisnak látszó sikereiről a világban arról, hogy már azt fogja hinni, hogy győzedelmeskedett, de megszégyenül a Szűzanya Szíve által. Mint Marie-Julie megjövendölte, a végén a világ hatalmasai felismerik, hogy egyedül a krisztusi szeretet és az Ő Vére által újulhat meg a világ minek következtében az Egyház, soha nem látott fényességben fog ragyogni! (folytatódik!)

     1976. őszén, Erzsébet asszony benső indíttatásra, felvette a kapcsolatot egy általa addig nem ismert fiatal családapával – e sorok írójával –, akit a továbbiakban a Szűzanya titkáraként kezelt. Új fejezet kezdődött az üzenetek terjesztésében, mert a „rejtett alázatosságra” (I/59; I/112; III/138) továbbra is ügyelve, eleget tudott tenni a papi (plébániai) meghívásoknak.

     1977 júniusában Erzsébet asszony egyedül utazott Rómába, szintén Mester prelátus meghívására. Utazása előtt Jézus kérésre 40 napig kellett böjtölnie kenyéren és vízen a küldetése sikeréért. Erzsébet asszonynak a legkevésbé sem ez jelentett nehézséget. A gyermekek és fia gondozására talált valakit, és az akkori feltételek szerinti „meghívő levél” szerzésére is akadt ajánlkozó. Az igazi kellemetlensége abból származott, hogy a meghívót, egy olyan svájci ügyvéd töltötte ki (római lakására), aki sajnálatosan az olasz „Vörös Brigádok” ügyvédje volt, az Aldo Moro elleni merénylet perében. A vonaton egyedül utazó Erzsébet asszonyt, úgy a vámhatóságok, mint a titkosszolgálatok sorra átkutatták, az utolsó kis papírdarabig! Mikor végre megérkezett Rómába, fény derült zaklatásai okára. Amikor kicsomagolt, keze ügyébe akadt az a – még otthon összegyűrt és eldobott –  papírdarab, melyet a lelkivezetője írt össze számára, a Rómában tartózkodó bíborosok nevével. Épp negyvenen voltak! Valamennyien kézhez kapták a Szeretetláng üzenetét, elsőként az épp Rómában tartózkodó Dr Lékai László magyar prímás. (IV/32)

      Az eredményesnek mondható római út és az a tény, hogy 1977 őszén Erzsébet asszony még személyautóra is szerzett jogosítványt, nem csökkentették „kicsiségének és tehetetlenségének tudatát” (I/112). A Szent Szűznek így panaszkodott: „Te tudod, milyen parányi porszem vagyok, és nem tudok semmit tenni Nélkületek. Ő (a Szűzanya) pedig így válaszolt: És mégis a te kicsiségeden, tehetetlenségeden és alázatosságodon keresztül fog megindulni, szelíden, minden erőszak nélkül. Azért csak vigyázz és maradj rejtett alázatosságban! A Szűzanya megígérte: Állandó külső és belső megaláztatásokban lesz részed, mert csak így tudlak megtartani Szeretetlángom továbbadásához." (I/112) 

  – Begyik Tibor – (Minden idézet vagy közlés, csak a szerkesztő és forrás megemlítésével!)

     Marie-Julie Jahenny 1850. február 12-én született egy módos paraszti családban a franciaországi Blain-ben (Nantes és Rennes között). A Jahenny család, három-négy éves korában költözött La Fraudais-ba. Igen jámbor kisleány volt, akin már kora gyermekkorában megmutatkozott bensőséges vonzalma az imádság és a kereszt iránt. (A jobboldali kép a szülőket, míg alábbi a szülői házat ábrázolja!)

     1873. január 6-án a Szentmise alatt, rendkívüli fáradságot érzett és olyan siralmas állapotba került, hogy azt hitték meg is hal. A kihívott orvos afölött habozott, hogy gyomorrákja van vagy görvélykórja. Február 15-én feladták neki az Utolsó Kenetet. Ezt követő 22-én eszméletét vesztette és környezete már a végét hitte, mire egyszeriben megszólalt: "Ne sírjatok, nem fogok meghalni, a Boldogságos Szűz – aki gyönyörű fehérbe volt öltözve –, megígérte, hogy meg fogok gyógyulni és még visszajön".

     Március 15-én, a Szűzanya megkérdezte Marie Julie-t, hogy elfogadja-e Szent Fia Sebeit és vállalja-e a szenvedéseket a bűnösök megtéréséért? "Igen, jóságos Anyám! Minden vágyam, hogy teljesítsem Jézus akaratát!" – volt Marie Julie válasza. "Gyermekem, ez a te hivatásod!"

     23 éves volt, amikor elnyerte a haláláig kísérő stigmákat, melyre 1873. március 21-én került sor számos tanú jelenlétében. Az Úr megjelent neki és Öt Szent Sebéből fény áradt, melyek sugarakként érintették Marie Julie kezét, lábát és oldalát, ezt követően mindenki szeme láttára vér szivárgott a stigmák helyeiből. Ez a vérzés, minden pénteken megismétlődött. Délután egy óra volt és Maria Julie Jahenny elkezdte az Úr Keresztútját járni és egészen haláláig minden pénteken részesült Jézus szenvedéseiben. Ugyanez év október 7-én kapta meg a töviskoronát és november 25-én az Úr vállsebeit. (folytatódik!) (A képen Marie Julie Jahenny 23 éves korában, kezein a stigmákkal.)

(Az áttekintő életrajz megírásához más források mellett, felhasználtam KLEMM Nándor: Boldog Taigi Annamária c.könyvét, mely az AGAPÉ-nál jelent meg 1995-ben!)

     A tömeg nehezményezte, hogy Rómától messze volt eltemetve, ezért az általános helytartó rendelkezésére exumálták és átszállították a Santa Maria della Pace-templomba. A lepecsételt koporsót felnyitották és az eltelt 18 év ellenére, a holttestet teljesen ép állapotban találták.

     Mikor IX. Pius pápa tudomást szerzett az elhunyt azon kívánságáról, hogy a trinitáriusok templomában helyezzék örök nyugalomra, a testet (merthogy ép volt) 1865. augusztus 18-án átszállították a San Crisogono-bazilikába. Három évvel később a koporsót újra felnyitották, és a még mindig romlatlan testet új ruhába öltöztették, majd nyolc napra a híveknek közszemlére tették ki. A tömeg oly nagy, hogy a rend fenntartására katonaságot kellett kirendelni. Ma is látható a trinitáriusok Santa Maria in Trastevere bazilika bal kápolnájának oltáránál egy nagy üvegtábla alatt harmadrendi ruhában.

IX. Pius pápa 1863-ban indította meg a boldoggáavatási eljárást, és        XV. Benedek 1920. május 30-án iktatta a boldogok sorába Taigi Anna-Máriát. Ünnepe június 20-a.

     Az emberiség történelmének vérzivataros korában élt Taigi Annamária, egy nagycsaládos édesanya korának talán legnagyobb kanonizált misztikusa és csodatevője. Egészséges szentségi házasságban valósította meg a szentségi életet, mely történelemalakító volt, erről azonban a történészek nem beszélnek, mert csatáit nem a földi küzdőtereken, hanem a kevesek által ismert lelki küzdelmekben vívta meg. Üdvtörténeti nagyságát a boldoggá avatási dekrétum így méltatja: "Isten, hogy hatalmát és bölcsességét megmutassa,... a büszkék megalázására... az istentelenség áradatával szemben egy egyszerű szegény asszonyt állított... engesztelő áldozatnak és védőbástyának".

Boldog Taigi Anna Mária élete példaértékű a mai házasoknak, próféciáinak ismerete pedig tisztánlátást adhatna napjaink jövőfürkésző emberének. Mindazáltal ezekről egyházunkban, sem a modernista-, sem a dogmatikus irányultságúak nem beszélnek! Ez az "óvatos álláspont" túlmutat minden józan megfontoláson, hiszen a háromnapos sötétségről való jövendöléshez, az életszentségben elhunytak nevének egész sora fűződik így Bingeni Szent Hildegard (+1179), Father Nectou (+1777), Boldog Emmerich Anna Katalin (+1824), Elizabeth Canori-Mora (+1825), Buffalói Szent Gáspár (+ 1837), Rosa Asdenti nővér (+1847), Palma Maria d'Oria (+1863), a Megfeszített Jézusról nev. Paui Mária nővér (+1878), Marie Baourdi (+1878), Marie Martel +1913), Pere Lamy (+1931), La Fraudais-i Jahenny Mária Júlia (+1941), Tiszteletreméltó Helena Aiello Lombardi (+1961). (Alább, a S. Maria Trastevere templom, mely a trinitáriusok öltözetében őrzi Boldog Taigi Anna-Mária épen maradt testét!)

A gyógyszer

     Egy asszony féltve a házasságát, elment tanácsért a plébánoshoz. Elmesélte, hogy mindennap amint hazajön az ura, nyomban összevesznek valamin, aztán már a vacsora sem ízlik egyiküknek sem. Ilyenkor ugyanis olyannyira korholják egymást, hogy nemcsak a vacsorától, de az élettől is elmegy a kedvük.
– Mit tanácsol drága plébános úr, mit tegyek a férjemmel? Ajánljon már neki valamit, hogy ez a kötekedő készség alább hagyjon nála! – kérlelte az asszony.
     A plébános rákérdezett:
– Szoktak maguk együtt imádkozni?
– Jaj, dehogy atyám! Hogy is gondolja az esti viták után! Örülök ha nem káromkodik..., méghogy imádkozzon...!?
– Ajajaj! – sopánkodott a plébános. – Nézze! Ez esetben csak a szenteltvizet tudom ajánlani, mint gyógyszert!     Most adok magának egy üvegcsével, s amikor megérkezik az ura, gyorsan vegyen a szájába belőle egy kanállal. De le ne nyelje, csak forgassa a nyelve körül vagy egy félóráig. A férjének ne szóljon felőle, mert a hatás meglátja, nála fog jelentkezni! Aztán majd számoljon be nekem az eredményről!
     Így is történt. Vagy tíz nap is eltelt, mire elfogyott a szenteltvíz – mert félóra elteltével csak lenyelegette az asszony – visszament hát a templomba. Lelkendezve mondja ám a plébánosnak:
– Atyám, nagyon köszönöm a szent gyógyszert, mert kitűnően bevált. Az uram egészen megváltozott általa, amióta én szedem. Ő meg nem is tudja, hogy minek a csodás hatás érvényesült rajta! – kuncogott az asszony –, ez kész csoda! Nincs köztünk vita, nem veszekszünk, a férjem jókedvvel fogyasztja el főztömet, este meg imádkozni is hajlandó egy rövidet! Tudna még adni plébános úr ebből egy nagyobb üveggel? Mert, mi lenne ha két kanállal szedném? – kérdezte az asszony cinkosan.
– Nem, nem! – válaszolt a plébános határozottan. – Én nem viccelek! Ha ennél is nagyobb eredményt akar elérni, akkor ne a dózist növelje, hanem mondjanak el együtt egy egész rózsafüzért! Mert az a lélek legkiválóbb gyógyszere! Már sokan gyógyultak meg ettől!

      A dolgok azonban, korántsem mentek zökkenőmentesen! Miközben az Égiekkel szent párbeszédet folytatott, az értetlen és közömbös földiekkel kénytelen bajlódni. Az Úr Jézus böjtöt kért tőle, miközben egyre kilátástalanabbnak látta szerettei helyzetét. (Lásd IV/31) Az évek teltek, de egyben bonyolódtak is! Az egészségileg stabilizálódott özvegy fia újra munkába járt, de még mindig a hidegkúti házban húzta meg magát három gyermekével. Mindenképp előnyükre vált volna egy életmód- és környezetváltás. Egy önálló lakásra lett volna szükség, de erre pénz nem volt. A három kicsi ráadásul, sorra csak betegeskedett, és bizony nagyanyjuknak szüntelenül ostromolnia kellett az eget. A gyerekek anyához is könyörgött, hogy segítse meg három kis árváját. A tiszteletreméltó édesanya azonban, megjelent Erzsébet asszonynak álmában, és kezeit szomorúan széttárva csak ennyit mondott: „Nem hoztam magammal!”

Az álom mélyen megérintette Erzsébet asszonyt és évekig elmélkedési tárgya maradt, mintegy az érdemszerzésben alulmaradt életek lehetséges „utófájása”. Keserűség töltötte el azon lelkek iránt, akik földi életükben kevéssé ismerték fel az égi vagyongyűjtés egyedülálló lehetőségét. A Szűzanyához könyörgött, akinek bátorító édesanyai szavait a saját szorult helyzetére is értelmezte. „Tekintsetek már Rám, és vegyétek igénybe közbenjárásomat, közbenjáró segítségemet! Én akarok  és tudok is segíteni...” (I/71). 

      A „nyert pénz” azonban csak annyira volt elegendő, hogy felfokozta Erzsébet asszony „szövetkezeti lakásra” irányuló ábrándjait, az összeg ugyanis kevés volt egy befizetésre. A dolgok azonban bonyolódtak! Az iskolában egy nevelői beszélgetés során szóba került a három Kindelmann gyerek lakás és anyagi helyzete. A lelkiismeretes igazgatónő – valami ráérzés folytán – megkérdezte, hogy kapnak-e a gyerekek árvasági segélyt? Tekintve, hogy ilyesmiről a nagymama még csak nem is hallott, az igazgatónő saját hatáskörében, beadvánnyal fordult a Kerületi Tanácshoz, amely végül egy évre visszamenőleg kiutalta a három gyerek utáni járandóságot. Ez az összeg, a „nyereménnyel” együtt már elegendő volt egy szövetkezeti lakáskiutalás finanszírozására és bebútorozására. Így vette meg az 'Alberfalvai' két és fél szobás panellakást.

  – Begyik Tibor – (Minden idézet vagy közlés, csak a szerkesztő és forrás megemlítésével!)

(Az áttekintő életrajz megírásához más források mellett, felhasználtam KLEMM Nándor: Boldog Taigi Annamária c.könyvét, mely az AGAPÉ-nál jelent meg 1995-ben!)

     A család olyan szegény volt, hogy a temetési költséget képtelenek lettek volna összeszedni, ám csodás nagylelkűségben volt részük, mert bíborosok és gazdag adományozók küldtek összegeket.

     Mihelyt Pedicini bíboros tudomást szerzett a halálesetről, levelet intézett az általános helynökhöz és kérte, hogy Taigi Annamáriát méltó temetésben részesítsék.

     A temetése azonban furcsán zajlott le, mivel a (nagy engesztelő) halálát követő napon óriási kolerajárvány tört ki Rómában – amitől Anna életében – az Úr, mindvégig megkímélte a bűnös várost. Egész családok haltak ki, mindenütt sírás, jajgatás volt hallható. Így az első pillanatokban érdektelenség követte Anna halálát, hiába volt két napig felravatalozva a Santa Maria in Via Lata-templomban. Jámbor tisztelőinek kis csoportja vasárnap este, a pápa utasításának megfelelően lepecsételt, kettős, fa- és ólomkoporsóban kísérte ki az új Campo Veranó-i temetőbe, ahol a pápa engedélyével, a kápolnához közel temették el.

     Néhány nap múlva azonban feleszmélt a nép és a járvány ellenére szegények és gazdagok, püspökök és bíborosok zarándokoltak el az egyszerű sírhoz. Nemsokára Odeschalchi bíboros megbízta msgr. Natalit az elhunyt életére vonatkozó adatok összegyűjtésével. Ezután megjelent az első életrajz, melynek leírhatatlan sikere volt, több nyelvre is lefordították.

     Rövidesen megkezdődtek a boldoggá avatással kapcsolatos előkészületek, miközben a közbenjárására történt csodák száma egyre növekedett. (folytatódik!)

Erzsébet asszony, a Szeretetláng kiválasztottjának élete 12  (1964-től 1965-ig)

      1964. A pokol látomása vagyis átélése. Erzsébet asszony legidősebb lányának elbeszéléséből tudjuk, az alábbiakat.

     1965-től, Erzsébetnek emberfeletti „hívásokkal és kihívásokkal” kellett szembesülnie! Egyfelől az Égiek állandó sürgetéseivel, az emberiséget mentő Szeretetláng ügyének továbbvitelére, másfelől pedig a „nagyanyai” kötelességtudat sürgető elvárásával, hogy semmiképp ne hagyja állami gondozásba kerülni, fia három kicsi árváját (IV/31)! A jóságos nagymama, egyfelől saját sorsától kívánta megkímélni kicsi unokáit, másfelől pedig, az ateista állami neveltetés végzetes lelki következményeitől kívánta megóvni beteg fiának elárvult gyermekeit.

Imádkozzunk és böjtöljünk főpapjainkért!                                               A "PRAY AND FAST FOR OUR BISHOPS" amerikai kezdeményezéshez csatlakozunk, egy "magyarított" változattal! Az eredeti szándék szerint, minden héten egy szent főpap égi közbenjárását kérjük, földi Egyházunk vezetőinek többletkegyelmi segítésére Istentől! Az angol nyelvű változat (lásd) 32 héten át tart, a magyar változatban kiterjesztettük az egész évre, vagyis mind az 52 hétre! Hogy e közbenjárás kiesdésére miért van szükség – nem lehet kétséges –, sem annak aki a Világegyház állapotát szemléli, sem annak aki e blogot rendszeresen olvassa!
     Veszélyes időket élünk ugyanis! A világ nekirontott az életnek, a családnak és a vallásszabadságnak. Évente, több mint 50 millió magzatot áldoznak fel a halál kultuszának oltárán. A házasságot és a családot megtámadták azok, akik gyermekeinket természetellenességre akarják nevelni. Nem kevésbé kikezdték a szeretet értelmét, sőt magát a szentségi alapokat is ki akarják forgatni. Vallásszabadságunk óhatatlanul kicsúszhat kezünk közül, amikor a világ vezető politikusai – még a magukat keresztényeknek vallók is – hitünk liberalizálására vagy megtagadására akarnak rávenni, miközben az egyházi evangelizáció egyre erőtlenebb.
     Erős és szent püspökökre van tehát szükségünk, olyan püspökökre, akiket hősies erények töltenek el, akik átvezetnek minket ezen a sötét időszakon, akik képesek szembeszállni a világ erőszakos nyomásával. Olyan püspökökre van szükségünk, akiknek van tekintélyük és bátorságuk visszahívni az áruló politikusokat, figyelmeztetik őket felelősségükre és hősként védelmezik Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat.
Megvannak ezek a püspökeink, mert Isten nevükön nevezte őket. Nekik azonban szükségük van ránk. Szükségük van az imáinkra, áldozatainkra és böjtjeinkre. Mi azonban segítő szándékaink nyomatékolására a Szent Püspökök közbejárást kérjük számukra.
Csatlakozz kampányunkhoz! Közös imával és böjttel esdjük ki Istennél a kegyelmet pásztorainknak, hogy megvédhessék nyájukat!

Miért szükséges az imádság mellé a böjt?

     Azért, mert minden szeretetből hozott áldozat – így a böjt is –, nyomatékozza imaszándékunk komolyságát! Maga az Üdvözítő mondta: „Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29)
     „A történelem folyamán a katolikus hívek szükség idején imával és böjttel kérlelték Istent, mert ezek segítségével  közelebb kerülhetünk az Úrhoz, rávezetnek minket az Ő akaratának teljesítésére és imáink meghallgatása révén elnyerjük az Ő támogatását.” (Chaput érsek)
     Mint Krisztus testének és Egyházának megkeresztelt tagjai rendszeresen fölajánlhatjuk imáinkat és önmegtagadásainkat, hogy ezáltal mi magunk megerősödjünk, másokat szükségükben támogassunk és a gonoszt kiűzzük az Egyházból. A böjt és az ima egyesít minket a keresztrefeszített Krisztussal, Aki viszonzásul eláraszt minket isteni kegyelmével. A böjt hagyományosan azt jelenti, hogy kevesebbet eszünk. Azonban nem csupán ételről mondhatunk le mindennapjainkban, hanem szórakozásról, társas összejövetelekről, biztos örömet szerző dolgokról. Az is nagyon hatásos, ha olyan – élhető – cselekményekről mondunk le, melyek akár rabul ejtő szokássá is fajulhatnak, lassan elhangolva lelkünket Istenről vagy túlzásában, egyenesen a bűnre vezetnek!
     Kedves Olvasó! Az esztendő minden hétfőjén megjelenik ez a felhívás, más és más szent Apostol, Püspök, Bíboros vagy Pápa képével, mintegy az Ő közbenjárásukat kérve azon a héten, egyházi vezetőink megsegítésére! A hétfői böjt, azonosítható a Szeretetláng üzenete által meghirdetett – éppen a szenvedő papi lelkekért – felajánlott szándékkal. (Lásd Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadás I/30-31)

     Ajánlott ima a napi rózsafüzér (de legalább egy tized), lehetőleg a Szeretetláng fohásszal (benne vagy a végén): Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Majd imánk befejezésül mondjuk el az alábbi három könyörgést!
     1) Mindenben védelmezd Uram püspökeinket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket
szent jelenléteddel, hogy a Te békéd, örömöd és szereteted töltse el őket!
     2) Uram, gyújtsd föl püspökeink szívében a szeretet lángját, hogy úgy tekintsenek a rájuk bízott nyájra, mint lelki gyermekeikre és engedd, hogy Hozzád hasonlóan, mint szerető atya szolgálják őket!
     3) Mennyei Atyánk! Kérünk, áldd meg püspökeinket, akik Téged és a Szentlélekkel eltöltött Egyházadat szolgálják. Védd meg őket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket szent jelenléteddel! Amen

(Az áttekintő életrajz megírásához más források mellett, felhasználtam KLEMM Nándor: Boldog Taigi Annamária c.könyvét, mely az AGAPÉ-nál jelent meg 1995-ben!)

     Végül gyermekei mind az ágya köré gyűltek, és a haldokló édesanya könnyekkel szemében áldotta meg őket, mert aggasztotta a jövőjük. A Mester azonban, akinek akaratából szegénységben élt, eloszlatta kétségeit: "Védelmembe veszem őket. Ne bántson, hogy irántam való szeretetből szegénységben hagyod itt őket. Azok, akik jót tesznek velük, el fogják nyerni jutalmukat."

     Utolsóként kérette magához kedves Sophie lányát, hogy négyszemközt beszéljen vele. Átnyújtotta neki kulcsait e szavakkal: "illeszd a zárba! Mostantól kezdve neked kell a háziasszonynak lenned!" Ezzel rábízta az egész családot, s kérte, hogy gondoskodjon az öreg Domenicóról és saját gyermekeiről. Ne engedje őket kíséret nélkül kilépni a házból. Figyelmezteti, hogy még sok szenvedés áll előttük: szegénység, üldöztetés és a rossz nyelvek. De meg is nyugtatta, hogy az Úr meg fogja őket vigasztalni. – fejezte be oltalmazó édesanyai szavait, majd hozzátette: "minden további beszéd fölösleges" és megáldotta.

     Ezek után egyedül maradt, egyedül Istennel. Kimerült szervezetének az orvostudomány erős hajtószert írt elő. Az Úr közölte vele, hogy ez meg fogja ölni, de ha ragaszkodnak bevételéhez, ne tiltakozzon. El fogja nyerni az engedelmesség koronáját!

     Szerdán megkapta a Szent Útravalót, egy trinitárius atya feloldozta és "in articulo mortis" teljes búcsúban részesítette. Anna felszólított mindenkit, hogy térjenek nyugovóra, majd hosszú hallgatásba merült. Mielőtt elment volna, megérintette Don Natali mellkasát, hogy eloszlasson egy vérrögöt, s az ezáltal meggyógyított papot is pihenni küldte.

     Csütörtök este, a betegek szentségének felvétele után haláltusájának fájdalmai súlyosbodtak. Férje és a gyerekek olyan hangosan sírtak, hogy el kellőket távolítani. A jelenlévő papság és a szerzetesek is mind visszavonultak, mert úgy vélték, hogy a halál még nem fog bekövetkezni. A haldokló három órás halálküzdelmében, teljesen egyedül maradt. Reggel négy óra körül Don Natali egy belső hangtól felébresztve hozzá sietett.

     1837. június 9-én, péntek reggel fél ötkor, hangos sóhajtással beállt a halál. Anna ekkor 68 éves volt. (Csupán megjegyzésként: A Gondviselés különleges intézkedését kell látnunk abban, hogy Domenico majd fél évszázados együttélésük ellenére is, csak felesége halála után ismerte fel annak erényeit.) (folytatódik 5-én!)

     

  – Begyik Tibor – (Minden idézet vagy közlés, csak a szerkesztő és forrás megemlítésével!)

(Az áttekintő életrajz megírásához más források mellett, felhasználtam KLEMM Nándor: Boldog Taigi Annamária c.könyvét, mely az AGAPÉ-nál jelent meg 1995-ben!)

     Tekintve, hogy a kapott sugallatokkal kapcsolatban Annát néha lelki nyugtalanság gyötörte. Az Úr tudtára adta, hogy miként ismerheti fel egy-egy sugallatról, hogy Tőle vagy pedig a gonosz lélektől származik. (Sok mai látnok, megfeledkezik ennek lehetősé- géről és azt hiszik, hogyha valami jónak és szépnek látszó sugallat fogalmazódik meg bennük, az biztosan az Úrtól van. A kísértő azonban nagyon ravasz! Nem a sugallat "szép és jó" volta a lényeg, hanem a belőle fakadó végső következmény!) Ugyancsak Jézus hívta fel figyelmét az alázatosság fontosságára, valamint a büszkeség veszélyeire. Rámutatott neki a lelki élet hullámmozgásaira, melyek következtében az emberek olyanok, mint a szélkakasok. Ha a kegyelem szellője megérinti őket, máris fellengzős ígéreteket tesznek, ha viszont jönnek a megpróbáltatások, Péter apostolhoz hasonlóan elárulják Mesterüket. Az Úr arra is figyelmeztette, hogyha valaki a kapott kereszttől menekül, még nehezebbet kap.

     Az Úr kiváló főpapokhoz irányította, akiknek mindent el kellett mondania. Ezek közé tartozott Don Rafaele Natali is. Őt nevezhetjük családtagnak is, mert hosszú évekig a Taigi családnál étkezett, s Annának amolyan személyi titkára és életrajzírója volt. Mindezt annál is inkább, mert Anna nem tudott írni, és Natali atya fontosnak tartotta, hogy napról-napra feljegyezze azokat a megvilágosításokat, amelyeket Anna kapott, és amelyeket – a gyónáson kívül – vele közölt. Tanácsokat adott Annának, miként ő is kapott tőle. Elmondható, hogy Tagi Annamária mellett vált szent életű pappá.

Közben egyre nőtt család nyomora. Don Natali naponta volt kénytelen segítség után nézni. Ennek tudata Anna asszony számára leírhatatlan szenvedést okozott.

     Amikor néhány gazdagtól tyúkokat, gyümölcsöt, bort vagy ajándékokat kapott, azt megköszönve maradéktalanul továbbadta a gyógyíthatatlan betegeknek.

     Don Natali minden nap misézett Anna imahelyiségében, és szentáldozásban részesítette őt.

1837. június 2-án, a Nagyhét első napján vasárnap, Anna-Máriát kirázta a hideg. Nagyhétfőn, a szentáldozás után hosszú ájulatba esett. Azt gondolták, hogy meghalt, de valójában elragadtatásban volt. Az Úr ekkor közölte vele, hogy Nagypénteken, szenvedésének napján fog meghalni. Amikor magához tért, élénk örömmel hozta Don Natali tudomására a jó hírt.

     Egyik kezében a rózsafüzérével, a másik kezében a názáreti Jézus képével imádkozott.

Ezt követően kétszer hívta a férjét, megvigasztalta és megköszönte neki a gondos ápolást, majd egyenként szólította gyermekeit, figyelmükbe ajánlva az imádságot és a közös rózsafüzért, a Szűzanya szeretetét és az egyetértést. (folytatódik!) (A képen Don Natali kézírása, Anna-Mária látomásáról!)

 Erzsébet asszony, a Szeretetláng kiválasztottjának élete 9 (1948-től 1951-ig) 

     Az államosításig, még viszonylag kiegyensúlyozott volt az életük. Kezdetben még alkalmazták Erzsébetet adminisztrátorként az Állami Kéményseprő Vállalatnál, ez azonban nem tartott sokáig, mert a cégnél, végül minden volt mester hozzátartozóját „B-listáztak”! Ezzel, kereset nélkül maradt a család. Erzsébet asszony állást nem kapott és hetedmagával ott állt megélhetés nélkül, teljesen kisemmizve az indulóktól hangos „népidemokráciában”! 

     Minden családanyai ügyesség ellenére, hamar felélték tartalékaikat, és most ismerték fel igazán Károly bácsi előrelátását az 1000 négyszögöles kerttel, mely egyedüli létalapukká vált. A termő gyümölcsökön kívül, zöldségeket, krumplit, sőt az állatok számára kukoricát is termeltek! A mindennapi „egyforintos” kenyér árát és a rezsit, kezdetben lószőr-szitavászon-, majd gépi és kézi harisnyakötéssel igyekeztek megkeresni. Hol egyikre, hol másikra volt igény! A legnagyobb lány kézzel kötött pulóvereket, melyeket szövetkezeteknek és házalóknak adtak el. Erzsébet később kendőt festett, sőt különféle hímzéseket is elvállalt. Az un. házi tevékenységek azonban nem biztosították a hét tagú család megélhetését. Erzsébetnek mindenképp „rendes” fizetés után kellett néznie. Kisebb-nagyobb megszakításokkal ez sikerült is, ha ugyanis felvették valahová, hamarosan – úgymond – „klerikális beállítottsága” miatt „utána nyúltak”! Ez abból is kiderülhetett, hogy mindenkit követett az un. „káderlap”, amiben jegyezve volt minden, ami felkeltette a kommunisták figyelmét! Erzsébet asszony lapjára hamarosan rávezették: a Mindszentyt elítélő irat aláírásának megtagadását, hogy gyermekeit beíratta a hittanra, a "békekölcsönre nem volt pénze és hogy hiába osztották be vasárnapi munkára, a szentmisét a család soha nem mulasztotta el!

     1950. novemberének végén emberileg teljes volt a kilátástalanságuk. Erzsébet asszony, a Fogaskerekű vasút végállomásánál, két utas beszélgetésére figyelt fel, akik a szabadsághegyi traktoriskolai állásról beszéltek. Nehezen találta meg, mert mint kiderült az Isteni Szeretet Leányai Kongregáció államosított épületéről volt szó. Itt néhány hónapra állást talált mint szakácsnő. Jóllehet ilyen képesítése nem volt, de abban az időben, megsemmisült irat indokával bemondásra is elfogadtak szaktudást. Erzsébet, ezt egy jóindulatú adminisztrátornak köszönhette, aki átérezte képtelen helyzetét. Elbocsátását viszont, a helyi párttitkárnak köszönhette, aki „klerikális beállítottsága” miatt zavarta el.

(Az áttekintő életrajz megírásához más források mellett, felhasználtam KLEMM Nándor: Boldog Taigi Annamária c.könyvét, mely az AGAPÉ-nál jelent meg 1995-ben!)

     Bár Anna kifejezetten szeretett enni, egyre inkább lemondott az étkezésről, egyre többet böjtölt. Pénteken az Úr-, szombaton a Szűzanya-, szerdánként Szent József tiszteletéért és engeszteléséért ajánlotta lemondásait. Annának rövidek voltak az éjszakái. Térden állva a bölcsők között mondta el a hosszú esti imáit és mivel rendszerint hajnalban kelt, az alvásra szánt ideje alig volt több két óránál. Önkéntes vezekléseit főképpen az Istentől elhidegült papokért, a szerzetesekért és az egyházi méltóságokért ajánlotta fel.

     Anna megmondta Angelo páternek, hogy Isten őt arra hívta meg, hogy engesztelő áldozat legyen a világ bűneiért. Hogy hivatását előmozdítsa, a gyóntató arra buzdította, hogy lépjen be a trinitáriusok harmadrendjébe. A rendbe való belépéshez Anna megszerezte ugyan Domenico hozzájárulását, ám nehézséget okozott, hogy a felvétel egyik feltétele volt, hogy Anna hagyjon fel a házaséletével. Ezt viszont mind férje, mind maga is kifogásolta. A Gondviselés azonban megoldotta a problémát azzal, hogy Anna már áldott állapotban volt első gyermekével. Külön engedéllyel tehát felvették, hiszen az egyik Szentség, nem lehetett akadálya egy másiknak.

     A szertartás nem minden zavaró körülménytől volt mentes. Anna ugyanis az akkor már a szokásos extázisba esett, és sírásban tört ki. Gyóntatójának egyetlen jelére azonnal abbahagyta. Anna ezt a lelkiatya iránti feltétlen engedelmességet élete végig megtartotta.

     Annamária, negyvennyolc évig élt Domenicóval és ez idő alatt tíz gyermekük született, ebből hét élte meg a felnőtt kort. A harmadrendbe lépés nem akadályozta Annát a gondos családanyaságban, sőt, felajánlotta magát engesztelő áldozatul a világ bűneiért.

     Felajánlásának viszonzása képen, az Úr megajándékozta egy fényes "napgömb" állandó látomásával, melyben nyitott könyvként láttatta vele a múlt, a jelen és jövőbeli eseményeket, és a holtak túlvilági sorsát. A Taigi család lakását rengetegen keresték fel papok, egyházi méltóságok, nemesemberek, de alacsonyabb néprétegből valók is, hogy lelki tanácsát kérjék. De előre jelezte a politikai eseményeket, gyilkosságokat, az emberiség jövőjében majdan lezajló lelki katarzist, a nagy büntetést és a nagy kiengesztelődést Istennel. Tőle ismerhetjük a legrészletesebben a Háromnapos Sötétség leírását is! Belső élete egy hatalmas misztikus vihar volt: extázisok, látomások, próféciák hosszú sorával. Isten gyakran elragadta a lelkét, akár mosogatott, akár főzött vagy éppen varrt. (folytatódik!)