(Az áttekintő életrajz megírásához más források mellett, felhasználtam KLEMM Nándor: Boldog Taigi Annamária c.könyvét, mely az AGAPÉ-nál jelent meg 1995-ben!)
Taigi Anna Mária, 1769. május 29-én született Sienában, egy tekintélyes család egyetlen sarjaként. Már másnap megkeresztelték az Anna Mária Antónia Gesualda névre.
Sajnos, a nagyapa rossz üzleti bonyodalmai miatt egyik napról a másikra teljesen tönkrement a család, ezért kénytelenek voltak Sienából elköltözni.
1775-ben hagyták el a szülővárost és a mintegy 200 kilométer utat gyalog tették meg, minthogy postakocsira sem volt pénzük. A Gondviselés akaratából Anna Mária így került a katolikus világ szívébe Rómába, ahol egy szegénynegyedben találtak szállást.
A kislány a Kegyes Tanítónők Iskolájába került, ahol kellemes külseje, előkelő modora, éles esze és valódi jámborsága folytán nemsokára megnyerte tanítónőinek jóindulatát. Anna játszi könnyedséggel tanult, de számára az írásnál és számolásnál fontosabb volt, a ruhavarrás és a főzés művészete. Mindössze két évig járt iskolába, mert egy himlőjárvány miatt meg kellett szakítania tanulmányait, utána viszont otthon tartotta az édesanyja, mert szüksége volt a háztartásban. Így történhetett meg, hogy míg róla köteteket írtak, ő a saját nevét is alig tudta leírni. Csodálatos látomásait, a kapott kinyilatkoztatásokat és az elmélkedéseket mind tollba mondta lelki titkárának, Don Natalinak.
A korabeli szokásoknak megfelelően Anna hétéves lehetett, amikor először járult szentáldozáshoz, és tizenegy, amikor a Lateráni Bazilikában megbérmálták.
Annamária rendkívül szemrevaló lánnyá fejlődött és bizony a serdülésekor bekövetkeztek nála is a "viharos évek". Meg akarta ízlelni a világ örömeit anélkül, hogy sejtette volna a veszedelmeit. Jóravaló lelkülete azonban megóvta a bukástól, mellyel szépsége, szegénysége és heves vérmérséklete veszélyeztette. De tisztában volt azzal, hogy az esetleges bukástól csak egy tiszta házasság óvhatja meg. (folytatódik!)