A hideg kávé (I. fejezet)
A tanyára csak fél éve, hogy bevezették a villanyt, úgyhogy a család számára még mindig újdonság volt az elektromos kávéfőző. Aznap is az anya kelt korábban, hogy elkészítse a reggelit. A főző kortyogásának hangja és a finom kávéillat, betöltötte a házat, erre ébredt az apa is, aki szertartásosan már leült a szokott helyére, de a lányuk késett.
– Nem is baj, hogy nincs még itt – monda az apa – megkérdezem tőled, ha tegnap nem jött velünk misére, tán máshová ment? Szinte egész vasárnap itthon sem volt.
Az anya kissé zavarba jött, de mégis kimondta:
– Sajnos most, hogy már felnőttnek érzi magát, kezdi elhagyni a szent-misét!
Az apa szólni akart, de épp bejött a lány.
– Jó reggelt mindenkinek! Hű de jó illatok vannak! – köszöntötte a lány szüleit, félfordulósan sasszézva, úgy, hogy a még nedves haja huncutul arcához tapadt.
Szép volt és ezt ő tudta. Bár mosolygott, de ma reggel, volt benne valami feszültség.
Az anya, sürgés-forgása közben megjegyezte:
– Be kell mennünk a városba, mert a kávé már nem lesz elég a jövő hétre!
– Nem fontos, mert én úgysem leszek itthon! – szólt halovány bizonyta-lansággal a lány.
– Hogyhogy nem leszel itthon? – kérdezett rá az anyja.
Egy kis szókereső szünet után a lány megállt és kurtán-furcsán csak ennyit válaszolt:
– Úgy döntöttünk a Solttal, hogy összeköltözünk!
(Folytatás holnap!)
