(Maria Veronika Rinderer OCD írása (Füzetként megjelent magyar nyelven egy szintén kármelita nővér fordításában!)
Hűséges József
„Örökkévalóság a jelen pillanatban.” – ez Szent József életének felirata, melyet figyelmeztetőül és egyben vigaszunkra ajándékozott nekünk.
Örökkévalóság a jelenpillanatban. A pillanat, ahogyan azt éljük, úgy tükröződik vissza az örökkévalóságban. A pillanatot, ahogy felhasználjuk, úgy visszük 'odaátra'. A pillanatot, ahogy elpazaroljuk, úgy veszítjük el örökre!
Örökkévalóság a jelenpillanatban. Szent József minden pillanatát megingathatatlan Isten iránti hűségben élte, és így hordta össze az életszentség épültének köveit. Az életszentség, nem egyszeri nagy cselekmény eredménye, nem egyetlen hatalmas szikla, hanem apró áldozataink megannyi kövecskéje: mindennapi életünk jelen pillanataiban megélt hűségünk.
Ha az Egyház, Szent Józsefet mint hűséges szentet szólítja meg, akkor ezt elsősorban az Isten akarata iránti mindennapi hűségéért teszi. Az már magától adódik, hogy Szent József az isteni megbízáshoz való hűségében szilárdan állt Mária oldalán, mindent megosztott és elszenvedett vele haláláig. Hűsége rendíthetetlen volt! Nem találunk nagy csodákat és rendkívüli teljesítményeket az életében, de viszont egyedülálló módon kitűnik szilárd, hű kitartása Isten akaratában, a mindennapi élet ellentmondásaiban és harcaiban, műhelyének munkájában, és családfői gondjaiban. – Ez az út vezetett nagy életszentségéhez.
A hűség nagy dolgokban könnyebb, mint a kicsikben. Könnyebb a hűséget egy kimagasló cselekedettel bebizonyítani, mint a hétköznapok folytonos küzdelmével.
Szent József azonban ezt a 'folytonos' hűséget harcolta meg példásan, a mindennapi élet felőrlő zűrzavarában való helytállásával.
A folyamatos hűség nem csak azt jelenti, hogy minden nap egyformán élünk, ahogy azt a foglalkozás és körülmények magukkal hozzák. A hűség nem azt jelenti, hogy emberekhez és dolgokhoz csak azért ragaszkodunk, mert a kötelesség megkívánja. Az Istenhez, önmagunkhoz és környezetünkhöz való hűség azt jelenti, hogy a külső tevékenységet, tekintet és befolyás nélkül, a benső felismerés és meggyőződés szerint pontosan végezzük! Cselekedetünk hű tükre legyen a jelen pillanat isteni elvárásainak. Ennek a hűséges teljesítésnek a feltétele, hogy a helyes felismerést önző érdekek, kényelmesség vagy a környezet befolyása ne homályosítsa el. Részünkről tehát azzal valósul meg a hűség: ha ahhoz ragaszkodnunk, amit Isten helyesként ismertet meg velünk. A mindenkori jelen pillanatot azzal kell betöltenünk, amit Isten elvár tőlünk, saját ízlésünk és véleményünk belekeverése nélkül. Tehát, Isten akaratának kell átsugároznia a jelen pillanatot, amelyben élünk, s akkor az örökkévalóság pecsétjét fogja viselni. Ha tevékenységünket eszerint végezzük, akkor fog sikerülni Istennel, magunkkal és környezetünkkel valódi békességben élni. A hűség a pillanatok kicsi dolgaiban, biztonságot és vidám megjelenést biztosít, amely a felhőtlen lelkiismeretből sugárzik.
Az állandó hűség – mint lelki cél –, nem válhat önmagáért való élettelen megszokássá, ezért szerető buzgalommal kell fűszerezni azt és fokozódó törekvéssel fenntartani, hogy minden pillanatunk valóban az életszentség építőköve legyen. Egyre fokozottabban kell figyelnünk és kutatnunk mit foglalhatna magába a jelen pillanat; egy szerető szót, vagy egy lemondást. Az isteni hang legkisebb rezdülésére is fel kell figyelnünk. Minél figyelmesebbek vagyunk, annál többet fog Isten súgni. Minél több áldozattal akarjuk a pillanatot megtölteni, annál többet fog Isten szeretettel elvárni. Minél többet keressük szent akaratát, annál érthetőbben fogja azt számunkra kinyilvánítani.
Így válhat a pillanatnyi és mindennapi hűségre való törekvésünk örök érdemmé, egyben – Szent Józsefhez hasonló – szüntelen válasszá Isten szeretetére.
Ez egy csere, a szeretet csókja minden pillanatban, egy kölcsönös egymásnak ajándékozás; – Vég nélkül!
Szent József könyörögj érettünk!
