Társkeresés, szerelem és érzelem, az érzékiség kísértésében (2)
Hangsúlyozni kívánom, hogy a Bűnbocsánat Szentsége, nem a tetteink következményeit tünteti el, hanem csak lehetőséget ad arra, hogy az örökkévalóság szempontjából tovább élhessük életünket! (– Világos?)
Summa-summarum: az eddig tisztaságban élők, ezerszer is gondolják meg, hogy „kaput nyissanak” azon szellemeknek, melyekkel aztán nem tudnak megküzdeni. „Felszabadultságuk” olyan lelki csalódást eredményezhet, mely egyszerre a rossz soha nem sejtett mélységeit láttatja meg ott, ahol azelőtt minden kezelhetőnek látszott!
Még ha a természetfeletti érveket figyelmen kívül hagynánk is, sajnos a funkcionális tudatalattink érzékeny adattára mindent megjegyez, és bizony az „első-információkat” alapnormaként tárolja! Így aztán a 'nem véglegessel' elhált első szexus a tudatalattiban, maradandó „zavar-kódot” indukál. Ez dezinformálhatja az önbizalmat, a személyiséget és kihatással lehet a majdani házaséletre is!
Sokan a szexuális kapcsolattól érzelmi biztonságot remélnek, de csak látszatot kapnak. Bensőséges kapcsolatra vágynak, miközben kizárják magukat a valódi intimitásból.
Sokan lány úgy véli, hogy a tisztességtől motivált „távolságtartás”, az együtt-járás megszakadását eredményezheti. Nos ez valóban megeshet! Ám szintén bölcs az a tanács, miszerint: aki kíváncsi a másik szeretetére, az kérje a türelmét! Végső soron, épp ez ad lehetőséget egyfelől némi „szelekcióra”, másfelől egy újabb „esélyes” megismerésére! Ha pedig emiatt marad valaki társtalan, erősen higgye, hogy ez a kevésbé nagy szenvedés, azzal szemben, amit megélhetett volna egy kibírhatatlan házastárssal!
Egy szerelemnek hitt párkapcsolatban (mely sokszor csak önigazoló vagy hencegés indítású) az ember végül is ugyanolyan társtalan és magányos maradhat, mintha egyedül élne, ám sokszor még rosszabb a helyzete. Az ilyen kapcsolatban, hamis tudatú szerepjátszás folyik a környezet és a másik előtt. A felek észre sem veszik, hogy az a szerelem, melynek ember és ember között jövőbe mutató, boldogító állapotnak kellene lennie, végül csak a megfelelni akarás, a kiszolgáltatottság és a kiábrándulás 'jelenidejű' forrásává lesz. Folytonos bizonytalansága, lehetetlenné teszi a családalapítást, mivel minden párkapcsolatban borítékolva van még pár kapcsolat!
A szerelem nem jogosít fel az „odaadásra”! A valódi boldogság – a tisztaságban és lélekben megélt – átadottság!
Senki ne mentegetőzzön tehát azzal, hogy egy szerelemben a szerelmeskedés „elkerülhetetlen”. Imával és erős akarattal igenis meg kell próbálni! Mert ha hagyja magát elbukni, olyan „elkerülhetetlenségekkel” találja magát szembe, hogy képtelen lesz rajta úrrá lenni! A két ember bűne kétszer nagyobb, a bűnismétlés pedig hatványozott!
Holnap, folytatódik!
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szeretetlang.blog.hu/api/trackback/id/tr505760079
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.