A ,,Kisház” története és későbbi sorsa 3
Ahogy a szentmiséről hazaértem és elkezdtem a házimunka végzését, a szent őrzőangyalom arra kért, hogy vonuljak el és imádjam a Szentháromságot. Őrangyalom kérésére a kis szobámba vonultam, mely a kertvégében egy különálló kis házacskában van. Itt a Szentháromság imádása közben átélt csodás kegyelmekről nem lehet beszélni, sem írni. Ezt csak átélni lehet, mert minden emberi szó gyenge! Volt idő mikor a Szentháromság által átsugárzó kegyelmek áradását az Ő megvilágításuk fényénél valamelyest letudtam írni, de az is csak halvány homály ahhoz képest, ahogy azt most lelkemben érezni és átélni engedik. (III/124-125)
1963. szeptember 1-jén, hétfőn. Ez a nap a szenvedő papi lelkekért felajánlott böjt. Úgy, ahogy az Üdvözítő kérte tőlem, kenyéren és vízen való böjtöléssel egy szenvedő papi lelket szabadítok ki a tisztítóhelyről. A böjt némileg elgyengít, mivel a házimunkámat most is a megszokott módon végzem, vagyis a gyermekeimnek segítek. Munkám végeztével estefelé az Úr Jézushoz mentem. A benne való elmerülést egy váratlan kellemetlenség zavarta meg. El kellett köszönöm az Úr Jézustól. Amint hazafelé mentem, így szólt: „Várlak otthon. Ugye sietsz haza? Ott leszek kis szobácskánkban, mire hazajössz.” Nagyon meghatódtam, s az Ő jelenlétében elfogyasztottam szerény kis vacsorámat, mely csak kenyér volt. Az Úr Jézus ott volt velem. Nem láttam, de jelenlétének érzetével bizonyította ezt. A nagy fáradtságom miatt nem tudtam sokáig fenn maradni, hogy térden állva imádjam Őt. Az Úr Jézus végtelen jósággal és figyelmességgel így szólt: „Pihenj csak le! Én még egy kissé itt időzöm nálad. Érezd az Én áldott, szent jelenlétemet és Szívem nagy bánatát, melyet megosztok veled. A mi szívünk együtt dobbanjon!” A könnyeim megeredtek, s a bűneim fölötti bánat úgy fokozódott bennem, hogy csak sírni tudtam. Ennyi jóság és figyelmesség, mellyel elhalmoz, kit ne indítana könnyekre? Az áhítatos csendben mellettem állt, s utána elköszönt. ,,Pihenj békében Én megyek szíveket keresni!” Amint éreztem, hogy áldott szent jelenléte távolodik, zokogva szóltam utána: Hová mégy, imádott Jézusom? Ő bánattal teli hangon válaszolt: „Csak megyek. Legelőször is a nekem szentelt lelkeket keresem fel, hogy felkínáljam nekik újra és újra kegyelmeim!”
(vö II/116-117-118)
A Szűzanya szavai: Mától kezdve a te kis lakásod állandó szentélyem lesz, jelenlétemmel állandóan megtisztelem a számomra oly kedves kis otthont. Erzsébetkém!
Lekötelezettnek érzem magam. Mit meg nem adnék neked! (...) Szóval, érted ugye, amit mondok. Kibéreltem kis lakásodat. Itt mindig engesztelj. Én szívesen időzök itt állandóan, amíg itt a földön élsz. Egy pillanatig sem akarok lemondani rólad. Állandóan szomjazom szereteted után, s hogy ezt a szomjamat csillapítsam, mely a te szomjad is, azért állandóan jelen vagyok kis lakásodban. Erzsébetkém, látom újabb kételyedet, mely ez okból támadt lelkedben. (vö III/237)
Sajnos, Erzsébet halálát követően (a 80-as évek végén) a házban lakók a Kisházat a Lourdes-i barlanggal együtt lebontották, és még a nyomait is elsimították! A cselekmény három feltételezett indokából - a tapintat -, sajnos csak kettőt enged megválaszolni: 1.) Az építmény engedély nélkül épült. (- Ez esetben a 'szabálytalanságot' jogilag már legalizálta az eltelt több mint 20 év!)
2.) A család, nem akarta vállalni az esetlegesen meginduló zarándoklatok várható kényelmetlenségét.
Begyik Tibor (Minden idézet vagy közlés csak a szerkesztő és forrás megemlítésével!)
