Kivonat! (VI. rész)

11.) FELVÉTEL A TÁRSULÁSBA

A tagok felvétele a következő módon történik:
11.1) A tagok belépése a Mozgalomba önkéntes és szabad.

VI. ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK

13.) KÖTELESSÉGEK
13.1) Minden körülmények között hűségesnek maradni azon magasztos keresztény hivatásunkhoz, melyben keresztségünkben részesültünk, az abból eredő követelményekhez és tanúságtételhez.
13.2) Ismerni és teljesíteni keresztény szellemben ezen Alapszabályt és azon lenni, hogy a közösség tagjai is megtartsák azokat a szabályokat, amelyek rájuk vonatkoznak.
13.3) Olvasni, elmélkedni és megélni naponta Isten Szavát, ami az alapja keresztény életünknek, valamint a Lelki Naplót, hogy megértse a Szeretetláng lelkiségét, és hogy mire szól a küldetése.
13.4) Azon felül, hogy pontosan megjelenik a helyi közösség összejövetelein és imaalkalmain, a tagoknak részt kell venniük a találkozókon, illetve a lelki napokon, amelyekre összehívott a Nemzetközi Koordinátor, vagy az illetékes Koordinátor, az esetektől függően.
13.5) Odaadóan, hűséggel és alázattal tevékenykedni azokban a megbízatásokban –, melyeket inkább szeretnénk „szolgálatoknak” nevezni –, amelyekre az illetékes felettes által törvényesen kijelölve lettek.
13.6) Anyagilag is hozzájárulni a Mozgalom fenntartásához és az apostolkodáshoz, abban a mértékben, ahogy azt az Országos Koordináció előirányozta és törvényesen jóváhagyta.
13.9) Azok a tagok, akik felelősséggel bíró helyeken szolgálnak, ne engedjék meg, hogy a mi lelkiségünkbe idegen elemek keveredjenek, vagy olyanok, amelyek nincsenek jóváhagyva, vagy kifogásolva vannak az Egyházi Hatóság által.
13.10) Tettekkel, tanúságtételekkel, imádsággal hozzájárulni a Mozgalom egységéhez és a tagok közötti testvériséghez. (folyt köv!)

Palesztina: már csak civil áldozatok vannak

Az emberek csapdába estek egy földsávon, ahonnan nincs menekvés, mert a határok zárva vannak. Ezt a helyzetet a nemzetközi közösség nem nézheti tétlenül, különösen mert mindenki tudja, hogy már csak civil áldozatok vannak – közli a szaleziak.hu.

A Gázai övezet jelenleg el van vágva a világtól: az egyiptomi és izraeli határ zárva. A kórházak, mentők és elsősegélyközpontok folyamatosan bombatámadásoktól tartanak. Ennek ellenére megszakítás nélkül dolgozik az egészségügyi személyzet, az egészségügyi ellátó rendszer azonban összeomlott: a kórházakból és gyógyszertárakból nagyon sok fontos gyógyszer hiányzik. (...)Luigi Bisceglia, a VIS önkéntese a nemzetközi szalézi hírügynökségnek nyilatkozott. Tájékoztatása szerint a kórházakban nincs gyógyszer, sem kötszer, hogy ellássák a sebesülteket. Hiányoznak a legszükségesebb orvosi eszközök: steril, egyszer használatos eszközök, tűk, fecskendők, géz, fertőtlenítő. Nincs üzemanyag a mentőautók számára; nincsenek generátorok, amelyek az életmentő berendezések és műtők működtetéséhez szükségesek. Nincs elég vér, hogy el tudják látni a sérülteket.

A bombázás halálos áldozatainak száma kétszáz fölé emelkedett, ezerötszázan megsebesültek. „Július 14-én a hetedik napja tartott a bombázás Gázában, és a helyzet csak tovább romlott. Azt hiszem, fontos, hogy mindkét oldalon elítéljék az erőszakot, de amit Izrael csinál, az elfogadhatatlan. Továbbra is könyörtelenül támadják a civil áldozatokat. Az izraeli kormány válasza nem áll arányban az elkövetett bűncselekményekkel” – jelentette Luigi Bisceglia Betlehemből. (...)

„A nemzetközi közösségnek gyorsan kell cselekednie, nem maradhat tétlenül – hangsúlyozza Bisceglia. – A világban jelenleg ötvenhét ismeretlen vagy elfelejtett konfliktus dúl, főleg az afrikai országokban. Mindenki tud a Gázai övezetről. Tudják, hol van, de még mindig becsukják a szemüket.”

Magyar Kurír

Hermann Cohen megtérése

Előre kell bocsátani, hogy két híres 19. századi Hermann Cohen ismeretes, mindketten zsidó származásúak voltak. Az egyik híres zongoraművész, konvertita (1820-1871); a másik neves filozófus doktor (1842-1919). Posztom az előbbiről szól!

A 4/2011számú "Szeressétek egymást"
Katolikus Magazin, netes felületén található cikk alapján! 
(Képek az inetrenetről!)

Ez a történet Hermann Cohen (1820–1871), zsidó származású, híres zongoraművész megtéréséről szól. Cohen a párizsi felső tízezerhez tartozott a romantika korában; csodált, elismert és híres virtuóz volt, aki kezdetben néhány évet dorbézolással és a szeszélyei kielégítésével töltött. Liszt Ferenccel barátkozott, George Sanddal találkozgatott. 1847. augusztus 28-án megkeresztelkedett és felvette az Ágoston Mária Henrik nevet.

 Előzetes áttekintő egy élet, Istentől való megérintéséről

    1847 májusa volt. Párizs mindig is bűvös város volt. Már pusztán a város neve is a boldogság ígéretével kecsegtetett. Emberek ezrei reménykedtek abban, hogy itt megtalálják a gazdagságot, az élvezeteket, a gondtalan pillanatokat, s talán a sikert is. A szalonokban összejöttek a politikusok, a művészek, az arisztokraták, a szabadgondolkodók és a hírnevet keresők. 

     Egy pénteki napon Moskova herceg egy karmestert keresett, aki hajlandó volna vezényelni a Szent Valéria-templom énekkarát. A herceg ajánlatát egy Németországból származó tehetséges zongorista fogadta el, egy bankár fia, név szerint Hermann Cohen.

     Hermann, aki gazdag zsidó családból származott, nem sokat töprengett azon, hogy katolikus templomban adjon koncertet. A zene érdekelte, no meg a herceg jóindulata.

     Az énekkarnak a Szűz Mária tiszteletére tartott pénteki ájtatosság ékességének kellett lennie. Hermann rendkívüli nyugalommal figyelte az összegyűlt híveket. Összpontosításuk lenyűgözte őt. Amikor a szertartások a végéhez közeledtek, a zenész valami érthetetlen dologra lett figyelmes. A pap a virágokkal és gyertyákkal díszített oltárra egy arannyal bevont tárgyat helyezett, majd látható tisztelettel letérdelt előtte. Pár pillanaton belül felállt, kezébe vette ezt az értékes tárgyat, s az emberek feje felett keresztet rajzolt vele a levegőbe… Cohen még nem ismerte a szentségi áldást. Ennek ellenére belső késztetést érzett, amit enyhe nyomáshoz lehetett hasonlítani. Ez az érzés napokig eltartott.

     A következő pénteken ismét elindult ugyanabba a templomba. Az áldás jelenete megismétlődött. A mélyen megilletődött Hermann sírva fakadt. Az Ostyára pillantva megérezte a jóságos Isten jelenlétét. (folyt.)

 Kivonat! (V. rész)

9.) KÜLDETÉSÜK

9.1) A Társulás legsajátosabb küldetése evangelizálni a családokat Szűz Mária Szeplőtelen Szívének Szeretetlángjával, élve és kiárasztva annak üzenetét, hogy így az Örök Atya és Jézus Szentséges Szívének szeretete minden szívhez eljusson.
9.2) Megvédeni és közkinccsé tenni a Mozgalom lelki és apostoli örökségét, mely a Szeretetláng Lelki Naplóban foglaltatik.

10.) KÍVÁNALMAK MEGBÍZATÁSOK BETÖLTÉSÉHEZ

Ahhoz, hogy valaki megbízatást gyakorolhasson a Társulásban, szükséges a betöltött 18. év, valamint emberi és lelki adottság, amely képessé teszi a Társulás céljainak megfelelő személyes tevékeny elkötelezettségre. Ismernie és élnie kell a Társulás misztikáját a Szeretetláng Lelki Napló alapján. Megfelelőképpen ismerje az Evangéliumot, valamint az Egyház tanítását. (folyt köv!)

 Kivonat! (IV. rész)

IV. ALAPÍTÁSBÓL FAKADÓ SAJÁTOSSÁGOK

A Társulás eredeti szándékai:
      Felkínálni egy Eucharisztikus Lelkiséget egy sajátos Szűz Mária tiszteleten keresztül.
Hogy a Társulás az újbóli Evangelizáció támogató eszköze legyen azáltal, hogy előmozdítja a családokban az együtt-imádkozást, mint a személyes és közösségi megszentelődés módját és eszközét. A családok így „szentéllyé” váljanak.
      A Társulás lelkisége az Isten Szaván, az Anyaszentegyház tanításán és a Szeretetláng Lelki Napló üzenetein nyugszik, hogy általuk tanítványokká és küldöttekké legyünk.

V. A TAGSÁGRÓL

8.1) Mindenki tagja lehet a „Szűz Mária Szeplőtelen Szíve Szeretetlángja Mozgalom” Társulásnak, aki élni akarja katolikus keresztény hivatását összhangban Társulatunk célkitűzéseivel és lelkiségével a jelen Alapszabály és a Helyi Rendelkezéseknek megfelelően.
8.2) A Társulás tagjainak sajátos vonása az apostolkodásban való buzgóság; az igyekezet, hogy egyre jobban magáévá tegye az Egyház tanítását, gyermeki ragaszkodás a Római Pápához és a helyi főpásztorokhoz, hűségesen keresztény hivatásukhoz a világban: „az Egyház embereként élni a világ szívében, és a világ emberének lenni az Egyház szívében”.
8.3) Lelki tanácsadói lehetnek papok és diakónusok, amikor ez nem akadályozza őket kötelességeik teljesítésében, és megkapták helyi ordináriusuk megerősítését. (CIC 324.k.2.§) Kivételes esetben lehetnek szerzetesek akik nem papok és szerzetesnők is. (folyt köv!)

 Kivonat! (III. rész)

II. KAPCSOLAT AZ EGYHÁZI HIERARCHIÁVAL

     A Szűz Mária Szeplőtelen Szívének Szeretetlángja Mozgalom a Krisztus-hívők magán jellegű társulása a Katolikus Egyházban született, és Egyháza szolgálatában kíván megmaradni és növekedni, teljes hűségben a mi Urunk Jézus Krisztus Evangéliumához és az Egyházi Tanítóhivatal útmutatásához, állandó gondos törődésben és odafigyelésben, hogy a Mozgalom minden tagja az igaz hitben és a keresztény életben folyamatos nevelésben részesüljön.

     Készségesen vállaljuk azokat a különleges munkákat, melyekkel megbíznak minket a püspök atyák egyházmegyéjükben és a plébánosok plébániájukon, a Társulás Szűz Máriás lelkületű apostoli tevékenységének megfelelően. Részt veszünk az Egyház lelkipásztori munkájában.

III. CÉLKITŰZÉS

     A családok evangelizálása Szűz Mária Szeplőtelen Szívének Szeretetlángja lelkisége által, válaszként Szűz Mária felhívására, hogy megmentsük az emberiséget.

     „Én azt akarom, hogy egyetlen lélek se kárhozzon el! Akarjátok ti is velem együtt! Azért adom kezetekbe a fénycsóvát, mely Szívem Szeretetlángja.” (Szeretetláng Lelki Napló,1964.január 15.) (folyt köv!)

Szeretettel meghívom kedves Olvasóimat egy kis személyes találkozásra, melynek során elmondhatják a blogommal kapcsolatos kritikáikat, javaslataikat! Természetesen más, a Szeretetláng lelkiségével és Erzsébet asszony életével kapcsolatos kérdéseket is felvethetnek. Várok és várunk tehát mindenki szeretettel!

 Kivonat! (II. rész)

A Társulás sajátos céljai:

     Evangelizálni elsődlegesen a családokat átadva Szűz Mária Szeplőtelen Szívének a Szeretetlángját, hogy rajta keresztül az Isteni Szeretet tüze lángra kapjon a család tagjainak szívében.

     A Társulás tagjait fokozatosan bevezetni Szűz Mária Szeplőtelen Szíve iránti odaadó tiszteletbe, mely Szív biztos menedék a lelkek számára. Mint az életszentség tökéletes példáját, kövessék erényeit és azokat lelkes örömmel hirdessék.

     Engesztelő imákat felajánlani Jézus Szentséges Szívének és Szűz Mária Szeplőtelen Szívének az elsőpénteki és elsőszombati engesztelő szentáldozással és a lelkiség imáival.

Hogy a Társulás tagjai gyakorolják a mindennapokban „magán áhítatként” Szűz Mária kérését az Üdvözlégy Mária imádkozására vonatkozóan: „...asszonyunk Szűz Mária, Istennek Szent Anyja imádkozzál érettünk bűnösökért, áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre most és halálunk óráján. Amen”, – ahol ezt az Egyház jóváhagyja.

     Alapítsanak rózsafüzér imacsoportokat a plébániákon és „Családi Szentélyeket” otthonaikban, ahol együtt imádkoznak, elmélkednek a Szent Evangéliumról és a Szeretetláng Lelki Naplóból. Ezekben az ima-összejövetelekben imádkoznak a családok egységéért, a Római Pápáért, papi és szerzetesi hivatásokért, a papság megszentelődéséért és az Egyetemes Egyház minden szándékáért és szükségéért.

     Tudatosítani a Társulás tagjaiban a keresztségben kapott méltóságukat, és azt, hogy nekik is felelős részt kell vállalniuk abból a küldetésből, melyet Isten ebben a világban az Egyházra bízott. (folyt köv!)

Meriam Ibrahim és családja a kartúmi amerikai nagykövetség védelmében

Meriam Ibrahim, a halálra ítélt szudáni édesanya júniusban kiszabadult a börtönből a nemzetközi összefogásnak köszönhetően, ám az országot egyelőre nem tudták elhagyni, mert a hatóságok a repülőtérről visszafordították őket hamis útiokmányok vádjával. A Zenit hírügynökség tájékoztat.

A család azóta a kartúmi amerikai nagykövetségen tartózkodik, és várják, hogy útnak indulhassanak New Hampshire-be, a férj második otthonába. A férj, Daniel Wani amerikai állampolgár, gyermekkorában menekült családja az Egyesült Államokba.
Antonella Napoli, az Olaszok Darfurért (Italians for Darfur) alapítvány elnöke megtiszteltetésnek érezte, hogy meglátogathatja Meriamot és családját. Napoli asszony az Avvenire olasz lapnak úgy nyilatkozott: a család minden pillanatban készen áll az indulásra, ám Szudánban lassan intézik az ügyeket, különösen Ramadán idején.

Elmondta, hogy a keresztény hitéért sok megpróbáltatást kiállt fiatalasszony és férje boldog lenne, ha személyesen találkozhatna Ferenc pápával. Antonella Napoli szavaiból kiderült, hogy a pár annak idején egy templomban találkozott először, és mély hitüket, erős bizalmukat Istenben nem tudták megingatni az átélt nehézségek. Amint arról több ízben hírt adtunk, a 27 éves, második gyermekét váró nőt a szudáni bíróság halálra ítélte hitehagyás vádjával, és száz korbácsütésre ítélték házasságtörésért – mert nem volt hajlandó megtagadni hitét, illetve mert nem muzulmán férfihoz ment feleségül. A 27 éves nőre a Szudánban hatályos iszlám jog, a saría alapján május 15-én szabtak ki kötél általi halált. Az asszony ügye hatalmas felháborodást váltott ki világszerte.

Magyar Kurír

 Kivonat! (I. rész)

     Dr. Erdő Péter bíboros, érsek az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye 494-1/09-es számú dekrétumában a következő szavakkal alapította meg a Szeretetláng Mozgalmat a Főegyházmegyében: „Jelen soraimmal a krisztushívők jogi személyiséggel rendelkező egyházi magántársulásaként az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében megalapítom a „Szűz Mária Szeplőtelen Szívének Szeretetlángja Mozgalom” társulást. Egyben jóváhagyom a Főegyházmegye területére nézve is a Társulás 2008. augusztus 15-én, a brazíliai Sao Paolóban elfogadott és 2008. december 11 én a mexikói Hermosillói Főegyházmegyében jóváhagyott szabályzatát.

Budapest, 2009. Virágvasárnapján
Főpásztori áldással
Erdő Péter bíboros, prímás, érsek”

I. ÁLTALÁNOS FOGALMAK

A Mozgalom neve:
      Mind a Katolikus Anyaszentegyházon belül, mind a civil ügyekben Társulásunk: „Szűz Mária Szeplőtelen Szívének Szeretetlángja Mozgalom”. (304, 2. kánon)
Természete:
      A Szűz Mária Szeplőtelen Szívének Szeretetlángja Mozgalom hívő katolikusok magánjellegű Nemzetközi Társulása, mely a Katolikus Egyház főpásztorai iránti tökéletes hűségben fejti ki működését. Tanulékony szívvel aláveti magát mindazon Rendelkezéseknek, melyeket a helyi Püspöki Karok, - melyekben a  Társulásunk hivatalos elismerést nyert, - a „Világi Keresztények” csoportosulásait illetően elrendelnek. (215. kánon)
      A „Szűz Mária Szeplőtelen Szívének Szeretetlángja Mozgalom” Szűz Mária tiszteletére alakult Társulás, mely az egyház vezetése alatt akar közreműködni az egész emberiség üdvösségének munkálásában. A   Társulás anyagi haszon keresésére nem törekszik.
      Olyan lelkiséget igyekszik előmozdítani tagjaiban, melyben az apostoli tevékenység egyre jobban elmélyülő imaéletből táplálkozik. Kiemelten is fontosnak tartja és hangsúlyozza az Eucharisztia ünneplésében való aktív részvételt, valamint a Szűz Mária Szeplőtelen Szíve iránti odaadó tiszteletet.
      A „Szűz Mária Szeplőtelen Szívének Szeretetlángja Mozgalom” a jelen Alapszabály szerint működik, miután azt az illatékes Egyházi Hatóság az egyházjognak megfelelően jóváhagyta és azt a Nemzetközi Koordinátor hivatalosan kihirdette. (folyt köv!)

      „Kis kármelita leányom, most meg fogjuk kezdeni (az utat) és Szent Józseffel együtt neked is végig kell járnod Betlehem sötét, ködös utcáit. Velünk együtt szállást kell keresni az Én Szeretetlángomnak, mely maga Jézus Krisztus. Akarsz-e Velünk jönni, mert most indulunk csak el Szeretetlángom továbbadására? Erőt, kegyelmet kapsz Tőlünk.” És ezek után  olyan lelkiállapotba kerültem, hogy jártányi erőm alig volt. Úgy éreztem, hogy fizikai erőm szinte fölösleges is, csak lelkem ereje hordoz, mellyel a Szent Szűzzel Betlehem sötét utcáit járom. A ködös utcákon keresünk szállást, de csak elutasítást kapunk mindenhol. (I/107-108)  Ne félj, Szent József és Én veled leszünk és addig, míg más nincs, mi hármasban járunk.” És a fájdalom, melyekkel eláraszt, könnyben tartják szemeimet. A Szűzanya az Ő nagy fájdalmát sokszor átérezteti velem. Az Ő Szeretetlángjáért, mely betölti lelkemet, szinte állandó fájdalmat hordok én is magamban. Vannak napok, mikor én is annyira szenvedek Vele együtt, hogy alig bírok járni. (I/112-113) Emlékezz, azt mondtam, el kell indulni Betlehem sötét, sáros, lármás, fárasztó útján szállást keresni Szeretetlángomnak. (...) Vedd az Én anyai Szívem egész aggodalmát és a szeretetet, mellyel Én is megalázva, a sötét bizonytalanságban Szent Józseffel szállást kerestem. Most neked is ezen az úton kell elindulnod, csendben, zokszó és panasz nélkül, megalázottan, félreértetten, kimerülten. Tudom, nehéz ez, de veled van Megváltód! Nekem is ez adott erőt. Szent József kísér, csak kérd Őt! Ő jóságos, csak kérd hathatós pártfogását!” (II/8) 

Imádkozzunk és böjtöljünk főpapjainkért!

A "PRAY AND FAST FOR OUR BISHOPS" amerikai kezdeményezéshez csatlakozunk, egy "magyarított" változattal! Az eredeti szándék szerint, minden héten egy szent főpap égi közbenjárását kérjük, földi Egyházunk vezetőinek többletkegyelmi segítésére Istentől! Az angol nyelvű változat (lásd) 32 héten át tart, a magyar változatban kiterjesztettük az egész évre, vagyis mind az 52 hétre! Hogy e közbenjárás kiesdésére miért van szükség – nem lehet kétséges –, sem annak aki a Világegyház állapotát szemléli, sem annak aki e blogot rendszeresen olvassa!
     Veszélyes időket élünk ugyanis! A világ nekirontott az életnek, a családnak és a vallásszabadságnak. Évente, több mint 50 millió magzatot áldoznak fel a halál kultuszának oltárán. A házasságot és a családot megtámadták azok, akik gyermekeinket természetellenességre akarják nevelni. Nem kevésbé kikezdték a szeretet értelmét, sőt magát a szentségi alapokat is ki akarják forgatni. Vallásszabadságunk óhatatlanul kicsúszhat kezünk közül, amikor a világ vezető politikusai – még a magukat keresztényeknek vallók is – hitünk liberalizálására vagy megtagadására akarnak rávenni, miközben az egyházi evangelizáció egyre erőtlenebb.
     Erős és szent püspökökre van tehát szükségünk, olyan püspökökre, akiket hősies erények töltenek el, akik átvezetnek minket ezen a sötét időszakon, akik képesek szembeszállni a világ erőszakos nyomásával. Olyan püspökökre van szükségünk, akiknek van tekintélyük és bátorságuk visszahívni az áruló politikusokat, figyelmeztetik őket felelősségükre és hősként védelmezik Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat.
Megvannak ezek a püspökeink, mert Isten nevükön nevezte őket. Nekik azonban szükségük van ránk. Szükségük van az imáinkra, áldozatainkra és böjtjeinkre. Mi azonban segítő szándékaink nyomatékolására a Szent Püspökök közbejárást kérjük számukra.
Csatlakozz kampányunkhoz! Közös imával és böjttel esdjük ki Istennél a kegyelmet pásztorainknak, hogy megvédhessék nyájukat!

Miért szükséges az imádság mellé a böjt?
     Azért, mert minden szeretetből hozott áldozat – így a böjt is –, nyomatékozza imaszándékunk komolyságát! Maga az Üdvözítő mondta: „Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29)
     „A történelem folyamán a katolikus hívek szükség idején imával és böjttel kérlelték Istent, mert ezek segítségével  közelebb kerülhetünk az Úrhoz, rávezetnek minket az Ő akaratának teljesítésére és imáink meghallgatása révén elnyerjük az Ő támogatását.” (Chaput érsek)
     Mint Krisztus testének és Egyházának megkeresztelt tagjai rendszeresen fölajánlhatjuk imáinkat és önmegtagadásainkat, hogy ezáltal mi magunk megerősödjünk, másokat szükségükben támogassunk és a gonoszt kiűzzük az Egyházból. A böjt és az ima egyesít minket a keresztrefeszített Krisztussal, Aki viszonzásul eláraszt minket isteni kegyelmével. A böjt hagyományosan azt jelenti, hogy kevesebbet eszünk. Azonban nem csupán ételről mondhatunk le mindennapjainkban, hanem szórakozásról, társas összejövetelekről, biztos örömet szerző dolgokról. Az is nagyon hatásos, ha olyan – élhető – cselekményekről mondunk le, melyek akár rabul ejtő szokássá is fajulhatnak, lassan elhangolva lelkünket Istenről vagy túlzásában, egyenesen a bűnre vezetnek!
     Kedves Olvasó! Az esztendő minden hétfőjén megjelenik ez a felhívás, más és más szent Apostol, Püspök, Bíboros vagy Pápa képével, mintegy az Ő közbenjárásukat kérve azon a héten, egyházi vezetőink megsegítésére! A hétfői böjt, azonosítható a Szeretetláng üzenete által meghirdetett – éppen a szenvedő papi lelkekért – felajánlott szándékkal. (Lásd Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadás I/30-31)

     Ajánlott ima a napi rózsafüzér (de legalább egy tized), lehetőleg a Szeretetláng fohásszal (benne vagy a végén): Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Majd imánk befejezésül mondjuk el az alábbi három könyörgést!
     1) Mindenben védelmezd Uram püspökeinket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket
szent jelenléteddel, hogy a Te békéd, örömöd és szereteted töltse el őket!
     2) Uram, gyújtsd föl püspökeink szívében a szeretet lángját, hogy úgy tekintsenek a rájuk bízott nyájra, mint lelki gyermekeikre és engedd, hogy Hozzád hasonlóan, mint szerető atya szolgálják őket!
     3) Mennyei Atyánk! Kérünk, áldd meg püspökeinket, akik Téged és a Szentlélekkel eltöltött Egyházadat szolgálják. Védd meg őket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket szent jelenléteddel! Amen

A Szeretetláng Lelki Naplóból:

     "A Boldogságos Szűzanya hozzám hajolva kezdett beszélgetni: „Kármelita kislányom!  A magyar szentek ujjongó örömmel esdekelnek, hogy Szeretetlángom mielőbb kigyúljon országunk felett.” A Szűzanya nekem is érezni engedte. Lélekben bekapcsolódtam a szentek hódolatába, miközben a Szűzanya valósággal simogatta lelkemet, és tovább beszélgetett: 

    „Kislányom, az összes magyar szentek között a kis Imre imája a legmeghatóbb, az ő könyörgése az ifjúságért.” Lelkemben a szentek csodás egységét engedte éreznem. Le nem írható öröm töltött el. (II/20-20)

A Szeretetlánggal, miként a Mária-jelenésekkel való foglalkozás, akadálya-e az ökumenizmusnak? 

     Válasz: Az 'aggodalom' a mariológia több évszázados protestáns kritikájára utal, jóllehet legszívesebben „jegelik" a témát! A hitújítók feledni látszanak Luther higgadt mariológiáját, idézet tőle: „Amikor maga az Isten nevezi Máriát anyjának /.../ Senki sem mondhat Róla vagy Neki ennél nagyobbat, mégha annyi nyelve volna is mint ahány fűszál /a réten/, ahány csillag az égen, vagy a tenger homokja. A mi szívünknek is el kell gondolkodnia azon, hogy mit jelent Isten Anyjának lenni.” (Luther: Kommentár a Magnificathoz)    Hasonlókép iránymutató mindannyiunk számára Luther ezen kijelentése is: "Szűz Mária az a szív volt, akibe (az isteni) szavak mélyen behatoltak és benne is maradtak." (LD 8,51: Sermon zum zweiten Weihnachtstag)

Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!

Mit tegyünk tehát?

     Az Istenre figyelő ember számára nem lehet kétséges, hogy korunk – emberiség nagyságrendű tétje –, az üdvösség vagy a tömeges kárhozat lehetősége! Egyének és népek vannak kitéve a veszélynek, ennek ellenére sokak észre sem veszik, hogy az anyagi és lelki szorongattatások, a csillogó szórakoztatások vagy a vég nélküli hamis üzenetek dömpingjének célja nem más, mint a figyelem elterelése a tiszta evangéliumi életről, a "lelki veszélyhelyzetekről"! Pedig mindenkinek látva-látnia és hallva kéne hallania az ádáz csörtetést, melynek csapásiránya, a minden egyes lélekért folytatott irgalmatlan harc.

     Az értetlenkedő, amúgy sem figyelmes lélek rákérdezhet "ugyan mit tehetnék én a világ sorsáért?" Nagyon sokat! Talán épp te vagy testvérem az a "kicsiny lélek" aki szabad akaratának kinyilvánításával, kiesdheti az irgalmat! Amiként Ábrahám, Istennel való alkuja is példázza, nem sok kellett volna, hogy kegyelmet nyerjen Szodoma és Gomorra! (Lásd: Ter 18,23-32)

Georg Gänswein érsek elmarasztalja az európai politikusokat

A kuriális érsek szerint az európai politikusok nem lépnek fel kellőképpen a keresztényeket ért hátrányos megkülönböztetés ellen, és túl keveset tesznek a keresztény értékeket és szimbólumokat célzó támadások ellen – tájékoztat a Vatikáni Rádió német szerkesztősége.

A Pápai Ház prefektusa május 18-án, a Szükséget Szenvedő Egyház katolikus segélyszervezet éves zarándoklata alkalmával nyilatkozott e kérdésről Einsiedelnben. Kifejtette: úgy véli, hogy az antiszemita és iszlamofób cselekedeteket és kijelentéseket a média és a politikai felelősök joggal elítélik, ám Európának éberebbnek kell lennie a keresztények ellen irányuló vallási intoleranciát és megkülönböztetést illetően.

Az Európai Unió területén militáns szekularizmus érvényesül – fogalmazott az 57 éves vatikáni érsek. Vannak körök, amelyek szájkosárral igyekeznek elhallgattatni a keresztényeket, és a vallást peremre akarják szorítani – véli Gänswein. Hozzátette: a családokat, a társadalom alapját is mind több támadás éri, amely különös aggodalommal tölti el az Egyházat. A Pápai Ház prefektusa véleménye szerint Európa nem maradhat fenn, ha megfosztják keresztény gyökereitől.

A Kipa sajtóügynökségnek adott nyilatkozatában a német kuriális érsek Ferenc pápáról és elődjéről, XVI. Benedekről is nyilatkozott, akinek Georg Gänswein továbbra is személyi titkára. Különbözőképpen kormányoznak és reagálnak – fogalmazott. Ferenc pápán érezhető, hogy Latin-Amerikából származik; megvan az az adottsága, hogy közvetlenül tudja megszólítani az embereket. Ferenc pápának és XVI. Benedeknek különböző egyéni képességei és adottságai vannak, lényegileg azonban mindketten ugyanazon célt tűzték maguk elé: hogy Krisztushoz vezessék az embereket.

Magyar Kurír

Megtérés Mária Szíve által, hogy a hittel Krisztus lakjék szívetekben

      A megtérés lényege, hogy szívünket, egész bensőnket odaajándékozzuk Istennek (vö.: Dr. Előd István: Katolikus dogmatika, 386. o).
      "Az Evangélium szerint a szív a személyiség központja, a cselekvés és az Istennel való kapcsolat helye, a döntések csomópontja, ahol egyformán érdekelve van a szellem és az akarat, a szabadság és a hűség; jelenti egyben a lelkiismeretet is, mint Isten szólítását és ítéletét. Röviden annyit ér az ember Isten és önmaga előtt, amennyit szíve ér. Ezért teszi Jézus azt a felelősséget vallása középpontjává, amely a felnőtt embert, szívével együtt, Isten igéje elé állítja üdvösségére vagy kárhozatára. 'Ahol a kincsed, ott a szíved is' (Mt 6,21). Amikor az Isten jön, vagy amikor szólít, az emberi szívnek ki kell nyilvánítania készenlétét. Az Újszövetség szerint az emberi szív ilyenkor nyitott, megvilágosított, elhatározott, égő, engedelmes, őszinte, szép és jó, tágas, tiszta, áttetsző, hívő. Vagy pedig éppen ellenkezőleg (...) Az a szív, amely befogadja az Igét és fönntartás nélkül igazat ad neki, Isten, Krisztus és a Lélek lakásává válik. 'Hogy a hittel Krisztus lakjék szívetekben' – kívánja Szent Pál az efezusiaknak (3,17). Így tehát a metanoia-megtérés egész folyamata a szív nívóján játszódik le; a szív az, amely tevőlegesen fogadja a megvilágosító kegyelmet; ugyancsak a szív az, amely elítéli önmagát és bűnbánatot tart; és ismét csak a szív az, amely csatlakozik az Evangéliumhoz és elismeri Istent." (Liege: Krisztusi élet, 47. old.)
      A (Szeretetláng) Lelki Napló üzeneteiben Jézusnak, illetve a Szűzanyának tulajdonított kérésekben igen gyakran találunk imádságra, böjtre, bűnbánatra és engesztelésre való buzdítást, s az első szombat fontosságának hangsúlyozását is. Az általuk kért, illetve elvárt aszketikai gyakorlatok teljes konformitásban állnak az Egyház ilyen jellegű, több évszázados gyakorlataival. A Napló lényegében semmi újat nem hoz ezen a téren. Sőt, ezt illetően a legismertebb Mária-jelenések üzeneteihez kapcsolódó aszketikai gyakorlatokkal is hasonlóságot mutat. (...) Az Úr erényes életre neveli Erzsébet asszonyt és a Napló olvasóit. Ennek konkrét megnyilvánulásai: ima az Egyház hagyományai szerint (keresztút, rózsafüzér; vö. I/33, I/114); lelkiismeretvizsgálat, bűnbánat (vö. I/33); böjt, áldozathozatal, virrasztás (vö. I/33); helyes és az Úr akarata szerinti időbeosztás (vö. I/33); feltétlen bizalom Isten iránt (vö. I/42); a szeretet gyakorlása (vö. I/43). (Dr KOVÁCS Z., Szeretetláng Lelki Napló Szent István Társ. 2010 Bp. 437-438)
       „Leányom, a bűnbánat az, mely közelembe hozott. E mélységes bűnbánatot kérd sok lélek számára. (I/43) Tartsatok tehát bűnbánatot, hogy a belétek vetett reményem meghozza számotokra az üdvösség gyümölcsét. (III/134) Tudod, a világ nagy vétke az Én sugallataimnak elhanyagolása, amely miatt a világ oly sötétségben jár és a Nekem szentelt lelkek lanyhasága. Ők segítségemre tudnának lenni ebben, de még ők sem tartják szem előtt ezt a nagy veszéllyel járó lanyhaságot. (III/137) A bűnbánattól megtisztult lelkek az Én utamat fogják járni, melyet veled együtt taposunk. (III/167) Bűnbánat! Bűnbánat! Bűnbánat! Ezt kérem tőletek. Ez az a szó, mely felhallatszik Mennyei Atyám trónja elé, és ez az a szó, mely visszatartja tőletek Atyám büntető kezét.” (III/198)
      A mi lábunk együtt járjon.
      A kezünk együtt gyűjtsön.
      A szívünk együtt dobbanjon.
      A bensőnk együtt érezzen.
      Az elménk gondolata egy legyen.
      A fülünk együtt figyeljen a csöndességre.
      A mi szemünk egymásba nézzen és összeforrjon.
      Az ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához irgalomért. (I/63)

      Akinél ez megvalósul, arra érvényes Szent Pál kijelentése: "Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem'' (Gal 2,20). Az ilyen ember krisztusivá formálódik, teljesen azonosul vele, s ez gondolatvilágára, szándékára és cselekedeteire egyaránt kihat. A Szeretetláng kegyelmi adomány. Mégpedig erő, amely átjárja a szívet és az akaratot. Erő, amely helyreállítja bennünk az értékrendet; erő, amely átformál, szeretni tanít, készségessé tesz bennünket Jézussal együtt és Jézussal teljesen azonosulva hatékonyan és kitartóan részt vállalni a lélekmentő munkában. A szeretetláng segít megérteni a Szent Szűz szándékát. Segít tárgyilagosan felismerni valós helyzetünket. Másként fogalmazva: a Szeretetláng az a kegyelmi adomány, eszköz, amely hozzásegít bennünket a Boldogasszony tevékenységének értelmezéséhez, és erőt ad kérésének, az engesztelésnek következetes megvalósításához, és az apostolkodáshoz. Ennek pedig kizárólagos célja, hogy egyetlen lélek se kárhozzék el. A Szeretetláng a bennünk és általunk szabadon működő Jézus Krisztus. (Dr ANTALÓCZI L., Jelenések, üzenetek és a jövő, Kisboldogasszony Plébánia EGER 2000. 175)
       "Az idő betelt: közel van az Isten országa. Térjetek meg és higgyetek az üdvösség jó hírében." (Mk 1,15) Krisztusban eljött a messiási ország (Mt 3,12; Mk 1,14-15). Az ennek megfelelő görög szó (baszileia) voltaképpen nem országot, hanem uralmat jelent. Isten országa azokban jött el, akikben Isten uralma megvalósul: akik Jézust elfogadják egyéni életük urának és parancsolójának, szerinte élnek és belőle táplálkoznak. (Dr. Előd I.: idézett mű, 202. o)

A Szeretetláng fogalma

      Bár a Szentírásban a "Szeretetláng" fogalom nem szerepel, tartalma és mibenléte Isten, Jézus jelenlétére és szeretetére utal! Idézet, Dr Kovács Zoltán mariológus teológiai szakvéleményéből: "Néhány példa: Mózes az égő csipkebokor előtt (Kiv 3, 1-7); «Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak földre. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon?» (Lk 12, 49); «Hát nem lángolt a szívünk?» (Lk 24,32), «Ő majd Szentlélekben és tűzben fog benneteket megkeresztelni» (Jn 3,16; vö. Mt 3,11); «Legyetek tüzes lelkűek. Az Úrnak szolgáltok» (Róm 12,11); «Isten a szeretet» (1Jn 4,8), «Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, s az Isten lelke lakik bennetek?» (1Kor 3,16); «A mi Istenünk emésztő tűz» (Zsid 12,29); «[Valaki, aki az Emberfiához hasonlított…] szeme, mint a lobogó tűz» (Jel 1,14; vö. 19,12). (Szeretetláng Lelki Napló Szent István Társ. 2010 Bp. 404-405)
      A Szeretetláng többletkegyelmének kiáradása, két szinten történik. Egyfelől a felkészülés időszakaként, az emberek közt szívről-szívre, mint kegyelmi hatás, másfelől az üdvtörténeti szintű kiáradás, mely az Istenanya és a sátán végső összecsapása lesz, mely rendkívüli megrázkódtatással jár!
      "Ez szinte olyan lesz, mint az első Pünkösd, mely elárasztja Szent Lelkével, Szent Lelkének erejével a Földet. Ez a nagy csoda, melyre felfigyel az egész emberiség, ez mind a Szent Szűzanya Szeretetlángja kegyelmi hatásának kiáradása. (...) Az emberiség lelkében a hitetlenség által elhomályosuló Föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül. Utána hinni fognak, és ez a megrázkódtatás a hit erejének értelme által új világot teremt. A Szent Szűz Szeretetlángja által a hitből fakadó bizalom gyökeret ver a lelkekben, és újra megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik." (II/93-94)
       Ezt az emberiségmentő kegyelmi kiáradást kérjük a Szent Szűzhöz intézett Üdvözlégyekbe illesztett könyörgéssel: ...imádkozzál érettünk bűnösökért, (és) áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre, most és halálunk óráján. Amen. Az üdvtörténeti léptékű könyörgés, tehát elválaszthatatlan a bensőséges Mária-tisztelettől!
       II. János Pál Grignon Szent Lajos tanításában gyökerező tanítása, hogy a Máriával megélt keresztény élet nem valami „különleges jámborságot” takar, hanem egy könnyű, rövid, tökéletes és biztos utat a mi Urunkkal, Jézus Krisztussal való egyesülésre, melyben a keresztény ember tökéletessége rejtezik (vö 152), mintegy magára értelmezve Jézusnak a szeretett tanítványhoz intézett szavát: „Íme, a te Anyád!” (Jn 19,27).
Írásom, ebben a 'szent' értelemben beszél a Szeretetláng fogalmáról, így a 'szeretetet lángja', "mely felperzseli a bűnt", a 'vezérlő tűzoszlop', a 'a szív lángolása' és a 'pünkösdi lángnyelvek' kifejezések alatt Istent, az 'isteni szeretet' és a lelket jóra bíró 'kegyelmi hatás' szinonimáit értjük! Azt a megszentelő folyamatot, mely átjárja a szívet és megújítja a lelket, krisztusivá formál, a jóra késztet és a hit erőssége! Szent Colombiere Kolos mondása: „A szívnek telve kell lennie az isteni szeretet tüzével, hogy azokra is átterjedjen, akikhez beszélünk.” (41. Lev.)

Az értelem megvilágosulása és a szív lángolása

      A Szeretetláng kegyelmi hatása alatt azt a benső átalakulást, felismerést és többlet buzgóságot értjük, melyet az emmauszi tanítványok éltek meg. „Jelentőségteljes, hogy az emmauszi tanítványok, miután az Úr szavai megfelelően fölkészítették őket az asztalnál, a „kenyértörés” egyszerű gesztusában ismerték fel Őt. A jelek csak akkor 'beszélnek', ha az értelem megvilágosult és a szív lángol”. (Mane nobiscum Domine, II. János Pál pápa apostoli levele a püspököknek, a papságnak és a híveknek, 14)
      „Hát nem lángolt a szívünk – mondták – amikor beszélt az úton és kifejtette az Írásokat?” (Lk 24.32) Ne feledjük, hogy az evangéliumi elbeszélés szerint a tanítványok az isteni Útitárssal fáradtan értek haza, ám Ő úgy tett, mintha tovább szándékozna menni. Mivel későre járt marasztalták Őt, de csak a kenyértörésben ismerték fel a feltámadott Üdvözítőt, Ő azonban eltűnt szemük elől. Habár a "nap már lement", e két fáradt tanítvány, nekibuzdulva a lelkesedéstől, nyomban visszagyalogolt (13 km-t!) Jeruzsálembe, hogy az Apostoloknak tanúságot tegyenek! – Nos –, ez a fáradhatatlan „lánglelkűség” hiányzik a hitében, lelkében elerőtlenedett emberiségből!

     Ez az a 'benső tűz', 'lángolás', a szívek mélyén végbemenő, késztető csoda, amely Jézustól forrásozza hevületét, miként olvasható Lk 12,49-ben: „Azért jöttem, hogy tüzet hozzak a világra, mi mást akarok, minthogy lánggal égjen!” Márk különös kijelentése talán erre utal: „Mindenkit tűzzel sóznak meg.” (9,49)
Vagy ekként értelmezhetjük-e az Efezusi levél sorait? „Gyújtson lelketekben világosságot, hogy megértsétek, milyen reményre hívott meg benneteket... (1,18) hogy Lelke által megerősödjetek benső emberré, hogy a hittel Krisztus lakjék szívetekben, s gyökeret verjetek és alapot vessetek a szeretetben. Akkor majd fel tudjátok fogni az összes szenttel együtt, mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység, megismeritek Krisztusnak minden értelmet meghaladó szeretetét, és beteltek az Isten egész teljességével.” (3,16-19) Montforti Grignon Szent Lajos így fogalmazza ezt meg: "A Fiúisten nap mint nap ki akarja magát alakítani tagjaiban és bennük, mintegy testet akar ölteni édesanyja által." (TMT 31) A Lelki Naplóban a Szűzanya szintén jézusi lelkületről beszél, így határozva meg Szíve benső tüzét: „Szívem Szeretetlángja, maga Jézus Krisztus!” (I/107) Szintén Grignon okfejtései nyomán fogalmazódik meg a kérdés, nem lehetséges-e, hogy Mária Szíve Szeretetlángja által, vagy egyenesen a Szeretetlángban, Jézus Krisztus második eljövetelét sejthetjük? Szentünk ugyanis a Szentlélek sugallatára ezt írja: "Szűz Mária által jött Jézus Krisztus először e világra, Ő általa kell eljönnie másodszor is. Szent Fia első eljövetelében Szűz Máriát nagyon kevéssé ismerték, de második eljövetelében nagyon meg kell Őt ismerni. Ugyanis az üdvözítés csodálatos rendje azt kívánta, hogy az első eljövetelben rejtve maradjon, hogy így egyedül Fiát, Jézus Krisztust ismerjék, de a második eljövetelben Őt fogja Isten kinyilatkoztatni. (TMT 1) Mivel Szűz Mária az út, melyen Jézus Krisztus először jött el hozzánk, második eljövetelénél is annak kell lennie, jóllehet más módon. (uo. 50/d) Nos, ez a "más módon", ez gyanúnk oka, hiszen ismétlem: Mária Szíve Szeretetlángja maga Jézus Krisztus! (I/107) "És ha az én szeretetreméltó Jézusom, dicsőségében másodszor lejön a földre, hogy itt uralkodjék, (ami bizonyos) nem fog más utat választani, mint a fenséges Szűz Máriát, aki által oly biztosan és tökéletesen jött el először. A különbség első és utolsó eljövetele között abban fog állni, hogy az első titokzatos és rejtett volt, a második ellenben dicsőséges és nyilvános lesz; eljövetelének azonban mindkét neme tökéletes, mert mindkettő Szűz Mária által történik. Ó, nagy titok ez, amit meg nem értünk. Hallgasson itt el minden beszéd!" (TMT 158) A képen az emmauszi Tanítványok.

Imádkozzunk és böjtöljünk főpapjainkért!

A "PRAY AND FAST FOR OUR BISHOPS" amerikai kezdeményezéshez csatlakozunk, egy "magyarított" változattal! Az eredeti szándék szerint, minden héten egy szent főpap égi közbenjárását kérjük, földi Egyházunk vezetőinek többletkegyelmi segítésére Istentől! Az angol nyelvű változat (lásd) 32 héten át tart, a magyar változatban kiterjesztettük az egész évre, vagyis mind az 52 hétre! Hogy e közbenjárás kiesdésére miért van szükség – nem lehet kétséges –, sem annak aki a Világegyház állapotát szemléli, sem annak aki e blogot rendszeresen olvassa!
     Veszélyes időket élünk ugyanis! A világ nekirontott az életnek, a családnak és a vallásszabadságnak. Évente, több mint 50 millió magzatot áldoznak fel a halál kultuszának oltárán. A házasságot és a családot megtámadták azok, akik gyermekeinket természetellenességre akarják nevelni. Nem kevésbé kikezdték a szeretet értelmét, sőt magát a szentségi alapokat is ki akarják forgatni. Vallásszabadságunk óhatatlanul kicsúszhat kezünk közül, amikor a világ vezető politikusai – még a magukat keresztényeknek vallók is – hitünk liberalizálására vagy megtagadására akarnak rávenni, miközben az egyházi evangelizáció egyre erőtlenebb.
     Erős és szent püspökökre van tehát szükségünk, olyan püspökökre, akiket hősies erények töltenek el, akik átvezetnek minket ezen a sötét időszakon, akik képesek szembeszállni a világ erőszakos nyomásával. Olyan püspökökre van szükségünk, akiknek van tekintélyük és bátorságuk visszahívni az áruló politikusokat, figyelmeztetik őket felelősségükre és hősként védelmezik Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat.
Megvannak ezek a püspökeink, mert Isten nevükön nevezte őket. Nekik azonban szükségük van ránk. Szükségük van az imáinkra, áldozatainkra és böjtjeinkre. Mi azonban segítő szándékaink nyomatékolására a Szent Püspökök közbejárást kérjük számukra.
Csatlakozz kampányunkhoz! Közös imával és böjttel esdjük ki Istennél a kegyelmet pásztorainknak, hogy megvédhessék nyájukat!

Miért szükséges az imádság mellé a böjt?
     Azért, mert minden szeretetből hozott áldozat – így a böjt is –, nyomatékozza imaszándékunk komolyságát! Maga az Üdvözítő mondta: „Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29)
     „A történelem folyamán a katolikus hívek szükség idején imával és böjttel kérlelték Istent, mert ezek segítségével  közelebb kerülhetünk az Úrhoz, rávezetnek minket az Ő akaratának teljesítésére és imáink meghallgatása révén elnyerjük az Ő támogatását.” (Chaput érsek)
     Mint Krisztus testének és Egyházának megkeresztelt tagjai rendszeresen fölajánlhatjuk imáinkat és önmegtagadásainkat, hogy ezáltal mi magunk megerősödjünk, másokat szükségükben támogassunk és a gonoszt kiűzzük az Egyházból. A böjt és az ima egyesít minket a keresztrefeszített Krisztussal, Aki viszonzásul eláraszt minket isteni kegyelmével. A böjt hagyományosan azt jelenti, hogy kevesebbet eszünk. Azonban nem csupán ételről mondhatunk le mindennapjainkban, hanem szórakozásról, társas összejövetelekről, biztos örömet szerző dolgokról. Az is nagyon hatásos, ha olyan – élhető – cselekményekről mondunk le, melyek akár rabul ejtő szokássá is fajulhatnak, lassan elhangolva lelkünket Istenről vagy túlzásában, egyenesen a bűnre vezetnek!
     Kedves Olvasó! Az esztendő minden hétfőjén megjelenik ez a felhívás, más és más szent Apostol, Püspök, Bíboros vagy Pápa képével, mintegy az Ő közbenjárásukat kérve azon a héten, egyházi vezetőink megsegítésére! A hétfői böjt, azonosítható a Szeretetláng üzenete által meghirdetett – éppen a szenvedő papi lelkekért – felajánlott szándékkal. (Lásd Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadás I/30-31)

     Ajánlott ima a napi rózsafüzér (de legalább egy tized), lehetőleg a Szeretetláng fohásszal (benne vagy a végén): Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Majd imánk befejezésül mondjuk el az alábbi három könyörgést!
     1) Mindenben védelmezd Uram püspökeinket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket
szent jelenléteddel, hogy a Te békéd, örömöd és szereteted töltse el őket!
     2) Uram, gyújtsd föl püspökeink szívében a szeretet lángját, hogy úgy tekintsenek a rájuk bízott nyájra, mint lelki gyermekeikre és engedd, hogy Hozzád hasonlóan, mint szerető atya szolgálják őket!
     3) Mennyei Atyánk! Kérünk, áldd meg püspökeinket, akik Téged és a Szentlélekkel eltöltött Egyházadat szolgálják. Védd meg őket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket szent jelenléteddel! Amen

Mária Szíve által 1.

      Modern korunkban a vallásosság háttérbe szorulásával, az elvilágiasodás és az erkölcsi liberalizmus hatalmas pusztítást végez a lelkekben, s a hívek egyre inkább nélkülözik a példaadó keresztény környezetet. Hithűségük bizonytalan, mert legfeljebb csak gyermekhittanban részesültek, és emiatt még az Istennel és Egyházzal kapcsolatot tartó jó szándékú emberek is könnyen átveszik a környezet mentalitását és valamiféle "mű-modernséggel" elhangolódnak az evangéliumi élettől. A Szentírás figyelmeztetése pedig konkrét, "amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?" (Lk 18,8). Ezt igazolni látszik, nem csak az általános materialista gondolkodásmód, hanem az, hogy napjainkban szinte társadalmi elvárás szintjére emelődik a Tízparancsolat valamennyi pontjának megszegése, az istentagadástól a nyilvánvaló, nyílt hazudozásig és természetellenes viselkedésig, minden! Szodoma és Gomorra bűnei már eltörpülnek attól amit egy mai fiatal már természetes és legális állapotként ismer meg. A végeredmény, hogy még a jószándékú emberek üdvösségre irányuló küzdelme is egyre inkább elerőtlenedik és egyre kevésbé képesek a deszakralizálódott közegben apostolként, dinamikusan tanúságot tenni az Evangéliumról, vagy egyáltalán a "becsületességről"!
      Ez a "lelki erózió" az elmúlt 65 esztendő során az egész világon – különböző okok miatt –, de még az egyházi berkekben is megtapasztalható! Sokan az írástudók közül kétség bevonják a Biblia- és az evangéliumi események hitelét, s még Jézus csodáit is természettudományi ismeretekkel próbálják magyarázni (ha nem tekintik puszta legendáknak)! Megkérdőjelezik az angyalok – mint tiszta szellemi lények személyes létezését –, különösen veszélyes ez a személytelen gonosz(ság) fogalmának általánosításaként! Csodálkozhatunk-e ha a sokan elveszítették a bűnre való érzéküket, a család- és hazaszeretetet? Az emberek nem csak egyénileg, de társadalmi méretekben veszítették el képességüket az Isten Országáért hozott erőfeszítésre, pedig "erőfeszítés nélkül senki nem üdvözülhet” (Lk 16,16). Az emberekből hiányzik a hitismeret, hiányzik a másik emberért való áldozat, imádság készsége, az üdvösség reménye, de még az alapvető istenfélelem is! Mélyreható változás, csak a szívek megérintettsége által remélhető – vagyis –, egy olyan nagyságrendű isteni kegyelemtől, mely képes az "elanyátlanodottságában" csüggeteg ember lelkesedését megújítani.
      Üdvözítőnk a Keresztről nekünk ajándékozta Anyját (Jn 19,26), és ezzel kozmikus méretű feladatot és felelősséget ruházott Máriára, aki a világ végéig gyakorolja anyai hivatását (szolgálja az életet) mind az Egyház, mind pedig Fiának testvérei esetében. (LG 62)! Ma már történelmi méretű küzdelem folyik külön-külön valamennyi lélekért, s ebből a harcból bizony, mindenkinek részt kellene vállalnia. Erőtlen gyermekeit a Szent Szűz, édesanyai szívvel próbálja új erőre és új lelkesedésre bírni, hogy megmentse a kárhozattól valamennyit (III/144). Mária, az anyai szív szeretetével és nem a jog, vagy egy angyal eszközeivel jár közben értünk Istennél.
Korunkban úgy néz ki, hogy a sátán igyekszik minden erejét bevetni az Isten és a lelkek ellen (1 Tim 4,1; 2 Tessz 2,3-4). Ám, az Üdvözítő nem hagy magunkra ebben a veszélyben sem. Elküldi Anyját, hogy a bűn eme pusztításával szemben rendkívüli módon és rendkívüli eszközzel, Szíve Szeretetlángjának hatékonyságával legyen segítségünkre és győzelmes harcra, nagy megtisztulásra készítse elő a világot. A Szeretetláng lélekújító és lélekmentő üzenete, nem csupán egy helyi közösséghez, nem csak egy ország népéhez, de az egyetemes emberiséghez intézi felhívását. „Úgy, ahogy nevem ismert az egész világon, úgy legyen ismert Szívem Szeretetlángja is, mely csodákat tesz a szívek mélyén. (II/18) Az összefogó munkából egyetlen lélek se maradjon ki. Szeretetlángom szelíd fénye gyújtani, gyulladni fog az egész földkerekségen, és a sátán megalázottan és tehetetlenül hatalmát veszti (III/130) Tüzet tűzzel oltunk: a gyűlölet tüzét a szeretet tüzével. Szeretetlángom tüze oly nagy! És a sátán gyűlöletének tüze (is) már oly magasra csap, hogy azt hiszi, győzelme sikerrel jár. (De) az Én Szeretetlángom megvakítja a sátánt! (III/203)". Rendkívül figyelemreméltó ez az ígéret, mert aligha nélkülözhetjük a szívünk mélyén munkálkodó kegyelmet.

     Ezzel kapcsolatban, meg kell jegyeznünk: hogy a Szeretetláng kegyelmi adománya egyetemes ajándék, a bűn elleni eszköz, sőt fegyver – jóllehet "kegyelmi hatása” – minden látványosságot nélkülöz! A szívek mélyén végbemenő változás során, ugyanis nem számolhatunk azon csodának minősülő feltűnő eseményekkel, amelyeket már megszoktunk a Mária-jelenéseknél. Következésképp igen nehéz bármit is bizonyítani, mert el kell indulni a Szent Szűz által ajánlott úton, fel kell öltenünk a világosság eszközeit, ha meg akarjuk tapasztalni a szív mélyén végbemenő csodát. „Vessétek hát le a sötétség tetteit, és öltsétek fel a világosság fegyvereit.” (Lk 16,8) "Szűz Mária a Szentlélekkel létrehozta a legnagyobbat, ami volt és ami lesz, vagyis az Istenembert, következőleg ő fogja létrehozni azokat a nagy dolgokat is, melyek az utolsó időkben történni fognak." (TMT 35) "A Szent Szűz Szeretetlángja által a hitből fakadó bizalom gyökeret ver a lelkekben, és újra megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik." (II/93-94)

A Szeretetláng Lelki Mozgalom

     A Szeretetláng Mozgalom Társulás Alapszabályát, a 2008. augusztus 15-én, a brazíliai Sao Paoló-ban elfogadott és a 2008. december 11-én a mexikói Hermosilló-i Főegyházmegyében jóváhagyott szabályzat alkotja, melyet az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében Erdő Péter bíboros, prímás, érsek hagyott jóvá Budapest, 2009. Virágvasárnapján.

     Maga a Mozgalom, a világ minden emberéért imádkozó társaság, mely az Evangéliumon, az Egyház tanításán és Kindelmann Károlyné Erzsébet asszony Lelki Naplója alapján áll, mindenkor szem előtt tartva az egyházi hierarchia útmutatását és döntését! Célja: a megváltás jézusi művének a Fatimai Szeplőtelen Szív szándéka szerint való segítése a lelki élet hagyományos eszközeivel; (áldozat, imádság, böjt, virrasztás, szentségimádás, szentmise, életfelajánlás, apostolkodás). 

      A Szeretetláng Mozgalom az Egyházon belül jött létre és ott terjed, alávetve magát az egyházi hierarchiának. Ez olyannyira természete, hogy például az édesanyáknak adandó áldás, a Szentatyára van bízva (ld a szept. 21-i bejegyzést!)! Hasonlóképp a Szeretetláng ünnepének bejegyzése, illetve a „Láng átadásának” február 2-i Gyertyaszentelő Boldogasszony liturgiája keretében való megvalósítása is. (vö I/40-41). A Mozgalom évente országos találkozót tart és 2011. augusztus 1 és 8-a közt megrendezte a Szeretetláng Nemzetközi Találkozóját is Magyarországon. 2011-es adat szerint 64 országban van bejegyzett aktív Szeretetláng Közösség! (A képen a Szeretetláng ismertető kínai nyelvű címlapja)

Hivatalosan elismerte a Vatikán az ördögűzők társaságát

A Kléruskongregáció 2014. június 13-án jogi elismerésben részesítette az Ördögűzők Nemzetközi Szövetségét (Aie) – tájékoztat a Vatikáni Rádió.

 Az Egyházi Törvénykönyv 322. kánonjának első paragrafusa szerint, amely megállapítja, hogy a Krisztus-hívők magántársulása jogi személyiséget nyerhet, jóváhagyta a szövetség statútumait. A szövetség mint hívek nemzetközi magántársulása, a 116. kánon második paragrafusa szerint rendelkezik a törvénykönyv által meghatározott összes joggal és kötelességgel.

Az 1925-ben született P. Gabriele Amorth, a Szent Pál Társaság tagja kezdeményezte még a nyolcvanas években a szövetség létrehozását. Akkor ugyanis egyre inkább terjedtek az okkult gyakorlatok, és sok hívő fordult ördögűzőkhöz, mivel veszélyben érezte magát. Ekkor érlelődött meg Amorth atyában az a gondolat, hogy szövetségbe tömörítse az ördögűzőket, hogy kicserélhessék tapasztalataikat és ezáltal konkrét, hatékony segítséget tudjanak nyújtani a hozzájuk fordulóknak. Így született meg 1991. szeptember 4-én az exorcisták olasz szövetsége, amely később nemzetközivé bővült.

Az Ördögűzők Nemzetközi Szövetségének elnöke, P. Francesco Bamonte atya, a Mária Szeplőtelen Szíve Szolgái kongregáció tagja megállapította: „A szövetség szentszéki jóváhagyása nemcsak a tagok, hanem az egész Egyház számára örömet jelent”. Isten néhány papot arra hív meg, hogy teljesítse az exorcizmus és a megszabadítás értékes szolgálatát. Az az ördögűzők feladata, hogy alázattal, hittel és szeretettel kísérjék azokat a személyeket, akiknek különleges spirituális és lelkipásztori figyelemre van szükségük. Támogassák és bátorítsák őket a megszabadulás útján és élesszék fel bennük a reményt.

Bamonte atya reményének adott hangot, hogy minden pap tudatára ébred ennek a drámai valóságnak, amelyről gyakran nem vesznek tudomást, vagy nem értékelik megfelelő módon. Az exorcizmus is a szeretet egyik formája, amely a szenvedő személyek javát szolgálja; minden bizonnyal a testi és lelki irgalmasság művei közé tartozik – mondta az Ördögűzők Nemzetközi Szövetségének elnöke. Ma a szervezet kétszázötven ördögűzője harminc nemzetet képvisel – olvasható az Osservatore Romano vatikáni napilap július 2-án megjelent cikkében.

Magyar Kurír

Az üzenetek Mária-tisztelete 2

      Igen sokszor találkozunk Mária szenvedésével, fájdalmával a Fiához hűtlen nemzedékek miatt, melyet Erzsébet asszonnyal is éreztet. Ez a jelenség misztikusoknál nem ritka. Kérdésként felmerülhet, hogy a megdicsőült állapot mennyei boldogságával hogyan férhet össze Mária aggódása, fájdalma és kesergése a kárhozatba induló lelkek miatt. Erre maga az Egyház ad választ: az Istenszülő az Egyház anyja. Édesanyai szeretetének lényegi része a gyermekeiért való aggódás. Nemcsak a vért vagy emberi könnyet ontó szobrok, képek rendkívüli, csodás jelenségei támasztják ezt alá, hanem leginkább a teológia forrásai közé tartozó liturgia (szept. 15: a Fájdalmas Szűzanya ünnepe, vagy egyes votív Mária-misék, illetve egyes népénekek), valamint a sensus fidelium által vezetett népi vallásosság irodalmi és figuratív megnyilvánulásai, melyeket az Egyház hitelesnek ismert el. Mária leginkább Fiának keresztje alatt szenvedett, de most is kifejezi a zarándok Egyház tagjai, által édesanyai aggodalmát, s szándékát (kerüljék el minél többen a kárhozatot), akiket ezáltal élő jelekké tesz. Ilyen látható „jellé” válik Erzsébet asszony is, együtt szenvedése folytán.

Lábjegyzet: Erzsébet asszonyt az a határozott szándék vezeti Jézussal és a Szűzanyával való együttműködésében, hogy minél többen kerüljék el a kárhozatot: vö. I/87.88.89.103.112.114; II/18.100.107; III/130.144.164.
(Teológia Szakvélemény /6.4.11. Mária és a compassio/ LN 421-422)

Az üzenetek Mária-tisztelete 1

     Mária részéről közbenjárást, kegyelemközvetítést tapasztalunk. Ez azonban nemcsak a Szűzanyára jellemző: néhány erősebb, de a kontextusban helyesnek bizonyuló kifejezés előfordul annak érzékeltetésére, hogy az üdvösség művének kiterjesztésében minden kereszténynek feladata van (ld.: 6.4.5), mert a keresztség szentségének elnyerése Krisztus társörököseivé tett bennünket (vö. Róm 8,17 és Gal 4,5), az isteni élet részeseivé lettünk, s az istengyermekség méltóságából való részesedés mellett részesültünk Krisztus küldetéséből is, melyet actio-val és passio-val egyaránt teljesítünk.
     A Lelki Naplóban többször is szó esik a Szeretetlángról, mint kegyelmi hatásról. A kifejezés szokatlan, de nem mond ellent a kegyelemtanban foglaltaknak. A Mária általi kegyelemközvetítés egyik legismertebb biblikus példája a Lukács evangéliuma által rögzített Visitatio eseménye (vö. Lk 1, 39-45), melyben szintén egyfajta kegyelmi hatással találkozunk. Isten Anyja méhében hordozza az Üdvözítőt, s a Kegyelemmel Teljes köszöntésére «örömében megmozdult méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel» (Lk 1,41). Istentől eredő, Mária aktív közreműködése által közvetített kegyelemről van szó, melyben Keresztelő János és anyja részesül. Nemcsak a kegyelem átadásával találkozunk itt, hanem annak hatásával is, mely gyümölcseiben is megnyilvánul (itt: az örömben; vö. Lk 1,41 és 44; lásd még: Gal 5,22).
      Közös vonás még a legismertebb látomásokkal (leginkább Fatimával), hogy Mária aggodalmát fejezi ki a bekövetkező katasztrófák miatt (vö. II/93), melyekbe a bűnök sodorják az emberiséget (erről lásd még: 6.4.11). Ez azonban egyfelől nem ölt olyan színezetet, melyben a kataklizma hangsúlyozása Húsvét reménységét háttérbe szorítaná, másfelől pedig - mint a fatimai titkok esetében is - a Szűzanya nem egyszerűen „bejelent” valamilyen visszafordíthatatlanul bekövetkező katasztrófát, hanem megoldást, kiutat is mutat: a megtérés által mindez megelőzhető. Az Erzsébet asszony által kapott üzenetekben Mária nem támaszt alá konkrét adatokkal semmiféle eljövendő katasztrófát, de tömeges elkárhozásról beszél (vö. I/64.112; III/123). Fontos azonban, hogy mindez megelőzhető az Istenhez térés által, melyben a fent már említett aszketikai gyakorlatok is segítenek. Mária tehát „vészelhárítóként” üzen és mutatja meg anyai gondoskodását. A Naplóban a megtérés kerül előtérbe, s az üzenetek előre jelzik, hogy látványos csodákat ne várjunk, mert a változások a szívek mélyén következnek majd be (vö. I/39; I/58; I/85; I/116; II/18; II/93; III/140).

Lábjegyzet: Mária édesanyai szeretetének része a gyermekeiért való aggódás. Ezt a mélységes aggodalmat nemegyszer érezteti Erzsébet asszonnyal is. Ezeknek az érzelmi tényezőknek az „átvitele”, a zarándok Egyház tagjai által történő megjelenítése vagy a bennük való éreztetése a misztikában nem ritka jelenség (Vö. Tanquerey A., A tökletes élet, nnr. 168-176). Konkrétan meg kell említenünk Máriának a családok krízise és széthullása kapcsán érzett aggodalmát, melyet Erzsébet asszonnyal oszt meg és éreztet: III/140.
(/6.4.10. A mediatio és az intercessio kérdése/ LN 419-420)

     A Szeretetláng, az Istenanya által kiesdett egyedülálló többletkegyelem, a lelkek (az emberiség) megmentésére, ám ebben valamennyiünknek részt kell vállalnunk! 

     Úr Jézus: „Áldozat! Imádság! Ez a ti eszközötök. Cél a megváltó munka sikeres érvényre jutása. Bárcsak felérnétek óhajtásaitokkal az Örök Atyához, akkor az eredmény is bőséges lenne.(II/ 106) Emlékezz vissza, amikor gyermekeid nőni kezdtek, kérted őket, hogy legalább egy órát segítsenek mindennap, mily könnyebbség lett volna ez neked. Szomorú voltál, amikor mindenféle ürüggyel kimentették magukat, és neked kellett egyedül fáradoznod. Leányom, ha csak egy órát segítenétek Nekem, mily gyönyörűségem telne bennetek. Ilyenkor különösen a Nekem szentelt lelkekre gondolok, akiket Szívem választottjainak tekintek, és ők mégsem egyesülnek Velem bensőségesen. Szétszórják őket a világias gondolatok. Legalább te segíts helyettük, de ne egy órát, hanem szünet nélkül! Ne kérdezd hogyan, légy találékony, és ragadj meg minden kis alkalmat, hogy a te áldozataid által a lelkek utáni szomjúságomat csillapítsd.” (vö I/29) Bűnbánat! Bűnbánat! Bűnbánat! Ezt kérem tőletek. Ez az a szó, mely felhallatszik Mennyei Atyám trónja elé, és ez az a szó, mely visszatartja Atyám büntető kezét. (III/ 198) Ó, mily óriási hatalom a bűnbánat. Az Isten hatalmát, mellyel büntetni készül, te, ti lefegyverezhetitek. Büntetésre emelt kezeim a bűnbocsánatra készteted te és mindazok, akik mások helyett engesztelnek. (IV/11) Vágyaitokkal öleljétek át a földet! Áldozataitokkal, melyek a tiszta szeretettől izzanak, perzseljétek fel a bűnt. Ne higgyétek, hogy ez lehetetlen! Csak bízzatok Bennem!« (I/90)

     Szűzanya: "Legyetek áldozatosak, mert ezáltal sok-sok lélek fog csatlakozni Szeretetlángomhoz. Rajtatok múlik, segítsetek Nekem, hogy a Láng kigyúljon már! A magyar családok imádságos lélekkel könyörögjenek, hogy Szent Fiam büntető kezét közös erővel vissza tarthassuk! (I/92) A sátán megvakítását, az egész világ összefogó erejével fogjuk megvalósítani. Ne hátráltassátok, mert felelni kell a reátok bízott tengernyi lélekért. Azt akarom, hogy egyetlen egy se kárhozzon el. (vö III/130) Minél több lesz az áldozatos, imában virrasztó lélek, annál nagyobb lesz Szeretetlángom ereje a földön. Tehát sorakozzatok fel, mert az áldozat és ima erejében megtörik a pokoli gyűlölettől izzó láng. A gonoszok mindinkább vissza fognak szorulni, gyűlölettől izzó lángjuk kialszik, és Szeretetlángom fénye fogja betölteni a föld minden részét.” (III/204)

A III. fatimai titokról készült kép, melyet – Kondor atya elbeszélése szerint –, bemutattak Lucia nővérnek és ő elismerően nyilatkozott róla. A látványrajz, olyan részletet is megjelenít, mely a titok leírásában nem-, vagy nem kellően kibontva olvasható. Lucia nővér azonban megerősítette, hogy a kép bal felső sarkában lévő angyal, aki 

jobb kezével a földre mutat, baljában lángpallost tartva, úgy nézett ki, mintha fel akarná gyújtani a földet. A Szűzanya azonban, lángoló Szeplőtelen Szívét a pallos elé tartva, mintegy elhárította a büntetést a világtól! 

Szeretetláng: Erzsébet asszony ezt mondta a Szűzanya kijelentéseként: „Szeplőtelen Szívem Szeretetlángja nektek az, mint Noénak a Bárka volt!” (Szóbeli feljegyzés 1971. VII. 26) Tehát a Szeretetláng kegyelme az emberiség megmentője! Mielőbbi kiáradásának kiesdését, a Szűzanya Szent István Országára bízta! "A magyar családok imádságos lélekkel könyörögjenek, hogy Szent Fiam büntető kezét közös erővel vissza tarthassuk! (I/92) Csütörtökön vagy pénteken különösen engeszteljétek Szent Fiamat. Az engesztelés módja a családokban történjen. Az egy órai idő, amit az engesztelésre fordítotok, legyen lelki olvasmánnyal kezdődő, áhítatos összeszedettséggel teljes ájtatosság, a szentolvasó vagy más módja az imádságnak. (I/38)Az összefogáshoz csodálatos erővel és kegyelmekkel árasztalak el benneteket tömegesen és külön-külön, egyénenként is. A felelősség nagy, de munkátok eredménye nem lesz meddő. Az összefogó munkából egyetlen lélek se maradjon ki. (...) Csak ezt a vajúdást ne akarjátok meghosszabbítani.” (III/130) Tehát a Szeretetláng egy hatalmas kegyelmi erő, mellyel a Szűzanya meg akarja menteni gyermekeit. 

Fatima: Az engesztelés szó – a Mária-jelenések történetében –, először a Fatimában hangzott el, jelezve egyben az Istenanya további stratégai terveit! A Szűzanya az engesztelésben láttatja meg az Istennel való kiengesztelődés és a lélekmentés eszközét. ... az emberek ne bántsák meg többé Istent, hiszen már annyira megbántották. (LN 151) ... engeszteljétek és vigasztaljátok Istent! (vö Ln 166) "Imádkozzatok sokat, nagyon sokat, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs aki imádkozzon és áldozatot hozzon értük!" (1917. október 17)
Szeretetláng: "Azt akarom, hogy egyetlen lélek se kárhozzon el!" (I/103; III/130; III/144; III/164)
(Jézus) "Áldozat, imádság, ez a ti eszközötök. Cél a megváltó munka sikeres érvényre juttatása!" (II/106)

Fatima: A képen is látható a háromszoros felszólítás: Bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat!
Szeretetláng: (Jézus) "Bűnbánat! Bűnbánat! Bűnbánat! Ezt kérem tőletek. Ez az a szó, mely felhallatszik Mennyei Atyám trónja elé, és ez az a szó, mely visszatartja Atyám büntető kezét. (III/ 198) Ó, mily óriási hatalom a bűnbánat. Az Isten hatalmát, mellyel büntetni készül, te, ti lefegyverezhetitek. Büntetésre emelt kezeim a bűnbocsánatra készteted te és mindazok, akik mások helyett engesztelnek. (IV/11) "Édesanyám kérlel, Ő tartotta vissza eddig is igazságos haragomat. Az Ő Szeretetlángja Engem is lekötelez.” (I/52) Vágyaitokkal öleljétek át a földet! Áldozataitokkal, melyek a tiszta szeretettől izzanak, perzseljétek fel a bűnt. Ne higgyétek, hogy ez lehetetlen! Csak bízzatok Bennem!« (I/90) "Édesanyám kérlel, Ő tartotta vissza eddig is igazságos haragomat. Az Ő Szeretetlángja Engem is lekötelez.” (I/52)

Erzsébet asszony megkérdezte: „Édesanyám, miért nem teszel nagy csodákat, hogy higgyenek Neked úgy, mint Fatimában? (...) Leánykám, minél nagyobb csodákat tennék, annál inkább nem hinnének Nekem. (I/37) /De/, soha nem látott csodákkal segítem munkátokat, mely észrevétlenül szelíden, csendben fog terjedni Szent Fiam engesztelésére. (I/85) „Ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett!” (I/84; II/18.93; III/129; III/140) Ilyen hatalmas kegyelmi erőt még nem bocsátottam a rendelkezésetekre, mint most, Szívem szeretetének izzó lángját. (...) És rajtatok múlik, hogy vissza ne utasítsátok, mert ez nagy pusztulást vonna maga után. (I/84) Szűzanyánk kérve-kéri, hogy engedjük már Szeretetlángja kegyelmi kiáradását minél előbb az emberiségre árasztani. Ne akadályozzuk, mert rajtunk is múlik! Nagy felelősséggel tartoznak mindazok (...), akik gátolják, vagy felelőtlenül hátráltatják e kegyelmi kiáradást! (IV/ 29)

Szent Szűz arra a kérdésre, hogy mi a Szeretetláng, így felelt: Szívem Szeretetlángja, maga Jézus Krisztus! (I/107, IV/12).
Fatima: Párhuzam olvasható Lúcia nővér könyvében. A gyermekek „átható Fényről” beszélnek: „Mindez szívünkbe és lelkünk mélyére hatolt és magában a jó Istenben láttuk magunkat, aki maga volt ez a fény.” (LN 169) „Az Üdvözítőt láttam abban a fényben, amelyet a Szűzanya sugárzott a szívünkbe. (LN 139) Égtünk abban a fényben, amely Isten, és mégsem égtünk el. (LN 142) A fényben felismertük, hogy ki az Isten” (LN 165). Tehát az Istenanya minden lélekben a jézusi lelkületet akarja kialakítani!

Szeretetláng: Ezt a lelket átható és késztető „kegyelmi hatást” kérjük az általános fohászban: »Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!« (IV/36)
Fatima: Lúcia nővér könyvéből (Jácinta): Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, mely a szívemben ég, mellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem! (LN 128)
Szeretetláng: (Jézus) „Leánykám, meg kell neked mondanom, hogy ily nagy tisztelete még nem volt Anyámnak, mióta az Ige testté lett, mint most, amit Szeretetlángjának kigyúlásával áraszt az emberi szívekbe-lelkekbe. Minden fohász és ima, melyet bárhol bárki intézett hozzá az egész világon, Szeretetlángjának kigyúlása napján mint eggyé olvadt segélykérés lesz, s így fog az emberiség leborulni istenanyai lábaihoz, és ad hálát az Ő határtalan anyai szeretetéért.” (II/109) Utána hinni fognak, és ez a megrázkódtatás a hit erejének értelme által új világot teremt. A Szent Szűz Szeretetlángja által a hitből fakadó bizalom gyökeret ver a lelkekben, és újra megújul a Föld színe. Mert ilyen még  nem  volt,  mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik.” (II/93-94)

Az Élet ajándék

     Valóban fel kell készülni egy új Élet fogadására több szempontból.
Azonban, ha gyermeki szívvel hisszük, hogy a Magasságbeli, a Teremtő küldi és segít vállalni, akkor meg is adja hozzá az erőt, a lehetőségeket a felneveléséhez.
     Mi édesanyák kilenc hónapon át hordozzuk a magzatunkat és utána szüljük világra őket.
Vajon Isten, a Teremtő, az Alkotó egy pillanat alatt küldi a lelket a földre? Nem hiszem! 
Ott vagyunk az Ő örök tervében.
A léleknek Istenben van az otthona, s Ő az új Életet felkészíti, dédelgeti, ellátja tanácsaival és csak utána érkezik közénk.
     Amikor egy festő vagy szobrász eltervezi művét, együtt lélegzik alkotásával. Vele mozog, megalkotja, nem is nagyon képes másra gondolni.
     Isten a mi Alkotónk! Tehát, Ő a Teremtő ne lenne velünk születésünk előtt? Lehetetlen! Ám ne feledjük, hogy Ő nemcsak Teremtőnk, nemcsak Alkotónk, hanem az édes Apukánk. Mindenek Atyja, Aki gondot visel édes gyermekeire – bátran hívhatjuk tehát úgy, mint Jézus: Abba, Atyánk! Hihetjük, hogy Ő, mint a Legcsodálatosabb Édesapa, ölelő karjából úgy küldi a nagy földi útra gyermekeit, hogy szerető intelmeivel ellátja valamennyit azért, hogy egyszeri és megismételhetetlen életüket beteljesíthessék.
Hiszem, hogy Ő formál, nevelget bennünket mielőtt a Földre küld minket.
Ez azonban csupán az én hipotézisem! 
Hogy igazam van-e, megtudom majd az Örök Hazában. (H. Mária)

A történet bizonyságául a kórházi zárójelentés!

FATIMA (Lúcia nővér): »A Szűzanya szavai világítótoronyként sugározzák a fényt nekünk! Tulajdonképpen ismerjük gyengeségünket és tudjuk, hogy a magunk erejéből nem vagyunk képesek az örök élet gyümölcseit hozni, csak Krisztussal egyesülve, ahogy Ő is mondja az evangéliumban: "Aki bennem marad s én őbenne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek" (Jn 15,5).
Ezért ígéri meg nekünk Égi Édesanyánk Isten kegyelmének vigasztalását: vigaszt abban az értelemben, hogy ez az erő gyengeségünkön segít, hogy a kegyelem vigasztal, lelkesít és oltalmaz bennünket. Ebben a bizonyosságban gyökerezik az a bizalom, amellyel Isten iránt kell lennünk.
Elviselni az áldozatokat, amelyeket nap mint nap meg kell hoznunk, lassú mártíromsággá változik, amely megtisztít bennünket és a természetfelettihez emel fel, hogy lelkünk találkozhasson Istennel, a Szentháromság bennünk való jelenlétének légkörében. Semmihez nem hasonlítható lelki gazdagsággal találkozhatunk így! Aki ezt megértette, az a Fényben él: a Fényben, amely nem a Nap fénye, nem is a csillagoké, hanem azé a kiapadhatatlan forrásé, ahonnan minden egyéb fény származik és kapja létét. Ez élő Fény, amely mindent lát és mindent átjár, ugyanakkor világít és fényénél látjuk, amit meg akar mutatni. Ez Isten élő Fénye.« (A fatimai üzenet felhívásai: 128-129)

SZERETETLÁNG Lelki Napló: Oly sok bűn van az országban. Segíts Nekem, mentsük meg. Én fénycsóvát adok a kezedbe. Ez Szívem Szeretetlángja lesz (I/37), mely maga Jézus Krisztus! (I/107)
Én, a kegyelmek Anyja, szüntelenül könyörgök Szent Fiamhoz, hogy még a legkisebb ragaszkodást is egyesítse az Ő érdemeivel. Ne féljetek a lángtól, mely észrevétlenül, szelíd fényként fog kigyúlni. (I/58) Szeretetlángom fényétől megvakul a sátán! (III/236)
A Szűzanya: Leánykám, Szeretetlángom oly nagyon felhevült, hogy nemcsak fényességét, hanem melegségét is teljes erőmmel reátok óhajtom árasztani, óriási erővel robban felétek, hogy minél több lélek megmeneküljön a kárhozattól. Mondom, ilyen még nem volt, ez a legnagyobb csodám, melyet most teszek veletek! (…) Nagy felelősséggel tartoztok ezért. Álljatok munkába, ne tétlenkedjetek! Én csodával határos módon segítek nektek, melyet érezni fogtok minduntalan. Bízzatok Bennem és cselekedjetek sürgősen! Ne napoljátok el ügyemet. A sátán sem nézi tétlenül, rettentő nagy erőfeszítéseket tesz. Érzi már Szeretetlángom kigyúlásának hatását. Ez rettentő dühre ragadta őt. Vegyétek fel a harcot, a győztesek mi leszünk! Szeretetlángom a sátánt oly mértékben teszi vakká, amilyen mértékben elterjesztitek Szeretetlángom fényét szerte e világon. Úgy, ahogy nevem ismert az egész világon, úgy legyen ismert Szívem Szeretetlángja is, mely csodákat tesz a szívek mélyén. (vö. II/18)
Tüzet tűzzel oltunk: a gyűlölet tüzét a szeretet tüzével. Szeretetlángom tüze oly nagy! És a sátán gyűlöletének tüze (is) már oly magasra csap, hogy azt hiszi, győzelme sikerrel jár. (De) az Én Szeretetlángom megvakítja a sátánt! Ezt a Szeretetlángot adtam Én most kezedbe, és rövidesen eljut rendeltetéséhez. A szeretetemből kicsapó lángok oltják a pokol tüzét, és el nem képzelhető fényességgel és jótékony melegséggel fogják elárasztani a földkerekséget. Leánykám, ehhez kell Nekem az áldozat, a te, a ti áldozatotok, hogy a lelkekben uralkodó, a pokol gyűlöletétől égő elmék és szívek Szeretetlángom szelíd fényét átvegyék. (III/203)
Tehát sorakozzatok fel szorosan egymás mellé, mert az áldozat és ima erejében megtörik a pokoli gyűlölettől izzó láng. (III/204) Ezt a belső mártíromságot a sátán nem tudja megakadályozni. (I/90)
 A gonoszok mindinkább vissza fognak szorulni, gyűlölettől izzó lángjuk kialszik, és Szeretetlángom fénye fogja betölteni a föld minden részét. (III/204) Ez a csoda a Szentlélek ismételt eljövetele lesz, melyet sokan várnak, és a világosság fényessége át fogja hatni a földet. (III/224)
Minden csepp kis szenvedés, melyet a tiszta áldozat és szeretet árán hozol meg, a Szentháromság gyönyörűségére szolgál, és Velük együtt is fogod élvezni. (II/107) 

Imádkozzunk és böjtöljünk főpapjainkért!

A "PRAY AND FAST FOR OUR BISHOPS" amerikai kezdeményezéshez csatlakozunk, egy "magyarított" változattal! Az eredeti szándék szerint, minden héten egy szent főpap égi közbenjárását kérjük, földi Egyházunk vezetőinek többletkegyelmi segítésére Istentől! Az angol nyelvű változat (lásd) 32 héten át tart, a magyar változatban kiterjesztettük az egész évre, vagyis mind az 52 hétre! Hogy e közbenjárás kiesdésére miért van szükség – nem lehet kétséges –, sem annak aki a Világegyház állapotát szemléli, sem annak aki e blogot rendszeresen olvassa!
     Veszélyes időket élünk ugyanis! A világ nekirontott az életnek, a családnak és a vallásszabadságnak. Évente, több mint 50 millió magzatot áldoznak fel a halál kultuszának oltárán. A házasságot és a családot megtámadták azok, akik gyermekeinket természetellenességre akarják nevelni. Nem kevésbé kikezdték a szeretet értelmét, sőt magát a szentségi alapokat is ki akarják forgatni. Vallásszabadságunk óhatatlanul kicsúszhat kezünk közül, amikor a világ vezető politikusai – még a magukat keresztényeknek vallók is – hitünk liberalizálására vagy megtagadására akarnak rávenni, miközben az egyházi evangelizáció egyre erőtlenebb.
     Erős és szent püspökökre van tehát szükségünk, olyan püspökökre, akiket hősies erények töltenek el, akik átvezetnek minket ezen a sötét időszakon, akik képesek szembeszállni a világ erőszakos nyomásával. Olyan püspökökre van szükségünk, akiknek van tekintélyük és bátorságuk visszahívni az áruló politikusokat, figyelmeztetik őket felelősségükre és hősként védelmezik Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat.
Megvannak ezek a püspökeink, mert Isten nevükön nevezte őket. Nekik azonban szükségük van ránk. Szükségük van az imáinkra, áldozatainkra és böjtjeinkre. Mi azonban segítő szándékaink nyomatékolására a Szent Püspökök közbejárást kérjük számukra.
Csatlakozz kampányunkhoz! Közös imával és böjttel esdjük ki Istennél a kegyelmet pásztorainknak, hogy megvédhessék nyájukat!

Miért szükséges az imádság mellé a böjt?
     Azért, mert minden szeretetből hozott áldozat – így a böjt is –, nyomatékozza imaszándékunk komolyságát! Maga az Üdvözítő mondta: „Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29)
     „A történelem folyamán a katolikus hívek szükség idején imával és böjttel kérlelték Istent, mert ezek segítségével  közelebb kerülhetünk az Úrhoz, rávezetnek minket az Ő akaratának teljesítésére és imáink meghallgatása révén elnyerjük az Ő támogatását.” (Chaput érsek)
     Mint Krisztus testének és Egyházának megkeresztelt tagjai rendszeresen fölajánlhatjuk imáinkat és önmegtagadásainkat, hogy ezáltal mi magunk megerősödjünk, másokat szükségükben támogassunk és a gonoszt kiűzzük az Egyházból. A böjt és az ima egyesít minket a keresztrefeszített Krisztussal, Aki viszonzásul eláraszt minket isteni kegyelmével. A böjt hagyományosan azt jelenti, hogy kevesebbet eszünk. Azonban nem csupán ételről mondhatunk le mindennapjainkban, hanem szórakozásról, társas összejövetelekről, biztos örömet szerző dolgokról. Az is nagyon hatásos, ha olyan – élhető – cselekményekről mondunk le, melyek akár rabul ejtő szokássá is fajulhatnak, lassan elhangolva lelkünket Istenről vagy túlzásában, egyenesen a bűnre vezetnek!
     Kedves Olvasó! Az esztendő minden hétfőjén megjelenik ez a felhívás, más és más szent Apostol, Püspök, Bíboros vagy Pápa képével, mintegy az Ő közbenjárásukat kérve azon a héten, egyházi vezetőink megsegítésére! A hétfői böjt, azonosítható a Szeretetláng üzenete által meghirdetett – éppen a szenvedő papi lelkekért – felajánlott szándékkal. (Lásd Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadás I/30-31)

     Ajánlott ima a napi rózsafüzér (de legalább egy tized), lehetőleg a Szeretetláng fohásszal (benne vagy a végén): Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Majd imánk befejezésül mondjuk el az alábbi három könyörgést!
     1) Mindenben védelmezd Uram püspökeinket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket
szent jelenléteddel, hogy a Te békéd, örömöd és szereteted töltse el őket!
     2) Uram, gyújtsd föl püspökeink szívében a szeretet lángját, hogy úgy tekintsenek a rájuk bízott nyájra, mint lelki gyermekeikre és engedd, hogy Hozzád hasonlóan, mint szerető atya szolgálják őket!
     3) Mennyei Atyánk! Kérünk, áldd meg püspökeinket, akik Téged és a Szentlélekkel eltöltött Egyházadat szolgálják. Védd meg őket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket szent jelenléteddel! Amen

6. Az iskola

     Régóta sejtettem, de ebben az időben már bizonyossá vált előttem, hogy a Madonna karján kicsi lánykámat láttam. Ó, hogy is lehet, hogy nem vettem igazán tudomásul, hiszen némileg édesanyámra hasonlított!
     Könyörögtem Isten Anyjához, Máriához és kértem Őt, segítse, hogy lányunk megszeresse az iskolát, hogy bírja a közösséget.
     Aztán Bencével elhatároztuk, hogy elvisszük őt egy szép zarándokútra. Szívesen jött, már azért is, mert élt-halt a bátyjáért. Ez a rajongó szeretet egész életében megmaradt iránta. Amikor beszélni kezdett, a „mama” mellett bátyját szólongatta. Ő volt a példaképe, édesapja pedig az első „szerelme”.Hazatérve az útról Sára kijelentette:
– Mama, iskolába akarok menni!
– Kicsikém, nem szeretnél egy évvel később? – erre, felemelte a fejét és határozott hangocskájával válaszolta:
– Nem! Most akarok iskolába menni!
     Orvosi javaslatra itthon maradtam vele, munkám innen kezdve otthonomhoz kötött. Nem volt fontosabb számomra, mint a családom, ami az okos, de érzékeny kisfiam számára is biztonságot jelentett.
     Az én bátortalan, félős kislányom attól fogva még betegen is iskolába kívánkozott. Fáradékony volt szegényke, dekoncentrált, hamar lehajtotta fejét és elaludt leckeírás közben. Így az első három elemi nem volt könnyű a számára.
     Visszahúzódó kisgyermek volt, kevés kislány állt közel hozzá. Viszont ritka kötelességtudattal rendelkezett.
Az általános iskola után gimnáziumba járt, majd egyetemre ment. Két egyetemet végzett el – ma embereken segít, ez a hivatása. Amikor az első egyetemi diplomája után kijelentette, hogy tovább akar menni, mert megtalálta, amit keresett és egy másik pályát választott – örültünk.
     Eszembe jutott Sia barátnőm figyelmeztetése:
„Soha ne gátold meg a pályaválasztásban, erre nagyon ügyelj!” „Ne várj el tőle többet soha, mint amennyit elbír végezni!”
     Férjemmel együtt támogattuk. Hogy saját lábára álljon, munkát keresett magának, amellett járta végig a második egyetemet. Nem lehetett könnyű számára, mert a túlterhelést ma sem bírja a szervezete.
Éveken át balettozott, lovagolt, teniszezett,           ír-táncra járt és ma is fut, tornázik.
Házasságban él, jó férjet küldött számára az Úr. Istennek hála, élete rendezett. (folyt.köv!)

FATIMA (Lúcia nővér): Jézus azért vette magára a kereszt súlyát, hogy letörölje a bűn foltjait. De ahhoz, hogy Krisztusnak ez a tette hasznos legyen számunkra, mindenkinek hittel, szeretettel kell saját keresztjét vinnie Krisztus után; Krisztussal egységben. Más szavakkal: szükség van az Istennek felajánlott és elfogadott áldozatra saját és testvéreink bűneiért. Az üzenet ebben az értelemben kérdezi mindannyiunktól:
«Föl akarjátok magatokat ajánlani a jó Istennek? El akartok viselni minden szenvedést, engesztelésül a bűnösök megtéréséért?» De a mi törékeny természetünk számára, amelyet a bűn meggyengít, az állandó, nagylelkű és dicséretre méltó áldozathozatal nem lehetséges Isten kegyelmének különleges segítsége nélkül, ami fenntart és erősít bennünket. A Szűzanya ezért válaszolt a szegény és alázatos gyermekeknek a kegyelem segítségének ígéretével: "Sokat kell tehát szenvednetek, de Isten kegyelme megerősít benneteket». (A fatimai üzenet felhívásai: 128)

SZERETETLÁNG Lelki Napló: Jézus: Azért izzadtam vért. Azért koronáztak tövissel. Önként feküdtem szent keresztem áldott fájára. A kínok kínját szenvedtem, és utána elrejtőztem jelentéktelen (külső alá), szerénységgel, hogy megközelíthető legyek számotokra, és hogy ne féljetek Tőlem. Mint fehér pólyába takart kisgyermek, úgy rejtőztem a Szentostyába. (I/73-74)
Ahová állítottalak, ott álljátok meg helyeteket szilárdan, önfeláldozóan! Én mindent kitaláltam, hogy csak értetek szenvedhessek, és ti, kényelmesek, semmi készséget sem mutattok, csak mentegetőzés az egész életetek. Vegyétek már fel azt a keresztet, melyet Én is magamhoz öleltem, és feszítsétek fel már magatokat, miként Én, mert nem lesz örök életetek! (II/110)
Légy te az Én kis napraforgóm, és fordítsd Felém olajos magvaidat, melyek az isteni Nap sugarában megérnek.” Egy másik alkalommal ezt kérdezte: „Akarod-e, hogy olajos magvaid mind duzzadtabbak legyenek? Ha igen, akkor fogadj el minden áldozatot, melyet felkínálok, mert olajos magvaid csakis így lehetnek hasznosak. És akarod-e, hogy olajos magvaidat kisajtoljam? Ha igen, ezt csakis a meghozott áldozatok árán érhetjük el. Ezek a szenvedések által kisajtolt olajcseppek a lelkek üres mécsesébe hullva Anyám Szeretetlángjától kigyúlnak, és ennek fényénél látni fogják a Hozzám vezető utat. Ez az olajcsepp, melyet szenvedéseid árán kisajtoltam, az Én érdemeimmel egyesítve ráhull még azokra a lelkekre is, akiknek nincsen mécsesük. Ők keresni fogják ennek okát, és megtalálják az üdvösségre vezető utat.” (II/23-24)

A küzdelmek éjszakája (folytatás)

     A küzdelem azonban korántsem ért véget. Sárika szorongott a közösségektől. Három éves elmúlt, amikor megpróbáltuk az óvodát – Sia, nem helyeselte és neki lett igaza.
     Négy napot töltött el ott, de nem bírta. Szorongásai voltak, bele betegedett. Azonnal kivettem. A Szabadsághegyen megvizsgálták, az ottani pszichológus letiltott minden ilyen jellegű próbálkozást. Gondos anyai felügyeletet ajánlottak.
     Elmúlt négy éves, sajnos nyálkahártya gyulladása miatt kórházba került kivizsgálásra. Én nem akartam, de az egész család így látta fontosnak.
Szegény kicsi nem bírta a távollétet, sokat sírt, megszidták érte, keményen bántak vele. Hiába mondtam el születésének előzményeit, következményeit, mit sem törődtek vele. Sőt, be sem engedtek hozzá akkor, amikor látogatás volt, május 1-én.
     Azt mondta a nővér, hogy nincs látogatás. Kicsikém látta, hogy jönnek-mennek az anyukák és mi sehol. Járt körbe a látogatók között, keresve bennünket, szólongatva „mama, papa” és sírt. A szülők mesélték el, amikor másnap bementünk. Ekkor már félrebeszélt.
A karomba kaptam és mondtam, hogy azonnal hazahozzuk, de vasárnap lévén nem volt ott az ő orvosa. Nem akarták elengedni, zárójelentés hiányában, várjuk meg a másnapot – én azonban hajthatatlan voltam.
– Ezt nem fogjuk tűrni, ahogyan bántak ezzel a kicsi gyermekkel! Kérem az ügyeletes orvost!
     Nagy nehezen előkerítették, vagy egy órát vártunk rá, de nem akarta elengedni a kezelőorvos beleegyezése nélkül. Közölték, hogy innen nem lehet csak úgy kivinni.
– Akár engedik, akár nem, én most azonnal kiviszem innen a kislányomat! Ha kell, rendőrt is hívok! Mit képzelnek?! Csak nem gondolják, hogy akár egy órára is itt hagyom?? – remegtem a dühtől.
     Dénes is ezt hajtogatta és keresztmamája is, aki velünk jött látogatni.
– Szeretném látni – mondtam – ki akadályozhat meg abban, hogy a saját gyermekemet hazavigyem?!
     Végül az ügyeletes orvos aláíratta velem a papírt, hogy saját felelősségemre viszem haza a kicsit. Úgy éreztem, hogy ha megállítanak, nekik megyek. Karomon volt Sárika és szorosan magamhoz ölelve vittem ki a kórház kapuján.
     A gyerek nyakamba kapaszkodott. Nem volt teljesen magánál, össze-vissza beszélt. Sia azonnal kijött és mondta: „ezzel a gyerekkel ilyesmit soha többé nem szabad tenni!” Sára ezután nem akart kijönni az ágyból, magára húzta egészen a takaróját és hallgatott.
Végül bábozás alatt jöttek elő az emlékei, hogy mit tettek vele a kórházban. Kiderült, hogy kísérleteztek.
     A Szabadság hegyen annyira felháborodtak, hogy jelentést írtak erről a felettes szerveknek.
     Egy teljes hét kellett ahhoz, hogy a kicsi feloldódjon, ismét játsszon és mosolyogjon. Próbálkoztam gyerektornára íratni, de kifutott onnan, nem bírta.
     5 éves elmúlt, amikor iskola előkészítőbe kezdtük járatni, de nem akart iskolába menni. Pedig azonnal lett egy aranyos barátnője, akivel a mai napig is jóban van. (folyt.köv!)

FATIMA (Lúcia nővér): Az üdvösséghez, mindannyiunknak ki kell inni az áldozat és a vágyainkról való lemondás kelyhét, s nem szabad hagynunk, hogy rossz hajlamaink rossz útra térítsenek bennünket, le kell mondanunk túlzott kényelemszeretetünkről, sőt, ugyanakkor boldogan kell fogadnunk minden áldozatot, amelyet az élet kér tőlünk, legyen az anyagi, fizikai, erkölcsi, társadalmi vagy szellemi áldozat.
Az. önmegtagadás áldozata mindenkit elér, még azokat is, akiknek nem adatott meg az a boldogság, hogy a hit adományát birtokol hassák. Ők is találkoznak útjukon az áldozattal, mert az egész emberiséget megjelölte Krisztus megváltó keresztjének jele, még azokat is, akik nem ismerik ezt a jelet, vagy nem akarják előnyeit kihasználni. Mindannyiunknak vinni kell Krisztus keresztjének azt a darabját, amelyik nekünk jut a Megváltás művéből, mert a kereszt a bűn miatt súlyos, vagy inkább a bűn teszi súlyossá a keresztet. (A fatimai üzenet felhívásai: 127-128)

SZERETETLÁNG Lelki Napló: Áldozat! Imádság! Ez a ti eszközötök. A cél a megváltó munka sikeres érvényre jutása. Bárcsak felérnétek óhajtásaitokkal az Örök Atya mennyei trónjához! Akkor az eredmény is bőséges lenne.” (II/106) Ne csak ímmel-ámmal tegyétek azt, amit tesztek! Égjen, mint a csipkebokor, mely égett, de el nem égett. Ilyen áldozat kell Nekem, mely soha el nem ég, és szeretettől égő tüze Hozzám ér.” (II/108-109)
Minden kis felkínálkozó cselekedetedre tedd rá a szeretet nyomatékát, a határozottság pecsétjét, hogy önfeláldozó szeretettel fogadod, s ezáltal megváltó munkám boldog részesévé tehesselek. Ez azt jelenti, hogy egyszer s mindenkorra az örök boldogság részesévé tettelek. Minden csepp kis szenvedés, melyet a tiszta áldozat és szeretet árán hozol meg, a Szentháromság gyönyörűségére szolgál, és Velük együtt is fogod élvezni. Jutalmad ez lesz, mely nem e világból való.” (II/107)
Ne engedjétek magatokon úrrá lenni a jóra való restséget! Ez minden bajnak a gyökere, mely lelketekbe férkőzik. (...) A sátán úgy eltorlaszolta lelketekben az isteni fény útját, hogy az be ne hatoljon, és ennek a fénynek éltető világossága nélkül a restség sötét nyomása alatt szenvedtek és kínlódtok. Jöjjetek Hozzám, kik a jóra való restséggel terheltek vagytok, Én leveszem vállatokról és megkönnyítlek benneteket! (I/89)

5. A küzdelmek éjszakája

     Nagyon gyenge voltam még, szívem kimerült, folyton hőemelkedéseim voltak, az EKG és a vérképem nem volt rendben, de pihenésre nem volt többé lehetőségem. Anyósom feljött 5 napra segíteni, de az az 5 nap hamarjában elmúlt, férjem szabadsága is és én ott álltam minden segítség nélkül.
     Kisfiam volt férjem mellett a támaszom. Mindent meg tudtam osztani vele, sokkal értelmesebb volt koránál (már 5 évesen folyékonyan olvasott) és fogékony a jóra. Mivel minden bolt közelünkben volt, le tudtam őt küldeni apróbb vásárlásokra. Főzni nem bírtam, fizikai erőnlétem miatt sem, de időm végképpen nem volt rá. Ma sem értem, hogyan bírtam örökös tevékenységben, betegen fent maradni. Naponta ötszöri torna 20 percen át – és valósággá vált az ÁLOM. Bekövetkeztek nagymama prófétikus szavai.
     Befizettünk az iskolai étkezdébe és Bence minden nap elhozta éthordóban az ebédet. Iskola után játszott és foglalkozott kishúgával, nagyon szerette.
     A naponkénti ötszöri tornáztatás pelenkázással-etetéssel és sétáltatással együtt aprócska időt se hagyott számomra. A tornát soha nem hagytam el, akkor sem, ha már alig álltam a lábamon – Sárika sírt – és nekem is hullottak vele a könnyeim, mert tudtam, hogy a torna fájdalmas számára. Napközben nyomokban elég jól aludt, de éjszakánként alig. Így felváltva ringattuk férjemmel, gyakran úgy, hogy a kocsiba tettük és lábunkkal tologattuk, vagy karunkra véve sétálgattunk vele. Egy éven át nem volt egyetlen nyugodt éjjelünk sem: csak olykor-olykor, órányira aludtunk.
     Folyamatos időközönként fel kellett vinni a Szabadság hegyre vizsgálatra. Gyermekorvosnő barátnőm a következőre figyelmeztetett:
– Ez a baba szörnyűségeken ment keresztül. Mindent meg kell tennetek azért, hogy megnyugtassátok a kicsi idegrendszerét. Soha ne törődjetek azzal, ki mit tanácsol, kényeztessétek amennyire csak lehet. Ki kell hevernie, amit átélt.
Gyakran elmondta a következőket:
– Klári, soha ne kényszerítsetek rá semmit az élete folyamán.
Különösen ügyeljetek arra, hogy ha pályát választ – bármi legyen is –, abban segítsétek. Ne akadályozzátok meg, fontos hogy tegye azt, amit szeret, amit választott! Ezt sose felejtsétek el! Ha pedig fél valamitől, akkor oda ne vigyétek. Ezt a babát később is kímélnetek kell. Mivel ezeket sokszor elmondta, örökre belém vésődött.
     Egy barátnőm felhívott és elmondta, hogy beszélt a gyógypedagógus ismerősével, elküldi őt hozzánk. Ismertem őt, el is jött, megnézte Sárát. Nekem ugyan nem mondott semmit róla, de barátnőmnek igen, aki visszamondta a véleményét, miszerint 'babócát' a teljes bénulás veszélye fenyegeti, 1-2 éven belül.
     Álltam a telefonkagylóval a kezemben. Az emberek gyakran nem gondolják át szavaik súlyát…
Amikor etettem őt a cumisüvegből, néztem, gyönyörködtem benne – közben láttam, mennyire feszesek kicsi kezei, görcsösen fog meg mindent, én meg imádkoztam:
Ó Istenem, csak őt ne, inkább engem! Ne ezt az ártatlan kicsi gyermeket, én átvállalom – majd hozzátettem:
Bárhogyan alakul, bármi lesz is ővele, mindig szeretni fogom, talán még inkább, még jobban!  
     Törekedtem a kicsi előtt semmit sem kimutatni, ne lássa szomorúságomat, könnyeimet. Végig gondolni is borzalmas volt nekem, mit szenvedhetett a méhemben, hónapokon át fulladt és utána a halál állapota, és a többi, elszakítva tőlem, aki talán szeretetemmel sokat tudtam volna neki segíteni. Így kitépni egy babát az anyaméhből – brutálisnak találtam. Tudtam, hogy az orvosok megtettek mindent, hogy másképp nem is tehettek, én mégis-mégis átéltem, amit az én szegény kicsikém. Az fájt a legjobban, amit ő szenvedett el. A magamé egészen háttérbe szorult és egyáltalán nem érdekelt, velem mi lesz. Majd újabb álmot láttam:
     Egy kicsi lányka szépen rollerozott az utcán, apró kockás szoknyája libegett, térdig érő fehér zokni volt a lábán. Ép volt és mosolygott.
     Tudtam, hogy ez az én kislányom. Fellélegeztem. Ezután megújult bizalommal hittem.
Teltek a hetek és aztán Sárika kezdte megkedvelni a tornákat. Hamar megfogta a tárgyakat és egyre kevésbé volt görcsös a fogása. Korán megfordult, kúszott, majd felült, nem volt még 9 hónapos, amikor felállt. Majdnem azonnal elkezdett járni is.
     Meghívtuk Zsurovits doktornőt, nézze meg a kicsit. Amikor mindezt látta, ezeket mondta:
Megdöbbentő esettel állok szemben. Itt orvosilag csoda történt. Nem tudom letagadni. Erre semmilyen remény nem volt!
     Sára 9 hónaposan elkezdett tipegni. Vittük fel K. Máriához aki leguggolt, kitárta karjait és hívogatta:
Gyere hozzám, gyere ide! – és a kicsi ment. A doktornő arca piros lett, könnyes szemmel nézte és nevetve karjába kapta.
– Kedves anyuka, nem hittem volna, hogy ez megtörténik! Attól tartottunk, hogy spiccelve kezd majd járni és akkor sajnos…, de tökéletesen jár, talpán van, gyönyörű a mozgása!
– Doktornő, köszönjük a segítségét, köszönjük amit tett!
– Ezt ne nekem köszönjék meg! Ezt kedves anyuka, maga csinálta végig. Tudja hány szülőnek mondjuk el mit kell tenniük és elfáradnak, nem végzik el a gyakorlatokat, mivel sír a baba és nem akarnak neki fájdalmat okozni. Higgye el, ez nem rajtam múlott, én köszönöm meg magának anyuka! Gratulálok! De még van Valaki, akinek ezt meg lehet köszönni! – és felfelé intett. (folyt.köv!)

Szent László királyunk!

Védd meg Édes Magyar Hazánkat

a folytonos ármánykodás ellen,

 és könyörögj népünk megtéréséért!

A lábadozás (folytatás)

     A gyermekorvosnő kezet fogott velünk, majd a következőket mondta:
– Kedves szülők! Sajnálom, de a kicsi Sára megsérült az agyvérzése és az agyérgörcsök miatt, arról nem beszélve, hogy mindvégig oxigénhiányos volt a terhesség alatt. Sajnos tónusfeszessége miatt gyógyszerelnünk kell. Egy "kemadrin" nevű gyógyszert kell naponta adagolni neki, majd elmondom hogyan, különben nem garantálhatjuk a testi épségét. Mozgáskorlátozottsága tekintetében nem tudjuk mi lesz. Megkérem önöket, hogy soha ne hallgassanak másokra, mert ha ezt a gyógyszert elhagyják, nem lesz koordinálva a mozgása. Ugye megértik, hogy ez mennyire fontos? Lehetséges, hogy más orvosok mást fognak javasolni, de kérem, senkire ne hallgassanak! Ki kell lazítani az izmokat… A kicsit agyi károsodás érte, mely felszívódott ugyan, de nem lehet még tudni, mennyiben lesz ép. Máskülönben nagy akaratereje van ennek a kislánynak és egyáltalán nem hisztis alkat. Szeretni való, jó a közelében lenni, hiányolni fogjuk, ha elmegy…
     Ekkor a hangokat már nem igen hallottam. A szívem hevesen vert, kihagyott. Úgy éreztem, elájulok. Nem lesz ép a gyermekem? Ó, Istenem, ezt nem bírom ki. Kérlek, akkor inkább én, ne ő! Őt kíméld meg Uram! Hiszen kicsike és ártatlan! – kiáltottam magamban.
     Szegény férjemről is kezdett szakadni a víz. Egymást támogatva egy padra roskadtunk.
A gyermekorvosnő elment. Várakoztunk a kicsire. Majd jött a nővér és hozta őt.
     Karomba vehettem végre. Néztem és semmit nem láttam, csak az alvó édes kicsi gyermekemet. Épnek látszott, gyönyörű volt. Megöleltem, dajkáltam, megpusziltam. Betettük a mózes-kosárba és siettünk vele haza.
A baba három hetes volt, amikor kijött hozzánk a drága gyermekorvosnő barátnőm, Sia.
Elolvasta az anamnézist és hosszasan felsóhajtott. Majd így szólt:
– Na akkor most nézzük meg azt a babát!
A pólyázóra tettem és ő alaposan megvizsgálta. Ujját mutatta neki és a kicsi követte tekintetével, ami meglepő egy három hetes babánál, pláne azok után!
– Klárikám ne aggódj, nincsen nagy baj! Én nem látom, hogy agyilag károsodott volna! – aztán elgondolkozva, a
következőt ajánlotta – azonnal vidd fel a Szabadság hegyre, adok beutalót. Görcsös az izomzata. Ne félj, segíteni fognak.
     Ekkor került K. Máriához. Ő megvizsgálta és így szólt:
– Tudom, hogy amit most mondani fogok, nem lesz könnyű elfogadni. Mi itt tornákkal javítjuk a mozgásukban veszélyeztetett csecsemőket. Nem értünk egyet a gyógyszerezéssel, mert a kemadrin ugyan fellazítja az izmokat és ezáltal a tornáztatás könnyűvé válik a szülők számára, de ez a gyógyszer az agyon keresztül hat. Ezzel szemben, ha csak a tornát választják, akkor semmi károsodás nem éri az idegrendszert, sem az agyát. Ez a nehezebb út, mert naponta ötször kell tornáztatni 20 percen át, de fordítva hat: az izmokon át az agyra. Fájdalmas lesz neki, sírni fog és maguknak is nehéz lesz ez. Én azonban mindenképpen vállalom a kisbaba kezelését, bárhogyan döntenek is.
     Dénes előadta, mit mondott nekünk az Anyavédőben a gyermekorvosnő és hozzátette, ő nem képes dönteni. Rám nézett és várt. Homlokát törölte.
     Hallgattam egy pillanatig, majd nagy nyugalommal ezt válaszoltam:
– A tornát választom, a gyógyszert szeretném elhagyni. És ezzel a felelősséget is vállalom. A doktornő arca felderült és megköszönte a bizalmat. Majd megmutatta milyen tornákat kell végezni a kicsivel. (folyt.köv!)

LUCIA NŐVÉR: A Szűzanya egy nagy lángtengert mutatott nekünk, amely úgy látszott, mintha a föld mélyén lenne. A lángtengerbe merülve láttuk az ördögöket és a kárhozott lelkeket, mintha átlátszó, feketén vagy barnán izzó emberi alakok lettek volna. Ide-oda kavarogtak a tűzben, kiemelkedtek a lángokból, amelyek bensejükből füstfelhővel együtt törtek elő. Mint nagy tűznél a sziporkák, súly nélkül estek minden irányba. Közben fájdalmukban és kétségbeesésükben ordítottak. A rémülettől reszkettünk és megdermedtünk. Az ördögök úgy néztek ki, mint utálatos, ismeretlen állatok, ijesztő és szörnyű formájuk volt, de azok is átlátszók és feketék voltak.

ERZSÉBET ASSZONY: Előttem rettentő füst kezdett gomolyogni, melyben felismerhetetlen alakok jajveszékelve tolongtak, tanakodtak, rettegtek, és a gomolygó füst között hatalmas alak jelent meg, kit a szürkésen gomolygó füst miatt nem láttam, hogy nézett ki, csak éreztem, hogy a sátán volt. Észbontó üvöltéssel segélykiáltást hallatott. Nem tudja, mitévő legyen, ellenállása inog, minden eszköz csődöt mond, és minden kísérletezés hiábavaló. Ez csak néhány percig tartott. Utána Isten kegyelme azt a tudatot erősítette meg bennem, hogy a Szent Szűz Szeretetlángjának ki kell gyúlnia, mert ez fogja a pokol erőit megingatni. Ez a látvány annyira kimerített, alig tudtam szabadulni még utána is hatásától. (II/75) 

 Eszmény lehet-e ma Szent László király?

     Holnap ünnepeljük Szent László magyar királyt. A szentek ünneplése és a rájuk való emlékezés kapcsán felmerül a kérdés, hogy ez csak puszta emlékezés, vagy követendő példaként tekintünk rájuk? Amennyiben megtörténik a felfedezés, követi-e megvalósítás? Manapság folyvást "önmegvalósításról" beszélnek, de ehhez beépítjük-e személyiségünkbe a szentek lelkiségének, tulajdonságainak egy-egy darabját?
     Szent László Lengyelországban született 1046-ban és 1095-ben halt meg Nyitrán. Mai értelembe vett európai szintű bátor, harcias, törvénytisztelő és katolikus uralkodó volt. Uralma idején kialakult a magántulajdon védelme, átformálta a büntetőjogot is. Klasszikus és közismert rendelkezése a tyúklopással kapcsolatos szigora. Szentté avattatta Istvánt, Imrét és Gellértet, valamint két zobori remetét. Ő mondta ki először, hogy Magyarország Mária Országa, megalapozva ezzel a Regnum Mariánum eszméjét. A pápa mellett állt, de hozott olyan rendelkezést is, ami viszont éppen a pápa pillanatnyi szándékával ellentétes volt. Például a Szentkorona privilégiumára hivatkozva, külön pápai engedély nélkül is megalapította meg a Zágrábi püspökséget. A középkori egyház jóléte részben az ő anyagi támogatásának és fejlesztéseinek köszönhető. 1091-ben nővérének, Zvonimir horvát király özvegyének hívására seregeivel bevonult a trónviszálytól dúlt Horvátországba, s elfoglalta a Száva folyótól délre fekvő Szlavóniát, hogy békét és biztonságot teremtsen. Ez volt az első magyar hódítás a királyságban, mely azonban annyiban különbözik minden más hatalom hódításától, hogy azonnal törvénybe iktatta az adott területek autonómiáját!!!
     A leírások alapján magas, erős alkatú ember volt. Jártas volt a harcban, a katonai ügyekben, ám vallásossága és hite is kimagasló volt. Halála után közvetlenül kialakult kultusza. Példakép volt, bár számos legenda is övezi.
     Eszmény lehet-e ma Szent László király? Kinek lehet példakép? Elsősorban minden államfőnek "európer" vezetőnek, nem kevésbé a férfiak-, a családfők számára, akiktől a Hit, a Haza és a Család egyaránt magabiztosságot, döntéseket, bátor kiállást vár. Sem a hit, sem a hazaszeretet nem ismerhet kompromisszumot, annál inkább határozott kiállás az elvek mellett. Egy vitát soha nem a gyilkosság vagy háború old meg, mivel az újabb viszályokat és nehézségeket szül. Ha a gyengét megmentem – mivel én erős vagyok –, annak még nem egyenes következménye az "agresszor" megsemmisítése, aki szintén erős. Olykor egy magabiztos és tiszta tekintet is képes a győzelemre segíteni. A korabeli Európában akkora volt az államfői és hadi tekintélye, hogy a szerveződő kereszteshadak vezérévé őt akarták megválasztani! Ez olyan, mintha ma őt választanák NATO főtitkárrá! (Persze milyen más eszmeiség alapján...)
     A fiatalok számára is példa lehet, a választott és kitűzött cél, a szakma, a tudomány, a munka alapos és egyre mélyebb megismerése. Felfedezni mindent, ami egy szakmában rejlik. Megtanulni, kutatni mindent, ami egy tantárgyban van. Jártassá válni a gyakorlatban és szellemi téren egyaránt. Mindezt az önmegvalósítás, a családtervezés és a nemzettudat jegyében. Szent László nem volt magával soha elégedett, de dicsekvő sem és erről nem csak a legendák tanúskodnak.
     Mindnyájunk számára bensőséges hite és Mária-tisztelete lehet példakép, melyet nem tekintett magánügyének. Máig szólóan tettekre szólít fel: elkötelezetten a hitünk szerint cselekedni. Nem csak hívőnek kell lenni, hanem az látható is legyen a cselekedeteken! Vagyis, ha a bajba kerülőt megsegítem habozás és megalkuvás nélkül. Ha hitemmel ellentétes dolgot tapasztalok bárhol (még a templomban is), akkor merek szólni és kiállni hitem mellett – megfelelő stílusban.
     Szent László lehet és kell, hogy eszmény legyen ma is 2014-ben, halála után 918 évvel. Ő nem követte a divatot, nem akart "másoknak megfelelni" vagy megalkuvó politikát folytatni. Tudta mi az igazság és azért harcolt, ki is állt bátran. Harcolt népéért, hitéért, egyházáért. Ez vitte előre a hazát és nemzetet, a lelkek üdvösségre segítését.
Nekünk, katolikus magyaroknak főleg legyen példakép Szent László királyunk, hogy jótetteinket látva dicsőítsék mennyei Atyánkat és Mária Országa fényre derüljön!  (vö. Mt 5,16) ( Forrás szövegének felhasználásával!)

 4. A lábadozás 

     Nem volt más vágyam, mint végre látni az én kicsikémet. De lift nem volt, menni még nem bírtam, felkelni se, és ő inkubátorban feküdt, élet-halál között.

     Meglátogatott édesapám, egy félórányi időre. Sajnos sugárzott belőle az „ugye megmondtam”, de azért érzékeltem valamilyen együttérzést is. Ekkor már ki tudtam vánszorogni a folyosóra, hogy pár lépést tehessek vele. Nem éreztem neheztelést, inkább szomorúságot.

Aztán a műtét utáni harmadik napon újra megjelent az orvosnőm – egy látogatóm ült éppen az ágyam melletti széken.

– Kedves Klárika, sajnos van egy szomorú hírem. A baba háromszori agyérgörcsöt kapott. Nem tudjuk mi lesz vele, ez sok, nem biztos, hogy megmarad. Nem fogadja el a tejet sem!

     Úgy éreztem elájulok. Most végem van. Sötét lett minden. Barátnőm keze után nyúltam.

     Orvosnőm rémülten tekintett rám:

– Jaj, Klára, maga mindig olyan erős, én azt hittem, mindent őszintén elmondhatok magának! Mert mindent akkora hősiességgel visel el, Ön szokott engem megnyugtatni, de most nehogy elájuljon, egészen fehér lett! Kérem!

     Összeszedtem magam. Igyekeztem nem kimutatni, mit élek át. Agyérgörcs. Uram Isten, ez sok!

Mivel elapasztották a tejemet a szívem miatt, nem szoptathattam őt sem, amint kisfiammal sem tehettem. Amikor ezt közölték, elsírtam magam. Mindig hozták a jeget, nehogy begyulladjon a mellem.

     Minden erőmet összeszedtem, férjem segítségével valahogyan lementem, hogy láthassam végre kislányomat és érezhesse, mennyire vele vagyok. Hogy erőt önthessek belé szeretetemmel. De nem engedhettek be a csecsemők közé, és nem is tudták odahozni az ablakhoz sem, mert inkubátorban feküdt.

     Kimentünk tehát az udvarra, Dénes támogatott és egy szénkupac tetejére állva láthattam meg először ablakon át az én kisbabámat. Ott feküdt az inkubátorban, szeme csukva, kicsi karjai lefelé lógtak, és tele volt tűvel-csövekkel. Oly kicsike és vékonyka volt, hogy alig látszott! Hogy szerettem volna megölelni, vigasztalni!

Elmondtam neki, mennyire szeretem és vele vagyok és hamarosan haza fogjuk őt vinni. Kimondani és leírni sem tudom mit éltem át. Csak imádkozni tudtam, könyörögni az egek Urához, hogy mentse meg az én kicsikémet.

     Másnap, az ötödik napon jött ismét az orvosnőm és megállt lábamnál az ágy végében:

– Örömhírt közlök, Sárika jobban van, már gumiszondával tudják etetni.

     Láttam, mennyire boldog az orvosnőm is és hálát adtam. Azonban olyannyira kimerültem az izgalmaktól, hogy képtelen voltam válaszolni, csak mosolyogtam és megköszöntem a jóhírt.

     A varratszedés kevésbé volt fájdalmas, de a kapcsok kiszedése kegyetlenül fájt. Nem jajgattam, arra gondoltam, ez semmi, csak a kisbabám legyen jól.

     És elérkezett a nap, amikor engem haza engedtek, de őt még bent kellett tartaniuk, mert tüdőgyulladást kapott. Ha nem lett volna hitem, ha nem láttam volna kislányomat álmomban, talán nem élem túl ezt a megpróbáltatást. De én hittem, egyfolytában csak hittem és bíztam.

     Dénes eljött értem és hazahozott és én törekedtem összeszedni fizikai erőimet, hogy otthon mindent előkészítsek, hogy majd fogadhassam Sárikát.

     Minden nap mentünk a kórházba és két hét elteltével végre kiengedték őt. Vittük a mózeskosarat, a kis ruhácskákat és boldogok voltunk. (folyt.köv!) 

Szudán: szabadon engedték a halálra ítélt keresztény nőt   (Áldott legyen az Isten!)

Kiszabadult a börtönből a halálra ítélt 27 éves szudáni asszony – számolt be a nő ügyvédje a BBC-nek.

Felmentette egy szudáni fellebbviteli bíróság június 23-án  azt a nőt, akit első fokon halálra ítéltek hitehagyásért, nevezetesen azért, mert az iszlám vallásról áttért a keresztényre.

A 27 éves Meriam Jahíja Ibrahim Isagra a Szudánban hatályos jog, a saría alapján május 15-én szabtak ki kötél általi halált. A törvényszék emellett házasságtörés miatt száz korbácsütésre ítélte a fiatal nőt. A vád azon alapul, hogy keresztény férfihoz ment feleségül, pedig Szudánban muszlim nő csak muszlim férfival házasodhat össze.

A nő a tárgyalás előtt három napot kapott, hogy megtagadja a keresztény vallást, de erre nem volt hajlandó. Isag a tárgyaláson azt mondta a bírónak: mindig is keresztény volt, és soha nem változtatta meg vallását, azaz nem követhette el a hitehagyás tettét. Az Amnesty International szerint Isag az anyja után ortodox keresztényként nevelkedett, muszlim apja ugyanis nem élt a családdal. Az asszony ügye hatalmas felháborodást váltott ki világszerte. Több ország, köztük Franciaország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok is mélységesen elítélte a bíróság döntését. David Cameron brit miniszterelnök szombaton is felszólította a szudáni kormányt, hogy vonja vissza a fiatal nőt halálra ítélő, barbár határozatot.

A húszhónapos fiával együtt bebörtönzött asszony nemrég egy kislánynak adott életet a börtönben. A fellebbviteli bíróság most elrendelte, hogy érvénytelenítsék az első fokú ítéletet, és bocsássák szabadon az asszonyt.

Magyar Kurír

A császárműtét (folytatás) 

     Bejött az orvosnőm és leült az ágy mellé egy székre. Megfogta a kezemet és elmesélte mi történt:

– Klára, el kell mondanom mindent. Őszinte leszek magával. A baba alul feküdt, felül volt a méhlepény. Szegényke az egész terhesség alatt oxigénhiányban volt. Ha maga nem szól nekünk és nem figyelmeztet, mindketten meghaltak volna. Maga segítette világra ezt a babát. Az utolsó pillanat volt. Mert amikor felnyitottuk, minden tiszta vérben ázott. A kis Sára már egészen elvérzett, a klinikai halálból kellett visszahoznunk. Teljes vért kapott, magának sem volt sok hátra. Belső vérzése volt. Ezért maga is kapott transzfúziót. Az előző császárműtét hegesedései következtében a méhfal két oldalt megrepedt és így el kellett a méhét távolítanunk. Kérem kedves Klári a megértését, nem tehettünk mást. Azért valamivel biztathatom: Ha nem itt szül nálunk, Sára baba nem élte volna túl, mert a klinikai halál állapotából csak mi voltunk képesek visszahozni, mert csak itt nekünk van ilyen készülékünk. Ha máshol szül, a gépet oda kellett volna szállítani, de arra már nem lett volna idő.

Itt másodperceken múlott minden. Sajnos azonban a kicsi agyvérzést is kapott. Klárika, mit érez, megmarad a kis Sára? – és figyelmesen nézett rám.

     Meglepődtem. Ő kérdez engem? Azonnal kész voltam a válasszal:

– Igen, megmarad! Hiszem, hogyha Isten megmentette, most már meg is fogja tartani.

     Valamilyen nagy nyugalom, béke öntötte el egész bensőmet. Majd én is kérdeztem valamit:

– Mi történt a műtét közben? Felébredtem, az valami szörnyű volt – és elmeséltem mit éltem át.

– Sajnos ilyen előfordulhat egy ennyire váratlan helyzetben. Amikor felnyitottuk, azonnal át kellett volna állnunk a gépi altatásra, de mindnyájan meg voltunk rémülve, és így az átállás késve történt meg. Mindenki a babára koncentrált és vele törődött. Ne haragudjon! – mondta sajnálkozón.

     Biztosítottam afelől, hogy nem haragszom semmiért és megértem.

Kiderült az is, hogy pontosan „fogta” gondolataimat a műtét előtt és én is az övét. Ezt átbeszéltük utólag, ami az orvosnőmet nagyon meglepte. Ő nem tudott hinni Istenben, materialistának vallotta magát és mindez számára nagy tapasztalat volt.

     Egészen kimerültem. Erős fájdalmaim voltak, mozdulni se igen bírtam. Megjelent férjem az ajtóban, igyekeztem mosolyogni.

Mint megtudtam, tőle is vért kértek Sárának, de a más vércsoport miatt nem adhatott.

Szegény, amikor bejött és találkozott az orvosnővel és meghallotta mi történt, rosszul lett. Még az sem vigasztalta, hogy rólam kiváló véleményt hallott:

– Uram, én ilyen asszonnyal még soha nem találkoztam. Gratulálok a feleségéhez! – mondta neki az orvosnőm.

Másnap bejöttek Bencével együtt. Kisfiam sápadt volt, elsírta magát és óvatosan rám borult. Jó volt látni őt, őket. Lelket kellett öntenem beléjük, hogy most már rendben lesz minden, ne féljenek.

     Vajon rendben lesz? Egyre csak kérdezgették az orvosok. Megmarad-e és ép lesz-e, kérdezgették a látogatók.

Végig oxigénhiány – klinikai halál – elvérzés az utolsó cseppig – agyvérzés – Mi jöhet még ezután? (folyt.köv!)

3. A császárműtét

     „Járjak bár a halál árnyékában, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy. Vessződ és pásztorbotod megvigasztaltak engem” /Zsoltár 23,4/
     Amikor felfektettek a műtőasztalra, felemeltem a fejemet. Az orvosnő beöltözve állt szemben velem. Csak a szeme látszott ki a maszkból. Hangtalanul ezt a gondolatot küldtem felé:
Kérem, ha nem sikerül, ne tegyen magának szemrehányást. Ő is erősen szemembe nézett és éreztem gondolatát:
– Ha nem sikerül, kérem, ne haragudjon rám!
     Ezután hátratettem fejemet és felfelé néztem. Bal felől egy kegyetlen, gonosz szempárt láttam meg, homályos volt, de ijesztő. Ettől megriadtam. Rögtön tudtam, mit kell tennem: "Atyám, Te rendelkezz felettünk! Jézus, küld el ezt innen. Bármit vállalok, de ezt nem! Mindenben legyen a Te akaratod szerint"
Elmondtam a Miatyánkot és kértem Máriát, Isten Anyját – eközben eltűnt a gonosz szempár. Felnéztem, fejem fölött fényességet láttam... – de akkor már beadták a vénás injekciót. Számoltam. Elaludtam...
     Hirtelen ébredtem fel. A fájdalom oly heves volt és olyan borzalmas, hogy azt hittem, belehalok, mert ezt nem lehet kibírni. A hasamat vagdalták. „Jézusom!” – akartam kiáltani, de hang nem jött ki a torkomon –, „belehalok, Istenem mi ez, a harctéren a katonák, a hasukat szabdalják, Krisztus a kereszten...” ez szörnyű! – kavarogtak a gondolataim.
És meghallottam amint rémülten mondják:
– Kislány, meghalt, meghalt!
     Elájulhattam, mert ezután már semmire nem emlékeztem.
     Az ágyban tértem magamhoz, a kórteremben voltam. Egész testemben rázott a hideg, de ez nem volt természetes hidegrázás. Görcsös rázkódás volt, próbáltam kezemet magam mellé szorítani, de nem bírtam. A hasam fájt a rázkódástól, és valami zsák nyomta. Egyetlen szót se bírtam szólni a szörnyűséges görcsös hidegrázás miatt. A levegővételért iszonyúan meg kellett küzdenem.
     Takarót dobtak rám. Ez azonban nem enyhített semmit. Sokáig rázkódott az ágy is velem, míg aztán egyszer vége lett. Majd bejött a stáb. A gúnyos ajkú adjunktus odalépett hozzám, gyengéden megfogta a kezemet:
– Jaj de derék asszonyka ez. Nem is tudják, milyen derék asszonyka! – dicsérő szavait ismételgette.
     Végre meg tudtam szólalni és megkérdeztem:
– Mi van a gyermekemmel?
     Nem válaszolt senki. Újra megkérdeztem, de ekkor sem kaptam választ, somfordáltak kifelé. Szívem majd kiugrott és felkiáltottam, ahogyan bírtam. Ekkor megfordult az egyik orvos és ennyit szólt: Kislány…
– Azt tudom! De mi van vele, él? – kérdeztem kétségbeesve.
– Még nem tudjuk! – És kimentek.
     Lehunytam a szemem. Akkor azt hittem, elvérzek. Megfogtam az ágy szélét és reszkettem.
Ám mégis, egy kis idő múlva – hogyan és miért –, de újra hittem. Maradék erőmmel hittem, hogy megmarad.
Eszembe jutott régi szép-álmom a hídon kisfiammal, a távolban a kislány. Élnie kell! Láttam őt! (folyt.köv!)

Imádkozzunk és böjtöljünk főpapjainkért!

A "PRAY AND FAST FOR OUR BISHOPS" amerikai kezdeményezéshez csatlakozunk, egy "magyarított" változattal! Az eredeti szándék szerint, minden héten egy szent főpap égi közbenjárását kérjük, földi Egyházunk vezetőinek többletkegyelmi segítésére Istentől! Az angol nyelvű változat (lásd) 32 héten át tart, a magyar változatban kiterjesztettük az egész évre, vagyis mind az 52 hétre! Hogy e közbenjárás kiesdésére miért van szükség – nem lehet kétséges –, sem annak aki a Világegyház állapotát szemléli, sem annak aki e blogot rendszeresen olvassa!
     Veszélyes időket élünk ugyanis! A világ nekirontott az életnek, a családnak és a vallásszabadságnak. Évente, több mint 50 millió magzatot áldoznak fel a halál kultuszának oltárán. A házasságot és a családot megtámadták azok, akik gyermekeinket természetellenességre akarják nevelni. Nem kevésbé kikezdték a szeretet értelmét, sőt magát a szentségi alapokat is ki akarják forgatni. Vallásszabadságunk óhatatlanul kicsúszhat kezünk közül, amikor a világ vezető politikusai – még a magukat keresztényeknek vallók is – hitünk liberalizálására vagy megtagadására akarnak rávenni, miközben az egyházi evangelizáció egyre erőtlenebb.
     Erős és szent püspökökre van tehát szükségünk, olyan püspökökre, akiket hősies erények töltenek el, akik átvezetnek minket ezen a sötét időszakon, akik képesek szembeszállni a világ erőszakos nyomásával. Olyan püspökökre van szükségünk, akiknek van tekintélyük és bátorságuk visszahívni az áruló politikusokat, figyelmeztetik őket felelősségükre és hősként védelmezik Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat.
Megvannak ezek a püspökeink, mert Isten nevükön nevezte őket. Nekik azonban szükségük van ránk. Szükségük van az imáinkra, áldozatainkra és böjtjeinkre. Mi azonban segítő szándékaink nyomatékolására a Szent Püspökök közbejárást kérjük számukra.
Csatlakozz kampányunkhoz! Közös imával és böjttel esdjük ki Istennél a kegyelmet pásztorainknak, hogy megvédhessék nyájukat!

Miért szükséges az imádság mellé a böjt?
     Azért, mert minden szeretetből hozott áldozat – így a böjt is –, nyomatékozza imaszándékunk komolyságát! Maga az Üdvözítő mondta: „Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29)
     „A történelem folyamán a katolikus hívek szükség idején imával és böjttel kérlelték Istent, mert ezek segítségével  közelebb kerülhetünk az Úrhoz, rávezetnek minket az Ő akaratának teljesítésére és imáink meghallgatása révén elnyerjük az Ő támogatását.” (Chaput érsek)
     Mint Krisztus testének és Egyházának megkeresztelt tagjai rendszeresen fölajánlhatjuk imáinkat és önmegtagadásainkat, hogy ezáltal mi magunk megerősödjünk, másokat szükségükben támogassunk és a gonoszt kiűzzük az Egyházból. A böjt és az ima egyesít minket a keresztrefeszített Krisztussal, Aki viszonzásul eláraszt minket isteni kegyelmével. A böjt hagyományosan azt jelenti, hogy kevesebbet eszünk. Azonban nem csupán ételről mondhatunk le mindennapjainkban, hanem szórakozásról, társas összejövetelekről, biztos örömet szerző dolgokról. Az is nagyon hatásos, ha olyan – élhető – cselekményekről mondunk le, melyek akár rabul ejtő szokássá is fajulhatnak, lassan elhangolva lelkünket Istenről vagy túlzásában, egyenesen a bűnre vezetnek!
     Kedves Olvasó! Az esztendő minden hétfőjén megjelenik ez a felhívás, más és más szent Apostol, Püspök, Bíboros vagy Pápa képével, mintegy az Ő közbenjárásukat kérve azon a héten, egyházi vezetőink megsegítésére! A hétfői böjt, azonosítható a Szeretetláng üzenete által meghirdetett – éppen a szenvedő papi lelkekért – felajánlott szándékkal. (Lásd Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadás I/30-31)

     Ajánlott ima a napi rózsafüzér (de legalább egy tized), lehetőleg a Szeretetláng fohásszal (benne vagy a végén): Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Majd imánk befejezésül mondjuk el az alábbi három könyörgést!
     1) Mindenben védelmezd Uram püspökeinket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket
szent jelenléteddel, hogy a Te békéd, örömöd és szereteted töltse el őket!
     2) Uram, gyújtsd föl püspökeink szívében a szeretet lángját, hogy úgy tekintsenek a rájuk bízott nyájra, mint lelki gyermekeikre és engedd, hogy Hozzád hasonlóan, mint szerető atya szolgálják őket!
     3) Mennyei Atyánk! Kérünk, áldd meg püspökeinket, akik Téged és a Szentlélekkel eltöltött Egyházadat szolgálják. Védd meg őket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket szent jelenléteddel! Amen

A hordozás (folytatás)

      Temetés. Csak álltam a ravatalnál és nem jött rám a sírás megenyhülést adó terhe. A múlt képei virrasztottak felettem.

     A szép anyám akiért rajongtam, aki gyermekkorom tündére volt. Hol láttam, hol nem láttam. Aki után mindig sóvárogtam. Ha otthon aludt, ágyába feküdtem és illatát szívtam magamba. Velem volt hangja, szavai egész nap és az illat, ami körüllengte.

     Aztán a betegségek évei. Nem tudtam jól kezelni, nem mertem jól hozzáállni. Nem értettem őt, miért nem szeret annyira engem, hogy velem maradjon? Miért nincs otthon mindig – merre jár, kire gondol?

Kórházak. Szanatóriumok. Küzdelmek, kilátástalanság. Önvád.

Apám mellettem állt, másik oldalon férjem, kisfiam kezemet fogva előttem. Édesanyám egy másik világban már biztosan könyörög értem. Ebben bíztam, ezt reméltem.

     A nyolcadik hónap elején ismét nagyon rosszul lettem, remegések törtek rám, kisebb görcsök és ájulásszerű állapotokba kerültem. Bent tartottak az Anyavédőben és megfigyeltek, de nem találtak újabbat, csupán azt, hogy a baba retardációban (azaz visszafejlődésben) van, amit az orvosok nem értettek. Nem találták meg az okát.

Egyik este vérezni kezdtem, úgy éreztem, meghalok. Ezekben a percekben átadtam életemet Istennek, történjék minden úgy, ahogyan akarja: ha meg kell halni, akkor meghalok.

     Amint mindezt végig gondoltam, különös érzés fogott el. Mintha Valaki figyelt volna, homályosan egy szempárt láttam magam fölött, amint gondosan szemlél engem. Szerető szempár volt.

Ez a Valaki lelkem mélyén ezt súgta nekem:

„Már nem csak magadért vagy felelős, hanem egy új életért. Menj, és szólj az orvosnak!”

     Az erős késztetés nőtt és nőtt és ekkor felkeltem, szóltam a nővérnek, hogy vérzem. A nővér felvitt az osztályra, ahol éppen az az adjunktus volt ügyeletben, aki semmit se értett az állapotomból és ironikus modorával gátolta közlékenységemet. Megvizsgált és elkomolyodott. A következőket mondta:

– Nézze asszonyom, a baba retardációban van, nem fejlődik. Nem tudjuk mi az oka. Túl kicsike és ha megműtjük, nem biztos, hogy életképes lesz. Ezért várnánk a műtéttel. Nem tudjuk, mit tegyünk. – hangjából valamilyen bizonytalan félelmet véltem kihallani.

     Hasonló komolysággal, de erős határozottsággal és sztoikus nyugalommal így válaszoltam:

– Adjunktus úr! Én szóltam. A többi az önök dolga.

     Éppen kezét mosta, hátrakapta a fejét és rám meredt. Majd rövid csend után kimondta a döntő szót:

– Szólok a főorvosnőnek, hogy jöjjön be. Előkészítjük a műtétre. – és szólt a nővérnek.

     Bejött az orvosnőm.

– Klára, mi a baj, mit érez? – kérdezte aggódó arccal.

– Főorvosnő, úgy érzem, a baba haldoklik. Mintha fuldokolna. – válaszoltam sírással küszködve.

     Komolyan nézett rám. Megszokta, hogy mindig őszinte vagyok, de soha nem jajgatok, nem sírok, nem panaszkodom. Tudta, hogyha ezt mondom, annak komoly, nyomós oka van.

– Klára, én hiszek magának. Nem várunk tovább!

     Megkérdezték, mi lesz a baba neve? Mondtam: Sára.

– És ha kisfiú? – kérdezték.

– Kislány lesz! – erre kimosolyogtak. Be kellett diktálnom egy fiú nevet is.

     Arra a napra előzőleg magzatvíz vizsgálatot jegyeztek elő. Semmit sem tudtam arról, milyen veszélyeket rejt ez magában. A vérzés azonban meggátolta az orvos terveit.

     A műtét előtt még sikerült telefonon elérnem férjemet, s mivel ő is szívbeteg, hogy ne izguljon nagyon, csak annyit mondtam, hogy egy magzatvíz-vizsgálat lesz, de nagyon kértem, siessen be mielőbb.

Ezután kaptam egy nyugtató injekciót, majd szólítottak és bekísértek egy hideg folyosón a műtőbe.

Zöld csempék – rideg, enyhén zöld falak. Fáztam.

Nem féltem!

A hordozás (folytatás)

     Harmadik hónapot betöltöttem, amikor ismét álmot láttam.
     Egy szép kert belső terében álltam, nyitott oszlopcsarnok közepén. Egyedül voltam, mégsem éreztem, hogy egymagamban vagyok. Olyan érzésem volt, mintha sokan lennének ott, de senkit sem láttam. Szemem előtt egy nagy fényes üvegszerű gömb volt, ahonnan egy gyermekhangocska szólt hozzám. Valamit közölt velem, amire sajnos felébredésem után nem emlékeztem. Tudtam, hogy fontos a tartalma, próbáltam felidézni, de nem sikerült.
Amikor a gyermek befejezte mondanivalóját, bátortalanul így szóltam hozzá:
– Szabad megkérdeznem, kisfiú vagy-e vagy kislány?
     Egy pillanatnyi csend után egy öntudatos, határozott választ hallottam:
– Lány vagyok, édesanyám!
     Szívemet valamilyen édes érzés hatotta át, elmondhatatlan és leírhatatlan. Felébredtem. Könnyekre fakadtam. Férjem is akkor ébredt.
– Képzeld, a babáról álmodtam! – mondtam neki örömtől sugárzó arccal.
– Én is! – kiáltott fel férjem – A pólyázón volt egy fekete hajú kisbaba, pelenkáztam! De nem láttam, kislány-e vagy kisfiú?
– Lány! Ő egy lány! – mondtam meghatott, könnyes szemmel. – Egymás nyakába borultunk és mindketten elsírtuk magunkat.
     Gyermekünk bejelentkezett nálunk! Ez volt az ő első köszöntése. Ma sem értem, miért kérdeztem rá a nemére akkora tisztelettel? Talán egy Élet megszületése váltotta ki a tiszteletet bennem?
     Még bejártam dolgozni, emlékszem, az álomtól fogva minden nap beszéltem hozzá, dédelgettem. Nem egyszer ültem munkahelyemen mosolyogva és arra a határozott, bátor hangocskára gondoltam, aki szólt hozzám. Ilyenkor könnyes lett a szemem. Ott csengett a szívemben, s hallani véltem őt újra meg újra.
Tény, hogy komoly lélek lesz a lányom, egy jellem, egy egyéniség – és úgy véltem, hogy Isten feladattal bízta meg őt.
     A negyedik hónap elején abbahagytam munkámat, kicsit sajnáltam is, mert szerettem amit csináltam. Fizikailag azonban kíméletre szorultam – veszélyeztetett terhesként.
Orvost kezdtem keresni.
     Az Üllői úti klinikára küldött egy barátnőm, az osztály szép, rendezett volt, az orvos figyelmes és udvarias. Mégis belül úgy éreztem, ez a hely nem nekünk való. Itt meghalnánk. Végül az Anyavédő Központba mentem el, ahová egy másik barátnőm ajánlott be, gyermekeit ott szülte.
     Az orvosnő szimpatikus volt, de a környezet kissé lehangoló, a kórház nem volt se szép, se oly rendezett mint a klinika. A szívemben mintha egy hang szólalt volna meg: „Itt sok szenvedés vár rátok, de megmenekülhettek.”
Így aztán maradtam.
     Mobilis, aktív egyéniségemnél fogva nehezen bírtak velem, sokat jöttem-mentem, intézkedtem, s hogy a baba mindennel el legyen látva, tettem-vettem, pakoltam-rámoltam és rendeztem, egyszóval keveset pihentem.
     Már a 7. hónapban jártam, amikor fokozódtak folyamatos rosszulléteim. Orvosnőm úgy döntött, hogy kórházba kell feküdnöm.
     Akkoriban még nem kaptunk konkrétan mutatkozó ultrahang felvételeket a magzat neméről sem, így csak annyit láttak, hogy a baba kisebb a kelleténél, s hogy nem fejlődik rendesen.
     Néhány nap után kikönyörögtem magam a kórházból és megígértem, hogy pihenek és jelentkezem a kért időpontban.
     Egyik nap este nagyon rosszul lettem mosogatás közben, azt hittem meghalok. Esett a hó. Azóta is hóesés előtt minden esetben rosszul vagyok. Rossz érzés kerített hatalmába. Anyám jutott eszembe. Másnap táviratot kaptam vidékről, rövid közléssel: "édesanyád meghalt éjszaka keringési szívelégtelenségben".
     Leestem a fotelba, s csak néztem a táviratot. Uram, nem tudtam mellette lenni! S a bűntudat úgy zuhant rám, mint egy nagy viharban letört faág... (folyt. köv!)

2. A hordozás

     Menyasszony koromban egy csodálatos álmot láttam: hídon sétáltam át, a nap ragyogóan sütött, nyárias idő volt. Kézenfogva vezettem egy kicsi fiút, haja szőke volt, bőre fehér, szemei k ékek, oly szép volt és oly kedves – tudtam, hogy ő az én kisfiam. Boldogan mentem vele. A távolba nézve megláttam a levegőben egy kicsi lányt, vékonyka volt, haja barna, arcát nem tudtam kivenni, mert túl messze volt.
     Férjhezmenetelem után szinte azonnal állapotos lettem. Biztosan tudtam, hogy kisfiam lesz, az a szép és kedves gyermek, akit a hídon vezettem.
Szívbetegségem miatt császárműtéttel szültem meg őt. A műtét után nehezen jöttem rendbe, s az orvosok nem ajánlottak több gyermeket. Mivelhogy férjem is szívbeteg volt, nem mertünk próbálkozni – , de nem szedtem fogamzásgátlókat.
     Bence testvérke után vágyódott és nekem fájt a szívem, hogy kérését és szívünk vágyait nem tudjuk teljesíteni. Azokban az években el sem tudtam képzelni, hogy kisfiamhoz hasonló jó, szép, drága gyermek születhet, s hogy szeretetemet képes leszek megosztani egy másik gyermekkel is.
     1979 nyarán rosszul lettem, éppen tervezett nyaralásunk előtt. A nőgyógyász azt mondta, nincsen baj, csak valamiféle rendellenesség; erős gyógyszert írt fel. A Balatonra utaztunk Füredre, remélve, hogy elmúlik. Ott azonban mintegy hullámszerűen erősödtek a hányingerek, semmilyen szagot nem bírtam elviselni, minden kijött belőlem bármit ettem vagy ittam és már alig bírtam járni. Májgyulladásra gyanakodtak. Kollégákkal együtt nyaraltunk, úgy vittek egyik rendelőből a másikba, de sehol nem tudtak mondani semmit, míg végül elkerültem a nőgyógyászhoz. A főorvos kedvesen fogadott, majd a vizsgálat után közölte:
– Asszonyom, ön terhes, de még van ideje elvetetni! Ajánlom, tegye meg mielőbb. Sajnos terhességi vészes hányásaival kórházba kell vitetnem, a magzat el fog halni és a maga élete is veszélyben van. Ha így folytatódik…nézze, én kardiológus vagyok. Az ön szíve beteg, asszonyom. Nem ajánlom a magzat kihordását.
– De főorvos úr, hiszek Istenben. Megtartom a gyermekemet, bármi történik is. – mondtam neki kissé rémülten.
     Ő kezét nyújtotta, lesegített, majd megbecsüléssel hangjában ezt mondta:
– Minden segítséget megadok önnek! Ha így döntött, naponta adatok injekciót magának, hogy a hányások megszűnjenek.
     Ezt követően a két hét nyaralásunk alatt naponta vittek injekcióra. Nem sokat bírtam fent lenni, de a hányások lassan megszűntek, így kissé erőre kaptam.
     Hazatérve elmentem az orvoshoz, aki azonnal ki akart írni, mint veszélyeztetett terhest. Akkoriban egy iskolaigazgató mellett dolgoztam és a tanév kezdetén nem akartam főnökömet azonnal otthagyni. Őszintén feltártam előtte, hogy állapotos vagyok, haza kell mennem és sokat kell pihennem, de amíg nem talál helyettem valakit, kitartok. Leültetett és nagyon komolyan lelkemre kezdett beszélni: ne szüljem meg ezt a babát, gondoljak a kisfiamra, itt marad majd anya nélkül, férjem feleség nélkül.
     Akkor még kommunizmusban éltünk, jóllehet már a vége felé járva inkább az utóhatásait nyögtük. Egy középiskolában nehéz volt Istenről beszélni, én mégis megtettem. Bevallottam hitemet és kereken megmondtam, a gyermeket vállalni fogom. Hiszem, hogy Isten akarata szerint történik minden s azt is, hogy Ő majd segít.   Vitatkozni kezdtünk, főnököm ráállt az én síkomra és azzal érvelt, hogy: „ezt magától Isten sem akarja, mert ez öngyilkosság”. Próbált meggyőzni – mégis, végül tisztelettel váltunk meg egymástól.
     Apám felesége olyannyira féltékeny volt rám, hogy elzárta előlem apámat, találkozásaink ritkák és rövidek voltak. Édesanyám betegen – testvérem nem volt. Apai nagymamám élt még, de vidéken, 80 év fölötti korban. Anyám rémülten kérlelt, ha meghalok, nem bírja ki nélkülem, apám rettenthetetlen módon harcolt „ostobaságom és vakhitem” ellen. Anyósomék szintúgy: mit akarunk mi szívbetegen? Mi lesz Bencével és az ő fiukkal?
Végre a nagymama és férjem keresztmamája megértéssel fogadták a hírt és ez jólesett.
     Férjem Dénes természetesen mellettem állt, bár nagyon aggódott – szeretett kisfiam „felnőtt” módon viselte a tudatot, hogy édesanyja életveszélyben van, titkolni sem lehetett. Tíz éves volt; de segítő, jó szívével olyan volt nekem, mint egy bátor védelmező kis harcos. (folyt. köv!)

Álmok (folytatás)

     Másnap, szeptember 9-re virradóan nagymama jelent meg álmomban. Ismét holtfáradtan zuhantam ágyba, és hirtelen újra a régi-hazámban, a régi-otthonban találtam magam.
A konyhában nagymama állt, fiatal volt és szép, gyönyörű öltözékben, ezüst medálos láncokkal a nyakában. Boldogan, hogy láthatom, megöleltem, megcsókoltam, ő mosolygott.
Megkérdeztem tőle:
− Nagymama, mi történt veled, amikor meghaltál?
     Meglepődve tekintett rám:
− Én nem haltam meg! – válaszolta enyhe megütközéssel hangjában.
     Zavarba jöttem és korrigáltam szavaimat:
− Jó, akkor amikor eltávoztál?
− Egy kórházszerű szanatóriumban voltam. Pihentem, és gyógyultam.
− Drága nagymama, te beteg voltál és én nem látogattalak meg?! − kiáltottam.
− De kislányom, ne beszélj butaságot, hogyan látogathattál volna meg?
− És nagypapa? Vele mi történt, amikor eltávozott?
− Ő is ilyen szanatóriumban pihent és gyógyult.
     Olyan érzésem volt, mintha nagymama azt akarta volna mondani, hogy angyalok kezelték és segítettek neki, gyógyították lelkének fájdalmas sebeit, mert szüksége volt rá ahhoz, hogy utána jól láthassa magát, felismerhesse és megbánhassa mit tett rosszul.
     Bensőmben pontosan tudtam, hogy miről van szó, hogy a lélek csak úgy állhat teljesen Isten elé, amikor már tisztán látja önmagát. Amikor őszintén bocsánatot kérhet Tőle azokért, amiket nem tett jól, vagy amiket elmulasztott földi élete során. A felismeréshez azonban szükséges a lélek gyógyulása. Gyógyulása a fájdalmas emlékekből. Máskülönben csak homályosan képes látnia önmagát.
Isten a Tükör. Belenézünk és mi ítéljük meg saját magunkat, Ő csak hozzásegít a felismeréshez, hogy rátaláljunk végtelen szeretetére. Ezért a léleknek meg kell tisztulnia. Isten szeretetét, világosságát csak tiszta szívvel vagyunk képesek elviselni. Amikor szemünk rossz, szinte fáj a napfénybe kimenni. Így vagyunk lelkünkkel is.
− És most hol vagy? – kérdeztem nagymamát.
− Már jó helyen vagyok. (Éreztem, ha nem is mondta így: a Mennyben van.)
− Nagypapa is? − kérdeztem gyorsan.
− Igen, ő is!
− Együtt vagytok?
− Nem. Nem vagyunk egy helyen, de gyakran találkozunk.
− És te nagymama mit csinálsz? – kedvesen rám mosolygott:
− A meg nem születhetett gyermekek lelkével foglalkozom.
     Szíven érintettek szavai, egyben elcsodálkoztam, szokatlan foglalkozás…,de nem kérdeztem tovább. Később ötlött fel bennem, hogy nagymamának egyetlen gyermeke születhetett, az is későn. Ő pedig egész életében sok gyermek után vágyódott, rajongva szerette őket.
     Nagymama ezután egy erős kávét főzött nekem, olyan finomat, amilyet életemben soha nem ittam, se előtte, se utána. Majd főzeléket rakott elém, mint egykoron, amikor régi-kedves teraszunkon megebédeltem. Közben láttam, hogy odakint milyen szépen süt a nap. Mondtam nagymamámnak, hogy kimennék a kertbe, és ugye nem haragszik, ha nem segítek elmosogatni. Így válaszolt:
− Menj csak kislányom és pihenj, mert már nincsen sok időd!
Szavait félreértve nyakába ugrottam, és örömmel mondogattam:
− Akkor hamarosan találkozunk édes nagymama, látni foglak, és velem leszel? Ő azonban nem szólt semmit, csak mosolygott.
     Lesiettem a lépcsőkön, élvezve a régi-kert szépségét és hangulatát. Majd felébredtem.
     Álmaim, melyek inkább misztikus élményeknek nevezhetők, semmint közönséges álomnak, szívemben égtek. Nem tudtam elfelejteni őket soha. De más álom is járt a fejemben, amikor a Szűzanyát láttam.
Vajon miért jött el hozzám Ő, Isten Anyja és ki volt a gyermek? A kis Jézus talán? Nem úgy nézett ki. Vagy mégis? A kedves gyermekarc komolyan tekintett le rám, és valamennyire édesanyám kiskori képeire emlékeztetett – azonban erre jóval később jöttem rá. AKKOR még talány volt ez – félretettem megfejtését. Gondolataimban vissza-visszatért nagymamával való beszélgetésem, mondatai, kedves, jóságos lénye, vigyázó szavai, gondoskodása. Mindaz, amit néhány válaszán át kaptam Odafentről.
     Felmerült bennem: meg fogok halni? Nagymama azért jött, hogy tudassa velem, földi életem véget ér? Akkor miért láttam Őt, a szépségest és a gyermeket? Azonban még ez a végsőkre való rágondolás, ez a kérdő kétség sem űzte el belőlem a boldogságot: láthattam az Istenszülőt és a drága nagymamát. (folyt.köv!)

1. Álmok

     Lakásunkban minden a feje tetején állt, parkettát cseréltek. Csak kempingágyon tudtunk aludni a hallban, de nem hagyhattuk magára a lakást, sem a munkásokat. Én abban az évben még kórházban dolgoztam, halálos fáradtan mentem be kora reggel, de amikor a betegekkel kellett törődnöm, feléledtem. Mindig szerettem a betegeket.
     Ugyan már szeptember volt, de kései nyárként meleg, majdnem hőség árasztotta el a fővárost.
Estére férjemmel együtt csak bezuhantunk az ágyba. Mélyen és azonnal elaludtam azon az éjjelen. Ekkor lepett meg az álom, olyan álom, amire véletlenül se mertem volna gondolni.
     Álmomban ott jártam, ahol gyermekkoromat töltöttem, ahonnan sohase kívánkoztam volna elmenni, ahol boldog voltam és védettségben éltem jóságos nagyszüleim szeretetében. Mindig vissza-visszakívánkoztam a kényszerűségben elhagyott helyre, aminek örömét nagymama gyorsan lefolyó betegsége, majd halála oltotta ki. 13 éves voltam akkor. A halál eltiporta gyermekkoromat és az többé soha nem tért vissza. Szüleim 3 éves koromban váltak el, nagyszüleim neveltek – életem tehát 13 éves koromban gyökereiben megváltozott.
     Álmomban a régi-kedves utcában jártam, egy ismerős családdal beszélgettem. Kiabálást hallottam, kirohantam az utcára, ahol már össze-vissza futkostak a lakók: ”tűz van, tűz van!” hallottam mindenhonnan és láttam a szaladgálást, a vödröket.
     Az égre néztem, ahol pirosas-rózsaszínes lángnyelvek csaptak fel és közöttük az egész eget betöltően egy hatalmas, szépséges Madonna állt, karján egy mezítelen kisgyermekkel. Lenyűgözve álltam, meg sem bírtam mozdulni. A gyermek komoly tekintettel lefelé nézett, egyenesen rám. A Madonna szeme csukva volt. Elmerültnek és fenségesnek láttam.
     Senki emberfia nem tudná lefesteni, vagy szoborba önteni szépségét. Ruhája enyhén rózsaszín, fejét is beborító köntöse királykék volt, melyből kissé kilátszott sötét, feketébe hajló haja.
Istenem, csak láthatnám a szemét! – gondoltam. S amint gondoltam, már ki is nyitotta szemeit, és rám tekintett. Gyönyörűséges, mélykék, bársonyos, mandulavágású szemei voltak – Isten végtelen szeretete ragyogott benne.
Ha kicsit is szeret – gondoltam – rám mosolyog, és ebben a pillanatban szelíden elmosolyodott.
     Felébredtem. Inkább úgy mondanám, magamhoz tértem. Egész testemben remegtem. Extatikus állapotban lehettem. Feltartóztathatatlanul hullottak könnyeim, felültem a kempingágyon.
     Ezután jöttem rá, szeptember 8-a van, Mária születésnapja, Kisboldogasszony ünnepe.
A sok munkában elfeledkeztem Őróla, de Ő nem feledkezett meg rólam. (folyt köv!)

(Igaz történet!)

Bevezetés

Kedves Olvasó!

     A következő történet megfelel a valóságnak. Nem tettem hozzá semmit és nem vettem el belőle semmi lényegeset. A neveket megváltoztattam, dátumokat töröltem: ezt családom kérésére tettem.

     Életem legnagyobb csodáját tárom fel a nyilvánosság előtt. Ezért a csodáért hálás szívvel mondok köszönetet mindenekelőtt Istennek, aki megteremtett, aki egy új és rendkívüli Élettel ajándékozott meg.

Másodsorban az Istenszülő Máriának, akinek oltalmazó keze a kezdetektől rajtunk nyugodott, s szépséges tekintetét nem vonta el tőlünk.

Harmadsorban köszönöm férjem kitartó szeretetét, hogy egységben élhettük meg ezeket a küzdelmes, mégis áldott időket.

     Köszönetet mondok a már felnőtt fiamnak, aki 11 éves gyermekként türelmes, szerető szívvel állt kishúga mellett, ezzel támogatva bennünket.

     Köszönöm a szülész főorvosnő (Dr. Zsurovits Edith) megértését, aki nem az orvosi szabályokat követte, hanem figyelembe vette az anyai intuícíót. Példát mutatott együttérzéséről mint ember és mint orvos.

Ugyanígy megköszönöm Dr. … Máriának mint kiváló orvosnak és jó embernek kitartó fáradozását.

Külön hálásan emlékezem meg Dr. Kiss Turay Teréz gyermekorvosnő barátnőmről, aki már az Örök Hazába költözött. Mit is tudtam volna tenni nélküle? Nem volt édesanyám, nem állt senki mellettem abban a súlyos, nehéz időszakban komoly jótanácsaival, javaslataival – egyedül ő.

     A Teremtő gondoskodik gyermekeiről: eszközöket küld, akik gyakorta angyaloknak tűnnek az életünkben, bár emberek. Mégis, ők – a saját égi őrangyalunk mellett – „őrangyalaink” földi zarándoklásunk alatt.

Köszönet illeti meg őket, mindnyájukat.

     Mi is földi őrangyalai vagyunk másoknak, amikor segítséget nyújtunk egy-egy bajbajutottnak, vagy amikor éveken át kísérjük egy embertársunk, barátunk, testvérünk életét nehézségei közepette; vigasztalásul, enyhülésül, bátorításul.

     Rövid bemutatkozásként itt meg kell jegyezzem: keresztény nevelésben részesültem, katolikus vagyok. Mégsem mondanám köznapi értelemben véve vallásosnak magam, mert ez a szó számomra régmúlt idők szabályos, zárt kereteit szimbolizálja. Mély, bensőséges Isten-kapcsolatom van, erős hitem, és gyakorlom a gyökereimből felszívott tudást. Törekszem megélni az Evangéliumot, különösen is sokat mond számomra Jézus legnagyobb parancsa, a: „legyenek mindnyájan egy.”

Nekem ez a mondat megnyitotta a horizontot. Ennek megsejtését igazolta bennem Chiara Lubich, a Fokolare mozgalom alapítója.

     Ennélfogva távol áll tőlem az előítéletekből és megkülönböztetésből származó ítélkezés, annak minden formája és módszere – emellett azonban kitartóan őrzöm katolikus identitásomat.

Az egység nem jelent szinkretizmust, hanem a közös igazságok felismerésén alapuló tiszteletet és békét. Ha az ellentéteken rágódunk, soha nem kerülünk közel a másik emberhez, így a más vallásúakhoz sem.

Az egyveleg zavarokat idéz elő. Nem önthetjük össze a spenótot egy lekváros tésztával, vagy a kakaót egy húslevessel. Mindegyik jó lehet önmagában, ha más és más ízekkel is, de egybeöntve rettentő gyomorrontást okoz.

     Azt azonban hiszem és tudom, hogy óriási erőforrást jelent az Eucharisztia és az Isten Anyjának jelenléte az ember életében. S nemcsak erőforrást, hanem a nehézségek elviseléséhez nagy könnyebbséget.

Most szeretettel köszöntöm mindazokat, akiknek szívét megérintik az olvasottak.

Ha olykor minden kilátástalannak, reménytelennek tűnik is egy-egy életszakaszban, egy-egy súlyos esemény kapcsán, bízzanak a Teremtő Istenben. Hiszen Ő teremtett, Ő az Égi Édesapánk. Természetes, hogy mindnyájunkat végtelenül szeret és meghallgat minket. S ha kedves előtte kérésünk, teljesíti azokat.

H.Mária 

A pápa aggodalommal figyeli az iraki dzsihadisták erőszak-cselekedeteit

Ferenc pápa folyamatosan követi az iraki helyzet alakulását és lélekben közel áll a szenvedő lakossághoz – tette közzé az Perzsa-öböl országainak apostoli nunciatúrája, miközben a konfliktus egyre súlyosabbá válik. A Vatikáni Rádió tudósítása.

Az ENSZ tömegmészárlásról beszél, Obama amerikai elnök stratégiák kidolgozását javasolja a dzsihadista csoportok előretörésének megállítására. 

Egyelőre megfékezhetetlennek tűnik az ún. Irak és Levante iszlám állam szunnita lázadóinak harca, akik az ország északi részén területeket foglaltak el. A hadsereg tehetetlen, az ENSZ szerint száznál is többen életüket vesztették. Drámai a humanitárius helyzet: ötszázezren már elmenekültek Moszul környékéről, amelyet elfoglaltak a terroristák. Negyvenezren elhagyták Tirkit és Samarra településeket. 

Magyar Kurír

Imádkozzunk és böjtöljünk főpapjainkért!

A "PRAY AND FAST FOR OUR BISHOPS" amerikai kezdeményezéshez csatlakozunk, egy "magyarított" változattal! Az eredeti szándék szerint, minden héten egy szent főpap égi közbenjárását kérjük, földi Egyházunk vezetőinek többletkegyelmi segítésére Istentől! Az angol nyelvű változat (lásd) 32 héten át tart, a magyar változatban kiterjesztettük az egész évre, vagyis mind az 52 hétre! Hogy e közbenjárás kiesdésére miért van szükség – nem lehet kétséges –, sem annak aki a Világegyház állapotát szemléli, sem annak aki e blogot rendszeresen olvassa!
     Veszélyes időket élünk ugyanis! A világ nekirontott az életnek, a családnak és a vallásszabadságnak. Évente, több mint 50 millió magzatot áldoznak fel a halál kultuszának oltárán. A házasságot és a családot megtámadták azok, akik gyermekeinket természetellenességre akarják nevelni. Nem kevésbé kikezdték a szeretet értelmét, sőt magát a szentségi alapokat is ki akarják forgatni. Vallásszabadságunk óhatatlanul kicsúszhat kezünk közül, amikor a világ vezető politikusai – még a magukat keresztényeknek vallók is – hitünk liberalizálására vagy megtagadására akarnak rávenni, miközben az egyházi evangelizáció egyre erőtlenebb.
     Erős és szent püspökökre van tehát szükségünk, olyan püspökökre, akiket hősies erények töltenek el, akik átvezetnek minket ezen a sötét időszakon, akik képesek szembeszállni a világ erőszakos nyomásával. Olyan püspökökre van szükségünk, akiknek van tekintélyük és bátorságuk visszahívni az áruló politikusokat, figyelmeztetik őket felelősségükre és hősként védelmezik Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat.
Megvannak ezek a püspökeink, mert Isten nevükön nevezte őket. Nekik azonban szükségük van ránk. Szükségük van az imáinkra, áldozatainkra és böjtjeinkre. Mi azonban segítő szándékaink nyomatékolására a Szent Püspökök közbejárást kérjük számukra.
Csatlakozz kampányunkhoz! Közös imával és böjttel esdjük ki Istennél a kegyelmet pásztorainknak, hogy megvédhessék nyájukat!

Miért szükséges az imádság mellé a böjt?
     Azért, mert minden szeretetből hozott áldozat – így a böjt is –, nyomatékozza imaszándékunk komolyságát! Maga az Üdvözítő mondta: „Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29)
     „A történelem folyamán a katolikus hívek szükség idején imával és böjttel kérlelték Istent, mert ezek segítségével  közelebb kerülhetünk az Úrhoz, rávezetnek minket az Ő akaratának teljesítésére és imáink meghallgatása révén elnyerjük az Ő támogatását.” (Chaput érsek)
     Mint Krisztus testének és Egyházának megkeresztelt tagjai rendszeresen fölajánlhatjuk imáinkat és önmegtagadásainkat, hogy ezáltal mi magunk megerősödjünk, másokat szükségükben támogassunk és a gonoszt kiűzzük az Egyházból. A böjt és az ima egyesít minket a keresztrefeszített Krisztussal, Aki viszonzásul eláraszt minket isteni kegyelmével. A böjt hagyományosan azt jelenti, hogy kevesebbet eszünk. Azonban nem csupán ételről mondhatunk le mindennapjainkban, hanem szórakozásról, társas összejövetelekről, biztos örömet szerző dolgokról. Az is nagyon hatásos, ha olyan – élhető – cselekményekről mondunk le, melyek akár rabul ejtő szokássá is fajulhatnak, lassan elhangolva lelkünket Istenről vagy túlzásában, egyenesen a bűnre vezetnek!
     Kedves Olvasó! Az esztendő minden hétfőjén megjelenik ez a felhívás, más és más szent Apostol, Püspök, Bíboros vagy Pápa képével, mintegy az Ő közbenjárásukat kérve azon a héten, egyházi vezetőink megsegítésére! A hétfői böjt, azonosítható a Szeretetláng üzenete által meghirdetett – éppen a szenvedő papi lelkekért – felajánlott szándékkal. (Lásd Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadás I/30-31)

     Ajánlott ima a napi rózsafüzér (de legalább egy tized), lehetőleg a Szeretetláng fohásszal (benne vagy a végén): Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Majd imánk befejezésül mondjuk el az alábbi három könyörgést!
     1) Mindenben védelmezd Uram püspökeinket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket
szent jelenléteddel, hogy a Te békéd, örömöd és szereteted töltse el őket!
     2) Uram, gyújtsd föl püspökeink szívében a szeretet lángját, hogy úgy tekintsenek a rájuk bízott nyájra, mint lelki gyermekeikre és engedd, hogy Hozzád hasonlóan, mint szerető atya szolgálják őket!
     3) Mennyei Atyánk! Kérünk, áldd meg püspökeinket, akik Téged és a Szentlélekkel eltöltött Egyházadat szolgálják. Védd meg őket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket szent jelenléteddel! Amen

Iraki keresztények: „Halálra vagyunk ítélve, imádkozzatok értünk!”

Az Iraki és Levantei Iszlám Állam fegyveresei elfoglalták Moszul városát, félmillió menekült keres szálláshelyet, a kolostorok, templomok is a lázadók kezére kerültek. A Vatikáni Rádiónak Moszul káld püspöke nyilatkozott a helyzetről.

Irakban folytatódik a dzsihádisták előretörése. Az iszlamista fegyveresek csütörtökön délelőtt már kevesebb mint száz kilométerre voltak az iraki fővárostól, Bagdadtól, miután a hét elején villámgyors műveletekkel nagy területeket foglaltak el az ország északi részén. Az ENSZ elítélte az erőszakot és Irán is késznek mutatkozik a terrorizmus elleni küzdelemre a szomszédos Irakban. Drámai a helyzet Moszulban, ahol a menekültek száma eléri a félmilliót.

A Vatikáni Rádió telefonon érte el a város káld püspökét, Emil Shimoun Nonát. „Majdnem minden család úgy menekült el a városból, hogy semmit nem tudott magával vinni. Megpróbáltak számukra a Ninivei-fennsík falvaiban helyet találni: vannak családok, akiket a hittantermekben, a templomi helyiségekben, vagy régi házakban szállásoltak el. Kurdisztán közelében sátrakban helyezték el őket. A helyzet azonban nem megnyugtató és ha a napokban nem változik, ezeknek az embereknek sürgős segítségre lesz szüksége” – mondta a Vatikáni Rádiónak a moszuli káld püspök.

A helyi lakosság, köztük sok muzulmán is megtesz minden tőle telhetőt a menekült családok érdekében, de önerőből ez a segítség nem fenntartható, mindenképpen szükség van még élelemre, vízre és egyéb alapvető cikkekre – főként, hogy a térségben nagy a meleg. A moszuli főpásztor elmondta, hogy az egyik templomukat kirabolták. Egyelőre nem tudni, hogy fegyveresek vagy rablók az elkövetők. A templom közelében lakó muzulmán családok igyekeztek megvédeni a templomot, de aztán amikor néhány nappal ezelőtt fegyveresek törtek be a templomba, mindent elvittek onnan. Egy másik épületet fölgyújtottak, amely korábban az örmény egyházhoz tartozott, és Moszul eleste előtt a hadsereg állomásozott benne. Sajnos ma a fegyvereké a szó.

Emil Shimoun Nona iraki káld püspök a Vatikáni Rádió hullámain keresztül kéri, hogy térjen vissza a béke Moszulba és egész Irakba, hogy az emberek nyugodtan élhessenek.

A Sant’Egidio Közösség is felhívással fordult a nemzetközi közvéleményhez: állítsák meg a humanitárius katasztrófát Irakban. Az ország északi részén és különösen Moszulban a szélsőséges erőszak elharapózása veszélyezteti a vallási integráció és a szociális fejlődés sikerét, amely a keresztények és a muzulmánok közötti együttélésen és közreműködésen alapszik, amely példaként szolgált egész Irak számára. A Moszulból érkező hírfoszlányok szerint ismét a keresztények esnek áldozatául a terrorizmusnak és az öldöklésnek. Ezért a nemzetközi közösségnek és az iraki kormánynak mindent meg kell tenniük azért, hogy véget vessenek az erőszak örvényének, mely úgy tűnik, ketté akarja szakítani a közel-keleti országot. Humanitárius segítségre van szükség, méghozzá azonnal, mivel már több százezer menekültről van szó, nagyrészt kisgyermekes családokról. Számos szent hely, templom és kolostor is a lángok martalékává vált.

Meg nem erősített hírek szerint Moszultól keletre felrobbantottak egy épülő templomot. Mar Behnam kolostora, az asszír kereszténység egyik legősibb, 4. századra visszanyúló épülete is az Iraki és Levantei Iszlám Állam fegyveresei kezébe került.

A Vatican Insider beszámol arról, hogy egy moszuli domonkos rendi szerzetes, aki a Ninivei-fennsíkra menekült, így írt elöljárójának: „Karakosht ellepték a menekültek, nincs mit enniük, nincs szállásuk. Az ellenőrző pontok és a kurd katonák nagyon sok menekültet visszaküldenek Kurdisztán határáról. Amit látunk, amit megélünk ezekben a napokban, az nem más, mint egy igazi katasztrófa. Mar Behnam kolostora és más templomok a lázadók kezére kerültek. Ide is elérkeztek, öt perce törtek be Karakoshba. Körülvettek, halálra vagyunk ítélve... Imádkozzatok értünk! Nem tudok többet írni... itt vannak a kolostor közelében.” (Magyar Kurír)

A szerkesztő kérdései: 1) Valóban olyan tűrhetetlen diktátor volt az a Szaddam Husszein, akinek uralma alatt béke volt és nyugodtan lehetett sétálni az utcán? Arról a "diktátorról" beszélek, aki 10 év alatt nem végeztetett ki annyi embert, mint  ma EGYETLEN NAP terrorcselekményeinek az áldozata!? 2) Ilyenkor hol vannak a világ emberjogi harcosai? Hol vannak azon vezető államok kongresszusi tagjai, akik pl. képesek összeülni – illetékességük hiányában is – egy felfújt álhír kapcsán is, ha egy nekik nem tetsző államot lehet rossz hírbe hozni?! 3) Most akkor, ki van kivel és főleg milyen erkölcsi alapon? Nem beszélve arról, hogy valakik Isten előtt felelnek majd ezért a helyzetért (is)? Az Úr irgalmazzon nekik!

Barsi Balázs: Újjáteremtő Lélek

Barsi Balázs szerzetes, pap, a sümegi ferences kolostor elöljárója könyvében rámutat: az embernek nemcsak gondjai és feladatai vannak, előbb-utóbb léte egészével, élete értelmének kérdésével is szembetalálja magát. Ha pedig ezen eltűnődik, egészen biztos, hogy találkozik a Szentlélekkel, „mert nem csupán porból, hanem Lélekből is vagyunk”.

     A kötet szerzője megkülönbözteti az önzést az önszeretettől, hangsúlyozva, hogy az előbbi bűn, az utóbbi viszont az Istentől akart legalapvetőbb törvény. A tiszta önszeretetre azonban csak az ártatlan gyermek képes. „A felnőttben elromlik az önszeretet, minthogy életünk alakulása legtöbbünket meggyőz arról, hogy nem vagyunk méltók a szeretetre.” A még ártatlan és tiszta gyermek viszont még hisz abban, hogy őt lehet, sőt kell is szeretni, mégpedig „végtelenül”. Ha ugyanis a szeretet nem végtelen, akkor nem is szeretet. Erre utal Jézus, amikor azt mondja: „Aki nem úgy fogadja Isten országát, mint a gyermek, nem jut be oda.” (Mk 10,15) Az Isten országába történő belépés ugyanis annak elfogadása, hogy Isten „szeret minket, feltétel nélküli és érdemeinktől független szeretettel”.

     Barsi Balázs leszögezi: nem lenne születés a földön, ha Isten nem lenne Szentháromság. Isten azonban három személy: Atya és Fiú és Szentlélek. „Az Atya megismeri magát, van magáról egy képe, ez a kép azonban nem tárgyi valóság, hanem egy másik személy, a Fiú, aki viszontszereti őt. S ez a Szeretet, amellyel viszontszeret, szintén nem valami, hanem valaki, a harmadik személy. A Szentlélek. Az Atya öröktől fogva szereti a Fiút, és a Fiú öröktől fogva viszontszereti az Atyát.”

     A szerző emlékeztet rá, hogy az emberi személy teremtése pillanatában megkapta a Szentlelket, akit még nem ismert: „Az Úristen megalkotta az embert a föld porából, és orrába lehelte az élet leheletét, és az ember élőlénnyé lett”. (Ter 2,7) Azt, hogy itt egy „őspünkösdről” van szó, a feltámadt Krisztus igazolja: amikor megjelent tanítványainak, így szólt hozzájuk: „Vegyétek a Szentlelket!” (Jn 20,22)

     A szerző rámutat: az első ember Isten belső életéből részesült, s bár még nem ismerte, mégis kapott a Lélekből. „Mert azért teremtette Isten az embert saját képére és hasonlatosságára, hogy egykor felvehesse örök, benső, isteni életébe. Isten az ember iránti szeretetét kezdettől fogva kiárasztotta az ember szívébe a Szentlélek által.” Ezért az Istentől eltávolodott, hitetlen és gonosztevő ember is csak azért tud élni, mert működik benne a kezdetben adott Lélek. „Mert amit mint végső ajándékot ad az Isten, azt kezdettől fogva adja, Istennek az ember iránti szeretete a Szentlélek titokzatos jelenléte által már Ádám szívében, személyében megjelent, mint őseredeti, édes és végtelen vonzás.”

     Jézus Krisztus kereszthalálát és feltámadását követően a felebaráti szeretet mércéje többé nem az önszeretet, hanem a megváltó Isten keresztet is elviselő szeretete. Ezért mondja az Úr az utolsó vacsorán: „Szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek egymást!” (Jn 13,34) Erre képességet is adott nekünk, amikor elküldte a Szentlelket, aki maga a Szeretet. Ő tanúsítja az Atya szeretetét irántunk a mi szívünkben, de azt is lehetővé teszi, hogy vele viszontszeressük az Atyát, amint az ő egyszülött Fia teszi. „Isten szeretete kiáradt szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által” – olvasható Szent Pál Rómaiakhoz írt levelében (5,5).

     Barsi Balázs szomorúan állapítja meg, hogy sok katolikus hívő nem ismeri az Isten hatalmát, nem hisz a feltámadásban, nem várja a holtak feltámadását,„Istent csak az evilági dolgok zökkenőmentességét biztosító és hiánypótló automatának tartja”. Pedig aki Istenről nem feltételezi, hogy erősebb a halálnál, „igazából a halált isteníti. Ezért épül ma körülöttünk a halál-isten civilizációja.” A halál-bálvány mögött a sátán áll, akiről tudjuk, hogy kezdettől fogva gyilkos és a hazugság atyja (Jn 8,44). A szerző emlékeztet rá, hogy Szent Pál, aki a damaszkuszi úton látta a feltámadt Krisztust, és akiben Isten kinyilatkoztatta Fiát, így kiált fel: „Halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod? Az Élet elnyelte a halált.” (1Kor 15,54-55)

     Barsi Balázs vallja: nincs annál nagyobb pünkösdi esemény, mint amikor valaki hisz. A csodás események, halottak feltámasztása mind mellékes ehhez képest, mert csak következmény. A hit eseményében a teremtő és Jézust halottaiból feltámasztó Szentlélek működik, aki bennünket is feltámaszt a hitben, mert „senki sem mondhatja, hogy Jézus az Úr, csak a Szentlélek által” (1Kor 12,3). Az az erő pedig, amely a bűnös és hitetlen emberben működik, ugyanaz a teremtő erő, amelyet a Szentlélek kifejt Jézus testének feltámasztásában.

A Szentlélek a hit által új,  „feltámadott életre támasztja az ember személyét”.  Ebben az értelemben kell értenünk Szent Pál kijelentését, hogy „Krisztussal együtt”  feltámadtunk (Kol 3,1). A hit, a remény és a szeretet pedig nem csupán lelki tevékenységek, hanem átfogják az egész embert. A Szentlélek Jézushoz vonz bennünket a hitben, és rögtön Jézus szeretetét is megadja. Krisztusban igazán hinni abban a pillanatban kezdünk, amikor már szeretjük őt. „Az a hit ugyanis, amely nem szereti Krisztust, nem lehet igazi hit. Ezért minél jobban szeretjük Jézust, annál jobban hiszünk is benne, és minél inkább hiszünk benne, annál jobban fogjuk szeretni őt.” (Korda Kiadó, 2014)

(Bodnár Dániel/Magyar Kurír nyomán)

Ferenc pápa: A boldogmondások megmutatják az életszentség útját

Ferenc pápa emlékeztetett arra, hogy a nyolc boldogság evangéliumi örömhíre képezik a kereszténység programját, egyfajta személyi azonosságot adnak. Ha valaki azt kérdezi tőlünk, hogyan lehetnénk jó keresztények, Jézus válaszát itt találjuk meg – mondta pápa –, amely nagyon is szemben áll a mai világ szokásos felfogásával.

„Boldogok a lélekben szegények”, üzeni Jézus, és valóban: a gazdagság nem old meg semmit sem. Sőt, amikor a szív gazdag, amikor nagyon elégedett önmagával, akkor már nincs ott hely Isten szava számára – figyelmeztetett a Szentatya.

A jézusi „boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek” kijelentéssel szemben a világ azt mondja nekünk: öröm, boldogság, szórakozás és mindaz, ami az életben szép! A világ nem ismeri a betegség, a fájdalom problémáját; nem akar sírni, tudomást sem akar venni a fájdalmas helyzetekről és ezért inkább elkendőzi azokat – fogalmazott Ferenc pápa. – Ellenben az a személy, aki olyannak látja a dolgokat, amilyenek, amikor sír a szívében, akkor valójában boldog, mert vigasztalást nyer. Jézus vigasztalása nem azonos e világ vigasztalásával.

„Boldogok a szelídek”, mondja Jézus. A világ kezdettől fogva a háborúk világa – mutatott rá a pápa –, mindenütt veszekedés és gyűlölet. Jézus pedig így szól: semmi háború, semmi gyűlölet, hanem béke és szelídség. Ha én szelíd vagyok az életben, akkor azt gondolják rólam, hogy bolond vagyok, vagy arra gondolnak: te valóban szelíd vagy, de nem is fogod ezzel a szelídséggel a földet megörökölni.

„Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságosságot… és akik üldöztetést szenvednek az igazságért”, hogy megteremtsék azt. Ennél persze sokkal könnyebb belépni a korruptak klikkjébe – figyelmeztetett a Szentatya –, a „do ut des”, vagyis az „adok, hogy adjál” hétköznapi politikájába, hiszen minden csak üzlet. Valóban, mennyi az igazságtalanság, hány ember szenved ezektől?! És Jézus mégis mondja: boldogok azok, akik harcolnak az igazságtalanság ellen.

„Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak.” Azok az irgalmasok – magyarázta a pápa –, akik megbocsátanak és megértőek mások tévedéseivel szemben. Jézus ugyanis nem azt mondta, hogy boldogok, akik bosszút állnak, akik megtorolják sérelmüket, hanem azt, hogy boldogok azok, akik megbocsátanak, akik irgalmasok. Mi mindnyájan azok hatalmas serege vagyunk, akiknek megbocsátottak. Tehát az a boldog, aki a megbocsátásnak erre az útjára lép.

„Boldogok a tiszta szívűek”, mert nekik egyszerű a szívük, tiszta és mocsoktalan. Az ilyen szív nagyon tud szeretni, azzal a szép, benső tisztasággal – mutatott rá a Szentatya.

„Boldogok a békességszerzők” – magyarázta tovább a boldogságokat Ferenc pápa. – Mennyire közös bennünk mégis, hogy béke helyett háborút teremtünk és félreértéseket szerzünk béke helyett. Hallok egy dolgot valakitől, aztán egy másikat, s az előzőt kibővítve: ez a pletykálás világa. A pletykás világ nem teremt békét, ellensége a békének, nem is lehet boldog. Boldogok ellenben az igazságosságért üldözöttek. Sok embert azért üldöztek, mert harcoltak az igazságosságért. A boldogmondások sora életprogram, amit Jézus javasol nekünk, azonban amilyen egyszerű ez, olyan nehéz is.

A Máté-evangélium 25. fejezetében Jézus mondja: „Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek.” (Mt 25,35-36) A boldogmondások és Máté evangéliumának e része segítségével meg lehet élni az életszentséget – hangsúlyozta a Szentatya.

Néhány egyszerű szó, de gyakorlatiasak mindenki számára, mert a kereszténység egy gyakorlati vallás, nem gondolkodásra való, hanem gyakorlatba kell átültetni. Ha lesz ma egy kis időtök – buzdított Ferenc pápa –, vegyétek elő Máté evangéliumát: olvassátok az ötödik és huszonötödik fejezeteket. Jót tesz nektek, ha elolvassátok egyszer, kétszer, háromszor! Mert ez az életszentség programja. Az Úr adjon nektek kegyelmet, hogy megértsétek az üzenetét! (Magyar Kurír nyomán)

Dr. Erdő Péter Esztergom Budapesti Bíboros-prímás, a Szeretetláng Mozgalom jóváhagyási beszédének részlete. Elhangzott 2009. június 6-án Kispesten, a Jézus Szíve Plébánián, a Szeretetlán Mozgalom X. Országos találkozóján

     „Miközben Magyarországon nem lehetett ezzel hivatalosan foglalkozni, a világ számos országában ez a lelkiség elterjedt, és azt láttuk, hogy pozitív gyümölcsöket terem. Mielőtt Budapesten ezt a döntést meghoztuk, sok külföldi személyiséggel, püspökökkel, papokkal beszéltünk és hazai lelkipásztorokkal,
akik tanúsították azt, hogy milyen gyümölcsöket terem a Szeretetláng lelkisége az egyes emberek és a közösségek életében. Márpedig tudjuk, hogy a jó fa jó gyümölcsöt terem, és bizony nagyon pozitívak voltak ezek a tanúságok. Azután bizottságot jelöltünk ki. Különböző papok vették kézbe az írásbeli emlékeket is:
a Lelki Naplót magát, a dokumentációt a külföldi alapításokról, arról, hogy hogyan ismerték el a világban Brazíliától Mexikóig sokfelé egyes püspökök ezt a Mozgalmat, mint a Krisztus-hívők magántársulását.
     Ebből az az eredmény származott – nem régen zárult le ez a vizsgálat – hogy Egyházunk hitelesnek, azaz a katolikus hitnek megfelelőnek ismeri el a Lelki Napló tartalmát, és a közösségnek a munkáját, életét és szabályzatát olyannak tekinti, amely a Katolikus Egyház hiteles lelkiségi mozgalmait és közösségeit
jellemzi… Tehát nem elfeledkezni kell róla, hanem örömmel mintegy a gyertyatartóra tenni, hogy világítson a ház egész népének. Világoskodjék hát ez a karizma az egész magyar népnek is, miközben sok országban már komoly kegyelmi hatásokat eredményezett… Kapjon hát Egyházmegyénkben is elismerést, járuljon hozzá hívő közösségünk és népünk lelki megújulásához.”
     "Jelen soraimmal a krisztushívők jogi személyiséggel rendelkező egyházi magántársulásaként az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében megalapítom a Mária Szeplőtelen Szívének Szeretetlángja Mozgalom Társulást. Egyben jóváhagyom a főegyházmegye területére nézve is a társulás 2008. augusztus 15-én, a brazíliai Sao Paulóban elfogadott és 2008. december 11-én a mexikói Hermosillói Főegyházmegyében jóváhagyott szabályzatát. A társulás életére és munkájára Isten
bőséges áldását kérem. Szolgáljon működésük hazánk lelki megújulására!” (494-1/09 sz. Jóváhagyási Dekrétum).

Imádkozzunk és böjtöljünk főpapjainkért!

A "PRAY AND FAST FOR OUR BISHOPS" amerikai kezdeményezéshez csatlakozunk, egy "magyarított" változattal! Az eredeti szándék szerint, minden héten egy szent főpap égi közbenjárását kérjük, földi Egyházunk vezetőinek többletkegyelmi segítésére Istentől! Az angol nyelvű változat (lásd) 32 héten át tart, a magyar változatban kiterjesztettük az egész évre, vagyis mind az 52 hétre! Hogy e közbenjárás kiesdésére miért van szükség – nem lehet kétséges –, sem annak aki a Világegyház állapotát szemléli, sem annak aki e blogot rendszeresen olvassa!
     Veszélyes időket élünk ugyanis! A világ nekirontott az életnek, a családnak és a vallásszabadságnak. Évente, több mint 50 millió magzatot áldoznak fel a halál kultuszának oltárán. A házasságot és a családot megtámadták azok, akik gyermekeinket természetellenességre akarják nevelni. Nem kevésbé kikezdték a szeretet értelmét, sőt magát a szentségi alapokat is ki akarják forgatni. Vallásszabadságunk óhatatlanul kicsúszhat kezünk közül, amikor a világ vezető politikusai – még a magukat keresztényeknek vallók is – hitünk liberalizálására vagy megtagadására akarnak rávenni, miközben az egyházi evangelizáció egyre erőtlenebb.
     Erős és szent püspökökre van tehát szükségünk, olyan püspökökre, akiket hősies erények töltenek el, akik átvezetnek minket ezen a sötét időszakon, akik képesek szembeszállni a világ erőszakos nyomásával. Olyan püspökökre van szükségünk, akiknek van tekintélyük és bátorságuk visszahívni az áruló politikusokat, figyelmeztetik őket felelősségükre és hősként védelmezik Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat.
Megvannak ezek a püspökeink, mert Isten nevükön nevezte őket. Nekik azonban szükségük van ránk. Szükségük van az imáinkra, áldozatainkra és böjtjeinkre. Mi azonban segítő szándékaink nyomatékolására a Szent Püspökök közbejárást kérjük számukra.
Csatlakozz kampányunkhoz! Közös imával és böjttel esdjük ki Istennél a kegyelmet pásztorainknak, hogy megvédhessék nyájukat!

Miért szükséges az imádság mellé a böjt?
     Azért, mert minden szeretetből hozott áldozat – így a böjt is –, nyomatékozza imaszándékunk komolyságát! Maga az Üdvözítő mondta: „Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29)
     „A történelem folyamán a katolikus hívek szükség idején imával és böjttel kérlelték Istent, mert ezek segítségével  közelebb kerülhetünk az Úrhoz, rávezetnek minket az Ő akaratának teljesítésére és imáink meghallgatása révén elnyerjük az Ő támogatását.” (Chaput érsek)
     Mint Krisztus testének és Egyházának megkeresztelt tagjai rendszeresen fölajánlhatjuk imáinkat és önmegtagadásainkat, hogy ezáltal mi magunk megerősödjünk, másokat szükségükben támogassunk és a gonoszt kiűzzük az Egyházból. A böjt és az ima egyesít minket a keresztrefeszített Krisztussal, Aki viszonzásul eláraszt minket isteni kegyelmével. A böjt hagyományosan azt jelenti, hogy kevesebbet eszünk. Azonban nem csupán ételről mondhatunk le mindennapjainkban, hanem szórakozásról, társas összejövetelekről, biztos örömet szerző dolgokról. Az is nagyon hatásos, ha olyan – élhető – cselekményekről mondunk le, melyek akár rabul ejtő szokássá is fajulhatnak, lassan elhangolva lelkünket Istenről vagy túlzásában, egyenesen a bűnre vezetnek!
     Kedves Olvasó! Az esztendő minden hétfőjén megjelenik ez a felhívás, más és más szent Apostol, Püspök, Bíboros vagy Pápa képével, mintegy az Ő közbenjárásukat kérve azon a héten, egyházi vezetőink megsegítésére! A hétfői böjt, azonosítható a Szeretetláng üzenete által meghirdetett – éppen a szenvedő papi lelkekért – felajánlott szándékkal. (Lásd Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadás I/30-31)

     Ajánlott ima a napi rózsafüzér (de legalább egy tized), lehetőleg a Szeretetláng fohásszal (benne vagy a végén): Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Majd imánk befejezésül mondjuk el az alábbi három könyörgést!
     1) Mindenben védelmezd Uram püspökeinket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket
szent jelenléteddel, hogy a Te békéd, örömöd és szereteted töltse el őket!
     2) Uram, gyújtsd föl püspökeink szívében a szeretet lángját, hogy úgy tekintsenek a rájuk bízott nyájra, mint lelki gyermekeikre és engedd, hogy Hozzád hasonlóan, mint szerető atya szolgálják őket!
     3) Mennyei Atyánk! Kérünk, áldd meg püspökeinket, akik Téged és a Szentlélekkel eltöltött Egyházadat szolgálják. Védd meg őket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket szent jelenléteddel! Amen

Tizenhét embert, köztük egy papot öltek meg Banguiban egy plébánián

2014. május 31. A Közép-afrikai Köztársaság fővárosában május 29-én megtámadtak egy templomot. A helyi egyház azt kéri a világtól, hogy ne hagyja magára az ország népét – a Vatikáni Rádió olasz nyelvű honlapja tudósít.

A támadásban egy hetvenhat esztendős pap, Paul-Emile Nzale is életét vesztette, aki azért tartózkodott a plébánián, mert a menekülteket látogatta. Paptársa, Zephirin  Yakanda elmondta róla: nagyon jó ember volt, a néppel együtt élt, nem félt senkitől.

     Yakanda a Vatikáni Rádióban hangsúlyozta: kérik a világot, hogy ne csukja be a szemét, ne engedje, hogy ez a nép eltűnjön a föld színéről. E nép nem akar mást, csak a békét. Élni szeretne! Nem igazságos, hogy magára hagyják. A nemzetközi közösségnek segíteni kellene az itt élőket, akik ártatlanul halnak meg!

     A Fatimai Miasszonyunk-plébánia a támadás után teljesen elnéptelenedett, a városnegyed is kiürült. Háromezer ember hagyta el otthonát, ők a közeli templomokban találtak menedéket. A fővárosban az emberek bezárkóztak a házaikba, barikádokat emeltek, a fiatalok pedig tüntetnek az afrikai vezetésű nemzetközi támogató misszió (MISCA) burundi katonái ellen, akik nem akadályozták meg a merényletet. A tüntetések során két ember életét veszítette –tájékoztatnak a helyi hírforrások. A jelenleg rendelkezésre álló információk szerint a támadásnak tizenhét halálos áldozata és körülbelül harminc sebesültje van. További aggodalomra ad okot, hogy néhány fiatalt a merénylők magukkal vittek. A támadók a templomtól körülbelül öt kilométernyire fekvő, muzulmánok lakta városrészből érkeztek, feltételezések szerint a Szeleka lázadó csoport tagjai is közöttük voltak. 
A Vatikáni Rádió megkérdezett a helyzetről egy közép-afrikai papot, aki jelenleg Rómában tartózkodik. Mathieu Bondobo szerint fennáll a veszély, hogy a politikai konfliktus vallások közötti konfliktussá válik. Nagyon fontos, hogy a vallások ne engedjenek a politikai manipulációnak, hiszen könnyen beleeshetnek az ellenségeskedés csapdájába. A Közép-afrikai Köztársaságban mindig sok nép, különféle vallások, felekezetek éltek együtt, nem szabad elkezdeni háborúskodni. Nagyon kell vigyázni, mert ha ilyen dolgok történnek, könnyen feléled a bosszúvágy az emberek szívében.  Elmondta, hogy a megtámadott plébánia olyan területen fekszik, amely tűzfészekké válhat, mert a közeli területeken sok lázadó telepedett le. Sokan keresnek menedéket a templomokban, plébániákon, ahol befogadják az embereket, de éppen ezért nem számítanak biztonságok helynek.

     Bondobo fontosnak tartja elmondani: „Nem normális dolog, ha nem védünk meg egy plébániát, amely a béke üzenetét közvetíti, és amely sok embert befogad! Olyan emberek vannak az áldozatok között – főleg keresztények, de mások is – akik lakóhelyükön nem voltak biztonságban és ott találtak menedéket.” Információi szerint a nemzetközi hadsereg erői alig egy kilométernyi távolságra voltak a helyszíntől, időben értesítették őket, mégis órákba telt, mire odaértek. Ha időben érkeznek, a vérontás sokkal kisebb mértékű lett volna.

Magyar Kurír

 Dr. Erdő Péter Esztergom Budapesti Bíboros-prímás beszéde 2009. június 6-án Kispesten, a Jézus Szíve Plébánián, a Szeretetláng Mozgalom X. Országos Találkozóján (Második rész)
 
     3. A Szeretetláng mozgalom kezdeményezője, Erzsébet asszony Lelki Naplóját hamarosan – szerkesztett változatban –, egyházi jóváhagyással közreadjuk. A jóváhagyás nem jelenti, hogy ezzel bármilyen magánkinyilatkoztatás tényét hitelesítenénk ünnepélyesen. Azt azonban jelenti, hogy azoknak az üzeneteknek a tartalma, amelyek a kiadványba bekerülnek, megfelel a katolikus hit igazságainak. Ezek az üzenetek Erzsébet asszony lelkében fogalmazódtak meg, bennük ő magának az Üdvözítőnek vagy a Boldogságos Szűz Máriának a szándékát ismerte fel. Innen ered az „üzenet” megjelölés, amivel ebben a Lelki Naplóban gyakorta találkozunk.
     A szív már az Ószövetségben az ember gondolkodását, belső világát jelöli. A kereszténység gyakran az érzések, a szeretet, a szándék székhelyeként vagy jelképeként beszél róla. Jézus Szívének tiszteletén kívül elevenen él az Egyházban Szűz Mária Szeplőtelen Szívének tisztelete is. De a szeretet eleven érzését a Biblia is gyakran tűzhöz vagy lánghoz hasonlítja. Maga Jézus mondja: „Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon?” (Lk 12,49). Az emmauszi tanítványok pedig így emlékeznek vissza a Jézussal folytatott beszélgetésre: „Ugye, lángolt a szívünk?” (Lk 24,32). Ebben a nagy összefüggésben hangzanak el a Lelki Napló szavai, melyek elmélkedő formában a Boldogságos Szent Szűz kívánságát fogalmazzák meg: „E kegyelemmel teljes Lánggal, melyet szívemből adtam nektek – szívről szívre járva –, gyújtsátok meg mindenki szívét az egész országban. Ez lesz a csoda, mely tüzet fog, s amelynek fénye a Sátánt megvakítja. Ez annak az összetartó szeretetnek a tüze, melyet Szent Fiam sebeinek érdemei által eszközöltem ki a mennyei Atyától” . A szeretet tüzének továbbadása, az édesanyai hivatás tisztelete, az áldozatkész munka ma is égetően aktuális. Fontos, hogy minden nehézség és baj között, de minden új lehetőség és öröm láttán is feltekintsünk Pártfogónkra és Édesanyánkra, Szűz Máriára.
     Mivel a Szeretetláng Mozgalom az utóbbi évtizedekben világszerte elterjedt, Brazíliában, Mexikóban, de még Tajvanon is imaközösségek alakultak és a hívők olyan magántársulásai, amelyeket a helyi püspök jóváhagyott, különös öröm a számunkra, hogy ennek a lelkiségnek a születési helyén, hazánkban is elismerhetjük ezt a mozgalmat. Hosszú évekig tartott a Lelki Napló teológiai átvizsgálása. Kapcsolatban voltunk a Mozgalom külföldi vezetőivel és tagjaival is. Meghallgattuk olyan lelkipásztorok véleményét, akik tanúsíthatták, hogy milyen gyümölcsöket terem az életben ez a lelkiség. Így érkeztünk el – hitem szerint a Gondviselés akaratából – arra a pontra, hogy hazánkban is elismerhetjük a mozgalmat. A hívő emberek lelkében élő kegyelmi adományok és az apostolok utódainak pásztori felelőssége már Szent Pál tanítása szerint szoros együttműködésre hivatott az egész Egyház javára (vö. 1Kor 12,10; 14,1-40; Tit 1,9; ApCsel 20,28). – Ma, amikor ebben a szentmisében imádkozunk, könyörögjünk a családokért, az édesanyákért és egész népünkért. A Lelki Napló szavaival: „A Magyarok Nagyasszonya országa vagyunk”. Ezt ragyogtassuk szüntelenül a lelkek felé. Tartsuk ébren a Magyarok Nagyasszonya óhaját. Egész életünk „minden erejével és áldozataival” óhajtsuk szünetlenül Krisztus országának eljövetelét, hogy a Szűz Anya Szeretetlángja másokban is felgyulladjon és terjedjen a „szeretet szikrái által”.
     Ezt adja meg mindnyájunknak a Mindenható Isten. Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya, könyörögj érettünk, áraszd szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen

Prágai Szent Ágnes (Prága,1205-1282) 

III. Béla király leányának, Konstancának és I. Ottokár cseh királynak a leánya. Első vőlegénye, Henrik sziléziai herceg fiatalon meghalt. Apja három tekintélyes jegyest is szerzett neki, köztük az özvegy II. Frigyes császárt, amikor azonban Ottokár váratlanul meghalt, Ágnes felbontotta eljegyzését a császárral és a prágai szegénynegyedbe költözött, ahol ferences szellemben szerzetesi közösséget hozott létre néhány társával. Levelezett Szent Klárával, aki öt nővért küldött neki Assisiből. Ágnes példája nagy hatású volt, több cseh arisztokrata leány követte a példáját. Jótékonykodó cselekedeteivel hamar népszerűvé vált. Tisztelete halála után nem sokkal kialakult Csehországban és Magyarországon egyaránt.
II. János Pál pápa avatta szentté 1989. november 12-én. ( Forrás )

Isteni Irgalmasság Máriája (MDM) és követőinek automatikus kiközösítéséről

Ronald L. Conte teológus írása nyomán szerkesztve! Forrás 

     1.) A római katolikus egyház törvényei szerint minden katolikust, aki hitehagyást, formális eretnekséget, vagy formális egyházszakadást (schisma) követ el, automatikusan kizárnak az Egyházból.
751. kán. - Az eretnekség valamely isteni és katolikus hittel elfogadandó igazságnak a keresztség felvétele után való makacs tagadása vagy a róla való makacs kételkedés; a hitehagyás a keresztény hit teljes elutasítása; a szakadás a pápának való alárendeltség vagy a neki alárendelt egyháztagokkal való közösség megtagadása.
1364. kán. -1.§. A hitehagyó, az eretnek vagy a szakadár, önmagától beálló kiközösítésbe esik.     

     Formális szakadás: akkor történik, ha egy katolikus elutasítja a pápa megfelelő jogosultságát az egyetemes Egyházra vagy saját magára nézve.
A „pápának való alávetés elutasítása” különböző formát ölthet, beleértve a hamis érvelést Pl., hogy a jelenlegi, érvényesen megválasztott római pápa nem az igazi pápa, illetve a jelenlegi pápa valamilyen okból nem rendelkezik teljes hatósággal a doktrínákat és a fegyelmet illetően, mint Szent Péter minden utóda.
     Formális eretnekség: akkor történik, amikor egy katolikus makacsul tagadja vagy makacsul kételkedik a Római Katolikus Tanítóhivatal valamilyen tévedhetetlen tanításában.
A szükséges hit elutasítása különböző formákat ölthet, beleértve a ragaszkodást az elítélt eretnekséghez, vagy a pápa, az Ökumenikus Tanács, illetve a rendes és egyetemes Tanítóhivatal tévedhetetlen tanításának elutasítását és a tévtanok terjesztését.  

     2.) A nevezett látnok, aki az Isteni Irgalmasság Máriájának hívja saját magát (Maria Divine Mercy), az állítólagos "nagyfigyelmeztetés" álpróféciáinak hirdetésével, számos eretnekséget tanít, mellyel káoszt, megosztottságot, a pápa tiszteletének megtagadását, félelmet és aggodalmat eredményez. Ezzel több eretnekséget is megvalósít, mely mind önmagától beálló kiközösítésbe esik:

* A millenarianizmus eretneksége (vö. kiliazmus)
* Eretnekség, mely tagadja az Egyház maradandóságát
* A sola Scriptura eretneksége (elutasítja mind az írott hagyományt /Szentírást/, mind a Tanítóhivatalt)
* Eretnekség, mely elutasítja az első Vatikáni Zsinat tanítását a hitről és az értelemről
* Eretnekség azt állítani, hogy egy különleges ima megmenthet valakit, aki halálos bűnében megátalkodva hal meg, annak tényleges megbánása nélkül.

     Maria Divine Mercy fedőnevű "látnok", a saját eretnekségéhez való megátalkodott ragaszkodásával, tekintet nélkül a Tanítóhivatal ellenkező tartalmú tanítására, és a jelenlegi római pápa (Ferenc pápa) mint az egyház tanítójának kifejezett elutasításával, elkövette a formális eretnekség halálos bűnét. A kánonjog szerint ő automatikusan kiközösített! Ez az egyházi rendelkezés áteredhet azokra is akik meggyőződéssel követik és terjesztik a "nagyfigyelmeztetés" (MDM) próféciáit, szembeszegülve az egyházi hatóságok figyelmeztetéseivel! Nincs szükség tehát külön rendelkezésre, dokumentumra vagy nyilatkozatra az egyházi hatóság részéről az ilyen esetekben, mivel a kiközösítés automatikusan bekövetkezik.

 Dr. Erdő Péter Esztergom Budapesti Bíboros-prímás beszéde 2009. június 6-án Kispesten, a Jézus Szíve Plébánián, a Szeretetláng Mozgalom X. Országos Találkozóján (Első rész)
 
  Krisztusban Kedves Testvérek!

     1. „Nagy örömmel örvendezem az Úrban, lelkem ujjong az én Istenemben, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett, és az igazság köntösét terítette rám” (Iz 61,10). Ezt a titokzatos jelentésű mondatot olvastuk az imént Izajás próféta könyvéből. A próféta Jeruzsálem népéhez beszél. Felhívja őket, hogy készítsenek utat, mert eljön hozzájuk az Úr, a Szabadító.
     Ez a várakozás, ez a jövendölés Krisztusban teljesedik be. Az ő eljövetele azonban Szűz Mária személyéhez kapcsolódik. Ahogyan a megváltás kegyelme közeledik az emberiség életéhez – „amint a föld megtermi növényeit”, hogy a prófétával szóljuk –, megjelenik a bűnbeesés óta az első olyan ember, akit Isten „az üdvösség ruhájába öltöztetett”: az áteredő bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, akit az angyal „kegyelemmel teljesnek” (Lk 1,28) nevez. Amikor tehát ma ünnepélyesen kihirdettük a „Mária Szeplőtelen Szívének Szeretetlángja Mozgalom” elismerését Főegyházmegyénkben, azt kértük bizalommal, hogy Mária-tiszteletünk megerősödjék és hozzájáruljon az üdvösség művének bontakozásához népünk történelmében.
     2. De hol is van a Mária-tisztelet helye katolikus hitünkben és vallásos életünkben? – Montforti Grignion Szent Lajos a Tökéletes Mária-tiszteletről szólva a következőt mondja: „Minthogy tökéletességünk abban áll, hogy isteni Megváltónkhoz, Jézus Krisztushoz hasonlókká legyünk, vele egyesüljünk, és magunkat neki
szenteljük, minden ájtatosság között az a legtökéletesebb, mely Jézus Krisztushoz leginkább hasonlóvá tesz, vele legbensőbben egyesít, és a legkizárólagosabban neki szentel minket” .
     A keresztény embert Krisztushoz leginkább az teszi hasonlóvá, ha a kegyelem állapotában van. Ezt az állapotot pedig legbiztosabban a jó szentgyónás állítja helyre bennünk. A legbensőségesebb egyesülés Krisztussal itt, a földön az Eucharisztiában valósul meg. A szentáldozásban teljes emberségünk szerint
kapcsolatba kerülünk a megfeszített és feltámadt Krisztussal. De az ezekre épülő, bensőséges vallási életben méltán helyezzük kitüntetett magasságba a Boldogságos Szűz Mária tiszteletét. „Szűz Mária minden teremtmény között leghasonlóbb Isten Fiához, Jézus Krisztushoz. Ebből következik, hogy minden áhítat között Szűz Máriának, az ő Szentséges Anyjának a tisztelete az, amely Urunkhoz és Üdvözítőnkhöz a leginkább hasonlóvá teszi, és leginkább neki szenteli a lelket. Továbbá, minél inkább Szűz Máriának szenteli magát a lélek, annál inkább szenteli magát Jézus Krisztusnak” . Ezért mondja Grignon Szent Lajos, hogy a Jézus Krisztusnak való tökéletes önfelajánlás útja „önmagunk tökéletes és teljes felajánlása és átadása Szűz Máriának” . Ez keresztségi fogadalmunk tökéletes megújítása is.
     Totus tuus – ez volt a jelszava II. János Pál pápának, aki világoskék címerébe a címertan hagyományos szabályaira fittyet hányva beleírta Szűz Mária nevének kezdőbetűjét. De Boldog János Pál pápa nemcsak a jelszót mondta ki, hanem rátette erre a felajánlásra az egész életét, egészségben és betegségben, ereje teljében és idős korában, a napnak minden órájában, tudatának és érzelmeinek teljes energiájával állt rendelkezésére a Boldogságos Szűzanyának és rajta keresztül az egyetlen Úrnak, Jézus Krisztusnak, aki mindannyiunk gazdája és mestere. Az ő példájából tanuljuk meg, hogy a teljesen átadott életet Isten csodálatos áldása kíséri. Mert a kegyelem a bűn, a gonoszság vagy az evilági hatalmak fenyegetései és látszólagos sikerei között is megtermi gyümölcsét, képes átalakítani a szívünket, képes formálni az egyes népek és az egész emberiség történelmét. (folyt. köv!)

Megszületett az illetékes egyházi hatóság állásfoglalása a „nagy figyelmeztetés-próféciákkal” szemben

A Hittani Kongregáció Eljárási rendelkezése értelmében a jelenések és magán-kinyilatkoztatások megítélése a helyi Ordinárius a feladata. A „nagy figyelmeztetésről” szóló írországi próféciák esetében a döntés a Dublini Főegyházmegye érsekét illeti, akinek alábbi állásfoglalása 2014 nagyhetében jelent meg a főegyházmegye honlapján:

A DUBLINI FŐEGYHÁZMEGYE KÖZLEMÉNYE
AZ „ISTENI IRGALMASSÁG(RÓL NEVEZETT) MÁRIA”
ÁLLÍTÓLAGOS LÁTNOKKAL KAPCSOLATBAN

A Dublini Főegyházmegyébe folyamatosan érkeznek a kérések, hogy nyilatkozzék azoknak az állítólagos látomásoknak és üzeneteknek a hitelességéről, amelyeket egy magát „Isteni Irgalmasság(ról nevezett) Máriának” nevező és feltehetően a Dublini Főegyházmegye területén élő személy kap.
Diarmuid Martin érsek megállapítani kívánja, hogy ezek az üzenetek és állítólagos látomások egyházi jóváhagyással nem rendelkeznek, és számos olyan szöveget tartalmaznak, amelyek ellentmondanak a katolikus teológiának.
A Katolikus Egyházhoz tartozó közösségekben nem szabad terjeszteni és használni ezeket az üzeneteket.

A közlemény a Dublini Főegyházmegye honlapján olvasható.
Fordítás: Christianae.wordpress.com

Forrás:  http://christianae.wordpress.com/2014/04/16/megszuletett-az-illetekes-egyhazi-hatosag-allasfoglalasa-a-nagy-figyelmeztetes-profeciakkal-szemben/

A magyar Szeretetláng sikere Dél-Amerikában

     Miután P. Róna Gábor jezsuita atya Ecuádorban lefordította spanyolra a Szeretetláng Napló akkori legbővebb kivonatát, a guayaquili érsek Bernardino Echeverria Ruiz OFM, 1988-ban ajánló sorokat írt az Ecuádori kiadáshoz (rövidítve, Antalóczi L. Jelenések, üzenetek és a jövő c. munkája nyomán!):

     "Nagy áhítattal és mélyen megindultan olvastuk ezt a könyvet... őszintén meg kell vallanunk, hogy e könyv lapjain megtaláltuk a lelkiélet legszebb és legmélyebb leckéit... – Szeretetláng – ez az új neve annak a mérhetetlen és örök szeretetnek, mely Mária Lelkében él minden ember iránt... Láng ez, mely megvilágít, láng, mely melegít, láng, mely tűztengert képes fellobbantani. Láng, mely Mária Szívében ég, s égni akar gyermekei szívében is... A Szeretetlángnak égnie kell minden keresztény megmentésére, hogy megmentse a családokat..., hogy segítse a papok megszentelődését... A Szeretetláng kell, hogy megvilágítsa a keresztény ember életének minden pillanatát, legyen az szenvedés, betegség, haláltusa, vagy maga a halál... Míg megadjuk az engedélyt eme szép szeretetkönyv kiadására, egyben azon buzgó jókívánságunknak is kifejezést adunk, hogy jusson el sokak kezébe, s általa közelebb kerüljenek Istenhez..."
      Nevezett érsek, bíborosi rangjában sem feledkezett meg a Szeretetláng Mozgalom iránti lelkesedéséről, lásd az alábbi jóváhagyási iratot 1995-ből!

https://www.youtube.com/watch?v=LXUpDENvfsEc

Egy korai Nihil Obstat Magyarországon és annak visszavonása

      Az Erzsébet asszony 1977-es római tartózkodása idején gépbe mondott ismertető anyagát (mely a pápának lett bemutatva), egy olasz kiadó füzetté szerkesztette és cenzori véleményezésre benyújtotta a Székesfehérvári Egyházi Hatóságnak. Dr. Kisberk Imre püspök kiadta véleményezésre két cenzornak, így Sz. J és E.P. végzett egyházjogászoknak.
     A teológiai vizsgálat tárgyát képező anyag "1404/1978. szeptember 26. Székesfehérvár" bejegyzés alatt megkapta a 'Nihil Obstat'-ot (mely annyit tesz, hogy az adott kiadvány tartalma − de csak az! −, nem ellentétes az Egyház tanításával).
     Az Egyházmegyei jóváhagyás, a vizsgált anyaggal és a cenzori véleményezéssel fel lett terjesztve a Szentszék felé, a Szeretetláng ügyének általános ismertetésével együtt. Túl azon, hogy Kisberk püspöknek alaposan meggyűlt a baja az állami hatóságokkal, 1981 második felében a BM-ÁÉH emberei (két irodai munkatárs A.L. és B.Gy. asszisztálása mellett), elhurcolták az Egyházmegyei Levéltár teljes Szeretetláng dossziéját, magukkal víve azokat az utolsó jegyzetlapig.
     Ez követően Kisberk püspök, betegségre való hivatkozással elutasított minden kiadót, akik hasonló anyagokat kívántak vizsgálatra benyújtani. A külföldi kiadók valamennyien a püspökség politika szorongatásával magyarázták az elzárkózást és így végül automatikusan rátették saját kiadványaikra is a már ismert engedélyt. (Ami nem volt helyes ugyan, de a rendkívüli helyzetre tekintettel, magyarázható!)
     A Kisberk Imre püspök lemondását követően, 1982-ben Dr. Szakos Gyula foglalta el a megüresedett püspöki széket, viszont a Szeretetláng ügyével kapcsolatos beadványok, kérések és ajánlások tömege miatt igen ingerlékeny hangulattal szembesült.
     Gyula püspök nehezményezte  a számos  nyelven  (az USÁ-tól Svájcig)  közreadott kiadványokon illetéktelenül szereplő jóváhagyást, és az egész ügynek (a cenzori véleményezéseknek is) utána akart nézni, ám ezt az iratok hiányában nem tehette! Akadtak olyan papi személyek, akik kifogásként hozták fel, hogy az engedélyszám után nincs megnevezve a cenzor neve (mint szokás). Ennek mellőzése úgy látszik, akkor "politikai szükségszerűség" volt!
     Ami pedig a szóban forgó naplókivonat teológiai tisztaságát illeti, Washingtonban 1984. május 31-én, lényegében ugyanaz a szöveg megkapta a Nihil Obstat mellett az Imprimatur-t is Dr. Irányi László c. püspöktől!
     Egy szónak is száz a vége, a székesfehérvári püspök az ügyet, sajnálatosan egy kevésbé szerencsés "tollvonással" rendezte, holott pl. közzé tehetett volna egy tiltó nyilatkozatot, a nihil obstat illetéktelen használata ügyében.
     Szakos püspöknek, a Szeretetláng üzenetében valójában (és lényegileg) egyetlen kifogása volt, az általa "mennyei matematikának" nevezett ígéretek számszerűsége. E kérdésbe akkor annyira belemélyült, hogy kiadta a "Búcsúk könyvét" is, melyben nyomatékosította a Második Vaticánum rendeletét a számszerű búcsúk eltörlésére, ill. ezek részleges- vagy teljes búcsúra való változtatására. Ezt a korrekciót egyébként, a Szeretetláng ígéreteivel kapcsolatban ő maga szintén megtehette volna, hiszen a Lelki Napló ezt (más kérdésekhez hasonlóan) végső soron az Egyház kompetenciájához köti, miként azé is!
     Lényeges, hogy a szóban forgó "visszavonás" valójában nem a Szeretetláng üzenet hitelességét kérdőjelezte meg, hanem csupán egyetlen, Szakos püspök által nem is látott füzetkéjét!
(Egyébként a teljes kézirat betűhív leiratban mindenkoron rendelkezésére állt a Püspöki Hatóságnak! A fenti ügy tisztázására, az Egyházmegyei Hatóság már réges-rég visszakérhette volna az ÁÉH hajdani levéltárából az elhurcolt dokumentumokat!)
     Dr. Takács Nándor Székesfehérvári megyéspüspök 2002. október 26-án Bodajkon, a Szeretetláng üzenetével kapcsolatban Erzsébet asszonyról ezt a fontos kijelentést tette: "...úgy érzem és úgy látom, hogy egy Isten Szent Lelkétől vezetett valaki, aki ezt így, ebben a formában megfogalmazta!" Ez a főpásztori kijelentés is, mindenesetre egyféle elismerés!

https://www.youtube.com/watch?v=ImCf1xSmqwQ Trianon után:
"Akikre a munkát bíztam, teljes erővel dolgozzanak tovább, mert nagy, erős jövő vár Anyám országára, s általa az egész világ kegyelmet nyer." (Jézus szavai Natália nővérnek) 

A Szeretetláng ünnepe

     Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe Mária tisztulásának napja – görögül hypapanté, vagyis találkozás. Arra emlékezünk, amikor Szűz Mária, negyven nappal Jézus születését követően, bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban. A mózesi törvény szerint előírt áldozat fölajánlásakor jelen volt Anna és az agg Simeon is, aki hálaadásában így szólt: Most bocsátod el Uram, szolgádat a te igéd szerint békességben, mert látták szemeim üdvösségedet (...), világosságul a nemzetek megvilágosítására... (Lk 2,29-32) A világ világosságával való találkozás szimbólumaként alakult ki a gyertyaszentelés szokása. A szentelt gyertya mint Jézus Krisztus jelképe egyike a legrégibb szentelményeknek; már az ókeresztény korban Krisztus jelképévé vált: magát fölemészti, hogy másoknak szolgálhasson. A Pray-kódex tanúsága szerint a magyar középkorban ezen az ünnepnapon először a tüzet áldották meg, majd ennél a szentelt tűznél gyújtották meg a gyertyákat. (Magyar Kurir nyomán)

      Érdekes, hogy a Szeretetláng üzenetében az Istenanya kinyilvánítja, hogy nem kíván a Szeretetláng számára külön ünnepet, hanem Erzsébet asszonyon keresztül kéri a Szentatyát, hogy február 2-án ünnepeljék a Szeretetlángot (vö. I/85). Ezzel mintegy hozzákapcsolja a Szeretetláng tartalmát a Præsentatio Domini ünnepének tartalmához, mely – az Annuntiatio Domini főünnepéhez hasonlóan – nevében Urunk ünnepe, de tartalmában egyformán krisztológiai és mariológiai jellegű (vö. VI. Pál, Marialis Cultus apostoli buzdítás in AAS 66 (1974), 113-168, nrr. 6-7). Közös pontot képez az ünnep tartalma és a Szeretetláng fogalma között a lumen Christi, mely új fénnyel árasztja el Isten népét («lumen ad revelationem gentium»; Lk 2,32). (Kovács Z., Teológiai szakvélemény lábjegyzet, Szeretetláng Lelki Napló Szent István Társ. Bp. 2010; 412.)

      »Közel az idő, mikor Szeretetlángom ki fog gyúlni, és abban a pillanatban is vakká lesz a sátán, melyet éreztetni fogok veletek, hogy bizalmatokat fokozzam. S ez nagy erőt ad nektek. Ezt az erőt mindenki fogja érezni, akihez csak eljut, mert nemcsak a Nekem ajánlott országban, hanem az egész földkerekségen ki fog gyúlni, és az egész világon el fog terjedni, még a legmegközelíthetetlenebb helyeken is, mert a sátán előtt sincs megközelíthetetlenség. Merítsetek erőt és bizalmat. Én eddig még soha nem látott csodákkal segítem munkátokat, mely észrevétlenül, szelíden, csendben fog terjedni Szent Fiam engesztelésére.
Kérem a Szentatyát, hogy Szívem Szeretetlángjának ünnepét Gyertyaszentelő Boldogasszony napján, február 2-án tartsátok. Nem kívánok külön ünnepet! (I/85) Én, a kegyelmek Anyja, szüntelenül könyörgök Szent Fiamhoz, hogy még a legkisebb ragaszkodást is egyesítse az Ő érdemeivel. Ne féljetek a lángtól, mely észrevétlenül, szelíden fog kigyúlni, mint szelíd fény. Senki nem fog gyanút erre a szívekben végbement csodára, melyet Gyertyaszentelő napomon körmenet formájában adnak át az Én kedves fiaim, hogy az Én szeretetemnek lángja élő tüzet fogjon a szívekben, lelkekben. Úgy készítsenek elő mindent, hogy futótűzként terjedjen. És azok a lelkek, akiket kiszemeltem, mindent tegyenek meg a nagy felkészülésre. (I/58-59) Tüzet tűzzel oltunk: a gyűlölet tüzét a szeretet tüzével. Szeretetlángom tüze oly nagy! És a sátán gyűlöletének tüze (is) már oly magasra csap, hogy azt hiszi, győzelme sikerrel jár. (De) az Én Szeretetlángom megvakítja a sátánt! A sátán megvakítására (...) törekednetek kell, melyet az egész világ összefogó erejével fogunk megvalósítani. Ne hátráltassátok, mert egyszer felelni kell a reátok bízott (...) tengernyi lélekért. Azt akarom, hogy egyetlen egy se kárhozzon el. Mert a sátán oly mértékben lesz világtalanná, amilyen mértékben ti munkálkodtok ellene.« (III/130)

https://www.youtube.com/watch?v=2_SabUkxVaU

Imádkozd a rózsafüzért! 

     Sajnos sokan, egyenesen égi kinyilatkoztatásnak fogadnak minden szép és istenes gondolatot, amely megfogalmazódik bennük! »Akit az ilyen dolgok kapcsán nem gyötörnek természetes kételyek, az hamiskodik, az az önhittség vagy a megtévesztettség állapotában van és az üdvösségével játszhat! – mondta Erzsébet asszony –  jóllehet tette hozzá –, minden tiszta Isten-dicsérő gondolat valóban a Szentlélektől való, azt azonban mégsem mondhatjuk, hogy "fentről kaptuk"! (...) velem is előfordult, hogy egy-egy dolog a 'gondolatvilágomban' jött létre, így mondom – jött létre –, mert magamtól nem is tudtam volna megfogalmazni. Ám azt, hogy ez a Szeretetláng ügyéhez tartoznak-e, mindig az Úr Jézus benső szavai hitelesítették bennem! Volt, hogy már el is felejtettem, mikor napokkal (hetekkel) később az Úr figyelmeztetett, sőt meg is kért, hogy a Naplómba írja le.     Beszéltem már másokról is efféle dolgokról, sőt egy idős nővér elmesélte, hogy neki is vannak 'kinyilatkoztatott' gondolatai, melyekről naplót vezet. – Hát tudod titkár testvér –, oly sokan vannak akik lelkileg kiműveltek, olvasottak, hogy 'háromból akár egy negyedik' új könyvet tudnának írni, mely szintén "misztikus irodalom" volna. De azt, hogy az égiek diktálták, azt nem szabad állítani! Én beleolvastam a naplójába és igen szépnek és igaz tartalmúnak tartottam. Mégis úgy éreztem, hogy nem kimondottan "égi", mivel ő egy cseppet sem kételkedett ezek égi eredetében. Márpedig ha valami igaz, akkor Isten hitelesíti azt jelekkel, az ördög pedig gyötri íróját a kételyek kínjával! Én még ideggyógyászhoz is elmentem, hogy tisztázzam magamat, magam előtt!« (Titkári visszaemlékezés, melynek jelentős része megjelent Begyik Tibor OCDS: A szeretet lánghevében, Mérővessző Kiadó 2001. 79-80)

Mindszenty József a trianoni diktátumról, egyik kanadai körútján tartott beszédében így nyilatkozik:

     „Ifjúságom nagy élménye volt a Kárpátoktól védett ép és egész Magyarország. Diákkorom óta történelmi valóságként élt és visszhangzott bennem Vaszary Kolos hercegprímás milleneumi beszédének megállapítása; hogy bár kard szerezte meg, de a kereszt tartotta fenn Magyarországot. (...) Hosszú életemben nagy magyar tragédiák tanúja lettem. (...) Az első kommunizmust, mint fiatal hittanár éltem át, s éppen elfoglaltam a zalaegerszegi plébániát, amikor nemzetünkre rákényszerítették a trianoni békeparancsot. Trianonban darabokra tépték a Máriának felajánlott Országot. Aki a természetfölötti hit szemével meri nézni vagy mérni a nemzetek és népek tragédiáját, (...) az jogosan gondolhat arra, hogy az ország talán azért került lejtőre, mert ¤ sokakban már elpártolt a szentistváni alapoktól a századforduló óta; úgy, mint a Muhi és a Mohács előtti években is.
     Keresztény hívők ítéletében az analógiák itt elgondolkoztatók. (...) Később Európában és az Amerikai Egyesült Államokban politikusok és államférfiak is beismerték, hogy a békekonferencia »elfogult« és »részrehajló« volt s a bosszúvágytól fűtött békeparancs sok igazságtalanságnak lett okozója, ugyanakkor részben hozzájárult ahhoz a folyamathoz, amely a második világháború kitöréséhez vezetett. Sajnos – ígéretek ellenére – a szerződő felek elmulasztották az igazságtalan békeszerződés revízióját, s így csak – a hitlerizmus hódításával egy időben – a második világháború küszöbén és annak első éveiben kaptunk vissza elszakított területeket: 1938-ban a Felvidéket, 1939-ben a Ruténföldet, 1940-ben Erdély egy részét és 1941-ben a szerbektől megszállt területeket. Mindezekről a területekről 1945. január 20-án az ideiglenes kormánynak, amikor aláírta a fegyverszüneti szerződést, le kellett mondania.”¤
     „Az I. világháború után a nagyhatalmak elvették Szent István földjének 68%-át, meghagyták 32%-át, 1/3-nál is kevesebbet, a vádlott meghallgatása nélkül. A II. Világháborúba a Sztálin-szövetséges Hitler hajszolta bele az országot. A szintén Sztálin-szövetséges hatalmak odaajándékozták a 32%-os csonkot is a nemzetiségirtó Sztálinnak, akinél mi is nemzetiség lettünk.”¤¤

¤Mindszenty József: Emlékirataim. Weller Publishing Co. Ltd., Torontó, 1974.
Szent István Társulat, Budapest, 1989. 186-187.
¤¤Mindszenty József: Hirdettem az Igét. Mindszenty Alapítvány, Vaduz, 1982. 226-227.

Imádkozzunk és böjtöljünk főpapjainkért!

A "PRAY AND FAST FOR OUR BISHOPS" amerikai kezdeményezéshez csatlakozunk, egy "magyarított" változattal! Az eredeti szándék szerint, minden héten egy szent főpap égi közbenjárását kérjük, földi Egyházunk vezetőinek többletkegyelmi segítésére Istentől! Az angol nyelvű változat (lásd) 32 héten át tart, a magyar változatban kiterjesztettük az egész évre, vagyis mind az 52 hétre! Hogy e közbenjárás kiesdésére miért van szükség – nem lehet kétséges –, sem annak aki a Világegyház állapotát szemléli, sem annak aki e blogot rendszeresen olvassa!
     Veszélyes időket élünk ugyanis! A világ nekirontott az életnek, a családnak és a vallásszabadságnak. Évente, több mint 50 millió magzatot áldoznak fel a halál kultuszának oltárán. A házasságot és a családot megtámadták azok, akik gyermekeinket természetellenességre akarják nevelni. Nem kevésbé kikezdték a szeretet értelmét, sőt magát a szentségi alapokat is ki akarják forgatni. Vallásszabadságunk óhatatlanul kicsúszhat kezünk közül, amikor a világ vezető politikusai – még a magukat keresztényeknek vallók is – hitünk liberalizálására vagy megtagadására akarnak rávenni, miközben az egyházi evangelizáció egyre erőtlenebb.
     Erős és szent püspökökre van tehát szükségünk, olyan püspökökre, akiket hősies erények töltenek el, akik átvezetnek minket ezen a sötét időszakon, akik képesek szembeszállni a világ erőszakos nyomásával. Olyan püspökökre van szükségünk, akiknek van tekintélyük és bátorságuk visszahívni az áruló politikusokat, figyelmeztetik őket felelősségükre és hősként védelmezik Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat.
Megvannak ezek a püspökeink, mert Isten nevükön nevezte őket. Nekik azonban szükségük van ránk. Szükségük van az imáinkra, áldozatainkra és böjtjeinkre. Mi azonban segítő szándékaink nyomatékolására a Szent Püspökök közbejárást kérjük számukra.
Csatlakozz kampányunkhoz! Közös imával és böjttel esdjük ki Istennél a kegyelmet pásztorainknak, hogy megvédhessék nyájukat!

Miért szükséges az imádság mellé a böjt?
     Azért, mert minden szeretetből hozott áldozat – így a böjt is –, nyomatékozza imaszándékunk komolyságát! Maga az Üdvözítő mondta: „Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29)
     „A történelem folyamán a katolikus hívek szükség idején imával és böjttel kérlelték Istent, mert ezek segítségével  közelebb kerülhetünk az Úrhoz, rávezetnek minket az Ő akaratának teljesítésére és imáink meghallgatása révén elnyerjük az Ő támogatását.” (Chaput érsek)
     Mint Krisztus testének és Egyházának megkeresztelt tagjai rendszeresen fölajánlhatjuk imáinkat és önmegtagadásainkat, hogy ezáltal mi magunk megerősödjünk, másokat szükségükben támogassunk és a gonoszt kiűzzük az Egyházból. A böjt és az ima egyesít minket a keresztrefeszített Krisztussal, Aki viszonzásul eláraszt minket isteni kegyelmével. A böjt hagyományosan azt jelenti, hogy kevesebbet eszünk. Azonban nem csupán ételről mondhatunk le mindennapjainkban, hanem szórakozásról, társas összejövetelekről, biztos örömet szerző dolgokról. Az is nagyon hatásos, ha olyan – élhető – cselekményekről mondunk le, melyek akár rabul ejtő szokássá is fajulhatnak, lassan elhangolva lelkünket Istenről vagy túlzásában, egyenesen a bűnre vezetnek!
     Kedves Olvasó! Az esztendő minden hétfőjén megjelenik ez a felhívás, más és más szent Apostol, Püspök, Bíboros vagy Pápa képével, mintegy az Ő közbenjárásukat kérve azon a héten, egyházi vezetőink megsegítésére! A hétfői böjt, azonosítható a Szeretetláng üzenete által meghirdetett – éppen a szenvedő papi lelkekért – felajánlott szándékkal. (Lásd Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadás I/30-31)

     Ajánlott ima a napi rózsafüzér (de legalább egy tized), lehetőleg a Szeretetláng fohásszal (benne vagy a végén): Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Majd imánk befejezésül mondjuk el az alábbi három könyörgést!
     1) Mindenben védelmezd Uram püspökeinket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket
szent jelenléteddel, hogy a Te békéd, örömöd és szereteted töltse el őket!
     2) Uram, gyújtsd föl püspökeink szívében a szeretet lángját, hogy úgy tekintsenek a rájuk bízott nyájra, mint lelki gyermekeikre és engedd, hogy Hozzád hasonlóan, mint szerető atya szolgálják őket!
     3) Mennyei Atyánk! Kérünk, áldd meg püspökeinket, akik Téged és a Szentlélekkel eltöltött Egyházadat szolgálják. Védd meg őket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket szent jelenléteddel! Amen

A legfrissebb hírek szerint hamarosan szabadon engedik Meriam Ibrahimot

A The Guardian brit lap értesülései szerint a világméretű tiltakozás hatására hamarosan szabadon engedik Meriam Ibrahimot, a terhesen halálra ítélt szudáni fiatalasszonyt. Meriam ügyvédje azonban kételkedik.

A hír állítólag magasrangú kartúmi hivatalnoktól származik. A tiltakozók mellé álltak olyan befolyásos politikusok, mint David Cameron, Tony Blair, Nick Clegg és Ed Miliband. Több politikus fölvetette: támogassanak-e továbbra is segélyekkel olyan országokat, melyek semmibe veszik az emberi jogokat.A fiatalasszony ügyvédje azonban kételkedik, szerinte az ígérettel csak a tiltakozást akarták lecsillapítani.Amint arról több ízben hírt adtunk, a 27 éves, második gyermekével terhes nőt a szudáni bíróság halálra ítélte hitehagyás vádjával, és száz korbácsütésre ítélték házasságtörésért – mert nem muzulmán férfihoz ment feleségül. Meriam Jahíja Ibrahim egy kislánynak adott életet május 26-ról 27-re virradó éjszaka a kartúmi kórházban, egy hónappal a kiírt időpont előtt. Férje, Daniel Wani, aki amerikai állampolgár és kerekesszékhez kötve él, még egy héttel a szülés előtt is megbilincselve találta feleségét, amikor meglátogatta a börtönben.

Mint a Meriamot képviselő ügyvéd, El-Saríf  elmondta a Channel Four-nak: Meriamot először 2013. szeptember 13-án tartóztatták le, akkor még szabadon engedték. Utána szeptember 28-án újra letartóztatták, majd idén február 24-én ismét – azóta börtönben van. Az ügyvéd cáfolta azokat a korábbi híreket, melyek szerint Meriamot rokonai jelentették föl, ehelyett azt feltételezi, olyanok akarták félreállítani, akik meg akarták szerezni a tulajdonában lévő boltot és szépségszalont.

A 27 éves nőre a Szudánban hatályos iszlám jog, a saría alapján május 15-én szabtak ki kötél általi halált. Az asszony ügye hatalmas felháborodást váltott ki világszerte. Több ország, köztük Franciaország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok is mélységesen elítélte a bíróság döntését.

Magyar Kurír

Kislánya született a halálra ítélt szudáni édesanyának

Kislánya született a kartúmi börtönben a fiatal keresztény nőnek, akit május közepén hitehagyás miatt halálra ítéltek Szudánban – adta hírül az MTI és a Huffington Post.

Amint arról korábban is hírt adtunk, egy 27 éves keresztény szudáni fiatalasszonyt, Meriam Jahíja Ibrahimot halálra ítéltek hitehagyás vádjával, és száz korbácsütésre ítélték házasságtörésért – mert nem muzulmán férfihoz ment feleségül.

Meriam Jahíja Ibrahim egy kislánynak adott életet május 26-ról 27-re virradó éjszaka a kartúmi kórházban, egy hónappal a kiírt időpont előtt. Férje, Daniel Wani, aki amerikai állampolgár és kerekesszékhez kötve él, még egy héttel a szülés előtt is megbilincselve találta feleségét, amikor meglátogatta a börtönben.

A 27 éves nőre a Szudánban hatályos iszlám jog, a saría alapján május 15-én szabtak ki kötél általi halált. Az asszony ügye hatalmas felháborodást váltott ki világszerte. Több ország, köztük Franciaország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok is mélységesen elítélte a bíróság döntését – írja az MTI.

A fogva tartott nő férje, Daniel Wani elmondta, nem láthatta még újszülött gyermekét, mivel hetente csupán egyszer teszik számára lehetővé, hogy meglátogassa feleségét, és hétfőn már volt nála.

A hitehagyással megvádolt Meriam etióp számazású édesanyja mellett ortodox keresztényként nevelkedett, muzulmán apja ugyanis nem élt a családdal. Később egy dél-szudáni keresztény férfihez ment férjhez, akivel 2011-ben kötött egyházi házasságot; 18 hónapos, Martin nevű kisfiuk az édesanyával van a Kartúmhoz közeli Omdurman női börtönében. Meriamot muszlim rokonok feljelentése alapján augusztusban tartóztatták le.

Ali al-Shareef Mohammed jogász az ítéletet elhamarkodottnak és jogi szempontból elmarasztalhatónak nevezte, mivel a bíró nem hallgatta meg a védelem tanúit, és nem vette figyelembe az alkotmánynak a vallásszabadságról és egyenlőségről szóló cikkelyeit – írja a Huffington Post.

Abbász Mohammed al-Kalifa bíró az asszony tárgyalásán közölte: a nő előzőleg három napot kapott, hogy megtagadja a keresztény vallást, de erre nem volt hajlandó. Meriam a tárgyaláson közölte a bíróval: mindig is keresztény volt, és soha nem változtatta meg vallását, azaz nem követhette el a hitehagyás tettét.

A törvényszék emellett házasságtörés miatt száz korbácsütésre ítélte a fiatal nőt. Ez a vád azon alapul, hogy keresztény férfihoz ment feleségül, pedig Szudánban muzulmán nő csak muzulmán férfival házasodhat össze.

A szudáni törvények értelmében két évvel el kell halasztani a halálos ítélet végrehajtását, hogy az édeanya gondoskodhasson újszülött gyermekéről.

Magyar Kurír

 A Föld most olyan, mint vihar előtt a természet, mint a tűzhányó, amely ha kirobban, pokoli füstjével, visszahulló lávájával fojtogat, öl, vakít, rengésével romba dönt maga körül mindent. Ez most a Föld borzalmas helyzete. Forr a gyűlölet krátere, gyilkos, kénes hamuja szürkévé, színtelenné akarja tenni a Mennyei Atya által Isten képére és hasonlatosságára teremtett lelkeket. És Én, a hajnal szép sugara megvakítom a sátánt, (megszabadítom e) gyűlölettől elhomályosuló, kénes, bűzös lávájától megfertőzött világot... (II/100)

Várandós keresztény anyát ítéltek halálra Szudánban

A 27 éves, második gyermekét váró Mariam Yahia Ibrahimot azon a napon ítélték halálra, amely az Egyesült Államokban az anyák napja – tájékoztat a pravmir.com.

100 korbácsütésre és halálra ítéltek egy keresztény édesanyát Szudánban. A második gyermekét váró nőt házasságtöréssel és hitehagyással vádolják.

„Elkeserít minket egy anya, méghozzá egy második gyermekét váró anya halálra ítélése, akit hite megvallásáért és egy másik keresztény emberrel kötött házasságáért ítéltek el – nyilatkozta William Stark, a keresztények jogait védő szervezet, az International Christian Concern (ICC) munkatársa. – Ez a kivételesen súlyos büntetés, amely a korai al-Bashir rezsim al-Turabi radikálisai által előterjesztett törvény alapján született, szintén jele annak, hogy erőteljes iszlamizáció jellemzi Szudán politikáját. A ICC attól is tart, hogy nem Mariam lesz az egyetlen keresztény, aki szenved az egyre radikálisabb szudáni kormányzat uralma alatt, amely erőszakosan érvényesíteni akarja a saríát (az iszlám jogot) az egész országban.”

Az ICC jelentése szerint a nő ortodox keresztényként nőtt fel, a kartúmi egyetemen szerzett diplomát, gyakorló orvos. Az amerikai állampolgárságú,  dél-szudáni származású, keresztény Daniel Wanihoz ment feleségül. Mivel azonban ő maga az iszlám Szudánban született, hivatalosan muszlimnak tekintik, ezért a szudáni törvények szerint a nem muszlim férfival kötött házassága érvénytelen.

Mariam Yahia Ibrahimot az Omdurman szövetségi női börtönben tartják fogva 20 hónapos kisfiával február óta. A kartúmi El Haj Yousif bíróság ítélte el. A halálos ítéletet második gyermeke világra jötte után tervezik végrehajtani.

Miután 2011-ben Dél-Szudán elnyerte függetlenségét, Szudánban keresztény segélyszervezetek segítették az iszlám kormány által üldözött keresztények menekülését. Mintegy 8 ezer kereszténynek segítettek biztonságosan eljutni Dél-Szudánba, ennek ellenére sokan maradtak és szenvednek el üldözést az országban.

Északon a kormány egyre inkább keresztényellenessé válik – Patrick Sookhdeo, a Barnabas Fund keresztény segélyszervezet nemzetközi igazgatója nyilatkozott így 2013 augusztusában egy interjúban. A törvénykezés a saríán alapszik, és erőteljesen keresztényellenes. A nőket megkorbácsolhatják és bebörtönözhetik akár azért is, mert öltözködésükben megsértik az iszlám jogot. Ez óriási probléma – tette hozzá az igazgató – és elmondta: az említetteken túl több keresztény templomot is támadás ért.

Magyar Kurír  

A tiltakozó aláírást meg lehet tenni az alábbi linken! A reménylett eredményességéhez már csak 6000 aláírás szükséges!  Ha nem nyílna meg, akkor ITT vagy  http://www.citizengo.org/en/signit/7415/view. 

Kedves Olvasóm!
Ha kétségei lennének a kérés valódiságát illetően olvassa el alább Majnek Antal püspök atya felhívását és a felületen fekinált linkeket:

http://www.munkacs-diocese.org/hu/home/531-koezbenjaras-egy-halalra-itelt-kereszteny-szudani-asszonyert.html

Nem tudják felszámolni a magyarokat

(Sinkovics Ferenc /Magyar Hírlap/- 2014. április 14.)
A Nemzeti Nagyvizit diagnózisa szerint nem vagyunk gyengék és elesettek, történelmünk során
megharmincszoroztuk magunkat

Dr Kásler Miklós orvosprofesszor, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatójaként beszélt a magyarság sorsáról, az ember és a világ viszonyáról.  (Fotó: Horváth Péter Gyula)

– Ön ismert orvosprofesszor, ám jártas a történelemtudományban is, már-már annyira, mintha ez is a
szakmája lenne…
– Mindig is nyitott voltam a világra, minden érdekelt. A biológia, a művészettörténet, az irodalom, s
persze a történelem is. Sokat olvastam, ez töltötte ki a napomat, s nagyon intenzíven sportoltam is.
Atletizáltam, futó voltam. Amikor egyetemre kerültem teljes mértékben lekötött az orvostudomány, de
annyi időt mindig hagytam magamnak, hogy naponta olvashassak szépirodalmi és történelmi munkákat is.
Hiszem, hogy minden mindennel összefügg a világban, ezért kicsit másként látom az eseményeket, mint
mondjuk egy hivatásos történész.
– Van olyan korszak a történelemben, ami jobban érdekli önt, mint a többi?
– Az ókor. De rendkívüli módon vonz a magyar őstörténet is. Mert az nem úgy van, hogy hirtelen
keletkezik egy nép, szinte a semmiből, azt sem tudjuk, honnan jött, mit akar, ide-oda vándorol a
világban, közben űzik-hajtják is őt mások, aztán hirtelen teremt egy olyan államot, amely száz éven
keresztül döntő módon belefolyik, meghatározza Európa sorsát. Sőt, négy-ötszáz éven keresztül pedig
döntő tényező Bizánc és a Német–római Császárság közé ékelődve. És egyenrangú velük. Valaminek történnie
kellett a tudományban, ha még én sem tanultam a pozsonyi csatáról, erről a fényes magyar győzelemről,
csak véletlenül akadtam rá az olvasmá­nyaim során.
– Tudatos elhallgatásra gondol?
– Igen. Dezinformálásra, csúsztatásra, a tények meghamisítására. De miért is ne, hisz a Habsburgok
trónra kerülésük után, fittyet hányva magyar királyi esküjükre, csak a birodalmuk érdekeivel
foglalkoztak. Pedig az eskü abban a korban még fontos dolog volt. A magyaroknak korábban másfajta
uralkodóik voltak. Szakrális királyok, akik az isteni eredetű törvények jegyében uralkodtak. Ez majd
mindegyik Árpád-házi uralkodónkra igaz volt, de az Anjoukra is. És akkor ide kerülnek a svájci
rablólovagok, akiket ráadásul a magyarok jutattak lehetőséghez, mert a morvamezei csatában a kun és a
székely hadak képezték a nyolcvan százalékát Rudolf seregének. Ha a kunok és a székelyek nem nyerik meg
neki az ütközetet, ott pusztul el a harc forgatagában. Már lenn volt a földön, le akarta fejezni az
ellenség.
– Hogy jön ez a csúsztatásokhoz, dezinformációkhoz?
– Ha meg akarták őrizni a tekintélyüket és a fölényüket a Habsburgok, akkor ezeket a történeteket nem
mondhatták el, sőt tudatosan át is írták a tényeket. A folyamat a Bach-korszakban kulminált, amikor
megjelent Hunsdorfer finnugor elmélete. Azért az érdekes, az 1700-as évek végéig senki sem vitatta a
hun–magyar rokonságot. A krónikák vagy a fuldai évkönyvek, az Altaichi évkönyvek is hol türknek, hol
hunnak, hol magyarnak nevezik őseinket. Ez nem véletlen, akkor sem voltak ostobák vagy elmebetegek az
emberek, a dinasz­tiák pedig pontosan ismerték és számon tartották az eredetüket.
– A hun rokonság sokaknak olyan, mint tüske a köröm alatt… Még idehaza is elkeseredetten harcolnak
ellene.
– Igen mert a hun kapcsolat azt jelentené, hogy a magyar nemes eredetű nép, melynek több olyan korszak
volt a történelmében, amikor a dicsőség csúcsain állt. Mást nem mondok, mint hogy Atilla szervezte
birodalommá az egész barbár világot, egy közösségbe terelte például a germán törzseket, ott indul az
igazi germán történelem, ahol Atilla színre lép. Olvastam egy összefoglaló kötetet az Atillához kötődő
legendakörről. Ennek negyven százaléka germán, a másik negyven százaléka itáliai, szinte a magyar
hagyománykör a legkisebb benne.
– Ez a nemes jelleg lenne az oka a ma is folyamatosan tapasztalható s látszólag ok nélküli magyarellenes
támadásoknak?
– Ez és a mássága. Bizarr, hogy mostanság milyen jelentőséget kapott a másság tisztelete, csak éppen a
másnak tekinthető magyaroknak nem jut ebből a tiszteletből. Miért különbözünk annyira? Mert a
magyarságnak más volt az államszervezete, más volt a harcmodora, más volt a jogalkotó képessége. A Szent
Korona-tan a világ legkáprázatosabb jog– és hagyomány­rendszere, a világi és a transzcendentális
viszonylatok szintézise, s a demokrácia alapképlete a maga megosztott hatalmi rendszerével. Az
ellenállás joga is benne van. De más a magyarok kultúrája, habitusa is. Hadik András, kicselezve Nagy
Frigyes seregeit, Berlinig hatolt. Volt másfél nap előnye, tehát nála volt a meglepetés ereje. Ám ő
megállt a város kapuinál, s beküldött egy futárt, hogy Nagy Frigyes felesége hagyja el Berlint, mert
még baja történhet. Ezzel fel is adta a meglepetés erejét, csak másfél óra múlva lövettette szét a
kaput, és sarcolta meg a várost. A királyné levélben válaszolt, mely szerint ő mindig is bízott a magyar
nemesség jól ismert lovagiasságában, s köszönte a menekülés lehetőségét. Ilyen mozzanatokból áll össze a
magyar történelem, ami nem jellemezte más népek történetét, akár az angolt, akár a frankot nézzük.
– Hol siklott ki a magyarság sorsa? A tatárjárásnál? Csak legenda lenne, hogy előbb üzentek, álljunk
melléjük?
– Üzentek, egyben megszabták a feltételeket. Törvénykönyvük azt mondta, aki ellenáll, azt ki kell
irtani. Aki nem áll ellen, az lehet szövetséges, de alárendelt szerepben. IV. Béla maradhatott volna a
trónon, de alávetett uralkodóként. Ha Béla király ezt elfogadja, akkor Batu kán meg sem áll az
Atlanti-óceánig. A törökökkel szemben is ugyanígy áldozta fel magát a magyarság.
– Megalázó ez a hosszú hódoltság?
– Miért? Egy négyszer nagyobb és erősebb államról volt szó. Csoda, hogy a magyarok 130 éven át ellent
tudtak állni neki korábban. Ez jól mutatja a magyar katonai képességeket. Bíztunk Európában, de csak
csekély segítség érkezett. Az, hogy vérzik a magyarság? Nem számított. A mi mentalitásunk és a
lengyeleké akkor is élesen elkülönült a tőlünk nyugatabbra élő népekétől.
– Ez már a jele volt annak, hogy kiveszőben a Nyugatból az annyira fontos spiritualitás?
– Igen, ekkor kezdődött el a folyamat, aztán a francia forradalmat követően rendkívüli módon
felgyorsult.
– Volt-e olyan pont a magyarság életében, amikor már látszott, hogy nem tud visszafordulni a lejtőn?
És ebben hatékony volt a sok dezinformáció és csúsztatás?
– Hogyne. Így tették tönkre a cári birodalmat is a nyugati hatalmak. Ott voltak például a Romanovok,
sokat tettek az orosz népért a 19. században, egymás után hozták a reformokat, mégis egymás után
követték el ellenük a merényleteket. Európában a 18. században indult el a hamisítás, minden szálon. Az
egyházellenesség, a papok kifigurázása, az inkvizíciónak tulajdonított több tízezer áldozat regéje…
Holott lehetett néhány száz ember. Ráadásul a végső ítéletet nem az egyház mondta ki sohasem, hanem a
világi hatalom. Kevesen tudják, hogy Kapisztrán Szent János Itália főinkvizítora volt, mielőtt durva
köpenyében, kezében fakereszttel megindult volna a török ellen. Főinkvizítorsága alatt egyetlen halálos
ítélet sem született, mert addig magyarázott az eretnekeknek, míg azok meg nem tértek.
– A magyar történelem szomorú eseményei, a sok frusztráció hogyan befolyásolta az évszázadok során a nép
pszichéjét és egészségét?
– Egyrészt nehéz történelmünk volt. És ez nem maradhatott hatás nélkül. Ráadásul még folyamatosan
sulykolták is belénk, hogy mennyire sikertelenek, szerencsétlenek vagyunk.
De hát mennyivel voltak sikeresebbek a lengyelek vagy a balti népek?! Félmilliós lélekszámban érkezett
ide a magyarság, s meg tudta harmincszorozni magát sok-sok háború, s a hatmillió abortusz ellenére! A
hatmillió abortusz történelmünk legnagyobb katasztrófája. Mégis itt vagyunk. Tegyük hozzá, a környező
országokhoz csatolt magyarságot sem tudták felszámolni, pedig szerették volna.
– Az mondják, a sok frusztráció miatt olyan rosszak a daganatos sta­tisz­tikáink, európai össze­hasonlításban …
– Ezzel vigyázni kell. Az európai népesség 22 százaléka szerepel a nemzetközi rákregiszterben. A 78
százalék adatait a kórházi jelentések alapján vagy éppenséggel azok nélkül becsülik meg. Nincs egységes
statisztikai módszer sem. 1994-ben a Free University Amsterdam vállalta fel, hogy kidolgoz egy egységes
európai rákregiszter szisztémát, de azóta sem hallottam efelől semmit. Minden országban más statisztikai
eljárásokat használnak, mindenki küld valamilyen adatot, ami vagy igaz, vagy nem. A román egészségügyi
államtitkár előadást tartott egy konferencián, melyből az derült ki, hogy sokkal jobbak azok a
statisztikáik, mint a miénk. Ekkor felállt egy erdélyi magyar orvos, mondván nem érti az egészet, hiszen
Romá­niában se rákszűrés, se sugárterápia, s mégis jobbak az adatai? Annyit mondhatok, a magyar
kimutatások pontosak. Igaz, az egyik évben lecserélték nálunk az addig használt statisztikai szoftvert
egy másikra. Mindjárt ezerötszázzal csökkent a rákos halálozások száma, persze nem a valóságban, csak a
kimutatásban.
– Tehát tévúton járnak, akik a frusztráció jelentőségéről beszélnek?
– A történelem rendkívüli módon befolyásolja a következő generációk életét. Őrült veszteségeink voltak,
legalább ötször lefejezték a magyar értelmiséget, aztán jött ’56, amikor elvándorolt kétszázezer ember,
s így tovább. Ha az ország úgy áll az élethez, hogy itt vagyunk, dolgozunk, s nem engedjük belénk
törölni a lábát senkinek, mindjárt másként tekinthetünk magunkra. Nyelvünk egy csoda. A Nobel-díja­saink
is ezen a nyelven tanultak, gondolkodtak. Teller Ede meg sem tanult rendesen angolul, volt egy
titkárnője, akinek csak az volt a feladata, hogy angolra fordítsa Teller mondatait.
– Miért éri annyi támadás ma is a magyarokat?
– Ez megy ezer éve. Folyton a vesztünkről, a megsemmisülésünkről folyik a szó. Arról, hogy eltűnünk.
Miért, a baszkokat be tudták olvasztani? A bretonokról azt sem tudtuk, hogy élnek, most elkezdtek kelta
nyelven beszélni. A történelem arra tanítja az embereket, hogy mindig eljön a kedvező pillanat a
nemzetek számára, csak vannak nemzetek, akik ezt nem veszik észre. Vagy nincsenek felkészülve rá. Úgy
érzem, ilyen volt az a magyaroknak 1990-ben, amikor fölkínálták számunkra Kárpátalját. De nem voltunk
felkészülve a pillanatra. És nemcsak a történelem hordozhat sok frusztrációt, de a jelen is. Gondol-e
komolyan arra valaki, hogy a mostani gyerekek fele elvált családban él? Vagy vizsgálja-e valami, mennyi
kultúrszemetet önt a média ezekre az amúgy is kiszolgáltatott gyerekekre?
–   Ez egyáltalán az egészségügy terepe?
–   Szidják a hazai egészségügyet is. Egy disszidens magyar orvos jött ide hozzánk a Harvardról, hogy
kezeljük a daganatos betegségét, mert nincs megelégedve a kinti orvosokkal. Négyszer volt vitánk
szövettani kérdésben az egyik legfejlettebb s legnagyobb amerikai kórházzal. Mind a négy esetben a mi
patológusainknak volt igazuk, akik huszadannyit keresnek, mint a kintiek, s háromszor annyit dolgoznak.
Nyilván hasonló a helyzet más orvosi területeken is idehaza. Mi mégis mindig a külföldit csodáljuk.
Gátolni lehet a tehetséget, de kikezdeni nem. Egy nép kumulatív genetikai állománya konstans.
– Egy népé – mint mondja –, de mi keverékek vagyunk már…
– Akkor is konstans. Ha olyan generációk lépnek színre, mint a reformkorban, vagy Erdélyben a Szépműves
Céh tagjai, akkor most is itt kell len­niük a rendkívüli tehetségeknek, csak mindig minden a
lehetőségeken múlik és a hiten, hogy meg tudom csinálni. És ne féljünk az ellenünk indított akcióktól.
Minden akcióra születik reakció. Az erdélyi magyarok is eltűntek volna már, ha nem támadják őket.
Támadnak? Csak azért is összekovácsolódunk. Érdekes, de erre odakint nem gondolnak?
Forrás 

Imádkozzunk és böjtöljünk főpapjainkért!

A "PRAY AND FAST FOR OUR BISHOPS" amerikai kezdeményezéshez csatlakozunk, egy "magyarított" változattal! Az eredeti szándék szerint, minden héten egy szent főpap égi közbenjárását kérjük, földi Egyházunk vezetőinek többletkegyelmi segítésére Istentől! Az angol nyelvű változat (lásd) 32 héten át tart, a magyar változatban kiterjesztettük az egész évre, vagyis mind az 52 hétre! Hogy e közbenjárás kiesdésére miért van szükség – nem lehet kétséges –, sem annak aki a Világegyház állapotát szemléli, sem annak aki e blogot rendszeresen olvassa!
     Veszélyes időket élünk ugyanis! A világ nekirontott az életnek, a családnak és a vallásszabadságnak. Évente, több mint 50 millió magzatot áldoznak fel a halál kultuszának oltárán. A házasságot és a családot megtámadták azok, akik gyermekeinket természetellenességre akarják nevelni. Nem kevésbé kikezdték a szeretet értelmét, sőt magát a szentségi alapokat is ki akarják forgatni. Vallásszabadságunk óhatatlanul kicsúszhat kezünk közül, amikor a világ vezető politikusai – még a magukat keresztényeknek vallók is – hitünk liberalizálására vagy megtagadására akarnak rávenni, miközben az egyházi evangelizáció egyre erőtlenebb.
     Erős és szent püspökökre van tehát szükségünk, olyan püspökökre, akiket hősies erények töltenek el, akik átvezetnek minket ezen a sötét időszakon, akik képesek szembeszállni a világ erőszakos nyomásával. Olyan püspökökre van szükségünk, akiknek van tekintélyük és bátorságuk visszahívni az áruló politikusokat, figyelmeztetik őket felelősségükre és hősként védelmezik Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat.
Megvannak ezek a püspökeink, mert Isten nevükön nevezte őket. Nekik azonban szükségük van ránk. Szükségük van az imáinkra, áldozatainkra és böjtjeinkre. Mi azonban segítő szándékaink nyomatékolására a Szent Püspökök közbejárást kérjük számukra.
Csatlakozz kampányunkhoz! Közös imával és böjttel esdjük ki Istennél a kegyelmet pásztorainknak, hogy megvédhessék nyájukat!

Miért szükséges az imádság mellé a böjt?
     Azért, mert minden szeretetből hozott áldozat – így a böjt is –, nyomatékozza imaszándékunk komolyságát! Maga az Üdvözítő mondta: „Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29)
     „A történelem folyamán a katolikus hívek szükség idején imával és böjttel kérlelték Istent, mert ezek segítségével  közelebb kerülhetünk az Úrhoz, rávezetnek minket az Ő akaratának teljesítésére és imáink meghallgatása révén elnyerjük az Ő támogatását.” (Chaput érsek)
     Mint Krisztus testének és Egyházának megkeresztelt tagjai rendszeresen fölajánlhatjuk imáinkat és önmegtagadásainkat, hogy ezáltal mi magunk megerősödjünk, másokat szükségükben támogassunk és a gonoszt kiűzzük az Egyházból. A böjt és az ima egyesít minket a keresztrefeszített Krisztussal, Aki viszonzásul eláraszt minket isteni kegyelmével. A böjt hagyományosan azt jelenti, hogy kevesebbet eszünk. Azonban nem csupán ételről mondhatunk le mindennapjainkban, hanem szórakozásról, társas összejövetelekről, biztos örömet szerző dolgokról. Az is nagyon hatásos, ha olyan – élhető – cselekményekről mondunk le, melyek akár rabul ejtő szokássá is fajulhatnak, lassan elhangolva lelkünket Istenről vagy túlzásában, egyenesen a bűnre vezetnek!
     Kedves Olvasó! Az esztendő minden hétfőjén megjelenik ez a felhívás, más és más szent Apostol, Püspök, Bíboros vagy Pápa képével, mintegy az Ő közbenjárásukat kérve azon a héten, egyházi vezetőink megsegítésére! A hétfői böjt, azonosítható a Szeretetláng üzenete által meghirdetett – éppen a szenvedő papi lelkekért – felajánlott szándékkal. (Lásd Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadás I/30-31)

     Ajánlott ima a napi rózsafüzér (de legalább egy tized), lehetőleg a Szeretetláng fohásszal (benne vagy a végén): Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Majd imánk befejezésül mondjuk el az alábbi három könyörgést!
     1) Mindenben védelmezd Uram püspökeinket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket
szent jelenléteddel, hogy a Te békéd, örömöd és szereteted töltse el őket!
     2) Uram, gyújtsd föl püspökeink szívében a szeretet lángját, hogy úgy tekintsenek a rájuk bízott nyájra, mint lelki gyermekeikre és engedd, hogy Hozzád hasonlóan, mint szerető atya szolgálják őket!
     3) Mennyei Atyánk! Kérünk, áldd meg püspökeinket, akik Téged és a Szentlélekkel eltöltött Egyházadat szolgálják. Védd meg őket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket szent jelenléteddel! Amen

A budapesti Nyugati Pályaudvar bejáratánál ül egy öreg bácsi, Lenin kalappal a fején, kopott kabátban, ölében egy nagyon öreg táskával. Minden nap délután 4-től, felállítja a kis összecsukható székét és ül, ül rendíthetetlenül. Az autók csak zúgnak, villamosok dübörögnek, az emberek pedig csak özönlenek. A nagy rohanásban majdhogynem néha átesnek, belerúgnak szegénybe, hiszen a legtöbben észre sem veszik. Pedig igen érdekes története van a bácsinak. Ölében a táskából egy könyvet árul melynek a címe: Málenkij robot, s írója nem más, mint Karcsi bácsi.

A mai embernek ez a szó ma már semmit sem mond. A mai fiatalok talán egy orosz rock bandára asszociálnának a szó alapján, de Ő igenis tudja mit jelentett ez a szó 60 évvel ezelőtt. 1945-ben a főváros ostroma után munkába menet, 18 éves suhancként az utcáról szedték össze az igazoltató szovjet katonák, hogy „egy kis munkára”, málenkij robotra vigyék. Hozzátartozói semmit sem tudtak róla, egyszerűen csak eltűnt, több ezer társával együtt a káoszos főváros utcáin. Nem volt katona, nem bántott senkit, nem szolgált senkit, csupán rosszkor volt, rossz helyen és ezt fiatalságának éveivel, és egészségével fizette meg.

Évekig volt Ukrajnában, egy hadifogoly-kényszermunka táborban, emberi ésszel felfoghatatlan körülmények között, miközben idehaza senki sem tudott róla semmit! 86 éves korára, hogy megmutassa unokáinak mi a különbség a mai és az Ő fiatalkora közti időknek, megírta a történetét. És most ül, ül és várja, hogy valaki, 10000-ből egy ember, aki megáll, megismerje a történetét.

Én tegnap az a 10000-ből egy ember voltam, aki megvette a könyvét és még aznap ki is olvasta. Elképesztő történet! Érdekes hogy bár a holokausztról szóló könyvekkel roskadoznak a polcok, addig az ilyen témájú könyveket szinte úgy kell vadászni itthon! A mai napig egy bizonyos homály, tabu lengi körül a '44 utáni deportálásokat. Pedig ők is ugyan úgy, ártatlanul szenvedtek, de ők se kárpótlást, sem bocsánatkérést senkitől nem kaptak. Karcsi bácsi inkább az utóbbit hiányolja.

Kedves olvasó, történelem iránt érdeklődő, ha arra jársz és tudsz nélkülözni 2000Ft-ot, vedd észre Karcsi bácsit, s vegyél egy könyvet az írójától. Szívesen mesél és dedikálja is akárkinek aki szeretné. Egyedüli társa a már ismert Irénke néni, aki sütit árul, így ha jókor mész még süti is jár a könyv mellé! Segíts Karcsi bácsinak, hiszen az történelem egy élő matuzsáleme ül a Nyugati bejáratánál. És csak ül, ül, és ül…

Szatmári Ádám                      (forrás)

Boldog Romzsa Tódor mártír kárpátaljai püspök 7

Romzsa püspök vértanúságának utóélete 2
     Romzsa püspök és megszámlálhatatlan vértanú társai (papok és civilek), nem hiába ontották vérüket!
Az Egyház bár a föld alá kényszerült, de ott eredményesen izzították a parazsat. Illegális szeminárium működött, ha kellett egyetlen személlyel, papot és püspököt szenteltek.
     1988: az első nyilvános Liturgia az üldözések elteltével az ungvári Kálvária hegyen, a szabad ég alatt.
     1989. december 13-én jelent meg a szovjet kormány rendelete, mely hatályon kívül helyezte a görög katolikus egyház működését betiltó 1949-es rendeletet. Bendász Dánielt idézve: „megfogyva bár, de törve nem” fokozatosan kilépett az egyházmegye az illegalitásból hatalmas erkölcsi értékekkel gazdagodva. Rehabilitációja a mai napig sem történt meg, ami azt jelenti − Bendász Dániel adatai szerint −, hogy 227 templom még mindig az ortodox hívek birtokában van.
     1998. június 3-án Puskás László atya (Romzsa életrajzírója) találta meg az ereklyéket az 1990-től már újfent görög katolikus székesegyház szétrombolt kriptájában. A feltárást és a hiteles azonosítást a Budapesti Természettudományi Múzeum Embertani Intézete végezte.
     1995: Tódor püspök boldoggá avatási eljárásának kezdeményezése az egyházmegyében. A dokumentációt     1997. október 7-én adták át az illetékes Kongregációnak Rómában.
     2001. március 24-én Lakiteleken avatták fel Romzsa Tódor szobrát. Boldoggá avatását posztulátorként P. Szőke János szalézi szerzetes intézte, míg a promotor iustitiae-ként, vallomásgyűjtőként és életrajzíróként Puskás László munkácsi egyházmegyés pap munkálkodott.
     2001. június 27-én II. János Pál pápa Lembergben (Lvov) mintegy harminc, többségükben görög katolikus szerzetest, apácát, főpapot avatott boldoggá; közöttük Joszif Bilcsevszkij lembergi római katolikus érseket (1860-1923), Romzsa Tódor munkácsi görög katolikus püspököt (1911–1947) és Mikola Csarneckij püspököt. (XVI. Benedek pápa 2005 október 23-án Rómában szentté avatta Józef Bilczetvski érseket!)
     Boldog Romzsa püspök ereklyéi 2003. június 26-28-án ünnepélyesen lettek átszállítva Ungvárra és a székesegyház Szent Kereszt mellékoltárában lettek elhelyezve.
     Boldog Romzsa Tódor vértanú püspök emléknapja, október 31. (Befejezve)

Romzsa Tódor vértanú püspök élete és halála 6

Egy tanúságtétel

     Romzsa Tódor munkácsi görög katolikus mártír püspök neve az elmúlt években került vissza a kárpátaljai köztudatba. Boldoggá avatása alkalmából ismét a figyelem középpontjába került életútja, az ellene elkövetett kegyetlen merénylet, felidéződtek vértanúhalálának körülményei. Kevesen tudják azonban, hogy az 1947. őszi szomorú történések egyik szemtanúja, Manajlo Mária Theofila bazilita rendi apáca, akit az akkori hatalom legszigorúbb büntetőlágere sem tudott végleg „elhallgattatni”, még ma is él Ungváron… Theofila nővér bizalmatlanul fogadja az akkori időkre vonatkozó kérdéseket, mint mondja, életének azon időszaka feledésre és nem felemlítésre való. Szemében félelemmel, elcsukló hangon kérdezte, az érdeklődőt pontosan ki és főleg kinek a megbízásából... Félelme természetesen érthető, ugyanakkor nagyon megrázó is. Óhatatlanul felmerül a kérdés: minek lehetett kitéve ez a törékeny, szent életű apáca a diktatúra önkényének hosszú évei alatt?
     Theofila nővér (képe lent!) végül mégis mesélt hitet-, lelket próbáló életéről, sorsáról:
– 1945-ben tettem örök fogadalmat, ekkor már a munkácsi görög katolikus iskola tanítója voltam, illetve a városi kórházban ápolónővér. Nemsokára azonban likvidálták a rendházat, és le kellett vennünk a szent ruhát, majd fel is oszlattak bennünket. Én továbbra is a kórházban dolgoztam. Ide szállították be 1947 őszén Romzsa Tódor püspök atyát.
– Mint gazdasági főnővér az igazgató úrnál szóvá tettem, hogy miért éppen azt a szanyitárkát rendelte mellé, kivel szemben már korábban is voltak fenntartásaim. Ő ugyanis megpróbált beszervezni engem, folyton körülöttünk forgolódott és mindenfélét összebeszélt. Rossz érzésem végül be is igazolódott, mivel később ő lett a püspök atya gyilkosa.
– Romzsa Tódort délelőtt tíz órakor vettük fel az osztályra, és hamarosan átesett egy nagyon nehéz és hosszú műtéten. Éjjel tért magához, és bár állkapcsa három helyen volt eltörve, rögtön a rózsafüzérét kérte, még el is könnyezte magát. Másnap megkerestettem, lemostam, de újra fűztem és így átadtam neki. Úgy örült, mint egy kisgyermek, csókolgatta a keresztet és szüntelenül imádkozott. Látszott rajta, hogy nem félti az életét, nem aggódik maga felől, elfogadja a Jóisten akaratát.
– Az állapota lassan javult. Voltak látogatói és mindnyájan abban reménykedtünk, hogy felépül. A meggyilkolása éjszakáján magam is a kórház épületében voltam, de a gyilkosság körülményeiről csak a kijevi lágerben szereztem tudomást. Akkor annyit láttunk, hogy megmérgezték és haldoklik... Három hónap múlva letartóztattak. A legszigorúbb büntetőtáborba kerültem, ahol hét év hét hónapig tartottak fogva, mert rossz helyen, rosszat mondtam...
– Mivel édesapám sem írta alá az ortodox egyházfő fennhatóságát elismerő okiratot, őt is – mint annyiakat –, elhurcolták. Már hazatért, amikor felőlem még mindig nem volt híre a családomnak. Szegények elsirattak, azt hitték, már nem élek... Forrás (részlet)

Boldog Romzsa Tódor mártír kárpátaljai püspök 5

Romzsa püspök vértanúságának utóélete 1
     Romzsa Tódor halála a 1947. november 1-re virradó éjszakán állt be.
A hatóság megpróbálta eltussolni a dolgot, ezért az éjszaka közepén akarták a püspök holttestét a templomi temetkezési helyére szállítani. A hír azonban elterjedt és a hívek félelem nélkül, tömegesen gyülekeztek Romzsa Tódor püspök székesegyházi temetésén.
     Az esetet Szudoplatov tábornok e szavakkal jelentette a XXIII. Pártkongresszus résztvevőinek: „Hruscsov, az ukrajnai Központi Bizottságának elsőtitkára az Ukrán Állambiztonsági Minisztérium által kidolgozott terv szerint Munkács városában meg lett semmisítve Romzsa, a görögkatolikus egyház feje, aki aktívan ellenállt a görögkatolikusok egyesülésének az ortodoxiához.” A merénylet célja nyilvánvalóan a hívők megfélemlítése és a karizmatikus vezetőit vesztő egyház szétszélesztése volt. Az utóbbi mégsem következett be.
     Az 1947. november 4-i temetés gyásznap volt Kárpátalja magyar és ruszin lakosai számára.
     1949-ben, amikor a szovjet hatóság átadta a templomot a Pravoszláv Egyháznak, elterjedt, hogy a vértanú püspök holttestét elszállították. Az 50-es években a kriptát ténylegesen ki is rabolták és megint híre kelt, hogy Tódor püspök maradványait megsemmisítették.
     Romzsa püspök kálváriája tovább folytatódott papjaiban, sőt híveiben is. 1949. február 17-én tiltották be a munkácsi püspökség nyilvános működését. Ekkor a paróchiák száma 265 volt; a papoké 350, akiknek túlnyomó többsége nős, családos ember. Az egyházmegye papi szemináriumát, női és férfi tanítóképzőjét, árvaházát, kollégiumát és levéltárát is felszámolták. Az ungvári püspöki palotát is elvették.
     Az 1949 februárjától újra kezdődött az ítéletek sorozata. A zárt, rövid tárgyalásokon ún. Népbíróság ítélkezett. Ha a vádlott beismerte, hogy görög-katolikus pap, akkor 10 vagy 25 kényszermunkára, valamint polgári jogfosztásra, vagyonelkobzásra ítélték, ha nem ismerte be, akkor könnyen halálra is ítélhették! Az 1952 júniusáig intenzíven folyó üldöztetésben 94 lelkészt ítéltek el (7 főt 10 évre; 81 papot 25 évre; 5-en bujkáltak; egy papot, Orosz Pétert (titokban, 1944-ben püspökké szenteltet) pedig agyonlőtt egy milicista).
     Viszont a „sátáni gépezet” több mint negyven évig működött! Negyven évig a legkegyetlenebb módszerekkel irtották a pápához hű keresztényeket, és ezalatt csak Romzsa püspök egyházmegyéjének  135 papját ítélték el, legtöbbjüket 25 évre. A KGB nyomására 132 személy megtagadta az egységet Rómával, és vállalta az orosz ortodox jurisdikciót. Közülük 42 pap később visszatért a Róma-hű Görög-katolikus egyházba. 46 pap nem került börtönbe, 1955-56-tól hozzájuk csatlakozott a lágereket túlélő 104 személy, akik papi munkájukat illegálisan végezték. (folyt.köv.)

Egy szemtanú tanúsága (részlet)

     Nem vagyok képes leírni, amit akkor láttam és átéltem. A Napra meredtem; sápadtnak tűnt, megszokott vakító fénye nélkül; olyan volt, mint egy forgó hógömb; majd hirtelen úgy látszott, hogy cikk-cakkban lefelé tart és azzal fenyeget, hogy a Földre zuhan. Rémületemben szaladtam és el akartam bújni az emberek mögött. Mindenki sírt és a világ végét várta.

Mellettem egy hitetlen ember állt, aki délelőtt még gúnyolta az embereket, akik azért mennek Fatimába, hogy egy kislányt lássanak... Ránéztem: mereven, tágra nyílt, csodálkozó szemmel figyelte a Napot; azután láttam, hogy tetőtől talpig reszket; végül karját az ég felé tárva térdre borult, mit sem törődve a sárral, és felkiáltott: A Madonna! A Madonna! Mást nem tudott mondani [...]. Közben az emberek tovább kiabáltak és siratták bűneiket... [...].

A napjelenség hosszú percei alatt a tárgyak a szivárvány színeiben tündököltek... Ahogy egymásra néztünk, mindenkinek más színe volt: az egyik kék, a másik sárga, a harmadik piros és így tovább. Mindezek a különös események fokozták a nép félelmét. Kb. 10 perc múlva a Nap visszatért helyére, ugyan olyan módon, ahogy elhagyta azt, sápadtan és ragyogás nélkül.

Amikor az emberek felfogták, hogy elmúlt a veszély ragyogtak az örömtől. Egy szívvel és egy lélekkel kiabálták: Csoda, csoda! Dicsértessék a Miasszonyunk! (Mangalore, Szent József Szeminárium 1931. július 13-án Ignacio Lourenro Pereira szemtanú) (Kép az internetről!)

Boldog Romzsa Tódor mártír kárpátaljai püspök 4

Hitvalló élet a vértanúságig 2
     1947. október 26-án, Krisztus Király ünnepén a püspök, papok és kispapok kíséretében elment a lókai (Lavka) filiális templom szentelésére. Amikor megérkezett az ott lakók értesítették, hogy napok óta észlelik, hogy a falu szélén teherautóból idegen katonák figyelik őket. Később egy Willys dzsip is csatlakozott hozzájuk. A templomszentelés után – mivel későre járt – a falubeliek tanácsára a püspök és kísérete ott maradt éjszakára.     Másnap reggel lovaskocsival indultak útnak, egy teherautó és egy dzsip messzebbről követte őket. Amikor Beregszőllős és Iványi között egy lejtőhöz értek, a teherautó hirtelen felgyorsult, és a sofőr kiugrott a vezetőfülkéből. A száguldó teherautó teljes sebességgel beléjük hajtott. A püspök az első két kerék közé szorult és eszméletét vesztette. A merénylők kiszálltak a dzsipből és vasdorongokkal estek neki az amúgy is súlyosan sérült embereknek. Néhányan segítségért kiabáltak, mire a gyilkosok rájuk rontottak, és őket is ütlegelni kezdték. Sikerült is volna agyonverni mindannyiukat, ha nem bukkan föl az úton éppen egy postakocsi. Ez megzavarta a merényletet és egy kis Willys terepjáróval elhagyták a helyszínt.
     Tódor püspök még élt, amikor a postakocsival a többi sérülttel a munkácsi kórházba szállították, ahol a fősebész, a híres Alekszandr Fegyinyec sikeresen megműtötte (a sebesült állkapcsa eltörött, 8 foga maradt). A KGB-vel együttműködő főorvos (B.) viszont felvett egy Odarka nevű galíciai ukrán dialektusban beszélő takarítónő (ügynököt), akit „szanyitárkaként”, nővérként mutattak be a kórházban.
     A nővérek nyugtalanok voltak, mivel feltűnt nekik, hogy az új nővér, folyton a püspök szobáját figyeli, emiatt szünet nélküli felügyeletet tartottak a püspök körül, még éjszaka is.
     Az áldozat lassan erősödni kezdett. Amikor a lavki-i parókus, Vaszkó Péter atya meglátta, az elsírta magát. A püspök ezekkel a szavakkal vigasztalta: „Ne sírj Péter, tűrni és vért ontani az Istenért, a hitért, a szent katolikus Egyházért nagy-nagy kegyelem és megtiszteltetés.”
     November 1-én, mindenszentek éjszakáján a főorvos utasítására a nővéreknek pár percre el kellett hagyniuk a püspök szobáját. Eközben Odarka KGB ügynök bejutott hozzá és halálos dózisú kurare injekciót adott be neki. Amikor a nővérek visszatértek a kórterembe, először nem vettek észre semmit, ám pár perc múlva meghallották a püspök gyenge hangját: „Ó, Jézusom!” Ezek voltak utolsó szavai. Tíz perc sem telt el és rózsafüzérrel a kezében, visszaadta lelkét Teremtőjének.  
    A főorvos és bizottsága azt állították, hogy a halál oka agyvérzés volt. A boncolás során azonban kiderült a gyilkosság, de ezt elhallgatták. (Az éjszakai főorvosi ellenőrzés alatt a KGB-s Odarka egy kuráre-injekcióval megmérgezte a püspököt.) (folyt.köv.)

A nagy csoda után

     Amikor a rendkívüli jelenségek megszűntek, a tömeg lelkesedése leírhatatlan módon fokozódott. Mindenki a látnokokhoz törtetett, akiknek most valóra váltak a szavai. Mindenki látni, érinteni, kérdezni akarta őket... Jácinta a félelemtől és az élmények hatására sírni kezdett. Egy derék katona a karjába vette és a szüleihez vitte. Ferenc vidám volt, bátran utat tört magának a tömegben. Lúcia a figyelem középpontjába került. Azon vette észre magát, hogy valakinek a vállán ül, aki viszont nem látva hova lép, megbotlott és elesett, de a kislányt máris más karok kapták el.

     Végre hazakerültek. „Jól emlékszem – írta Lúcia –, hogy aznap hosszú copfom nélkül értem haza. Anyám haragos volt, amikor meglátta, hogy rövidebb a hajam, mint Ferencé, mert nemcsak a kendőm tűnt el, de az emberek lelkesedésükben még a hajamat is levágták.”

     Százak mentek a látnokok után kíváncsiskodva és éjfélekig zaklatták őket még a következő napokban is. A kérdéseknek nem akart vége szakadni. Ez így ment hetekig, hónapokig. A számtalan és olykor nem is jószándékú látogató már terhére volt a gyermekeknek és a családnak. Visconde de Montelo újságíró, csak igen nehezen jutott be Marték házába, hogy még aznap este kikérdezze a gyerekeket. (Később ebből is olvashatnak részleteket!)

(Az alábbi képen Jácintát kimenti egy katona a tömegből)

NO COMMENT!

Szomorúan és szégyenkezve

     Ausztriában, megszaporodtak a templomi vandál megnyilvánulások. Országosan és tbk. nem csak a bécsi lazaristák templomában történtek rombolások, de a Stephans Dómban is. Christoph Schönborn bécsi érsek, keserűségének adott hangot, amikor meglátogatta az előbbi helyszínt: "Meg vagyok döbbenve, hogy mi késztethet valakiket templomi pusztításra! Évszázadokon át az emberek azért jönnek a templomba, hogy az Úr és a szentek segítséget kérjék problémáik megoldáshoz. Az ilyen vandalizmus egy ilyen helyen, mélységesenen ijesztő! Csak remélni tudom, hogy az elkövető vagy elkövetők nem tudják, mit cselekszenek." Forrás Lásd még itt!

Örömmel és büszkeséggel

     "Örülök, hogy Thomas Neuwirth ilyen nagy sikert aratott Conchita Wurstként" – írta Christoph Schönborn bécsi érsek pénteken szokásos heti glosszájában az egyik legolvasottabb bécsi napilap, a Heute hasábjain.
Az érsek nyilvánosan örvendezésének adott hangot Neuwirth győzelme fölött akkor is, amikor látogatást tett a bécsi fogadalmi templomban, ahol éppen egy Testiség és szexualitás című kiállítás borzolja a kedélyeket. Schönborn azt mondta, imádkozik azért, hogy Isten áldása kísérje az oly nagy sikert arató osztrák énekes életét, és jól gazdálkodjon győzelmével. Forrás 

Boldog Romzsa Tódor mártír kárpátaljai püspök 3

Hitvalló élet a vértanúságig 1
     Romzsa Tódor görög katolikus püspök 1911. április 14-én született a kátpátaljai Nagybocskón kilencedik gyermekként egy görög katolikus családba. Apja vasúti pályaőr volt, nagyapja, dédapja és több felmenője görög katolikus pap volt. A négyosztályos elemi iskola után a Huszti Állami Reálgimnáziumban tanult, ahol 1930-ban kitűnő eredménnyel végzett. Ezt követően Gebé Péter munkácsi görög katolikus püspök segítségével Rómába mehetett teológiát tanulni.
     1936. december 25-én szentelték pappá, és a következő évben, tanulmányai befejeztével 1937-ben visszatért Kárpátaljára.
     1939-ig máramarosi vidéki falvakban szolgál, majd miután Kárpátalja ismét magyar fennhatóság alá kerül, az ungvári szeminárium spirituálisa és filozófiatanára lett.
     1943-ban XII. Piusz pápa pápai káplánná nevezte ki.
     1944. szeptember 21-én püspökké szentelték. Másnap Dudás Miklós, az akkori hajdúdorogi görög főpásztor, kinevezte a Munkácsi Egyházmegye általános helynökének. A társszentelők: (boldog) Scheffler János szatmári és Madarász István kassai római katolikus püspökök voltak. Romzsa Tódor püspöki jelmondata ez volt: „Szeretlek téged, Uram, én erősségem, az Úr az én erősségem és oltalmam.” (Zsolt 17,2)
     A szovjet hadsereg 1944-es bevonulása után gyakorlatilag már ő állt az egyházmegye élén, amikor a Vörös Hadsereg elfoglalta Kárpátalját. Az új hatalom nem ismerte el a görög-katolikus egyház létjogosultságát és arra törekedett, hogy beolvassza az ortodox egyházba a moszkvai pátriárka fennhatósága alá.
     Már 1944 végén az ortodoxok kezdték elvenni a Rómához ragaszkodóktól a templomokat. 1947 júliusáig már 73-ra emelkedett a katolikusoktól elvett templomok száma.
     1945-től 1949-ig 35 görög katolikus pap lett a vallásüldözés áldozata (424-ből /1945-ös adat/). Eleinte bíróság ítélet nélkül büntettek, majd később „modernizálódott” az „igazságügy” menete: kirakatperek zajlottak. Közülük 2 lelkészt agyonlőttek; 10-et 1, 4. 5, 6 vagy 8 év kényszermunkára (Szibériába, Murmanszkba), 12 papot 10 évre, 11 főt 20-25 évre, valamint polgári jogfosztásra, vagyonelkobzásra ítéltek. 11-en nem tértek haza, a rabságban meghaltak.
     Romzsa Tódor püspök azonban hűségesen kitartott. Tudta, hogy ellenállása miatt meg őt is ölhetik, de Krisztusért és az Egyházért készen volt mindent elveszíteni, még az életét is. Ezt a szándékát korábbi barátjával (Alfons Reichlinnel) is közölte: „Pappá szentelése idején vallotta be nekem, hogy Oroszországba jelentkezett azért, hogy többet tehessen Krisztusért, hogy kész volna vérét és életét is érte áldozni!”
     1947. március 24.: a munkácsi Csernekhegyi monostort kobozták el, illetőleg adták át az Orosz Ortodox Egyháznak. A görög-katolikus templomok tömeges hatósági elkobzása kapcsán, 20 egyházmegyés papot szállítottak kényszermunkatáborba, illetve kettőt rövid úton kivégeztek.
     1947 nyarának végén, Sztálin jóváhagyja Hruscsovnak, az ukrán kommunista párt első titkárának javaslatát Romzsa püspök titkos likvidálására.
     1947. október 20. körül Szudoplatov NKVD-KGB tábornok különítményével Kárpátaljára érkezik a gyilkosság koordinálása céljából, amelynek megszervezését Szergej Szavcsenkó kijevi ukrán belügyminiszter vállalta. (Szudoplatov korábban személyesen robbantotta fel Rotterdamban Konovalec ukrán emigráns politikust, és többek között ő szervezte Trockij mexikói meggyilkolását is.) (Alább Szodoplatov magas nyugdíjjal, derűsen mesél sikeres akcióikról. Egyes nácikat (nyilasokat) ezeknél lényegesen kevesebbért perbe fogtak és kivégeztek!) (folyt.köv.)

A hatodik jelenés október 13-án

A NAPCSODA

     Mária hatodik fatimai jelenését az irodalom 'Október 13' címszó alatt írja le. Ekkor történt a híres fatimai napcsoda. Aznap igen borús, esős volt az idő. A plébános úr, akinek még mindig erős fenntartásai voltak az események valódiságát illetően, utoljára még kihallgatta Lúciát.

     A zuhogó eső ellenére óriási tömegek gyülekeztek a tölgybokor helyén augusztusban állított díszkapu körül. (A tölgybokrot ugyanis már széthordták az emberek, relikviaként!)
     A három kis pásztor, amikor a Szűzanya jövetelének jeleit érzékelték, Lúcia odaszólt a tömegnek, hogy csukják be az esernyőket, mindezt annak ellenére, hogy addig az eső reménytelenül zuhogott – jóllehet –, ekkor hirtelen elállt.
     A Szent Szűz ekkor elmondta kívánságát: ,,Szeretném, ha itt kápolnát építenének tiszteletemre. A Rózsafüzér Királynője vagyok. Imádkozzátok továbbra is mindennap a rózsafüzért. A háborúnak vége lesz és a katonák hamarosan hazatérnek.” Utolsó szavai ezek voltak: ,,ne bántsák meg többé Istent, hiszen már annyira megbántották!” Ezt követően a Boldogasszony kitárta karjait, és mintegy szétszórta velük a nap sugarait, s ekkor kezdődött a tíz percig tartó napcsoda.
     Valamennyi korabeli újság megemlékezik, többen fényképeket is közölnek az eseményről. Az eső elállt. Manuel Nunes Formigao, Ferreira kanonokja könyvében azt írja, hogy kb. hetvenezren (70.000) voltak tanúi az eseménynek. A Nap forgása, színeváltozása, zuhanása megdöbbentette az embereket. Formigao így folytatja: ,,A hatalmas tömeg a csodálatos esemény láttára térdre esett, a Hiszekegyet, az Üdvözlégyet és a tökéletes bánatot imádkozta minden ajak, majd az öröm, a hála és bűnbánat könnye folyt valamennyi szemből.” A tömeg döbbenten észlelte, hogy ruházatuk teljesen száraz lett és még a sárnyomok is eltűntek róla. Egy természettudós szemtanúként azt is elmondja, hogy amikor a Nap zuhanni kezdett a Föld felé, néhány pillanatig ijedtség lett úrrá a tömegen. ,,Isten így nyomta rá bélyegét a fatimai eseményekre” – írja Formigao kanonok.
Miközben a nép a napcsodát szemlélte, a látnokoknak a Szentcsalád, a Fájdalmas Anya, majd a Kármelhegyi Boldogasszony jelent meg. Az események végére, Lúciának alaposan lenyírbálták hosszú haját "emlékbe", és a kis Jácintát is egy katonának kellett kimentenie, miként a legalsó fotó mutatja!
     Amikor 1917-ben a fatimai események lezajlottak, még nem lehetett sejteni az üzenetek hatalmas jelentőségét. A hét-tagú vizsgálóbizottság 1929. április 14-én fejezte be munkáját, s a jelenések hiteles voltát a fatimai püspök az 1930. október 13-án százezer zarándok előtt hirdette ki.
     Cova da Iriában Mons. Correia da Silva püspök megvásárolt egy kétszer akkora területet, mint a római Szent Péter tér (ennek közepén fakadt a forrás), ezen felépítette Portugália legnagyobb templomát, s az itt épült istenháza lett a katolikus világ leglátogatottabb temploma. A fatimai történések nyomot hagytak a világban. Az Isten október 13-án igazolta a látnokokat. A napcsoda rendkívüli látványa, a hit felelőseit és a hívő közönséget egyaránt meggyőzhette, ám sajnálatosan az emberek ennek ellenére felülbírálták a Szent Szüzet és éveken keresztül halogatták aprócska kéréseinek teljesítését. Ez sem maradt következmények nélkül! Alább közlök néhány korabeli fotó-ritkaságot a Napcsodáról, melyek részint az internetről, részint Kondor atya személyes ajándékából valók! A legalsó képen egy katona, Jácintát menti ki a tömegből!

Imádkozzunk és böjtöljünk főpapjainkért!

A "PRAY AND FAST FOR OUR BISHOPS" amerikai kezdeményezéshez csatlakozunk, egy "magyarított" változattal! Az eredeti szándék szerint, minden héten egy szent főpap égi közbenjárását kérjük, földi Egyházunk vezetőinek többletkegyelmi segítésére Istentől! Az angol nyelvű változat (lásd) 32 héten át tart, a magyar változatban kiterjesztettük az egész évre, vagyis mind az 52 hétre! Hogy e közbenjárás kiesdésére miért van szükség – nem lehet kétséges –, sem annak aki a Világegyház állapotát szemléli, sem annak aki e blogot rendszeresen olvassa!
     Veszélyes időket élünk ugyanis! A világ nekirontott az életnek, a családnak és a vallásszabadságnak. Évente, több mint 50 millió magzatot áldoznak fel a halál kultuszának oltárán. A házasságot és a családot megtámadták azok, akik gyermekeinket természetellenességre akarják nevelni. Nem kevésbé kikezdték a szeretet értelmét, sőt magát a szentségi alapokat is ki akarják forgatni. Vallásszabadságunk óhatatlanul kicsúszhat kezünk közül, amikor a világ vezető politikusai – még a magukat keresztényeknek vallók is – hitünk liberalizálására vagy megtagadására akarnak rávenni, miközben az egyházi evangelizáció egyre erőtlenebb.
     Erős és szent püspökökre van tehát szükségünk, olyan püspökökre, akiket hősies erények töltenek el, akik átvezetnek minket ezen a sötét időszakon, akik képesek szembeszállni a világ erőszakos nyomásával. Olyan püspökökre van szükségünk, akiknek van tekintélyük és bátorságuk visszahívni az áruló politikusokat, figyelmeztetik őket felelősségükre és hősként védelmezik Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat.
Megvannak ezek a püspökeink, mert Isten nevükön nevezte őket. Nekik azonban szükségük van ránk. Szükségük van az imáinkra, áldozatainkra és böjtjeinkre. Mi azonban segítő szándékaink nyomatékolására a Szent Püspökök közbejárást kérjük számukra.
Csatlakozz kampányunkhoz! Közös imával és böjttel esdjük ki Istennél a kegyelmet pásztorainknak, hogy megvédhessék nyájukat!

Miért szükséges az imádság mellé a böjt?
     Azért, mert minden szeretetből hozott áldozat – így a böjt is –, nyomatékozza imaszándékunk komolyságát! Maga az Üdvözítő mondta: „Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29)
     „A történelem folyamán a katolikus hívek szükség idején imával és böjttel kérlelték Istent, mert ezek segítségével  közelebb kerülhetünk az Úrhoz, rávezetnek minket az Ő akaratának teljesítésére és imáink meghallgatása révén elnyerjük az Ő támogatását.” (Chaput érsek)
     Mint Krisztus testének és Egyházának megkeresztelt tagjai rendszeresen fölajánlhatjuk imáinkat és önmegtagadásainkat, hogy ezáltal mi magunk megerősödjünk, másokat szükségükben támogassunk és a gonoszt kiűzzük az Egyházból. A böjt és az ima egyesít minket a keresztrefeszített Krisztussal, Aki viszonzásul eláraszt minket isteni kegyelmével. A böjt hagyományosan azt jelenti, hogy kevesebbet eszünk. Azonban nem csupán ételről mondhatunk le mindennapjainkban, hanem szórakozásról, társas összejövetelekről, biztos örömet szerző dolgokról. Az is nagyon hatásos, ha olyan – élhető – cselekményekről mondunk le, melyek akár rabul ejtő szokássá is fajulhatnak, lassan elhangolva lelkünket Istenről vagy túlzásában, egyenesen a bűnre vezetnek!
     Kedves Olvasó! Az esztendő minden hétfőjén megjelenik ez a felhívás, más és más szent Apostol, Püspök, Bíboros vagy Pápa képével, mintegy az Ő közbenjárásukat kérve azon a héten, egyházi vezetőink megsegítésére! A hétfői böjt, azonosítható a Szeretetláng üzenete által meghirdetett – éppen a szenvedő papi lelkekért – felajánlott szándékkal. (Lásd Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadás I/30-31)

     Ajánlott ima a napi rózsafüzér (de legalább egy tized), lehetőleg a Szeretetláng fohásszal (benne vagy a végén): Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Majd imánk befejezésül mondjuk el az alábbi három könyörgést!
     1) Mindenben védelmezd Uram püspökeinket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket
szent jelenléteddel, hogy a Te békéd, örömöd és szereteted töltse el őket!
     2) Uram, gyújtsd föl püspökeink szívében a szeretet lángját, hogy úgy tekintsenek a rájuk bízott nyájra, mint lelki gyermekeikre és engedd, hogy Hozzád hasonlóan, mint szerető atya szolgálják őket!
     3) Mennyei Atyánk! Kérünk, áldd meg püspökeinket, akik Téged és a Szentlélekkel eltöltött Egyházadat szolgálják. Védd meg őket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket szent jelenléteddel! Amen

E-mail-ben közvetve kaptam, és egyetértek vele! Némi stilizálással közlöm:

      Kedves Testvérek, a tolerancia diktatúrájához is hozzá lehet szokni, s azt hamisan követendő példának beállítani???!!

     Ma a háziorvosnál voltam, s miután felírta a szükséges gyógyszereket, megkérdezte, hogy mit mondjon  gyerekeinek az EU-dal győztes szakállas nőjéről. A doktornő katolikus, a kérdés őszinte, a gyerekek otthon nem nézik a TV-t, de az egész iskola ettől zengett. Hát mondja azt – válaszoltam –, hogy veszélyes bolondság. (Erre ő:) Nem, ő mint orvos, nem mondhatja azt, hogy bolondság, mert az diszkriminatív. – Hát akkor valami olyasmit kéne mondani, ahogyan ezt a gyerekei szokták használni, nem mint diagnózist.

     Aztán abban állapodtunk meg, hogy hát sorolja oda, ahová a kékre-zöldre festett hajat, csak, hogy ez visszafordíthatatlan és veszélyes. A doktornő azt mondta, hogy a 8 és 10 év körüli gyermekei egyszerűen meg vannak rémülve.

     Ezek után kinyitom az 'Új Embert' és onnan is a szakállas transzvesztita képe néz rám, és nincs benne erkölcsi eligazítás. Az ember lét határait döngeti az Élet ellensége, és egy katolikus újság nem mer állást foglalni. Akkor legalább ne reklámozná!!!

     Számomra ide tartozik az is, hogy annak az egyetemnek a rektora farizeus és képmutató, amikor az egyetem területén engedélyezi a Sátánista Templom fekete miséjét, a tolerancia és a szabad vélemény nyilvánítás nevében, de ha a katolikusok szerveznek szentségimádást, azon majd ő is részt vesz. Akkor, amikor a kereszt nem lehet egy közalkalmazott nyakában, a konszekrált ostyát ellopó és rituálisan emberi ürülékkel meggyalázó sátánistáknak nem kell tiszteletben tartaniuk a Szentostyában, hitünk szerint jelenlévő, a Betlehemnél és Golgotánál is kiszolgáltatott Krisztust.

     Mert, hogy a sátánisták nem valami saját kezük alkotta bálvány előtt hódolnak, hanem a katolikus hit és misztérium legmélyebb valóságát gyalázzák meg. A katolikus liturgia szavait alkalmazzák visszájára fordítva. Márpedig az a keresztény, az a katolikus, aki nem védi meg az Eucharisztiát, az hittagadó és képmutató.  (S ez nem ítélkezés, mert nem azt mondtam, hogy el fog kárhozni, hiszen imádkozok a megtéréséért.)

Hálás vagyok azért, hogy hazánkban még nincsen jóváhagyva a Sátánista Egyház, jóllehet a Boszorkány Egyház már be volt jegyezve.

     Hálás vagyok azért is, hogy Orbán Viktor eskütétele utáni beszédében vállalta, hogy a Soli Deo gloriát akarja szolgálni, mert csak a keresztény Magyarországnak van csak jövője. Az pedig, hogy a médiából zúdul ránk a kritika, miszerint a katolikusok megint középkori erkölcsöket akarnak – nos, ez jelzés –, hogy megint összefognak és "keresztény kurzust" fognak kiabálni, hogy ne merjük megvédeni a hitünket!

Márpedig azért tudott a JÓ győzni a sátánista provokáció felett, mert a többség nem farizeusként ment szembe, és nem hamis toleranciával reagált, hanem a Szentség imádással.

     Ezután persze jönnek a nyilatkozatok, hogy csak a "látókörét" akarták tágítani a diákoknak, hogy erről is legyen élményük. Olyat is olvastam, hogy azért hagyták el a rítust, mert nem jutottak konszekrált Ostyához, stb.

Kérdés: Tudnám-e életemet adni az Oltáriszentség megőrzéséért??? Voltak, akik ezért haltak vértanú halált. A rosszat, a Gonoszt csak az Igazért, a Szentért való áldozatkészséggel lehet legyőzni! Míg a világ toleranciát kíván, Isten azt kérdezi: Életedet adod értem? Mert én az életemet adtam érted!!!   Sztrilich Ágnes, a Szociális Testvérek elöljárója 

      Ez is egyik oka, amiért okvetlenül részt kell venni az EU-s választáson. Európa megőrült. Ott kell lennünk, ahol beleszólhatunk, milyen legyen e kontinens szellemisége. Merjünk szólni és majd mások is bátrabban beszélnek!  (szerk.)

(Alább, Miss kolbász vagy felvágott)

 

Az eseményekről való kikérdezés

    Visconde de Montelo úr volt az aki Formigao kanonok megbízásából, többször is Aljustrelbe ment, hogy újból és újból kikérdezze a kis látnokokat, akik mindannyiszor épp úgy nyilatkoztak, mint az első alkalommal.
     Lúcia szülőházában Santos asszonyt (Lúcia édesanyját) is kikérdezte, aki szívesen felelt a neki feltett kérdésekre.
– A lány rokoni kapcsolatban van Jácintával és Ferenccel?
– Igen, unokatestvérek. A férjem az anyjuk testvére.
– Hogyan értesült arról, hogy a Madonna megjelent a lányának, ő mondta el?
– Nem, a fiatalabb gyerekektől tudtam meg. Lúcia azt mondta, hogy hallgassanak a dologról, de kérésemre aztán elbeszélte a jelenést.
– Elengedte őt minden hónap 13-án Cova da Iriába?
– Soha sem tiltottam meg neki.
– Hogyan vannak felöltözve a gyerekek, amikor oda mennek?
– Először a szokott mindennapi, egyszerű módon voltak felöltözve, később már világosabb ruhában és fehér kendőben mentek.
     Az anyával való beszélgetés után Visconde úr figyelme ismét Lúciára irányult.
– Lúcia, korábban azt mondtad, az ajándékba kapott pénzt két hordágyon a templomba kell vinni. De honnan legyenek a hordágyak és mikor kell a templomba vinni?
– A hordágyakat az ajándék pénzből lehet megvenni, és a rózsafüzér ünnepén kell elvinni a templomba.
– Tudod pontosan a helyet, ahova a Madonna építtetni kívánja a kápolnát?
– Nem tudom, de gondolom, hogy Cova da Iria lesz az.
– Mondta, hogy mit fog csinálni azért, hogy az emberek elhiggyék a jelenést?
– Mondta, hogy csodát tesz.
– Mikor mondta ezt?
– Többször is mondta.
– Nem félsz, hogy kinevetnek téged, ha ezen a napon semmi különös sem történik?
– Nem félek.
– Érzel valamilyen belső kényszert, hogy 13-án Cova da Iriába menj?
– Nagyon szeretnék odamenni. Szomorú lennék, ha nem mehetnék.
– Láttad-e, hogy a Hölgy valamikor keresztet vetett, imádkozott vagy a rózsafüzér gyöngyeit morzsolta volna?
– Semmi hasonlót sem láttam.
– Meghagyta neked, hogy imádkozzál?
– Igen, többször is.
– Mondta, hogy imádkozzál a bűnösök megmentéséért?
– Azt nem. Azt mondta, hogy könyörögjünk a Rózsafüzér Királynőjéhez a háború mielőbbi befejeződéséért. (A bűnösökért áldozatokat kell hoznunk mondta később Lúcia.)
– Láttad azt, amit állítólag a többi ember, hogy egy rózsa vagy egy csillag leszakadt volna a Hölgy ruhájáról?
– Semmi hasonlót nem láttam.
– Hallottál valami dübörgést, dörgést vagy földrengést?
– Soha.
– Tudsz olvasni?
– Nem, uram.
– Nem jársz tanulni?
– Nem.
– Így hallgatsz a Madonnára? – Lúcia nem válaszolt (hogy ne sértse meg az anyját, amiért nem küldte meg iskolába).
– Amikor azt mondod az embereknek, hogy térdeljenek le és imádkozzanak, a Madonna tanácsára teszed?
– Ezt nekem soha sem tanácsolta, magamtól tettem.
– Ha megjelenik, mindig letérdelsz?
– Néha állok.
– A hangja lágy és kellemes?
– Igen.
– Milyen a kora?
– Mintegy 15 éves.
– A fátyol betakarja a homlokát is?
– Nem, a homloka látszik.
– Milyen a fény, ami körülveszi?
– Fényesebb mint a Nap sugarai.
– Soha sem jelzett köszöntést fejbólintással vagy kézzel?
– Nem.
– Rád mosolygott valamikor?
– Nem.
– Ha látod őt, hallasz valamilyen zajt vagy valami 1asonlót, hallod az emberek beszédét?
– Semmit sem hallok.

Heves felháborodás a Harvard tervezett „fekete miséje” miatt

A Harvard katolikus hallgatói a tervezett sátánista „fekete mise” ellen szervezett tegnapi szentségimádáson az egyetem rektor asszonyával együtt fejezték ki ellenvéleményüket – adta hírül az Aleteia hírportál.

A Harvard esti tagozatához tartozó kulturális tanulmányok klub május 13-a estére „oktatási célú fekete misét” tervezett az egyetemi campus területén. A katolikus szentmisét gyalázó szertartás nagy felháborodást váltott ki, ennek hatására az intézmény vezetése tegnap hivatalos közleményben ítélte el a rendezvényt.

Drew Faust rektor asszony kifejtette: a véleménynyilvánítás szabadsága iránti tiszteletből nem próbálja megakadályozni a szertartást. Mindazonáltal – hogy kifejezze tiszteletét a katolikus hit iránt – részt vesz a mintegy ellen-demonstrációként szervezett szentségimádáson a campuson lévő Szent Pál-templomban, és kihangsúlyozta: a sértő beszéd ellen a legjobb válasz nem a cenzúra, hanem az érvekkel alátámasztott diskurzus és a határozott ellenvélemény. A nyílt vita elengedhetetlen a tudás megszerzéséhez – emelte ki a rektor asszony.


Sean O’Malley bíboros, bostoni érsek visszataszítónak nevezte a Boston Globe-nak adott interjújában a „fekete mise” újrajátszásának ötletét, majd hozzátette: „A gonosz témája rendkívüli módon vonzza a világot, de ez nem vezet semmi jóra” – írja a Time hírportál.

A „fekete mise” szervezői úgy döntöttek: inkább egyetemen kívüli helyszínt választanak annak ellenére, hogy erre az egyetem vezetése nem kényszerítette őket. Mint az érintettekkel e-mailben közölték, a rendezvényt övező félreértések a Harvard hírnevét csorbítják, és ellentéteket szülnek a diákok között, ezért a szertartást a The Middle East nevű szórakozóhelyen tartják majd meg. A hely vezetője később úgy nyilatkozott: nem vállalják a rendezvényt, amely végül helyszín hiányában nem valósult meg.

Mint Brantly Millegan, az Aleteia szerzője megjegyezte, még ha nem is hitből, hanem „csak” jószándékból vesz részt Drew Faust a szentségimádáson, ez akkor is nagy dolognak számít, hisz mikor volt utoljára a Harvard rektora szentségimádáson?

Ez utóbbi alkalmon és a megelőző körmeneten mintegy kétezer ember vett részt a Szent Pál-templomban, a harvardi katolikus diákszövetség plébániáján. 

Magyar Kurír

Boldog Romzsa Tódor mártír kárpátaljai püspök 2

Bevezető 2
 
    A szovjet rezsim egyházellenességének második hulláma akkor következett be, amikor az ortodox egyház visszaszorítása kicsit már alábbhagyott és a Görög-katolikus Egyházat tette meg az üldöztetés célpontjává. Miért? Mint a korabeli dokumentumokbók kitűnik, a görögkatolikus klérus tagjait a kommunisták úgy könyvelték el, hogy Róma, a Vatikán ügynökei, javarészt kémek, egyáltalán, az „átkos” kapitalizmus ideológiai támaszai. Felszámolásukat pedig azzal próbálták megvalósítani, hogy áttérítik, mintegy "visszatérítik"  őket az ortodox egyházba.
     XII. Pius pápa 1945. december 23-án nyilvánosan is szolidaritást vállalt az üldözött ukrajnai Görögkatolikus Egyház tagjaival. Orientales Omnes Ecclesias (Az összes keleti egyházak) kezdetű enciklikájában, melyet a szovjet hatóságok oroszellenes iratnak minősítette, egyértelműen és nyíltan elítélte a keleti rítusú ukrán katolikus püspökök bebörtönzését. A szentatya így vallott az ukrán egyház vezetőiről és fiairól: „kitartanak hitükben, és ugyanolyan hősiesen szállnak szembe a kereszténység üldözőivel, mint hajdan őseik”.
     Elkezdődött a kárpátaljai egyházunk likvidálására tett kísérlet is. A vad stratégia azzal indult, hogy a moszkvai patriarcha Munkács-Eperjes néven új ortodox egyházmegyét hozott létre, melynek élére egy szerb ortodox püspököt, Nesztort nevezte ki, és őt kiáltotta ki Kárpátalja „legitim” főpásztorának.
     És itt kezdődött Romzsa püspök tanúságtevő szerepe: határozottan elutasította az együttműködést a hatalommal, kitartásra és egysége szólítva az egyházi rend tagjait és híveit. Mint egyik beszédében mondta: Nem szabad „semmitől sem félni, hanem az első keresztények példáját követve szükség esetén életünket is feláldozni legnagyobb javunkért, a hitért!”
     Mivel a titkosrendőrség állandó megfigyelés alatt tartotta, civilként, inkognitóban, vonaton, autóbuszon, szekéren utazik vidékre. Sokan fejezik ki aggódásukat az üldöztetés miatt, a püspök azonban ilyenkor így válaszol: Hát nem akarják, hogy vértanú legyek? Papjai ugyanígy – az őskeresztény közösségekhez hasonlóan – házaknál, sőt sokszor hegyi kalyibákban végzik a liturgiát, családlátogatással kötik egybe a jegyesoktatást, esketést, keresztelést, titokban gyóntatják, áldoztatják a betegeket. Még elsőáldozások, titkos hittanórák is zajlanak.
     Püspökünk, jó prófétának bizonyult. Egyre inkább körvonalazódik gyászos sorsa. Mivel az új hatalomnak Kárpátalját nem sikerült átállítania, Romzsát pedig még koholt vádakkal sem sikerült börtönbe záratniuk, márpedig a kommunisták egyetlen megoldást tudnak elképzelni: Tódor püspök fizikai megsemmisítését! Szudoplatov tábornok emlékirataiból, melyet 1996-ban publikált, kirajzolódik Tódor püspök megöletésének terve és gyakorlati kivitelezése. Maga Hruscsov, akkori ukrán pártfőtitkár kezdeményezi Sztálinnál a püspök likvidálását. (folyt.köv. 20-án!)

A negyedik jelenés, augusztus 19-én

     A negyedik jelenés idejére már kb. ötezren gyűltek össze a Cova da Iria lejtőjén, de augusztus 13-án a Szűzanyával való találkozás elmaradt. A látnokokat ugyanis A Querem-i körzetvezető csalárd módon börtönben szállította, ahol ,,olajban sütés” fenyegetésével akarta kikényszeríteni belőlük a titkot. (Alább, az archív fotón Artur de Oliveira Santos körzetvezető, aki kihallgatta a gyermekeket az Ourém-ban, 1917. augusztus 13-án.)
     13-án a helyszíni tanúságtevők szerint, a szokott időben az Iria-i tölgybokornál mennydörgést lehetett hallani, amit villámlás követett. A jelenlevők a tölgybokor felett egy kis, fehér felhőt láttak. Észrevették, hogy az emberek arca és ruhája, a fák és a talaj elszíneződtek. (A korabeli fotón az eredeti börtönablak látható, mára az épületet átalakították és a börtön megszűnt.)
     (Megjegyzés: A börtönben, Lúcia szerint egy éjszakát és egy nappalt tartózkodtak. Feltehetően 14-e délután szabadultak, így a jelenés augusztus 15-én lehetett, mindazáltal egyes szakértők 17-re helyezik, míg a népi emlékezet ezt vasárnapra 19-re teszi, ez lett az elfogadott dátum!)
     Augusztus 15-én Lúcia Ferenccel és egy másik unokafivérével (nagybátyja földjén) Valinhos nevű helyen tartózkodott, amikor délután négy óra tájban a légkörben ugyanolyan változások mentek végbe, mint amilyenek Cova da Iriában jelezték a Szűzanya érkezését: friss szellő támadt, a nap elsötétült. Lúcia, aki észrevette, hogy valami természetfeletti van készülőben, gyorsan hívatta Jácintát, és ő időben meg is érkezett. A Szent Szűz, akinek – ugyanúgy, mint máskor – a jöttét fényjel jelezte előre, viszont itt az Iria-inál kissé nagyobb tölgybokor felett jelent meg.
– Mit kíván? – kérdezte Lúcia.
– Azt, hogy a következő hónap 13-án is gyertek Cova da Iriába és továbbra is imádkozzátok naponta a rózsafüzért. Az utolsó hónapban csodát művelek, hogy mindenki higgyen.
– Mit csináljunk a pénzzel, amit az emberek Cova da Iriában hagynak?
– Csináltassanak két hordállványt! Egyiket te fogod vinni Jácintával és két fehér ruhás lánnyal, a másikat pedig Ferenc három fiúval. Az állványokon hagyott pénz Rózsafüzér Királynőjének ünnepére legyen, a maradék a kápolnára, amelyet majd építenek.
– Kérem, gyógyítson meg néhány beteget!
– Igen, az év folyamán néhányat meg fogok gyógyítani.
     Ekkor a Szűzanya arca még szomorúbb lett. Újra kérte, hogy gyakorolják az önmegtagadást, majd végül ezeket mondta:
     A beszélgetés rövid volt, de rendkívül megrendítő. Néhány praktikus útmutatás után a Szent Szűz ezt mondta a gyermekeknek: ,,Imádkozzatok sokat, nagyon sokat és hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs, aki áldozatot hozzon és imádkozzon értük!”
     Megrendítők szavak!  Nagyon fontos lenne tudatosítani MINDEN EMBERBEN, hogy a Boldogasszony vállalkozó lelkületű fiainak és leányainak közreműködését, segítségét kéri, hogy megmentse övéit az örök boldogság számára. Ebben a segélykérő felszólításban fogalmazódik meg a Mária-korszak és a Szent Szűz tevékenységének célja és értelme, az egész világra kiterjedő engesztelés meghirdetése és megszervezése, hogy senki se kárhozzon el.
     Az augusztus 17-i jelenés helyén (Valinhos) egy kis máriás-kápolna épült (lásd az alsó képet), melynek alapkövébe el van helyezve Szent István királyunk felajánlása! (Ezt az információt, Kondor Lajos SVD atya mondta személyesen!) (Alábbi képek a Valinhos-i kápolnát és a környezetét mutatja.)

Egy rákbeteg kisfiú új törvényt ajándékozott Franciaországnak
2014. május 10. 

Különös eset történt Franciaországban: egy halálos betegségben szenvedő kisfiú és a szülők munkatársainak együttérzése olyan példát teremtett, amely alapján új törvényt fogadtak el – a SIR tájékoztat az esetről. Április 30-tól Franciaországban lehetővé vált, hogy súlyos beteg gyermeket ápoló szülőknek a kollégák odaajándékozhassák szabadnapjaikat.

A szolidaritás egészen különleges gesztusa volt, amiben Cristophe Germaine-t részesítették kollégái. Cristophe kisfia, Mathys májában 2008-ban daganatot találtak az orvosok. A következő év decemberében a fiú meghalt, addig pedig ápolásra szorult. A szülők természetesen mellette akartak maradni, el akarták kísérni a halál felé vezető úton. Amikor már minden szabadságukat felhasználták a gyermek ápolására, a munkatársak összefogtak: 170 szabadnapjukat ajándékozták oda az apának. Összefogásuk eredménye nem csupán az édesapa számára volt hasznos: jelentősége túlnőtt a család megsegítésén, társadalmi szintre emelkedett.

Talán ez volt a legkülönlegesebb gyűjtés, amit valaha rendeztek: a munkaadó engedélyével mindenki annyi szabadnapot, pihenőnapot ajándékozott, amennyit tudott. Végül 170 napot adtak ajándékba az elkeseredett édesapának. Ez már önmagában is csoda lenne, de a történet nem ért itt véget. A francia szenátus, hosszas tanácskozást követően úgy döntött, hogy másoknak is biztosítja ezt a lehetőséget. Megszületett a Mathys-törvény: a munkatársak ingyen, anonim módon szabadnapjaikat ajándékozhatják munkatársuknak, akinek 20 év alatti gyermeke súlyos betegségben szenved és ápolásra szorul.

Különleges jel ennek a törvénynek a megszületése. Egyszerű dolog, nem kerül semmibe, mégis hatalmas jelentősége van, hiszen a másokért való felelősségvállalás növeli a társadalmi összefogást. Nemes gesztusra ösztönöz, az egyéni lemondás összekapcsolódik a közös, társadalmi szolidaritással.

Magyar Kurír

Boldog Romzsa Tódor mártír kárpátaljai püspök 1

Forrásmunkák:
http://www.lakitelekiplebania.hu/index.php/ereklyek/boldog-romzsa-todor/119-romzsa-todor-elete
https://www.google.hu/?gfe_rd=cr&ei=A-JtU87vB6Le8ge_xoHQDQ#q=romzsa+t%C3%B3dor+%C3%A9lete
http://www.xn--bza-tr-fva5k.hu/lelkiseg/19-lelkimorzsak/79-boldog-romzsa-todor-munkacsi-vertanu-puespoek
http://ujember.hu/index.php?option=com_k2&view=item&id=23476:romzsa-t%C3%B3dor-okt%C3%B3ber-31
http://www.parochia.hu/1oldalelemek/Tortenelem/Romzsa.htm

Bevezető 1
     Kárpátalja 1920-tól 1939-ig Csehszlovákia része volt, 1939-től 1944-ig újból anyaországához Magyarországhoz csatlakozhatott. 1945. június 29-én a Szovejetúnió az ősi magyar területet bekebelezte és egészen 1991-ig a Szovjetunióhoz tartozott "Kárpátukrajna néven".
Ám akkora pusztulást és népességcsökkenést, amit e területnek 1953-ig el kellett szenvednie, talán csak a 13. századi tatárjáráshoz lehetne hasonlítani!
     A Szovjetunió és csatlós államai a marxista ateizmus ideológiája alapján próbálták megvalósítani társadalmi elképzeléseiket. A marxista társadalomkritikának szerves része, sőt központi eleme a valláskritika, Marxék a vallást mindenfajta elidegenedés csúcsának és összefoglalójának tekintik, éppen ezért a szocialista országok egyszerűen nem is akartak helyet hagyni a vallásoknak. A szocialista országok egész arzenálját vonultatták fel a vallás, az egyház elleni harcnak, a bebörtönzéstől és megkínzásoktól az adminisztratív intézkedéseken át a látszat-együttműködésig. A vallásellenességet az is motiválta, hogy a marxizmus sok tekintetben gnózis, afféle pótvallás, ami abban is megmutatkozott, hogy – a valláshoz ha­sonlóan– az élet minden területére ki akart terjedni, szinte vallási jellegű kultusz-formákat hozott létre /lásd szocialista esküvő, temetés, felvonulások, a “nagy vezetők” tisztelete stb. Mint totalitarista ideológia, nem tűrt meg maga mellett más ideológiát. A vallás elleni küzdelem kiterjedt a meglévő egyházak mindegyikére. Ma már igazolt dolog, hogy 1917 után a sztálini diktatúra pl. az Orosz ortodox Egyházat is kíméletlen üldözés alá vetette, később pedig az ortodox papság ügynöki-informátori szerepkörre lett kárhoztatva, és csak így maradhatott fenn. (folyt.köv.)

Az ötödik jelenés, szeptember 13-án

     Lúcia nővér visszaemlékezéséből: Amikor közeledett az óra, Jácintával és Ferenccel keresztülmentünk a nagy tömegen. Alig tudtunk előrehaladni. Az utak tele voltak emberekkel, mindenki minket akart látni és velünk akart beszélni. Nem volt bennük tartózkodás. Sok ember, még előkelő hölgyek és urak is, keresztülfurakodtak a tömegen, térdre estek előttünk és kértek, hogy ajánljuk szándékukat a Szűzanyának. Mások, akik nem tudtak közel kerülni hozzánk, messziről kiáltották: «Az Isten szerelmére, kérjétek a Szűzanyát, gyógyítsa meg nyomorék fiamat!» Egy másik: «Gyógyítsa meg vak gyermekemet!» Ismét másik: «És az enyémet is, aki süket!» «Segítse haza férjemet és fiamat a háborúból!» stb. Ott megmutatkozott a szegény emberiség minden nyomorúsága. Néhány férfi segítségével folytathattuk utunkat tovább, akik a tömegen keresztül utat nyitottak.
     A Szűzanya jöttét a korábbi jelenésekhez hasonlóan a légkörben lejátszódó jelek egész sora előzte meg, akiknek számát 25 ezerre vagy ennél is többre becsülték: a Nap fénye olyan gyenge lett, hogy lehetett látni a csillagokat; egyfajta csillogó virágsziromeső, vagy hópehelyzápor hullott, amely azonban, mielőtt a földre ért volna, eltűnt; a jelenlevők különösen egy világító golyóra lettek figyelmesek, amely keletről nyugat felé, a jelenés végén pedig ellenkező irányba haladt. Szokásos módon a látnokok először a fényjelet, majd a Szűzanyát pillantották meg a tölgybokor felett:
– Mit kíván? - kérdezte Lúcia.
– Azt kívánom, hogy gyertek ide október 13-án és továbbra is imádkozzátok a rózsafüzért, hogy kieszközöljétek a háború végét! Az utolsó napon eljön Szent József is a Gyermek Jézussal, hogy békét adjon a világnak és a mi Urunk megáldja a népet. Isten meg van elégedve áldozataitokkal, de nem akarja, hogy a kötéllel aludjatok. Csak napközben viseljétek! – Többen kértek, hogy tolmácsoljam kérésüket: néhány beteg és egy süketnéma meggyógyítását. "Igen, egyesek meg fognak gyógyulni, mások nem. Októberben fogom művelni a csodát, hogy mindenki higgyen" – és szokás szerint fölemelkedett és eltűnt.
     (Megjegyzés: A pokol víziójának rettenetes élménye még súlyosabb vezeklésre indította a három gyermeket. Az élmény különösen a kis Jácintára volt nagy hatással, aki csaknem halálra vezekelte magát a ,,szegény bűnösök” megmentéséért. A látnokok olykor napokig nem ettek, nem ittak. Mindehhez hozzájárult az emberek értetlen kíváncsiskodása, a gyermekek zaklatása, fenyegetése, üldözése, börtönbe zárása. Megrendítő volt, hogy maga a Szent Szűz tiltotta meg a gyermekeknek, hogy éjszakára is vastag kötelet viseljenek vezeklésként, amitől gyakran nem tudtak aludni, így olykor egész éjszaka ébren maradtak. A Szűzanya legfeljebb nappalra engedte a viselését.)