Az eseményekről való kikérdezés
Visconde de Montelo úr volt az aki Formigao kanonok megbízásából, többször is Aljustrelbe ment, hogy újból és újból kikérdezze a kis látnokokat, akik mindannyiszor épp úgy nyilatkoztak, mint az első alkalommal.
Lúcia szülőházában Santos asszonyt (Lúcia édesanyját) is kikérdezte, aki szívesen felelt a neki feltett kérdésekre.
– A lány rokoni kapcsolatban van Jácintával és Ferenccel?
– Igen, unokatestvérek. A férjem az anyjuk testvére.
– Hogyan értesült arról, hogy a Madonna megjelent a lányának, ő mondta el?
– Nem, a fiatalabb gyerekektől tudtam meg. Lúcia azt mondta, hogy hallgassanak a dologról, de kérésemre aztán elbeszélte a jelenést.
– Elengedte őt minden hónap 13-án Cova da Iriába?
– Soha sem tiltottam meg neki.
– Hogyan vannak felöltözve a gyerekek, amikor oda mennek?
– Először a szokott mindennapi, egyszerű módon voltak felöltözve, később már világosabb ruhában és fehér kendőben mentek.
Az anyával való beszélgetés után Visconde úr figyelme ismét Lúciára irányult.
– Lúcia, korábban azt mondtad, az ajándékba kapott pénzt két hordágyon a templomba kell vinni. De honnan legyenek a hordágyak és mikor kell a templomba vinni?
– A hordágyakat az ajándék pénzből lehet megvenni, és a rózsafüzér ünnepén kell elvinni a templomba.
– Tudod pontosan a helyet, ahova a Madonna építtetni kívánja a kápolnát?
– Nem tudom, de gondolom, hogy Cova da Iria lesz az.
– Mondta, hogy mit fog csinálni azért, hogy az emberek elhiggyék a jelenést?
– Mondta, hogy csodát tesz.
– Mikor mondta ezt?
– Többször is mondta.
– Nem félsz, hogy kinevetnek téged, ha ezen a napon semmi különös sem történik?
– Nem félek.
– Érzel valamilyen belső kényszert, hogy 13-án Cova da Iriába menj?
– Nagyon szeretnék odamenni. Szomorú lennék, ha nem mehetnék.
– Láttad-e, hogy a Hölgy valamikor keresztet vetett, imádkozott vagy a rózsafüzér gyöngyeit morzsolta volna?
– Semmi hasonlót sem láttam.
– Meghagyta neked, hogy imádkozzál?
– Igen, többször is.
– Mondta, hogy imádkozzál a bűnösök megmentéséért?
– Azt nem. Azt mondta, hogy könyörögjünk a Rózsafüzér Királynőjéhez a háború mielőbbi befejeződéséért. (A bűnösökért áldozatokat kell hoznunk mondta később Lúcia.)
– Láttad azt, amit állítólag a többi ember, hogy egy rózsa vagy egy csillag leszakadt volna a Hölgy ruhájáról?
– Semmi hasonlót nem láttam.
– Hallottál valami dübörgést, dörgést vagy földrengést?
– Soha.
– Tudsz olvasni?
– Nem, uram.
– Nem jársz tanulni?
– Nem.
– Így hallgatsz a Madonnára? – Lúcia nem válaszolt (hogy ne sértse meg az anyját, amiért nem küldte meg iskolába).
– Amikor azt mondod az embereknek, hogy térdeljenek le és imádkozzanak, a Madonna tanácsára teszed?
– Ezt nekem soha sem tanácsolta, magamtól tettem.
– Ha megjelenik, mindig letérdelsz?
– Néha állok.
– A hangja lágy és kellemes?
– Igen.
– Milyen a kora?
– Mintegy 15 éves.
– A fátyol betakarja a homlokát is?
– Nem, a homloka látszik.
– Milyen a fény, ami körülveszi?
– Fényesebb mint a Nap sugarai.
– Soha sem jelzett köszöntést fejbólintással vagy kézzel?
– Nem.
– Rád mosolygott valamikor?
– Nem.
– Ha látod őt, hallasz valamilyen zajt vagy valami 1asonlót, hallod az emberek beszédét?
– Semmit sem hallok.
