(Igaz történet!)
Bevezetés
Kedves Olvasó!
A következő történet megfelel a valóságnak. Nem tettem hozzá semmit és nem vettem el belőle semmi lényegeset. A neveket megváltoztattam, dátumokat töröltem: ezt családom kérésére tettem.
Életem legnagyobb csodáját tárom fel a nyilvánosság előtt. Ezért a csodáért hálás szívvel mondok köszönetet mindenekelőtt Istennek, aki megteremtett, aki egy új és rendkívüli Élettel ajándékozott meg.
Másodsorban az Istenszülő Máriának, akinek oltalmazó keze a kezdetektől rajtunk nyugodott, s szépséges tekintetét nem vonta el tőlünk.
Harmadsorban köszönöm férjem kitartó szeretetét, hogy egységben élhettük meg ezeket a küzdelmes, mégis áldott időket.
Köszönetet mondok a már felnőtt fiamnak, aki 11 éves gyermekként türelmes, szerető szívvel állt kishúga mellett, ezzel támogatva bennünket.
Köszönöm a szülész főorvosnő (Dr. Zsurovits Edith) megértését, aki nem az orvosi szabályokat követte, hanem figyelembe vette az anyai intuícíót. Példát mutatott együttérzéséről mint ember és mint orvos.
Ugyanígy megköszönöm Dr. … Máriának mint kiváló orvosnak és jó embernek kitartó fáradozását.
Külön hálásan emlékezem meg Dr. Kiss Turay Teréz gyermekorvosnő barátnőmről, aki már az Örök Hazába költözött. Mit is tudtam volna tenni nélküle? Nem volt édesanyám, nem állt senki mellettem abban a súlyos, nehéz időszakban komoly jótanácsaival, javaslataival – egyedül ő.
A Teremtő gondoskodik gyermekeiről: eszközöket küld, akik gyakorta angyaloknak tűnnek az életünkben, bár emberek. Mégis, ők – a saját égi őrangyalunk mellett – „őrangyalaink” földi zarándoklásunk alatt.
Köszönet illeti meg őket, mindnyájukat.
Mi is földi őrangyalai vagyunk másoknak, amikor segítséget nyújtunk egy-egy bajbajutottnak, vagy amikor éveken át kísérjük egy embertársunk, barátunk, testvérünk életét nehézségei közepette; vigasztalásul, enyhülésül, bátorításul.
Rövid bemutatkozásként itt meg kell jegyezzem: keresztény nevelésben részesültem, katolikus vagyok. Mégsem mondanám köznapi értelemben véve vallásosnak magam, mert ez a szó számomra régmúlt idők szabályos, zárt kereteit szimbolizálja. Mély, bensőséges Isten-kapcsolatom van, erős hitem, és gyakorlom a gyökereimből felszívott tudást. Törekszem megélni az Evangéliumot, különösen is sokat mond számomra Jézus legnagyobb parancsa, a: „legyenek mindnyájan egy.”
Nekem ez a mondat megnyitotta a horizontot. Ennek megsejtését igazolta bennem Chiara Lubich, a Fokolare mozgalom alapítója.
Ennélfogva távol áll tőlem az előítéletekből és megkülönböztetésből származó ítélkezés, annak minden formája és módszere – emellett azonban kitartóan őrzöm katolikus identitásomat.
Az egység nem jelent szinkretizmust, hanem a közös igazságok felismerésén alapuló tiszteletet és békét. Ha az ellentéteken rágódunk, soha nem kerülünk közel a másik emberhez, így a más vallásúakhoz sem.
Az egyveleg zavarokat idéz elő. Nem önthetjük össze a spenótot egy lekváros tésztával, vagy a kakaót egy húslevessel. Mindegyik jó lehet önmagában, ha más és más ízekkel is, de egybeöntve rettentő gyomorrontást okoz.
Azt azonban hiszem és tudom, hogy óriási erőforrást jelent az Eucharisztia és az Isten Anyjának jelenléte az ember életében. S nemcsak erőforrást, hanem a nehézségek elviseléséhez nagy könnyebbséget.
Most szeretettel köszöntöm mindazokat, akiknek szívét megérintik az olvasottak.
Ha olykor minden kilátástalannak, reménytelennek tűnik is egy-egy életszakaszban, egy-egy súlyos esemény kapcsán, bízzanak a Teremtő Istenben. Hiszen Ő teremtett, Ő az Égi Édesapánk. Természetes, hogy mindnyájunkat végtelenül szeret és meghallgat minket. S ha kedves előtte kérésünk, teljesíti azokat.
H.Mária
