Mit tegyünk tehát?
Az Istenre figyelő ember számára nem lehet kétséges, hogy korunk – emberiség nagyságrendű tétje –, az üdvösség vagy a tömeges kárhozat lehetősége! Egyének és népek vannak kitéve a veszélynek, ennek ellenére sokak észre sem veszik, hogy az anyagi és lelki szorongattatások, a csillogó szórakoztatások vagy a vég nélküli hamis üzenetek dömpingjének célja nem más, mint a figyelem elterelése a tiszta evangéliumi életről, a "lelki veszélyhelyzetekről"! Pedig mindenkinek látva-látnia és hallva kéne hallania az ádáz csörtetést, melynek csapásiránya, a minden egyes lélekért folytatott irgalmatlan harc.
Jézus Krisztus legyőzte a világot, vagyis a végső diadal az övé, ám a számunkra korántsem mindegy, hogy a győzelmi harsonát mikor fújják meg az angyalok! Mert megfújhatnák holnap is, de meglehet, hogy száz év múlva, miközben a sátán és csatlósai fáradatlan aratóként gyűjtik a lelkeket maguk köré az örök kárhozatba.
.jpg)
Az értetlenkedő, amúgy sem figyelmes lélek rákérdezhet "ugyan mit tehetnék én a világ sorsáért?" Nagyon sokat! Talán épp te vagy testvérem az a "kicsiny lélek" aki szabad akaratának kinyilvánításával, kiesdheti az irgalmat! Amiként Ábrahám, Istennel való alkuja is példázza, nem sok kellett volna, hogy kegyelmet nyerjen Szodoma és Gomorra! (Lásd: Ter 18,23-32) Mit tegyünk tehát?
Az egyházilag jóváhagyott Szeretetláng Lelki Naplóban olvashatjuk Jézus egyértelmű kérését: "Vegyetek részt mindannyian megváltó munkámban!" (vö III/164) "Áldozat! Imádság! Ez a ti eszközötök. A cél a megváltó munka sikeres érvényre jutása. Bárcsak felérnétek óhajtásaitokkal az Örök Atya mennyei trónjához! Akkor az eredmény is bőséges lenne.” (II/106)
A "jelek", mint keselyűk gyűlhetnek a fejünk felett, ám a reklámfények közt észre sem vesszük, hogy besötétült az ég! Hányan, de hányan keresik önfeledten "jogos" kibúvóikat, az "egyszer élünk" élveteg szórakozásaiban! Mert egyszer élünk valóban, de egyszeri az életünk tétje is, miszerint Jézus jobbjára vagy baljára leszünk besorolva, ott ugyanis már nem lesz döntésünk efelől! Az Úr előtt nem szabadkozhatunk, hogy "azt hittem Uram, nem tudtam Uram, csak az adott lehetőségekkel éltem Uram!" És akkor az Úr rámutathat, hogy a számtalan "lehetőség" közt ott volt, Isten Országának építése is, ott volt a számtalan szeretet-nyilvánítás lehetősége is és mi mégis a sokszor bűnös vagy érdemtelen szórakozást választottuk!
Isten mellett vagy ellene dönteni, ez a földi élet nagy és egyedülálló lehetősége, mely csak itt és csak most (a földi életben) lehetséges! Áldozat nélkül nincs üdvösség! Tét, az örök élet boldogsága, és ezt fel kellene ismernie mindenkinek, hiszen aligha erre a szerencsétlenkedő, boldogságkereső, gyarló életfunkciókkal és mulandóságokkal teli röpke életre teremtettünk, hanem valami jóval magasabb életszintre, mert ennek így önmagában, szinte semmi értelme! "Élünk és meghalunk", zengi a hajdani sláger, és csakugyan "minek is"??? Van-e segítségünk, utat mutat-e valaki a számunkra? Bizony, bizony az Evangélium a mi Útmutatónk! Jézus mondja: "Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl a keresztjét és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de az élete kárt szenved? Vagy mit adhat az ember cserébe a lelkéért? Mert az Emberfia eljön angyalaival Atyja dicsőségében, és akkor megfizet majd mindenkinek tettei szerint". (Mt 16,24-27) Az igazi emberi élet, az örök boldogság ott van, ahol az Üdvözítő Istenember van! Ne legyünk tehát restek, Ővele és Őáltala (be)rendezni életünket!
