„Kis kármelita leányom, most meg fogjuk kezdeni (az utat) és Szent Józseffel együtt neked is végig kell járnod Betlehem sötét, ködös utcáit. Velünk együtt szállást kell keresni az Én Szeretetlángomnak, mely maga Jézus Krisztus. Akarsz-e Velünk jönni, mert most indulunk csak el Szeretetlángom továbbadására? Erőt, kegyelmet kapsz Tőlünk.” És ezek után olyan lelkiállapotba kerültem, hogy jártányi erőm alig volt. Úgy éreztem, hogy fizikai erőm szinte fölösleges is, csak lelkem ereje hordoz, mellyel a Szent Szűzzel Betlehem sötét utcáit járom. A ködös utcákon keresünk szállást, de csak elutasítást kapunk mindenhol. (I/107-108)
Ne félj, Szent József és Én veled leszünk és addig, míg más nincs, mi hármasban járunk.” És a fájdalom, melyekkel eláraszt, könnyben tartják szemeimet. A Szűzanya az Ő nagy fájdalmát sokszor átérezteti velem. Az Ő Szeretetlángjáért, mely betölti lelkemet, szinte állandó fájdalmat hordok én is magamban. Vannak napok, mikor én is annyira szenvedek Vele együtt, hogy alig bírok járni. (I/112-113) Emlékezz, azt mondtam, el kell indulni Betlehem sötét, sáros, lármás, fárasztó útján szállást keresni Szeretetlángomnak. (...) Vedd az Én anyai Szívem egész aggodalmát és a szeretetet, mellyel Én is megalázva, a sötét bizonytalanságban Szent Józseffel szállást kerestem. Most neked is ezen az úton kell elindulnod, csendben, zokszó és panasz nélkül, megalázottan, félreértetten, kimerülten. Tudom, nehéz ez, de veled van Megváltód! Nekem is ez adott erőt. Szent József kísér, csak kérd Őt! Ő jóságos, csak kérd hathatós pártfogását!” (II/8)
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.