Az Úr Jézus által Natália Nővéren keresztül kért engesztelés Magyarországtól és a világtól:

1. Imádság és böjt. „Keresem és kérem gyermekeimet, böjtöljenek, imaórákat végezzenek, ezalatt ne csak szóbeli imákat mondjanak, hanem maradjanak Mellettem, tartsanak bűnbánatot, de mindent Szeplőtelen és fájdalmas Anyám Szívével egyesülve. Imádkozzák a rózsafüzért.
2. Sok buzgó gyermekem közösségeket alkosson (ma imaközösségnek mondják őket), amelynek célja az legyen, hogy Szeplőtelen Anyámmal együtt engeszteljenek Engem.
3. Megdicsőít és megvigasztal Engem már az is, hogy Szeplőtelen Anyám képét viselik pénzérmeiken, de mennyivel nagyobb örömöm lenne az, ha mindenki az Ő képét viselné szíve fölött. (pl. skapuláré, csodásérem).
4. Szűnjenek meg a káromlások, a nyelv rettenetes bűnei.
5. Tartsátok meg a 9 elsőszombatot Szeplőtelen Anyám tiszteletére, és az Én engesztelésemre, amelyhez számotokra olyan sok kegyelmet fűztem!
6. Akarom, hogy Édesanyám, mint a Világ Királynőjének tisztelete, Magyarországról induljon el. Mindaz, amit a Világ Királynője tiszteletéről írtunk, sokkal bővebben lett az akkori Szentatya elé terjesztve, s XII. Piusz pápa felkarolta. (Ő saját személyére, a Vatikánra vonatkozólag a Szűzanyától is kapott közléseket, döntéseiben segítséget: pl. hogy a bombázások alatt ne hagyja el a Vatikánt, stb.) A Szentatya 1954-ben Mária évében ünnepet is rendelt a Világ Királynője tiszteletére.
7. Az Úr Jézus, de a Szűzanya is kérte: „Az Egyház készítsen Nekem egy helyet, ahová kegyelmeimmel leszálljak, hogy innen megtérésre hívjam kedves bűnös gyermekeimet az egész világon.” – Jézus itt az Szent Anna réti Engesztelő Kápolna felállítására utal.

Közzétette:
Világ Királynője Engesztelő Mozgalom

http://www.vilagkiralynoje.hu/vilag_kiralynoje_engesztelo_mozgalom/

305. „Neked akarom adni magamat” – mondja Isten Oliernak, aki riadtan tiltakozik: „Istenem, hogyan hordoználak téged?!”↓
306. Másutt, ezt mondja a Mester egy választottjának: „Te vagy az én tabernákulumom. Benned akarok lakni!” Mire ez így válaszol: „Ha én lennék a helyedben, nem rám esett volna a választásom.” Az Úr így válaszolt: „De nálad kisebbet, elesettebbet nem találtam”.
307. A szabadság és a hit egymást nem nélkülözheti, hiszen a hit teszi lehetővé mindenkinek, hogy szabadságát a lehető leginkább kifejezze.
308. A lelki életben két elmondhatatlan gyötrelem van: A Szeretetet nagyon távol érezni, és a Szeretetet nagyon közel érezni.
309. 'Nagyon közel' – ó mennyire gyötrő hívás! Oly nagy mélység tátong közöttünk, hogy ennek felkínálása megfoghatatlan kegy az Isten részéről! Ó, egyenesen szeretnék elrejtőzni, elmenekülni, hogy eltűnjek a fényesség és a kegyelmek elől, melyekkel Jézus elhalmoz. Szenvedek, de nem azért mert szeretem, hanem mert nem szeretem, képtelen vagyok ugyanis ily közelről szeretni a Szeretetet!...(Caroline Clément)↓
310. 'Nagyon távol' – oly szomjúság ez, melyet semmi sem olt! „Amint a szarvas vágyik a forráshoz, úgy kívánkozik lelkem tehozzád Istenem!” (Zsolt 42,2) ↓
Innen a mérhetetlen vágy Isten után. „Belehalok abba, hogy nem tudok meghalni!” Hasonlóképp sóhajt Szent Pál: „Kívánok elválni és Krisztussal lenni!”(uo)↓
311. Mi a lelki öröm? Nem csak érzés, hanem vigasztalás, boldogság, erény; az Istent kereső lélek igazi szabadsága. Az öröm ellentéte, hogyha az ember nincs jól Istennel. A lelki öröm összeegyeztethető minden állapottal, mely szegény életünk minden helyzetében lehetséges. Ez a belső gazdagság érzése.

Imafüzér a Világ Győzelmes Királynője tiszteletére 

A keresztnél: 

     Itt függ a mi hitünk, a mi reményünk, a mi szeretetünk, életünk, üdvösségünk és győzelmünk! 

Üdvözlégy ... (háromszor) 

A nagy szemeknél: 

     Dicsőség az Atyának, dicsőség a Fiúnak, dicsőség a Szentléleknek, a Szeplőtelen Szűz, a Világ Győzelmes Királynője által, most és mindörökkön-örökké. Amen. Alleluja! Ave Maria! 

A kis szemeknél: 

     Világ Győzelmes Királynője, mutasd meg hatalmadat! A végén háromszor: 

Szent, szent, szent a seregek Ura és Istene, telve van az ég és föld az Ő dicsőségével! Áldott, ki az Úr nevében jő! Dicséret, hála, szeretet és dicsőség legyen Néked, Istenünk, hogy a Világ Győzelmes Királynőjét adtad minékünk!

Napi imák Szűz Mária Szeplőtelen Szívéhez 

     Anyánk, fájdalmas és Szeplőtelen Szívednek szenteljük magunkat, hogy ezáltal jobban Jézus Szívének legyünk szentelve, aki az Atya Szívén nyugszik, a Szentlélek szeretetében. Amen. 

* 

Mária fájdalmas és Szeplőtelen Szíve, testestül-Ielkestül Neked szentelem magam most és mindörökre, mindazokkal együtt, akik nekem kedvesek, s akik tőlem idegenek. Amen.

* 

Ó, legjobb és legszeretőbb Anya, Szeplőtelen Szíved által segíts, hogy miként Te, én is egészen teljesítsem a mennyei Atya akaratát. Amen. 

* 

Mária Szeplőtelen Szíve, fogadj el, amint vagyok, és tégy olyanná, amilyenné Te kívánsz engem tenni. Amen. 

* 

Mária, Anyám vagy, én a Tied vagyok. Amen.

*  

Mária, Te Királynőm vagy, szolgálok Neked. Mária, Te Úrnőm vagy, engedelmeskedem Neked. Mária, Te tanítóm vagy, hallgatok Rád. Amen. 

* 

Mária, Te csillagom vagy, követlek Téged. Amen.

*  

Mária, Te erőm vagy, Veled együtt küzdök. Mária, Te oltalmam vagy, Rád bízom magam. Amen. 

* 

Mária, Te szentélyem vagy, Szeplőtelen Szívedben elrejtőzve akarok élni, szeretni, szenvedni Jézusért és meghalni. Amen. 

* 

Anyánk, szeretett Királynőnk, add a Te lelkületedet minden munkához, cselekedetünkhöz, add a Te védelmedet, szeretetedet és segítségedet egész napon át. Engedd, hogy mi és Isten minden szolgája a Te Szeplőtelen Szívedben lakozhassunk. Amen. 

* 

Csodálatos Anya, add a Te Szeplőtelen Szívedet az én vétkes Szívem helyébe, hogy így működhessék bennem isteni Fiad. Hallgasd meg kérésemet minden kegyelem hatalmas és hűséges közvetítője. Amen. 

* 

Jóságos Jézus, add a Te isteni, megsebzett Szívedet az én bűnös szívem helyébe, hogy így működhessék bennem a Szentlélek, s így növekedjél bennem Te, irgalmas szívű Jézus. Hallgasd meg kérésemet, jóságos, hűséges, szerető szívű Jézus, hogy csakhamar, mint a béke királya uralkodhass ezen a földön. Amen. 

298. Ne próbáljuk Istent a mi szűk határaink közé szorítani: olyan volna ez, mintha az óceánt akarnók egy kagylóba gyűjteni. Jegyezzük meg Szt. Ágoston szavait: „Isten benned lakik, de azért, hogy téged magában tartson.”
299. Az Úr kérése, hogy: „Szeress engem!” elcsüggesztő, de ha úgy mondja; „amint Én szeretlek téged!” – ezzel a soha el nem érhető 'aminttal' – bizony, ezerszerte kínosabb!
300. „Aki énbennem marad és én őbenne, az sok gyümölcsöt terem.” (Jn 15,5)
301. Az isteni meghittség öröme, élvezhetetlenné teszi az önző élvezeteket. „Aki egyszer bensőjében megtapasztalta a Te édességedet ó Istenem, mindaddig keserűségben kénytelen élni, míg ismét nem élvez téged”. (Szalézi Szent Ferenc)
302. Szívedbe zárhatsz ezernyi semmiséget, sőt azt is hiheted, hogy megtelt. Pedig szíved mindaddig üres marad, míg be nem tölti a Végtelen!
303. Ha sikeres életre vágysz, múltadat helyezd Isten kezébe, bízd Rá a jövődet és figyelmesen éld minden pillanatodat. (M. Quoist)
304. Az önmegtagadás nélkülözhetetlen. Ha ezt egyszer végleg beláttuk, s ellenállhatatlan vágy hajt bennünket az önmegtagadó élet után, mert szeretnénk igazi Krisztus-követőkké lenni (...). Mindenekelőtt tisztában kell lennünk azzal, hogy az önmegtagadás kétféle: külső és belső önmegtagadás. A kettőt szigorúan meg kell különböztetnünk egymástól, s a belsőt messze a külső fölött állónak vallanunk anélkül, hogy ez utóbbi értékét a legkisebb mértékben is csökkenteni akarnánk. A külső önmegtagadás tárgya: a külső érzékek- a látás, hallás, ízlelés, szaglás és tapintás érzékszervei; a belsőé: a szenvedélyek, vágyak, hajlamok, sőt a fantázia, az emlékezet, és mindenekfölött a két nagyszerű lelki tehetség: az értelem és az akarat. Szóval az egész „Én”, az egész „ember”, végig az egész vonalon, a szüntelen önmegtagadásnak kemény gyeplője, férfias kormánya alatt.
Micsoda perspektíva, mily hallatlanul lenyűgöző távlat nyílik meg a haladni akaró lélek számára a Krisztus-követés „korinthusi versenyében!” A szemfékezésen kezdve, végig – kivétel nélkül – az összes külső és belső érzékeken, el egészen az értelmi meggyőződés kerékbetöréséig, mily harc, mily rettentő háború, és mily fölséges győzelem kilátásban!... Mert hiszen a leghatalmasabb ellenségről van szó. Nem a világról, nem az ördögről, hanem még ezeknél is makacsabbról. A legveszedelmesebbről, a házi ellenségről: önmagunkról. Mi magunk vagyunk önmagunknak legnagyobb ellenségei. A saját „ÉN-ünk” az, amely bennünket el akar ejteni, s talán már rég áldozatai is vagyunk. Győzd le tehát magadat!
De hogyan?! Ha nem ismered önmagadat, tehát az ellenfeledet; ha nem vagy tisztában az ellenség számával (a szemed, a füled, stb. az egész belsőd, a botorkáló, gőgös értelmed és a romlott akaratod) terepével, szándékaival, fékezhetetlen érvényesülési hajlamaival, kíméletlen, zsarnoki természetével, ha kell: édes, hízelgő fondorlataival, mily végzetes baj származik ebből; hát még akkor, ha nem is látnál benne ellenséget, hanem mindvégig rabszolgája maradnál! A felső ember az alsónak, a lélek a testnek, az angyal az ördögnek! A lelkünkben tomboló gigászi küzdelemnél mily könnyen elszámíthatjuk magunkat, mily hamar tévedhetünk s hadvezéri műveleteinket mennyire helytelen irányba terelhetjük, ha szakképzettségünk gyenge, elméleti áttekintésünk zavaros, és főként, ha gyakorlati tudásunk minimális. (Marton Marcell OCD)

Kilenced Szűz Mária Szeplőtelen Szívéhez

Bevezető ima mindennap

Égi Királynőnk és Anyánk! Gyermeki bizalommal és szerető lélekkel közeledünk Szeplőtelen anyai Szívedhez, hogy erőnkhöz mérten dicsérjünk, magasztaljunk, és közbenjárásodat kérjük. Csekély hódolatunkat egyesítjük azzal a dicsérettel, amellyel Téged a boldog angyali Karok, minden szentek a mennyben és hű szolgáid a földön buzgalommal magasztalnak. Egyesítjük mindenekelőtt azzal az egyedülálló dicsérettel, amellyel Téged a Legszentebb Háromság megtisztel. Téged dicsőítenek, Isten kiválasztott Leánya, Mátkája, Isten Anyja. Ne feledkezz meg rólunk, akik Hozzád sóhajtozunk, és nagy bizalommal kiáltunk e siralom völgyéből. Eszközöld ki Istentől számunkra azokat a kegyelmeket, amelyeket e kilencedben kérünk.

Első nap

Ó Mária Szeplőtelen tisztaságban ragyogó Szíve! Te vagy a legszebb virág Isten virágos kertjében. Te vagy az a csodálatos Édenkert, amelyet a bűn soha, soha nem kerített hatalmába. Eszközöld ki nekünk ezt a kegyelmet, hogy mi is, miként Te magad, Isten megbántását, még a legcsekélyebbet is minden erőnkkel kerüljük. − Üdvözlégy; Litánia Mária Szeplőtelen Szívéről. (A Litánia szövegét lásd a Kilenced végén!)

Második nap

Mária Szeplőtelen Szíve, örök szüzességben Istennek szentelt Szív! Te vagy az érintetlen liliom, a virágzó oázis a világ sivatagában, amelyben lsten Szeme gyönyörködik. Vonzz sok lelket szüzességed követésére, hogy a világ csábítását legyőzzék, és magukat osztatlan szívvel Istennek szenteljék. − Üdvözlégy; Litánia

Harmadik nap

Mária Szeplőtelen és isteni szeretettől lángoló Szíve! Te vagy az égő lámpás, amelyet maga a Szentlélek gyújtott lángra, és szeretetének olajával táplált: a Te Szívedben a szent Tűz soha nem aludt ki. Gyújtsd lángra a mi lanyha szívünket is az isteni szeretetnek azzal a Tüzével, amely a Te Szívedben oly nagy lánggal égett. − Üdvözlégy; Litánia

Negyedik nap

Mária Szeplőtelen és szemlélődésben elmerült Szíve! Gondolataiddal, vágyaiddal mindenkor Istennél időztél. Szent Fiad szavait és a megváltás titkait szent hallgatással őrizted Szívedben. Űzd el a nyugtalanító gondolatokat, amelyek megzavarják összeszedettségünket, és irányítsd lelkünket Isten felé. − Üdvözlégy; Litánia

Ötödik nap

Ó Mária Szeplőtelen és egészen alázatos Szíve! Minél gazdagabb lettél kegyelmekben és erényekben, annál mélyebbé változott alázatosságod. Szerény és visszahúzódó lelkületed különösen kedves volt Istennek, és emiatt méltatott arra az Isten Fia, hogy Szívedben szállást vegyen. Taníts bennünket is igaz alázatra és Isten akaratának követésére! − Üdvözlégy; Litánia

Hatodik nap

Ó Mára Szeplőtelen és sok szenvedéssel eltelt Szíve! Mint Krisztus Anyja és a Megváltásban Társa, egészen kiürítetted a szenvedés kelyhét. Segíts bennünket, hogya szenvedésnek ezt a mértékét, amelyet az Isten jósága és bölcsessége számunkra kijelölt, bátran és bízó lelkülettel viseljük. − Üdvözlégy; Litánia

Hetedik nap

Ó Mária Szeplőtelen és a mi üdvösségünkért aggódó Szíve! Emlékezz meg a szegény bűnösökről, akiket vad szenvedélyek bilincse tart rabságban és Istentől távol élnek. Segítsd őket, hogy kötelékeiktől megszabaduljanak, és újra Isten gyermekeinek szabadságára jussanak. − Üdvözlégy; Litánia

Nyolcadik nap

Ó Mária Szeplőtelen, és Krisztus Egyházával szeretettel törődő Szíve! A kereszt alatt nekünk, embereknek, és az egész Egyháznak Anyja lettél. Imádkozz, könyörögj Jézusnál szüntelenül az Ő szeretett Jegyeséért. Egyházáért a földön. Vedd oltalmad alá a pápát, a püspököket, a papokat és Istennek egész népét. Védj meg bennünket a gonosztól. − Üdvözlégy; Litánia

Kilencedik nap

Ó Mária Szeplőtelen és királynői Szíve! Földi életed elmúltával az Úr fölvitt Téged a mennybe, s az Ő felülmúlhatatlan örömének birodalmában adott Neked szállást. Testestül-lelkestül a mennybe vétettél, ahol Szent Fiad Királynővé koronázott. Élj e királynői hatalommal a mi javunkra, jöjj segítségünkre mindenkor, ha kérünk, ha nem. Hadd legyünk Általad mi is méltók a mennyei koronára a Te jóságos közbenjárásodra! − Üdvözlégy; Litánia

Felajánló ima az egész kilenced végén

Mennyei Atya, Mária Szeplőtelen Szíve által felajánlom Neked Szent Fiadat, Jézust, ahogy Ő is a kereszten, föláldozta magát az egész világ üdvéért, s oltárainkon most is szüntelenül áldozatul adja magát. Fogadd kegyesen ezt az áldozatot Mária Szeplőtelen Szíve által, és irgalmazz nekünk. Ne hulljon hasztalan ez a drága Vér, amely oltárainkon jelen van! Ne esedezzen értünk hiába Mária Szent Szíve. E szent áldozat és Mária könyörgései által fordulunk az atyai Jóságodhoz. Adj a bűnösöknek bocsánatot, a haldoklóknak kegyelmet az üdvösség elnyerésére, a világnak békét, az Egyháznak pedig egységet és minden mennyei jót. Amen. 

279. Ki fog valaha is belehatolni annak a szeretetnek a mélységébe, mellyel Ő, a Szeretet Teljessége szeretni képes azt a lelket, aki még ha el is határozta, hogy viszont szereti, mily töredékesen képes erre?!
280. De tudhatom-e azt, hogy jelenleg halálos bűn nélkül vagyok-e? – Erkölcsi bizonyossággal: Igen! De azt hogy később nem fogok-e súlyos bűnt elkövetni, nem állíthatom feltétlen bizonyossággal. Legfontosabb az elővigyázatosság, és az Úrban való bizalom.
281. A jó vagy rossz cselekedet egyaránt szabad tett, s mindkettő Isten misztériumáig ér. A jóság azonban beengedi Istent a világába, a bűn azonban kizárja Őt.
282. A béke az ész derűje, a lélek nyugalma, a szív egyszerűsége, a szeretet köteléke. Ez az, amely minden félreértést megszüntet, a háborúságot elnyomja, a haragnak elejét veszi, a kevélyeket megalázza, az alázatosakat szereti, az egyenetlenséget megszünteti az ellenségeket megbékíti, mindenkihez szelíd, nem akar kiemelkedni, nem ismeri a fölfuvalkodást. Aki megkapta ezt, őrizze; aki elpazarolta, szerezze vissza; aki elvesztette, keresse. (Szent Ágoston)
283. Ha minden keresztény a kegyelem állapotában élne és lelkében mindig összeszedett maradna, vajh' törődne-e a világ örömeivel, bánatával?
284. Állhatatosan ébren tartott hitemmel hallgatom, mint árad a végtelen Élet önmagam mélyén...
285. Vajon méltó vagyok-e Isten szeretetére, miként a Prédikátor is kérdezi: „És mégsem tudja az ember, hogy szeretetre, vagy gyűlöletre méltóbb-e?” (Préd 9)
286. „Gyönyörűségem az emberek fiaival lenni.”(Péld 8,31) – szól az Isten. De elmondhatom-e én is: „Gyönyörűségem-e a Vendégemmel lenni?”
287. Isten, nem csak közel van hozzánk, Ő életközösségben van velünk. Már csak a színről-színre való látás hiányzik, melyet Istenünk későbbre tartogat.
288. „Mily esztelen az a koldus – mondja Nagy Szent Teréz – aki nem hajlandó felvenni a király ruháját, mert rongyainak levételével egy kis fagyoskodást kellene elszenvednie.”
289. Az Úr így kérte Szent Terézt: „Keress engem magadban, sőt, keresd magadat Énbennem!”↓
290. Ugyancsak Szent Teréznél olvassuk: „Ne keresd magadat másutt, csak Bennem. Nem szerteszét a földön, hanem önmagadban, a szívedben keress!”
291. Kifejező hasonlat: lelkünk egy vízzel telt edény, melyet ha vízzel együtt a tengerbe alámerítünk, egyszerre lesz az magába foglaló és magába foglalt.
292. Ahol nincs önmegtagadás – erény sincs! (José Maria Escrivá)
293. Ha segítségért az Úrhoz kiáltunk, nem kell messziről jönnie, Ő ugyanis mindig készen áll: bennünk!
294. Párizsban, egy kápolna építésekor a földben szív alakú érmet találtak, egyik oldalán Jézus Szívével e felirattal: Isten bennem. A másik oldalán Szűz Mária Szíve volt e felirattal: Én Istenben.
295. P. Nathal mennyei tökéletességről szóló könyvében az Istennel való egyesülést célzó röpimák használatánál fő gondolatként ezt írja: „Isten bennem van, és én Istenben vagyok. Ő az én Uram és én, a megistenített csepp a végtelen óceánban elveszem.”
296. Akit megérint a megváltó szeretet, az vágyik rá, hogy Jézust minden ember szeresse. (ÜF 106-107)
297. Nincs édesebb, mint a szeretet. Nincs ennél gyönyörűségesebb, jobb, teljesebb, sem az égben sem a földön, mert a SZERETET Istentől született és csak is Istenben nyugodhat meg! (Kempis III.5.)

Szeretettel meghívom kedves Olvasóimat egy kis személyes találkozásra, melynek során elmondhatják a blogommal kapcsolatos kritikáikat, javaslataikat! Természetesen más, a Szeretetláng lelkiségével és Erzsébet asszony életével kapcsolatos kérdéseket is felvethetnek. Várok és várunk tehát mindenki szeretettel! MÁRIÁVAL JÉZUSÉRT!

263. Az Istennel egyesült léleknek a „Szentlélekben való béke és öröm” az osztályrésze. (Róm 14,17)↓
264. Ez az öröm, mely „meghalad minden értelmet”, jóllehet, nincs az érzékelhetők világában, de édességében hasonlíthatatlanul felül múlja a földi örömöket.↓
265. Szenvedve is lehet birtokában lenni a földöntúli örömnek, mely felette van minden emberi nyomorúságnak. Isten ugyanis azt akarta, hogy a Vele való egyesülés örömébe egy fájdalom is vegyüljön az, hogy még nem eléggé birtokolják Őt. Ez a szomorúság serkenti a lelket, hogy egyre forróbban vágyódjék – az ember végső célja –, vagyis az örök boldogság felé.↓
266. A kincsük birtokában lévő lelkek boldogsága, három forrásból fakad: 1) Bírják Istent. 2) Istent, senki el nem veheti tőlük. 3) Istennek azon kívánsága, hogy a mindjobban elmerüljön Benne a lélek.
267. Aki már ivott tiszta forrásból, az ízetlennek tartja a csapvizet.
268. Inkább imádkozz a szíveddel szavak nélkül, mint szavakkal, de szív nélkül.
269. Ha Jézus a szívünk vendége, ne legyünk szótlanok mellette!
270. „Miért nem szeret engem senki?" – kérdezik sokan, holott épp 'igényeskedésük' riaszt el mindenki. A szív alázatosságával együtt jár az Isten iránti hála a jóért, a nehézségért pedig nem zúgolódik szívében, hisz' bűnei szerint, rosszabbat is érdemelt volna.
271. „Íme, az ajtónál állok és zörgetek. Ha valaki meghallja szavamat és kinyitja nekem az ajtót, bemegyek hozzá és vele étkezem, és ő énvelem.” (Jel 3,20)↓
272. A Kempis (Krisztus köv.) a bensőséges életet e szavakkal jellemzi: „miként a kedves a kedveshez beszél.” Gondolj bele, egyikük maga a Szeretet.
273. A nem töredelmes szívű ember, Isten jóságát természetesnek tartja és a szenvedések zúgolódást, váltanak ki belőle. „Mivel érdemeltem ki?" – kérdi keserűen. Az alázatos azonban meghajlik Isten előtt, s ezáltal is új kegyelmet nyer.
274. Az „Adj innom!” és az „Add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam!”-ban (Jn 4,7-15) kétféle szomjúság találkozik. A Mesteré aki a lelkeket szomjazza, és a lélek szomjúsága mely a Mestert kívánja. Ahol ez a két „add nekem” egymásra talál, ott csörgedezik az Élet Forrása. Boldogok a szomjazó lelkek.
275. Ha két jó barát jelen van egy sötét szobában, érzékeik elöl rejtettek ugyan, de figyelmük nem kerüli el egymást. Isten is rejtve van szívünkben, valóságos jelenléttel, s bár érzékeinkkel be nem foghatjuk, a figyelmünket azonban el ne kerülje Őt, hanem folyton égőbb lángolással kívánjuk megélni édes jelenlétét. 276. Az Isten bírásának tudata, egyáltalán nem jelenti az Isten bírásának átérzését. Tisztán ingyenes kegyelem az, ha Isten az Ő jelenlétének tényén kívül, jelenvalóságát érezteti is velünk. Ez azonban még semmiben sem mutatja lelkünk értékét.↓
277. Isten bennem van, de nem Ő merít az én életemből. Nekem viszont törekednem kell arra, hogy az Ő életének váljak részesévé. ↓
278. Az ilyenfajta különös kegyelem rendesen csak átmeneti és mindenkor számítani kell arra, hogy egyszer megszűnik. Isten általában rejtett, mert önmaga teljesebb megismerését a másvilágra tartja fenn.

 Az engesztelés mibenléte és szolgálata

     Az Úr engesztelésre való felhívásáról sajnos csak igen kevesen tudtak és nem lett a világ elé tárva sem. Jézus az egész világtól kérte az engesztelést, de Magyarországtól várta a kiindulást és a példaadást. Végülis, nem kezdődött meg olyan mértékben az engesztelés, ahogyan azt Jézus kívánta.

Láttam azt is – írja Natália nővér –, hogy a II. Világháború után a nemzetek között nagy zűrzavar és gyűlölködés támad, sőt még az Egyházban is a bűnök és a hitetlenség miatt. Az Úr Jézus megszólalt eközben: Atyám jobbja eltörli azokat, akik a kegyelem ellenére nem javulnak meg! Láttam a világra váró katasztrófát és sok lélek romlását. Amikor a világ nagy része romhalmaz volt, Jézus mérhetetlen fájdalommal nézte, és vigasztalt: Nem lesz így, ha megtér a világ. Csakis az igazak engesztelése miatt tartom fönn a világot!

     Megkérdeztem Jézust, hogyan végezzük az engesztelést?

Bizalommal és kitartással. Ha elfog benneteket a lanyhaság, félelem, vagy hidegség, vessetek egy pillantást a keresztre, vagy az Oltáriszentségre. Mindenki tudatában legyen annak, hogy akaratomból és szeretetemből él. A test engesztelésre, a lélek imára és hódolatra, a szív pedig szeretetre és boldogságra van teremtve. Engesztelésen elsősorban az általános jobbáválást értem. Vagyis: aki eddig káromkodott, az dicsérjen, aki lopott, adjon, aki eddig gyűlölt, ezután csak szeressen. Aki testének szolgált, lelkét szolgálja, s aki valamilyen parancsot eddig nem tartott be, tartsa be ezután, mert enélkül nincsen bűnbánat. Szeretném látni, hogy minden kolostor, minden város, sőt minden hivő család házának kapuján ott világít a fölirat: 'Engesztelés, az élet megjobbítása, áldozat'!

Gyermekem! Mondd meg ezt mindenkinek, ha az engesztelés szelleme virágzik a lelkekben, irgalmasságot gyakorlok Magyarországgal és az egész világgal. Bár a bűnök fájdalmat okoznak Nekem, irgalmasságomban nem taszítom el a bűnösöket. Ám a legnagyobb fájdalmat az okozza, ha látom, hogy megvetik és semmibe veszik az engesztelés művét. Kedves magyar gyermekeim! Ne féljetek, imádkozzatok! Szeretném minden magyar ház kapujára, és minden oszlopra arany betűkkel felírni: Magyarország nem pusztul, csak tisztul! A világ végezetéig él. Szeplőtelen Anyám veletek van és vigyáz rátokt! Az engesztelést mindenkor Vele együtt végezzétek!

Az engesztelő áldozat olyan cselekedet, amely helyreállítja az életközösséget Isten és az ember között. Tágabb értelemben olyan áldozat, amely a bűnt eltörli az ennek nyomán bontakozó veszélyhelyzetekkel együtt. Márpedig nagyobb veszélyben aligha volt a világ, hiszen nem csak önmagát képes és hajlandó megsemmisíteni, de kozmikus méretű sátáni harc folyik minden egyes lélekért is, a technika és a megtévesztés minden eszközével! Ezen ádáz küzdelem végcélja pedig, a közösségek nyomorba döntése, az országok békéjének szétzilálása és a lelkek kárhozatba való taszítása.

Az emberiség bűneiért Jézus Krisztus engesztelte ki megváltó áldozatával az Istent. Ő engesztelő áldozat bűneinkért, de nemcsak a mienkért, hanem az egész világ bűneiért is (1Jn 2,2). Ám ezt a megváltást, nem csak 'magunkra kell venni', hanem kiteljesedéséért, részt kell vállalnuk a 'Jézus megváltó munkájában' (vö Szeretetláng III/144) Áldozat! Imádság! Ez a ti eszközötök. A cél a megváltó munka sikeres érvényre jutása. (II/106)

     Az engesztelő közösségek evangelizációs munkájába kiválóan beépülhetnek az Isteni Irgalmasság kultuszának és a Szeretetláng Mozgalom lelkiségének megengedett formái, sőt az ígéretek (és a tapasztalatok) szerint rendkívül módon eredményessé tehetik azt. Mindszenty hercegprímás is nagy reményeket fűzött az engeszteléshez. Bizakodva jelentette ki: Ha van egymillió imádkozó magyar, nem félek a jövőtől.

Lángtenger kell az egész magyar földre imádságból, hitből és engesztelésből. Ezekkel felülhaladjuk a káromkodást és a vasárnap megszentségtelenítését; az Isten-tagadás, Egyház-bántás, az erkölcsi lazulás, a korrupció, a Tízparancsolat mindegyike sorozatos áthágásának sűrű szövevényét. (M. Kat. Püspöki Kar 1946-os karácsonyi körlevele)

     A hitet próbáló négy évtized után Magyarországon újraéledt az engesztelés ügye, mely istenáldotta eszköz az új evangelizációban. Örvendetes, hogy a magyar nép körében sok engesztelő közösség jött létre, és imádkoznak a lelkek üdvéért. Ennek élére szeretne állni a 2012 január 21-én megalakult 'Világ Királynője Mozgalom az Engesztelésért Alapítvány', valamint 2012 április 27-én megalakult 'Világ Királynője Engesztelő Mozgalom'. 

253. Aki tehát meg akarja szerezni a magába szállásnak ezt a szokását, ne pazarolja erőit hiába, hanem használja fel érzékeit lelki élete javára. Ha beszél, igyekezzék arra emlékezni, hogy szíve mélyén várja Valaki, akivel még beszélnie kell. Ha hozzá szólnak, ne felejtse el, hogy Azt kell elsősorban hallgatnia, aki bensőjéből szól. Végül meg fogja látni, hogy ha akarja, folytonosan Isten társaságában élhet. Ám ha mégis megesnék vele, hogy sokáig egyedül hagyja szívének Lakóját, ez később önmagának is fájni fog.
Ezt a gyakorlatot hacsak lehet, napjában többször kell végezni. S ha megszokja lélek, előbb-utóbb nagy hasznát fogja venni. Amikor megszokta, már nem cseréli fel a világ minden kincsével sem!↓
254. Isten nevében kérlek titeket, ne panaszkodjatok, hogy sok időbe és fáradtságba kerül mindez, hiszen fáradság nélkül semmit sem lehet megszerezni. Biztosíthatlak titeket, hogy Urunk segítségével, célhoz értek! Szívből kívánom, hogy ne engedje meg az isteni Felség, hogy jelenlététől eltávolodjunk! Amen.”
255. Egyetlen türelemmel viselt pillanat is örök dicsőséget szerezhet! – Minden életpillanat alkalmas erre!
256. Legyünk mindig készségesek a kegyelem indításaira, ügyelve, hogy „hűséggel legyünk hűségesek”!
257. Nincs édesebb, mint a szeretet. Nincs ennél gyönyörűségesebb, jobb, teljesebb, sem az égben sem a földön, mert a SZERETET Istentől született és csak is Istenben nyugodhat meg! (Kempis)
258. Ahol őszinte örömöt látsz, ott biztos lehetsz Isten jelenlétében.
259. Csak a szeretet tud engesztelni, ...amikor tehát vezeklésről és az engesztelésről beszélünk, ne arra gondoljunk, milyen kínokkal sanyargatnánk a testünket... /igyekezzünk/ megérni arra a nagy és tiszta szeretetre, amellyel elégtételt adhatunk Jézusnak – s vele az Atyának – eddigi lagymatag életünkért. (ÜF 60-61)
260. A szeretet nagy erő a mennyben és a földön is, mivel Isten maga a Szeretet. Isten üdvözítő szándéka tiszta szeretetből fakad. Mégis, csak az számít, hogy az ember szabadon válaszoljon rá. A szeretetet nem lehet senkire sem rákényszeríteni, sem kierőszakolni. Hogy megnyerje szeretetünket, Isten Igéje emberré lett, s emberségében elment a végsőkig, utolsó leheletéig, egészen a kereszthalálig! (ÜF 117)
261. A kereszténység szerves része a győzelembe vetett hit, az a biztos tudat, hogy végül győz a szeretet. Nem éri meg holmi mellékes dolgokért küzdeni, ami nem segíti győzelemre a szeretetet. (vö ÜF 118)
262. Nincs olyan perce életünknek, melyben szünetelne Isten munkálkodása bennünk valamely vágy, kötelesség, vagy az élet bármely megnyilvánulásaként. (De Causade SJ)

Natália nővér naplójából  (Összevonások a szerkesztőtől!)

Leányom, írd le: ahol magányos lelkek szüntelenül irgalomért kiáltanak, ott az Én Szívem is kiált bűnbánatért, engesztelésért és szeretetért. Mindenki tudja meg: Békémet oly mértékben nyerik el a lelkek, amilyen mértékben gyakorolják a bűnbánat és az engesztelés cselekedeteit. E nélkül nincs kegyelem, nincs irgalom, egyesülés; nincsen élet sem Üdvösség. Az üdvösség az Istenhez való megtérés és a Vele való egyesülés. Azok a lelkek, akik isteni szépségemet a bűn által bemocskolták, de azután nyomorúságukat fölismerve Hozzám visszatérnek és állhatatosan cselekszik mindazt, amit a bűnbánat, az engesztelés és a szeretet megkíván, megtisztulnak; de elpusztulnak akkor, ha bűneikben megmaradnak.

Az Üdvözítő kioktatott az engesztelő imaórák felől, s azt kívánta, sűrűn tartsanak ilyeneket. Papjaim adjanak tájékoztatást a lelkeknek az engesztelő imaórákról. Buzgón és szeretettel biztassák ezeket a lelkeket. Engedjék meg ezeknek a lelkeknek, hogy kegyelmi hívó szavam szerint cselekedjenek.

A súlyos időkre való tekintettel éjszakai engesztelő órákat is kíván Jézus. Sürgetett, hogy ne annyira a büntetés megrövidítését, hanem inkább az engesztelésbeni buzgóságot kérjük. Valahányszor csak Magyarországról szólt az Üdvözítő, szavaiból kiérződőtt, hogy meg akarja menteni ezt az országot, s ezáltal meg kívánja tisztítani az egész világot, és általunk békés, boldog korszakba vezetni.

Más alkalommal így szólt hozzám Jézus: Egyes papok akadályozni akarják az engesztelés művét. Ezek a szerencsétlenek nem tudják, hogy vagy az engesztelés által tisztulnak meg a lelkek, vagy vér és iszonyú szenvedés útján. Ekkor láttam, hogy az Úr befödi arcát és sír, mint egykor, amikor Jeruzsálem sorsát előre látva hullottak könnyei. Azután hozzám fordult és azt mondta: Leányom, imádkozz és hozz áldozatot azokért a papokért, akik terveimet meg akarják hiúsítani, nehogy mennyei Atyám végleg elvesse őket. Megkérdeztem Jézust, hogy meddig engeszteljünk? − Engeszteljetek életetek végéig!

Akkor bemutatta nekem Jézus Magyarország és az egész világ reményteljes jövőjét – jegyzi meg Natália nővér. 1939-1940-ben az Úr Jézus konkrétan körvonalazta, milyen engesztelést kíván népünktől. Édesanyám országát egy jelzővel szeretném kitüntetni, ha akad elegendő számú engesztelő lélek. Ha a magyar nép megszűnik vétkezni, mindenekelőtt a tiszta erkölcs ellen, nem káromkodik (és) tisztelettel ejti ki Szeplőtelen Anyám nevét, bűnbánatot tart és engesztel, eljövök és kegyelemmel gazdagon felruházom őt. Azt akarom, ne csak Mária országa, hanem Mária engesztelő országa legyen, s ezt a nevet hordozza minden nemzet előtt! Azt kívánom, hogy isteni Szívemhez az engesztelés jó illata szálljon föl a magyar földről, s hogy ez az illat áthassa az egész világot. Édesanyám országát meg akarom tisztelni, áldásomban részesíteni, és szent Szívemhez vonzani. Amint a megváltás műve a betlehemi istállóból indult, úgy fog elindulni Magyarországról az én művem: a bűnök eltörlése, a lelkek megszentelése, a sátán letaszítása, (és) a végső győzelem! Jézus kívánja, hogy a magyar nép különösen tisztelje és szeresse Édesanyját, a Világ Királynőjét. Magyarország engeszteléséért kész vagyok az egész világon könyörülni! 

Imádkozzunk és böjtöljünk főpapjainkért!

A "PRAY AND FAST FOR OUR BISHOPS" amerikai kezdeményezéshez csatlakozunk, egy "magyarított" változattal! Az eredeti szándék szerint, minden héten egy szent főpap égi közbenjárását kérjük, földi Egyházunk vezetőinek többletkegyelmi segítésére Istentől! Az angol nyelvű változat (lásd) 32 héten át tart, a magyar változatban kiterjesztettük az egész évre, vagyis mind az 52 hétre! Hogy e közbenjárás kiesdésére miért van szükség – nem lehet kétséges –, sem annak aki a Világegyház állapotát szemléli, sem annak aki e blogot rendszeresen olvassa!
     Veszélyes időket élünk ugyanis! A világ nekirontott az életnek, a családnak és a vallásszabadságnak. Évente, több mint 50 millió magzatot áldoznak fel a halál kultuszának oltárán. A házasságot és a családot megtámadták azok, akik gyermekeinket természetellenességre akarják nevelni. Nem kevésbé kikezdték a szeretet értelmét, sőt magát a szentségi alapokat is ki akarják forgatni. Vallásszabadságunk óhatatlanul kicsúszhat kezünk közül, amikor a világ vezető politikusai – még a magukat keresztényeknek vallók is – hitünk liberalizálására vagy megtagadására akarnak rávenni, miközben az egyházi evangelizáció egyre erőtlenebb.
     Erős és szent püspökökre van tehát szükségünk, olyan püspökökre, akiket hősies erények töltenek el, akik átvezetnek minket ezen a sötét időszakon, akik képesek szembeszállni a világ erőszakos nyomásával. Olyan püspökökre van szükségünk, akiknek van tekintélyük és bátorságuk visszahívni az áruló politikusokat, figyelmeztetik őket felelősségükre és hősként védelmezik Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat.
Megvannak ezek a püspökeink, mert Isten nevükön nevezte őket. Nekik azonban szükségük van ránk. Szükségük van az imáinkra, áldozatainkra és böjtjeinkre. Mi azonban segítő szándékaink nyomatékolására a Szent Püspökök közbejárást kérjük számukra.
Csatlakozz kampányunkhoz! Közös imával és böjttel esdjük ki Istennél a kegyelmet pásztorainknak, hogy megvédhessék nyájukat!

Miért szükséges az imádság mellé a böjt?
     Azért, mert minden szeretetből hozott áldozat – így a böjt is –, nyomatékozza imaszándékunk komolyságát! Maga az Üdvözítő mondta: „Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29)
     „A történelem folyamán a katolikus hívek szükség idején imával és böjttel kérlelték Istent, mert ezek segítségével  közelebb kerülhetünk az Úrhoz, rávezetnek minket az Ő akaratának teljesítésére és imáink meghallgatása révén elnyerjük az Ő támogatását.” (Chaput érsek)
     Mint Krisztus testének és Egyházának megkeresztelt tagjai rendszeresen fölajánlhatjuk imáinkat és önmegtagadásainkat, hogy ezáltal mi magunk megerősödjünk, másokat szükségükben támogassunk és a gonoszt kiűzzük az Egyházból. A böjt és az ima egyesít minket a keresztrefeszített Krisztussal, Aki viszonzásul eláraszt minket isteni kegyelmével. A böjt hagyományosan azt jelenti, hogy kevesebbet eszünk. Azonban nem csupán ételről mondhatunk le mindennapjainkban, hanem szórakozásról, társas összejövetelekről, biztos örömet szerző dolgokról. Az is nagyon hatásos, ha olyan – élhető – cselekményekről mondunk le, melyek akár rabul ejtő szokássá is fajulhatnak, lassan elhangolva lelkünket Istenről vagy túlzásában, egyenesen a bűnre vezetnek!
     Kedves Olvasó! Az esztendő minden hétfőjén megjelenik ez a felhívás, más és más szent Apostol, Püspök, Bíboros vagy Pápa képével, mintegy az Ő közbenjárásukat kérve azon a héten, egyházi vezetőink megsegítésére! A hétfői böjt, azonosítható a Szeretetláng üzenete által meghirdetett – éppen a szenvedő papi lelkekért – felajánlott szándékkal. (Lásd Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadás I/30-31)

     Ajánlott ima a napi rózsafüzér (de legalább egy tized), lehetőleg a Szeretetláng fohásszal (benne vagy a végén): Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Majd imánk befejezésül mondjuk el az alábbi három könyörgést!
     1) Mindenben védelmezd Uram püspökeinket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket
szent jelenléteddel, hogy a Te békéd, örömöd és szereteted töltse el őket!
     2) Uram, gyújtsd föl püspökeink szívében a szeretet lángját, hogy úgy tekintsenek a rájuk bízott nyájra, mint lelki gyermekeikre és engedd, hogy Hozzád hasonlóan, mint szerető atya szolgálják őket!
     3) Mennyei Atyánk! Kérünk, áldd meg püspökeinket, akik Téged és a Szentlélekkel eltöltött Egyházadat szolgálják. Védd meg őket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket szent jelenléteddel! Amen

247. Kétfajta tökéletlenségről beszélhetünk a haladók esetében: az egyik az állandó, a másik az alkalmi hibák esete. Ezek állandóak azon vonzalmakban és szokásokban, melyek a lélekben mintegy gyökeret vertek, melyekig az érzékek tisztulása el nem hatott. Az érzékek tisztulása ugyanis kapu, a szemlélődés kezdete a lélek számára; az érzékit a szellemibe mintegy átvezeti, hogy az Úrral egyesítse. A régi ember foltjai a szellemiben megőrződnek, jóllehet nem látja, nem is tudja észrevenni azokat; és ha a lelki sötétség éjszakájának tisztító lúgja mindezt ki nem mossa a szellemből, sosem ér el a lélek az Istennel való egyesülés tisztaságára. Az akaratot gyötrő egyéb szenvedések és szorongattatások ebben az állapotban szintúgy mérhetetlenek és olyan természetűek, hogy amikor az ész végigtekint rajtuk és gyógyírt rájuk nem talál, átjárják még a lelket is. A letűnt jólét emlékezete csak tetézi a kínt, mert ezek a lelkek Istenben már előzőleg sok gyönyörűséget találtak, sokféle módon szolgáltak Neki. E javaktól és e javak visszanyerésének reményétől megfosztva kínjuk csak fokozódik. Erről beszél Jób a következő szavakkal: „Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem...” (Jób 16,12) (uo.) Minden édessé válhat, ha azt az Isten iránti szeretetből cselekszed! – Így van ez a türelemmel is!

248. Nagy Szent Teréz így ír a „Tökéletesség útja” XXXI. fejezetében: „Mit tegyen az a lélek, amely be akar lépni a saját bensőjében lévő paradicsomba? Így mondom: Amit akar! Tudnotok kell ugyanis, hogy ez nem rendkívüli dolog, hanem akaratunktól függő és így kegyelmileg rendesen, képesek is vagyunk erre. Mert nincs itt szó szemlélődésről, hanem tisztán és egyszerűen csak összeszedettségről!

249. Az igazi gazdagságot, az erények tartós megélése képezi, s ezek a lélek jóságában nyilvánulnak meg.

250. Szent Elek hosszú évek után, koldusruhában meglátogatta szüleit, s azok a lépcső alatt adtak neki szállást. Miután meghalt, akkor ismerték fel benne fiukat. – Ó, ha tudtuk volna, hogy te vagy az! – zokogták.

251. Mit kell tennünk? Elsőként elménket kell elvonni minden külső dologtól, hogy belsőleg Istenhez közeledjünk. Még elfoglaltságunk közepette is magunkba kell vonulnunk, hacsak egy időre is. Végül pedig azon vágyunkra kell összpontosítanunk, hogy szelíden Vele társaloghassunk...↓

252. Vigyázzunk, hogy vissza ne éljünk a isteni szerénységgel! Én megvallom, magam sem tudtam mindaddig, hogyan lehet teljesen jól imádkozni, amíg Ő meg nem tanított e fenti módszerre.↓

 Szemelvények Natália nővér naplójából

(Az idézetek összevonása a szerkesztő részéről!)

     Amikor 1944 során egyszer imaórát tartottam a világ és hazánk megmentéséért, Jézus ezt mondta: A béke közel van. A magyar nép már csak rövid ideig fog harcolni. Az égbe szálló imák és áldozatok miatt megrövidítettem a vérontás idejét. De a fegyverek nyugvása nem jelent győzelmet az ország számára! Szenvedések várnak rátok, hogy megtanuljátok az Én igazságomat szeretni. A magyar népnek Anyámra kell tekintenie.

     Egy alkalommal, miközben az Úr szólt hozzám, megjelent előttem egy nagy kiterjedésű sötét és sűrű ködfelhő. Mögötte hirtelen nagy világosság támadt. Ahol a sugarak megjelentek, a köd eloszlott. Ez a látvány szép volt és vigasztaló. De láttam, hogy a sugarak csak egyik oldalán érik a ködfelhőt, a másik oldal nem fogadta be a fényt, az továbbra is sötétség maradt. Megértettem, hogy mindez Magyarországra vonatkozik, és sokan vannak, akik megtértek és engesztelő életet folytatnak. Ekkor így szólt az Üdvözítő: Üdv neked, Magyarország! Magyar papjaim, testvéreim, örüljetek Velem! Íme, megérett engesztelésetek gyümölcse; ha továbbra is kitartóan engeszteltek, munkátok még csodálatos gyümölcsöket terem. Dicséret illeti a magyar népet, mert pénzérméin megőrzi Szeplőtelen Anyám képmását. (A két világháború között a két pengős pénzérméken Magyarország Védasszonya volt látható, térdén a Kis Jézussal, fényfelhő közepén fején a magyar koronával.) Ez nagy vigasztalásomra szolgál, megdicsőít Engem és Anyámat, a földön és égen egyaránt. Sokan látták e pénzérméken Anyám képmását, s feléledt bennük a már-már elveszejtett hit, s így jutottak el végül az üdvösségre. Tudja meg ez a nép, hogy e Mária-kép miatt sok ellensége támad, s fog is még támadni! 

     A sátán – az Én ellenségem – már régóta küzd, hogy (Anyám) népét elpusztítsa, de nem lesz övé a győzelem! Támadnak majd (gonosz) férfiak, akiket sokan követnek, s akik arra törekszenek, hogy Anyám képe ne csak a pénzérmékről, hanem a szívekből is eltűnjék mindörökre. A Nekem szentelt lelkeknek össze kell tartaniuk, s minden erejükkel meg kell akadályozniuk, hogy ezt a képmást el ne tüntessék a szívekből! Ha ez mégis bekövetkezik, az ország romlásnak indul, s Én leveszem róla áldó kezem; a föld vértől válik majd vörössé. Ha nem akarjátok, hogy a szívekből eltűnjék Anyám képmása, meg kell őriznetek a pénzérméken is!

     Az Úr kívánta, hogy a papok tartsanak engesztelő imaórákat. Ám az illetékesek semminemű megértést sem tanúsítottak. Akkor az Úr erélyesen, de még mindig az ő megszokott szeretetével így szólt: Ó vak és hálátlan papjaim, miért szomorítotok így meg? Hálát és készséget várok tőletek, ti pedig gúnnyal és elvetéssel válaszoltok szeretetemre! Miért kívánjátok, hogy rejtve maradjon szeretetem, irgalmasságom és mindenhatóságom, amikor az ellenség mindig új eszközökkel indul Ellenem, és azok ellen is, akik Engem szeretnek? 

Szeressetek Engem úgy, amint Én szeretlek titeket! Akarjátok azt, amit Én akarok. Engeszteljelek, tartsatok bűnbánatot, ápoljátok az Irántam való bizalmat és szeretetet. Kívánom, hogy a nép is egyesüljön Velem az engesztelés és a bűnbánat által. Óhajom, hogy az egész világ válaszoljon hívásomra és megtegye, amit kérek. 

235. A kegyelmi élet minden perce az Úr látogatása. Isten bennünk való tartózkodása jóllehet csak átmenet, de a nálunk léte örökös jöveteléből áll.↓

236. Isten, csöndesen közeledik hozzánk. Mondhatni tapintatos szerénységgel, hogy meg ne ijesszen! Így jött a Betlehemi Jászolba, és így van jelen az Oltáriszentségben is! Mindentől megfosztja magát érettünk, s szeretetből a legalázatosabb magatartást veszi fel. Nem félelmetes és megközelíthetetlen hatalmasságként közelít felénk, hanem inkább egyszerű koldusként próbálja felkelteni magára figyelmünket. Mit kell tennünk, hogy lelkünkben ilyen jöveteleket teremtsünk? – Nos, annak ellenére, hogy jelentéktelen dolgok megszerzése néha sok erőfeszítésünkbe kerül, az Isten-jövetelhez elég egyetlen sóhajunk is!↓

237. Isten előzetes bejelentés nélkül, a melléklépcsőn érkezik. Ha nem vesszük észre ott marad s szó nélkül várakozik. Úgy tesz, mintha mi lennénk a „háziurak”.

238. Az Istennel egyesült lélekben minden cselekedet imádkozik!

239. Mária, Isten szent Tabernákuluma, mi is istenhordozók lehetünk – szentségileg – a szentáldozásban.↓

240. Istent hordozhatjuk lelkünkben. E tudat ad igazi alapot természetfeletti önbecsülésünknek, de egyben a mély alázatosságnak is. Isten közelsége ugyanis, jobban megérteti velünk a hatalmas távolságot!↓

241. Mikor Isten hozzánk jön az a vágya, hogy egész szívünket birtokba vegye. Mi azonban kicsinyességeinkkel arra kényszerítjük a Mindenhatót, hogy egy kis sarokban húzza meg magát.↓

242. Egyetlen ajtónk se legyen zárva Isten előtt! Sőt, lelkünk bejárata fölé tegyük ki a táblát: „Teremtményeknek tilos a bemenet!”↓

243. Ha az Úr kopogtat szívünk ajtaján, bizony kevesen mondják, hogy: Szabad! Sajnos, a legszomorúbb, ha tudomásul sem vesszük!

244. Ha kegyelem állapotában vagy, s egy szobába belépsz, az Örökkévaló is belép veled. Az angyalok mindezt látják, és te megfeledkezhetsz Róla?

245. Ha nem tudunk Istennel beszélgetni, nem is halljuk jól. A némaság a süketségből származik. (Steinberger)

246. Az a mohóság, amellyel a kezdők a lelki örömökhöz kötődnek, nemegyszer a harag főbűnébe sodorja őket. Ugyanis, ha a lelki dolgok nem ízletesek és kedvükre valók többé, kedvetlenekké válnak. A lelki szárazság állapotában mindenről kedvetlenül szólnak, kicsinységeken felindulnak, gyakorta elviselhetetlenek. Elmélyülten végzett imádkozásuk után ez gyakran történik, amikor az imádság közben ébredő kedv és gyönyörűség után az ízetlen, kelletlen állapot beáll. Olyanok ők, akár a csecsemő, akitől anyja hirtelen megvonja az édes anyatejet. (Keresztes Szent János, A lélek sötét éjszakája)

225. Nézz magadra. Nagyon kicsiny vagy ahhoz, hogy büszke légy. De nagyon is nagy vagy, mert Isten él tebenned! Ez a kettő nem zárja ki egymást.↓

226. Nem lehetünk csupán vasárnap, vagy naponta néhány percig vallásosak! Isten, a nap többi percében is megközelíthető, vár bennünket és szeret! ↓

227. Ha ezt tudatosítjuk, akkor megértjük, hogy mi a különbség az imádság és az imádság szelleme között. Az előbbivel, bizonyos ájtatosságot gyakorolunk, az utóbbival lelki életet élünk!↓

228. Az alázatosság nem abban áll, hogy valaki elrejti tehetségét, jóságát és erényeit, ezzel mintegy magát rosszabbnak és jelentéktelenebbnek mutatva. Hanem abban áll, hogy világosan tudjuk, minek vagyunk hiányában, de nem kérkedve azzal amink van. Mindezt annak tudatában, hogy minden Isten ingyenese ajándéka, és ezek birtokában is végtelen kicsinyek vagyunk. Nem összeegyeztethetetlen tehát a tényleges jóság az alázatossággal. Ellenkezőleg! A jóság és az alázatosság szinte egyazon dolog. Ha jók vagyunk és ösztönözve érezzük magunkat mások segítésére, önmagunk ajándékozására, feláldozására, kicsivé tételére, akkor ez alázatosság. Amennyire jutunk tehát a jóságban, annyira haladunk az alázatosságban.

229. A „mindent elhagyni” valójában, a kevésről való lemondást jelenti ahhoz, hogy megtaláljuk Őt. Lehet-e bármi is hiány, amikor az ember a Mindent birtokolja.

230. Avilai Szent Teréz elcsodálkozott, mikor a keresztény szótárban e kifejezésekkel találkozott: „bocsánatos bűn”, „kis dologban vétkezni” stb. Úgy vélte, ez annyi, mint egy kevéske szemetet szórni a tabernákulumra!

231. A lelki életnek rendes tüneményei közé tartoznak a lelki szárazságok, viharok és sötétségek. Magasabb fokú lelki élet el sem képzelhető nélkülük. Lelki szárazságon értjük azt az állapotot, midőn az Úr rövidebb vagy hosszabb időre, néhány napra (vagy mint Avilai Szent Terézia életében láttuk), évek hosszú sorára, megvonja tőlünk a szívbeli és szellemi örömöket és vigasztalásokat, úgy hogy csupán kötelesség szerűleg, unottan végezzük imáinkat. Ez azonban, kitűnő és nagyon érdemszerző lelkiállapot, amelytől csak a kezdők szoktak megrémülni. Egyféle lelki vihar ez, midőn a kísértések elemi erővel támadnak, szenvedélyes indulatokat keltenek bennünk, s így csak akaraterőnknek teljes megfeszítésével tudunk rajtuk úrrá lenni. Kitűnő állapot ez: egyenes útja a mennyországnak, mert azt ingyen nem adják. Lelki sötétség, midőn értelmünkre és lelki dolgainkra homály borul. Aggályok kínoznak, minden tettünkben bűnt látunk, úgy érezzük, hogy elvesztettük a megszentelő kegyelmet s az örök kárhozat vár ránk. Nincs tűz, amely jobban tisztítaná a lelket, mint e gyötrelem. Biztos jele annak, hogy az Úrnak magasabb céljai vannak velünk.

232. Ugyanabban a pillanatban, melyben felismerjük önmagunk sötétségét, Isten fényessége árasztja el lelkünket.

233. Badarság nem felelni Isten valamely kegyelmére, mert meglehet, hogy épp azáltal lehettünk volna szentté!

234. Az imádságnak a súlya számít, nem a hossza. (Spurgeon)

     1992. április 8-án alakult újjá a Svábhegyi Világ Királynője Engesztelő Kápolna Egyesület, amely a törvényes bírósági bejegyzés után mint jogi személy kezdte meg működését, nem sok eredménnyel. Még 20 év kellett ahhoz, hogy 2012 január 21-én megalakuljon 'Világ Királynője Mozgalom az Engesztelésért Alapítvány' (lásd). 

     A Szentírás szerint Dávid király családjából származó Máriának az angyal véget nem érő királyi széket ígér az Angyali üdvözletben.
     Csillagkoronával tűnik fel a Jelenések könyvének Napbaöltözött Asszonyaként.
     Az efezusi zsinat (431) a Szent Szüzet mint „Isten Anyját” a Királyok Királyának Anyjaként szentesí-tette.
     XII. Piusz pápa 1954-ben rendelte el Világ Királynője címét és ünnepét először május 31-re (a magyar Natália nővér magánkinyilatkoztatása nyomán), majd az Egyház később augusztus 22-re tette át .
     Szűz Mária a Magyarok Nagyasszonya — egyben a Világ Győzelmes Királynője —, egyúttal Magyarország Örökös Királynője, a Magyar Szentkoronának pedig jogos birtoklója. A Szent Korona tan, a Regnum Marianum eszméjében tükröződik és a magyarság engesztelő küldetésében valósul meg.
Isten Anyja jogosan tart igényt arra, hogy királynőként ismerjük el és így is szólítsuk meg, így hódoljunk előtte. Fatimában a Szűzanya világosan ki is nyilvánította, hogy az utolsó időkben csak az ő Szeplőtelen Szíve segíthet az emberiségen.
     Nekünk magyaroknak jutott az a megtisztelő kiváltság, hogy a világ megmentésének eszközeit: a Natália nővér Magyar Engesztelése és a Szeretetláng túláradó kegyelmi eszközeit bízta ránk! »Magyarország nem pusztul, hanem tisztul!« (Nyilatkoztatta ki, mint a Világ Királynője Natália nővérnek)
     »Én jóságos, megértő Édesanyátok vagyok és veletek összefogva megmentelek benneteket. Szent István Nekem ajánlotta (országotokat) és Én ígéretemmel biztosítottam, hogy szívemen viselem az Ő és a Magyar Szentek kérését. Egy új eszközt szeretnék kezetekbe adni, ez Szívem Szeretetlángja. Nagyon kérlek fogadjátok megértéssel, mert Szívem bánkódva néz le országomra.« (vö. Szeretetláng Lelki Napló I/37)
     Beigazolódni látszik Montforti Grignon Szent Lajos jövendölése: »Szűz Máriának az utolsó időkben mindinkább előtérbe kell lépnie irgalmassággal, erővel és kegyelemmel: irgalmassággal, hogy a szegény bűnösöket és eltévelyedetteket a katolikus Anyaszentegyházba vezesse és szeretettel visszafogadja. Erővel és hatalommal Isten ellenségeivel, a megátalkodott bálványimádókkal, szakadárokkal, mohamedánokkal, zsidókkal és istentelenekkel szemben, akik félelmetes módon látnak majd hozzá, hogy mindazokat, akik ellenük vannak, rábeszéléssel vagy fenyegetésekkel félrevezessék és elbuktassák. Utoljára pedig kegyelemmel kell közelednie, hogy Jézus Krisztus vitéz harcosait és hű szolgáit, akik érte küzdenek, bátorítsa és támogassa«. (Tökéletes Mária-tisztelet 50/f)
     És valóban, most az utolsó időkben személye egyre nagyobb jelentőséget nyer. Szomorú lenne, ha pont mi − az Ő Népe −, feledkeznénk meg istenanyai és királynői hatalmáról!

212. A pap, a szentmise alatt lefedve tartja a kelyhet. Lelkünk is kehely, ha Isten tartózkodik a mélyén. Ne tűrjünk meg benne semmi idegent és tartsuk lefedve bensőséges kelyhünket!

213. Ha betiltanák az utcai körmeneteket, akkor is állandó körmenet zajlana a kegyelem állapotában lévő emberek által. Mert minden keresztény, Istent hordozza! Mekkora öröm és lehetőség, hogy ezáltal Istent ott is sugározhatjuk, ahol nem is akarják!

214. Különös, de főként hálátlan az a viselkedés, ha ott vagyunk a legkevésbé jelen, ahol leginkább jelen kellene lennünk!

215. Aki képmutató módon alázatoskodik, az imádkozni sem tud őszintén, és sajnos könnyen felfuvalkodik.

216. Az embereknek mirajtunk keresztül kell felismerniük a Mestert! Viselkedjünk tehát annak megfelelő-en, hogy szentségtartók vagyunk. Nagy felelősség!

217. Az alázatos szívű ember hálás Istennek a jóért, s ezáltal is új kegyelmet nyer. A töredelem nélküli szív természetesnek tartja Isten jóságát és a szenvedések iránt zúgolódik: „Mivel érdemeltem ki?" – kérdi keserűen, holott bűnei szerint, rosszabbat is érdemelt volna.

218. Vigyázz, vissza ne élj az isteni szerénységgel!

219. A szenvedélyek viharai és az önző én gyötrelmei elcsitulnak amikor elérkezünk addig a pillanatig, hogy „Jézus keblén nyugodjunk” – állítják a misztikusok. A „lélek békéje” azt jelenti, hogy valódi énünk Krisztus szeretetében ver szilárd gyökeret. Új erő és öröm tölt el bennünket, lelki szemünk előtt feltárul a parancsok valódi rendeltetése, és felismerjük a kísértések igazi szerepét is életünkben.... S akkor majd feltárul előttünk a tudattalan és a tudatalatti világa is. (vö ÜF 57)↓

220. Ha bennem él Isten, milyen hely marad „magamnak” magamban? Keresztelő Szt János mondta:

„Neki növekednie kell, nekem meg kisebbednem.” (Jn 3,30) Szent Pál pedig így szól: „Élek, de már én, hanem Krisztus él bennem.” (Gal 2,20)↓

221. De megsemmisülök-e azáltal, hogy megszűnök a világnak? Nem! Ellenkezőleg: akkor leszek csak valakivé. „Mert aki feláldozza életét, megtalálja azt!”↓

222. Mielőtt Szent Pál ezeket a szavakat mondja: – Életetek Krisztussal el van rejtve Istenben –, ezt a szót használja: „meghaltatok”. (Kol 3,3) Haljunk meg tehát önmagunknak! Azután majd valóra válik az, hogy életünk egészen megistenül annak segítségével, Aki bennünk elrejtve van.↓

223. Aki szenvedélyes, az sajnos a jót is elronthatja, és könnyebben lelkesedhet az istentelenség iránt.

224. Aki kifelé tekint az álmodik, aki befelé; az ébred. (C.G. Jung)

198. Miért nem hiszi sok ember az isteni igazságokat? – Tán, ne lennének bizonyítottak? – Á dehogy! Épp csak azért, mert nem tetszenek nekik. (Pascal)

199. A lelkem tabernákulum-e, vagy karavánszeráj?

200. A múló percek nem csak az enyémek, hiszen az Üdvözítő, szenvedéssel fizetett valamennyiért!

201. Isten nem a múlté, hanem a jelené! Nem egykori személyiség, hanem mai! Nem csupán közelünkben lakik, hanem bennünk, Ő a mi Vendégünk! Nem vagyunk-e rendszerint teljesen idegenek Hozzá?

202. Eugénio Zolli, Róma konvertita főrabbija írja: „Vajon az Úr összegyűjti-e a még ki nem ontott könnyeket, a várakozó harmóniákat és a még el nem dalolt énekeket? Elérkeznek-e Hozzá lelkem könnyei? Sajnos, csak azzal rendelkezem amit elvesztettem, azzal amit soha nem fogok birtokolni, és az ezek hiánya miatt átélt fájdalom. Csupán ezeket a méltatlan ajándékokat tudom átadni az Úrnak.”↓

203. Ó ember, sohasem fogod megérteni mit tett veled az Isten? Csak hinned kéne, de élő hittel! Imádkozzál saját lelked templomában! Ott ugyanis egészen közel lehetsz Hozzá. Ő benned van, ott tartózkodik! A Szentlélek e templomnak láthatatlan megszentelője.↓

204. Kevés az élő keresztény, mert kevés keresztény él Istenből, aki benne él! Mit kell gondolnia Istennek rólunk, ha mindig egészen egyedül van a lelkünkben?

205. Nem lehetünk mindig az imádság gyakorlásában, de mindig az imádság állapotában kell élnünk!

206. Nem azok a legnagyobb kísértések, melyek valamely nyilvánvaló bűnre csábítanak, hanem azok, melyek a legnagyobb rosszat, kihagyhatatlan jóként kínálják. (Thomas Merton)

207. Az igaz lelkek kimagaslanak Isten előtt a többi lelkek köréből, miként kimagaslók a templomtornyok is az egyszerű házak tömegéből.

208. A ritka csoda magával ragad, a mindennapi Jelenvaló meg alig vonz? (– Nemde furcsa?) A Szűzanya eljött egyszer Lourdesba, s az emberek oda zarándokolnak. Maga a Fölséges Isten jött el a lelkünkbe, és szinte viszolygunk attól, hogy olykor lelkünk bensejébe zarándokoljunk?↓

209. Isten, bennünk uralkodik. Sőt azt mondhatjuk: bensőségesebben van bennem, mint én magam. Szent Ágoston mondása: „Isten, bensőmnél is bensőségesebb!” – Ez egyáltalán nem túlzás és nem képletes beszéd! De ne legyen ez előttünk titok!↓

210. Valakiről mondták: „Lelke olyan mint egy katedrális, melyben az Oltáriszentség mindig ki van téve!” – Ám nem vagyunk-e valamennyien élő templomok, a kegyelem állapotában?↓

211. Mindig és mindenütt, őrizzük magunkban annak tudatát, hogy egy szentély közvetlen szomszédságában vagyunk.↓

Az engesztelés műve

     Az engesztelés fogalma nem ismeretlen a magyar néplélekben, de sajnálatos történelmi vonása, hogy többnyire csak a végveszély pillanatában, vagy a pusztulás bekövetkezte után ébred határozott késztetés a lelkekben. A tatárjárást követően Árpádházi Szent Margit ajánlotta fel királylányi életét Istennek engesztelésül és sajnos a trianoni tragédia kellett ahhoz, hogy az engesztelés szelleme újjáéledjen a huszadik században. 

     Az 1930-as években, fokozatosan ismertté vált a fatimai jelenés, és ennek engesztelést kérő indíttatásai. Amikor a fél világ – beleértve Portugáliát is – az I. Világháborúban vérzett, Isten három tanulatlan kis pásztorgyermeket választott ki arra a küldetésre, melyre a világ bölcsei méltatlannak bizonyultak. A fatimai eseményeket előkészítő angyal-jelenések világos útmutatást adnak az engesztelés céljára és mibenlétére. 1916 nyarán a második angyali jelenés váratlanul, játék közben érte a gyermekeket, az angyal kissé rosszalóan kérdezte tőlük: Mit csináltok? Majd az isteni küldött így szólt: Imádkozzatok szakadatlanul, és vezekeljetek a sok bűnért, mellyel Istent megbántják, és kérjétek a bűnösök megtérését. 

     Sajnos ez az engesztelésre való felhívás, nagyon is aktuális hazánk jelenlegi lelki állapotában, miként a világ helyzetére is! Mi is megkaptunk minden nyomatékos intést és eszközt (Fatima, Natália, Irgalmasság, Szeretetláng), hogy többletáldozattal, engeszteléssel próbáljuk egyensúlyba hozni Isten előtt a bűnök súlyát. 

     A magyarországi szervezett engesztelésnek Erdey Ferenc (1895-1966), a Budapesti Hittudományi Akadémia lelki igazgatója volt első apostola, aki felismerve Kovacsics Mária Natália nővér magánkinyilatkoztatásának aktuális üzenetét, meghirdette a Nagy Magyar Engesztelést. 

A közlésekben Jézus, világméretű engesztelésről beszél, melynek Magyarországról kell kiindulnia: Magyarország engeszteléséért kész vagyok az egész világon könyörülni! 

     Natália nővér szerint az Úr külön kívánsága, hogy a Világ Királynőjének tisztelete, Magyarországról induljon el és ennek lelkiségi központjára vonatkozóan ezt írta: Az Egyház készítsen Nekem egy helyet, ahová kegyelmeimmel leszálljak, hogy innen megtérésre hívjam kedves bűnös gyermekeimet az egész világon. Jézus itt egy engesztelő kápolna felállítására utal. Mint fentebb említettük – késedelmesen ugyan –, de kezdő lépések történtek, eredménytelenül. Pedig az égiek külön ígéretet fűztek az Engesztelő Kápolna felépítéséhez, miszerint megvalósulásával, Magyarország kimaradhat a nagy világégésből! (folyt)

Boldog az a nemzet, melyet az Úr, örökségül választott magának. (Zsolt 32,12)

    Augusztus 20, az egyik legősibb magyar ünnep, amely Szent István királyunk sírjának 1083. augusztus 20-án Szent László parancsára való felnyitására emlékezik. A Hartvik-féle feljegyzés szerint az exumáláskor az uralkodó jobb kézfejét épségben találták. (Az ereklye őrzésére Szent László megalapította a benedek-rendi szentjobbi (berettyói) apátságot.)
     István király törvényeivel betiltotta a nép körében elterjedt a pogány szokásokat, amiként az egyetemes hittől különböző, keresztény hitelemeket is a Római Anyaszentegyház krisztusi tanításához egységesítette. A pápához – mint Krisztus földi Helytartójához – való hűséget, az állam minden alattvalójára nézve, kötelezővé tette. Szent István nevéhez tíz egyházmegye megszervezése kötődik, melyek élére – pápai felhatalmazása révén – saját maga állíthatott érsekeket, illetve püspököket.

     A kitűnő hadviselő és belső ellenfelein győzedelmeskedő, erőskezű és szent uralkodó 1038-ban 63 éves korában hunyt el. Szent István öröksége, az az eszme, hit, hűség és tudatos akarat, amely a magyarság megmaradásának máig is egyetlen "receptje"!

     István király volt az első, aki felismerte, hogy egy államot (de bármilyen emberi közösséget is) egyedül a keresztény tanítás és erkölcs képes tartósan fenntartani. A Magyar Királyság nem csak kitűnt a Pápa iránti hűségével, de az Egyház és Európa legszilárdabb bázisává vált, egyben a mindenkori államszervezés példájává.
     Szent István személyéhez szorosan kötődik a Magyar Szentkorona eszmeisége, melyet a szentistváni Ország és Koronafelajánlás által államjogilag érvénybe lépett a Szentkoronának, Nép- és Országbirtoklási kiváltsága is magasztosít!
     Nem szabad felednünk, hogy a Magyar Szentkorona, nem csak a magyarság felé vagy számára volt "jogi személy státuszú", hanem például még a pápaesélyesek kiválasztására is vétójoga volt! Ez történt 1903-ban, amikor XIII. Leo utódjául államtitkárát, a szbdkmves Mariano Rampolla del Tindaro (1843-1913) cardinálist szánták a pápai trón utódlására. Az utolsó pillanatban, Ferenc József osztrák császár és magyar király nevében a (Magyar) Szentkorona jogán a krakkói érsek – Jan Puzyna bíboros – vétót jelentett be Rampolla jelölése ellen. Ezt követően kerülhetett a pápai trónra a velencei pátriárka Giuseppe Sarto, X. Piusz, akit aztán XII. Piusz pápa 1954. május 29-én szentté avatott. Szent X. Piusz emléknapja az Általános Római Naptár szerint (egyébként) augusztus 21.
     Érdekesség (és nagy titok), hogy első rendelkezései közt volt, hogy a 1904. január 20-án kibocsátott Commissum nobis kezdetű konstitúciójában kiközösítés terhe mellett megtiltotta a vétó-emelést, majd az év karácsonyán a Vacante Sede Apostolica konstitúcióban összefoglalta a pápaválasztás egyedüli törvényes rendjét.
     Szent X. Piusz (/1835/-1903-1914) személye és pápasága, Isten rendkívüli ajándéka volt, különösen azon veszély tudatában, amit a szabadelvű Rampolla kardinális megválasztása jelenthetett volna a keresztény világra!
     A Szentkorona, nem csak a Magyar Államiság jelképe, hanem a Keresztény Magyar Államiság őrzője is, hiszen páratlan tisztségében a Szent Szűz Koronája is! Ez annyira így van, hogy a Mária-képeket és szobrokat semmilyen nemzeti koronával nem szabad ábrázolni, megkoronázni, ez kizárólagosan csak a Magyar Szentkorona esetében engedélyezett egyházilag! Más nemzetek a Mária-képeiket, szobraikat kizárólag szimbolikus királyi jelvénnyel ábrázolhatják!

     A nemzettudat három éltető alappillére: a Szentistváni Örökség, a Szentkorona-  és a Regnum Marianum eszméje! Amint ez tudatosodik a szívekben és a lelkekben, Magyarország feltámad!

185. Az elmélkedésre való leggyengédebb sugallat és hívás vagy a kegyelmi segítség a le nem süllyedéshez, mind-mind a Kereszt vérével van megfestve!

186. Urunk, Folignói Szent Angélának és mindannyiunknak ezt mondta: „Nem megmosolyogni való az, hogy mennyire szeretlek téged!” A Szent ezt válaszolta: „Én épp az ellenkezője vagyok Jézusom. Szeretetem csak szánalmas tréfa és puszta tettetés!” (És mi, hálatelt szívvel odaadón szeretjük-e Istenünket?)↓

187. Folytattam vádaskodásomat magam ellen – írja Szent Angéla –, Jézus türelemmel végighallgatta majd így szólt: „Leányom! Mindazért amit arcod természetellenes színekkel való festésével, hajad természetellenes csavarásával elkövettél az emberek előtt, a te Istentelen, hiú dicsőségvágyadért én bűnhődtem meg! A kencékért és cicomákért, melyek fejedet meggyalázták, az Én fejem szenvedett meg, a szakálltépés, köpdösés és töviskoronázás által!↓

188. Te arra használtad a szemedet, hogy kihívóan tekintgess nézvén azt, ami fertőzi gondolataidat. Az enyém könnyben úszott, míg el nem vakította a fejemből ömlő vér.↓

189. Fülednek gonosztetteiért, mellyel haszontalant és rosszat hallgattál, nekem a hamis vádakat, átkokat, gyalázkodásokat, gúnyt, röhögést, a gonosz bírák ítéletét és Édesanyám zokogását kellett hallgatnom!↓

190. Te ismerted a torkosság és italozás élvezetét. Az Én szám kiszáradt az éhségtől, a szomjúságtól és a böjttől, epével és ecettel kínálták!↓

191. Te élvezted a drága illatszerek gyönyöreit, Én bűzös leheletek és köpések szagától szenvedtem!↓

192. Te aki vétkeztél a fölösleges beszéddel, gúnyolódásaid, rágalmaid és káromkodásaid által, sőt hazudtál az esküszegésig, én szótlanul álltam bíráim és a hamis tanúk előtt!↓

193. Lábaid vétkeiért, a haszontalan táncokért, ledér járásodért, az Én lábamat, melyeket csak a kereszthez erősíthettek volna, ehelyett átfúrták és kötelekkel húzatva, odaszögezték! Drága lábbelieidért, az Én lábamat alvadt vér borította!↓

194. Szíved vétkeiért, a Szívemet lándzsa döfte át! Egész tested vétkeiért, az Én testemet véresre korbácsolva feszítették az áldott Keresztre!↓

195. Nyakad gőgtől és bujaságtól hajlongott, az enyémet sebszaggató ostorcsapások érték! Vállad kihívó vétkeiért, az Én vállam hordozta a nehéz keresztet!↓

196. Önmutogató hiú öltözködésed megváltására, nekem kellett ruhátlanul állnom mindenki előtt! – Így beszélt Krisztus, majd hozzáfűzte: Nem találhatsz az emberi lelkekben egyetlen olyan vétket, hiányosságot vagy betegséget, melyekért külön-külön meg ne szenvedtem volna, és ne ajánlanék hozzá orvosságot!”

197. Kezeid és ölelkező karod vétkeiért – jól tudod –, két kezemet húzva-feszítve kereszthez szögezték! (Folignói Szent Angéla: Víziók és tanítások könyve 34. fejezete nyomán)

Salutem nisi per crucem

Alkothat-e szebbet földi kéz,

mit szent királyunk alkotott.

Rendet, hitet és jó reményt

Istennel karöltve adott.

Mint egykor az Úr, a lét kezdetén,

a káoszból teremtett új hazát,

s mint Krisztus a fájó kereszten

népének áldozta önmagát.

Emlékezz rá ma, késői utód:

a Korona feletted is ragyog.

A sötét éj elmúlik egyszer,

s eljön a fényes nappalod!

Láthatsz akárhol ezernyi csodát,

reményed mégis a porba hull.

Ezen a földöm, amíg él ember

Krisztus az első, és Krisztus az Úr!

Nincs üdvösség a kereszt nélkül,

meg nem találod úgysem.

István a karddal a keresztet védte:

Salutem nisi per crucem.

A.D.2013.08.20.©JóB

174. Ézsau, az elsőszülöttségi jogát eladta egy tál lencséért. Mi istenfiúi címünket adjuk el egy-egy politikai eszméért, élvezetért, pozícióért! – „Gyalázattal illetnek engem egy marék árpáért!” – mondja az Úristen. (Ez 13,19)

175. Az üdvösség birodalmára vagyunk hivatva, és a bukás birodalmában élünk.

176. A világon legveszélyeztetettebb az az elmélkedő, akit senki sem irányít, aki saját látomásaiban bízik, vagy egy belső hang csábításainak engedelmeskedik és nem hallgat másra. Bármit képes Isten akarataként azonosítani, amitől szívében édes benső izzást érez. Minél édesebb és forróbb ez az érzés, annál inkább meg van győződve a maga csalatkozhatatlanságáról. Ha önbizalma másokban a szent benyomását kelti, romlásba viheti a közösségét vagy akár egy egész nemzetet. A világ tele van sebhelyekkel, amelyeket az ilyen „látnokok” ejtettek rajta. (vö TI 88-89)

177. Önmagunk elvesztése nem jelenti a semmibe való visszaesést. Még ha csak ez volna a kárhozat! De nem! Mi ugyanis akik egyszer életet nyertünk, végérvényesen az életre vagyunk ítéltetve. Az elkárhozás nem önmagunk megsemmisülését jelenti, hanem azt, hogy folyton-folyvást, gályarabként önmagunkhoz láncoltan, még teljesebb öntudattal leszünk kénytelenek szembesülni kisebbíthetetlen bűneinek gyötrelmeivel.

178. Amikor mi a világra jöttünk, már készen kaptuk a megváltást, ezért tán el is kerüli a figyelmünket. Ám, ha elképzeljük a világot a Megváltás nélkül, nyomban hála ébred szívünkben Üdvözítőnk iránt!

179. Isten a te kérésed és beleegyezésed nélkül váltott meg, ám nem fog üdvözíteni a te kérésed és beleegyezésed nélkül! (Szent Ágoston)

180. Nem a vétkes cselekedet időtartama az, ami az örök büntetést kiérdemli, hanem az eltorzult szabad akarat, mely bűnre vezetett, és amely megtérés nélkül örökre rögzült a halál pillanatában.(Aranyszájú Szent János)

181. A teremtéshez elég volt Istennek első szava, a megváltáshoz az utolsó sóhaja kellett.

182. A csodálkozás rendesen feltételezi, hogy az ember először lát valamit. A kereszt, csak akkor kezd csodálatba ejteni, ha százszor rátekintünk!

183. Dávid megszomjazván a harcban, inni kívánt egy betlehemi ciszternából, ám amikor megtudta, hogy vízmerítés közben már három ember is életét vesztette, így szólt: „Nem iszom ebből az értékes vízből, mert az lenne az érzésem, hogy ezeknek a vérét iszom!” – És mi mennyire becsüljük az „Örök Élet Vizét”, melyért Krisztusunk életét adta?

184. Az önismeret Isten nélkül, csak kétségbeesésbe visz. A bennünk lakozó Isten ismerete szükségképpen feltétlen bizalomra vezet. Az Úr nem azért fizetett akkora árat, hogy oly könnyen vegye elvesztésünket!

Imádkozzunk és böjtöljünk főpapjainkért!                                                                       A "PRAY AND FAST FOR OUR BISHOPS" amerikai kezdeményezéshez csatlakozunk, egy "magyarított" változattal! Az eredeti szándék szerint, minden héten egy szent főpap égi közbenjárását kérjük, földi Egyházunk vezetőinek többletkegyelmi segítésére Istentől! Az angol nyelvű változat (lásd) 32 héten át tart, a magyar változatban kiterjesztettük az egész évre, vagyis mind az 52 hétre! Hogy e közbenjárás kiesdésére miért van szükség – nem lehet kétséges –, sem annak aki a Világegyház állapotát szemléli, sem annak aki e blogot rendszeresen olvassa! 
     Veszélyes időket élünk ugyanis! A világ nekirontott az életnek, a családnak és a vallásszabadságnak. Évente, több mint 50 millió magzatot áldoznak fel a halál kultuszának oltárán. A házasságot és a családot megtámadták azok, akik gyermekeinket természetellenességre akarják nevelni. Nem kevésbé kikezdték a szeretet értelmét, sőt magát a szentségi alapokat is ki akarják forgatni. Vallásszabadságunk óhatatlanul kicsúszhat kezünk közül, amikor a világ vezető politikusai – még a magukat keresztényeknek vallók is – hitünk liberalizálására vagy megtagadására akarnak rávenni, miközben az egyházi evangelizáció egyre erőtlenebb.
     Erős és szent püspökökre van tehát szükségünk, olyan püspökökre, akiket hősies erények töltenek el, akik átvezetnek minket ezen a sötét időszakon, akik képesek szembeszállni a világ erőszakos nyomásával. Olyan püspökökre van szükségünk, akiknek van tekintélyük és bátorságuk visszahívni az áruló politikusokat, figyelmeztetik őket felelősségükre és hősként védelmezik Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat. 
Megvannak ezek a püspökeink, mert Isten nevükön nevezte őket. Nekik azonban szükségük van ránk. Szükségük van az imáinkra, áldozatainkra és böjtjeinkre. Mi azonban segítő szándékaink nyomatékolására a Szent Püspökök közbejárást kérjük számukra.
Csatlakozz kampányunkhoz! Közös imával és böjttel esdjük ki Istennél a kegyelmet pásztorainknak, hogy megvédhessék nyájukat!

Miért szükséges az imádság mellé a böjt?
     Azért, mert minden szeretetből hozott áldozat – így a böjt is –, nyomatékozza imaszándékunk komolyságát! Maga az Üdvözítő mondta: „Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29)
     „A történelem folyamán a katolikus hívek szükség idején imával és böjttel kérlelték Istent, mert ezek segítségével  közelebb kerülhetünk az Úrhoz, rávezetnek minket az Ő akaratának teljesítésére és imáink meghallgatása révén elnyerjük az Ő támogatását.” (Chaput érsek)
     Mint Krisztus testének és Egyházának megkeresztelt tagjai rendszeresen fölajánlhatjuk imáinkat és önmegtagadásainkat, hogy ezáltal mi magunk megerősödjünk, másokat szükségükben támogassunk és a gonoszt kiűzzük az Egyházból. A böjt és az ima egyesít minket a keresztrefeszített Krisztussal, Akiviszonzásul eláraszt minket isteni kegyelmével. A böjt hagyományosan azt jelenti, hogy kevesebbet eszünk. Azonban nem csupán ételről mondhatunk le mindennapjainkban, hanem szórakozásról, társas összejövetelekről, biztos örömet szerző dolgokról. Az is nagyon hatásos, ha olyan – élhető – cselekményekről mondunk le, melyek akár rabul ejtő szokássá is fajulhatnak, lassan elhangolva lelkünket Istenről vagy túlzásában, egyenesen a bűnre vezetnek!
     Kedves Olvasó! Az esztendő minden hétfőjén megjelenik ez a felhívás, más és más szent Apostol, Püspök, Bíboros vagy Pápa képével, mintegy az Ő közbenjárásukat kérve azon a héten, egyházi vezetőink megsegítésére! A hétfői böjt, azonosítható a Szeretetláng üzenete által meghirdetett – éppen a szenvedő papi lelkekért – felajánlott szándékkal. (Lásd Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadás I/30-31)

     Ajánlott ima a napi rózsafüzér (de legalább egy tized), lehetőleg a Szeretetláng fohásszal (benne vagy a végén): Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Majd imánk befejezésül mondjuk el az alábbi három könyörgést!
     1) Mindenben védelmezd Uram püspökeinket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket
szent jelenléteddel, hogy a Te békéd, örömöd és szereteted töltse el őket!
     2) Uram, gyújtsd föl püspökeink szívében a szeretet lángját, hogy úgy tekintsenek a rájuk bízott nyájra, mint lelki gyermekeikre és engedd, hogy Hozzád hasonlóan, mint szerető atya szolgálják őket!
     3) Mennyei Atyánk! Kérünk, áldd meg püspökeinket, akik Téged és a Szentlélekkel eltöltött Egyházadat szolgálják. Védd meg őket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket szent jelenléteddel! Amen

161. A világ elfordul Istentől. Mi viszont vonjuk Istent önmagunk mélyébe, és helyezzük magunkat Isten közelébe. A szeretet pótolja alkalmatlanságunkat a meghittség pótolja a feledékenységet!

162. Az élet „Isten nélkül”, előre megkezdett kárhozat!

163. Angliai Erzsébet 30 évi uralkodásért, felajánlotta az örökkévalóságot. A magunk üdvösségét, olykor nem adjuk-e el sokkal kevesebbért?!↓

164. Fel tudjuk-e fogni a szó rettenetes jelentését: kárhozat? Örök szenvedés, folytonos gyötrelem, az elveszettség állandó tudata!↓

165. Csak egy dolog számít valóban: az örök életű lélek, a benne rejlő természetfölötti kincsekkel.

166. Mert minden lehetetlen nehéz, de nem minden nehéz lehetetlen! (Szent Ágoston)

167. Egy őszinte lélek vallomása: „Mindig akkor jön meg az eszem, amikor már késő! Sietve elkövetem az ostobaságot, aztán, máris bánkódom rajta. Vágyakozom egy kis örömre, melyről tudva tudom, hogy nem lenne szabad! Aztán..., csak undor és szomorúság fog el... Legszívesebben meghalnék!” – Íme az élvezet, a kísértés pillanatában és utána! (És ezért a semmiségért adunk oda mindent...!?)↓

168. Ami bűnre visz, az nem a dolgokban lévő rossz, hanem azok a látszati „jók”, amit a hamis nézőpont mutat róluk. A „javak”, amit ebből a szemszögből látunk, nem mások, mint csalétkek a csapdában. ↓

169. A rossz választása, lerombolja a szabadságot. ↓

170. Csak Isten akarata csalatkozhatatlan. Minden más szabadság hibázhat, megcsalhatja magát a hamis választással. Minden igazi szabadság Isten természetfölötti ajándéka. (vö TI 91-92)↓

171. A szabadság legegyszerűbben így határozható meg: képesség Isten akaratának teljesítésére. Annak ellenére, hogy az isteni akarattal való szemben állás nem szabadság, mégis lehetnek a bűnnel együtt járó javak, pl. a testiség bűnében a pillanatnyi gyönyörérzet. A rossz, nem az élvezet létében van – az ugyanis jó –, hiszen Isten akarata még akkor is, ha valaki nem Isten akarata szerint él velük. Ezáltal válnak rosszakká, a lélek kárára! És mert rossz az akarat irányulása, nem érheti el a célját sem. Ezért nincs semmi bűnben boldogság! Ha ugyanis úgy élveznék a gyönyört, ahogyan azt Isten az ő boldogságukra akarta, Isten akaratából övék maradna és követné őket életükben. (vö TI 92-93)↓

172. Ne akarjunk megpihenni semmi gyönyörben, mert nem az élvezetekért vagyunk teremtve! Teremtésünk célja a szellemi öröm. Ha nem ismerjük a különbséget a testi gyönyör és a szellemi öröm között, akkor létünk valójában még nem élet! (vö TI 130)↓

173. A gyönyör, néha az öröm halála! Ezért, aki már megízlelte az igazi örömöt, gyanakszik a gyönyörre. (vö TI 131)

147. Az életszentség egész építménye, gyakran egyetlen elfogadott kezdeti sugallaton nyugszik.↓

148. Az elnyert kegyelemhez való hűség legyen egyetlen gondunk! Ha buzgók vagyunk, egyedül ez mutatja erényünk fokát. Ha bűnösök vagyunk egyedül ez helyezi biztonságba jövő életünket.↓

149. Egy visszautasított kegyelem, szinte „megfélemlíti” a többit is, mely követné!↓

150. Egyformán igaz e két állítás: 1) Minden elveszett kegyelem – bármi legyen is az –, helyrehozhatatlan veszteség! 2) Soha nem késő mindent helyrehozni!

151. Csupa kisdolog az élet; amilyen a szívdobbanás, lelkiébredés, napi foglalkozás, mosoly, szeretet, segítés. Csak Isten nagy, minden egyéb kicsiny!(Prohászka)

152. „Íme lásd, ez vagy és ilyennek szerettelek volna téged!” – mondja majd nekünk szomorúan az Isten.

153. Urunk ezeket mondta egy szentnek: – „Én sok szívben sajnos, csak gyümölcsözetlen kincs vagyok. Birtokolnak engem, mert a kegyelem állapotában vannak, de semmi hasznot nem nyernek Belőlem maguknak. Ezt, te pótold ki kérlek!”

154. Sziénai Szent Katalinnak mondta az Úr: – „Tudni akarod, mi teszi a halálos bűnt? Egyedül az akarat! Amit az ember akaratlanul tesz, nincs abban se vétek, se erény... Én a lelkektől gyakran elvonom a vigasztalást, de sohasem a kegyelmet. A kegyelem csak a halálos bűnnel vész el!”

155. Ó Uram, azt akarom, amit te; úgy akarom, ahogy te; azért akarom amiért te; addig akarom, amíg te. (XI. Kelemen pápa)

156. Mily sokat érünk, és mily kevésre becsüljük magunkat! „Ismerd fel, ó keresztény a méltóságodat!” – int minket Nagy Szent Leo pápa.↓

157. Ha felfognánk, valamennyien szentek lennénk! Mert bizony nagy az, akiért Isten egészen odaadta magát. Tudnom és tudatosítanom kell magamban, hogy mindez mire kötelez, hogy ennek ismeretében cselekedhessem. Különösen annak tudatában, hogy Isten elgondolása és akarata szerint valamennyien arra vagyunk teremtve, hogy szentek legyünk.

158. Hogyan is lennénk képesek belenyugodni abba, hogy „időlegesek” vagyunk, mikor arra vagyunk hivatva, hogy „örökkévalóak” legyünk!

159. Mennyire csodáljuk a szenteket, pedig ők is egyazon áron lettek megváltva, mint mi!

160. Eugénio Zolli, Róma megkeresztelkedett főrabbija írja: „Amikor átérzem létezésem terhét, amikor felismerem a visszatartott könnyeket, az észrevétlen szépségeket, sírva fordulok az általam és bennem keresztre feszített Krisztushoz (…) Jaj, ha úgy halok meg, hogy nem is éltem, hisz' csak Krisztus teljességében lehet igazán élni. Csak Isten könyörületességében bizakodhatunk, Krisztus irgalmában, aki azért halt meg, mert az emberiség nem tud Benne élni.”

130. Keresztényi kötelességünket gyakoroljuk, amikor Isten gyermekéhez méltón igyekszünk élni.

131. A bűn, mely minket az örök halál állapotába taszít, valójában a semminél is mélyebbre süllyeszt! Urunk mondja Júdásról: „Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik!” (Mt 26,24)

132. Istentől való értelmüket sokan azért nem használják, mert rettegnek a felismeréstől!

133. Kevés ember tudna egy halottal együtt lenni az ebédlőben, vagy a hálószobában. És mégis, hányan élnek önfeledten együtt, kihűlt, halott lelkekkel!

134. Sokaknál az Isten iránti vendégszeretet abban áll, hogy betemetik Őt szívükbe, akárcsak egy sírba!

135. Hány lélekben ismétlődik meg a Getszemáni kert nagycsütörtökéji jelenete! Ott van a Mester, tanítványai pedig elfelejtenek Vele virrasztani, társul szegődni Hozzá. Az ilyen figyelmetlen lelkekre, ma is rávetülhet a készülő árulás árnyéka.

136. Bizony, isteni elszántság kell ahhoz, hogy félelem nélkül lépjen be abba a 'lakba', melyet én kínálok. Magam is – a röstellni való gondolatok és tettek emlékei miatt – bizony, nem szívesen mélyedek magamba.

137. Fájdalmas képességünk az emlékezés, mert „bűnöm előttem van mindenkoron!” Az emberiség történetében nincs ennél tragikusabb kesergés. Ó, ha feledni lehetne! De arra vagyunk kényszerítve, hogy visszaemlékezzünk.

138. Az emlékek kínja, pont fordítottja Tantalusz kínjának. Minket nem az előttünk levő kilátástalanság, hanem bűneink felejthetetlensége kínoz. Folyton ismétlődhet a fájdalom, a „bűnöm... mindenkoron!”↓

139. Bárcsak a vétkezés pillanatában gondolnánk arra, hogy a bűn emléke, egész életünkben kísérni fog!

140. A vétkek fájdalmas emléke jó hatással lehet a rossz lelkekre, de igen rossz a jó lelkeknek.

141. Miként tételezhetitek fel, hogy az Úr ne bocsátana meg, ha kéritek? Hiszen Pétert – aki pedig háromszor is megtagadta – egyházának fejévé tette!

142. Ó mily szerencsétlenek lennénk, ha nem lenne feloldozás!

143. Isten iránti szeretetünknek, miként Isten irántunk való szeretetének, a bűn akkor nem állít akadályt, ha a bűnelkövetést bennünk a bánat és bizalom követi! Nézzétek Magdolnát! Bethániában őt hívta a Mester. A Kereszt lábánál őt akarta látni, és feltámadása után is ő volt az első aki megláthatta.

144. Van ami versenyre kelhet a tisztasággal is: a szeretet!↓

145. Magdolna szeretett. Húsvét reggelén az Úr elsőnek neki mutatkozott. Láthatta Őt! Boldogok akik szeretnek, mert vétkeik ellenére is megláthatják Istent.

146. A kegyelmi állapot, hősi állapot! – Mert a kegyelmi állapot, gyakran azonos az áldozat állapotával!↓

   Nem azért vagyok Én szerető Édesanyátok, hogy kételyekben hagyjalak benneteket. Csak fogjatok össze minden erőtökkel, és készítsétek elő a lelkeket a szent Láng befogadására.(Szeretetláng Lelki Napló I/58) 

     A Katolikus Egyházban augusztus 15-e, Szűz Mária elszenderülésének és mennybevételének ünnepe. Mi magyarok a legrégibb és legfontosabb ünnepeink közt tartjuk nyilván és sajnálatos, hogy nem állami ünnep! (Ennek lehetőségét már több kormányzat is felajánlotta annak feltételével, ha a Pünkösd Hétfő újra munkanap lehetne. Erre azonban protestáns testvéreink nem hajlandók, különösen nem égi Királynőjük születésnapjára, akit 1500 éven át még könnyek közt ünnepeltek!)  Márpedig Nagyboldogasszony ünnepét Szent István királyunk is megtartotta! Hogy mennyire fontosnak tekintette Mária égi születésnapját jelzi az is, hogy ezen a napon ajánlotta Magyarországot és népeit a Szentkoronával az Istenanya örökös birtokába és szerető gondoskodásába. Ezért mi magyarok a Szent Szüzet nem csak égi pártfogónknak (Patrona Hungariae) nevezzük, hanem Magyarország Királynőjének, vagyis országunkat Regnum Mariánum-nak! Szent István 1038-ban egyébként éppen Nagyboldogasszony napján hunyt el.
     Az ősegyházig visszanyúló hagyomány szerint a Megváltó édesanyjának, Máriának a holttestét nem engedte át a földi enyészetnek, hanem testestől-lelkestől magához emelte a mennyei dicsőségbe.
Jeruzsálemben az V. században már biztosan megemlékeztek a Boldogsá-gos Szűz égi születésnapjáról. Az ünnepet Dormitio sanctae Mariae, vagyis „a szentséges Szűz elszenderülése” névvel illették. A VI. század során egész Keleten elterjedt az ünnep. Róma a VII. században vette át, s itt a VIII. századtól Assumptio beatae Mariae-nak, azaz „a Boldogságos Szűz menny-bevételé”-nek nevezték. XII. Piusz pápa 1950. november 1-jén hirdette ki hittételként, hogy a „Boldogságos Szűz Mária földi életpályája befejezése után testével és lelkével együtt felvétetett a mennyei dicsőségbe”.
     Nagyboldogasszony napja a karácsony és újév mellett a harmadik olyan parancsolt Mária-ünnep Magyarországon, mely a hitüket gyakorló katolikusok szára kötelező, még akkor is, ha nem szükségszerűen vasárnapra esik. Lásd még! 

Ősi dombok felett

felbukkant már a Nap,

s összegyűlt a nemzet

a Kettős-kereszt alatt.

Tombolhat a vihar

süvíthet hideg szél,

a Magyar Zászlók alá

a nemzet visszatér.

A csángó, a székely,

a stuttgarti magyar,

s ki Ausztráliából jött,

mind egyet akar.

Van itt öregember,

reszket mindkét keze.

Rongyos zászlajának

lyukas a közepe.

Felcsendül az ének:

Boldogasszony Anyánk….

Lánctalppal taposott

szegény Magyar Hazánk!

A táblákat magasba

emelik a kezek,

s a táblákon mindenhol

ősi magyar nevek!

István Szent Jobb keze,

Anyánk, Szűz Mária:

Harcolj hű népedért

Cum Deo pro Patria!

A.D. 2012. 05. 26. © JóB  

120. Istennel háromféleképpen egyesülhetünk. Az elsődlegesség sok embernél megtalálható, az egyesülés második módozata már kevésbé, a harmadik pedig csak azoknál, akiket Isten a szemlélődés ajándékával kitüntetett.↓

121. Az első egyesülés meg van az Isten kegyelmében élő minden igaz embernél, akiben él az Isten- és emberszeretet, és halálos bűn nem terheli a lelkét. Erről az egyesülésről mondja az evangelista: „Aki a szeretetben marad, Istenben marad és az Isten őbenne.” (1Jn 4,16)↓

122. A második egyesülés már kevesebb embernél van meg, ti. azoknál, akik nagy buzgósággal járják a tökéletesség útját és nem csak Isten parancsát tartják meg – kerülve a halálos bűnt –, de a bocsánatos bűnöktől is őrizkednek. Az Isten jelenlétében járnak, Rá gondolnak és szeretetteljes fohászaikkal Istenhez emelkednek. Szívesen beszélnek Istenről és Istennel és cselekedeteiket Isten dicsőségére irányítják. Szándékukat és akaratukat mindenben Isten akaratával egyeztetik. Ily módon ismeretük, szeretetük, beszédük és cselekedeteik által Istennel egyesülnek.↓

123. A harmadik egyesülés, a tökéletes és szemlélődő lelkek tulajdonsága, akik Jézussal és Jézusért vágyják a lelkek üdvösségét! Ez a módozat a legboldogítóbb, a legtitokzatosabb egyesülés, amelyet nem érthetnek meg azok akik nem tapasztalták, épp azért nehéz magyarázni. Ez már a misztikus teológia határa, a bölcsesség lényege! Ez az egyesülés (mely a lángoló szeretet hatása) a lélek tehetségeinek szeretetteljes és tökéletes összeköttetése Istennel. Miként Szt Tamás tanítja, ezt az egyesülést a bensőséges és lángoló szeretet idézi elő. „Mert a szeretet – írja ő – a szeretett dolgokra irányuló érzületnek megfelelően egyesülést idéz elő, amennyiben az, aki szeret nagyra becsüli azt akit szeret. Ezért valamiképpen (...) úgy közeledik hozzá, hogy vele egyesülhessen.”↓

124. „Uram adj szívet, mely Nálad időzzék; lelkületet, mely Téged szeressen; elmét, mely Téged ünnepeljen; értelmet, mely Téged fölérjen; észt, mely Hozzád – a legfőbb fokban gyönyörködtetőhöz –, szilárdan ragaszkodjék”(Szent Ágoston: Solil.c.1).(116-től 119-ig a 'Tökéletesség hármas útja' c. elmélkedő imakönyv nyomán, a szerk.)

125. Ne elégedjünk meg önmagunkkal; ne a saját céljainkban lássuk boldogságunkat, ne tegyük e világot az otthonunkká, ne barátaink között érezzük magunkat otthon; de tekintsünk egy boldogabb ország felé: a menny felé. (Szent Newman bíboros)

126. Mily fájdalmas és igaz a fenti megállapítás! Isten otthont választott mibennünk. Nem szállást, hanem lakást! Mi viszont kitessékeljük Őt a bűnnel! Nem akarjuk, hogy (magának a Szeretetnek) legyen bennünk állandó otthona. Ha végül mégis megtisztítottuk a lelkünket, sajnos továbbra is roppant kínos maradhat számunkra – a megelőző –, szánalmas vendégek emléke! Hogy miként tehetjük mindezt jóvá? Szeretettel és áldozattal! És ha Isten irgalmából a kegyelem állapotában maradunk, ajánljuk fel mások megmentésére buzgalmunkat, maradék bánatunkat!↓

127. Ne úgy bánjunk a Végtelennel, mint egy dologgal, hanem mint egy Személlyel!

128. Csupán „egyszerű” embernek lenni a valóságban nem lehet. Vagy szentek vagyunk vagy bűnösök, középút nincs!

129. Az ember nem a bölcselkedők szerint lett teremtve, hanem a szerető Isten örök tervei szerint. Márpedig Isten terve szerint mi természetfölötti lények vagyunk, tehát nagyságrendileg különbek mint a természeti lények! Bizony, szerencsétlen cselekedet mindaz, melyben mégis lealacsonyítjuk magunkat!

112. Az égő csipkebokor közelében, Mózest hatalmas távolság választotta el Istentől. Itt nem beszélhetünk bensőségességről. Isten túlságosan fénylő tündöklésében, Mózes porig alázkodik, és egészen megváltozik.↓

113. Mózesről beszéltünk. Legyünk hozzá hasonlók, hiszen rá életváltó hatással volt a „mintha látta volna a Láthatatlant” (Zsid 17,2).

114. Ha Isten szemtől-szembe van a lelkünkkel, lehet-e a bensőségességnek akadálya a szívünkben? Isten a közelünkben sőt bennünk van, de irgalomból, hogy fényét és ragyogását elviselhessük, fátylat von maga elé. És mi nem ismerjük fel Őt, nem ujjongunk örömünkben, s nem vagyunk hajlandóak megváltozni!

115. Ó, mennyire adósaid vagyunk Neked, Uram Istenem, a megváltás nagy jótéteményéért, az üdvözítés ajándékáért és segítésünk végtelen dicső tettéért! Félnünk, szeretnünk, áldanunk, dicsérnünk, tisztelnünk és magasztalnunk kell Téged, aki annyira szerettél, hogy megszenteltél és fölmagasztaltál minket. (Szent Ágoston)

116. (Mert) nincs nagyobb esztelenség, vakság, vagy veszteség, mint mikor az ember azt tartja nagynak és vágyai „netovábbjának”, mely önmagában véve semmi! (Avilai Szent Teréz)

117. Mi, akik jobb érzésűnek tartjuk magunkat – s talán még valamit adunk a keresztény névre –, emelkedjünk ki a köznapiasságból. Vegyük fel a küzdelmet a mai kor vészhozó szellemével s ne feledjük, hogy egyedül az Oltáriszentség, az Élet Kenyere adhat és ad is erőt, kegyelmet a győzelmes harcra. Ha ez lebeg szemünk előtt, akkor minden ügyünkben Krisztus lesz a mi erősségünk és nagy befolyást gyakorolhatunk a világ jobbrafordulására. Ez a jó harc egyben kieszközli számunkra a választott lelkek jutalmát. (Kausz József: Ismerd meg az Oltáriszentséget – nyomán)↓

118. Aki komolyan vágyódik a lelki béke után és ég benne a vágy az örök boldogság után, az nem hagyja figyelmen kívül az Úr hívó szavát, nem hagyja magára a Szentségi Jézust (...) Aki ezt megcselekszi, annak szívében forrás fakad, melyből az örök élet vize csörgedez. Amint a forrás vize tovább folyik és folyammá duzzad, úgy növekszik a Krisztus Testének gyakori és méltó vétele által táplált lélek a kegyelmi élet folyamává, hogy beömöljön az isteni szeretet kimeríthetetlen óceánjába. ↓

119. Amint a tűz, ha nem ápolják kialszik, úgy hamvad el a lélekben is az isteni szeretet tüze és az üdvösséggel való törődés abban, aki nem táplálja, nem erősíti lelkét Krisztus testének vételével a szentáldozásban. (uo.)

101. Szentáldozás csak azért van, mert kegyelmi állapot van. Minthogy életünk természetfeletti, így tehát vágyódhatunk is a természetfeletti táplálékra.

102. Ha valaki azt kérdezné, hogy: „Miért van szükség a szentáldozásra amikor a kegyelem állapotával Isten már bennünk van?” Ezt válaszolhatjuk: – Mert Isten ki akarja meríteni teljességét annak, hogy nekünk adja magát. A Keresztségben Istenségével, az Eucharisztiában pedig, úgy is mint Istenember!↓

103. Az Oltáriszentség mint az élők szentsége, a megszentelő kegyelmet, azaz Istennek (már) bennünk való jelenlétét kívánja. Merthogy egyedül Isten képes bennünk az Istenembert méltóan fogadni!

104. Bensőséges kapcsolatnak mondjuk azt, ha valakivel félelem és nehézségek nélkül lehet érintkezni, ha nyíltan és fesztelenül beszélgethetek vele, annyiszor ahányszor akarok.

105. Micsoda egyesülést tervezett velünk Jézus! Nem elégedett meg azzal, hogy a keresztség napján minket saját Testének tagjává tett. De immár nemcsak titokzatosan, hanem fizikailag is – annyiszor akar velünk egyesülni – ahányszor csak Őt, az Élő Kenyeret magunkhoz vesszük.↓

106. Gondold meg: az ember természetfelettivé emeltetése által oly naggyá lett, hogy tápláléka nem kevesebb, mint Isten Fiának Teste!

107. Amint valaki önmagát keresi, csökken a szeretete. (Kempis III 6,29)

108. Arra vagyok hivatva, hogy egy napon az istenséggel színről-színre egyesüljek. Addig, próbaéveimet töltöm, s a végső találkozásig, Isten állomásokat tart velem. Az Istennel egyesülök a kegyelmi állapotban, az Istenemberrel egyesülök a szentáldozásban, és majdan színről-színre Istennel egyesülök az égben.

109. Így szól az Úr: „Aki eszi az én Testemet és issza az én Véremet, énbennem marad és én őbenne”. (Jn 6,57) Ő, mint Istenember átmenetileg jön, hogy mint Isten jobban tudjon örökösen maradni bennünk. Az Oltáriszentség azért rendeltetett, hogy megszentelje, fenntartsa, kifejlessze és megörvendeztesse a természetfölötti életet, a lelkünkben élő Háromság életét.

110. Hogy Istennel bensőségben lehessünk, ahhoz az szükséges, hogy Ő nálunk legyen – nem távoli jelenléttel, hanem egészen közel.↓

111. Meg kell értenünk, hogy az az egyesülés, melyet az Isteni Üdvözítő a szőlőtő és szőlővesszők egybetartozásával magyaráz, nem képletes beszéd! A keresztséggel valóságosan Jézus Krisztus életének részeseivé válunk. Nem szimbolikusan, hanem valósággal vesszük az Isteni Lelket, aki az Élet Forrása. Emberi személyiségünk kivetkőzése nélkül az Isteni Test Tagjai* leszünk, s ezáltal isteni erőket és isteni rendeltetést kapunk. (P. Ramiére)    * Az Egyházé

A Keleti Egyházak Kongregációjának prefektusa is az iraki keresztények exodusa miatt aggódik

Ezek a keresztények most Erbíl felé vánszorognak lehetetlen körülmények között, menedéket keresve. Túlélésük egyre bizonytalanabb. Sandri bíboros tolmácsolja a világon szétszórva élő keleti katolikus lelkipásztorok és világi hívek végtelen fájdalmát és méltatlankodását, továbbá megújítja legbuzgóbb imáját az Úrhoz az emberi méltósággal teljesen ellentétes barbárság által sújtott nép érdekében.

A bíboros reméli, hogy a polgári világ, az állami hatóságok, a nemzetközi szervezetek ebben az extrém vészhelyzetben nem késlekednek, és minden szinten konkrét humanitárius beavatkozással arra törekednek, hogy különösen Irakban és Szíriában megállítsák a keresztények fájdalmas és mélységesen igazságtalan exodusát azokról a területekről, amelyeken kétezer év óta élnek. Istenellenes tettekről van szó, amelyek ellenkeznek a józan ésszel.

A Keleti Egyházak Kongregációja állandó kapcsolatban áll Louis Sako káld pátriárkával, a bagdadi pápai képviselettel és a helyi püspökökkel. Sandri bíboros arra buzdítja a felelősöket és mindazokat, akiket érzékenyen érint a keleti keresztények sorsa, hogy sürgősen tegyenek meg mindent, ami létfontosságú a keresztények szenvedésének enyhítéséhez: a menekülők nélkülözik a táplálékot, a vizet, minden alapvető szükségletet, különösen a gyermekek, az idősek és a betegek. Szenvedésük elviselhetetlen. A bíboros attól fél, hogy ha nem vetnek véget ennek a súlyos, általános bizonytalanságnak, amelyet a több ízben elítélt közöny táplál, katasztrofális vége lesz a most zajló eseményeknek.

Magyar Kurír

Az alábbi képek:

 http://holyhugs.com/blog/2014/06/16/special-report-terror-iraq-sends-shockwaves-worldwide/#sthash.uOZ5dQA2.dpbs

87. Ha kagylót teszek a fülemhez, az egész óceánt vélem hallani benne. – Persze ez merő képzelgés! Ha a szívem dobogását figyelem, az Élet Óceánjának lüktetését hallom. – Ez viszont a teljes valóság!

88. A szó; hogy megszentelő kegyelem, sok ember számára nem jelent mást, mint egy homályos, valóságtalan fogalmat! Sajnos, mi valamennyien a meg nem ismert igazságok és a „való világ” áldozatai vagyunk. Fenti kérdésben a tévedés abban rejlik, hogy a kegyelem nem csupán valami, hanem VALAKI!

89. Rendeltetésünk szempontjából az élet, kegyelmi állapot nélkül nem élet. Ezért mondja Szent Pál: „Ha szeretet nincs bennem, semmi vagyok.” (1Kor 13,2)

90. Az örökkévaló, végtelen fölségű Istenről el tudom-e képzelni, hogy szeretetből az életét közölje, megossza velem? Igaz lenne az, amit Szent Pál mondott; hogy „Eleve elrendelt minket fogadott fiaivá”?? (Ef 1,5)

– Felfoghatatlan, de igaz! Isten, valóban ennyire szeret engem! Szent Pálnak igaza van: ez megfoghatatlanul sok! „Az Ő túláradó szeretete miatt” tett így.(Ef 2,4)

91. A Szentlélek a legfőbb, legmagasabb valóság – de az én valóságom is – mert a lelkem édes Vendége!↓

92. Ezt a Valóságot megkereshetem azáltal, hogy felemelkedem Isten kimondhatatlan fényességébe, vagy pedig azáltal, hogy leszállok megistenített lényem legcsendesebb mélyébe.

93. Isten mindenütt jelen van. Ez szükségszerű jelenlét. Isten jelen van bennünk a kegyelemmel, s ez szerető (de választható) jelenlét!

94. Amikor azt mondjuk: a Szentlélek az igaz lelkekben lakozik, nem azt állítjuk, hogy náluk a harmadik isteni Személy egyedül lakik. Ott ugyanis ahol Ő van, egyenlőképp jelen van az Atya és a Fiú is. Ezt a bennlakást mi a Szeretet Lelkének tulajdonítjuk, mert valóságosan ez a szeretet műve!↓

95. Isten temploma vagy! – mondja Szent Ágoston.

– Mit akarhatsz ennél többet?

96. Szent János, Jézus Szívére hajthatta fejét – irigylésre méltó –, de ez az ő egyedüli kiváltsága volt! A Szentlélek az én szívemben – ez viszont az én kiváltságom!

97. Tisztelem-e a keresztségemet, bérmálásomat és a Szentháromság ünnepét, melyek keresztény életemnek a csúcspontjai? Hasonlókép, tisztelem-e a Szentlelket, elmondom-e gyakran a Dicsőséget, mely a legteljesebb fohász? Ha NEM, akkor bizony veszélyesen beszűkítettem látóhatáromat! Ha IGEN, akkor Isten nagy barátainak nyomában járok!

98. Akik szentáldozáshoz járulnak, Krisztus Testét veszik magukhoz. Felettébb csodálhatjuk ezt! – Drága Teste azonban csak rövid ideig marad bennünk, addig amíg az Oltáriszentség színei megmaradnak. Aki azonban a kegyelem állapotában él, az, az Atya, a Fiú és a Szentlélek istenségét bírja, mégpedig nem negyedóráig, hanem addig, ameddig Ő akarja.↓

99. Az Úr kétszer is megmagyarázta Folignói Szent Angélának: Én nálad vagyok; mikor te engem fogadsz. Azt fogadod akit már bírsz! Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében áldozol tehát. Én aki méltó vagyok, téged méltóvá teszlek, hogy méltón fogadhass Engem.↓

100. E fenti gondolattal, nem veszünk el semmit a szentáldozás boldogságából, de kiváltképpen kimutatjuk a kegyelem állapotában való élet boldogságát.

Imádkozzunk és böjtöljünk főpapjainkért!

 A "PRAY AND FAST FOR OUR BISHOPS" amerikai kezdeményezéshez csatlakozunk, egy "magyarított" változattal! Az eredeti szándék szerint, minden héten egy szent főpap égi közbenjárását kérjük, földi Egyházunk vezetőinek többletkegyelmi segítésére Istentől! Az angol nyelvű változat (lásd) 32 héten át tart, a magyar változatban kiterjesztettük az egész évre, vagyis mind az 52 hétre! Hogy e közbenjárás kiesdésére miért van szükség – nem lehet kétséges –, sem annak aki a Világegyház állapotát szemléli, sem annak aki e blogot rendszeresen olvassa!
     Veszélyes időket élünk ugyanis! A világ nekirontott az életnek, a családnak és a vallásszabadságnak. Évente, több mint 50 millió magzatot áldoznak fel a halál kultuszának oltárán. A házasságot és a családot megtámadták azok, akik gyermekeinket természetellenességre akarják nevelni. Nem kevésbé kikezdték a szeretet értelmét, sőt magát a szentségi alapokat is ki akarják forgatni. Vallásszabadságunk óhatatlanul kicsúszhat kezünk közül, amikor a világ vezető politikusai – még a magukat keresztényeknek vallók is – hitünk liberalizálására vagy megtagadására akarnak rávenni, miközben az egyházi evangelizáció egyre erőtlenebb.
     Erős és szent püspökökre van tehát szükségünk, olyan püspökökre, akiket hősies erények töltenek el, akik átvezetnek minket ezen a sötét időszakon, akik képesek szembeszállni a világ erőszakos nyomásával. Olyan püspökökre van szükségünk, akiknek van tekintélyük és bátorságuk visszahívni az áruló politikusokat, figyelmeztetik őket felelősségükre és hősként védelmezik Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat.
Megvannak ezek a püspökeink, mert Isten nevükön nevezte őket. Nekik azonban szükségük van ránk. Szükségük van az imáinkra, áldozatainkra és böjtjeinkre. Mi azonban segítő szándékaink nyomatékolására a Szent Püspökök közbejárást kérjük számukra.
Csatlakozz kampányunkhoz! Közös imával és böjttel esdjük ki Istennél a kegyelmet pásztorainknak, hogy megvédhessék nyájukat!

Miért szükséges az imádság mellé a böjt?
     Azért, mert minden szeretetből hozott áldozat – így a böjt is –, nyomatékozza imaszándékunk komolyságát! Maga az Üdvözítő mondta: „Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29)
     „A történelem folyamán a katolikus hívek szükség idején imával és böjttel kérlelték Istent, mert ezek segítségével  közelebb kerülhetünk az Úrhoz, rávezetnek minket az Ő akaratának teljesítésére és imáink meghallgatása révén elnyerjük az Ő támogatását.” (Chaput érsek)
     Mint Krisztus testének és Egyházának megkeresztelt tagjai rendszeresen fölajánlhatjuk imáinkat és önmegtagadásainkat, hogy ezáltal mi magunk megerősödjünk, másokat szükségükben támogassunk és a gonoszt kiűzzük az Egyházból. A böjt és az ima egyesít minket a keresztrefeszített Krisztussal, Aki viszonzásul eláraszt minket isteni kegyelmével. A böjt hagyományosan azt jelenti, hogy kevesebbet eszünk. Azonban nem csupán ételről mondhatunk le mindennapjainkban, hanem szórakozásról, társas összejövetelekről, biztos örömet szerző dolgokról. Az is nagyon hatásos, ha olyan – élhető – cselekményekről mondunk le, melyek akár rabul ejtő szokássá is fajulhatnak, lassan elhangolva lelkünket Istenről vagy túlzásában, egyenesen a bűnre vezetnek!
     Kedves Olvasó! Az esztendő minden hétfőjén megjelenik ez a felhívás, más és más szent Apostol, Püspök, Bíboros vagy Pápa képével, mintegy az Ő közbenjárásukat kérve azon a héten, egyházi vezetőink megsegítésére! A hétfői böjt, azonosítható a Szeretetláng üzenete által meghirdetett – éppen a szenvedő papi lelkekért – felajánlott szándékkal. (Lásd Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadás I/30-31)

     Ajánlott ima a napi rózsafüzér (de legalább egy tized), lehetőleg a Szeretetláng fohásszal (benne vagy a végén): Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Majd imánk befejezésül mondjuk el az alábbi három könyörgést!
     1) Mindenben védelmezd Uram püspökeinket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket
szent jelenléteddel, hogy a Te békéd, örömöd és szereteted töltse el őket!
     2) Uram, gyújtsd föl püspökeink szívében a szeretet lángját, hogy úgy tekintsenek a rájuk bízott nyájra, mint lelki gyermekeikre és engedd, hogy Hozzád hasonlóan, mint szerető atya szolgálják őket!
     3) Mennyei Atyánk! Kérünk, áldd meg püspökeinket, akik Téged és a Szentlélekkel eltöltött Egyházadat szolgálják. Védd meg őket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket szent jelenléteddel! Amen

70. Keresztelő Szent János felhívta a zsidók figyelmét az Üdvözítő jelenlétére: „Köztetek áll az, akit ti nem ismertek.” – Szavait mindannyiunkhoz intézte!↓

71. Ismerjük meg tehát, hogy ki van jelen lelkünk mélyén, ki a Vendégünk, honnan jött és mit akar!?

72. Hagyjuk elmenni azt, ami amúgy is megy, és a dolgok sima futása közben kapaszkodjunk az egyetlen szilárd pontba!

73. Sokak számára a keresztség annyi, hogy a nevét valamikor beírták a megkereszteltek anyakönyvébe.

74. Bizony üdvös lenne felkeresni minden megkereszteltet, hogy emlékeztessük őket a keresztségükre.

75. Fogantatásunk pillanatában a szüleinké, keresztségünk percében pedig az Isten gyermekei lettünk.↓

76. Azért mert akaratunk nélkül kaptuk e szentséget, ne akarjunk úgy élni, mintha nélküle lennénk!

77. Az újszülött, még csak emberi gyermek. Miután részesült a keresztség szentségében, máris Isten gyermeke lett, s az angyalok meghajolnak előtte.

78. Isten a teremtéssel, emberi létünket adta a természet szerint. A keresztséggel viszont, az Ő létében részesít bennünket természetfeletti módon!↓

79. Ha megünnepeljük világrajövetelünk napját, miért nem ünnepeljük meg – több joggal – az Egyházba lépésünk napját is? Hatalmas különbség van ugyanis az emberi és isteni születés között!

80. Isten templomai vagyunk! Lelkünk trónjáról Isten uralkodik. „Én az vagyok aki van, te pedig az vagy aki nincs” – mondta az Úr egy szentnek. – Íme a kegyelem elképesztő csodája a lelkünkben: Az Aki van, annak a szívében lakozik, aki nincs!

81. Egy öreg indiántól a korát kérdezte egy misszionárius. „Még csak két éves vagyok!” – volt a meglepő válasz. „Éveimet attól a naptól számítom, amikor a keresztségben Istennek megszülettem. Az előző 80 év sajnos, csupán halott élet volt!”. Mi is rendelkezünk-e a keresztségünk iránti tisztelet ezen üdeségével?

82. Urunk az Utolsó Vacsora után fenséges imában kéri Atyjától: „Hogy mindnyájan eggyé legyenek, ahogy te Atyám bennem vagy és én Tebenned, ...én őbennük és Te énbennem, hogy tökéletesen EGY legyenek..., hogy a szeretet, mellyel engem szerettél, bennük legyen, és én őbennük.” (Jn 17, 21-26)

83. Gyakori fohász: „Istenem, Istenem!” – Ó, mennyire mély értelmű: Én az Övé vagyok, s Ő az enyém!

84. A keresztség csodálatában írja Szt. Jeromos: „Nekünk keresztényeknek, hatalmas és szent büszkeségtől kellene lángolnunk!” – Meg van-e ez bennünk?

85. Az, hogy Isten él bennem, túl szép!? – Pedig ez a valóság! Szent Péter szerint „az isteni természet részeseivé” lehetünk. (2 Pét 1,4)

86. Még abban a korban mutassuk meg gyermekeinknek Istent, míg a keresztség kegyelme, szinte még kizárólagosságot élvez a világ káros hatásaitól! Így egyszerűbben és könnyebben megerősödik az a benső hit, mely által szilárdabban és jobban képes majd elviselni az életfordító viharokat.

59. Amennyire haladunk előre életünkben, annyira válik egyszerűbbé és csendesebbé minden. Egyre jobban érthetővé válik számunkra, hogy a dolgok teljes valósága ott bent a „lelkünk mélyén” van. E felismerés okán földi cselekedeteink szükségszerűen változnak. Mindezért csak egy dolgot kell végeznünk: szeressük Istent, szemléljük és szolgáljunk Neki, azaz szenteljük magunkat a felebarát szolgálatára. Ó mily nagy tudomány a béke és milyen közel is van hozzánk! Sőt, nem is közel, hanem bennünk van! Ám, ez a béke nem egy elvont dolog, még csak nem is állapot, hanem Valaki, egy élő Személy, aki szüntelenül munkálkodik bennünk, aki végtelenül szeret és ez a „Valaki” Isten ajándéka a maga személyében! (Gay prelátus)

60. Minden ember lelkében dal van, és mindenkinek saját lelke szól a dalban. (Babits Mihály)

61. „Ébredj lélek, csak nem akarsz tovább is aludni? Hallgasd az üzenetet, melynek továbbadásával megbíztak: – Az egeken túl lakik egy király, aki határtalanul szeret téged. Egész szíve szüntelen utánad eped, múlhatatlanul. Irántad való vágyakozása és szeretete oly gyengéd, oly hű és tapintatos, hogy éretted elhagyta királyságát, alászállt és most előtted áll, várva a válaszod. Mondd, soká kell-e még várakoznia szívedre? Mert téged kíván – téged – és a szívedet!” (Szent Gertrud)

62. Szemedet főleg arra használd, hogy magadba nézz!

63. Amikor a világot ma mindjobban veszélyezteti az elburjánzó erőszak és kizsákmányolás, az egyház tagjainak tisztán kell látniuk, hogy az emberiségnek minden egyébnél égetőbb szüksége van Jézus Örömhírére. Van-e bátorságunk kiállni az emberek elé és elmondani nekik, milyen sötét mélységekbe sodródnak, ha elvetik Isten szeretetét, amelyet Fiában mindenkinek felkínált? Ha vonakodunk ezt hirdetni, akkor sajnos még nem járt át bennünket eléggé a Jó Pásztor szeretete. (ÜF 107)

64. Vedd el a világtól a láthatatlan valóságokat, s a maradék egy fabatkát sem ér!

65. Ha a lélek már oszló hulla lenne, s emberi értelemben képtelen az újjáéledésre, ha már minden el volna is veszve, nem így az Istennél! Az irgalmasság csodája teljesen életre kelti a lelket! (Szt. Fausztína 1448)

66. A szemlélődés és benső ima, képes lángra lobbantani szívünket az istenszeretetre. (Lig. Szent Alfonz)

67. Miért nem boldog az emberiség nagyobbik része? „Mert attól félnek, hogyha lemondást gyakorolnának, szerencsétlenek lennének – mondja P. Lallement – és ezért maradnak mindig boldogtalanok!”

68. A hit az értelmet képes olyan igazságok birtokába juttatnia, melyek érvekkel nem ismerhetők fel.

69. Krisztus lelke általam szerethet másokat (minden embert és az Atyát) úgy, ahogyan az senki más által nem lehetséges. A szeretet Istenből mint forrásból ered, összegyűjt bennünket azért, hogy mindnyájunkon át visszaömöljék Istenbe, s így valamiképp a Hozzá vezető út leszünk – vagy ablak –, melyen keresztül Isten ragyog vissza saját házába. Ha Isten szeretete van bennem, akkor Isten általam szeret másokat és mások szerethetik általam Istent.(vö TI 40)

Sanghaj, 2014. augusztus 7., csütörtök (MTI) – A kínai típusú szocializmussal és nemzeti értékekkel összeegyeztethető keresztény hittudományt alakít ki Kína – idézi csütörtökön az állami média a vallásügyekért felelős állami hivatal fejét, Vang Cuo-ant.

      A China Daily központi lap beszámolója szerint, Kína a kereszténység határokon belüli kibontakozásának a "saját képére" történő átformálására törekszik, ennek része egy un. “kínai keresztény teológia” kifejlesztése, amely megfelel a kínai kultúr-adottságoknak, és összeegyeztethető a kínai típusú szocializmussal. 
     A vallásügyekért felelős hivatal statisztikái szerint Kínában mintegy 23-40 millió protestáns hívő van, ez a teljes lakosság 1,7-2,9 százaléka, táboruk évente mintegy 500 ezer új hívővel gyarapodik.
A nem hivatalos becslések a keresztény hívők teljes számát, az amerikai Pew kutatóközpont egy 2011-es jelentése 67-80 milliósra becsülte táborukat. Ennek nagy része protestáns, a katolikusok száma szerintük 3-5 millió körüli lehet. A különbséget a vallásukat felvállalni nem merők adják, akik állásuk elvesztésétől vagy esetleges másfajta büntetéstől tartva titkolják hitüket.
     A vallásgyakorlást Kínában a mai napig szigorúan szabályozzák, azt csak a kormány által felügyelt szervezetek, regisztrált vallási csoportok végezhetik, s kizárólag a regisztrált helyeken. A kormány az engedélyek kiadásának korlátozásával próbált határt szabni a tömegnek, ám azok – a növekvő igényeket kielégítendő – úgynevezett föld alatti templomokban vagy nem regisztrált magánházakban gyűltek össze. Ezekre az illegális összejövetelekre a kormány szigorúan lecsap, igaz, a társadalmi rend fenntartása érdekében az erről szóló hírek ritkán kerülnek be a kínai sajtóba.
     Je Hsziao-ven, a vallásügyekért felelős állami hivatal korábbi vezetője egy 2009-es interjúban maga is elismerte, hogy a vallásosság terjedése “aggodalommal tölti el” a kínai vezetést, annak túlzott térnyerése és a vallási csoportok megerősödése ugyanis a párt bukásához is vezethet. Legutóbb a Pekingi Nemzetközi Tanulmányok Egyeteme figyelmeztetett, hogy a vallásos eszmék terjedése az ország “ideológiai egységét és nemzetbiztonságát is veszélyezteti”. - MTI - nyomán!

41. A hittől nem várhatjuk, hogy bizonyosságot ad az észnek, a hit csupán a kinyilatkoztatása alapján elfogadtatja a szerető Isten létét. (vö TI 58) ↓

42. Végeredményben a hit az egyetlen kulcs a világmindenséghez. Az ember létének végső értelme és a válasz azokra a kérdésekre, amelyektől boldogságunk függ. (TI 59) ↓

43. Helyesen jegyezte meg valaki: „A keresztényeknél az hiányzik, hogy nem gondolnak arra amit hisznek.”↓

44. Bizony csekély dolog az, ha alig különbözünk a tisztességes pogányoktól. ↓

45. A hit szerinti élet abban áll, hogy mindent Istenben látunk és Istent látjuk mindenben. ↓

46. Mennyi helyet biztosítunk életünkben a „semmi” gondolatának! A nap 1440 percében talán mégis gondolhatnánk olykor a „mindenre” is! ↓

47. Mily különös ellentmondás: a földi életben soha, vagy csak keveset gondolunk arra, amire az örökkévalóságban gondolni fogunk.

48. A gondolatok hatalmas áradata folyik át elménken. Ám, mi ne vessük bele magunkat ebbe az áradatba!

49. Aki az evangéliumi tökéletesség állapotára törekszik, annak a világtól el kell vonulnia; külsőleg az Istentől neki adott hivatás mértéke szerint, belsőleg teljesen. (XII. Piusz pápa)

50. Krisztus Urunk Alacoque Szent Margittól legelőször is azt kérte, készítsen benső magányt szívében, hogy Szent Szíve kinyilatkoztathassa magát neki.

51. A hitélet, nem a hitismeretek gyarapítása, hanem a belemélyülés.

52. Hitünk dogmáit ne csak elfogadjuk, de higgyük is!

53. Soha ne elégedjünk meg a kép látványával, hanem nézzünk a vászon mögé is! Vagyis, mindig tekintsünk a szavak mögé, mert elrejthetik előlünk a valóságot.

54. A 'jogos' felháborodást soha ne forgasd hosszasan bensődben, mert gyűlöletté kövülhet a lelkedben! (Szerk)

55. A bűnbocsánat (gyónás) több mint a teremtés. Nagyobb hatalmat kíván Istentől az, hogy egy már létező vétket semmissé tegyen, mint az, hogy semmiből valami létezőt teremtsen.

56. Mivel a mi lényegünk „odabenn” van, a felfedezésre váró világ nemhogy nincs messze, de nagyon is közel van!

57. Az élet arra tanít, hogy senki sem talál vigaszra, ha mást nem vigasztal. Semmit sem kapunk, ha nem adunk. Az igazi ajándékot, csak az Isten adhatja, mert emberek között csupán csere történik! (G. Bernanos)

58. Ha behatolunk Jézus megváltói szeretetének titkába, akaratlanul is követni kezdjük Őt, az emberek megszentelésére irányuló buzgólkodásában. Jézus minden embert szeretet, még a legelvetemültebb bűnöst is. Ez a felismerés sokakat meghatott, sokakban ébresztett papi vagy szerzetesi hivatást, sokakat indított a lelkek megmentéséért vívott csatába.(ÜF 106)

Szent Domonkos élete

     Szent Domonkos lélekkel eltelt férfi volt, akit Isten azért támasztott, hogy válaszoljon az Egyház égető szükségére, hogy képzett prédikátorokat adjon neki. A Szentlélek ösztönzésére megalapította az első apostoli Rendet, amely egyesíti a megszentelő szemlélődést az apostolok és az ősegyház által gyakorolt evangéliumi küldetéssel. (William A. Hinnebusch OP)
     Szent Domonkos (Domingo de Guzmán) a XIII. század egyik legnagyobb hatású prédikátora volt, prédikációi azonban egyáltalán nem maradtak fenn. A kortársak tanúsága szerint legjellemzőbb s egyben legvonzóbb tulajdonsága volt, hogy mindig Istennel vagy Istenről beszélt.
     Domonkos a mai Spanyolország területén, az ókasztíliai Caleruegában született 1170-1174 körül. Szülei nemesi származásúak voltak: apja, Félix de Guzmán, Caleruega földesura, édesanyja pedig Aza Boldog Janka (Juana de Aza), akit a helyi spanyol Egyház ma is mély tisztelettel övez a szegények iráni szeretete és könyörülete miatt. Anyja Domonkos fogantatása előtt látomásban szemlélte, hogy kiskutyát hord méhében, amely szájában egy fáklyát visz, és méhéből kijőve az egész világot lángra gyújtja.
     Gyerekkorától papi pályára szánták, s ennek megfelelően taníttatták, de két további testvére is pap lett: Antal nevű bátyja egy közeli káptalan kanonokja volt, öccse, Mannesz pedig követte Domonkost a Rendbe, s később őt is boldoggá avatták. Tehetséges diák volt, és a stúdiumot mindig nagyra értékelte. Fiatalon fogékonynak mutatkozott az istenszeretetre és az életszentségre is: teljesen azonosult a neki szánt papi küldetéssel, és már ekkor megnyilvánult édesanyjától tanult együttérző készsége. 15-16 éves lehetett, amikor egy éhínség alkalmával eladta a tanuláshoz elengedhetetlen drága könyveit és minden más értékét, hogy a nélkülözőkön segítsen. Ez az egyszerű, radikális nagylelkűség tanárait és diáktársait is megdöbbentette. Többen követték a példáját.
     Ez a tette hívta fel Domonkosra a közeli Osma püspökének a figyelmét is, aki 1194 körül meghívta, hogy az osmai papi káptalan tagja legyen, mely Szent Ágoston Regulája szerint élő, szigorú fegyelmű klerikus közösség volt. Teológiai tanulmányai után Domonkost itt szentelték pappá. Mintegy 8-10 éven keresztül élte ennek a közösségnek szemlélődő-szolgáló életét, s nem gondolt arra, hogy hamarosan egy új szerzetesrend alapítója lesz. Éjjelente imádságban virrasztott, a bűnösök megtéréséért könyörgött Istenhez, hogy bőven adja meg neki azt az igazi szeretetet, amellyel hatékonyan gondoskodhat az emberek üdvértől. Az aszkézis szerves részét képezte mindennapjainak: hosszú éveken keresztül gyakorolta azt az ágostonos fegyelmet, amelyet később nagy buzgalommal adott át másoknak. Hamarosan a káptalan alpriorjává választották.
Életének fordulópontja 1203-ban érkezett el – ekkor mintegy 30 éves lehetett –, amikor egy királyi diplomáciai küldöttség tagjaként elkísérte püspökét Skandináviába. Útjuk keresztülvitt Dél-Franciaországon, ahol közvetlen közelről szembesültek az ún. kathar ill. albigens eretnekséggel, megtapasztalva a tévtanok terjedésével szemben tehetetlen, gyakran korrupt és felkészületlen klérus. Egy szálláshelyen az albigens fogadóssal keveredett beszélgetésbe. Addig vitatkozott meggyőzően és égő buzgalommal a ház eretnek gazdájával, amíg az végül nem tudott ellenállni a bölcsességnek és a Léleknek, mely általa szólt. Így azt az embert Isten Lelkének segítségével visszavezette a hitre. Domonkos, az ibériai félszigeten korán megismerte az iszlámot és a judaizmust, de a keresztény eltévelyedéssel való személyes találkozás életre szólóan mély benyomást tett rá.
Az egyház szükséghelyzetére akart választ adni, amikor társával Diegoval együtt prédikálni kezdett Dél-Franciaországban úgy, ahogyan azt Jézus tanácsolta apostolainak (Mt 10,5-15): szegényen, pénz nélkül, az Evangéliumot hirdetve, a katolikus hitigazságokat kifejtve-védve. 
     1207-től Domonkos teljesen egyedül maradt, de ebben a helyzetben sem csüggedt el, és nem tántorodott el hivatásának és küldetésének céljától: folytatta a prédikálást, és „a történelem egyik legborzalmasabb vallásháborúja idején [1208-1215] végigvándorolt a veszélyeztetett területen, keresi az eszmecsere lehetőségét a tévelygőkkel és a félrevezetettekkel; együtt tűrt és szenvedett az emberekkel.
     Domonkos az együttérzés és a kimondott szó kegyelmét kapta, amely gyengédséggel, szívós kitartással, rendkívüli lényeglátással és bölcsességgel párosult. Az albigensekkel folytatott hitvitái ugyan nem hoztak látványos, tömeges megtéréseket, mégis ennek az időszaknak a hozadéka, hogy megérlelődött benne a Prédikátorok Rendjének gondolata. Lassan társak gyűltek köré. Egyikük Toulouse-i házában telepedtek le, s itt kezdték meg a közös életet és prédikációt, előbb csak magánfogadalmat téve Domonkos kezébe. 1215-ben Toulouse püspöke úgy hagyta jóvá őket, mint szerzeteseket, akik gyalog, imádságban és evangéliumi szegénységben hirdetik az Evangélium igazságát. Az Egyház hagyománya azt tartja, hogy a Szűzanya Szent Domonkosnak adta a Rózsafüzért, mint szívének oly kedves imát. A tény kétségkívül az, hogy a domonkos rendiek voltak a szentolvasó legfőbb terjesztői, és ennek kapcsán számtalan csoda kiesdői!
     Domonkos élete ezután teljesen összefonódott Rendjével. Elkísérte püspökét 1215-es a IV. Lateráni Zsinatra (amely behatóan foglalkozott az albigens eretnekség kérdésével és Dél-Franciaország helyzetével), hogy a pápa elé tárja elképzelését. III. Ince arra biztatta őt, hogy válasszanak maguknak regulát, és így váljanak igazi szerzetesrenddé, amely már nem kötődik a Toulouse-i egyházmegyéhez. Domonkos társaival Szent Ágoston Reguláját választotta, melyet kanonokként már több évtizede követett. Az új Rendet végül III. Honóriusz pápa erősítette meg és hagyta jóvá 1216. december 22-én.
     Életének hátralévő 5 évében a Rend megszervezése kötötte le. Testvéreit Európa egyetemi városaiba küldte (Párizs, Bologna), hogy prédikátori hivatásukhoz alapos teológiai képzést kapjanak. Kezdettől fogva mindenütt nagyszámú hivatást vonzottak, tanárok és diákok egyaránt csatlakoztak hozzájuk. Emellett több női közösséget is alapított és lelki-anyagi jólétüket mindvégig a szívén viselte.
     Domonkos, nem feledkezett el hithirdetői hivatásáról sem: Róma környékén és Lombardiában is prédikált; emellett szeretett volna eljutni a kunok közé is téríteni, ez a vágya azonban korai halála miatt nem teljesült. Az 1221-es nagykáptalant követő évtizedben azonban a testvérek Európa minden táján meghonosították a Rendet, és valóra váltották alapítójuk missziós terveit.
     Az 1221-es Bologna-i nagykáptalanra, ahol zarándoklása végének közeledtével súlyos betegségbe esett. Halálos ágyán nagy bizalommal mondta a testvéreknek, hogy halála után hasznosabb lesz számukra, mint életében volt. Erre az ígéretére hivatkozva a Rend azóta is bizalommal kéri közbenjárását az O Spem Miram kezdetű responzóriummal.
     1221. augusztus 6-án halt meg, testvéreitől körülvéve. Rendje ekkor 5 éve létezett, ő maga pedig még nem volt ötven éves. „Testvérei lába alatt” szeretett volna nyugodni, az ő templomukban temették el, sírja ma is Bolognában található. Személyes jóbarátja, IX. Gergely pápa avatta szentté 13 évvel halála után, 1234-ben. Ünnepe augusztus 8-án van. FORRÁS felhasználásával!

26. Ha sajnáljuk a megtérésünk előtt elvesztegetett időt, ha átérezzük, mennyire megbántottuk az Urat, mennyit ártottunk Isten Országa ügyének, a bánat felnyithatja szemünket és elindulhatunk a hálatelt szeretet útján. A hálaadó, dicsőítő és kérő ima megerősít a jóra való elhatározásban, és felkészíti szívünket a túlcsorduló kegyelem befogadására, melyet Isten mindenkinek felkínál. A lényeg, hogy döntésünk szívünk mélyéből fakadjon, engedve, hogy áthassa gondolatainkat és vágyainkat. (vö. ÜF 36)

27. Ne kösse le túlságosan elménket az, amit cselekszünk. Istennek ugyanis jogos elvárása, hogy cselekedeteink során se feledkezzünk meg egészen Róla.↓

28. Állítsunk mindig időközt elhatározásunk és cselekedeteink közé. Ez legyen előtte és ez utána! Közben azonban őrizzük meg szívünk és elménk jelenlétét.

29. Hogy hatásosan alkothassunk, előtte mélységesen elmélkednünk kell. Ez az egyetlen mód, hogy a Mindenható segítségét biztosítsuk. Ez minden apostoli munka lényeges alapfeltétele!

30. Az elkülönülés nem teremt mindig magányt. Nagyon egyedül lehet az ember a zaj kellős közepén is.

31. Sokan mondanak imákat, de kevesen imádkoznak! Imádkozni nemcsak annyi mint beszélni, hanem annyi mint hallgatni. „Nem halljátok azt amit mondotok! – kiált fel Aranyszájú Szent János – hogyan kívánjátok akkor, hogy Isten meghallgasson benneteket?”

32. Ha utazás közben beszélgetünk, sokszor a beszéd és a jármű zaja mindent elnyom, s nem halljuk meg a zuhatagot, mely egészen közel, a sziklát vájja.

33. A bensőséges ember, a tömegben is képes megőrizni lelki kívülállóságát. Ez a ritka függetlenség! ↓

34. A nehézség nem az elmélkedésben van, hanem abban, hogy az elmélkedésre gondoljunk. ↓

35. A befelé irányuló élet, nem az önmagunknak való élet. Az összeszedettség nem azonos a zárkózottsággal. ↓

36. Kempisnél olvassuk: „Szívedet igyekezz elvonni a látható dolgok szeretetétől és fordítsd a láthatatlan dolgok felé.”

37. Sokak kettős személyiségűek. Az egyik személyiség úgy cselekszik, mint mindenki más. A másik olykor még keresztény szokásokat is mutogat. De vajon csak ennyit jelentene az élő hit birtoklása?↓

38. Ha alapvető hiba van a hitről való felfogásunkban, sohasem leszünk szemlélődők. (TI 58)

39. A hit nem érzelem és nem érzés. Nem egy bizonytalan természetfeletti felé való tudatalatti vak unszoltság. Nem csupán annak megérzése, hogy Isten létezik. (vö TI 58) ↓

40. A hit élő kapcsolat Istennel, aki él, és ez a hit olyan bizonyosságon alapul, amelynek nincs kapcsolata a természetes tapasztalattal. ↓

Kínában templomokat és kereszteket rombolnak le

A kínai Vincent Csu Vejfang, Vencsou püspöke Csöcsiang tartomány vezetőit teszi felelőssé azért, mert a térségben templomokat romboltak le, protestáns és katolikus templomok keresztjeit zúzták szét – adja hírül a Vatikáni Rádió.

A püspök július 30-ai pásztorlevélben buzdította híveit: ne féljenek, őrizzék meg hitüket. Július 31-én papjai is azzal a kéréssel fordultak a helyi hatóságokhoz, hogy állítsák le az immár hónapok óta tartó keresztényellenes támadásokat. Protestáns és katolikus hívek sérüléseket szenvedtek, miközben megpróbálták megfékezni a templomokat és kereszteket leromboló rendőröket – tájékoztat az AsiaNews hírügynökség.

A 87 éves Csu Vejfang püspök levelében arról számol be, hogy ez a pusztító hadjárat meglepetésként érte. Kezdetben nem lépett közbe, mert azt hitte, hogy csak szórványos jelenségről van szó. Bocsánatot kér híveitől, hogy későn avatkozott be az eseményekbe.

A templomok lerombolásának politikája „téves és igazságtalan”, mert olyan épületeket is romba döntöttek, amelyek megfeleltek az előírt szabályoknak. A püspök megjegyzi: a romboló hadjárat a templomok tetején látható kereszteket veszi célba, amelyek a keresztény hit jelképei. Ez növeli a feszültséget az Egyház és a kormány között, erőszakot okoz, és megbontja a vallás és az állam közötti összhangot, fokozva a szociális instabilitást. A főpásztor szerint a templomellenes hadjárat tovább erősödik.

Vencsou püspöke arra kéri a híveket, hogy imádkozzanak az egyházmegye sorsáért, naponta ajánljanak fel egy rózsafüzér imádságot, péntekenként pedig egy keresztutat.

Magyar Kurír

(A szerk. megjegyzése: kik is rótták fel Mindszenty József hercegprímásnak hibájaként, hogy nem volt hajlandó tárgyalni a kommunistákkal! – Miről? – Hisz' ezek szikrányit sem változnak száz év alatt sem!)

      Kezdjünk ima és böjt-kilencedet a III. Világháború elkerüléséért, az ukrajnai válság rendeződéséért, a gázai övezet, a Közel-Kelet és Szíria békéjéért, valamint a keresztényüldözések megszűntéért az egész világon! Imádkozzunk és böjtöljünk tehát a békéért a családok egységéért és azokért akik mindezzel nem értenek egyet. 

     Kérünk, kapcsolódjatok be valamennyien akik még tehetitek, mert vészhelyzet van!
     Minél több keresztényt kérjetek fel ezen engesztelésre és terjesztésére, mert bölcsesség kell az országok vezetőinek és reménység kell a népeknek!

     Előre is köszönöm.
Sok szeretettel:

Poór Tünde, a Magyar Katolikus Rádió szerkesztőjének felhívása nyomán, a blog szerkesztője   

Tekintve, hogy többen kérdezték, hogy "hol van kilenced"? Nos, szabadon választható bármi ÁLDOZAT - IMÁDSÁG - ENGESZTELÉS!

Részemről a Rózsafüzért ajánlom, mert a kis Fatimai Jácinta így mondta: "A békét Szüznyánktól kell kérni, mert Isten Őrá bízta ezt"!

Buddhista szélsőségesek akadályozzák a keresztények szabad vallásgyakorlását

Az úgynevezett „C” csoporthoz tartozó buddhista szélsőségesek felszólították a keresztényeket, hogy szakítsák meg vallási tevékenységüket a Srí Lanka északi részén található Polonnaruwa városban – írja a Vatikáni Rádió.

A Ravana Balaya csoport tagjai több mint húsz keresztény imatalálkozón vettek részt az elmúlt napokban, arra kérve a lelkipásztorokat, hogy állítsák meg az áttéréseket. 

A Fides hírügynökség úgy tájékoztatott, hogy az egyik buddhista vezető (Ittekande Saddhatissa Thero) szerint mintegy száz buddhista és hindu jelentette neki, hogy keresztény lelkészek ajándékokat és pénzt ajánlanak cserébe a buddhisták megtéréséért.

A keresztények határozottan visszautasították a vádakat, és arról panaszkodnak, hogy sok lelkipásztort és hívőt fenyegettek meg és bántalmaztak. Július elején egy buddhista szerzetesek által vezetett csoportosulás Ratnapura körzetben megzavart egy keresztény imatalálkozót, megállította az istentiszteletet, és bibliákat kobzott el.

A hívek úgy vélik, hogy a buddhista erőszak rossz hatással lehet az országra, tekintettel Ferenc pápa közelgő látogatására is, amelyre jövő év januárjában kerül sor. A Srí Lanka-i Keresztény Evangéliumi Szövetség (Christian Evangelical Alliance of Sri Lanka) szerint 2014-ben mintegy 60 templomukra és imaközpontjukra sújtottak le buddhista szélsőségesek, míg 2013-ban 120 alkalommal támadták meg őket.

Magyar Kurír

(A szerk. megjegyzése: kik is állítják, hogy a klf. vallásokkal közös nevezőre lehet jutni?)

11. A belső béke titka a függetlenség. Aki fölött akaratának zavaros és váltakozó vágyai uralkodnak, annak számára lehetetlen az összeszedettség, még akkor is, ha ezen vágyak a lelki élet jó dolgaira irányulnak. (vö TI 97)

12. Hány és hány ember számára Isten, csak öt betű!

13. Ha készséggel felhasználjuk a lelki elmélyülésre kínálkozó alkalmakat, lassacskán szokásunkká válhat, hogy önkéntelenül is elmélkedést végezzünk.

14. A lélek néha a másik lélek mélységeit kívánja felkutatni. Saját lelkével azonban, mily ritkán teszi meg!

15. Csak akkor egyesülhetünk Istennel, ha szabadon választjuk, hogy szeretjük Őt. Istent pedig nem szerethetjük, ha ellene, a felebarátunk vagy önmagunk ellen súlyosan vétkezünk. (vö. ÚK 1033)

16. Vannak, akik abban az órában tanulnak meg igazán imádkozni és szeretni, amelyben az imádság számukra lehetetlenné vált és szívük kővé dermedt. (vö TI 106) ↓

17. Mindezen körülmények között az imádkozás lényege az imádkozni akarás. Egyetlen ami számít, az a vágy, hogy Istennel kapcsolatot teremtsünk, átadjuk magunkat az Ő akaratának. (vö TI 108)

18. A megtéréssel, szenvedélyeink viharai és énünk önző gyötrelmei elcsitulnak, és elérkezhetünk addig a pillanatig, hogy „Jézus keblén nyugodjunk” – állítják a misztikusok. A „lélek békéje” azt jelenti, hogy valódi énünk Krisztus szeretetében ver szilárd gyökeret. Új erő és új öröm tölt el bennünket, és lelki szemünk előtt feltárul a parancsok értelme, felismerjük a kísértések szerepét az életünkben. (vö. ÜF 57)

19. Nem a lemondás nagysága, hanem a bűnbánat őszintesége az, mely értéket ad engesztelésünknek. Ugyanis, a bűnbánat és hála érleli meg bennünk azt a tiszta szeretetet, amellyel elégtételt adhatunk Istennek addigi eltékozolt életünkért, bűneinkért. (ÉHÖ)

20. Senkinek sincs meg az amit szeretne, minthogy az igaz nem elégül ki az igazsággal, az élvhajhász az élvezettel, az újdonságra vágyó az újdonsággal, a hiú törtető a dicsőséggel. (Szent Bernát)

21. Miért nem szeret engem senki? – kérdezik sokan, holott épp az 'igényeskedésük' riaszt el mindenkit.

22. Ne időzz a rossz vagy bántó gondolatoknál, ha mégoly igazak és érdekesek is! Mert ami hosszasan kitölti gondolatvilágodat, hamarosan eltölti a lelkedet és megkeményíti a szívedet is!

23. Az, hogy egy negatív eset igaz, vagy érintett vagy, attól még ne rágódj rajta és ne méltatlankodj, mert lehet hogy az egész, más célból se valóság, minthogy feldúlja a lelked, és elterelje a figyelmedet!

24. Az ördög nem fél attól sem, hogy Isten akaratára hivatkozzon, ha azt a maga hasznára teheti. (TI 48)

25. Csak kevesek, akik a világ és önmaguk fölött képesek uralkodni, tudják megszerezni azt az egyedülálló kincset, hogy kívülállóként lássák, miként tűnnek el a látszatok; emberek és dolgok. De észlelik azt is, amikor a lényeges – ha harcok közepette is –, de győzedelmeskedik! E kevesek közül valók vagyunk-e mi is?

     A színeváltozás (görögül: metamorphószisz; latinul: transfiguratio), amikor Jézus Krisztus megmutatta isteni dicsőségét. Ennek helyszíne egy galileai hegy volt, a hagyomány szerint Tábor hegye.
     „Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és egyedül velük fölment egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük. Ruhája olyan ragyogó fehér lett, hogy a földön semmiféle kelmefestő nem képes így a ruhát kifehéríteni.”
Ebből az evangéliumi tudósításból önkéntelenül iráérezhetünk arra, hogy az apostoloknak rendkívüli élményben volt részük. A három apostol kiváltságos a többiekkel szemben. Most tanúi annak, hogy Jézus emberségén, mintegy ragyogott az ő Istensége. Később annak is tanúi lesznek, amikor Jézust gyötrődni látják az Olajfák hegyén. Itt rejtve maradt isteni mivolta ezért megerősítésre, rendkívüli kegyelmekre volt szűkségük, ez volt a Tábor hegy eseménye, amikor az Ó-szövetség két nagy alakja Illés és Mózes is tanúskodott Jézus mellett: „Egyszerre megjelent nekik Illés és Mózes, és beszélgettek Jézussal.” Pétert megragadta a pillanat rendkívülisége és mintegy zavarában, azt mondja: ,,Mester! Olyan jó nekünk itt lennünk! Készítsünk három sátrat… Ekkor felhő árnyékolta be őket, és a felhőből szózat hallatszott: Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!'' A Táborhegy-i látomás csak jel volt, a teljességhez hozzá tartozott Jézus halála és feltámadása. Csak ennek fényében értelmezhették helyesen mind azt, amit a hegyen megtapasztaltak.
     A Katolikus Egyház augusztus 6-án ünnepli a színeváltozást, melyet III. Kallixtusz pápa emelte ünneppé a nándorfehérvári diadal hálaemlékezetéül. Az összekapcsolás abból ered, hogy az 1456. július 22-i győzelem híre két héttel később, épp augusztus 6-án érkezett a pápai udvarba. E naphoz kötődik a "terménymegáldás" hagyománya. (Mt 17,1–9; Mk 9,2–10; Lk 9,28–36; 2Pt 1,16–19)

Tisztes távolból vagy bensőségben Istennel? „Fiam... légy figyelmes szívedben.” (Sir 16,25)

1. Az Istent nem ismerő emberek, kiknek élete csupán önmagukra összpontosul, úgy vélik, hogy az egész világnak mutogatniuk kell a sikereiket és kifinomult igényeiket. Az így „élők”, halott lelkek! Önmegvalósításuk egy mű élet kiélésében merül ki, miközben kizárják magukat az istengyermekségből. Az a személyiség akinek gondolják magukat, csak egy rossz álom részese, s már csak a halál az, mely rádöbbenti őket, hogy a felismerhetetlenségig eltorzították, eltékozolták életpályájukat és valójában nem is éltek. A megmérettetéskor Isten, aki a végtelen Valóság, azt fogja mondani nekik: „nem ismerlek benneteket” (Mt 25,12)! (Szerk)

2. Egy szkeptikus hencegése: „Kicsiként és nagyként, ifjúként és öregként, soha nem törekedtem a benső önismeretre, melyet a gyötrő gondok és a lelkiismeretfurdalás forrásának tekintettem... Nézetem szerint, a bölcsesség két első parancsa: 'soha ne lelkizz és felejtsd el a tabukat!' Ebből következően tehát, mindig szabadon és önfeledten tudtam magamat szórakoztatni. Ez volt az én egész életművészetem.” – Ó igen! Ezzel szemben, de más is a keresztény szabály: Tartsunk mindenkor lelkitükröt önmagunk elé! Elmélyülten kutakodjunk bensőnk rejtekeiben! – Bizonyára még magunk számára is van felfedezni valónk!

3. Hányan élnek ápolt, mutatós testben, miközben lelkileg már réges-rég halottak!

4. A környezet, a nevelés, a lelki sajátosságok sokszor nehézzé, vagy lehetetlenné teszik, hogy megsejtsük a Végtelen Istenre irányuló meggyőző erőt. Az általános tapasztalat arra utal; hogy először a HITBEN kell kapcsolatot teremteni Istennel, és csak azután kereshetjük az értelem bizonyítékait! (H 66)

5. Nemcsak Istenben kell keresni azonosságunkat, hanem másokban is. Sohasem fedezhetjük fel magunkat, ha elszigetelődünk másoktól. (vö TI 29)

6. A legtöbben sajnos, sohasem használják fel az adódó alkalmakat elkülönülésre, elmélyedésre. Olyanok mint az érc, mely sohasem akar földrétegéből kiválni.

7. Ha azt mondjuk valakinek, hogy szálljon magába, az olyan képet vág, mintha azt kértük volna, hogy ismeretlen vizek felé szálljon hajóra. – Sajnos, sokaknál az önmagukba térés, valóban nagy utazás volna!

8. Csak akkor találhatjuk meg a benső magányt, ha tudatos erőfeszítéssel megszabadítjuk magunkat minden olyan vágytól, gondtól, érdeklődéstől, amely ideiglenes és evilági létünkre vonatkozik. (vö TI 45)

9. Az emberek sietnek a népszerűek utánzásával megdicsőülni és lusták valami újat kitalálni. (vö TI 49)

10. Az összeszedettség passzív erény, de kíséreljük meg!

Túrmezei Erzsébet: Ha nem teszek semmit sem

"Most nem sietek,
most nem rohanok,
most nem tervezek,
most nem akarok,
most nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten....

Most megnyugszom,
most elpihenek
békén, szabadon,
mint gyenge gyerek,
és nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

S míg ölel a fény
és ölel a csend,
és árad belém,
és újjáteremt,
míg nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten,
új gyümölcs terem,
másoknak terem,
érik csendesen
erő, győzelem...
ha nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten."

Szeretettel meghívom kedves Olvasóimat egy kis személyes találkozásra, melynek során elmondhatják a blogommal kapcsolatos kritikáikat, javaslataikat! Természetesen más, a Szeretetláng lelkiségével és Erzsébet asszony életével kapcsolatos kérdéseket is felvethetnek. Várok és várunk tehát mindenki szeretettel! MÁRIÁVAL JÉZUSÉRT!

     Szentek példája és tanácsa; hogy időnként mélyedjünk el magunkban. Csendes összeszedettségben figyeljük lelkünket, hogy hallhassuk Istent. Ó testvérem, az életed folyamán egyszer is megkísérelted ezt? Végül is, nem voltál képes egyetlen negyedórát se imádkozni Istenhez, lélekben és igazságban? Egyetlenegyszer sem jutott volna erre időd? De milyen választ is kaphatnánk erre: „Felejts már el és ne gyötörj ezzel!” – Mert bizonyára kínosan érintené őket, éreznék ugyanis, hogy életük számtalan döntése előtt bizony, nagyon hasznos lett volna egy rövidke 'magukba szállás'!

     Egyszer egy nagy püspök lelkigyakorlata zárszavaként ezt kérte hallgatóságától: „Isten és a lelkük számára csupán negyedórai csendet kérek önöktől a mai éjszakán!” – És az éj folyamán felébreszti őt egy öreg és így szól hozzá: „Életemben először tartottam meg ezt a negyedórát, s ezáltal merőben átalakult a lelkem és az életem! Ráébredtem, hogy Istené vagyok, s voltam és végleg Hozzá tartozom! Sajnos ennek elmondásával már nem várhatom meg a holnapot...”

     Kedves Olvasó, aki e szerény füzetet kezedben tartod máris megteheted, hogy némi összeszedettséggel, elmélkedj egy negyedórácskát a Csodálatos Titokról, a megszentelő kegyelem által lelkünkben élő és lakó Istenről, melynek lehetséges élménye meghatározhatja nem csak benső lelki életed, de egész életviteled!

     Ne legyünk tehát restek, mert meg vagyunk híva! Nyissuk fel gyakran ezt, vagy „Az Istenanya követése” c. kisírkánkat és elidőzve bennük, hagyjuk magunkat megihletni! Ám, ha efféle olvasmányokra újból és újból csak legyintünk, sajnos végleg elragadhat bennünket a világ szelleme és más célunk se marad, mint hangyaként időleges bolyt építeni, holott az életszentség örökké tartó épületét kellett volna létrehoznunk életünkben. Mekkora süllyedés! Bizony illő és üdvös lenne, hogy rendszerint komolyabb elmélyülések, tisztább és nemesebb eszmények hassák át gondolatainkat, életünket és hevítsék át a lelkünket.

     Bízunk benne, hogy akár kiolvasva, akár egy számot „húzva” 366-ig vagy itt-ott felnyitva, valamelyik gondolat üdvös megrázkódtatást okoz az Olvasóban. Létre jöhet az a jelenség amelyről beszéltünk; a látható dolgok áthatolhatatlan falán egyszerre rés támad és a lélek bensejében – ahol Ő vár –, egy ragyogó pillanatig látható lesz a Láthatatlan, s a felismerés örömében mi is elmondhatjuk a tanítványokkal: „lángolt a szívünk” (Lk 24.32)! Tiszteljük tehát ezt a percet, mely a lélekváltozás titkát rejtheti magában. Hajtsuk össze akkor nyugodtan e 'kisírkát', mert már csak zavarna minket, függönyt vonna az észrevett isteni Vendég és a lelkünk közé! Zárkózzunk el a világtól, mely köröttünk zajong, és ha a „bensőséges lelki élet” természetfölötti pillanatai tovább is tartanak lelkünkben, annál jobb! Ez annak a jele, hogy a lélek szabad szárnyalásával felviláglott számunkra a természetfelettiség tiszta szép élménye! Ezen ihletett pillanatok azok, amikor rásejthetünk, hogy az isteni Mester valamit cselekedni akar velünk az Ő dicsőségére és a mi lelkünk javára...

Ajánljuk tehát e könyvecskét a hivatást keresőknek, a válaszúton lévőknek és a benső lelki életre vágyóknak. /A szerkesztő/    (folyt.)

Imádkozzunk és böjtöljünk főpapjainkért!

  A "PRAY AND FAST FOR OUR BISHOPS" amerikai kezdeményezéshez csatlakozunk, egy "magyarított" változattal! Az eredeti szándék szerint, minden héten egy szent főpap égi közbenjárását kérjük, földi Egyházunk vezetőinek többletkegyelmi segítésére Istentől! Az angol nyelvű változat (lásd) 32 héten át tart, a magyar változatban kiterjesztettük az egész évre, vagyis mind az 52 hétre! Hogy e közbenjárás kiesdésére miért van szükség – nem lehet kétséges –, sem annak aki a Világegyház állapotát szemléli, sem annak aki e blogot rendszeresen olvassa!
     Veszélyes időket élünk ugyanis! A világ nekirontott az életnek, a családnak és a vallásszabadságnak. Évente, több mint 50 millió magzatot áldoznak fel a halál kultuszának oltárán. A házasságot és a családot megtámadták azok, akik gyermekeinket természetellenességre akarják nevelni. Nem kevésbé kikezdték a szeretet értelmét, sőt magát a szentségi alapokat is ki akarják forgatni. Vallásszabadságunk óhatatlanul kicsúszhat kezünk közül, amikor a világ vezető politikusai – még a magukat keresztényeknek vallók is – hitünk liberalizálására vagy megtagadására akarnak rávenni, miközben az egyházi evangelizáció egyre erőtlenebb.
     Erős és szent püspökökre van tehát szükségünk, olyan püspökökre, akiket hősies erények töltenek el, akik átvezetnek minket ezen a sötét időszakon, akik képesek szembeszállni a világ erőszakos nyomásával. Olyan püspökökre van szükségünk, akiknek van tekintélyük és bátorságuk visszahívni az áruló politikusokat, figyelmeztetik őket felelősségükre és hősként védelmezik Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat.
Megvannak ezek a püspökeink, mert Isten nevükön nevezte őket. Nekik azonban szükségük van ránk. Szükségük van az imáinkra, áldozatainkra és böjtjeinkre. Mi azonban segítő szándékaink nyomatékolására a Szent Püspökök közbejárást kérjük számukra.
Csatlakozz kampányunkhoz! Közös imával és böjttel esdjük ki Istennél a kegyelmet pásztorainknak, hogy megvédhessék nyájukat!

Miért szükséges az imádság mellé a böjt?
     Azért, mert minden szeretetből hozott áldozat – így a böjt is –, nyomatékozza imaszándékunk komolyságát! Maga az Üdvözítő mondta: „Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29)
     „A történelem folyamán a katolikus hívek szükség idején imával és böjttel kérlelték Istent, mert ezek segítségével  közelebb kerülhetünk az Úrhoz, rávezetnek minket az Ő akaratának teljesítésére és imáink meghallgatása révén elnyerjük az Ő támogatását.” (Chaput érsek)
     Mint Krisztus testének és Egyházának megkeresztelt tagjai rendszeresen fölajánlhatjuk imáinkat és önmegtagadásainkat, hogy ezáltal mi magunk megerősödjünk, másokat szükségükben támogassunk és a gonoszt kiűzzük az Egyházból. A böjt és az ima egyesít minket a keresztrefeszített Krisztussal, Aki viszonzásul eláraszt minket isteni kegyelmével. A böjt hagyományosan azt jelenti, hogy kevesebbet eszünk. Azonban nem csupán ételről mondhatunk le mindennapjainkban, hanem szórakozásról, társas összejövetelekről, biztos örömet szerző dolgokról. Az is nagyon hatásos, ha olyan – élhető – cselekményekről mondunk le, melyek akár rabul ejtő szokássá is fajulhatnak, lassan elhangolva lelkünket Istenről vagy túlzásában, egyenesen a bűnre vezetnek!
     Kedves Olvasó! Az esztendő minden hétfőjén megjelenik ez a felhívás, más és más szent Apostol, Püspök, Bíboros vagy Pápa képével, mintegy az Ő közbenjárásukat kérve azon a héten, egyházi vezetőink megsegítésére! A hétfői böjt, azonosítható a Szeretetláng üzenete által meghirdetett – éppen a szenvedő papi lelkekért – felajánlott szándékkal. (Lásd Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadás I/30-31)

     Ajánlott ima a napi rózsafüzér (de legalább egy tized), lehetőleg a Szeretetláng fohásszal (benne vagy a végén): Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Majd imánk befejezésül mondjuk el az alábbi három könyörgést!
     1) Mindenben védelmezd Uram püspökeinket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket
szent jelenléteddel, hogy a Te békéd, örömöd és szereteted töltse el őket!
     2) Uram, gyújtsd föl püspökeink szívében a szeretet lángját, hogy úgy tekintsenek a rájuk bízott nyájra, mint lelki gyermekeikre és engedd, hogy Hozzád hasonlóan, mint szerető atya szolgálják őket!
     3) Mennyei Atyánk! Kérünk, áldd meg püspökeinket, akik Téged és a Szentlélekkel eltöltött Egyházadat szolgálják. Védd meg őket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket szent jelenléteddel! Amen

     Az ember – olykor még keresztényként is –, mily keveset gondolkodik az élet teljességéről! „Hány ember eszik-iszik, házasodik, vesz, elad, épít és gyűjt. Barátai, ellenségei, örömei és szenvedései adódnak és elmúlnak, de végül is hiába született és hal meg, mert egy életen át soha fel nem ébredt!” (Joubert)

     Ez a 'soha fel nem ébredés' – a lét céljára való rá nem eszmélés –, a legnagyobb hiányossága materialista korunk hajszolt emberének, aki mindent habzsol és kiélni igyekszik, ám végül épp a saját lelkére nem marad ideje! Ez azonban, korántsem véletlen! A hírközlő eszközök pszichotechnikai manipulációkkal reklámozzák a külsőséges életet, s az erre fogékony ember benső személyiségtudata, hite és lelki kultúráltsága, sorvadásnak indul. Az igazságot és a fontosat nem hallgatja meg, de a meséket elfogadja (2Tim 4,4). Márpedig, hogy mi az igazán fontos? Ennek igazságát az Evangélium tanítja: először is az Isten országa, a többi hozzá adatik! És ez az „ország” bennünk van, csak legyünk figyelmesek szívünkben! „Ne engedjétek tehát ócsárolni szabadságtokat. Hiszen az Isten országa nem eszem-iszom, hanem igazságosság, béke és öröm a Szentlélekben.” (Róm 14,16-17) A világ lázasan tülekedik. A főbűnök közül a lustaság a legkevésbé áll a mai időkre és ha megkérdeznénk; – miért e lázas igyekezet, mi lesz a lényegessel, átgondoltad-e már, hogy mi végett élsz, mi lesz veled a halál után? – Fura egy választ kaphatnánk sokaktól:

– Ugyan, eleve rossz a kérdés! Ma már nem aktuálisak ezek a „középkori” szempontok. A legfontosabb, hogy így-úgy megmutasd miben vagy „király” és élvezd ki a lehetőségeket! – hallanánk. De melyik 'lehetőség' a legeslegfontosabb: a rövid- vagy a hosszútávú? Az ami csak a testnek jó, vagy ami a léleknek is? Jussanak eszünkbe a nyugtalan Mártához intézett jézusi szavak: „Mária a jobbik részt választotta!” (Lk 10,42)

     A mai világ mozgalmas forgatagában az elmélkedőknek, (a misztikusoknak) nincs keresnivalójuk. Az Úr lábánál ülő bethániai asszony kitűnő téma lehet a művészeknek, de bizony szánalmas mintakép egy tevékeny embernek; „Nekünk kész veszteség holmi elmélkedésre és lelkizésre szánni a drága időt!” – mondanák.

     Nos, mit is válaszolhatnánk erre? – Ember! Ha fel nem ismered időben a lényeget, lassan eltékozlod az egész életed! Ébredj, eszmélj! Mert balgaság, olcsó percek soráért kockáztatni egy örökkévalóságot! Ráadásul, nem csak magadért felelsz, hanem példád révén a rád bízottakért is! Ám maga Jézus figyelmeztet: „Eltipornak (...), és falaid közt nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásom idejét” (Lk 19,44). Ó, hányszor szólított és kopogtatott csendben a te szíveden is az Úr? És te felismerted? (folyt.)

A SZERKESZTŐ ELŐSZAVA

     A II. Világháború előtti vallási zsebkönyvek közt keresgélve nagyszerű remekművekre akadhatunk, melyek bár mitsem vesztettek aktualitásukból, mégis alig olvasottak. E szomorú tény nem annyira a fellelhető kevés példánynak, mint inkább kevéssé gördülékeny nyelvezetüknek tudható be. Ez késztetett bennünket arra, hogy egyesekből a legszebb tanításokat újra közkinccsé tegyük! Összeállításunk meghatározó ötletét Raoul Plus SJ 'Élet Istennel' c. (1941) írása képezi, melyből gondolatokat válogattunk és ezt máshonnan vett idézetekkel bővítve, a mai kifejezésmód szerint eggyé stilizáltuk. Az így összeállt gyűjteményes 'Kisírka' továbbgondolásra késztető pontjait olvasgatva, óhatatlanul felmerülhet a kérdés; miként is lehetséges, hogy az olykor bennünk is megfogalmazódott hasonló – kegyelem ihlette – gondolatok, látható, életjobbító hatások nélkül maradtak? Ám felmerülhet az is, hogy ezúttal végre megérintenek-e majd bennünket?

     Szándékunk tehát kézenfekvő, hogy ezen összeállításunkkal a fentiek megvalósulását kívánjuk elősegíteni! Reményünk, hogy a bölcs és ihlető szavak igazsága, valóban képes megérinteni a tisztelt Olvasó lelkét, s elindít valami igazi, benső megújulást!

– Adja Isten!

BEVEZETÉS

     Hitünk tanítja, hogy Isten szoros kapcsolatot tart velünk megszentelő kegyelmei által. Ezt a hittételt sokan próbálják figyelmen kívül hagyni, de azok közül is akik elfogadják, többnyire nem ismerik e hittitok mélységes gazdagságát. Általánosságban elmondható, hogy ez a hitigazság kihasználatlan, nem eléggé megértett, holott valamennyi között a leggazdagabb, a legfontosabb és kimeríthetetlenül termékeny.

     Azok általában, akik a megszentelő kegyelem fönséges tanításával ismerkednek – és ezzel élni is kívánnának –, a nehézséget nem a feltárt titok „felfoghatatlanságában” találják. Inkább abban, hogy a hétköznapi életükre túl magasztosnak vélik, ezért alkalmazhatatlannak tartják. Nem vitás, hogy ajánlatos többször is belemélyedniük e tanításba, mert sokszor csak a csendes szemlélődés teszi fogékonnyá a lelket. Mert például, ha verőfényes napvilágról lépünk be egy barlangba, csak hosszas szemlélődés után fedezhetjük fel csodás cseppkőoszlopait, miután a szemünk már megszokta az árkádok félhomályát. És így van a lélek is! Legjobban azáltal szoktathatjuk az elmélyülésre, ha egy-egy igét vagy tiszta gondolatot sugallunk neki. Ennek gyakorlata – az imádságos összeszedettség –, amely megszüntetheti a lélek szokott szétszórtságát. (folyt.)

Indíttatás

„Meghaltatok – olvassuk a Kol 3,1-4-ben – és életetek el van rejtve Krisztussal az Istenben”. Üdvösségünk azon múlik, hogy mennyiben haltunk meg az Istent visszautasító világ számára, ill. mennyiben fogadjuk el és vállaljuk mindennapi életünkben azt az ajándékot, hogy életünk magja: személyiségünk, értelmünk, akaratunk, szabadságunk, szeretetre való képességünk a hit által Krisztussal Isten legbelső életébe lett beágyazva, s ezáltal már a feltámadás lényegét elővételezzük.

Megújított "szentencia gyűjteményt" kínálok kedves Olvasóimnak, melynek kiadása még várat magára. Így az első kép az A/7 méretű borítótervet, míg a második a belső címlapot ábrázolja! 

 Főbb forrás rövidítések:

ÉHÖ — Élet, halál, örökkévalóság

(A szerkesztő kiadatlan kézirata) „Kisírka”

H — Útravaló Húzó ballagóknak

(A szerkesztő, második javított, jelentősen

bővített, kiadatlan kézirata) „Kisírka”

TI — Találkozás Istennel

Thomas Merton. - Márton Áron Kiadó 2000

ÜF — Jézus Szíve, az üdvösség forrása

Bernhard Häring. - Agape 1998

(Az imádság bevezetését lásd az előző napon!)

I. állomás: Jézust halálra ítélik

(A megfogant magzat szavai:)   Engem nem a lelki vonzalom, hanem a divatos, ösztön vezérelte 'kapcsolat' hívott az életre. Amikor tudomást szereztek rólam, az apám kiszámolta, hogy mennyibe kerülnék, ha élek.
A halálom olcsóbb és anyámnak is kényelmesebb, s a karrierjét sem akadályozom. Ezért kell meghalnom! Szüleim épp oly kapkodva ítélkeznek fölöttem, mint amilyen türelmetlenséggel éltek vissza Istentől kapott teremtő erejükkel! Nem terveztek, nem vártak és halálra ítélnek, mielőtt megszülettem volna. És én mit tehetek? Összetett kézzel könyörgök anyámhoz életem utolsó pillanatáig: 

- Szíved alatt, szépen kérlek, édesanyám ne öljél meg!

Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!

Miatyánk..., Üdvözlégy...

II. állomás: Jézus vállára veszi a keresztet

Nekem, nevem sincs. Az anyám és pribékjeim rólam döntenek úgy, hogy még nevem sincs. Nekem − a „névtelen senkinek” − töltenek ki abortuszbeutalót a Golgotára. A meg nem születettek szégyenbélyegét pecsételik rám és a szüleimnek még egy sajnálkozó sóhaja sincs felém – pedig őmiattuk és őbennük, Isten által létezem és élek.

- Anyám, apám, szépen kérlek, nincsen egy esély, hogy mégis éljek?!

Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!

Miatyánk..., Üdvözlégy...

III. állomás: Jézus először esik el a kereszttel

Élő emberi személy vagyok, Istentől való örök életű lélekkel, az emberi törvények szerint is „jogalany”. Uram Jézus! Te súlyosan elestél, engem pedig könnyedén ejtenek és mindezt, egyszerű „ballépésként” fogják fel. Szüleim, az életre hívásom felelőtlenségét, irgalmatlansággal tetézik. Esélyt sem adnak arra, hogy én is megélhessem Istentől kapott érdemszerző életem.

- Most még élek, de nagyon félek..., anyám, apám, ne öljél meg!

Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!

Miatyánk..., Üdvözlégy...

IV. állomás: Jézus Édesanyjával találkozik

Nekem nincs igazi édesanyám, csak egy asszony foglya vagyok, aki eltakaríttat az életéből, apám pedig közömbösen mossa a kezeit. Életre hívóimnak van anyja és apja, de a hitre és áldozatos szeretetre példát és nevelést aligha adtak! „Nagyszüleim” talán még biztatták is őket, hogy „korai a kicsi, ráértek még, fiatalok vagytok, szórakozzatok!” De nekem erre esélyt sem adtok! Nekem nem jár semmi az élet örömeiből? Nem én jöttem „korán”, hanem ők felelőtlenkedtek korán az „életre hívással”! 
Hát képtelenek megérteni? Emberi személyként fogantam meg és jogom van az életre! De anyám az én érveimet, szíve alatt nem hallja meg! Az emberek lelkileg is süketek és vakok? Mert némán sikoltva kiáltom feléjük: 

- Emberek! Élni, élni akarok!

Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon! 

Miatyánk..., Üdvözlégy...

V. állomás: Cirenei Simon segít Jézusnak vinni a keresztet

Nekem nem segít senki! Még az orvos is anyámnak ad érzéstelenítőt, hogy amikor engem − az ártatlan csöppséget − elevenen marcangolnak szét, ő ne szenvedjen. Uram Jézus! Már nem élnek segítő Simonok! Én csak Rád számíthatok egyedül, Rád, aki megtapasztalta az iszonyatos kínhalált, amely rám is vár!

- Kis szívem amíg dobog Jézusom, rettegve ugyan, de gyilkosaimért imádkozom!

Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!

Miatyánk..., Üdvözlégy...

VI. állomás: Veronika kendőjét nyújtja Jézusnak

Nekem steril kendőt készítenek elő, de azt se irgalomból! Az én arcvonásomat, senki sem őrzi meg! Véres nyomaimat nem megtörlik, hanem kitörlik a világból! Senki sem érzi át és fogja fel az én tragédiámat? Higgyétek el, a ti egyöntetű imáitok és áldozatotok, meg tudná fékezni azt az általános érzéketlenséget és közömbösséget, melynek én is áldozata vagyok!

- Kérlek titeket megszületettek! Szálljatok magatokba, térjetek meg és imádkozzatok szüntelen, hogy többé ne történhessen meg az ilyen, az ilyen, az ilyen...!

Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!

Miatyánk..., Üdvözlégy...

VII. állomás: Jézus másodszor esik el a kereszttel

Akik felettem döntöttek, azok mind „felvilágosodottak”, mégis istentelen sötétségben élnek! El vannak telve a „korszerűségtől", miközben fogalmuk sincs, hogy mi az önzetlen szeretet, a tiszta öröm és az érdemszerző élet! Céljaik meghatározói a siker, a pénz, az élvezet és az ún. „emberi jogokért való harc". Ezt is úgy, hogy az én jogaimról megfeledkeznek! Pedig a foganással, az élethez való jog is „érvénybe lép”! A megfogant gyermeket pedig Istentől el kell fogadni és úgy felnevelni, hogy Istenhez majdan vissza is találjon! 

- Ó Istenem, én nemhogy a felvilágosultságot, de magát az Isten teremtette szép világot sem ismerhetem meg!

Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon! 

Miatyánk..., Üdvözlégy...

VIII. állomás: Jézus szól a síró asszonyokhoz

  Uram Jézus! A Téged sirató asszonyok halálodat nem tudták megakadályozni, amiként az én vesztemet sem akadályozza meg senki. Ti megszületettek – akik a bűnt sürgetitek, a megtérést meg halogatjátok –, legjobb ha magatokat siratjátok!

- Istenem! Végtelen irgalmasságodra hagyatkozom, s véres könnyek közt imádkozom...

Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!

Miatyánk..., Üdvözlégy...

IX. állomás: Jézus harmadszor esik el a kereszttel

   Családtervezés, túlnépesedés? = Mindez ördögi tőrvetés! Íme, „tudatos tervezést” rajtam kezdik azzal, hogy legyilkolnak! Nekem nincs helyem, nincs falatnyi kenyerem széles e világon? – Miért? – Azért, mert a szüleim is mindent elképzeltek, megterveztek, csak épp a "kapcsolatuk" következményeit nem! Mert ők nem az "együttlét" időpontját tervezték későbbre, hanem az én elfogadásomat! Hát nem értik, hogyha már életre hívtak, én most vagyok és soha többé meg nem születhetek? Az eljövendő foganás már nem én leszek, s ha most eldobnak, mindenkorra meghalok! – Nem fogják föl? – Meg-ha-lok! Hol lesz helyem földön s égen, ha nem részesülhettem a Szent Keresztségben? Sem...

- Istenem! Széles e világ meddig fog fennmaradni, mely nekem, a legkisebbnek se hajlandó helyet adni?

Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!

Miatyánk..., Üdvözlégy...

X. állomás: Jézust megfosztják ruháitól

Uram Jézus! Rólad letépik ruháidat, nekem az sincs! Csak bőröm van, arcom, kezem, meg lábam, melyet egy eszköz hamarosan megragad és szaggatva tép. Ó Istenem, mennyire reszketek ettől! Megszületettek! A lelkem bár örök, de testemben még egy kis időt sem élhettem köztetek. A gyengéd szeretetet meg se ismerhettem és számomra minden megélhető "érzelem" csupán az irtóztató félelem!

- Ó édességes szép Élet, félek én, félek, nagyon félek!

Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!

Miatyánk..., Üdvözlégy...

XI. állomás: Jézust a keresztre szegezik

Uram, Téged keresztre szegeznek. Engem darabokra szabdalnak, aztán megszámlálják részeimet, hogy fertőzést ne okozzak! Ennyi volt a létem? Ó ti megszületettek! Nézzétek lábacskáimat, mellyel köztetek járhattam volna, nézzétek kezeimet, melyek simogathattak és áldhattak volna! 

- Bocsáss meg Uram hóhéraimnak, mert nem tudják, mit cselekszenek!

Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!

Miatyánk..., Üdvözlégy...

XII. állomás: Jézus meghal a kereszten

Jézusom! Te meghaltál a mi üdvösségünkért, énértem is! De én, miért és kiért? Te ártatlan vagy, s én is! Viszont a Te fájdalmadat fokozza az én tragédiám is! Mivel engeszteljelek Téged ezért? Nekem semmim sincs, csak a halálom, fogadd el áldozatként tőlem édes Jézus, fel-a-ján-lom! 

– Kérlek, emlékezzél meg rólam a Te Országodban. 

Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!

Miatyánk..., Üdvözlégy... 

XIII. állomás: Jézus testét leveszik a keresztről

   Jézusom, Te Édesanyád ölén holtan is nyugodhattál. Én, anyámnak csak teher vagyok és még az emlékemtől is szabadulni akar! Alighogy fogantam, máris meghaltam, és szerető ölelés helyett csak kínzató elölést kaptam. 

- Ó, Fájdalmak Anyja Mária! Légy te az égi Anyám, fogd szorosan kis kezemet, és vezess ki engem az Alvilág Kapuján!

Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!

Miatyánk..., Üdvözlégy...

XIV. állomás: Jézust a sírba helyezik

Jézusom! Téged a sírba helyeznek, engem hulladékként égetnek el. És ha elérkezik az Utolsó Ítélet, gyilkossággal kell vádolnom a szüleimet!? De jaj, mégis irgalomért könyörgök Hozzád értük, mert izzik lelkemben a Tőled kapott Szeretetparázs!  

– Megváltó Jézusom engedd, hogy Szeplőtelen Édesanyád lángra lobbantsa szüleim szívében és minden megszületettben a Szeretet Tüzét, hogy felmelegítse fagyos szívüket és megismerjenek Téged, a Feltámadtat! Add, hogy átérezzék a szülőség szent hivatását, a teremtő együttműködés örömét és felelősségét! Őszinte bűnbánatuk bizonyosan elnyeri Szent Szíved Irgalmát, így majd óvják, várják s örömmel fogadják a gyermekáldást! Ó mennyire várom én is a Feltámadást! Amen.

Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!

Miatyánk..., Üdvözlégy...

Az egész világ összefogó erejével!

     A Szeretetláng üzenete posztom vége felé járunk (egyenlőre!) és el kell mondanom, hogy magamnak is különféle megvilágosításban megélt örömöt jelentett a Napló forgatása! Bennem is felmerültek kérdések, de kétségek nem! Ez az Üzenete, messze beváltja ígéreteit: szívről-szívre, el fog terjedni az egész világon, még a legmegközelíthetetlenebb helyeken is! (vö. III/140; I/85) És mindezt a családokon keresztül, mintegy megmentve azokat! (uo.)
     Nemcsak, hogy ez megvalósult, de valóban "futótűzként" terjedt, különösen ha figyelembe vesszük, amit a Szűzanya előre megmondott: „nagyon sok ellenvetésen és rosszindulatú gátlásokon keresztül, de mégiscsak érvényre fog jutni (I/194) Szűzanyánk kérve-kéri, hogy engedjük már Szeretetlángja kegyelmi kiáradását minél előbb az emberiségre árasztani. Ne akadályozzuk, mert rajtunk is múlik! Nagy felelősséggel tartoznak mindazok az egyházi személyek, akik gátolják, vagy felelőtlenül hátráltatják e kegyelmi kiáradást”! (IV/29)
„Mit gondoltok, ki lesz a felelős a gátlásokért? Ha akadnak köztetek ilyenek, minden erővel védjétek meg
Szeretetlángom. A sátán megvakítására törekedjetek, törekednetek kell, melyet az egész világ összefogó erejével fogunk megvalósítani. Ne hátráltassátok, mert egyszer felelni kell a reátok bízott munkáért, a tengernyi lélekért. Azt akarom, hogy egyetlen egy se kárhozzon el. Mert a sátán oly mértékben lesz világtalanná, amilyen mértékben ti munkálkodtok ellene.” Itt a Szűzanya azt is mondta, hogy nemcsak a papságot fogja terhelni a tétlenségért felelősség, hanem mindazokat is, akik kényelemből nem álltak be a sátán megvakítására. „Szeretetlángom kegyelmi kiáradását indítsátok már el. Az összefogáshoz csodálatos erővel és kegyelmekkel árasztalak el benneteket tömegesen és külön-külön, egyénenként is. A felelősség nagy, de munkátok eredménye nem lesz meddő. Az összefogó munkából egyetlen lélek se maradjon ki. Szeretetlángom szelíd fénye gyújtani, gyulladni fog az egész földkerekségen, és a sátán megalázottan és tehetetlenül hatalmát veszti. Csak ezt a vajúdást ne akarjátok meghosszabbítani.” (III/130)
     „Ne legyetek kényelemszeretők és gyávák, és ne hitessétek el magatokkal, sem másokkal, hogy kár minden lépésért, hogy nincs értelme semminek. Van! Csak könnyebb kényelembe helyezkedve várni a vihar elülését, mint a viharba menni és lelkeket menteni. Nem kell nektek semmiféle példázgatás, tudtok ti mindent, csak cselekedjetek már! Ez a tétlenség a sátán melegágya. Mivel rázzalak már fel benneteket? Vegyétek észre a körülöttetek öldöklő veszedelmet, mely a ti lelketeket is fenyegeti.” (I/93)

     És lám! A Szeretetláng üzenete, úgy is mint Lelkiség és úgy is mint Mozgalom, mára már a világ legnagyobb és legdinamikusabban fejlődő Mária Mozgalma!
     Ma, hozzávetőlegesen 7 000 000 (hetes millió!) imacsoport tag van, akik igyekszenek megvalósítani a Szűzanya kérését, vagyis egy szívvel, egy lélekkel imádkozni és áldozatot hozni a lelkekért – tehát engesztelni!
     A sorozatomban több helyütt kifejtettem már – de ténylegesen megvalósulni látszik –, hogy a Szeretetláng üzenete, a fatimai kérések megvalósítása, ill. a fatimai engesztelés megéléséhez való többlet kegyelem!
     Hogyan is kérte a Szent Szűz Fatimában? „Imádkozzatok sokat, nagyon sokat, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs aki imádkozzon és áldozatot hozzon értük!” (1917. aug. 17)
És, hogy mennyiben segíti elő ez a lélekmentés a Szeretetláng végső kiáradását? Annyiban, hogy a mai világ helyzetén – a küzdő Egyházon – már csak a Szentháromság segíthet – a Szűzanya, az összes angyalok és szentek, és az általunk kiszabadított lelkek együttes közbenjárására! (vö. IV/27)
Érti a kedves Olvasó? Az általunk kiszabadított lelkek együttes közbenjárására! Na ez a Szeretetláng kegyelmi működésének a lényege! "Virrasszatok tehát és szüntelenül imádkozzatok, hogy megmeneküljetek mindattól, ami be fog következni." (Lk 21,36)

 Hogyan végezzük a keresztutat?

  A keresztúti imádság, állomásról-állomásra való elmélkedés Jézus Krisztus, esetünkben az abortuszra ítélt magzat „jézusi” szenvedésén.

  A 'Magzat Keresztútja' stációinál, először a címét mondjuk el, röviden elmélkedve az állomás eseményén. Pl.: Első állomás: Jézust halálra ítélik. (Elmélkedési párhuzam: Az ártatlan magzatot ítélik halálra!)

   Ezt követően elolvassuk a szövegrészt. 

   Befejeztével ezt mondjuk: Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!
   Az állomások végén imádkozzunk egy Miatyánkot és egy Üdvözlégyet, de az alábbi módon:

     Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes! Az Úr van Teveled. Áldott vagy Te az asszonyok között, és áldott a Te méhednek gyümölcse Jézus. Asszonyunk Szűz Mária, Istennek szent Anyja, imádkozzál érettünk bűnösökért, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az abortuszra készülő anyákra és magzatukra, most és halálunk óráján! Amen.

Ezután következik a második állomás és így tovább. (Folytatása következik!) 

A Szűzanya ígérete a novemberi hónapra

     A november hónap háromszorosan is meg kell, hogy érintse magyar lelkünket! Egyfelől a Halottak Hónapjaként szeretteink felé való kegyelmi többlet nyújtásának búcsú-lehetősége miatt, másfelől Dicsőséges Szabadságharcunknak galád vérbefojtásának gyászhónapjaként! Harmadikként a Szent Szűz novemberi ígérete a Szeretetláng Naplóban, mely szerint egy-egy Üdvözlégy a Szeretetláng könyörgéssel való elmondásával, tömegesen szabadulnak ki a tisztítótűzben szenvedő lelkek, akik megdicsőülésüket követően örömmel segítenek bennünket vissza közbenjárásukkal! És ez bizony érvényes nem csak az egyes emberekre, de népünkre, mi több az egész emberiségre is! 

     A lelki Napló II/15-16-ban konkrétan arról van szó, hogy ha 3 Üdvözlégyet mondunk Mária tiszteletére, egy lélek kiszabadul a tisztítótűzből. November hónapban pedig már egyetlen Üdvözlégy elmondása is tömeges lélekszabadulást eredményez. Ha zavarna bennünket ez a "mennyei matematika" – melyet Szakos Gyula székesfehérvári megyéspüspök nevezett így –, e a kegyelmi ígéretre mi legyünk nagyvonalúbbak égi Édesanyánk "mennyei pedagógiáját" követendő! Már Fatimában is ezt kérte: "Imádkozzatok sokat, nagyon sokat, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs aki imádkozzon és áldozatot hozzon értük!" (1917. augusztus 17) Nem másról van ez esetben sem szó – jóllehet lényeges többlet ígérettel –, mint az Általa kiesdett Szeretetláng lélekmentő ígéretének mielőbbi beteljesítése, melyről a Lelki Naplóban több helyütt azt állítja, hogy "ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett"!  Tehát a Halottak Hónapjában történő többlet imával segíthetjük annak az emberiség méretű összefogásnak a megvalósulását, melyet az Istenanya megmentésünkre kegyelemként kiesdett. Az egész emberiség alatt ugyanis a Küzdő-, a Szenvedő és a Megdicsőült Egyházat kell értenünk, melyben a tisztítótűzből kiszabadult lelkek (Szenvedő Egyház), valamint az üdvözült emberiség (Megdicsőült Egyház) segíthet bennünket (a Küzdő Egyházat), a Szent Szűz lélekmentő anyai tervének megvalósításában (a Szeretetláng mielőbbi kiáradásában). „A sátán megvakítására törekedjetek, törekednetek kell, melyet az egész világ összefogó erejével fogunk megvalósítani. Ne hátráltassátok, mert egyszer felelni kell a reátok bízott munkáért, a tengernyi lélekért. Azt akarom, hogy egyetlen egy se kárhozzon el. A sátán oly mértékben lesz világtalanná, amilyen mértékben ti munkálkodtok ellene.” Itt a Szűzanya azt is mondta, hogy nemcsak a papságot fogja terhelni a tétlenségért felelősség, hanem mindazokat is, akik kényelemből nem álltak be a sátán megvakítására.„Szeretetlángom kegyelmi kiáradását indítsátok már el. Az összefogáshoz csodálatos erővel és kegyelmekkel árasztalak el benneteket tömegesen és külön-külön, egyénenként is. A felelősség nagy, de munkátok eredménye nem lesz meddő. Az összefogó munkából egyetlen lélek se maradjon ki. Szeretetlángom szelíd fénye gyújtani, gyulladni fog az egész földkerekségen, és a sátán megalázottan és tehetetlenül hatalmát veszti. Csak ezt a vajúdást ne akarjátok meghosszabbítani.” (III/130) Az, hogy a Szűzanya ígérete szerint novemberi hónapban hatékonyabb a lélekmentő tevékenység, az Egyház gyakorlatában is jelen van! 

Lábjegyzet: Ma is különbséget tesz az Egyház a búcsúk terén, például november hónapban több búcsút engedélyez a halottak javára. A Halottak napját követő nyolc napon belüli, Szentatya szándékára végzett imádság és temetőlátogatás kegyelmi állapotban búcsúnyeréssel járhat.(Szeretetláng Lelki Napló, Szent István Társ. Bp. 2010. 430.)

Imádkozzunk és böjtöljünk főpapjainkért! 

A "PRAY AND FAST FOR OUR BISHOPS" amerikai kezdeményezéshez csatlakozunk, egy "magyarított" változattal! Az eredeti szándék szerint, minden héten egy szent főpap égi közbenjárását kérjük, földi Egyházunk vezetőinek többletkegyelmi segítésére Istentől! Az angol nyelvű változat (lásd) 32 héten át tart, a magyar változatban kiterjesztettük az egész évre, vagyis mind az 52 hétre! Hogy e közbenjárás kiesdésére miért van szükség – nem lehet kétséges –, sem annak aki a Világegyház állapotát szemléli, sem annak aki e blogot rendszeresen olvassa!
     Veszélyes időket élünk ugyanis! A világ nekirontott az életnek, a családnak és a vallásszabadságnak. Évente, több mint 50 millió magzatot áldoznak fel a halál kultuszának oltárán. A házasságot és a családot megtámadták azok, akik gyermekeinket természetellenességre akarják nevelni. Nem kevésbé kikezdték a szeretet értelmét, sőt magát a szentségi alapokat is ki akarják forgatni. Vallásszabadságunk óhatatlanul kicsúszhat kezünk közül, amikor a világ vezető politikusai – még a magukat keresztényeknek vallók is – hitünk liberalizálására vagy megtagadására akarnak rávenni, miközben az egyházi evangelizáció egyre erőtlenebb.
     Erős és szent püspökökre van tehát szükségünk, olyan püspökökre, akiket hősies erények töltenek el, akik átvezetnek minket ezen a sötét időszakon, akik képesek szembeszállni a világ erőszakos nyomásával. Olyan püspökökre van szükségünk, akiknek van tekintélyük és bátorságuk visszahívni az áruló politikusokat, figyelmeztetik őket felelősségükre és hősként védelmezik Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat.
Megvannak ezek a püspökeink, mert Isten nevükön nevezte őket. Nekik azonban szükségük van ránk. Szükségük van az imáinkra, áldozatainkra és böjtjeinkre. Mi azonban segítő szándékaink nyomatékolására a Szent Püspökök közbejárást kérjük számukra.
Csatlakozz kampányunkhoz! Közös imával és böjttel esdjük ki Istennél a kegyelmet pásztorainknak, hogy megvédhessék nyájukat!

Miért szükséges az imádság mellé a böjt?
     Azért, mert minden szeretetből hozott áldozat – így a böjt is –, nyomatékozza imaszándékunk komolyságát! Maga az Üdvözítő mondta: „Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29)
     „A történelem folyamán a katolikus hívek szükség idején imával és böjttel kérlelték Istent, mert ezek segítségével  közelebb kerülhetünk az Úrhoz, rávezetnek minket az Ő akaratának teljesítésére és imáink meghallgatása révén elnyerjük az Ő támogatását.” (Chaput érsek)
     Mint Krisztus testének és Egyházának megkeresztelt tagjai rendszeresen fölajánlhatjuk imáinkat és önmegtagadásainkat, hogy ezáltal mi magunk megerősödjünk, másokat szükségükben támogassunk és a gonoszt kiűzzük az Egyházból. A böjt és az ima egyesít minket a keresztrefeszített Krisztussal, Aki viszonzásul eláraszt minket isteni kegyelmével. A böjt hagyományosan azt jelenti, hogy kevesebbet eszünk. Azonban nem csupán ételről mondhatunk le mindennapjainkban, hanem szórakozásról, társas összejövetelekről, biztos örömet szerző dolgokról. Az is nagyon hatásos, ha olyan – élhető – cselekményekről mondunk le, melyek akár rabul ejtő szokássá is fajulhatnak, lassan elhangolva lelkünket Istenről vagy túlzásában, egyenesen a bűnre vezetnek!
     Kedves Olvasó! Az esztendő minden hétfőjén megjelenik ez a felhívás, más és más szent Apostol, Püspök, Bíboros vagy Pápa képével, mintegy az Ő közbenjárásukat kérve azon a héten, egyházi vezetőink megsegítésére! A hétfői böjt, azonosítható a Szeretetláng üzenete által meghirdetett – éppen a szenvedő papi lelkekért – felajánlott szándékkal. (Lásd Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadás I/30-31)

     Ajánlott ima a napi rózsafüzér (de legalább egy tized), lehetőleg a Szeretetláng fohásszal (benne vagy a végén): Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Majd imánk befejezésül mondjuk el az alábbi három könyörgést!
     1) Mindenben védelmezd Uram püspökeinket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket
szent jelenléteddel, hogy a Te békéd, örömöd és szereteted töltse el őket!
     2) Uram, gyújtsd föl püspökeink szívében a szeretet lángját, hogy úgy tekintsenek a rájuk bízott nyájra, mint lelki gyermekeikre és engedd, hogy Hozzád hasonlóan, mint szerető atya szolgálják őket!
     3) Mennyei Atyánk! Kérünk, áldd meg püspökeinket, akik Téged és a Szentlélekkel eltöltött Egyházadat szolgálják. Védd meg őket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket szent jelenléteddel! Amen

A Szeretetláng kegyelmi kiáradásának megvalósulása

     A szóban forgó rendkívüli kegyelmi kiáradás megvalósulásának, (az egyedülálló világméretű átalakulásnak, harcnak) három szakasza tételezhető fel:

a) A terjedési időszak, a szívről-szívre való megérintés, a meghívás a „felfegyverzés” időszaka.

b) A világméretű kegyelmi áradás, melynek kezdete a Magyar Egyház liturgikus Gyertyaszentelő szertartásához kötődik. „Ne féljetek a lángtól, mely észrevétlenül, szelíden fog kigyúlni, mint szelíd fény. Senki nem fog gyanút erre a szívekben végbement csodára, melyet Gyertyaszentelő napomon körmenet formájában adnak át az Én kedves fiaim, hogy az Én szeretetemnek lángja élő tüzet fogjon a szívekben, lelkekben. Úgy készítsenek elő mindent, hogy futótűzként terjedjen. És azok a lelkek, akiket kiszemeltem, mindent tegyenek meg a nagy felkészülésre. (I/58-59)  Közel az idő, mikor Szeretetlángom ki fog gyúlni, és abban a pillanatban is vakká lesz a sátán, melyet éreztetni fogok veletek, hogy bizalmatokat fokozzam. S ez nagy erőt ad nektek. Ezt az erőt mindenki fogja érezni, akihez csak eljut, mert nemcsak a Nekem ajánlott országban, hanem az egész földkerekségen ki fog gyúlni, és az egész világon el fog terjedni, még a legmegközelíthetetlenebb helyeken is, mert a sátán előtt sincs megközelíthetetlenség. Merítsetek erőt és bizalmat. Én eddig még soha nem látott csodákkal segítem munkátokat, mely észrevétlenül, szelíden, csendben fog terjedni Szent Fiam engesztelésére." (I/85)

c) A Szeretetláng végső kegyelmi kiáradása, amely a Szent Szűz és a sátán végső összecsapása lesz! Maga a Napló is említi, miszerint: A hitetlenség által elhomályosuló föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül, utána hinni fognak. Ez a megrázkódtatás, a hit erejének értelme által új világot teremt. A Szent Szűz Szeretetlángja által, a hitbe vetett bizalom gyökeret ver a lelkekben és megújul a föld színe Mert ilyen még nem volt mióta az Ige testté lett! A szenvedésekkel elárasztott föld megújhodása a Szent Szűzanya közben járó hatalma által történik. (II/ 93-94; vö. még Jel 20,6) És Anyám mosolya beragyogja a földet”. (1971. VII. 26.) Ez szinte olyan lesz, mint az első Pünkösd, mely elárasztja Szent Lelkével, Szent Lelkének erejével a Földet. Ez a nagy csoda, melyre felfigyel az egész emberiség, ez mind a Szent Szűzanya Szeretetlángja kegyelmi hatásának kiáradása. (II/93) ,,Ez a csoda a Szentlélek ismételt eljövetele lesz, melyet sokan várnak és a világosság fényessége át fogja hatni a földet”. (III/224)
Az esemény mindenképp rendkívülinek várható, hiszen egyfelől a Szűzanya és a Úr egybehangzóan állítja, hogy „ilyen még nem volt, mióta az Ige Testté lett”! Másfelől a Szeplőtelen Szív édesanyai győzelméről is beszélhetünk, amiként ezt Fatimában jelezte! Nem képtelenség az a feltevés sem, hogy a Szeretetláng és az Isteni Irgalmasság kiáradása szoros összefüggésben lehet (lesz) egymással! Grignon Szent Lajos is így ír a Szent Szűz, sátán feletti fényes győzelméről: „...elragadja majd a győzelmet büszke ellenségétől, mégpedig oly fényesen, hogy széttiporja fejét, büszkesége székhelyét. Ő mindig leleplezi majd kígyói gonoszságát, felfedi pokoli álutait, megsemmisíti ördögi terveit, és a világ végéig megvédi és megóvja hűséges gyermekeit borzalmas karmaitól. (TMT 54)

A 4/2011számú "Szeressétek egymást"
Katolikus Magazin, netes felületének cikke nyomán! 
(Képek az inetrenetről!)
Ez a történet Hermann Cohen (1820–1871), zsidó származású, híres zongoraművész megtéréséről szól. Cohen a párizsi felső tízezerhez tartozott a romantika korában; csodált, elismert és híres virtuóz volt, aki kezdetben néhány évet dorbézolással és a szeszélyei kielégítésével töltött. Liszt Ferenccel barátkozott, George Sanddal találkozgatott. 1847. augusztus 28-án megkeresztelkedett és felvette az Ágoston Mária Henrik nevet.

Az Eucharisztia – boldogság

     Ágoston Mária atya novíciusmester lett, helyettesítette a tartományfőnököt, majd egy rövid időre elvonult a remetelakba. A 19. század hetvenes éveinek a kezdetét politikai zavargások jellemezték. A Franciaország és Poroszország között dúló háború felettébb kellemetlen helyzetbe hozta Ágoston atyát: mint német származású zsidót a franciák nem látták szívesen. Ezért Svájcba utazott és átmenetileg a Genfben menekültek lelkipásztori gondozásával foglalkozott.
     1870-ben a püspök magához kérette Ágoston Mária atyát. Kitudódott ugyanis, hogy Poroszország területén rengeteg francia hadifogoly él. Az állami hatalom azonban nem egyezett bele abba, hogy francia papok jöjjenek Poroszországba a foglyokkal való lelki gondozásra. Lehetőség adódott azonban, hogy ilyen engedélyt szerezzen a német családban született szerzetes, Hermann Cohen Ágoston számára. Amikor 1870. november 24-én elutazott, kijelentette: „Németországban fognak a sírba tenni!”
     A spandauban szolgált tábori lelkészként és gondoskodott a néhány ezer hadifogoly testi és lelki szükségleteiről. Kegyetlen hideg volt akkor. Biztosítani kellett az életben maradás feltételeit, ezenkívül órákig tartott a gyóntatás a tábori kórház jéghideg termeiben. Hermann Cohen Ágoston – az önfeláldozó karmelita – egészségi állapota egyre romlott. Súlyos betegségének tudatában a következőket mondta: „Legyen meg Isten akarata. Ha meggyógyulok, sok szomorú eseményben lesz még részem. Mégis szívesen dolgoznék még, hogy további lelkeket menthessek meg.”
     1871. január 20-án, egy pénteki napon tért meg az Úrhoz. Az utókorra maradt levelezésében egy gyönyörű szöveg található arról, hogyan kereste a boldogságot:
     „Bejártam a világot, megláttam a világot, megismertem a világot! S a világban csak egy dolgot tanultam meg: a boldogság nem található meg benne!
     Hol van a boldogság? Hogy rátaláljak, számtalan városban és királyságban jártam… Kerestem a gazdagságban, a játékok hevében, a romantikus irodalom gondolataiban, az élettörténetekben, a parttalan vágyak kielégítésében. Kerestem a boldogságot a művész hírnevében, a barátok hűségében, a híres emberek társaságában, a lélek és az érzékek valamennyi élvezetében. Ó Istenem! Vajon hol nem kerestem? (...)
     Figyeljetek! Mi a boldogság? Megtaláltam! Megvan, s a szívemből öröm sugárzik!
     Csakis Isten képes lecsillapítani az emberi szív vágyát.
     Mária felkínálta nekem az Eucharisztia titkát. És én felismertem, hogy az Eucharisztia az élet, a boldogság!
     Semmilyen más anyám nincs, mint a Kegyelem Anyja, az Eucharisztia Anyja. Ő ajándékozott meg az Eucharisztiával – és rabul ejtette a szívem.
     És tudjátok, miért lettem szerzetes? Hogy továbbadjam a Szeretetet, melyet megismertem!”

Ilyen még nem volt!

     „A kegyelemmel teljes láng, melyet Szívemből adtam nektek (...) lesz a csoda mely tüzet fog és a Sátánt megvakítja.” (I/39)
     A megvalósulás egy folyamat, mely „észrevétlenül, csendben szelíden” (I/58) fog beteljesedni. Hasonlóképp a földben szunnyadó maghoz, mely a tavaszi 'hajnal szép sugarára' hirtelen szárba szökken. Jézus szavaival: „szinte olyan lesz mint az Első Pünkösd, mely a Szentlélek erejével elárasztja a földet, ez /lesz/ az a nagy csoda, melyre felfigyel az egész emberiség!” (II/93) „Ez a csoda a Szentlélek ismételt eljövetele lesz, melyet sokan várnak és a világosság fényessége fogja áthatni a földet”. (III/224)
     „A sátán oly mértékben lesz világtalanná amilyen mértékben ti munkálkodtok ellene. A tétlenségért, nem csak a papságot fogja terhelni a felelősség, hanem mindazokat kik kényelemből nem álltak be a sátán megvakítására! Szeretetlángom kegyelmi kiáradását indítsátok már el. Az összefogáshoz csodálatos erővel és kegyelmekkel árasztalak el /benneteket/ tömegesen és egyénenként is! A felelőség nagy de munkátok eredménye nem lesz meddő. Az összefogó munkából egyetlen lélek se maradjon ki. Szeretetlángom szelíd fénye gyújtani, gyulladni fog az egész földkerekségen, és a sátán megalázottan és tehetetlenül hatalmát veszti. Csak ezt a vajúdást ne akarjátok meghosszabbítani.” (III/130)
     Tehát a Szűzanya maradéktalanul be akarja teljesíteni édesanyai küldetését: „Azt akarom, hogy egyetlen lélek se kárhozzon el! Akarjátok ti is Velem együtt! Azért adom kezetekbe a fénycsóvát, mely Szívem Szeretetlángja. (III/144) Ehhez kell nekem az áldozat, a te /és/ a ti áldozatotok, hogy a pokol gyűlöletétől égő elmék és szívek,   Szeretetlángom szelíd fényét átvegyék. Szeretetlángom el nem képzelhető fényességgel és jótékony melegséggel fogja elárasztani a földkerekséget. (III/203) A most készülő rettenetes viharban érezni fogják     Szeretetlángom fel-felvillanó és eget-földet bevilágító fényességét!” (vö I/100)
     Miért kell ez a természetfeletti erővel bíró „fény, fényesség”? Jézus: mert „a sátán eltorlaszolta lelketekben az isteni fény útját” (vö I/98), „a reményét vesztett ember szörnyű sötétségben van, nem lát már a hit szemével, minden erény, minden jó értékét veszti (számára) (IV/30) ám, ennek fényénél látni fogják a Hozzám vezető utat.” (II/24)
     A világ helyzetére utalva az Egyház Anyja már Fatimában megjövendölte, hogy a végén az ő Szeplőtelen Szíve fog győzedelmeskedni. Ehhez a nagy változáshoz, győzelemhez – „tömegesen és egyenként” – gyermekei közreműködését kéri, s így nekünk is részünk lehet ebben a győzelemben. S ha ez a rendkívüli esemény megtörténik, akkor (Jézus:) „megújul a Föld színe (II/93) és Anyám mosolya beragyogja a földet”. (a naplóban nem szereplő magánfeljegyzés 1971. VII. 26.)
     Sokunkban felmerül a kérdés, hogy mikorra várható mindez? Nos, nem akármi felől kérdezünk, hiszen ha az esemény rendkívüliségét vesszük figyelembe, akkor óvatosabban kell kíváncsiskodnunk! A Lelki Naplóban ugyanis az Úr és Édesanyja, hatszor a 'rendkívüliség' értelmében említik az „ilyen még nem volt – mely a sátánt így megvakítsa; … ilyen nagy harc-; ...ilyen nagy csoda” és az „ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett”! Nos, okkal esünk gondolkodóba és jó, ha kegyelmi állapotban várjuk meg a Szeplőtelen Szív nagy győzelmét!

A 4/2011számú "Szeressétek egymást"
Katolikus Magazin, netes felületének cikke nyomán! 
(Képek az inetrenetről!)
Ez a történet Hermann Cohen (1820–1871), zsidó származású, híres zongoraművész megtéréséről szól. Cohen a párizsi felső tízezerhez tartozott a romantika korában; csodált, elismert és híres virtuóz volt, aki kezdetben néhány évet dorbézolással és a szeszélyei kielégítésével töltött. Liszt Ferenccel barátkozott, George Sanddal találkozgatott. 1847. augusztus 28-án megkeresztelkedett és felvette az Ágoston Mária Henrik nevet.

A Lourdes-i csoda, a megbocsátás csodája

     A sokéves tevékeny szerzetesi munka azonban megakadályozta szerzetesi élete nagy vágyának teljesítésében, hogy remetelakban éljen. Azonban egyre nagyobb gondokat okozott, súlyosbodó látásproblémája is: Ágoston atyának ugyanis zöld hályogja volt, s ez nem csak az olvasásban akadályozta. Ezért Rafael arkangyal ünnepén, aki – a Szentírás tanítása szerint – meggyógyította a világtalan Tóbiást, kilencedet kezdett imádkozni a Lourdes-i Szűzanya tiszteletére, majd azt a csodálatos forráshoz tett zarán- doklattal fejezte be. Ezután folyamato- san javult az állapota, végül teljesen rendbe jött. A meggyógyult Ágoston atya találkozott Bernadette nevű húgával is, és nagyon megör- vendeztette, mikor Berna- dette kolostorba vonult. Ágoston atya ugyanis meg volt győződve, hogy ez a döntés megvédi a fiatal lányt a hírnév káros következ- ményeitől.

     Óriási kegyelmi ajándék volt számára az is, hogy találkozhatott haldokló édesapjával, hiszen azóta, hogy szerzetes lett, nem látták egymást. Az édesapja, aki őt, mint árulót megátkozta és kitagadta, most mégis látni akarta. A halálos ágyán feküdve így szólt fiához: „Megbocsátom mindhárom rettenetes bűnödet: hogy katolikus lettél, hogy a katolikus hitre térítetted a testvéredet is, és hogy megkeresztelted az unokaöcsédet.” Legfelső képünk a szerzetes Cohent ábrázolja, aki zsidó létére lángoló szeretettel öleli magához a Megváltó Krisztus feszületét!! (folyt.)

 A Szeretetláng Lelki naplóból:

 Közel az idő, mikor Szeretetlángom ki fog gyúlni, és abban a pillanatban is vakká lesz a sátán, melyet éreztetni fogok veletek, hogy bizalmatokat fokozzam. S ez nagy erőt ad nektek. Ezt az erőt mindenki fogja érezni, akihez csak eljut, mert nemcsak a Nekem ajánlott országban, hanem az egész földkerekségen ki fog gyúlni, és az egész világon el fog terjedni, még a legmegközelíthetetlenebb helyeken is, mert a sátán előtt sincs megközelíthetetlenség. Merítsetek erőt és bizalmat. Én eddig még soha nem látott csodákkal segítem munkátokat, mely észrevétlenül, szelíden, csendben fog terjedni Szent Fiam engesztelésére. (I/85)

 Szent Lukács evangéliumából:

Virrasszatok tehát, és minden időben imádkozzatok, hogy megmeneküljetek mindattól, ami be fog következni. (21,36)

Ferenc pápa fogadta a hite miatt halálra ítélt szudáni fiatalasszonyt és családját

P. Federico Lombardi szentszéki szóvivő csütörtökön kora délután közzétett tájékoztatása szerint Ferenc pápa 13 órakor a Szent Márta-házban fogadta a szudáni családot – adta hírül a Vatikáni Rádió.

Mint arról hírt adtunk, Meriam Ibrahim, akit korábban hitehagyás miatt Szudánban halálra ítéltek, július 24-én, csütörtökön reggel Rómába érkezett amerikai állampolgárságú férjével és két kisgyermekével. Róma Ciampino repülőterén Matteo Renzi miniszterelnök és felesége, valamint az olasz külügyminiszter fogadták a családot. 

A Szentatyával való találkozáson jelen volt Lapo Pistelli olasz külügyminiszter-helyettes is, aki szerdán Szudánba utazott, hogy lezárja a diplomáciai tárgyalásokat, és Olaszországba kísérje Meriamot és családját.

A csaknem félórás találkozón Ferenc pápa köszönetét fejezte ki Meriamnak és családjának bátor tanúságtételükért és a hitben való kitartásukért. Meriam megköszönte a pápának azt a támaszt és vigaszt, amit számára a Szentatya és annyi sok más hívő és jó szándékú ember imája jelentett. A tolmács szerepét Ferenc pápa egyiptomi származású titkára, Yohannis Gaid pápai káplán töltötte be. A találkozó végén az egyházfő köszöntötte a szudáni család olasz kísérőit is.

Ezzel a gesztusával a Szentatya azt kívánta kifejezni, hogy közel áll mindazokhoz, akik hitük miatt szenvednek, különös tekintettel az üldözött vagy vallásgyakorlásukban korlátozott keresztényekre. A pápa figyelemmel kíséri sorsukat, és imádkozik értük – olvasható a szentszéki szóvivő, P. Federico Lombardi SJ tájékoztatójában.

Magyar Kurír

A 4/2011számú "Szeressétek egymást"
Katolikus Magazin, netes felületén lévő cikk nyomán! 
(Képek az inetrenetről!)
Ez a történet Hermann Cohen (1820–1871), zsidó származású, híres zongoraművész megtéréséről szól. Cohen a párizsi felső tízezerhez tartozott a romantika korában; csodált, elismert és híres virtuóz volt, aki kezdetben néhány évet dorbézolással és a szeszélyei kielégítésével töltött. Liszt Ferenccel barátkozott, George Sanddal találkozgatott. 1847. augusztus 28-án megkeresztelkedett és felvette az Ágoston Mária Henrik nevet.

A Kármel kapui

     „Szent Teréz lesz az anyám, skapuláré lesz a ruhám, a rózsafüzér az imádságom, a világom pedig egy három méter széles cella lesz…” – írja Hermann Cohen. Az így értelmezett hivatás megvalósítása bizony nem volt könnyű, mert a nem olyan régen megtért zenésznek külön beleegyezést kellett kapnia a rendbe lépéséhez. Az akadályok ellenére azonban már 1848-ban az alábbi sorokat írhatta az édesanyjának és a testvéreinek: „Noviciátusom töltöm a Kármelhegyi Boldogasszony rendjében, mely a szigorúságáról, a bűnbánó vezekléséről és az Isten iránti szeretetéről vált ismertté.” 1849. december 6-án beöltözése alkalmával felvette a „Legszentebb Oltáriszentségről nevezett Ágoston Mária” nevet. 1851. április 19-én pappá szentelték.
     Rendkívül aktív apostoli tevékenységbe kezdett. Szorgalmasan igyekezett megtéríteni a hozzá közel állókat. Néhány év múlva boldogsággal töltötte el, hogy saját testvére is felvette a Keresztség Szentségét. Hamarosan a katolikus egyházba lépett unokaöccse Georg is, márpedig ezzel a tettével a fiú magára vonta édesapja haragját. Őt is magához vonzotta az Eucharisztiában jelen lévő Jézus Krisztus, Akit az úrnapi körmenetben pillantott meg. Mellesleg, a fiatal Georgnak később további embert sikerült megtérítenie.
     A szerzetessé lett Hermann életében beállt jelentős változás nagy visszhangra talált Párizsban. Megtérése példaként szolgált a tétovázó emberek számára, ugyanakkor a hírnév teherré vált számára. Ágoston Mária atya ezért szívesen vállalt olyan feladatokat, melyekhez el kellett utaznia. Hitszónokként tevékenykedett, kolostorokat alapított Franciaországban, foglalkozott a korábban létrehozott Legszentebb Oltáriszentség Társasággal. Kivételes figyelmet szentelt a laikusok küldetésének: „A mi évszázadunkban a laikusok nagyobb hatással vannak az emberek szívére, mint a papok. Sok-sok olyan megtérésről tudok, amelyet a laikusoknak sikerült elérniük.” A régi ismerősei közül néhányan szívesen hallgatták a karmelita szerzetes igehirdetését (többek között Liszt), de sajnos sokak kinevették.
     Ágoston atya IX. Piusz pápa áldásával kísérve küldetése részeként nemsokára Angliába utazott. (folyt.)

A Szeplőtelen Szívű Édesanya „válságterve”

      A Boldogságos Szűz üdvtörténeti hivatásának értelmét a gyermekei örök boldogságáért folytatott küzdelem adja. A Szentírás egyes helyei arra utalnak, hogy a sátán az utolsó időkben igyekszik minden erejét bevetni az Isten ellen (1 Tim 4,1; 2 Tessz 2,3-4) és teljes hatalmával pusztít a lelkekben. Történelmünk utolsó századában a sátáni erők minden tekintetben példátlan rombolást végeztek, mely mostanra már a technika minden eszközével, éjjel-nappal folyó leplezetlen harccá fajult! Az idők jeleiből úgy tűnik, az Üdvözítő nem hagyott magunkra most sem és elküldte Anyját, hogy a bűn végzetes pusztításával szemben rendkívüli módon és rendkívüli eszközökkel is segítségünkre legyen, erősítse gyermekeit a hitben és győzelmes harcra, nagy megtisztulásra készítse elő a világot. (vö JÜ 23-24)

Nem lehet kétséges, hogy már csak az egész emberiségre ható, a szeretetben való lelkületi változás mentheti meg a világot a pusztulástól!

      „A föld gyalázatossá lett lakói alatt, mert áthágták a törvényeket, megszegték a rendelkezéseket, felbontották az örök szövetséget. Ezért (...) megbűnhődnek lakói. (…) Inogva inog a föld, mint a részeg, mint a kunyhó, ránehezedik a vétke.” (Iz 24,5-6 és 20). Megfigyelhető, hogy ez a jövendölés nem az emberi környezet fertőzöttségéről beszél – amiről annyi szó esik manapság –, hanem az ember fertőzöttségéről, a szívek Istentől való elhidegüléséről, az önzésről, mértéktelenségről, szeretetlenségről, árulásról, hazugságról és az erkölcstelenségről (vö Tim 3,2-4), amit Máté evangélista rövidebben jellemez: „Mivel megsokasodik a törvényszegés, sokakban kihűl a szeretet.” (24,12)

      A Szűzanya Szívének Szeretetlángjával ezekre a lélekveszejtő, viharos időkre kívánja felkészíteni és az Egyház iránti hűségben megerősíteni gyermekeit. Ismeretes Bosco Szent János látomása a viharos tengerről, melyben egyedül az Egyház hajója és a pápára figyelő kisebb hajók jutnak biztos révbe. Don Bosco ehhez az álmához hozzáfűzte: „Annyi veszély között két eszközzel lehet megmenteni az Egyházat: a buzgó Mária-tisztelettel és az Eucharisztiával, a gyakori szentáldozással.” 

Árpád-házi Szent Kinga (Esztergom,1224. Március 5.- Ószandec,1292. Július 24.)

IV. Béla királyunk leánya tizenöt évesen lett lengyel királyné Boleszláv krakkói herceg hitveseként, miután férjét királlyá választották. A királyi pár örökös tisztasági fogadalmat fogadott Kinga hatására és kifejezett kérésére. Szent Kinga nagy mértékben hozzájárult az ország gyarapításához, hozományát (40.000 aranymárka) a tatárok elleni védelemre szánta. Az 1241-42-es tatárjárás után a királyné több adománnyal is hozzájárult az újjáépítéshez. 1249-ben hazalátogatott, hogy atyja segítségét kérje Lengyelország számára. Körútja során a máramarosi sóbányában kérte atyját, hogy adjon sótömböket a lengyelek számára. Atyja ezt a kérését teljesítette, s Kinga a birtokbavétel jeléül az aknába dobta a gyűrűjét, amelyet két évvel később találtak meg a lengyelországi Wielickában, amikor megnyitották az ottani aknát.
Kinga sok templomot, kolostort építtetett, valamint gondoskodott felszerelésükről is, ezek közül talán a legjelentősebb az Ószandecban alapított ferences kolostor, amely Közép-Európa kulturális központjává nőtte ki magát. Férje halála után klarissza apáca lett, a temetésen már aző ruhájukban jelent meg. Vagyonát szétosztotta a szegények között, s visszavonult az ószandeci kolostorba, ahol perjelnővé választották. Élete hátralevő részét az imaélet elmélyítése, illetve a folyamatos alamizsnálkodás és betegápolás kísérte végig. 1292-ben halt meg. 1690-ben boldoggá avatták, majd 1999-ben II. János Pál pápa szentté avatta. ( Forrás )

A 4/2011számú "Szeressétek egymást"
Katolikus Magazin, netes felületén lévő cikk nyomán! 
(Képek az inetrenetről!)
Ez a történet Hermann Cohen (1820–1871), zsidó származású, híres zongoraművész megtéréséről szól. Cohen a párizsi felső tízezerhez tartozott a romantika korában; csodált, elismert és híres virtuóz volt, aki kezdetben néhány évet dorbézolással és a szeszélyei kielégítésével töltött. Liszt Ferenccel barátkozott, George Sanddal találkozgatott. 

Az új élet

     Elérkezett a várva várt pillanat. A kilenc napig tartó, csendben és magányban végzett lelkigyakorlat után 1847. augusztus 28-án a „reszkető, de mégis határozott” Hermann felvette a Keresztség Szentségét, és az Ágoston Mária Henrik nevet választotta magának. Védőszentjének a Boldogságos Szűzanyát választotta, hiszen az ő ünnepére kellett biztosítania a zenei hátteret, aminek köszönhetően eljutott a katolikus templomba. Ugyanilyen gondosan választotta ki a keresztség felvételének az időpontját is: azt a napot, amikor az egyház megemlékezik Szent Ágostonról, a nagy konvertitáról.
     A Cohen környezetében élők azonnal felfigyeltek az addig oly könnyelmű ember életében végbement jelentős változásra. Már nem volt az a kicsapongó világfi, a pazarló férfi, a társasági élet csodált alakja, az elismert virtuóz, akinek mindenféle szeszélyei voltak. Hermann a legszívesebben elmenekült volna a világ elől, kolostorba szeretett volna vonulni. Ez azonban teljesen lehetetlen volt, elsősorban a hatalmas adósságai miatt. Több mint két éven keresztül koncertezett, hogy rendezni tudja régi adósságait. Közben a Szűz Mária iránti tisztelete egyre nőtt, és kezdte megérteni az apostolság fontosságát is. Egyre gyakrabban vetették a szemére, hogy túlságosan sokat beszél a vallási dolgokról: „A hölgyek azért keseregtek, merthogy a vallásosság miatt elvesztem a világi élet számára. Végül pedig kinevettek!”
     A családját, mely semmiről sem tudott, névtelen levelekkel kezdték zaklatni, melyekben azt állították, hogy Hermann Cohen csak azért lett katolikus, mert így egy nagyon jól jövedelmező zenetanári álláshoz jutott egy katolikus iskolában.
     Hermann folyamatosan készült az Istennel való további nagy találkozásokra: elsőáldozó lett, majd felvette a Bérmálás Szentségét. Gyakran imádkozott a Legméltóságosabb Oltáriszentségben jelen lévő Jézus Krisztus előtt.
     A szentségimádáshoz kapcsolódik egy nagyon fontos esemény: Hermann felettébb igazságtalannak tartotta, mikor egyik este megkérték, hogy férfi lévén hagyja el a kápolnát, mert ott az éjszakai adorációra csakis nők maradhatnak. Ezért bizonyos idő múlva megalapította azon a férfiak a közösségét, akik éjszakai virrasztást vállaltak az Eucharisztiában jelen levő Üdvözítő előtt. Természetesen megszerezte az egyházi elöljáróktól az ehhez szükséges beleegyezést is. De elhatározásaiban, még tovább ment. Szűz Mária oltára előtt esküt tett, hogy papi szolgálatra szenteli az életét – egész pontosan karmelita szerzetes lesz. (folyt.) (Képünkön: Ágoston Mária Henrik OCD testvér)

Moszul káld érseke: Az én egyházmegyém már nem létezik

Moszulból menekülnek az emberek. Fegyveres csapatok erőszakkal behatoltak a Szent Efrém szír ortodox templomba és a Szent Pál katolikus templomba. Emil Shimoun Nona káld érseknek el kellett hagynia székhelyét – tájékoztat a Vatikáni Rádió.

Június 28-án Moszulban elraboltak két szerzetesnőt és három gondozásukban lévő árva gyermeket. Az egyházi hatóságok erőfeszítései ellenére eddig nem sikerült kiszabadítani őket, és azt sem lehet tudni, hogy mi lett a sorsuk.

A ninivei síkság falvaiban megszűnt az elektromos és vízszolgáltatás, ami súlyos humanitárius helyzetet okozott a népesség számára a rendkívüli forróság miatt is. A ninivei síkvidék jelenleg kurd katonai megszállás alatt áll, ám a kurdok egyelőre nem akarnak egyezségre lépni a kormánycsapatokkal, és beleavatkozni a két ellenséges muszlim csoport, a szunniták és síiták konfliktusaiba. Helyzetelemzők szerint a kurdok valamiképpen kiegyeztek a szunnitákkal, így az ország valószínű három részre osztása elősegítené az iraki kurdok függetlenségi törekvéseit – nyilatkozta Emil Shimoun Nona káld érsek a FIDES nemzetközi missziós hírügynökségnek.

Moszulból menekülnek a lakosok, miközben – Nona érsek elmondása szerint – fegyveres csapatok erőszakkal behatoltak a Szent Efrém szír ortodox templomba és a Szent Pál katolikus templomba. Az ortodox templomból elvitték az oltár feszületét. A katolikus érseknek az elmúlt napokban el kellett hagynia székhelyét az ISIS iszlám szélsőségesek előretörése miatt. Előlük nemcsak a keresztények, hanem az muszlimok is menekülésre kényszerülnek.

A katolikus főpásztor jelenleg Tall Kayfban, egy Moszul közelében fekvő faluban tartózkodik. Ezt maga az érsek közölte a Szükséget Szenvedő Egyházjótékonysági szervezettel, amely százezer eurót adakozott a menekülők szándékára. Jelenleg Nona érsek tízezer hívének háromnegyede menekülőben van. „Nem tudom, hogy valaha visszatérhetnek-e falvaikba. Az én egyházmegyém már nem létezik, az ISIS mindent elsöpört” – mondta fájdalommal Emil Shimoun Nona, Moszul káld érseke.

Magyar Kurír

A 4/2011számú "Szeressétek egymást"
Katolikus Magazin, netes felületén lévő cikk nyomán! 
(Képek az inetrenetről!)
Ez a történet Hermann Cohen (1820–1871), zsidó származású, híres zongoraművész megtéréséről szól. Cohen a párizsi felső tízezerhez tartozott a romantika korában; csodált, elismert és híres virtuóz volt, aki kezdetben néhány évet dorbézolással és a szeszélyei kielégítésével töltött. Liszt Ferenccel barátkozott, George Sanddal találkozgatott. 1847. augusztus 28-án megkeresztelkedett és felvette az Ágoston Mária Henrik nevet.

A változás időszaka

     A felkérés, hogy vezényelje a párizsi templomban a zenekart, sorsdöntő jelentőséggel bírt Hermann Cohen életében. A Legszentebb Szentségben megjelenő Krisztussal való találkozás teljesen megváltoztatta a zenész életét. A zongoraművész gyakran visszatért a Bourgogne utcai templomba. Az egyik este letérdelt, de még nem tudta, ki előtt. Mint néző, akit lenyűgöz a látvány, vett részt a szentmisén.
     Röviddel ezután egy hercegnő segítségét kérte: találkozni akart egy pappal, hogy megértse a rejtélyt. A pap, akivel megismertették, okos és tapasztalt ember látszatát keltette, ellentétben azzal, ahogyan a papokat az akkoriban divatos írások ábrázolták. Cohen hamarosan elutazott Németországba, de ott is találkozgatott egy pappal, akit ajánlottak neki. Ezeknek a beszélgetéseknek a hatására elhatározta, hogy rendezni fogja az életét. Később, visszaemlékezve a bánatra, mely egyszer a szentmisét követően a hatalmába kerítette, így írt: „Amikor az emsi templomból távoztam, keresztény voltam, ha nevezhető így valaki, aki még fel sem vette a keresztséget.” Ezt az élményét az Isten előtt végzett teljes szentgyónáshoz hasonlította. Egyre inkább vágyott rá, hogy találkozzon Jézussal a szentáldozás szentségében: az életében beálló változást egyértelműen az Eucharisztiában jelen lévő Jézus Krisztusnak tulajdonította.
     További meghatározó élményben volt része, mikor egy vallási szertartás keretén belül felvette a keresztséget néhány nő, aki azelőtt a judaizmus követője volt. Cohen akkor nagyon beleélte magát az akkor énekelt ének szavaiba: „Názáreti Jézus, a zsidók királya, könyörülj Izrael gyermekein! Jézusunk, isteni Messiás, akinek az eljövetelére a zsidók oly régen vártak, könyörülj Izrael gyermekein! Jézusunk, akire a nemzetek vártak, s aki meggyógyította a süketeket, a vakokat és a némákat, könyörülj Izrael gyermekein!” (folyt.)

 Kivonat! (VIII. rész)

VII. A GYŰLÉSEKRŐL

16.) RENDSZERES GYŰLÉSEK
16.1) Amelyeket rendszeresen megtartanak a megállapodás szerinti időben és helyen:
a) Nemzetközi Gyűlés, minden három évben. Összehívja a Nemzetközi Koordinátor.
b) Országos Gyűlés, évente. Összehívja az Országos Koordinátor.
c) Egyházmegyei és helyi Gyűlés. Összehívja az illetékes Koordinátor.

25.) A CENÁKULUMOK (imaközösségek) VEZETŐIRŐL

25.1) Az ő gondjukra van bízva egy cenákulum ( imacsoport). A cenákulumok nem a vezetők tulajdonai. Úgy kell azt tekinteniük, mint Szűz Máriának ajándékát, hogy általa megvalósulhasson az Ő kérése: hogy imádkozzunk a lelkek megmentéséért, az egyház minden papjának életszentségéért és a családok egységéért.
25.2) Napra készen kell vezetnie imacsoportja tagjainak a nyilvántartását.
25.3) Amikor megalapít egy cenákulumot a plébánián, ez felveszi annak a nevét. Pl: A Mennybefölvett Nagyasszonyunk Plébániájának Szeretetláng imacsoportja. Amikor megalapít egy „Szeretetláng családi kegyhelyet”, hozzáadja a család vezetéknevét.
25.4) Legyen állandó kapcsolatban a Helyi, az Egyházmegyei vagy Országos Koordinátorral sajátos helyzetének megfelelően.
25.5) Példás legyen a pontossága az imacsoportban. Ebben a leghatározottabban meg van tiltva hozzáadni, elvenni vagy kiegészíteni eszmékkel, imákkal vagy ima módokkal, amelyek a Társulásnak nem sajátjai.

Sao Paulo, Brazília, 2008. augusztus 15.

A kalifátus elkobozza a keresztények és síiták házait Moszulban

A Vatikáni Rádió híradását olvashatják az iraki helyzetről.

Egy nagy „N” betűvel, az arab Nazarat (keresztény) szó kezdőbetűjével jelölik meg Moszulban a keresztények házát. A már elhagyott otthonokat a kalifátus kisajátította szunnita támogatói részére, amelyek még nem üresek, ott a lakóknak a következő lehetőségeket kínálják fel: vagy eltávoznak, vagy áttérnek a muzulmán hitre, vagy fizetik az ún. dzsizia védelmi adót (a nem muzulmánokra kivetett adót), amelyre az ún. dhimma – a kisebbségek védelmi formája – alapján joguk van.

A káld püspökséget is elfoglalták, az épületen a kalifátus zászlója lobog. Ez történik Moszulban és Irak egyes területein, amelyeket az Iraki és Levantei Iszlám Állam (ISIS) dzsihádista fegyveresei ellenőriznek a június 9-én alakult iszlám kalifátus térségében.

Shlemon Warduni püspök, a bagdadi káld patriarkátus helyettesének tájékoztatása szerint erősen korlátozták a térség keresztényeinek és síitáinak létfeltételeit. A SIR olasz katolikus hírügynökségnek nyilatkozva a főpásztor keserűen állapította meg: az iszlám kalifátus képviselői megparancsolták a közalkalmazottaknak, hogy függesszék fel a keresztényeknek, a síitáknak és a kurdoknak juttatott élelmiszer- és gázszolgáltatást. A tiltást megszegőket a saría, az iszlám jog alapján büntetik meg.

Warduni püspök a Baghdadhope internetes portálnak adott tájékoztatójában elmondta: a helyzet napról napra romlik. A keresztény falvakban, amelyek befogadták a Moszulból és az ISIS térségéből menekülő kitelepítetteket, humanitárius vészhelyzet alakult ki. Az iraki Caritas minden tőle telhetőt megtesz, de készletei egyre fogynak. Az UNICEF közreműködésével fúrt kutak sem elegendők a lakosság szükségletének kielégítésére. Sürgős segítségre van szükség.

Magyar Kurír

----------------------------------------------------------------------------

Maszatos telefon: – Nocsak! Mégiscsak igaza lenne a "Názáretinek", hogy követőit üldözni fogják az Ő nevéért?!

A 4/2011számú "Szeressétek egymást"
Katolikus Magazin, netes felületén lévő cikk nyománl! 
(Képek az inetrenetről!)
Ez a történet Hermann Cohen (1820–1871), zsidó származású, híres zongoraművész megtéréséről szól. Cohen a párizsi felső tízezerhez tartozott a romantika korában; csodált, elismert és híres virtuóz volt, aki kezdetben néhány évet dorbézolással és a szeszélyei kielégítésével töltött. Liszt Ferenccel barátkozott, George Sanddal találkozgatott. 1847. augusztus 28-án megkeresztelkedett és felvette az Ágoston Mária Henrik nevet.

A mester felügyelete alatt

     A 19. század harmincas éveinek elején kiváló művészek éltek Párizsban. Egyik ilyen elismert művész a húszéves Liszt Ferenc volt, akit jó és erényes embernek tartottak. Eleinte hallani sem akart róla, hogy új tanítványt fogadjon magához, de miután meghallgatta Hermann játékát, megváltoztatta a véleményét.
Hermann a kedvence lett, zenei tehetségével és kedves természetével egyaránt megnyerte őt, elkísérte a szalonokba, együtt játszottak. Hamarosan hírnévre tett szert, a neve megjelent az újságokban. Büszkeséggel töltötte el a George Sanddal való ismeretsége, aki gyakran megemlítette őt az írásaiban.
     Egész Párizs az új szenzációval foglalkozott: mindenki el volt ragadtatva Cohen kivételes zenei tehetségétől. A gyorsan elért sikerek azonban nem voltak éppen jó hatással Cohen személyiségének a fejlődésére: zsarnokoskodott az édesanyja és a bátyja felett, hajszolta az élvezeteket, miközben nem értékelte a dolgokat. Beképzelt, gőgös ember lett, elzüllött, és sok időt töltött rossz társaságban. Lelki ürességét csak a gondosan titkolt búskomorsága árulta el, melyet tovább fokozott, hogy Liszt Ferenc elhagyta Párizst. Néhány hónap elteltével azonban újra csatlakozhatott a mesteréhez. Genfben kötött ki, ahol teljesen rabul ejtették a hazárdjátékok. A következő években nyugtalanul utazgatott Európában. Járt Angliában, Olaszországban, de végül visszatért Franciaországba. (folyt.)

 Kivonat! (VII. rész)

14.) JOGOK
14.1) Részt venni az apostoli munkákban és részesülni azokban a javakban, amelyek megilletik a tagokat, a jelen Alapszabály és a Társulás többi érvényben lévő normája értelmében.
14.2) A Társulat azon tagja, aki megalapít egy „családi szentélyt”, felelősséget vállal azért, hogy azt kísérje, biztosítandó annak fennmaradását, lelki fejlődését, Egyházhoz való hűségét, a megfelelő koordináció ellenőrzése alatt.
14.3) Részt venni véleménynyilvánítással és szavazati joggal a Társulás Nagygyűlésein.
14.4) Ha egy tag súlyos családi körülmények, egészség, vagy más érvényes okokból kifolyólag egy bizonyos időn át nem tud eleget tenni a Társulásban vállalt kötelességeinek, írásban közölje azt.
15.7) Azt a tagot aki súlyos, nyilvános vétséget követ el az erkölcs, a közjó vagy az élet ellen, főleg ha botrányt okozott általa, esetleg olyat, amely súlyos belső szakadás előmozdítására alkalmas, ki kell zárni. (folyt köv!)

Imádkozzunk és böjtöljünk főpapjainkért!

A "PRAY AND FAST FOR OUR BISHOPS" amerikai kezdeményezéshez csatlakozunk, egy "magyarított" változattal! Az eredeti szándék szerint, minden héten egy szent főpap égi közbenjárását kérjük, földi Egyházunk vezetőinek többletkegyelmi segítésére Istentől! Az angol nyelvű változat (lásd) 32 héten át tart, a magyar változatban kiterjesztettük az egész évre, vagyis mind az 52 hétre! Hogy e közbenjárás kiesdésére miért van szükség – nem lehet kétséges –, sem annak aki a Világegyház állapotát szemléli, sem annak aki e blogot rendszeresen olvassa!
     Veszélyes időket élünk ugyanis! A világ nekirontott az életnek, a családnak és a vallásszabadságnak. Évente, több mint 50 millió magzatot áldoznak fel a halál kultuszának oltárán. A házasságot és a családot megtámadták azok, akik gyermekeinket természetellenességre akarják nevelni. Nem kevésbé kikezdték a szeretet értelmét, sőt magát a szentségi alapokat is ki akarják forgatni. Vallásszabadságunk óhatatlanul kicsúszhat kezünk közül, amikor a világ vezető politikusai – még a magukat keresztényeknek vallók is – hitünk liberalizálására vagy megtagadására akarnak rávenni, miközben az egyházi evangelizáció egyre erőtlenebb.
     Erős és szent püspökökre van tehát szükségünk, olyan püspökökre, akiket hősies erények töltenek el, akik átvezetnek minket ezen a sötét időszakon, akik képesek szembeszállni a világ erőszakos nyomásával. Olyan püspökökre van szükségünk, akiknek van tekintélyük és bátorságuk visszahívni az áruló politikusokat, figyelmeztetik őket felelősségükre és hősként védelmezik Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat.
Megvannak ezek a püspökeink, mert Isten nevükön nevezte őket. Nekik azonban szükségük van ránk. Szükségük van az imáinkra, áldozatainkra és böjtjeinkre. Mi azonban segítő szándékaink nyomatékolására a Szent Püspökök közbejárást kérjük számukra.
Csatlakozz kampányunkhoz! Közös imával és böjttel esdjük ki Istennél a kegyelmet pásztorainknak, hogy megvédhessék nyájukat!

Miért szükséges az imádság mellé a böjt?
     Azért, mert minden szeretetből hozott áldozat – így a böjt is –, nyomatékozza imaszándékunk komolyságát! Maga az Üdvözítő mondta: „Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29)
     „A történelem folyamán a katolikus hívek szükség idején imával és böjttel kérlelték Istent, mert ezek segítségével  közelebb kerülhetünk az Úrhoz, rávezetnek minket az Ő akaratának teljesítésére és imáink meghallgatása révén elnyerjük az Ő támogatását.” (Chaput érsek)
     Mint Krisztus testének és Egyházának megkeresztelt tagjai rendszeresen fölajánlhatjuk imáinkat és önmegtagadásainkat, hogy ezáltal mi magunk megerősödjünk, másokat szükségükben támogassunk és a gonoszt kiűzzük az Egyházból. A böjt és az ima egyesít minket a keresztrefeszített Krisztussal, Aki viszonzásul eláraszt minket isteni kegyelmével. A böjt hagyományosan azt jelenti, hogy kevesebbet eszünk. Azonban nem csupán ételről mondhatunk le mindennapjainkban, hanem szórakozásról, társas összejövetelekről, biztos örömet szerző dolgokról. Az is nagyon hatásos, ha olyan – élhető – cselekményekről mondunk le, melyek akár rabul ejtő szokássá is fajulhatnak, lassan elhangolva lelkünket Istenről vagy túlzásában, egyenesen a bűnre vezetnek!
     Kedves Olvasó! Az esztendő minden hétfőjén megjelenik ez a felhívás, más és más szent Apostol, Püspök, Bíboros vagy Pápa képével, mintegy az Ő közbenjárásukat kérve azon a héten, egyházi vezetőink megsegítésére! A hétfői böjt, azonosítható a Szeretetláng üzenete által meghirdetett – éppen a szenvedő papi lelkekért – felajánlott szándékkal. (Lásd Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadás I/30-31)

     Ajánlott ima a napi rózsafüzér (de legalább egy tized), lehetőleg a Szeretetláng fohásszal (benne vagy a végén): Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Majd imánk befejezésül mondjuk el az alábbi három könyörgést!
     1) Mindenben védelmezd Uram püspökeinket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket
szent jelenléteddel, hogy a Te békéd, örömöd és szereteted töltse el őket!
     2) Uram, gyújtsd föl püspökeink szívében a szeretet lángját, hogy úgy tekintsenek a rájuk bízott nyájra, mint lelki gyermekeikre és engedd, hogy Hozzád hasonlóan, mint szerető atya szolgálják őket!
     3) Mennyei Atyánk! Kérünk, áldd meg püspökeinket, akik Téged és a Szentlélekkel eltöltött Egyházadat szolgálják. Védd meg őket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket szent jelenléteddel! Amen

A 4/2011számú "Szeressétek egymást"
Katolikus Magazin, netes felületén lévő cikk alapján! 
(Képek az inetrenetről!)
Ez a történet Hermann Cohen (1820–1871), zsidó származású, híres zongoraművész megtéréséről szól. Cohen a párizsi felső tízezerhez tartozott a romantika korában; csodált, elismert és híres virtuóz volt, aki kezdetben néhány évet dorbézolással és a szeszélyei kielégítésével töltött. Liszt Ferenccel barátkozott, George Sanddal találkozgatott. 1847. augusztus 28-án megkeresztelkedett és felvette az Ágoston Mária Henrik nevet.

A csodagyerek

     Hermann Cohen 1820. november 10-én született Hamburgban. Eleinte a zsidó vallás szellemében nevelkedett. Már kisfiúként valami titok, valami rejtély után vágyakozott – a zsinagógában magával ragadta az imák szépsége. Mikor az édesapja egy kiváló protestáns kollégiumba küldte, valamennyi osztálytársa megkedvelte őt kedves és békeszerető modoráért. Kitűnő tanuló volt és tudatában volt saját képességeinek. (Kép: Hermann 15 éves korában.)
     Már négy és fél évesen rávette szüleit, hogy zongorázni tanulhasson. Gyorsan haladt a tanulásban, messzemenően túlszárnyalva a bátyját. Egészségügyi problémáira való tekintettel egy bizonyos ideig otthon folytatta a tanulmányait. Egy közismert professzorhoz küldték őt zeneórákra, aki szerette a vadászatot, a lovakat és a hazárdjátékokat, egyszóval a világi életet, és ezzel elnyerte Hermann tetszését. A vallást érintő dolgok pedig háttérbe kerültek.
     Az emberek el voltak ragadtatva Hermann zenei tehetségétől és már gyerekkorában géniusznak tartották. A tízéves gyermek, akit teleszórtak dicséretekkel, nem tűrt ellentmondást, mindig kiharcolva magának, hogy a családja eleget tegyen hóbortjainak. Kivételes tehetségéről az is meggyőzte, hogy meghívták Frankfurtba, s a hercegi udvarok elismerő lelkendezéssel fogadták. Ő azonban Párizsról álmodozott. Mikor megkapta a szükséges beleegyezést, elutazott Franciaországba. Csak tizenkét éves volt. (folyt.)