Ilyen még nem volt!
„A kegyelemmel teljes láng, melyet Szívemből adtam nektek (...) lesz a csoda mely tüzet fog és a Sátánt megvakítja.” (I/39)
A megvalósulás egy folyamat, mely „észrevétlenül, csendben szelíden” (I/58) fog beteljesedni. Hasonlóképp a földben szunnyadó maghoz, mely a tavaszi 'hajnal szép sugarára' hirtelen szárba szökken. Jézus szavaival: „szinte olyan lesz mint az Első Pünkösd, mely a Szentlélek erejével elárasztja a földet, ez /lesz/ az a nagy csoda, melyre felfigyel az egész emberiség!” (II/93) „Ez a csoda a Szentlélek ismételt eljövetele lesz, melyet sokan várnak és a világosság fényessége fogja áthatni a földet”. (III/224)
„A sátán oly mértékben lesz világtalanná amilyen mértékben ti munkálkodtok ellene. A tétlenségért, nem csak a papságot fogja terhelni a felelősség, hanem mindazokat kik kényelemből nem álltak be a sátán megvakítására! Szeretetlángom kegyelmi kiáradását indítsátok már el. Az összefogáshoz csodálatos erővel és kegyelmekkel árasztalak el /benneteket/ tömegesen és egyénenként is! A felelőség nagy de munkátok eredménye nem lesz meddő. Az összefogó munkából egyetlen lélek se maradjon ki. Szeretetlángom szelíd fénye gyújtani, gyulladni fog az egész földkerekségen, és a sátán megalázottan és tehetetlenül hatalmát veszti. Csak ezt a vajúdást ne akarjátok meghosszabbítani.” (III/130)
Tehát a Szűzanya maradéktalanul be akarja teljesíteni édesanyai küldetését: „Azt akarom, hogy egyetlen lélek se kárhozzon el! Akarjátok ti is Velem együtt! Azért adom kezetekbe a fénycsóvát, mely Szívem Szeretetlángja. (III/144) Ehhez kell nekem az áldozat, a te /és/ a ti áldozatotok, hogy a pokol gyűlöletétől égő elmék és szívek, Szeretetlángom szelíd fényét átvegyék. Szeretetlángom el nem képzelhető fényességgel és jótékony melegséggel fogja elárasztani a földkerekséget. (III/203) A most készülő rettenetes viharban érezni fogják Szeretetlángom fel-felvillanó és eget-földet bevilágító fényességét!” (vö I/100)
Miért kell ez a természetfeletti erővel bíró „fény, fényesség”? Jézus: mert „a sátán eltorlaszolta lelketekben az isteni fény útját” (vö I/98), „a reményét vesztett ember szörnyű sötétségben van, nem lát már a hit szemével, minden erény, minden jó értékét veszti (számára) (IV/30) ám, ennek fényénél látni fogják a Hozzám vezető utat.” (II/24)
A világ helyzetére utalva az Egyház Anyja már Fatimában megjövendölte, hogy a végén az ő Szeplőtelen Szíve fog győzedelmeskedni. Ehhez a nagy változáshoz, győzelemhez – „tömegesen és egyenként” – gyermekei közreműködését kéri, s így nekünk is részünk lehet ebben a győzelemben. S ha ez a rendkívüli esemény megtörténik, akkor (Jézus:) „megújul a Föld színe (II/93) és Anyám mosolya beragyogja a földet”. (a naplóban nem szereplő magánfeljegyzés 1971. VII. 26.)
Sokunkban felmerül a kérdés, hogy mikorra várható mindez? Nos, nem akármi felől kérdezünk, hiszen ha az esemény rendkívüliségét vesszük figyelembe, akkor óvatosabban kell kíváncsiskodnunk! A Lelki Naplóban ugyanis az Úr és Édesanyja, hatszor a 'rendkívüliség' értelmében említik az „ilyen még nem volt – mely a sátánt így megvakítsa; … ilyen nagy harc-; ...ilyen nagy csoda” és az „ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett”! Nos, okkal esünk gondolkodóba és jó, ha kegyelmi állapotban várjuk meg a Szeplőtelen Szív nagy győzelmét!
