A 4/2011számú "Szeressétek egymást"
Katolikus Magazin, netes felületén lévő cikk alapján!
(Képek az inetrenetről!)
Ez a történet Hermann Cohen (1820–1871), zsidó származású, híres zongoraművész megtéréséről szól. Cohen a párizsi felső tízezerhez tartozott a romantika korában; csodált, elismert és híres virtuóz volt, aki kezdetben néhány évet dorbézolással és a szeszélyei kielégítésével töltött. Liszt Ferenccel barátkozott, George Sanddal találkozgatott. 1847. augusztus 28-án megkeresztelkedett és felvette az Ágoston Mária Henrik nevet.
A csodagyerek
Hermann Cohen 1820. november 10-én született Hamburgban. Eleinte a zsidó vallás szellemében nevelkedett. Már kisfiúként valami titok, valami rejtély után vágyakozott – a zsinagógában magával ragadta az imák szépsége. Mikor az édesapja egy kiváló protestáns kollégiumba küldte, valamennyi osztálytársa megkedvelte őt kedves és békeszerető modoráért. Kitűnő tanuló volt és tudatában volt saját képességeinek. (Kép: Hermann 15 éves korában.)
Már négy és fél évesen rávette szüleit, hogy zongorázni tanulhasson. Gyorsan haladt a tanulásban, messzemenően túlszárnyalva a bátyját. Egészségügyi problémáira való tekintettel egy bizonyos ideig otthon folytatta a tanulmányait. Egy közismert professzorhoz küldték őt zeneórákra, aki szerette a vadászatot, a lovakat és a hazárdjátékokat, egyszóval a világi életet, és ezzel elnyerte Hermann tetszését. A vallást érintő dolgok pedig háttérbe kerültek.
Az emberek el voltak ragadtatva Hermann zenei tehetségétől és már gyerekkorában géniusznak tartották. A tízéves gyermek, akit teleszórtak dicséretekkel, nem tűrt ellentmondást, mindig kiharcolva magának, hogy a családja eleget tegyen hóbortjainak. Kivételes tehetségéről az is meggyőzte, hogy meghívták Frankfurtba, s a hercegi udvarok elismerő lelkendezéssel fogadták. Ő azonban Párizsról álmodozott. Mikor megkapta a szükséges beleegyezést, elutazott Franciaországba. Csak tizenkét éves volt. (folyt.)
