212. A pap, a szentmise alatt lefedve tartja a kelyhet. Lelkünk is kehely, ha Isten tartózkodik a mélyén. Ne tűrjünk meg benne semmi idegent és tartsuk lefedve bensőséges kelyhünket!
213. Ha betiltanák az utcai körmeneteket, akkor is állandó körmenet zajlana a kegyelem állapotában lévő emberek által. Mert minden keresztény, Istent hordozza! Mekkora öröm és lehetőség, hogy ezáltal Istent ott is sugározhatjuk, ahol nem is akarják!
214. Különös, de főként hálátlan az a viselkedés, ha ott vagyunk a legkevésbé jelen, ahol leginkább jelen kellene lennünk!
215. Aki képmutató módon alázatoskodik, az imádkozni sem tud őszintén, és sajnos könnyen felfuvalkodik.
216. Az embereknek mirajtunk keresztül kell felismerniük a Mestert! Viselkedjünk tehát annak megfelelő-en, hogy szentségtartók vagyunk. Nagy felelősség!
217. Az alázatos szívű ember hálás Istennek a jóért, s ezáltal is új kegyelmet nyer. A töredelem nélküli szív természetesnek tartja Isten jóságát és a szenvedések iránt zúgolódik: „Mivel érdemeltem ki?" – kérdi keserűen, holott bűnei szerint, rosszabbat is érdemelt volna.
218. Vigyázz, vissza ne élj az isteni szerénységgel!
219. A szenvedélyek viharai és az önző én gyötrelmei elcsitulnak amikor elérkezünk addig a pillanatig, hogy „Jézus keblén nyugodjunk” – állítják a misztikusok. A „lélek békéje” azt jelenti, hogy valódi énünk Krisztus szeretetében ver szilárd gyökeret. Új erő és öröm tölt el bennünket, lelki szemünk előtt feltárul a parancsok valódi rendeltetése, és felismerjük a kísértések igazi szerepét is életünkben.... S akkor majd feltárul előttünk a tudattalan és a tudatalatti világa is. (vö ÜF 57)↓
220. Ha bennem él Isten, milyen hely marad „magamnak” magamban? Keresztelő Szt János mondta:
„Neki növekednie kell, nekem meg kisebbednem.” (Jn 3,30) Szent Pál pedig így szól: „Élek, de már én, hanem Krisztus él bennem.” (Gal 2,20)↓
221. De megsemmisülök-e azáltal, hogy megszűnök a világnak? Nem! Ellenkezőleg: akkor leszek csak valakivé. „Mert aki feláldozza életét, megtalálja azt!”↓
222. Mielőtt Szent Pál ezeket a szavakat mondja: – Életetek Krisztussal el van rejtve Istenben –, ezt a szót használja: „meghaltatok”. (Kol 3,3) Haljunk meg tehát önmagunknak! Azután majd valóra válik az, hogy életünk egészen megistenül annak segítségével, Aki bennünk elrejtve van.↓
223. Aki szenvedélyes, az sajnos a jót is elronthatja, és könnyebben lelkesedhet az istentelenség iránt.
224. Aki kifelé tekint az álmodik, aki befelé; az ébred. (C.G. Jung)