26. Ha sajnáljuk a megtérésünk előtt elvesztegetett időt, ha átérezzük, mennyire megbántottuk az Urat, mennyit ártottunk Isten Országa ügyének, a bánat felnyithatja szemünket és elindulhatunk a hálatelt szeretet útján. A hálaadó, dicsőítő és kérő ima megerősít a jóra való elhatározásban, és felkészíti szívünket a túlcsorduló kegyelem befogadására, melyet Isten mindenkinek felkínál. A lényeg, hogy döntésünk szívünk mélyéből fakadjon, engedve, hogy áthassa gondolatainkat és vágyainkat. (vö. ÜF 36)
27. Ne kösse le túlságosan elménket az, amit cselekszünk. Istennek ugyanis jogos elvárása, hogy cselekedeteink során se feledkezzünk meg egészen Róla.↓
28. Állítsunk mindig időközt elhatározásunk és cselekedeteink közé. Ez legyen előtte és ez utána! Közben azonban őrizzük meg szívünk és elménk jelenlétét.
29. Hogy hatásosan alkothassunk, előtte mélységesen elmélkednünk kell. Ez az egyetlen mód, hogy a Mindenható segítségét biztosítsuk. Ez minden apostoli munka lényeges alapfeltétele!
30. Az elkülönülés nem teremt mindig magányt. Nagyon egyedül lehet az ember a zaj kellős közepén is.
31. Sokan mondanak imákat, de kevesen imádkoznak! Imádkozni nemcsak annyi mint beszélni, hanem annyi mint hallgatni. „Nem halljátok azt amit mondotok! – kiált fel Aranyszájú Szent János – hogyan kívánjátok akkor, hogy Isten meghallgasson benneteket?”
32. Ha utazás közben beszélgetünk, sokszor a beszéd és a jármű zaja mindent elnyom, s nem halljuk meg a zuhatagot, mely egészen közel, a sziklát vájja.
33. A bensőséges ember, a tömegben is képes megőrizni lelki kívülállóságát. Ez a ritka függetlenség! ↓
34. A nehézség nem az elmélkedésben van, hanem abban, hogy az elmélkedésre gondoljunk. ↓
35. A befelé irányuló élet, nem az önmagunknak való élet. Az összeszedettség nem azonos a zárkózottsággal. ↓
36. Kempisnél olvassuk: „Szívedet igyekezz elvonni a látható dolgok szeretetétől és fordítsd a láthatatlan dolgok felé.”
37. Sokak kettős személyiségűek. Az egyik személyiség úgy cselekszik, mint mindenki más. A másik olykor még keresztény szokásokat is mutogat. De vajon csak ennyit jelentene az élő hit birtoklása?↓
38. Ha alapvető hiba van a hitről való felfogásunkban, sohasem leszünk szemlélődők. (TI 58)
39. A hit nem érzelem és nem érzés. Nem egy bizonytalan természetfeletti felé való tudatalatti vak unszoltság. Nem csupán annak megérzése, hogy Isten létezik. (vö TI 58) ↓
40. A hit élő kapcsolat Istennel, aki él, és ez a hit olyan bizonyosságon alapul, amelynek nincs kapcsolata a természetes tapasztalattal. ↓
