70. Keresztelő Szent János felhívta a zsidók figyelmét az Üdvözítő jelenlétére: „Köztetek áll az, akit ti nem ismertek.” – Szavait mindannyiunkhoz intézte!↓
71. Ismerjük meg tehát, hogy ki van jelen lelkünk mélyén, ki a Vendégünk, honnan jött és mit akar!?
72. Hagyjuk elmenni azt, ami amúgy is megy, és a dolgok sima futása közben kapaszkodjunk az egyetlen szilárd pontba!
73. Sokak számára a keresztség annyi, hogy a nevét valamikor beírták a megkereszteltek anyakönyvébe.
74. Bizony üdvös lenne felkeresni minden megkereszteltet, hogy emlékeztessük őket a keresztségükre.
75. Fogantatásunk pillanatában a szüleinké, keresztségünk percében pedig az Isten gyermekei lettünk.↓
76. Azért mert akaratunk nélkül kaptuk e szentséget, ne akarjunk úgy élni, mintha nélküle lennénk!
77. Az újszülött, még csak emberi gyermek. Miután részesült a keresztség szentségében, máris Isten gyermeke lett, s az angyalok meghajolnak előtte.
78. Isten a teremtéssel, emberi létünket adta a természet szerint. A keresztséggel viszont, az Ő létében részesít bennünket természetfeletti módon!↓
79. Ha megünnepeljük világrajövetelünk napját, miért nem ünnepeljük meg – több joggal – az Egyházba lépésünk napját is? Hatalmas különbség van ugyanis az emberi és isteni születés között!
80. Isten templomai vagyunk! Lelkünk trónjáról Isten uralkodik. „Én az vagyok aki van, te pedig az vagy aki nincs” – mondta az Úr egy szentnek. – Íme a kegyelem elképesztő csodája a lelkünkben: Az Aki van, annak a szívében lakozik, aki nincs!
81. Egy öreg indiántól a korát kérdezte egy misszionárius. „Még csak két éves vagyok!” – volt a meglepő válasz. „Éveimet attól a naptól számítom, amikor a keresztségben Istennek megszülettem. Az előző 80 év sajnos, csupán halott élet volt!”. Mi is rendelkezünk-e a keresztségünk iránti tisztelet ezen üdeségével?
82. Urunk az Utolsó Vacsora után fenséges imában kéri Atyjától: „Hogy mindnyájan eggyé legyenek, ahogy te Atyám bennem vagy és én Tebenned, ...én őbennük és Te énbennem, hogy tökéletesen EGY legyenek..., hogy a szeretet, mellyel engem szerettél, bennük legyen, és én őbennük.” (Jn 17, 21-26)
83. Gyakori fohász: „Istenem, Istenem!” – Ó, mennyire mély értelmű: Én az Övé vagyok, s Ő az enyém!
84. A keresztség csodálatában írja Szt. Jeromos: „Nekünk keresztényeknek, hatalmas és szent büszkeségtől kellene lángolnunk!” – Meg van-e ez bennünk?
85. Az, hogy Isten él bennem, túl szép!? – Pedig ez a valóság! Szent Péter szerint „az isteni természet részeseivé” lehetünk. (2 Pét 1,4)
86. Még abban a korban mutassuk meg gyermekeinknek Istent, míg a keresztség kegyelme, szinte még kizárólagosságot élvez a világ káros hatásaitól! Így egyszerűbben és könnyebben megerősödik az a benső hit, mely által szilárdabban és jobban képes majd elviselni az életfordító viharokat.
