A 4/2011számú "Szeressétek egymást"
Katolikus Magazin, netes felületén lévő cikk nyománl!
(Képek az inetrenetről!)
Ez a történet Hermann Cohen (1820–1871), zsidó származású, híres zongoraművész megtéréséről szól. Cohen a párizsi felső tízezerhez tartozott a romantika korában; csodált, elismert és híres virtuóz volt, aki kezdetben néhány évet dorbézolással és a szeszélyei kielégítésével töltött. Liszt Ferenccel barátkozott, George Sanddal találkozgatott. 1847. augusztus 28-án megkeresztelkedett és felvette az Ágoston Mária Henrik nevet.
A mester felügyelete alatt
A 19. század harmincas éveinek elején kiváló művészek éltek Párizsban. Egyik ilyen elismert művész a húszéves Liszt Ferenc volt, akit jó és erényes embernek tartottak. Eleinte hallani sem akart róla, hogy új tanítványt fogadjon magához, de miután meghallgatta Hermann játékát, megváltoztatta a véleményét.
Hermann a kedvence lett, zenei tehetségével és kedves természetével egyaránt megnyerte őt, elkísérte a szalonokba, együtt játszottak. Hamarosan hírnévre tett szert, a neve megjelent az újságokban. Büszkeséggel töltötte el a George Sanddal való ismeretsége, aki gyakran megemlítette őt az írásaiban.
Egész Párizs az új szenzációval foglalkozott: mindenki el volt ragadtatva Cohen kivételes zenei tehetségétől. A gyorsan elért sikerek azonban nem voltak éppen jó hatással Cohen személyiségének a fejlődésére: zsarnokoskodott az édesanyja és a bátyja felett, hajszolta az élvezeteket, miközben nem értékelte a dolgokat. Beképzelt, gőgös ember lett, elzüllött, és sok időt töltött rossz társaságban. Lelki ürességét csak a gondosan titkolt búskomorsága árulta el, melyet tovább fokozott, hogy Liszt Ferenc elhagyta Párizst. Néhány hónap elteltével azonban újra csatlakozhatott a mesteréhez. Genfben kötött ki, ahol teljesen rabul ejtették a hazárdjátékok. A következő években nyugtalanul utazgatott Európában. Járt Angliában, Olaszországban, de végül visszatért Franciaországba. (folyt.)