A 4/2011számú "Szeressétek egymást"
Katolikus Magazin, netes felületén lévő cikk nyomán!
(Képek az inetrenetről!)
Ez a történet Hermann Cohen (1820–1871), zsidó származású, híres zongoraművész megtéréséről szól. Cohen a párizsi felső tízezerhez tartozott a romantika korában; csodált, elismert és híres virtuóz volt, aki kezdetben néhány évet dorbézolással és a szeszélyei kielégítésével töltött. Liszt Ferenccel barátkozott, George Sanddal találkozgatott. 1847. augusztus 28-án megkeresztelkedett és felvette az Ágoston Mária Henrik nevet.
A változás időszaka
A felkérés, hogy vezényelje a párizsi templomban a zenekart, sorsdöntő jelentőséggel bírt Hermann Cohen életében. A Legszentebb Szentségben megjelenő Krisztussal való találkozás teljesen megváltoztatta a zenész életét. A zongoraművész gyakran visszatért a Bourgogne utcai templomba. Az egyik este letérdelt, de még nem tudta, ki előtt. Mint néző, akit lenyűgöz a látvány, vett részt a szentmisén.
Röviddel ezután egy hercegnő segítségét kérte: találkozni akart egy pappal, hogy megértse a rejtélyt. A pap, akivel megismertették, okos és tapasztalt ember látszatát keltette, ellentétben azzal, ahogyan a papokat az akkoriban divatos írások ábrázolták. Cohen hamarosan elutazott Németországba, de ott is találkozgatott egy pappal, akit ajánlottak neki. Ezeknek a beszélgetéseknek a hatására elhatározta, hogy rendezni fogja az életét. Később, visszaemlékezve a bánatra, mely egyszer a szentmisét követően a hatalmába kerítette, így írt: „Amikor az emsi templomból távoztam, keresztény voltam, ha nevezhető így valaki, aki még fel sem vette a keresztséget.” Ezt az élményét az Isten előtt végzett teljes szentgyónáshoz hasonlította. Egyre inkább vágyott rá, hogy találkozzon Jézussal a szentáldozás szentségében: az életében beálló változást egyértelműen az Eucharisztiában jelen lévő Jézus Krisztusnak tulajdonította.
További meghatározó élményben volt része, mikor egy vallási szertartás keretén belül felvette a keresztséget néhány nő, aki azelőtt a judaizmus követője volt. Cohen akkor nagyon beleélte magát az akkor énekelt ének szavaiba: „Názáreti Jézus, a zsidók királya, könyörülj Izrael gyermekein! Jézusunk, isteni Messiás, akinek az eljövetelére a zsidók oly régen vártak, könyörülj Izrael gyermekein! Jézusunk, akire a nemzetek vártak, s aki meggyógyította a süketeket, a vakokat és a némákat, könyörülj Izrael gyermekein!” (folyt.)