.jpg)
A felebaráti szeretet – a jóember ismertetője574. Minden embert Anyai Szívemben hordozok, és nagyon fájlalom, ha egy is elvész azok közül, akiknek váltságáért Szent Fiam kínhalált szenvedett.
575. Kimondhatatlan fájdalom gyötri szívemet, amikor annyi lelket látok a kárhozat szélén. – Segítsetek! Segítsetek nekem, megmenteni a lelkeket!
576. Mindannyian vállaljatok részt Szent Fiam megváltó munkájában! – Hozzatok áldozatot a lelkekért!
577. Míg egyetlen ember is van a Földön – aki Fiamat nem ismeri és mindenek fölött nem szereti –, addig egy pillanatig sem nyugodhatsz!
578. Imádkozzatok sokat, nagyon sokat, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs aki imádkozzon és áldozatot hozzon értük!
579. Vigyázz, hogy ne engedj a legkisebb megalkuvásnak se, mert a bűnben nincs csekélység!
580. Féljétek az Urat, szolgáljatok neki igaz szívvel és örömmel, s járuljatok eléje lelkendezve.
581. Mily gyakran hullattam keserű anyai könnyeimet, melyre sokan fel sem figyeltek! Most is könnyek közt esdeklek hozzátok: – Térjetek meg, mert Édesanyai Szívem, aggódik üdvösségtekért!
582. A Megváltó társaként szenvedtem Fiammal, és még kínjaim közepette is fájlaltam, hogy Júdást bűnbánat nélkülinek, a konok bal-Latort pedig kétségbeesni láttam. – Ti határtalanul bízzatok Üdvözítőtökben!
583. Akik fényt derítenek rám, azok az én apostolaim, és rájuk a szívem melengető ragyogását árasztom.
584. Gyermekem! Az apostolkodásodnak annyi a hatékonysága, mint amennyi a szíved őszinte odaadása!
585. Ha valamivel megbántanak, te ne sértődj meg! Gondolj Üdvözítődre, mi mindent viselt el teéretted.
586. A modernkedés felvett álarca mögött, nehogy közömbös, cinikus és rest lelkekké váljatok, mert ez könnyen megátalkodottsággá kövülhet a szívetekben, s ez sajnos kárhozatba húzhatja a lelketeket!
587. Jól fontold meg miről és kik előtt beszélsz, és mérlegeld minden szavadat abban a tekintetben is, hogy később mi következhet abból.
588. Szeretetedet mindenki felé mutasd ki, akár szegény, akár gazdag, jóbarát vagy ellenség, mert valamennyien Isten képmásai, és Szent Fiam érettük is kifizette az üdvösség árát!
589. A lelkek mentésén fáradozó, megmenti a sajátját.
590. Valamennyi felebarátod, a 'jó megjelenés' hiányában is Isten képmása – még akkor is –, ha fogyatékos vagy szükségben szenvedő!
591. Gyermekem! Sokkal több vagy mint tudni véled, és jóval többre vagy hivatott, mint magadról érzed!
592. Ne szeresd a világ dolgait, mert mindaz csak külsőség, káprázat és a test kívánsága, mely nem az Atyától van. Az anyagi világ, a kínálataival együtt egy szempillantás alatt képes elmúlni, de amit Istenért és a felebarátért cselekszel az megmarad mindörökké.
.jpg)
Fontos látnunk, hogy az Egyháznak ebben a törvényében nem nőellenességről, a férfijogú társadalom valamiféle csökevényéről van szó, hanem Istentől adott feladatokról és hivatásokról. Kezdettől fogva a férfi dolga a szentély őrzése és szolgálata, míg a nő mint anya maga az élet szentélye. Sőt amióta Isten angyala meglátogatta Názáretben a Szent Szüzet és tudtára adta, hogy Isten egyszülött Fiát fogja méhében hordozni, kimondhatjuk, hogy az anyaméh Isten legkiváltságosabb szentélye itt a földön. Ezért a nő hivatása, a testi-lelki anyaság – legalábbis egyenrangú – a papi hivatással, amely viszont a férfiak osztályrésze.
A nők a szeretet ingyenességének tanúi, az ember teremtésében Isten társai, a megtestesülés lehetőségének átérzői. A nő hatalmas méltósága és kiváltsága, hogy saját testéből táplálhatja a kis újszülöttet, majd pedig odateheti az ételt a család asztalára. Ez nem alacsonyrendű munka, hanem az élet szolgálata, királynői feladat, hiszen az Úr Jézus ezt mondja: „Én vagyok az élet kenyere.” Nem kevésbé fontos az anya szerepe a gyermekek vallási fejlődésében.
G. K. Chesterton (1874–1936): Anglikán író, irodalom kritikus, újságíró, közgazdasági, politikai és társadalom elemző, szónok, humo-rista és költő. Élete során egyre inkább azonosult a katolikus szelle-miséggel, elhatárolódva a protestáns individualista szemlélettől. 1922-ben lépett a Katolikus Egyházba. A végső ok saját szavaival, ez volt: „hogy megszabaduljak bűneimtől”. Illetve, ahogy, az áttérését elfogadó bencés Rice atya mondta: „Az Egyháznak a bűnnel szemben történő eredményes fellépése miatt”. Nem sokkal később felesége is követtte példáját.
Gyakorlatilag valamennyien a pogányságért hagyják el. Dolgokért, nem elméletekért hagyják el; és ha vannak elméleteik, azok néha futurista elméletek, de valójában sohasem a protestantizmus teológiai elméletei. Nem azt mondom, hogy a sörért és a tekebábukért hagyják el a katolicizmust, mert a katolicizmus sohasem vette el a kedvet ezektől az intézményektől, ahogy azt néha a protestantizmus tette. Azért hagyják el, hogy vígan éljenek... Tudom, az öreg racionalisták azt hangoztatják, hogy értelmük akadályozza meg a hithez való visszatérésüket, de ez nem igaz: ez már nem az értelem, hanem inkább a szenvedély... Ők úgy érzik – nem ok nélkül –: az a tény, hogy elkötelezik magukat a katolicizmussal szemben, felelősségvállalást jelent, mely állandóan zablaként működik.” (A katolikus Egyház és a megtérés) 
A feladat szinte azonnal világossá vált: Weider hadat üzent az egyik legnépszerűbb magazinnak, a Cosmopolitannek. „Azzal, hogy 18–19 éves színésznőket tesznek a címlapra, a tizenéves lányokat célozzák. A Cosmót legtöbben ártalmatlan női divatmagazinnak tartják, pedig nem az. A lényege az, hogy egészen fiatal kortól nyomatja a szexet a kislányoknak, mégpedig olyan módon, ami kimeríti a pornográfia fogalmát. Ez nagyon ártalmas a 13–14 éves lányokra.”
Sixx sikeresen részt vett egy alkoholelvonó-kúrán, kibékültek, de 2006 áprilisában megint szakítottak, hogy végül 2007-ben elváljanak. 
Egyenlőség? „Hogyan lehet az, hogy egy férfi házasságot köthet egy másik férfival, ugyanakkor nem köthet házasságot két nővel? Márpe-dig, ha tényleg egyenlőséget akarunk, vajon miért nem vonatkozik az un. 'egyenlőség' arra az unokahúgra is, aki igazán szívből szereti a nagy-bátyját?” – mutatott rá a libe-rális érvelés következetlensé-gére. 
I. A testi-lelki alkalmasság. 
A fenti bölcselmények az "Útravaló a HIVATÁSRÓL, HÁZASSÁGRÓL ÉS A CSALÁDRÓL" c. kiadványvból valók! Szerkesztette: Begyik Tibor OCDS
A feministák és az abortusz támogatói által fennen hirdetett „abortuszhoz való jog" végső soron a szexuális kielégülés eszközeivé, vagyis rabszolgákká teszi a nőket – figyelmeztet a nők elleni erőszakkal foglalkozó szakember.
„A művi terhességmeg-szakítás feltételeinek könnyítése az emberi kapcsolatokat is befo-lyásolja – folytatta az előadó. – Ha a férfi tudja, hogy a magzatelhajtás egy-szerű, nemkívánt terhesség esetén könnyebben elhagy-ja a nőt, hiszen tudja, hogy partnere egyszerűen el tudja vetetni a magzatot. A nők egy része ugyan képes ellenállni és elutasítani a művi terhességmegszakí-tást, az abortusz legalizá-lása ördögi kör, amiből sokan mások nem tudnak kitörni. Az 'abortuszhoz való jog' azon jogi fogalmak közé tartozik, amelyek látszólag 'felszabadítanak', valójában azonban mélységesen egyenlőtlen helyzetbe hozzák, s ily módon veszélybe sodorják a nőket” – idézi a szakembert a CNA. (Magyar Kurír)
A cikk szerzői, 
Egy szó, mint száz: a családi nevelésnek – mindkét NEM számára – óriási (lenne) a feladata és ennek pozitív, gyakorlati hozadéka a jövőre! Az unalom és a rossz társaság, kész csapás! Azok a lányok, akik édesapjuktól elismerő szavakat kaptak nőiességüket illetően később, stabilabbak a társkeresésben, mert pszichésen nem az állandó „visszaigazolásban” értékelik magukat. És ez a lényeg! Ugyanez érvényes a fiúkra is, akiknek férfi voltát nem ahhoz mérik, hogy "hány csaja volt" és milyen "body-s", hanem ahhoz, hogy milyen tervei vannak a családalapításra, és ezért hány szakmája, iskolája van, egyszóval: mit tud értékben felmutatni. Mert sajnos a gáláns, lovagias viselkedés visszaszorulóban van, a válság végét egyelőre nem látni, ám mégis konkrétan...
Hogy miként keveredhet, egy jószándékú nő ilyen helyzetbe? Nos, bizonyára többek a "párkapcsolatoktól" érzelmi biztonságot (az esetleges véglegességet) remélik – ezzel szemben –, csak időleges látszatot kap-nak (miközben kimennek az időből). Bensőséges kapcso-latra vágynak, miközben (sokszor végleg) kizárják magukat a valódi intimitásból, ennek folytán valamelyest emberi méltóságuk is sérül. A legtöbben úgy gondolják, hogyha a vágyott férfit meg akarják tartani, akkor nőtársaikhoz hasonlóan fenntartás nélkül engedniük kell. "Ha nem adom oda magam, akkor tovább áll" – mondják. Hát álljon tovább! Ez az őszinte szívek természetes kiválasztódása! "Inkább legyél magányos, mint meggyalázottan elhagyott!" – mondja a sommás bölcselmény és nem ártana ezt szem előtt tartani! A valódi nőiesség, a tartásban és a türelemben mutatkozik meg, különben a női szív, melynek szentélynek kellene lennie, könnyen karavánszerájjá válik! A Patika Tükör - folyóirat, 2004. XII. évf. 11. számában figyelmeztetően fogalmaz: "A könyvek, a filmek, a reklámok többsége mind azt sugallja, hogy az egyik legfőbb – könnyen elérhető – „élvezeti cikk” a nemi aktus. A valóság ezzel szemben az, hogy a nők többsége ritkán, vagy élete folyamán szinte soha sem talál örömet, felszabadulást a testi együttlétben"! Vagyis ez az „élvezeti cikk” elsősorban a férfiak "bulija", a nőtársadalom – tisztelet a kivételnek –, meg csak "szolgáltat". Az un. "partnerkapcsolat" a legkevésbé sem a nő hosszútávú érdeke és öröme, mivel a nők lényegében tartós társra és biztonságra vágynának. De még ha valódi öröme lenne is a nőnek, ezért százszorta nagyobb árat fizethet, mint az élveteg férfi! A nő részérőli egy-egy hódítás, valamiképp kétségkívül imitálja a valódi kaland örömét, mégis az esetek kétharmadában – a férfi miatt –, kiábrándultságba fordulhat. A nőiesség elsősorban nem "ágymelegre", hanem a házasság, a család melegségére vágyik! A véglegesre és a biztonságosra! Ezzel szemben a futó kapcsolat – vagy divatosabban –, a 'párkapcsolat' vagy 'élettársi kapcsolat' gyalázat, mert a férfinek szabadság, a nőnek ágyasság. Ráadásul minden párkapcsolatban borítékolt "pár kapcsolat"! (folyt.)
"szexuális zaklatás" kritériumait illetően! Tekintve, hogy a nők egy része – öltözködésével, mozgásával (magakelle-tésével) és illatával – oly szemérmetlenül "incsel-kedik" (boldogbol-dogtalannal), hogy ez messze kimerítheti a férfi-zaklatás fogalmát! Beindítja az egyébként is tisztességtelenre kódolt ábrándjaikat és a feleségek ennek egyfelől nem felelnek meg, másfelől meg (óhatatlanul) "elegük van az egészből"!
.jpg)
Mit tanácsolhatunk tehát a párkereső nőknek? Hát először is azt, hogy elsősor-ban nézzenek ki úgy és visel-kedjenek akként, mintha NŐK lennének! Vagyis soha ne a divatnak, a barátnőknek vagy a skalpvadász 'pasiknak' akarjanak megfelelni! Másodsorban, tartsák szem előtt, hogy az igazi férfiasság, nem a tettekben és a szövegelésben, hanem a tettre kész önuralomban mutatkozik meg! Ha bizonytalanok a férfi valós szeretetében, kérjék a türelmét és az rövidesen színt vall. (Ez persze csak akkor működik, ha a férfiben fel sem vetődhet a "bezzeg" érve! A férfiak ugyanis nem viselik el, ha tőlük mértéktartást várnak, miközben vélt "elődjét" ezt korántsem kötötte!) Általánosságban azonban, óvakodjanak azoktól az önző, öntelt és kioktató férfiaktól, akiknek hite nincs, ám ehelyett – hit gyanánt – megkérdőjelezhetetlen elméleteket kreálnak. Egyes férfiak vágyai és ábrándjai (az életről való "filmszerű"), elképzeléseik gyakran elhomá-lyosítják a mértékletességüket, mígnem a nőket rendszeresen oktatják, fölényesek és mindenről úgy vélik, hogy jobban tudják. Ha gyengédnek mutatkoznak is, ez sokszor vagy célirányos, vagy csupán a "kisdiák" lekezelése. Különösen óvakodni kell azoktól, akik isznak, dohányoznak (még ha ennek valamiféle "korrekt" keretet igyekszenek is mutatni), mert ezeknél szinte törvényszerű, hogy igazán csak mások iránt vannak precíz és mértékadó elvárásaik (de önmaguk iránt a legkevésbé, mint később kimutatkozik)! Bár másokat könnyen vádolnak, maguknak mindig találnak "reális" mentségeket. Mindig tovább kell gondolni az esetlegesen már korán kimutatkozó "villámtréfákat", hogy majdan ezek a házasság után, hogyan sülnek el, és valóban mosolyfakasztók lesznek-e majd akkor? Aki már kezdetben türelmetlen – amikor megértőn és türelmesen kellene udvarolnia –, ugyan bizony mértéktartó lesz-e, majd a házasságban?
Az Isten megáldjon benneteket lányok és nők! A szeretet mér-tékegysége nem a férfi bicepsze, nem az eleganciája, a "jól tud táncolni" meg "a van pénze", hanem az áldozatra, és a jóra való készsége! Tehát a férfiben a lelküle-tet, A LELKET keressétek és akarjátok megismerni. Ha ez netán, nyomaiban még kimutatható, akkor érdemes velük foglalkozni és (szépen, fokozatosan) a hitre irányítani őket (persze, ha bennetek még van egyáltalán)! Akinek hite nincs, annak mértéke sincs, mert mihez képest tesz vagy nem tesz valamit, a stelázsihoz képest?? Higgyétek el már végre, hogy Isten nélkül nem megy, és arról a végtelenül szerető Istenről beszélek, aki egyszülött Fiát adta a mi üdvösségünkért! Azt se feledjétek, hogy bár más vallások léteznek – ám –, egyedül a kereszténység hirdeti a maradéktalan, válogatás nélküli SZERETETET, és Isten egyedül Jézus Krisztust igazolta a Feltámadásával – 
A férfiak női nemről való "férfi" élményei a legfogékonyabban és legmélyebben a "nőtől", az anyától származnak gyermekkorból, ezért tudattalanul is valóban az anyjukat keresik a párjukban. Ha negatív élményeik voltak, akkor a valós anyakép mellett egy vágykép határozza meg elvárásaikat. Persze ez nem azt jelenti, hogy a valós női ideál hasonlít az édesanyához, de annyiban működik a dolog, hogy valamely vélt vagy valós tulajdonság végül is képes arra, hogy a NŐRŐL alkotott belső képet befolyásolja. 
A NŐ képes felkelteni a FÉRFI figyelmét, de a férfi, Éva paradicsomi esete óta érzékeny arra, ha nőtársa más férfiről példázódik vagy volt már mással előélete! Az igazi férfitípus (értsd jól), 100%-ban akarja birtokolni feleségét, múltjában és jövőjében is, jóllehet, ezért házassága előtti férfiként persze semmit sem tesz! Ezzel magyarázható, hogy a párja múltja miatti féltékenység – akár a józan értelem cáfolataként is – de gyötri a férfit, mely egyenesen tragédiába sodorhatja az egyébként harmonikusan bontakozó udvarlási szakaszt, vagy akár a megvalósult házasságot is. Ezért ajánlatos ezeket a kérdéseket időben tisztázni! Az ebből fakadó durvaságok, ferdeségek, depresszió, válás, öngyilkosság mögött, sokszor negatív szexuális élmény vagy a másik fél, korán elvesztett tisztasága miatti fájdalom, mögöttes traumái motiválnak! Ha efféléről másként gondolkodik a kedves Olvasó, ne feledje, hogy fenti "sarkos" megállapítások sokszor a tudatalattiban fejtik ki hatásukat és bizony ebből származnak azok az "érthetetlen viselkedések", züllések! Nem véletlen és nem érték nélküli a "maradinak" tartott szülői, nagyszülői figyelmeztetés a házasságig való tisztaság megtartására. És ez mindkét félre vonatkozik! Bizony nem árt, ha a nők néha 'férfi szemmel' is nézik a világot, és egyenesen tragédia, ha a férfiak nem gondolkoznak olykor a 'nő fejével' is.
A fenti felvetéseket bezavarandó: léteznek rámenős, skalpvadász, önző és brutális férfiak! De hogyan is kerülhet egyáltalán össze a védtelen nő, egy önző vagy kifejezetten rámenős, agresszív férfival? Sajnos úgy, hogy a "védtelen nő" többnyire kiválasztja magának! Nem utolsósorban azért, mert férfiasnak és úm. szexisnek találja. De azért is, mert a családban is ezt tapasztalta és úgy véli, hogy ő "nagy női készségeivel" már jobban tudja majd kezelni az ismert szituációkat (mint annak idején az anyja)! Úgy látja, hogy a rámenősség "határozottságot", a "célirányosság" férfiasságot, a durvaság "keménységet", a skalpgyűjtemény pedig "tapasztaltságot" tükröz az ilyen nő számára. Hát ez bizony nagy melléfogás! Nos, a nőnek tudnia kellene, hogy az ilyen "férfi" őt is csupán tárgynak vagy "új húsnak, skalpnak" tekinti és csak annyit kedveskedik, amennyi rövidtávú célja eléréséhez okvetlenül szükséges. Valójában csak beeteti áldozatát! A nő pedig annyiban hibáztatható, hogy nem hallgat ősei figyelmeztetésére és épp oly hiszékeny, mint Éva volt. Ehhez még hozzájárul a fent említett öntelt női önbizalom, hogy majdan képes lehet gyengédséggel és páratlan bájaival, változásra bírni a kicsit "kikapós, de férfias férfiját". "Amint bekötik a fejét, majd megszelídül" – gondolja, de súlyosan téved! Ez ugyanis nem lehetetlen bár, de roppant ritka! Ehhez Saul-Paul nagyságrendű katartikus megtérés és erős bűnbánat-nyilvánítás kell, de legfőképp a tartós hit! Mellesleg ez is az a helyzet, mely Isten nélkül nem megy! Mert ha hite nincs, akkor minden bók, csak a "desszert" dicsérete, és végül a nő csak cigi előtti "nass"! Tény, ami tény: nem a házasság intézménye van válságban, hanem az ember (a férfi és a nő)!
az életét! A "parkolópályán" tartás különösen a nőnek okoz nagy kárt, mert a gyermekáldás szempontjából kifuthat a biológiai időből! FÉRFIAK! Isten számon kéri a szeretet "imitálását"! A férfiasság nem a gyors hódításban, hanem a kitartó önuralomban mutatkozna meg! Merthogy a férfiasság: szelíd erő, türelem, gyengédség, tudatos atyaság, hűség és hazaszeretet.
Nem szabad felednünk, hogy a nőket lekezelő férfit is NŐ nevelte → az édesanyja! Merthogy a fentieket már gyermekkorban elő kellene munkálnia a nevelésnek, a szülői példának, az apa intő szavának! Ehelyett azonban, mindkét nem úgy nő fel, hogy nem kapják meg a személyiségformálásukhoz szükséges kellő alapállást, az igazi férfi és női szerepmintákat és léleképítés kultúráját, a tisztaság értékének megbecsülését (a másikban is)! Ennek hiányában a női és férfi szerepek csak a külsőségekben rögzülnek a fiúkban és lányokban, és ez egészen hamis viselkedési formákat eredményez! Nemhogy a lélek, de még csak nem is az ész irányítja tetteiket. Ennél fogva a médiák manipulatív hatásának eredményeként (mert "ők" foglalkoznak az ifjúsággal!), óhatatlanul a sugallt vágyak megvalósításában látják az életük értelmét. A mai nők többsége gyakorlatilag csak felszíni kielégülést vár mindentől, a divattól, a kozmetikától és a férfiaktól is! A férfi-nem pedig csak él a lehetőségekkel. Ez a felszínes szemlélet mindent arra vezet vissza, hogy "a nemiség azért van"! Így válik a "teremtés koronája" alantas ösztönlénnyé, a Teremtés pedig – egyenlőre úgy látható, hogy – kudarccá! A két 'nemi identitás' nagy felvilágosultságában és "mű-paradicsomi révületében" azt hiszi, hogy csak a szexuális aktivitás révén férfiak és nők, így az már meg sem fordul a fejükben, hogy (ettől függetlenül is) abszolút egyedek a világmindenségben, egyedi hivatással, egyedi küzdőszellemmel, egyedi és közösségi felelősséggel! Bizony, áldhatja az Istent az – aki megkapja a kegyelmet –, hogy legalább élete végén rádöbben eltékozolt életére, mert legalább mélységes bűnbánatot tarthat! Végkövetkeztetés: az EMBER (a NŐ és FÉRFI) bizony egykönnyen célt téveszthet, a Sátán viszont elérheti a célját!
Gyújts egy gyertyát az üldözöttekért!
A házasok, férfi-női szerepkörüket a divatos elvárások szerint alakítják, és nemhogy igyekeznének elősegíteni egymás lelki üdvét, de még gyermekeiket is szabadjára engedik, nem csak Isten örök elvárását feledve, de még a természeti törvényeket is! Mulasztásaik és bűneik aztán, feldobott kőkén zuhannak vissza fejükre és gyermekeikre, s végül még Istent vádolják ezért, holott maguk tehetnek róla! (És ebben rejlik a Gonosz egyik diadala!)
De mi a megoldás? A férfi értse meg a helyzetét és a feladatát – vagyis értékelje ki, hogy mire kell figyelnie, vigyáznia, mi a maradandó érték és mi nem az. Különösen annak kapcsán, miszerint általában öt „vágya“ van a férfinek: a szemé, a szívé, a testté, eszmeiségé és az alkotásé. Ennek helyénvalóságában kell, mint "félembernek" meghatároznia a "másik feléhez" (a feleségéhez vagy hivatásához) való viszonyát úgy, hogy Istennel való szoros kapcsolata sérülést ne szenvedjen. Mert Isten az, akitől minden adomány származik – így a hivatás is –, és ezt mindenkinek be kellene teljesítenie! Az emberi élet célja: a férfiként és nőként a hivatásának teljesítése, mind egyénileg, mind közösségileg, mégpedig küzdelem és harc árán is! 
Sajnos, az általános erköl-csi romlás, az értékszemlélet eltorzulása, köl-csönösen össze-mossa a nemek eredendő szere-pét és óhatatla-nul felhígulnak az identitások. 
a helyzet annyiban változott, hogy Ádám nem csupán elfogadja, hanem elvárja az "almát" Évától, aki ezt szinte képtelen megtagadni! Sajnos, a mai Ádámok és Évák egyszerűen nem fogják fel a helyzetüket, miszerint most nem valamiféle időleges "paradicsomi kiűzetés" lehetséges esélyesei, hanem az örök kárhozaté!!!
Fel kell tűnjön az első emberpár paradicsomi viselke-désében, hogy Ádám nem foglalkozott a részletekkel, hanem kiegyensúlyozott s határtalan boldogsá-gában már akkor is "nagy vonalakban gondolkozott". Ennek következtében nem vette észre a kígyót sem, miként a Tiltott Fával sem törődött: "Ha nem, nem! Távol, s közel van finom gyümölcs ezerszám!" – mondhatta magában, mert a 'férfi volta' mindennel meg volt elégedve. Éva azonban elmerült az apró részletekben, megcsodálta a pompázó virágokat, ölelgette a jóillatú gyapjas vadakat és kedves készséggel szóba állt a Kísértővel is, hagyva magát meggyőzni. Szakított a tiltott gyümölcsből, s el volt ragadtatva a soha nem ízlelt zamatoktól és megkínálta vele Ádámot is. A férfi, aki minden jónak és szépnek-látszót elfogad az asszonytól, óhatatlanul (vagy állhatatlanul) belekóstolt. – A férfi már ilyen!
Miután kiűzettek a Paradicsomból, csoda-e, ha Ádám ádáz ellenségeként harcolt a Gonosz ellen? Csoda-e, ha váddal illette asszonyát, megromlasztva azt a felhőtlen kapcsolatot, melyet Isten örök terveiben a férfivel és nővel elgondolt, és amely a szerelem ajándékában – átmenetileg – még máig is megtapasztalhatnak? 
Pl.: az 'élettársi viszony' gyalázat, nem házasság! A férfinek szabadság, a nőnek ágyasság.
Sajnos, az általános erkölcsi romlás, az értékszemlélet eltorzulása, kölcsönösen elmossa (összemossa) a nemek eredendő szerepét és óhatatlanul felhígulnak az identitások. Ennek pedig egyetlen célja, hogy az "őskígyó" bebizonyítsa a Teremtőnek, a teremtés kudarcát! A Paradicsomból való kiűzetés óta ugyanis a Gonosz, élet-halál harcot folytat az emberek végleges elveszejtésére, mert népet akar gyűjteni maga köré a kárhozatba. Ez a kísértés-dömping mára már kozmikus harccá fajult, minden eszközzel, az erkölcsi szabadosság sulykolásával, és a nemi identitások összezavarásával is!
Wanda Półtawska előadásában így emlékezett a nagy pápa tanítására: „II. János Pálnak meggyőződése volt, hogy minden ember szentségre hivatott és szentté is lehet, mivel Isten minden embert saját képmására teremtett. Hangsúlyozta, hogy a világot két fő bűn veszélyezteti: az egyik, ha az ember önmagát teszi istenné, a másik, ha a többi embert nem személynek, hanem tárgynak tekinti. Rendkívül fájlalta, hogy az emberek elfelejtik, hogy van lelkük."
Előző cikksorozatomban (Nők a Gonosz elleni küzdelemben) a nő és a nőiesség, helyes és helytelen mibenlétét taglaltam, ám jelzést kaptam afelől, hogy a férfiak 'férfias' szerepkörét miért nem tárom fel hasonlóképpen. Nos, az említett (a nőkről szóló) cikkeket, 
„Tiszteletreméltó Atyám, 
Tiszteletreméltó Atyám,
.jpg)
„Nem ért meg engem“ – habár saját maguk sem tudják pontosan, hogy a megértés alatt mit is várnának el konkrétan. A legtöbb esetben azt értik alatta, hogy a férfiak teljesítsék az ő elvárásaikat. 
Manapság egy egész csábítási apparátus áll a sátán rendelkezésére, amellyel Éva szívét erőszakkal befolyásolja. Bizonyítékul szolgál erre a modern lányok sorsa, a szingliség és az a tény, hogy azok a házaspárok, akik a házasság szentségét fel akarják venni, már szülők. A felelősség nélkül szülővé válás megelőzi a házasságot (nem beszélve a terhességmegszakításokról), miként a hűtlenségek és a házasságtörések számának növekedése, mind valahol Éva provokációira vezethetők vissza. Az egyik nő, mily könnyen megítéli a másikat, holott épp neki (Évának) megvan az eszköze ahhoz, hogy kíméletlenül elvegye egy másik asszonytól a férjét és a gyerekeitől az apjukat.
(Dr Wanda Półtawska a krakkói egyetemen tartott előadása nyomán. A szöveganyag Vancsura Angyal német fordításának felhasználásával.) 
A lélek teszi lehetővé Istennel a kapcsolatot, az emberi test és a nemisége azonban további ajándékot jelent – ugyanis az ember számára lehetővé teszi, hogy Isten teremtő művében részt vegyen. A nemiséget a prokreáció magyarázza. A Teremtő emberi kézbe helyezi a teremtő hatalmát, és bizonyos fokig hagyja, hogy az ember „megragadja“. A nőiességnek az anyaságot kell szolgálnia (a nemiség a termékenység szolgálatában). És ezt a nemiséget alá kell rendelni az emberségnek, ezért kell a nőnek az értelme és az akarata segítségével uralni azon tulajdonságait, amelyeket az anyai hivatáshoz kapott. És éppen itt kezdődik a nehézség a testi-lelki érzékenységgel megáldott nő számára, aki készen az elérzékenyülésre, ezen a ponton megáll. Emóciók, meghatottság, dolgok iránti igények ragadják el, amelyeket e világ, e világnak a szelleme csábítóvá tesz számára a gonosz, aki Isten művét le akarja rombolni. Éva, akit pedig Ádámnak teremtettek, saját magára koncentrál. Ezt nevezzük tükörjelenségnek.
Éva azonosságtudata – különösen a fiatal és éretlen Éváé – megáll ezen a ponton, saját magával törődik, kevéssé az érzékeny lelkével, mint a testével, Éva sajátmagának és Ádámnak akar tetszeni és képtelen arra, hogy figyelembe vegye a lelket, ami nem látható a tükörben, ami csak a testet mutatja. A test magasabb értékre avanzsál, s ennek rendeli alá a nő az életét, s ezáltal a női test egy szép baba szerepére degradálódik le. Mint ilyet fogadja el őt Ádám és mint ilyen babával fog vele Ádám viselkedni a nő egyetértésével. Éva hagyja, hogy Ádám játékszerként bánjon vele, saját kénye kedvére. Éva, aki egyértelműen emancipálódni akar – ellentétes hatást vált ki –, Ádám és a saját maga rabszolgájává válik, és ilyen módon valósul meg az az embertelen nőiesség, amely szélsőséges esetben az anya-Éva megöléséhez vezet, és ezáltal legnagyobb hivatásának a visszautasítását eredményezi.
A Teremtő az emberiség sorsát a nő kezébe helyezi, ő jelenti azt az alapot, amelyen az emberiség növekszik, és amikor ezt visszautasítja, ezzel – anélkül, hogy tudná –, saját maga ellen cselekszik. Évának tudatosan kell gondolkodnia az élet értelméről és az emberi nemiség jelentőségéről. Krisztus beszél a szamáriai asszonnyal – és miként ő –, az evangélium asszonyai megtudják érteni Krisztus tanítását, mert meghallják és hallgatnak rá, és ez által lehet a metanoia – átalakulás és megtérés. A nyilvános bűnös szentté válik, de csak akkor, miután Krisztust megismerte.
Bolond egy világban élünk és mi hajlandóak vagyunk részt venni a „bolondozásban”! Ennek folytán természetszerűleg, az életünket meghatározó végeredményeink is komolytalanok lehetnek!
Alapvető szempont tehát, hogy az evan-géliumi parancsok nyomán határozzuk meg elképzeléseinket, vágyainkat, életünket és párválasztási krité-riumainkat! Ehhez pedig komolyan kell venni az Anyaszent-egyház tanítását, mely nem hogy kö-töttséget jelentene, de szélesebb látókört ad a világ „műszabad-ságának” veszélyeire, arra, hogy mi és ki van a dolgok mögött! Annak nyilvánvalóságára is fény derülne, hogy az un. liberális szabadság-eszme, egyszerűen csak szabadosság, mely nincs tekintettel se Istenre, se emberre! Önnönmagára sem!
A nőiességben elrejtett ellentmondások belső összeszedettséget igényelnek. Ehhez az összeszedettséghez mindkét nőben kapaszkodópontokat kell találni. Éva és Mária egyaránt édesanyák - az anyaság bizonyos mértékig biztonsági területet képez – olyan területet, amely előtt a sátán tanácstalanul áll. Az anyaság iránt alázatos nő az anyasága által Isten kezébe kerül. II. János Pál a modern nővel szemben nem késlekedik a női test szentségéről beszélni – ez a szentség olyan hely, amelyben Isten közvetlenül hat – a Szentlélek, az Újító. 
Reális veszély van arra, hogy ilyen módon a nő nem „megvalósítani“ fogja önmagát, hanem inkább eltorzítja és elveszíti azt, ami az igazi kincsét jelenti“.(Mulieris dignitatem 10). 
A végére tartogattam két lényeges szempontot, a külsőséges viselkedést és a benső személyiség elhangolódását! .jpg)
Efféle pusztítás a feminizmus ideológiája is, mely a nők „felszabadítása” jelszavával, már a serdülőket igyekszik a szabadosság tévútjára terelni, nem beszélve családbomlasztó hatásairól! „Az asszony megrontása a társadalom halála! Mert asszony szüli az újabb anyát, a papot és a családapát!” (HHC 61) A fentiek következményeként tudható be, hogy egyes asszonyok abban látják női identitásuk építését, ha férjükben minden igyekezetükkel próbálják leépíteni a férfit. A házasélet romlásai ugyanis, gyakran a 'követelt' jogokból sarjadnak. „A 'férj joga', a 'nő joga' és az 'egyenjogúság' vélelmében sikkad el leginkább az élethez való jog!” (HHC 418)
A Teremtés Könyve ezt az eseményt egyértelműen leírja – a sátán csábítása által az engedetlenség bűnei hatásaként, mert a nőt, Évát elcsábította a sátán. A Biblia nem arról beszél, hogy az ördög Ádámot közvetlenül csábította el – nem Ádám dől be a sátánnak, hanem Éva. Az első nő és szerepének a leírása egyértelműen arra utal, hogy a nő eszközzé vált a sátán kezében, hagyta magát félrevezetni a sátántól. Feltehetőleg gondolkodás nélkül tette ezt, anélkül, hogy tudatában lett volna a következményeknek. .jpg)
De abból is ki lehet indulni, hogy a gonosz megtalálta az Éva szívéhez vezető kulcsot, hogy sikerült neki őt a hatalmába keríteni. Éva a sátán befolyása alá kerül – és Ádám vereséget szenved.
Pontosan ilyen „áldo-zat” maga a házasság életformája is, még ha a közfelfogás „lutrinak” nevezi is! Szó, mi szó, a házasságba nem szabad könnyelműen belevágni, de ha már megköttetett, akkor végig kell küzdeni, akár felajánlott engesz-telő áldozatként is! 
Mellesleg, Isten nélkül lehet élni, de meghalni már nem!
![miért miért[13].jpg](https://m.blog.hu/sz/szeretetlang/image/mi%C3%A9rt%20mi%C3%A9rt%5B13%5D.jpg)
Miért nem képes egy órát is otthon maradni? A férjem miért nyaggat állandóan? Miért kezd felhánytorgatni évtizeddel régebbi dolgokat? Miért nyűgös? Miért nem segít az Isten?” Miért és miért? ‒ panaszolják sokan. 
„A házasfelek egyik legfontosabb kötelessége egymás lelki üdvösségének előmozdítása.” (Colombiere Kolos) (HHC 217) De hogyan segítheti valaki a társa hitét, amikor még a sajátját sem éli meg, vagy volt hite de már "elveszítette"? Márpedig a saját karakterünket, a belső igény és a hitünk formálja, és ez hat ki a közös életünkre is! Ha nincs közös hitfelfogás, nehezen van közös nevező is, így aztán nincs közös „hullámhossz” sem, tehát aligha működik az adó-vevő! Az pedig műszaki tény, hogyha gyenge az adás, könnyen bezavarhat bármi és elnyomhatja a mégoly jó szándékú „jeleket” is!
Szeptember 7.
házasfél egyik napról a másikra megváltozik és egyszerűen nem lehet vele szót érteni? Az ilyen, azt se mondja meg, hogy mi baja a másikkal és azt se, hogy tulajdonképpen mit is akar ő maga, csak megy a feje után!? Ennek a félnek nem lehet ajánlani az imádságot és a szentségi életet! Jó esetben csak legyint, rossz esetben kiröhögi az embert! Ráadásul, olyan dolgok kezdenek szokássá válni nála, amit azelőtt ki nem állhatott. Elkezd sportolni, társaságba járni, miközben otthon kimért és fáradt, mindamellett, hogy képes elmenni akár éjjel is! Se válni nem akar, se együtt élni! Na ilyenkor mi van?" –panaszolhatná egy olvasóm!
(pontosabban aki) egyszer csak felszínre hozza az „elegem van már az egészből” pusztító gondolatát! Ő az, aki fárasztónak sugallja a kötöttségeket, aki nyomban valamiféle soha nem látott „felvilágosultságot és jogérzetet” kelt az egyénben. Ennek nyomán mindjárt túlértékeli a „szabadságot”, a szórakozást és az „önmegvalósításra való törekvést”! Ez a késztető pedig nem más, mint az a gonosz lélek, amely romlásba akarja taszítani a világ összes házasságát, hogy lerombolhassa a társadalmakat! Ahol ugyanis az egyszerű és bensőséges hitélet és szeretet élő, ott érvényesül a szentségi védelem, ott nem érheti el a Gonosz körmönfont célját!
![igualdad[4].jpg](https://m.blog.hu/sz/szeretetlang/image//igualdad%5B4%5D.jpg)
Mivel az emberi jogot fölébe szokás helyezni a természetes és isteni jognak, a házasság fogalma kezd elhomályosulni. Ha elűzik a vallást, a házasság is szükségszerűen a bűnös emberi természet és az érzéki vágyak gonosz uralmának rabszolgája lesz. Ebből sokszoros veszedelem származik a családokra és a társadalomra nézve is! Korunk törvényhozói, mind ezt mondják: engedni kell a kor igényeinek és meg kell adni a lehetőséget a válásra. (Következményeit) a francia forradalom is példázza: amikor elűzték Istent és törvénybe iktatták a válást, az egész társadalom közönségessé vált. Ma ugyanezt akarják! Istent és az Egyházat ki akarják űzni a társadalomból és az emberi kapcsolatokból. Úgy vélik ugyanis, hogy a válás törvényével orvosolni lehet a korunkban tomboló erkölcstelenséget! Mondanunk sem kell, hogy a változtatható házassági szerződéssel meggyengül a kölcsönös jóakarat, veszedelmes tápot kap a hűtlenség, kárt szenved a gyermekek védelme és nevelése, lehetőség nyílik a családi közösségek felbomlására, széthúzás támad a családban a férj és feleség között, csökken az asszony méltósága mert miután a férj kiélte magát, elhagyja őt. Mivel a családok szétrombolására és az országok elpusztítására nincs alkalmasabb eszköz az erkölcsök megrontásánál, könnyen belátható, hogy a család és a társadalom legnagyobb ellensége a válás, mely mind a magán, mind a közéletben a legnagyobb bűnöknek nyit kaput. (vö ADS / III.) (HHC 408)
A Házasság Szentsége kizárólagos köteléket hoz létre, melyben maga Isten pecsételi meg a felek beleegyezését, ezért a megkötött és elhált házasság soha nem bontható fel, a halált kivéve! A Szentség ezenfelül megadja a házastársaknak a szükséges kegyelmet ahhoz, hogy 'jó harcot harcoljanak' (1Tim 6,12) és az életszentséget a házaséletben a gyermek felelős elfogadásával és nevelésével elérhessék. (vö Új katekizmus 1606) (HHC 233)
364. A Szent Szűz Fatimában kérte (egyben meghatározva az engesztelés lényegét és célját):
Füzetkénk a keresztényi élet ezen titkát szerette volna körülírni. Így a tartalom esetleges megszívlelése mellett még azt tehetjük magunkért és másokért, hogy kérjük Szűz Máriát, az Isteni Kegyelem Anyját; szerezze meg e 'Kisírka' által sokak számára azt a kegyelmet, hogy beteljesedjenek a szavak, amelyeket Isteni Fia intézett 
Az Istenbe vetett hitünk nem nyilvánul meg őszintén, ha ezt nem erősítjük meg konkrét cselekedetekkel. Ennél fogva az a megállapítás, hogy „hívő, de nem gyakorló”, logikus ellentétet tartalmaz. Biológiai alapon ezt úgy példázhatnánk, hogy hiszünk ugyan az életerőben és az egészségben, ugyanakkor mégsem veszünk magunkhoz táplálékot, vagyis „élő, de nem fogyasztó”. 
355. Newman Breviáriumából: Napjainkban nem töreked-nek-e csaknem mindenhol a világban a vallás nélkülöz-hetővé tételére? Hirdetik, hogy a vallásosság nem nemzeti-, hanem magán-ügy. Nem kísérlik-e meg kizárólagossá tenni a vallás nélküli nevelést? Nem kísérlik-e meg, hogy a hasznosságot és nem az igazságot tegyék az állami törvények s rendelkezések iránymutatójává? Nem kísérlik-e meg mást bele-magyarázva kiforgatni a Szentírást? /Sajnos/, a gonosz összeesküvésével állunk szemben, mely a világ minden részén szervezkedik, intézkedik, hogy Krisztus Egyházát gúzsba kösse és előkészítse az utat az általános elszakadásra! Ez a nagy aposztázia vajon megszüli-e az Antikrisztust, vagy halasztódik még? Mindenesetre ez a taktika összes jeleivel és eszközeivel a sátántól ered! Távol álljon tőlünk, hogy megtévesszenek szép ígéretei, melyben mérgek van rejtve. Ne gondoljátok, hogy ügyetlen a mesterkedésben! Csalétkeit nagyon is nyíltan kínálja: Ígér polgári szabadságot, egyenlőséget, jó üzletet és jólétet, ígéri az adók csökkentését és reformokat. Ezáltal fedi el műve sátáni célját, melybe be akar minket is vonni. Ezért gúnyolódik az elmúlt időkön és a hagyományos intézményeken. Nekünk azonban szükséges megértenünk, hogy az első keresztények helyzetében vagyunk; ugyanazon friggyel, papi renddel, szentségekkel és kötelességgel! Tudatosítanunk kell, hogy egy bűnben fetrengő világban élünk, hogy helyzetünket felmérve lehessünk tanúságtevők Krisztus mellett. Az szükséges, hogy éber legyen a szívünk, éberek legyünk a reményre /mentsük a lelkeket/ és várjuk az Ő második eljövetelét. (vö. Szent István Társulat /Bp. 1961/ 358-363. o.)
357. Ne építsünk tornyokat alapok nélkül. Az Úr nem annyira tetteink nagyságát nézi, mint azt a szeretetet, amellyel azokat végrehajtjuk. Ha tehát megtesszük amit tehetünk, az Úr megsegít, hogy napról-napra többre legyünk képesek míg élünk (amely idő talán rövidebb, mint gondolnánk) és ajánljuk fel a mi Urunknak belső- és külső- áldozatainkat, melyek felajánlása hatalmunkban van! A Szentséges Üdvözítő majd egyesíti ezeket saját keresztáldozatával, és így bármily csekélység is cselekedetünk, olyan érték kölcsönöződik neki, amekkorát szeretetünk megérdemel. (vö Avilai Szent Teréz, Belső Várkastély; Hetedik lakás, IV fejezet)
A házasság szent mivolta, az ezen élethivatást vállaló felek legfontosabb dolga! Az életük minden cselekedete ennek van alárendelve, beleértve a maguk által szaba-don választott személy – társ elfogadását.
"A Szentségi Házasság feltételezi a kegyelmi állapotot, vagyis a 'rendes' hívő életet, (rendszeres ima, szentmise, szentgyónás, szentáldozás). Bár valamennyi Szentség kegyelme kellő erőt ad a hit megélésére és az üdvösségre, ezzel szem-ben a bűn, (a kegyelmi állapot hiánya) alkal-matlanná teszi az embert a kegyelem befogadására, minek következmé-nyeként egyre kevésbé él a lélek szerint! Röviden tehát; a házasság szövetségének meglazulása, nem a Szentség 'hatástalanságának', hanem az életszentségre való törekvés ellanyhulásának vagy hiányának róható fel!" (HHC 401)
341. Minden apostoli szív, Jézus Szívéhez legyen hasonló: lángok törjenek ki belőle, kereszt emelkedjék felette és tövisek vegyék körül.
