Kérdés: a mai modern nő valóban harcol-e a gonosz ellen, vagy ellenkezőleg, együttműködik vele?
Nemiség és az emberi lét
Ne felejtsük el, hogy a nőknek nehezebb embernek lenni, mint a férfiaknak.
Az emberi lét Istenhez való hasonlóságot jelent – mindketten hasonlóak Istenhez, mivel mindketten emberek. Van lelkük, amelyet II. János Pál a „belső embernek“ nevez, aki az értelem és az akarat tulajdonságaival rendelkezik. Ennek a lelki struktúrának köszönhetően az embernek olyan privilégiumai vannak, amelyek lehetővé teszik számára a Teremtőjével való egyesülését. A teremtmény a gyermek, az örökös rangjára emelkedett, és a communio ezen egységét az Eucharisztia szentségének köszönhetően már itt a földön megélheti, és később az örökkévalóságban Istennel színről színre maradhat.
A lélek teszi lehetővé Istennel a kapcsolatot, az emberi test és a nemisége azonban további ajándékot jelent – ugyanis az ember számára lehetővé teszi, hogy Isten teremtő művében részt vegyen. A nemiséget a prokreáció magyarázza. A Teremtő emberi kézbe helyezi a teremtő hatalmát, és bizonyos fokig hagyja, hogy az ember „megragadja“. A nőiességnek az anyaságot kell szolgálnia (a nemiség a termékenység szolgálatában). És ezt a nemiséget alá kell rendelni az emberségnek, ezért kell a nőnek az értelme és az akarata segítségével uralni azon tulajdonságait, amelyeket az anyai hivatáshoz kapott. És éppen itt kezdődik a nehézség a testi-lelki érzékenységgel megáldott nő számára, aki készen az elérzékenyülésre, ezen a ponton megáll. Emóciók, meghatottság, dolgok iránti igények ragadják el, amelyeket e világ, e világnak a szelleme csábítóvá tesz számára a gonosz, aki Isten művét le akarja rombolni. Éva, akit pedig Ádámnak teremtettek, saját magára koncentrál. Ezt nevezzük tükörjelenségnek.
Éva azonosságtudata – különösen a fiatal és éretlen Éváé – megáll ezen a ponton, saját magával törődik, kevéssé az érzékeny lelkével, mint a testével, Éva sajátmagának és Ádámnak akar tetszeni és képtelen arra, hogy figyelembe vegye a lelket, ami nem látható a tükörben, ami csak a testet mutatja. A test magasabb értékre avanzsál, s ennek rendeli alá a nő az életét, s ezáltal a női test egy szép baba szerepére degradálódik le. Mint ilyet fogadja el őt Ádám és mint ilyen babával fog vele Ádám viselkedni a nő egyetértésével. Éva hagyja, hogy Ádám játékszerként bánjon vele, saját kénye kedvére. Éva, aki egyértelműen emancipálódni akar – ellentétes hatást vált ki –, Ádám és a saját maga rabszolgájává válik, és ilyen módon valósul meg az az embertelen nőiesség, amely szélsőséges esetben az anya-Éva megöléséhez vezet, és ezáltal legnagyobb hivatásának a visszautasítását eredményezi.
A Teremtő az emberiség sorsát a nő kezébe helyezi, ő jelenti azt az alapot, amelyen az emberiség növekszik, és amikor ezt visszautasítja, ezzel – anélkül, hogy tudná –, saját maga ellen cselekszik. Évának tudatosan kell gondolkodnia az élet értelméről és az emberi nemiség jelentőségéről. Krisztus beszél a szamáriai asszonnyal – és miként ő –, az evangélium asszonyai megtudják érteni Krisztus tanítását, mert meghallják és hallgatnak rá, és ez által lehet a metanoia – átalakulás és megtérés. A nyilvános bűnös szentté válik, de csak akkor, miután Krisztust megismerte.
(Dr Wanda Półtawska a krakkói egyetemen tartott előadása nyomán. A szöveganyag Vancsura Angyal német fordítására alapoz. 
