Kérdés: a mai modern nő valóban harcol-e a gonosz ellen,
vagy ellenkezőleg, együttműködik vele?
Hitvallás
Ha az ember hatékonyan akar a gonosz ellen küzdeni, akkor tudatában kell lennie annak, hogy a gonosz hatalma valóban létezik. A gonosz – egy valóságos személy, aki olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyekkel az embert felül tudja múlni. Mennyiben van tudatában az ember a gonosz valóságának, és mindenek előtt a nő? Mennyire hisznek az emberek a sátán létezésében?
A gonosz valóságos létezéséhez a világban, a Bibliára kell hivatkoznunk, különösen a Teremtés Könyvére. A teremtés leírása események sorozata: a Teremtő először a szellemek világát teremti meg, Isten angyalok seregével veszi körül magát. Ezek a lények nem elegendőek Istennek, főleg azért, mert egy részük elfordul Istentől, nem akarja őt szolgálni – és a non serviam magatartásuk szakadást eredményez – mindörökké disszonanciát.
Amikor Isten megteremtette az embert, akkorra a szellemek világa már megosztott volt. II. János Pál egyértelműen megmondta: „Ne felejtsétek el, hogy az ördög már az ember előtt létezett, és már konkrét tervvel rendelkezett Isten teremtményének, az embernek a megsemmisítésére, amit meg akar valósítani!
Isten az embert végtelen szeretetében férfinak és nőnek teremtette a saját képmására. Az ember az egyetlen olyan teremtmény, amelyet Isten önmagáért akart. A szellemi lényektől az embert a teste különbözteti meg, megtestesült szellem – Isten teremtette a testet és a lelket is. II. János Pál azt mondja: Az emberi test mindig alá van rendelve a léleknek – vagy a Szentléleknek, vagy e világ szellemének.
E világ szelleme – a sátán – a földhöz tartozik – a föld az ő birodalma: az emberrel együtti számkivetésben, mert az ember hagyta magát elcsábítani általa. 
A Teremtés Könyve ezt az eseményt egyértelműen leírja – a sátán csábítása által az engedetlenség bűnei hatásaként, mert a nőt, Évát elcsábította a sátán. A Biblia nem arról beszél, hogy az ördög Ádámot közvetlenül csábította el – nem Ádám dől be a sátánnak, hanem Éva. Az első nő és szerepének a leírása egyértelműen arra utal, hogy a nő eszközzé vált a sátán kezében, hagyta magát félrevezetni a sátántól. Feltehetőleg gondolkodás nélkül tette ezt, anélkül, hogy tudatában lett volna a következményeknek. .jpg)
De abból is ki lehet indulni, hogy a gonosz megtalálta az Éva szívéhez vezető kulcsot, hogy sikerült neki őt a hatalmába keríteni. Éva a sátán befolyása alá kerül – és Ádám vereséget szenved.
A Teremtés Könyve ezt az eseményt egyértelműen leírja – a sátán csábítása által az engedetlenség bűnei hatásaként, mert a nőt, Évát elcsábította a sátán. A Biblia nem arról beszél, hogy az ördög Ádámot közvetlenül csábította el – nem Ádám dől be a sátánnak, hanem Éva. Az első nő és szerepének a leírása egyértelműen arra utal, hogy a nő eszközzé vált a sátán kezében, hagyta magát félrevezetni a sátántól. Feltehetőleg gondolkodás nélkül tette ezt, anélkül, hogy tudatában lett volna a következményeknek. De abból is ki lehet indulni, hogy a gonosz megtalálta az Éva szívéhez vezető kulcsot, hogy sikerült neki őt a hatalmába keríteni. Éva a sátán befolyása alá kerül – és Ádám vereséget szenved. Az isteni tervben Évának komoly szerepet szánnak: Ádámot kellene segítenie fejlődése folyamán. II. János Pál a Mulieris dignitatem (7) című dokumentumban így ír: „Bibliai összefüggésben ezt úgy is érthetjük, hogy a nő a férfinak és a férfi a nőnek elsősorban azért „segítsen“, mert „emberek“: ez bizonyos értelemben mindig ismét lehetőséget ad számukra saját emberi lényük teljes értelmének a felfedezésére és igazolására.“... És „Az emberi lét az interperszonális közösségre való hivatást jelenti.“ Az embernek tehát „valakiért“ – a másik emberért kell élnie. A férfi és a nő arra hivatott, hogy találkozzanak egymással, és együtt éljenek a földön.
Az emberiség a történelme során ezt az egymásrautaltságot követi – az Ószövetség úgy mutatja be a nő alakját, mint aki az emberiség felépítésében kreatív szerepet tölt be; de ugyanez a történelem egy sor olyan eseményt is leír, amelyben a nő szerepe egyértelműen destruktív.
(Dr Wanda Półtawska a krakkói egyetemen tartott előadása nyomán. A szöveganyag Vancsura Angyal német fordítására alapoz. 
