A férfi is szentségre hivatott
Kérdés: a mai modern férfi valóban harcol-e a gonosz ellen, vagy ellenkezőleg, együttműködik vele?
Fel kell tűnjön az első emberpár paradicsomi viselke-désében, hogy Ádám nem foglalkozott a részletekkel, hanem kiegyensúlyozott s határtalan boldogsá-gában már akkor is "nagy vonalakban gondolkozott". Ennek következtében nem vette észre a kígyót sem, miként a Tiltott Fával sem törődött: "Ha nem, nem! Távol, s közel van finom gyümölcs ezerszám!" – mondhatta magában, mert a 'férfi volta' mindennel meg volt elégedve. Éva azonban elmerült az apró részletekben, megcsodálta a pompázó virágokat, ölelgette a jóillatú gyapjas vadakat és kedves készséggel szóba állt a Kísértővel is, hagyva magát meggyőzni. Szakított a tiltott gyümölcsből, s el volt ragadtatva a soha nem ízlelt zamatoktól és megkínálta vele Ádámot is. A férfi, aki minden jónak és szépnek-látszót elfogad az asszonytól, óhatatlanul (vagy állhatatlanul) belekóstolt. – A férfi már ilyen!
Miután kiűzettek a Paradicsomból, csoda-e, ha Ádám ádáz ellenségeként harcolt a Gonosz ellen? Csoda-e, ha váddal illette asszonyát, megromlasztva azt a felhőtlen kapcsolatot, melyet Isten örök terveiben a férfivel és nővel elgondolt, és amely a szerelem ajándékában – átmenetileg – még máig is megtapasztalhatnak?
A bűn áraként a szüntelen küzdelem és az elmúlás lett az EMBER osztályrésze. A földi lét: az élet és halál, a munka és pihenés, az adás és kapás, a szolgálat és elvárás, a megihletés és botránkozás, a dicsőség és megaláztatás, az öröm és fájdalom, a szeretni és szeretve lenni állandó körforgása lett. Ez az, amire az EMBERNEK folyvást ügyelnie kell, mert a felsoroltak bősége befolyásolhatja a férfi és nő közti kapcsolatot, új szerelem, új ellenszenv, új élet és új elbukások forrása lehet. A férfi és női mivolt, ezen formák és lehetőségek alapritmusának van kitéve a földön, melyek által döntő módon meghatározhatják a földi-, miként az örök sorsukat is! A férj és feleség csupán az adás és elfogadás hangsúlyában különbözik egymástól, céljuk azonban mindenképp egymás üdvösségének egyengetése kell, hogy legyen! Ahol ez nem így van, ott a halál uralkodik (sajnos, nagy eséllyel az örök halálé!). Mindezen emberi dolgok iránymutatója a Tíz Parancsolatra épülő erkölcsi szabály. Ilyen például az Istenhez való viszony, miként a házasfelek és a szülő-gyermeki kapcsolat is. 
Pl.: az 'élettársi viszony' gyalázat, nem házasság! A férfinek szabadság, a nőnek ágyasság.
A férfiak és nők tehát korántsem egyenlők, mivel alapvetően különböznek egymástól! Ám, épp e gyönyörű és nagyszerű különbségben van legnagyobb erejük! Férfi és nő együtt a szentségi házasságban jóval több, mint pusztán két személy. A két fél különbözőségében rejlik az állandó "egészre" való törekvés vágya, az ebben rejlő teremtő isteni erő, melyre végtére is meghívást kaptak! Alap álláspont kellene, hogy legyen, miszerint a lélek teszi lehetővé Istennel a kapcsolatot, az emberi test és a nemiség csupán ajándék. Jóllehet az ember számára a lélek vezérelte test egyedüli üdvös lehetőség! Egyfelől, hogy Isten teremtő művében részt vegyen, másfelől, az üdvösség esélyét Krisztus által elnyerje.
Sajnos, az általános erkölcsi romlás, az értékszemlélet eltorzulása, kölcsönösen elmossa (összemossa) a nemek eredendő szerepét és óhatatlanul felhígulnak az identitások. Ennek pedig egyetlen célja, hogy az "őskígyó" bebizonyítsa a Teremtőnek, a teremtés kudarcát! A Paradicsomból való kiűzetés óta ugyanis a Gonosz, élet-halál harcot folytat az emberek végleges elveszejtésére, mert népet akar gyűjteni maga köré a kárhozatba. Ez a kísértés-dömping mára már kozmikus harccá fajult, minden eszközzel, az erkölcsi szabadosság sulykolásával, és a nemi identitások összezavarásával is!
Mi a megoldás? A férfinek Istenhez való viszonyában ismét magára kell találnia. Isten az, akitől minden adomány származik, s a férfinek fel kell fedeznie a férfi lét jelentőségét: a küzdőszellemet, az állandó harcot a gonosszal – annak tényével, ami ő maga és amit tesz –, így a felelős cselekvést! Bár az Evangélium olyan férfiakról és nőkről beszél, akik a Krisztussal való találkozás után az életük árán is tanúságot tettek Róla! Az Evangélium hirdetése; az apostolság, a krisztusi papság és a családapaság kizárólagosan a férfi hivatása és ezzel együtt a nők védelme is. Jóllehet, ehhez um. "fel kell nőni" (vagy bele kell nőni) és ebben a családban történő hit-erkölcsi nevelésnek van döntő szerepe!
Az első emberpár utódai – az emberiség – robog a szakadék felé, egyre inkább szembe kerülve Teremtőjével, miközben elsőrendű feladata változatlanul a jó apaság és jó anyaság lenne – hívta fel a figyelmet tbk. Wanda Półtawska professzor asszony is a Sapientia-n tartott előadásában. A pszichológus-orvos megjegyezte azt is, hogy hatvanéves praxisa során mindössze egyetlen alkalommal fordult elő, hogy egy 19 éves fiatalember nem engedte, hogy barátnője elvetesse gyermekét. Nos, hol vannak a férfiak? – fogalmazott Półtawska, kiemelve, hogy a férfi felelőssége a nő és gyermek sorsa!
Wanda Półtawska előadásában így emlékezett a nagy pápa tanítására: „II. János Pálnak meggyőződése volt, hogy minden ember szentségre hivatott és szentté is lehet, mivel Isten minden embert saját képmására teremtett. Hangsúlyozta, hogy a világot két fő bűn veszélyezteti: az egyik, ha az ember önmagát teszi istenné, a másik, ha a többi embert nem személynek, hanem tárgynak tekinti. Rendkívül fájlalta, hogy az emberek elfelejtik, hogy van lelkük."
És sajnos általános tapasztalat, hogy míg a lelketlen férfi könnyen az ösztönállathoz hasonlatos, addig a lelketlen nő, leginkább egy használati tárgyhoz! (Szerkesztő) (folyt!)
