339. Ahhoz, hogy egy apostol a lelkek előtt tekintéllyel tudjon fellépni; legyen kezében a Szentírás, szívében pedig az isteni társalgások sugárzó, benső élménye.
340. Mi vagyunk a világ hatalmasságai, mert Isten kincseiből – ha akarjuk –, adhatunk belőlük a lelkeknek.341. Minden apostoli szív, Jézus Szívéhez legyen hasonló: lángok törjenek ki belőle, kereszt emelkedjék felette és tövisek vegyék körül.
342. Apostolkodásunk nehézsége; hogy míg mások azt mondják „jöjjetek és lássátok”, mi csak azt mondhatjuk, „jöjjetek, tekintsetek arra ami nem látható!”
343. „Isten igazi szolgájának szíve tabernákulum, amelyben a láthatatlan Isten uralkodik szüntelenül. Istennek ebben az állandó jelenlétben van az életszentség természetfölötti hatalmának valódi titka, mert nem Ádám esendő gyermeke műveli más lelkekben a kegyelmi életre való feltámadást, hanem a Szentlélek, aki benne cselekszik.” (Sziénai Szent Katalin)
344. Mi Istent hordozzuk, aki bennünk él. Tudjuk ezt, hisz' épp erről elmélkedünk... Miként lehetséges mégis, hogy ez a tudat nem sugárzik cselekedeteinken, és nem árad belőlünk az ellenállhatatlan térítő erő? – Azért, mert szegényes istenhordozók vagyunk!
345. A Szent Szűz az Egyház Tükre – rajtunk is tükröződnie kell Isten irántunk való kegyelmeinek!
346. Soha senkinek a feltámadását nem segítjük elő, ha mi magunk nem egyeztünk bele, hogy meghaljunk. Hogy miféle áldozatot kíván ez? A rengeteg „semmi” feláldozását!
347. Egyetlen szent gondolat, egyetlen nagylelkű elhatározás, egyetlen engesztelő cselekedet, bármily kicsiny is – tekintve, hogy Isten egyik fogadott gyermekétől származik – oly nagy értékű, hogy nincs a világnak az a kincse, amely felérne vele! Erről tanúskodnak a szentek. E tényt, P. Faber így magyarázza:↓
348. „Minden egyes engesztelő cselekedet visszhangzik az idők végezetéig. Lesznek lelkek az égben, akik örök üdvösségüket egy ismeretlen lélek áldozatának köszönik...↓
349. ..Imádkozzatok, hogy az emberek magasztosabb és igazabb fogalmat alkossanak a kegyelemről. Ha ezt teszitek, titokban Jézus apostolaivá lesztek... Minden kegyelem Őbenne van, és ő ég a vágytól, szétárassza.., menjetek.., segítsetek Jézusnak! Miért pusztulna el egy is a lelkek közül, akikért életét adta?...↓
350. ...Sajnos, az emberek nem törődnek a bennük elrejtett kinccsel, melyet bizony megoszthatnának másokkal! Szent Pál egész életét arra szentelte, hogy imádkozzon és prédikáljon, hogy sokak elnyerjék a kegyelmet, hatásosan hordozzák és jól fel is használják... Ó, a lelkek szeretett Királya! Napjainkat mi sem áldozhatjuk fel másért, mint Teéretted!”
351. Ne legyünk annyira a másoké, mint amennyire a magunké, merthogy Istené vagyunk!↓
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.