Észnél kell lennünk!
Bolond egy világban élünk és mi hajlandóak vagyunk részt venni a „bolondozásban”! Ennek folytán természetszerűleg, az életünket meghatározó végeredményeink is komolytalanok lehetnek!
„A boldogtalan, szerencsétlen házasságok rendszerint a természetfeletti szempontok figyelmen kívül hagyásában keresendők.” (Szent Colombere Kolos) (HHC 405)
Végkövetkeztetés: az „élettervünket” már jóval házasság előtt meg kellene határoznunk! Márpedig erre akkor lenne esélye bárkinek, ha már gyermekkorában a szülő, az iskola, a társadalmi közeg példával és elvárással járna elöl! – Hogy mivel? – A képességfejlesztéssel! Ez alatt természetesen elsősorban az emberismereti, "ráérző képességet" és "átimádkozó készségeket" értem! A világ a "tudatosságot" szajkózza, miközben kizárólag az ösztönösséggel manipulál, holott a harmadik ismeretszerzési séma fejlesztése lenne a helyes, a lélek megérző-készségéjé! Ezzel szemben, a családalapításra predesztináltakat olyan "média-nevelés" és "társadalmi példa" bombázza "veszi kezelésbe" kisdedsége óta, hogy csoda, ha még átmeneti "párkapcsolatra" is képesek egyáltalán! Ez a csalárd média, a hűséges házasságokat unalmasnak, míg a házasságtöréseket izgalmasnak mutatja be. (vö. HHC 301)
A meghamisított ideálokkal és a lejáratott erkölcsi hitelvekkel felnövekvő generáció, nem csak a pillanatnyi élvetegségekben véli kibontakoztatni önmagát (ha éppen össze nem roppan), de észre sem veszi, hogy másokat sárba taszít, eltékozolva saját életét is!
Alapvető szempont tehát, hogy az evan-géliumi parancsok nyomán határozzuk meg elképzeléseinket, vágyainkat, életünket és párválasztási krité-riumainkat! Ehhez pedig komolyan kell venni az Anyaszent-egyház tanítását, mely nem hogy kö-töttséget jelentene, de szélesebb látókört ad a világ „műszabad-ságának” veszélyeire, arra, hogy mi és ki van a dolgok mögött! Annak nyilvánvalóságára is fény derülne, hogy az un. liberális szabadság-eszme, egyszerűen csak szabadosság, mely nincs tekintettel se Istenre, se emberre! Önnönmagára sem!
A fentiekben említett lelki-érzelmi-értelmi nevelés, kifejleszthetné a fiatalokban a "dolgok mögé" látó emberismeretet, erősítené a lelkiismeretet, az ősi okítás óvatosságával: "nézd meg az anyját, vedd el a lányát"! És mindezt a felelősségteljes döntés és a tiszta szeretet függvényében! Mert: ahol az isteni szeretetet kizárják a mindennapi életből, ott eluralkodik a szeretetlenség! Márpedig szeretet nélkül sivár lesz a világ, amiként számtalan (felelőtlenül kötött) házasságban már kristály tisztán meg is mutatkozik!
Mit lehet ehhez még hozzá tenni? „Akik nem képesek megtartóztatni önmagukat, lépjenek házasságra; mert jobb dolog megházasodni, mint égni (a pokolban)” (vö. 1Kor 7,9). De ne azért házasodjon bárki is, hogy "szabadon kiélhesse" szexuális vágyait, hiszen a szeretet elsorvad ott, ahol nincs önuralom, türelem és a másik iránti tapintat! Nos, szó ami szó, azt mondják, hogy a házasság a legszigorúbb szerzetesrend. Márpedig ha ez így van, akkor tudnunk kéne, hogy a szerzetesség célja és lényege az Istenre hagyatkozó – és onnan forrásozó – szeretet, az állapotbeli tisztaság, az engesztelés és az érdemszerzés! Ha a házastársak is így gondolkodnának az Istenhez és egymáshoz való viszonyukról, akkor a közös életük, ténylegesen érdemszerző és boldog lehetne! Zárszóként sem kísérelhetek meg nagyobb bölcsességet mondani, mint: ISTEN NÉLKÜL NEM MEGY!
Olvasóim figyelmébe ajánlom az október 15-én kezdődő 17 részes „Társkeresés: házasság vagy párkapcsolat” c. poszt-sorozatomat, bár addig olvasgathatják az 2013. október 1-el kezdett „Hivatásról, házasságról és a családról” c. (HHC) szentencia-gyűjteményemet, melynek kezdő linkje itt.
Hasonlóképp ajánlom a „Most az egyszer elmondom” sorozat 35-től 42-ig tartó részeit! Kezdő linkje itt. 
