112. Az égő csipkebokor közelében, Mózest hatalmas távolság választotta el Istentől. Itt nem beszélhetünk bensőségességről. Isten túlságosan fénylő tündöklésében, Mózes porig alázkodik, és egészen megváltozik.↓
113. Mózesről beszéltünk. Legyünk hozzá hasonlók, hiszen rá életváltó hatással volt a „mintha látta volna a Láthatatlant” (Zsid 17,2).
114. Ha Isten szemtől-szembe van a lelkünkkel, lehet-e a bensőségességnek akadálya a szívünkben? Isten a közelünkben sőt bennünk van, de irgalomból, hogy fényét és ragyogását elviselhessük, fátylat von maga elé. És mi nem ismerjük fel Őt, nem ujjongunk örömünkben, s nem vagyunk hajlandóak megváltozni!
115. Ó, mennyire adósaid vagyunk Neked, Uram Istenem, a megváltás nagy jótéteményéért, az üdvözítés ajándékáért és segítésünk végtelen dicső tettéért! Félnünk, szeretnünk, áldanunk, dicsérnünk, tisztelnünk és magasztalnunk kell Téged, aki annyira szerettél, hogy megszenteltél és fölmagasztaltál minket. (Szent Ágoston)
116. (Mert) nincs nagyobb esztelenség, vakság, vagy veszteség, mint mikor az ember azt tartja nagynak és vágyai „netovábbjának”, mely önmagában véve semmi! (Avilai Szent Teréz)
117. Mi, akik jobb érzésűnek tartjuk magunkat – s talán még valamit adunk a keresztény névre –, emelkedjünk ki a köznapiasságból. Vegyük fel a küzdelmet a mai kor vészhozó szellemével s ne feledjük, hogy egyedül az Oltáriszentség, az Élet Kenyere adhat és ad is erőt, kegyelmet a győzelmes harcra. Ha ez lebeg szemünk előtt, akkor minden ügyünkben Krisztus lesz a mi erősségünk és nagy befolyást gyakorolhatunk a világ jobbrafordulására. Ez a jó harc egyben kieszközli számunkra a választott lelkek jutalmát. (Kausz József: Ismerd meg az Oltáriszentséget – nyomán)↓
118. Aki komolyan vágyódik a lelki béke után és ég benne a vágy az örök boldogság után, az nem hagyja figyelmen kívül az Úr hívó szavát, nem hagyja magára a Szentségi Jézust (...) Aki ezt megcselekszi, annak szívében forrás fakad, melyből az örök élet vize csörgedez. Amint a forrás vize tovább folyik és folyammá duzzad, úgy növekszik a Krisztus Testének gyakori és méltó vétele által táplált lélek a kegyelmi élet folyamává, hogy beömöljön az isteni szeretet kimeríthetetlen óceánjába. ↓
119. Amint a tűz, ha nem ápolják kialszik, úgy hamvad el a lélekben is az isteni szeretet tüze és az üdvösséggel való törődés abban, aki nem táplálja, nem erősíti lelkét Krisztus testének vételével a szentáldozásban. (uo.)