A Hajnal Szép Sugara

Egy korai Nihil Obstat Magyarországon és annak visszavonása

      Az Erzsébet asszony 1977-es római tartózkodása idején gépbe mondott ismertető anyagát (mely a pápának lett bemutatva), egy olasz kiadó füzetté szerkesztette és cenzori véleményezésre benyújtotta a Székesfehérvári Egyházi Hatóságnak. Dr. Kisberk Imre püspök kiadta véleményezésre két cenzornak, így Sz. J és E.P. végzett egyházjogászoknak.
     A teológiai vizsgálat tárgyát képező anyag "1404/1978. szeptember 26. Székesfehérvár" bejegyzés alatt megkapta a 'Nihil Obstat'-ot (mely annyit tesz, hogy az adott kiadvány tartalma − de csak az! −, nem ellentétes az Egyház tanításával).
     Az Egyházmegyei jóváhagyás, a vizsgált anyaggal és a cenzori véleményezéssel fel lett terjesztve a Szentszék felé, a Szeretetláng ügyének általános ismertetésével együtt. Túl azon, hogy Kisberk püspöknek alaposan meggyűlt a baja az állami hatóságokkal, 1981 második felében a BM-ÁÉH emberei (két irodai munkatárs A.L. és B.Gy. asszisztálása mellett), elhurcolták az Egyházmegyei Levéltár teljes Szeretetláng dossziéját, magukkal víve azokat az utolsó jegyzetlapig.
     Ez követően Kisberk püspök, betegségre való hivatkozással elutasított minden kiadót, akik hasonló anyagokat kívántak vizsgálatra benyújtani. A külföldi kiadók valamennyien a püspökség politika szorongatásával magyarázták az elzárkózást és így végül automatikusan rátették saját kiadványaikra is a már ismert engedélyt. (Ami nem volt helyes ugyan, de a rendkívüli helyzetre tekintettel, magyarázható!)
     A Kisberk Imre püspök lemondását követően, 1982-ben Dr. Szakos Gyula foglalta el a megüresedett püspöki széket, viszont a Szeretetláng ügyével kapcsolatos beadványok, kérések és ajánlások tömege miatt igen ingerlékeny hangulattal szembesült.
     Gyula püspök nehezményezte  a számos  nyelven  (az USÁ-tól Svájcig)  közreadott kiadványokon illetéktelenül szereplő jóváhagyást, és az egész ügynek (a cenzori véleményezéseknek is) utána akart nézni, ám ezt az iratok hiányában nem tehette! Akadtak olyan papi személyek, akik kifogásként hozták fel, hogy az engedélyszám után nincs megnevezve a cenzor neve (mint szokás). Ennek mellőzése úgy látszik, akkor "politikai szükségszerűség" volt!
     Ami pedig a szóban forgó naplókivonat teológiai tisztaságát illeti, Washingtonban 1984. május 31-én, lényegében ugyanaz a szöveg megkapta a Nihil Obstat mellett az Imprimatur-t is Dr. Irányi László c. püspöktől!
     Egy szónak is száz a vége, a székesfehérvári püspök az ügyet, sajnálatosan egy kevésbé szerencsés "tollvonással" rendezte, holott pl. közzé tehetett volna egy tiltó nyilatkozatot, a nihil obstat illetéktelen használata ügyében.
     Szakos püspöknek, a Szeretetláng üzenetében valójában (és lényegileg) egyetlen kifogása volt, az általa "mennyei matematikának" nevezett ígéretek számszerűsége. E kérdésbe akkor annyira belemélyült, hogy kiadta a "Búcsúk könyvét" is, melyben nyomatékosította a Második Vaticánum rendeletét a számszerű búcsúk eltörlésére, ill. ezek részleges- vagy teljes búcsúra való változtatására. Ezt a korrekciót egyébként, a Szeretetláng ígéreteivel kapcsolatban ő maga szintén megtehette volna, hiszen a Lelki Napló ezt (más kérdésekhez hasonlóan) végső soron az Egyház kompetenciájához köti, miként azé is!
     Lényeges, hogy a szóban forgó "visszavonás" valójában nem a Szeretetláng üzenet hitelességét kérdőjelezte meg, hanem csupán egyetlen, Szakos püspök által nem is látott füzetkéjét!
(Egyébként a teljes kézirat betűhív leiratban mindenkoron rendelkezésére állt a Püspöki Hatóságnak! A fenti ügy tisztázására, az Egyházmegyei Hatóság már réges-rég visszakérhette volna az ÁÉH hajdani levéltárából az elhurcolt dokumentumokat!)
     Dr. Takács Nándor Székesfehérvári megyéspüspök 2002. október 26-án Bodajkon, a Szeretetláng üzenetével kapcsolatban Erzsébet asszonyról ezt a fontos kijelentést tette: "...úgy érzem és úgy látom, hogy egy Isten Szent Lelkétől vezetett valaki, aki ezt így, ebben a formában megfogalmazta!" Ez a főpásztori kijelentés is, mindenesetre egyféle elismerés!