http://www.magyarorszag-szep.hu/Prut%20volgy/index.html
Kárpátalja mintegy 1.250.000 lakosából ma 150.000 magyar és 800.000 ruszin, állítja Dr. Popovics Tibor Miklós, Magyarországi ruszin kutató.
Lásd:http://www.egipatrona.hu/mvsz/images/doc2/193_210_popovics_t.pdf
Elmondásában: mai ruszinok etnikai keveredés folytán jöttek létre, és a ruszinok mindig is a magyarsághoz, a magyar államhoz tartozóknak vallották magukat.
A több mint ezer éves együttélés során a Szent Korona Országában a ruszinok mindenben osztoztak a magyarokkal, mind sikerekben, mind bajban. Nem véletlen, hogy II. Rákóczi Ferenc fejedelem meghatódva „gens fidelissima”, azaz leghűségesebb népének nevezte a ruszinokat.
Kárpátalja XX. századi sorsa hányatott volt: 1920-ban Trianon, az akkor létrehozott Csehszlovákiához csatolta, 1938-39-ben előbb az önálló Szlovákia része lett, majd nemsokára a szlovák-magyar etnikai határrevizió kapcsán visszacsatolták a Magyarországhoz.
1947-ben a Párizsi "béke" a Szovjetunióhoz csatolta (ennél tragikusabbat nem is tehettek volna!), hiszen tudhatták, hogy a szovjet hatalom Kárpátaljáról is, óriási néptömegeket hajtanak majd kényszermunkára, megsemmisítő táborokba, etnikai alapon kivégeztetve a népek értelmiségét és véresen fogják üldözni a helyi görögkatolikus egyházat (papjait és híveit)!
Példaként, lásd:http://www.hunsor.se/dosszie/akarpataljaimagybabilonifogsaga.pdfhttp://www.karpataljalap.net/2007/11/09/boldog-romzsa-todor-puspok-elete-es-vertanuhalala
Kárpátalja 1993-ban, az Oroszországtól önállósult Ukrajna része lett, megtartva a (Hitler-Sztálin 1939. augusztus 23-án) a Molotov-Ribbentrop paktum által Lengyelországtól elrabolt területeket is. A kisebbségeket miként az őslakos a ruszinokat, változatlanul nemlétezőnek tekintik, és bár az ukránok nagyon büszkék önállóságára, ezt azonban más népeiktől konokul megtagadják!
Ekkor már nagyobb tömeg kísérte a látnokokat. Az Istenanya, Lúcia ,,Mit kíván?” kérdése után így válaszolt: ,,Azt, hogy a következő hónap 13-án jöjjetek újra ide. Imádkozzátok továbbra is a rózsafüzért a Rózsafüzér Királynője tiszteletére, hogy így elnyerjétek a békét a világnak és véget érjen a háború, mert egyedül csak ő tud megmenteni benneteket. ” .JPG)
Eközben ismét kitárta kezét és belőle áradó titokzatos fénysugár, megnyitotta a földet... A megdöbbent gyerekek a poklot látták megnyílni a lábuk előtt. Erről Lúcia később így írt: "Egy lángtenger tárult a szemünk elé. Láttuk a tűzbe merült, áttetszően parázsló fekete vagy barna színű ördögöket és az emberi lényekhez hasonló elkárhozott lelkeket. Súlytalanul ide-oda hánykolódtak a belőlük előtörő lángnyelveken és füstfelhőben. 
A pokol víziójával a Szűzanya figyelmeztette az embert, hogy a legnagyobb tragédia a bűn és a bűnös élet, amely fokozatosan Isten teljes elvetéséhez, a pokolba vezet. Tudatosítani kívánja, hogy sok lélek saját akaratából megy az örök kárhozatra, hagyja, hogy a bűn rabjává váljék, elutasítja a parancsolatokat, abbahagyja az imádságot, nem járul és szentségekhez. 
Kívánságát, nem volt nehéz teljesíteni. Az ünnep előtti próbán a tanító néni elmagyarázta el, hogyan kell Jézus előtt hinteni a virágokat.
– Miért nem szórtál virágot Jézus elé? – vonták kérdőre többen is.
Nyilvánvaló tehát, hogy korunkban az Istenanya segítő aktivitásának célja a figyelem felkeltése az Evangéliumra. A Szent Szűz minden lehetőségével – jelenéseivel miként Szíve Szeretetlángjával is – üdvösségünket kívánja elősegíteni. A bzonyítottan hiteles Mária-jelenésekkel kapcsolatban Ratzinger bíboros a következőképpen nyilatkozott: "Nem akadályozhatjuk meg Istent, hogy napjainkban is szóljon egyszerű embereken keresztül és rendkívüli jelek segítségével leleplezze a rajtunk uralkodó racionalista és pozitivista kultúrák elégtelenségét... Többek között rámutatnak arra, hogy a kinyilatkoztatás – bár egyszeri, lezárt és következésképpen felülmúlhatatlan – nem holt valami, hanem élettel teli... Napjainkban az idők jeleinek egyike, hogy sokasodnak a világban a 'Mária-jelenésekről' szóló hírek.” 
c) Nagyon úgy néz ki, hogy a Szeretetláng nem csupán egyike a lelki mozgalmaknak, nem egy az üzenetek közül, hanem kifejezetten az evangéliumi élet elősegítője, a fatimai üzenet beteljesítője – és nagy titokként –, talán előkészítője Jézus Krisztus második eljövetelének! Montforti Grignon Szent Lajos a Tökéletes Mária-tisztelet c. értekezésében így ír: „Szűz Mária által jött Jézus Krisztus először e világra, Őáltala kell eljönnie másodszor is (TMT 1), (...) jóllehet más módon”. (uo 50/d) Nos, ez a „más módon” elgondolkoztató, hiszen a Szent Szűz arra a kérdésre, hogy mi a Szeretetláng, így felelt: Szívem Szeretetlángja, maga Jézus Krisztus! (I/107, IV/12). Természetesen, nem feltétlen a Második Eljövetelt kell ezalatt értenünk, hanem az Úr Krisztusnak az emberszívekben való, valami "eddig még nem volt" (III/129; 140) módon ható "kegyelmi kiáradását" (II/13; II/16). Ezt a "hatást" kb. úgy kell értenünk, mint a vizitáció eseményében, amikor "hallván Mária köszöntését, méhében felújongott a magzat és eltelt Szentlélekkel" (Lk 1,41). (Ez a Szűzanya Szíve alatt hordott isteni Üdvözítő kegyelmi hatásának kiáradása volt!)
Lúciát élénken foglalkoztatta az üdvösség, s rá akarja venni a Szent Szüzet, hogy vigye mindhármójukat az égbe. 
A két testvér, Jácinta és Ferenc ezt követően a közeli égbeköltözésükre készültek. (Ferenc 1919. április 4-én, Jácinta 1920. február 20-án halt meg.) A gyermekek minden erejükkel a Szűzanya kérésének teljesítésére, a bűnösök megtérítésére törekedtek, példaként a világnak.
A nagy esemény, 2000. május 13-án valósult meg, amikor II. János Pál pápa fatimai zarándoklata alkalmával boldognak nyilvánította a Marto Jácintát és Marto Ferencet.
munkálkodó kegyelmet. Ezzel kapcsolatban, meg kell jegyeznünk: hogy a Szeretetláng kegyelmi adománya egyetemes ajándék, a bűn elleni eszköz, sőt fegyver – jóllehet ,,kegyelmi hatása” – minden látványosságot nélkülöz! Az emmauszi tanítványokon is "csak" a szívlángolás és a fáradatlan lelkesedés volt észlelhető! A szívek mélyén végbemenő változás során, ugyanis nem számolhatunk azon csodának minősülő feltűnő eseményekkel, amelyeket már megszoktunk a Mária-jelenéseknél. Következésképp igen nehéz bármit is bizonyítani, mert el kell indulni a Szent Szűz által ajánlott úton, fel kell öltenünk a világosság eszközeit, ha meg akarjuk tapasztalni a szív mélyén végbemenő csodát. „Vessétek hát le a sötétség tetteit, és öltsétek fel a világosság fegyvereit.” (Lk 16,8) Ne csüggedjünk el a hazánkat ért támadások miatt, imáink nem maradnak hatástalanok, mert isteni ígéretek élesítik azokat! Vértezzük fel tehát magunkat az imádság és a szentségi élet fegyvereivel, és akkor számíthatunk Égi Királynőnk hathatós segítségére! Különösen elvárható ez azoktól, akik legalább hetente részt vesznek a Kenyértörésben, kérdés azonban, hogy valamennyien felismerjük-e a Feltámadtat Kenyér és Bor színében? Vajon a Kenyértörés – hasonlóan az emmauszi tanítványokhoz – lelkesít-e valamennyiünket arra, hogy latolgatás nélkül elvigyük az Örömhírt embertársainkhoz?! Jézus szavai: „Kérd meg fiaimat (a papokat), ébresszenek bátorítást a lelkekben, hogy aki küzd, milyen kedves Előttem, (...) a szünet nélküli harc növeli bennük az Én kegyelmeimet. Küldjétek őket Édesanyánkhoz. Egyetlen beszédet el ne mondjanak Anyám különös tiszteletének említése nélkül. (I/42) A Szűzanya szavai: A cselekvőerőt mindenkinek megadom. A lelkekben fényt derítek Szeretetlángom kegyelmi hatása által, hogy indulásotok bátor legyen. (III/129) Tekintsetek már Rám, és vegyétek igénybe közbenjárásomat, közbenjáró segítségemet! Én akarok és tudok is segíteni, csak már látnám jóindulatú és szorgalmas elindulásotokat! Ne halogassátok! Igen sok időt elvesztegettek. A gonosz sokkal több eredménnyel és szorgalommal dolgozik, mint ti. Úgy fáj ez Nekem!” (I/71-72) IMA:
A Szent Szűz első jelenése, 1917. május 13-án
A gyermekeket megdöbbentette a jelenés váratlansága és szépsége. A Szűzanya szólalt meg először. ,,Ne féljetek, nem bántalak benneteket.” Lúcia ocsúdott fel elsőnek és megkérdezte: ,,Honnan jön?” – ,,Az Égből” – volt a válasz. Lúcia következő kérdése talpraesettséget árul el: ,,S mit kíván tőlünk?” A jelenés asszonya erre így felelt: ,,Azért jöttem, hogy kérjelek benneteket: jöjjetek a következő hat hónapban is ide, ugyanezen a napon és ugyanebben az órában. A végén megmondom, hogy ki vagyok és mit akarok. Visszatérek még egy hetedik alkalommal is.”
A Szent Szűz megjegyzi: ,,Valóban sokat fogtok szenvedni, de Isten kegyelme lesz menedéktek.” Majd hozzáfűzte: ,,imádkozzátok mindennap a rózsafüzért, hogy kieszközöljétek a világ számára a békét és a háború hamarosan befejeződjön.” Szavait befejezve Mária lassan fölemelkedett keleti irányba, és a végtelen messzeségben eltűnt. A fény, ami körülvette, mintegy utat nyitott számára az égboltozaton. Ettől a találkozástól kezdődően a látnokok életét a munka és az imádság mellett az igen kemény áldozatvállalás is jellemezte. Különösen a hétéves Jácinta járt elől hősiesen. 
Az Angyal a kelyhet és az ostyát a levegőben hagyta lebegni, majd leborult és háromszor ismételtette velünk:.jpg)
Azután fölemelkedett, kezébe vette a kelyhet és az ostyát. Ez utóbbit nekem nyújtotta, a kehelyben lévő vért pedig Jácinta és Ferenc között osztotta meg. Közben így szólt:
A természetfölötti erő teljesen hatalmába kerítette a három gyermeket. Mindenben utánozták az angyalt, vagyis letérdelve ismételték imáját. Isten jelenlétét annyira érezték, hogy sokáig még saját ottlétünket se vették észre. Abban a testtartásban maradtak, amelyben az angyal hagyta őket, amint imádkoztak. Ezekben a napokban külső tevékenységüket a természetfölötti erő kisugárzásában végezték. A béke és boldogság érzése oly nagy volt bensőjükben, hogy lelküket teljesen Isten felé irányította – és ez a jelenlét –, a testi gyengeség helyett bizonyos mozgékonyságot idézett elő, valami ujjongó örömet és fáradatlan lelkesedést. Csak vezekeltek és engeszteltek. A látnokok senkit sem avattak be történtekbe, ezt októbertől májusig sikerült is megtartaniuk, de a Szent Szűz első jelenése után Jácinta erős belső indításra mégis elmondta édesanyjának.
.jpg)
A második angyali jelenésre a nyár közepén, a kánikula napjaiban, az ebéd után, Lúciáék fákkal körülvett árnyas kútjánál történt (Loca). Hirtelen ugyanazt az angyalt látták, mint az első alkalommal, aki így szólt:
Az angyal szavai fénysugárként hatoltak lelkünkbe. A fényben felismertük, hogy ki az Isten, mennyire szeret bennünket és azt akarja, hogy viszontszeressük. Felismertük az áldozat értékét és azt, hogy mennyire tetszik ez Istennek, és az áldozatok révén hogyan téríti meg a bűnösöket. Ettől kezdve tehát mindent felajánlottunk Istennek, ami bántott bennünket, de akkoriban még nem kerestünk más önmegtagadási és vezeklési gyakorlatokat azon kívül, hogy órák hosszat földre borulva az angyal imáját ismételtük.
Önként feküdtem szent keresztem áldott fájára. A kínok kínját szenvedtem, és utána elrejtőztem jelentéktelen (külső alá), szerénységgel, hogy megközelíthető legyek számotokra, és hogy ne féljetek Tőlem. 
Lúcia (ekkor még írástudatlan) nem emlékszik pontosan az angyali jelenések napjaira, lényeg, hogy egy verőfényes napon a három pásztorgyermek ebédhez készülődött. Lúcia beszámolója szerint a következő történt:
Letérdelt a földre, és homlokával a földet érintette. Természetfölötti kényszertől indíttatva ugyanezt tettük, és háromszor elmondva, megismételtette velünk: 
A meszes, sziklás, csapadékszegény vidéken a nép nagyon szerényen élt. A köves, rossz minőségű talajon földművelésnek alig volt értelme. Csupán a gyümölcsfák és a legeltetés (juhállomány) biztosította a tanyák megélhetését. Miként fentebb említettem, a nyáj terelése, naponta igen hosszú sétákat jelentett. A parasztok gyermeki hite és egyszerűsége példaadó volt. A vasárnapi szentmisékről szinte senki nem hiányzott. .jpg)
A teljesség kedvéért el kell mondani, hogy az 1916-ban történt angyaljelenéseket, 1915 áprilisa és októbere között három megelőző – szó szerinti – látomás előzte meg. Lúcia és három másik pásztorlány, Maria Rosa Matias, Teresa Matias és Maria Justino, a Lúcia szülei tulajdonát képező Cabeçonál, mely az Aljustrel és Casa Velha felé eső hegyoldalon van. Az említett gyermekek innen letekintve völgybe, az erdő fölött „valami felhőszerűséget” láttak, amely fehérebb volt a hónál, átlátszó volt és emberi alakja volt”. „Mintha hószobor lett volna, amelyeket a napsugarak kissé átlátszóvá tettek.” Ez a leírás magától Lúcia nővértől származik. A jelenések Lúcia szüleinek két és fél kilométer távolságra fekvő birtokán történtek, melyet Cova da Iriának neveztek. Ferenc csak látta az Istenanyát, de nem hallotta. Jácinta látta és hallotta beszélni. Lúcia látta a Szent Szüzet, hallotta és beszélt vele. A jelenések mindig ebédidőben történtek.
.jpg)
Szent Szűz Fatimában hívja fel a világ figyelmét a Mária-korszak legsúlyosabb, a legtöbb lelki kárt okozó évtizedeire. Figyelmeztet az újabb súlyos szenvedésekre, a tömeges méretű lélekrombolásra, a hatalmilag megszerveződő és a politikai eszközökkel terjesztett ateizmus veszélyére, egy szóval a bűn további hatalmasodásának újabb fejezeteire. Egyben megígéri: ,,a végén Szeplőtelen Szívem fog győzedelmeskedni.” A ,,győzelem” szó nem költői fordulat, nem egy korszak lezárását, hanem egy harc – nyilván a sátán elleni harc (ellenségeskedés) – eredményes befejezését, a sátán végső megszégyenülését jelenti. A fatimai események sorozata sok egyéb kérdésben is fontos határkőt jelent a Mária-korszakban. Itt a teljesség kedvéért egyetlen, de meghatározóan fontos kijelentést idézünk Mária szavaiból: ,,Imádkozzatok sokat, nagyon sokat, és hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs, aki áldozatot hozzon és imádkozzon értük.” A Mária-jelenések során Fatimában fogalmazódik meg világosan és egyértelműen a Szent Szűz akarata: legyünk segítségére. A lelkek megmentésében vegyenek részt és fogjanak össze a szavára figyelő emberek. 
Az 1917-es esztendő mind a világtörténelemben, mind pedig az üdvösség történetében igen jelentős dátum. Rengeteg szenvedés és vérontás árán Európa keleti részében új korszak és új eszme indult történelmi útjára. 
Érthető, ha az Egyház Anyja, a Boldogságos Szűz fél évvel az októberi bolsevik puccs előtt, a neki szentelt hónapban, tehát 1917. május 13-án Fatimában újra letekintett erre a sok szenvedést látott s mérhetetlen szenvedés előtt álló világra.
BEVEZETŐ
A 'Csodásérem' üzenetével a „Hajnal Szép Sugaraként” (II/100) ragyogott fel a végveszélybe sodródó emberiség Reménycsillaga. A Mária-korszak valamennyi jelenésében felismerhető Isten kegyelmi stratégiája, az elhatalmasodó bűnre adandó édesanyai elgondolás és ennek világosan kibontakozó pedagógiája. Figyelmet érdemel, hogy bár a Szeplőtelen Fogantatás dogmája csak 1854-ben lett kihirdetve, az Istenanya szinte valamennyi jelenésében, Szeplőtelen fogantatására utal. 
Míg Lourdes-ban az Istenanya szavai a bűnbánatra és imádságra szólítanak fel, Fatimában már fájdalmasan kéri az engesztelést, mivel „sok lélek a pokolba kerül, mert nincs aki imádkozzon és áldozatot hozzon értük!” (1917. VIII.) Fatimában (1917) a tövisekkel átszúrt, lángoló Szeplőtelen Szívét mutatja be a végveszélybe sodródott emberiségnek, mint menedéket. _1.JPG)
A Szeretetláng üzenetében, az erőtlenség és a világméretűvé vált bűn megfékezésére és gyermekei vesztének megakadályozására, Szíve Lángját kínálja mely "maga Jézus Krisztus" (I/107)! "Azt akarom, hogy egyetlen lélek se kárhozzon el!" (III/144) Ezt – az ígérete szerint – soha nem látott többlet kegyelmet (I/85; II/93-94), ő maga lobbantja fel az emberi szívekben édesanyai Szíve Lángjával „tömegesen és egyénenként” (III/130) is! 
A hozzáállásunkat illetően figyelmeztetőek a Szent Szűznek, Don Stefano Gobbi atya által lejegyzett szavai: „Szavaimat csak azok képesek felfogni és meghallgatni, akik értelmükben alázatosak és befogadóképesek; akiknek szíve egyszerű, akiknek szeme tiszta és csillogó. Amikor az Édesanya beszél kisgyermekeinek, azok hallgatnak rá, mert szeretik őt. Megteszik, amit mond, és így gyarapodnak a tudásban és életben. Nem lehetnek gyermekei azok, akik bírálják őt, mielőtt meghallgatnák, akik megcáfolják amit mond, mielőtt valóra váltanák azt. Ezek ha gyarapodnak is a tudományban, nem növekednek a bölcsességben és az életben. Azért mondom nektek ezeket, hogy ne zavarjon meg titeket, ha halljátok, hogy a doktorok és mesterek is nehézséget találnak beszédemben, jóllehet minden oly világosnak és egyszerűnek tűnik azok előtt, akiket meghívok arra, hogy kicsinyek legyenek.” (Mária Papi Mozgalma 1977. 10. 29.)
A fentiek nyomán óhatatlanul felmerülhet bennünk a kérdés, például mi lenne ha a helyzetben lévőkön is erőt venne Eugénio Zolli, Róma főrabbijának egészséges kétkedése (amikor kezébe vette az Evangéliumot) – hátha mégis igaz? – pl. a Normafai Engesztelő Kápolna ügye? Vajon, nem lenne-e hatékony evangelizáció, a keresztényi- és nemzettudat megújítására? Mi lenne, ha vezetőink élére állnának az engesztelés magyar gondolatának és végre felépülhetne a normafai Engesztelő Kápolna, ahol egyházi vezetőinkkel felhangozhatna népünk hegyeket visszhangzó könyörgése: 
1375. április 1-én testén megjelentek Krisztus stigmái. Ebben az évben írta első levelét Avignonba 
A keresztúti ájtatossággal felelevenedik azoknak a fájdalmaknak emléke, amelyeket az isteni Megváltó szenvedett útközben Pilátus udvarától, ahol halálra ítélték, a Kálvária hegyéig, ahol üdvösségünkért meghalt a kereszten.
1363-ban történt, hogy a nővérek befogadták. Katalin a gyóntatóján kívül senkivel sem beszélt; egyébként a cellájában vezekelt, imádkozott, böjtölt és virrasztott. Ágya nem volt, a feje alatt egy kő volt a párna. Élete végén pedig csak az Eucharisztiából élt, semmi más nem táplálta.
„Leányom te vagy a türelmetlenség!” Szavai úgy hatottak rám, mintha a lelkembe látott volna. De jó is lenne, bár lelkembe látna! Elkezdtem vétkeim sorolását, olyasféléket, melyeket nem is tudtam úgy kifejezni, ahogy szerettem volna. Különös vétkek ezek melyeket csak akkor tudnék /igazán/ megfogalmazni, ha egy állandó lelkivezetőnek mondhatnám, aki ismeri lelkem minden rezdülését. Vétkeim után elmondtam az Úr Jézus és a Szent Szűz üzenetét. Ő erre azt válaszolta, /hogy/ kitart előző állásfoglalása mellett és nem vállalja el lelkem vezetését. Nem érez magába annyi erőt, hogy ezt megtegye. Hivatkozott betegségére és a közben kapott nagyothallására és főleg arra, hogy neki kételyei vannak. Közben újra háromszor is megismételte határozott visszautasítását, majd szigorúan megkorholt, és azt mondta, én egy igen makacs lélek vagyok kiben semmi hajlékonyság sincs. Én csak a magam akaratához ragaszkodom. Én megmondtam, ha a magam akaratából kellett volna ide jönnöm egyetlen lépést se tettem volna, ha erre égi felszólítást nem kaptam volna. Elmondtam még, hogy most is mielőtt elindultam a mellém rendelt nővér tanácsát kértem ki. Ő visszatért azon szavaira, hogy türelmetlen vagyok. Én teljesen megvagyok győződve, hogy ez a türelmetlenség nem az én akaraterőmből származik, mert nincs semmi személyes érdekem, amit érvényre akarnék juttatni. Ő erre csak egy szóval válaszolt „szép!”. Megkértem, ha már ő nem akarja elvállalni lelkem vezetését, legyen oly jó és küldjön valakihez. Ő ezt is megtagadta mondván, szó sem lehet róla! Azt belátta, hogy valóban szükségem volna egy állandó lelkivezetőre, de nem segít „majd lesz valahogy” – tette hozzá. Azt ajánlotta, hogy olvassam Kis Teréz életét és Kempis: Krisztus követését, mely színtiszta Evangélium. Én erre azt válaszoltam; szívesen elfogadom tanácsát, de én nehezen olvasó vagyok, nemcsak iskolázatlanságom miatt, de azért is, mert ha egy mondatott elolvasok és megragadja a lelkem, arról elkezdek elmélkedni. Egyébként már hónapok óta egyetlen mondat az elmélkedésem anyaga „És az Ige testté lőn.” Újra és újra erről elmélkedem. A feloldozás után ezt mondta: „Leányom, én most nagyon megáldalak téged!” Erre a áldásra lelkemben megnyugodva távoztam el. Utána, nagy csodálkozás támadt bennem és mint bűnös, azzal vádoltam magamat amit az atya mondott, hogy igen makacs vagyok és nincs bennem hajlékonyság. Tehát a szentgyónásban is vétket követtem volna el? Azután megleptek újra /azok/ a kínos kételyek, hogy az atya nem hisz nekem. Szavaim az ő lelkében is kételyt támasztottak. Arra gondoltam, /hogy bizonyára/ ő is át fogja szenvedni a sok kételyt melyeket én is oly hosszú időn át szenvedek. Milyen megalázó volt ez a szentgyónásban kapott elutasítás! Most eszembe jutott az, amikor második és harmadik szentgyónásom végeztem nála, akkor azt mondta, hogy már sok gyónója volt akik mindenféle rendkívüli dolgokról beszéltek, de ő ezeket csak hisztériás tüneteknek vette és ezért nem is foglalkozott velük tovább. De ugyanakkor nekem /viszont/ azt mondta, /hogy/ csak jöjjek máskor is! Vigaszt adó szavak voltak ezek akkor, de most e nagy elutasítása után arra kellett következtetnem, hogy engem is hisztériásnak tarthat és /csupán/ betegségére való hivatkozással tudott finoman elutasítani. Jobban esett volna, ha megmondja nyíltan, hogy nem tartja komolynak a dolgot! De most már jól van ez így! Legyen meg Isten szent akarata! Ha az Úr Jézus ezt a megaláztatást nekem szánta, /akkor/ örömmel veszem Szent Kezéből.« (II/88-89)
Az utóbbi évtizedekben, a II. Vatikáni zsinat által jóváhagyott liturgikus reformok után a keresztúti ájtatosság imádkozásánál egyre inkább előtérbe kerül a feltámadás gondolata. A keresztút állomásait sokhelyütt kiegészítik a 15. stációval, mely az Úr Feltámadást ábrázolja és idézi emlékezetünkbe.
1. Jézust halálra ítélik;
A lelkinaplóban 71-szer szerepel a kármelita szó, ebből az égiek 18-szor „kármelita kislányom”-nak, 8-szor pedig „kis kármelitám”-ként szólítják Erzsébetet. Az tény, hogy a Szeretetláng látnoka harmadrendi kármelita volt, melyet 1946-ban vett fel a Budapest, Huba utcai Kármelben. Rendi neve: Kármelhegyi Boldogasszonyról nevezett Jolánta volt.
A naplóban Marcell atya neve 26-szor szerepel, ezen felül még „az én kármelita fiam”-ként is többször említve van. 
A katolikusok különösen nagyböjt idején odaadó buzgósággal végzik a keresztutat. Minden templomunkban megtalálható a szenvedéstörténet 14 állomását megjelenítő, művészi vagy egyszerű kivitelű keresztút. Ezek az ábrázolások felidézik a jeruzsálemi Via Dolorosát, azt a valóságos utat, amelyet Jézus végigjárt a keresztre feszítéséig. "Ő keresztjét hordozva kiment az úgynevezett Koponyahelyre". (Jn 19,17) Már a középkorban táblákat helyeztek el az út egy-egy pontján. Az 1600-as években alakult ki a 14 állomás. (Ma már sok helyen a 15. állomással, a dicsőséges feltámadás felidézésével fejeződik be a keresztút.) Jeruzsálemben a ferences atyák vezették be a hívő közösség számára ezt az ájtatosságot. Máig úgy végzik, hogy valóságban is vállukra veszik a keresztet, hogy még életszerűbben idézzék a megváltásunkhoz vezeto utat. A keresztúti ájtatosság elterjedése a katolikus világban szintén a ferenceseknek köszönhető.
„Kis kármelita leányom, most meg fogjuk kezdeni (az utat) és Szent Józseffel együtt neked is végig kell járnod Betlehem sötét, ködös utcáit. Velünk együtt szállást kell keresni az Én Szeretetlángomnak, mely maga Jézus Krisztus. Akarsz-e Velünk jönni, mert most indulunk csak el Szeretetlángom továbbadására? Erőt, kegyelmet kapsz Tőlünk.” És ezek után olyan lelkiállapotba kerültem, hogy jártányi erőm alig volt. Úgy éreztem, hogy fizikai erőm szinte fölösleges is, csak lelkem ereje hordoz, mellyel a Szent Szűzzel Betlehem sötét utcáit járom. A ködös utcákon keresünk szállást, de csak elutasítást kapunk mindenhol. (I/107-108)
Az ájtatosság sajátos napja a péntek (bármely más napon is végezhető, főként magánáhítatból). Nagyböjt péntekjein az egyház közösségben végzi, különleges jelentőségű a nagypénteken délelőtt 9 vagy délután 3 órakor végzett ájtatosság.
„Ma a tisztítótűz fogságában szenvedő lelkeket vezesd hozzám, s merítsd őket irgalmasságom mélyébe. Vérem árja hűsítse izzó testüket. Nagyon szeretem ezeket a lelkeket, kik igazságomnak nyújtanak elégtételt. Módomban áll segíteni nekik. Használd fel Egyházam kincstárának valamennyi búcsúját s ajánld fel értük… Ó, ha ismernéd kínjaikat, szakadatlanul lelki alamizsnában részesítenéd őket és segítenéd törleszteni adósságaikat igazságommal szemben.”
Porto Maurizió-i Szent Leonardo
A Keresztút, eredetileg kb. 0,5 km-es útvonal, melyen Jézus a kereszttel a pilátusi Praetoriumtól (Gabbata) kiment a Golgotára (vö. Mt 27,37; Jn 19,17-19).
A Jézus Krisztus Golgotára vezető Keresztútját elsőként Szentséges Anyja járta végig "könnyek közt bágyadozva". Valahányszor keservesen újraélte Szent Fia kínszenvedéseit, a végén összeesett és a Tanítványok mindannyiszor azt hitték, hogy meg is hal. Ezért a Szentséges Anyának, vásároltak egy sírhelyet a közelben. Ezt a sírt máig is Szűz Mária sírjaként tisztelik Jeruzsálemben, holott soha nem volt oda eltemetve. 
A cseh származású Szent Adalbert szülei fogadalmat tettek, hogyha megszűnik gyermekük rossz egészsége, akkor felajánlják Istennek. Adalbert fiatalon lett Prága püspöke, de 988-ba n otthagyta a helyét, mert hiábavalónak látta lelkipásztori munkáját az adott körülmények között. Eredetileg Jeruzsálembe készült, de Rómában megállt, ahol négy éven keresztül visszavonult életet élt egy kolostorban. Visszatérésekor Magyarországon Szent István királyt ő részesítette a bérmálás szentségében. Maga többször járt Géza fejedelem udvarában, s szívélyes kapcsolatot alakított itt ki. Adalbert társai, tartva III. Ottó ellenpártjának a bosszújától, Magyarországra jöttek, ahol Pannonhalmán Géza fejedelem, majd Szent István támogatásával monostort építettek. Szent Adalbertet 997-ben miseáldozat közben ölték meg a pogány poroszok, akik közé téríteni ment. Több lándzsaszúrással kivégezték, majd lefejezték. Testét előbb a gnieznoi katedrálisban, majd 1036-ban Prágában temették el. ( 
Miatyánk… Üdvözlégy… Dicsőség…
„Ma az egész emberiséget vezesd hozzám, főleg a bűnösöket s merítsd őket irgalmam tengerébe. Így megvigasztalsz keserves szomorúságomban, melyet a lelkek vesztén érzek!”
