1962. április 15-én
A Szent Szűz ismét kért: „Kármelita kisleányom! A Kedves Ház lakóit felkérem. Ők igazán sok odaadással, szeretettel végezzenek missziós munkát az ország területén, minden tagjuk. Ők legyenek az elsők a szent láng átadásánál, az ő rendeltetésük lélekemelően megható. Leánykám, ne légy bátortalan, indulj el mielőbb. Szeretetlángom a Kármelből fog elindulni. Ők tisztelnek Engem a legjobban, vagyis ők vannak erre legjobban hivatva, hogy tiszteljenek engem. Vigyél két gyertyát, gyújtsd meg előbb a te kis lángodat, add tovább az én kármelita fiamnak, ő majd elterjeszti azt a tizenkét legkiválóbb tisztelőm között. /Én a Szűzanyát utólag megkérdeztem, hogy ez a tizenkét papi személy mind kármelita lesz-e. Ő nemmel válaszolt./ Én veletek leszek és kiváló kegyelmekkel árasztom el őket.1 Mikor már a tizenkét papi lélek összejött, tizenkét tiszteletemre szentelt templomban egyszerre kezdődjön meg (az ájtatosság). (A hívek) adják át a gyertyalángot egymásnak, melyet az ájtatosság idején kaptak, vigyék haza és a családi ájtatosságot is így kezdjék meg. Ha buzgóságotok kitartó lesz, megvigasztalódom.” (I/40-41)