Szívünk, lelkünk most kitárjuk,
Utad, Jézus veled járjuk.
Kérünk, mélyen belevéssed
Szíveinkbe szenvedésed.
2. A keresztúti ájtatosság eredete
A 4. századi Egeria Naplója megemlíti, hogy a keresztény zarándokok Jeruzsálemben a nagyhét folyamán menetelve imádkoztak, és Jézus szenvedésének mozzanatain elmélkedtek. Ez a gyakorlat folyamatosan elterjedt máshol is. Erről tanúskodnak vidékünk különböző "kálváriái". A keresztúti ájtatosság elterjesztésében kétségkívül nagy érdemeket szerzett 
Porto Maurizió-i Szent Leonardo (1675-1751).
Porto Maurizióban született, és nem egészen húszévesen belépett a ferences rendbe. 1702-ben szentelték pappá. Kezdetben tanítással foglalkozott, de betegsége csakhamar arra kényszerítette, hogy öt teljes évre visszavonuljon szülőfalujának rendházába. Fogadalmat tett, hogyha meggyógyul, az igehirdetésnek szenteli magát. Egészségének visszanyerése után Olaszország különböző területein hirdette fáradatlanul az igét, ennél fogva már életében Olaszország apostolának nevezték.
Prédikációi a mai ember számára keményeknek tűnnek. Akkortájt azonban rendkívüli hatásuk volt Egy kortárs plébános a következőket írta Leonardo elöljárójának: ,,Áldott az az óra, amikor az a gondolat született benne, hogy Leonardo atya kérésével zavarjam Főtisztelendő Atyaságodat… Csak az nem tért meg, aki nem hallgatta … A város minden gyóntatójának bőségben akadt munkája…"
Az igehirdető barát meghallgatására mindenütt nagy tömeg gyűlt össze. Az 1750-es szentév alkalmából tizenöt napon át Rómában prédikált, ahol négy alkalommal XIV. Benedek pápa is hallgatta.
A Keresztút, eredetileg kb. 0,5 km-es útvonal, melyen Jézus a kereszttel a pilátusi Praetoriumtól (Gabbata) kiment a Golgotára (vö. Mt 27,37; Jn 19,17-19).
Szent Leonardo prédikációinak központi témája általában a keresztút volt. Életrajzírója szerint minden helységben legalább egy keresztutat állított.
A keresztút állomásainak számát tizennégyben állapította meg. Halála után voltak, akik elvitatták a stációk számát arra hivatkozva, hogy Jézus háromszori elesésének, Máriával és Veronikával való találkozásának nincs evangéliumi alapja. A hagyomány azonban értékelte ezeket a mozzanatokat, és a népi ájtatosság általában kitartott mellettük, habár bizonyos eltérések napjainkban is előfordulnak. Ez azonban nem akadályoz bennünket, hogy a keresztutat végezve az evangéliumi megtérés útját járjuk. (vö. Harmath Károly: Mozaikkockák Szeged, 2000.)
