Szienai Szent Katalin 2.
(Siena, 1347. március 25. - Róma, 1380. április 29.)
Sziénában pestis tört ki, s akkor Katalin életét is kockára téve szolgálja felebarátait. Ápolta, bátorította, olykor csodával gyógyította a betegeket. S közben már levelezni kezdett a béke és a keresztes háború ügyében városokkal és egyes emberekkel, tanította a közelben és távolban lévő gyermekeit és tanítványait. Útjaira mindig három gyóntatópap kísérte, hogy a hozzásereglő bűnbánók lelki terheiktől megszabadulhassanak.
Fölsorolhatatlanok a csodálatos megtérések, kibékülések, gyógyulások száma, miközben Katalin fáradhatatlanul harcolt a pápa Rómába való visszatéréséért és a keresztes háború megszervezéséért. 
1375. április 1-én testén megjelentek Krisztus stigmái. Ebben az évben írta első levelét Avignonba XI. Gergely pápának.
1376-ban Katalin tanítványai egy részével útra is kelt, s június 18. és szeptember 14. között három hónapot töltött Avignonban a pápával tárgyalva és rábírta a Rómába történő visszatérésre 1377. január 17-én. (Ezzel véget vetett a pápaság "avignoni fogáságának".)
Ekkor Katalin hazatért, s elkezdte diktálni – legtöbbször misztikus elragadtatásban – az isteni gondviselésről szóló könyvét, a Dialógust. Azért diktált, mert ő maga sokáig (amíg az írás és olvasás képességét misztikus módon meg nem kapta az Úrtól) nem tudott sem írni, sem olvasni. Levelei és a Dialógus lenyűgözik az olvasót, aki elfogulatlanul fogadja tanítását.
Katalin 1378 októberében fejezte be a Dialógust. Ekkor levelet kapott VI. Orbán pápától, aki arra kérte, hogy jöjjön Rómába és legyen segítségére. Egészsége egyre gyengült, de azért minden reggel gyalog ment el a S. Maria sopra Minerva-templom melletti szállásáról a vatikáni Szent Péter-bazilikába, hogy ott szentmisét hallgasson és hosszan imádkozzon. Az 1379-es év levelezéssel, tárgyalásokkal, sok-sok vezekléssel és imádsággal telt a pápa közelében.
1380 nagyböjtjére Katalin fekvőbeteg lett, míg végül április 29-én a tercia idején eltávozott égi Vőlegényéhez.
A szentté avatást II. Pius pápa 1461. június 29-én végezte. Szent Katalint 1939-ben – Assisi Szent Ferenccel együtt – Itália védőszentjévé nyilvánították, 1970-ben pedig Avilai Szent Terézzel együtt megkapta az egyházdoktor megtisztelő címet.
Bölcseletének sajátossága, hogy amit Aquinói Szent Tamás elvont, cizellált rendszerben fogalmazott meg az Egyház tanításából, ugyanazt Katalin – a mindennapi élet konkrét problémáit Istenben elfogadva és megoldva – „egzisztenciálisan” közli tanítványaival. Mint a szentek mindannyian, először ő maga szemlélte és élte meg tanítását, azután adta tovább az embereknek. Ezért tanítása gazdag forrás ma is. Anyai és égi bölcsességgel neveli mindazokat, akik a tanítvány hívő alázatával közelítenek hozzá.
Ünnepét 1597-ben vették föl a római naptárba, égi születésnapjára, április 29-re. (Diós István A szentek élete nyomán)
