Szívünk, lelkünk most kitárjuk,
Utad, Jézus veled járjuk.
Kérünk, mélyen belevéssed
Szíveinkbe szenvedésed.
1. A szenvedéstörténet 14 állomásban
Elmélkedő imádság, mellyel a hívők fölidézik Jézus keresztútjának történéseit. Végzéséhez hozzátartozik a mozgás, azaz végig kell járni a stációkat, mert ez segíti az átélést és azonosulást a szenvedő Jézussal. Betegség vagy más súlyos akadály esetén ez elhagyható, s egy-egy szentképet vagy ún. stációs feszületet szemlélve is végezhető. A megfelelő fölkészültséggel végzett keresztút teljes búcsúval jár.
A közösen végzett ájtatosságot vezetheti pap, de laikus is. VI. Pál pápa (1963-78) óta Rómában, a Colosseumban a nagypéntek esti keresztutat a pápa vezeti.
Végezhető imakönyvből, keresztút-gyűjteményekből, vagy kötött szöveg nélkül, saját szavakkal. 
Az ájtatosság sajátos napja a péntek (bármely más napon is végezhető, főként magánáhítatból). Nagyböjt péntekjein az egyház közösségben végzi, különleges jelentőségű a nagypénteken délelőtt 9 vagy délután 3 órakor végzett ájtatosság.
A keresztúti ájtatosságra lelkiismeretvizsgálattal és a tökéletes bánat felindításával ajánlatos készülni. Az ájtatosságot keresztúti ének vezeti be. A stációk előtt a keresztúti ének egy-egy versét éneklik (a stáció történését tartalmazza), majd térdet hajtunk, és az „Imádunk téged Krisztus és áldunk téged” verzikulusra mindenki válasza: „Mert szent kereszted által megváltottad a világot”. Ezután következik az elmélkedő szöveg (szenvedéstörténet részletei stb.) olvasása, majd rövid, csöndes, belső elmélkedés. A stációt a Miatyánk, Üdvözlégy, Könyörülj rajtunk, Urunk, könyörülj rajtunk! imádságok zárják, majd a keresztúti ének újabb verse elvezet a következő stációhoz.
A keresztúton nem egy halott emléke előtt tiszteleg a lélek. Jézus szenvedésének és halálának szemlélésében a mindig élő Isten Fia és az Ő elevenítő Lelkének természetfölötti hatásai, kegyelmei adatnak a megfelelő módon közeledő léleknek. Ezek termik azokat a gyümölcsöket, melyek minden keresztény számára szükségesek a saját életének keresztútján. Ugyanis Krisztus követése a keresztúton nem külső utánzása valaminek, hanem tanítvánnyá, hasonlóvá formáló benső tevékenység (vö. Fil 2,58). A szenvedés szemlélésében a lélek megkapja a kegyelmet (ki-ki a hite, ill. hitbeli fölkészültsége szerint), hogy megismerje, megszeresse és gyakorolja azokat az erényeket és tökéletességeket, melyeket Jézus a keresztútján mutat számára.
Jézus keresztútjának néhány állomását nagyon korán kővel vagy kápolnával jelölték meg. A hagyomány szerint Jézus Anyja és egy-egy tanítvány a föltámadás után naponta végigjárta az ún. szent körutat (Utolsó vacsora terme, Annás és Kaifás háza, Golgota, Szentsír, Praetorium, Getszemáni kert, Olajfák hegye, Kidron-völgy, Sion hegye).
A 14. századtól a ferencesek által vezetett zarándokok vagy ugyanezt az útvonalat, vagy a Praetorium-Szentsír közti 14 emlékhelyet (nem egészen azonosak a maiakkal) járták keresztútként; utóbbit először az angliai William Wey nevezte stációnak, állomásnak.
A keresztúti ájtatosság helye, templomban vagy szabad téren fölállított stációk. A Colosseumban XIV. Benedek pápa (1740-58) 1740-ben állított keresztutat, melyet 1874-ben a szabadkőműves olasz kormány eltávolított. 1925-ben ugyanott nagy keresztet állítottak, melyhez VI. Pál (1963-78) pápa óta a nagypéntek esti keresztutat maga a pápa vezeti. Forrás
http://lelekebresztes.hu/lelkiseg/unnepre/nagybojt/keresztutiajtatossag.htm
