
„Erzsébetem, söprű vagy te is kezemben. Az isteni kéz fog és seper veled, a te áldo-zataiddal. És mindenki söprű az isteni kézben, aki átadja magát szerető lemondással, önfeledten. A szünet nélküli áldozat meghozása által lesz-tek csak méltók arra, hogy kezembe vegyelek és a legha-tásosabb tisztogatásra hasz-náljalak fel (benneteket). Igen, kisöpröm általatok az iskolákat, a színházakat, mo-zikat, a hivatalokat, műhe-lyeket és gyárakat, kórháza-kat és mulatókat, az utcákat, a virágos mezőket, a lombos erdőket s mindazt, ahol csak bűn van!” (III/165)