Szívünk, lelkünk most kitárjuk,
Utad, Jézus veled járjuk.
Kérünk, mélyen belevéssed
Szíveinkbe szenvedésed.
2. A szenvedéstörténet 14 állomásban
A katolikusok különösen nagyböjt idején odaadó buzgósággal végzik a keresztutat. Minden templomunkban megtalálható a szenvedéstörténet 14 állomását megjelenítő, művészi vagy egyszerű kivitelű keresztút. Ezek az ábrázolások felidézik a jeruzsálemi Via Dolorosát, azt a valóságos utat, amelyet Jézus végigjárt a keresztre feszítéséig. "Ő keresztjét hordozva kiment az úgynevezett Koponyahelyre". (Jn 19,17) Már a középkorban táblákat helyeztek el az út egy-egy pontján. Az 1600-as években alakult ki a 14 állomás. (Ma már sok helyen a 15. állomással, a dicsőséges feltámadás felidézésével fejeződik be a keresztút.) Jeruzsálemben a ferences atyák vezették be a hívő közösség számára ezt az ájtatosságot. Máig úgy végzik, hogy valóságban is vállukra veszik a keresztet, hogy még életszerűbben idézzék a megváltásunkhoz vezeto utat. A keresztúti ájtatosság elterjedése a katolikus világban szintén a ferenceseknek köszönhető.
A keresztúti ájtatosságnak különféle formái vannak. Lehet egyénileg és közösségben is végezni, meg-megállva egy-egy jelenetnél, felidézve az ábrázolt eseményt, közben elmélkedhetünk Jézus áldozatán és azt egybevethetjük saját életünkkel.
Jézus földi életének csúcspontja a kereszt. Minden szava, tette, tanítása itt összegződik kimeríthetetlen gazdagságú végső tanulsággá. "Aki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye fel keresztjét, és kövessen engem!” (Mt 16,24) "Mert amint bőven van részünk Krisztus szenvedéseiben, úgy bőven van részünk Krisztus által a vigasztalásban is." (2Kor 1,5) "Mert vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk." (Róm 8, 17) “Mert a kereszt igéje ugyan oktalanság azoknak, akik elvesznek, de azoknak, akik üdvözülnek, vagyis nekünk az Isten ereje.” (1Kor 11,18)
A keresztúti ájtatosságot nem csak nagyböjtben lehet végezni. A nagyböjt időszakában azonban minden templomban várják a híveket közös keresztúti ájtatosságra. A Jézus Szíve templomban minden pénteken délután fél öttől végezzük. Minden stációnál, és életünk minden állomásánál ki kell mondanunk: "Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot!” (Nyizsnyánszky Lajos plébános írása nyomán forrás )
http://andrelowoa.wordpress.com/2009/04/07/a-keresztuti-ajtatossag/