A Hajnal Szép Sugara

Egy exorcista meséli − 7. részlet

4. Ördögi kényszerképzetek: Ezek alatt hirtelen fellépő, néha hosszabb ideig tartó megszállott gondolatokat értünk, amelyek gyakran abszurdak, az illető magától mégsem képes megszabadulni tőlük.

Az áldozat lehangolt, kétségbeesett és öngyilkosságra gondol. Legtöbbször az álmok is érintettek. Nyilván sokan vannak, akik úgy vélik, hogy ezek nyilvánvaló pszichiátriai esetek. A többi jelenségre is lehet pszichiátriai, parapszichológiai vagy ehhez hasonló magyarázatokat adni, mégis vannak olyan esetek, amelyeket ezeknek a tudományoknak az eszközeivel nem lehet megmagyarázni, és amelyek ördögi eredet vagy jelenlét nyilvánvaló tüneteit mutatják. Ezeknek az eseteknek a megkülönböztetését a gyakorlatban meg lehet tanulni.

5. Ördögi pusztítások: Ezek házakra, tárgyakra vagy állatokra vonatkoznak. A pusztítás, rongálás és elcsúfítás kényszere (graffiti) esetében is bizonyos megszállottságról, vagy kényszerképzetekről beszélhetünk. 

Hogyan lehet az előzőkben felsorolt bajok ellen védekezni? Szigorúan véve – a rituálé szerint –, ördögűzésre csak a valódi démoni megszállottság esetén van szükség. A többi esetre a szokásos kegyelmi eszközök is elégségesek: az ima, a böjt (Mk 9,29), a szentségek, az alamizsna, a keresztény életvitel, a sértések megbocsátása, az állandó Isten felé fordulás, valamint a Szűzanya, a szentek és az angyalok tisztelete és a hozzájuk való imádság. Nem utolsó sorban, a szülők imája a gyermekeikért, közösségek imái tagjaikért, vagy mindez fordítva.

A démonról, Krisztus ellenségéről szóló fejezetet szükségszerűen kiegészíti az angyalokról szóló pár mondat. A jó angyalok a mi erős szövetségeseink. Sokat köszönhetünk nekik és nagy hiba, hogy oly kevés szó esik róluk. Mindegyikünknek van őrzőangyala, egy hű barát a nap 24 órájára fogantatásunktól halálunkig, aki megszakítás nélkül védi testünket és lelkünket, és akire mi többnyire alig gondolunk. Tudjuk, hogy a nemzeteknek is van saját angyaluk, és valószínűleg minden közösségnek, s így saját családunknak is, bár erről nincs biztos értesülésünk. Azt azonban tudjuk, hogy az angyalok nagyon sokan vannak és sóváran várják, hogy jót tehessenek velünk, sokkal jobban, mint amennyire a démonok megerőltetik magukat, hogy árthassanak!

 „Aki az Istentől való, az nem vétkezik, mert az Istentől Született ereje megóvja (a bűntől) és a gonosz nem keríti hatalmába” (1Jn 5,18). Akkor sem, ha gyengeségünk olykor elbuktat bennünket, azonnal fel kell állnunk azon hatalmas mentőeszközök segítségével, mint a Szentségek (bűnbánat és a szentgyónás), és az angyalok, amelyeket és akiket az isteni irgalom bocsátott rendelkezésünkre. (Források az első részben!)

(folyt.) 

Isten Anyjával, vagy nélküle?

     A II. Vatikáni Zsinat után úgy tűnt, hogy az Istenanya felé történő lelki irányultság óvatoskodóbb lett. Ennek eredményeként ‒ vagy sem ‒, de látványosan csökkent a Mária-tisztelet liturgikus gyakorlatának bensőségessége a Katolikus Egyházban. Ha ez valóban így van, akkor ezt a protestáns testvéreink felé tett „ökümenés” lépésnek is feltételezhetjük ‒ jóllehet ‒ ezzel a legkisebb viszonos közeledés sem történt meg a testvérek részéről!

Ki kell mondani azonban, hogy a divatossá vált 'anti-máriás' szemlélet a legkevésbé sem róható fel csak a Zsinatnak, hiszen az ötszáz évnyi protestáns „hithirdetés”, nem maradt nyomtalanul a lelkekben, a társadalmakban, sem a hitélet, sem a közélet vonatkozásában!

Mi az, aminek meghatározóbbnak, élőbbnek kellene lennie a Katolikus Egyházban? Hát semmiképp sem a „parttalan ökumenének”, hanem a szó szerinti zsinati-dogmatikai tanításnak, az Egyházatyák♥ hagyományának! Természetesen komoly útmutatás a szentek♥♥ tanítása is! És mindezt már a felsős gyermekhittanban tanítani kellene, a felnőttoktatásról és a szentbeszédekről nem is beszélve!

A lényeg, hogy a bensőséges Mária-tisztelet, nem csak fogékony alapot ad a Szentlélek megvilágosító kegyelmének, de az Üdvözítő Isten céljainak megértéséhez is, amiként az evangéliumi tanítás aktív megéléséhez. ‒ És ez a lényeg!

Mert ‒ bár ezt senki sem merte eddig kimondani ‒, de egészen más lenne a világ, hogyha a keresztény életben nem gyengült volna meg a bensőséges Mária-tiszteletet!

Szűz Máriának, az Egyház Anyjának ugyanis, nem csak a megváltásban van elvitathatatlan szerepe, de máig is éltető Kegyelmi Közbenjáró az Egyház számára! Múlhatatlan szerepe van (és kell, hogy legyen) a keresztények Krisztus-követésében ‒ és amire kevesen gondolnak ‒, példaértékű a nők általános társadalmi megbecsülésében!

Míg a katolikus tanítás, példaként állította Máriát ‒ mint az „Új Évát” ‒ a nőtársadalom számára, addig a protestantizmus csak annyiban mutatott új irányt a nők számára, hogy a férfiakhoz váljanak hasonlatossá. Ez pedig ‒ őszinte szóval ‒, számos tekintetben inkább leértékelése a női mivoltnak!

A „nagy ökumenés igyekezetben” sajnos, az Isten Népéért felelős felekezetek kezéből kicsúszott a „lelki vezetés”, és társadalmi méretekben, egészen más „erők” vették át a lelki irányítást.

Mert érzékelhetjük, hogy az „elanyátlanodott” vallási gyengeséget meglovagolta az a liberalizmus, feminizmus és a klérusi modernizmus, amely mögött az antikrisztusi társutasok igyekezete áll!

A céljuk, négy lépésben a következő:

1) Hatékonyan háttérbe kell szorítani a bensőséges Mária-tiszteletet.

2) Csökkenteni kell a szentségi (imádási) „gesztusok” bensőséges gyakorlatát.

3) Az Eucharisztiát „úrvacsorának” kell minősíteni.

4) Egy egységes világvallást kell létrehozni!

Hogy mit tegyünk?

Az Isten áldjon meg Bennünket ‒ mi mást? ‒, mint imádkozzuk az Úrangyalát, a Szent Rózsafüzért, járjunk Szentmisére, és éljünk a Szentségekkel, amíg tehetjük!

♥ (Szent Ireneusz, Tertulliánusz, Aranyszájú Szent János, Szent Germanosz, Krétai Szent András, Damaszkuszi Szent János stb.)

♥♥ (Szent Bernát, Szent Bonaventura, Liguori Szent Alfonz, M. Grignon Szent Lajos stb.)

     Szeptember 15. Hétfájdalmú Szűzanya, Mária felmagasztalt anyai fájdalmának ünnepe. Simeon megjövendölte Mária szenvedését – azt –, hogy a hét tőr járja át a szívét (Lk 2,34-35).
Az 1423-i kölni zsinat Húsvét utáni 3. vasárnapjára rendelte az ünnepét.
XIII. Benedek pápa az ünnepet péntekre tette, a huszita képrombolás kiengesztelésére.
1814 után VII. Piusz pápa a napóleoni fogságból való szabadulása emlékére szeptember harmadik vasárnapjára tette.
Az ünnep tartalmának képi megjelentetése a Pieta-ábrázolás és Fájdalmas Szív hét tőrrel.

Egy exorcista meséli − 6. részlet

     Fontos tudnunk, hogy milyen hatásokat tud a démon az emberekre földi életükben gyakorolni. Először is létezik a démon szokásos működése, a rosszra csábítás. Jézus ebben a vonatkozásban is elfogadta emberi természetét, amikor hagyta, hogy a sátán megkísértse. A sátán azonban rendkívüli módon is megnyilvánulhat, amelyet Isten csak egész különös esetekben engedélyez. A sátánnak ezt a rendkívüli tevékenységét öt különböző csoportba lehet besorolni:

1. Külső zaklatás: Ezek azok a jelenségek, amelyekről oly sok szent életrajzában olvashatunk. Tudjuk, miként lökdösték, ostorozták és verték az Ars-i szent plébánost és Pio atyát a démonok.

2. Ördögi megszállottság: Ez a legrosszabb forma, ami azt jelenti, hogy a démon megszállja valakinek a testét (nem a lelkét) és arra kényszeríti, hogy az ő akarata szerint cselekedjen és beszéljen. Ennek az áldozat nem tud ellenállni és ezért erkölcsileg nem felelős e tettekért! Ezt a formát látványos jelenségek kísérik, mint például az idegen nyelveken való beszéd, emberfeletti erő megnyilvánulása, titkos dolgok feltárása. Nagyon világos bibliai példa erre a gerázai megszállott esete. De természetesen az ördögi megszállottságnak széles spektruma van, ezek súlyosságukban és tüneteikben nagy különbségeket mutathatnak.

3. Ördögi kínzások: Ezek többé-kevésbé súlyos zaklatások és betegségek, amelyek azonban nem érik el a megszállottság mértékét, amely öntudatvesztéssel vagy olyan cselekedetekkel, beszédekkel járnak, amelyekért az áldozat nem felelős. Néhány bibliai példa: Jób nem volt megszállott, de gyermekeiben, vagyonában és egészségében súlyosan károsodott. A meggörbedt asszony és a süketnéma, akiket Jézus meggyógyított, nem voltak teljesen megszállottak, de a démon jelenléte fizikai zavart okozott náluk. Szent Pál egészen biztosan nem volt megszállott, mégis egy diabolikus bajban szenvedett: „De hogy a nagyszerű kinyilatkoztatás elbizakodottá ne tegyen, tövist kaptam testembe, a sátán angyalát, hogy arcul csapkodjon, és el ne bízzam magam” (2Kor 12,7). Tehát kétségen kívül áll, hogy Pál betegségének eredete démonikus volt.

A valódi megszállottság esetei nagyon ritkák. De nagy számban találhatók olyan emberek, akiket a démonok egészségükben, vagyonukban, munkájukban, embertársi kapcsolatukban, hatalomvágyukban vagy valami másban befolyásolnak. (Források az első részben!) (folyt.)

Egy exorcista meséli − 5. részlet

     Szent II. János Pálnak a sátánról tartott számos beszédéből szeretnék egyet idézni, mégpedig azt, amelyet 1987. május 24-én a Szent Mihály római templomában tett látogatásakor mondott: 

 „Az ördög elleni küzdelem, mely Szent Mihály arkangyal kiemelkedő jellemzője, napjainkban is aktuális, hiszen a sátán ma is tevékenykedik a világban. Mindaz a rossz, ami a világban van, a társadalom hiányosságai, az ember megzavarodása, a személy belső meghasonlottsága, a sátán sötét és zavart keltő tevékenységének eredménye is.” Ez világos utalás a kígyónak Isten általi elátkozottságára, ahogy ezt a teremtéstörténet leírja: „Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba” (Ter 3,15).

Az Apokalipszis megmondja, hogy a démonokat a földre taszították; de végső elkárhozásuk még nem történt meg, akkor se, ha az angyalok és démonok szétválasztása megváltoztathatatlan. Tehát még megmaradt nekik bizonyos, Isten által megengedett hatalom, még ha csak „rövid időre” is. Ezért intézik Jézushoz a kérdést: „Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?” (Mt 8,29). És emiatt kérték ők Jézust, „hogy ne küldje őket a pokolba, engedje meg, hogy a sertésekbe mehessenek” (Lk 8,31-32). Egy emberből kiűzött démon számára, ha a pokolba küldik, ez a végleges. Ezért védekezik, ahogy csak tud ez ellen.

Jóllehet az ördögnek azokért a kínokért, amelyeket az emberi társadalmaknak és a megszállt embereknek okoznak, még nagyobb örökké tartó büntetéssel kell majd fizetnie, de gőgjében mégis megpróbálja, hogy népet gyűjtsön maga köré. Szent Péter nagyon világosan megírja, hogy az utolsó ítélet a démonok fölött még nem történt meg: „Mert Isten az angyaloknak sem kegyelmezett, amikor vétkeztek, hanem az alvilág sötét mélyébe taszította őket, hogy maradjanak őrizetben az ítéletre” (2Pét 2,4).

Másfelől azoknak az angyaloknak, akik több jót tesznek, szintén nagyobb tiszteletben lesz majd részük az Utolsó Ítélet után. (Források az első részben!)

(folyt.)

     335. év szeptember 13-áján szentelték fel Jeruzsálemben a Szent Sír bazilikát, ahol 14-én mutatták be először a már május 3-án megtalált Kereszt-ereklyét, egy darabot Jézus keresztfájából. A kereszt a megváltás jelképe, így ez az ünnep közvetlenül Jézus ünnepeinek sorába tartozik. Az ünnep arra is emlékeztet, hogy az ereklyét Heraklios császár 618-ban visszaszerezte a pogányoktól. A kereszt tiszteletét a megszámlálhatatlan ábrázolás, szobor tanúsítja.

Egy exorcista meséli − 4. részlet − G. Amorth: Egy ördögűző tapasztalatai

     Kérdés: Miben és milyen módon szegül ellen a sátán Istennek, a Megváltónak?

Válasz: Nos azzal, hogy az Úrnak kijáró tiszteletet a maga számára követeli és a keresztény intézményeket utánozza. Ezt nevezzük antikrisztusnak és antiegyháznak. Az isteni kultusz majmolására a sátánnak megvan a maga egyháza, kultusza, papjai és imádói, miként „segítségének” és ígéreteinek (a neki lelküket eladott) hívei is. Amiként Jézus a lélek és a test üdvének elnyerését elősegítendő különleges hatalmat adott apostolainak és ezek utódainak, úgy adott a sátán is különleges hatalmat tanítványainak a lelkek elkárhozásának és a test megrontásának elérésére. Az embert megváltó testté vált Ige ellen a sátán felhasználja pl. a szexualitás bálványimádatát, amely az emberi testet a bűn elállatiasodó eszközévé alacsonyítja le (pornográfia). 

Ahogy tévedés a sátán létezését tagadni, úgy szintén helytelen más erők vagy szellemi lények létezésében hinni! Ez a hiedelem nagyon elterjedt, holott ilyen lényekről a Bibliában nem esik említés, ezek csak a spiritisztáknak, az ezoterikus vagy okkult tudományok képviselőinek, a lélekvándorlás tana követőinek, vagy azoknak a találmánya, akik az úgynevezett „bolyongó lelkekben” hisznek.

Nincsenek jó szellemek az angyalokon kívül, ahogy gonoszak sem a démonokon kívül. Az elhunytak lelkei vagy azonnal a paradicsomba, a tisztítótűzbe vagy a pokolba kerülnek, miként ezt két zsinat − a lyoni és a firenzei is −, kötelező érvénnyel kijelentette. Azok a halottak, akik a spiritiszta üléseken állítólag megjelennek (vagy azoknak az elhunytaknak a lelkei, akik élő testekbe költöznek, hogy kínozzák azokat) nem mások, mint démonok, akik − írd és mondd −, az elhunyt nevében jelentkeznek! Az a néhány nagyon ritka kivétel, melyet Isten engedélyezett, melyek csak a szabályt erősítik, mármint azt, hogy van túlvilág! (Források az első részben!)

folyt.)

Egy exorcista meséli − 3. részlet

     A II. Vatikáni Zsinat nyomatékosan emlékeztetett az Egyház változatlan tanítására. „Az emberiség egész története át van szőve a sötétség erőivel folytatott szörnyűséges harccal, mely a világ kezdete óta fennáll.” (GS 37) „Az ember, akit a történelem kezdetekor megkísértett a gonosz, visszaélt szabadságával, amikor felkelt Isten ellen, és útját Isten nélkül akarta járni. És az ember, miközben vonakodott Istent saját eredeteként elfogadni, tönkretette a végső céljára vonatkozó Isten akarta rendet.” (GS13) „De Isten elküldte Fiát a világra, hogy ő az embereket a sötétség és a démon hatalmából kiszabadítsa.” (Ad gentes 1,3) De hogyan érthetnék meg azok Krisztus művét, akik a démon létezését és igen aktív működését tagadják? Hogyan érthetnék meg Krisztus megváltó halálának értékét? A Szentírásra hivatkozva a II. vatikánum kijelenti: „Krisztus halála által megszabadított bennünket a sátán hatalmából.” (Sacrosanctum Concilium 6) „A megfeszített és feltámadt Jézus legyőzte a sátánt.” (GS 2) Krisztustól legyőzetett sátán, Krisztus követői ellen harcol tovább. „A gonosz szellemek elleni harc tovább folyik, és miként az Úr mondta, az utolsó napig tart.” (GS 37) 

Ez idő alatt minden ember a harc állapotában van, mivel a földi élet az Istenhez való hűség próbája. (!) Ezért „kell a híveknek igyekezniük állhatatosan ellenállni az ördög támadásainak és minden nap újra harcolni ellene. Mielőtt azonban a sugárzó Krisztussal együtt uralkodhatunk és földi életünk egyedülálló útját befejezhetjük (nincs más próba!), mindannyian meg fogunk jelenni Krisztus ítélőszéke előtt, hogy számadást adjunk arról, amit halandó életünkben tettünk, jót és rosszat. És a világ végén eldől, hogy aki jót tett, az az élet feltámadását kapja, aki azonban a gonoszat, az az elkárhozás feltámadását.” (LG 48)

Akkor is, ha ez a sátán elleni harc minden idők minden emberére érvényes, a felől nincs kétség, hogy a sátán hatalma bizonyos történelmi korokban erősebben kifejezésre jut, legalábbis általános síkon a tömegek bűneire vonatkozólag. „Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el. Erős hittel álljatok neki ellen...” (Pét 5,8-9) Ebben az állandó veszélyben élünk, ami a tömegtájékoztatási eszközökkel való visszaélésben, miként a materializmus és a társadalmak fogyasztói szemlélete által is megmutatkozik, amelyek megmérgezték a nyugati világot. (Források az első részben!)

(folyt.)

     A Boldogasszony-kultusz, népünk Szent István előtti hitvilágában gyökerezik. Az istenszülő szűz képzete már ott volt a magyarság egyisten őshitében. Népünk tehát nem a térítés során találkozott először az Istenszülő anyával.

Gellért püspök méltán figyelmeztette szent királyunkat, Istvánt arra, hogy a magyarokat legkönnyebben a Boldogasszony hitén át lehet a Római Katolikus hit kötelékébe vonni.

A szentistváni Országfelajánlás a Szent Koronával, földjével és népeivel, királynőnkké emelte Szűz Máriát, aki elfogadta ezt, és szent kezében tartja a Szentséges Magyar Koronát. Ezt követően a Szűzanyát, nem csak Nagyboldogasszonynak nevezzük, hanem Boldogasszonynak is, mely tisztelet oly mértékben fokozódott, hogy eleinte nem mertek a gyermekeknek Mária nevet adni! Szent László megújította a népi Mária-tiszteletet, sőt országunkat Mária Országának – Regnum Marianumnak –, nevezte, és egyben széleskörűvé tette a Mária névadást is!

A szent Mária név kultusza kiterjedt a templomi titulusok (Sarlósboldogasszony, Kisboldogasszony, Nagyboldogasszony stb.) és helynevek választására is (Mária-kútja, Mária-remete, Boldogasszonyfalva, Máriapócs, Máriaradna) stb. Míg a Kárpát-medencében kultikus név volt Jézus Anyjának neve, addig névünnepe (festum nominis Beatae Mariae Virginis) az Egyházban a Mária-ünnepek közt csak jóval későbbi keletű. Szent XI. Ince pápa intézkedésére vált egyetemessé, Bécs 1683. szeptember 12-én történt török ostrom alóli megszabadulásának emlékére.

Mária nevének eredete és jelentése több oldalról közelíthető meg.

Héberül MIRJAM. Jézus idejében a MARIAM formát használták. Az arám MARA (= Úr) szóból eredeztetve, jelentése Úrnő. A görög szentatyáknál három értelmezése szerepel: Úrnő; megvilágosító, tenger mirhája. Szent Jeromos 'a Tenger Csillagának' mondja. Temesvári Pelbárt szerint: A MÁRIA név öt betűje jelenti azt az öt hatalmas jótéteményt, amellyel elárasztja a földet.

M – (mater misericordiae et mediatrix) azt jelenti hogy ő az irgalmasság anyja, a világ szószólója.

A – (advocata) jelentése: hogy ő az emberi nem szószólója az Úrnál.

R – (reparatrix ruinae) azt jelenti, hogy ő mind angyali, mind pedig az emberi romlás helyreállítója.

I – (Illuminatrix) jelentése, az egész egyház és a világ a megvilágosítója. Mert amint a nap megvilágosít minden csillagot, így Mária dicsőségének fényével megvilágosít minden szentet, angyalt.

A – (auxiliatrix) jelentése, hogy ő minden szükségben a segítség.

Ábrázolása: a Mária név betűiből összeállított monogram, mely egyben a szerviták attribútuma is.

Egy exorcista meséli − 2. részlet

     A Szentírás az angyalokról és a démonokról kifejezetten, mint szellemi lényekről beszél, akiknek saját értelmük, akaratuk, szabadságuk és függetlenségük van. Ezzel szemben, a modern teológusok a sátánt a gonosz elvont eszmeként azonosítják. Ez egyértelműen eretnekség, ami ellentétben áll a Bibliával, a patrisztikával és az Egyház tanítóhivatalával.

A múltban soha nem kérdőjelezték meg ezt az igazságot, ezért nem történt meg eddig a sátán és a démonok létének dogmatikus definiálása. Ám a IV. Lateráni Zsinat világosan kimondja: 

„Az Ördögöt (tehát a sátánt) és a többi démont Isten természetüknél fogva jónak teremtette, de ők saját hibájukból (szabad akaratukból) gonoszak lettek.”

Az is nyilvánvaló, hogy Jézus kereszthalálával legyőzte a sátánt, de ezen felül még tanításával is: „De ha én az Isten ujjával űzöm ki a gonosz lelkeket, akkor már közel van hozzátok az Isten országa” (Lk 11,20). Jézus az erősebb, aki a sátánt megkötözi, amely így nem állhat fenn tovább (Mk 3,26-27). Jézus megadja az apostoloknak a hatalmat az ördögűzéshez. Azután ezt a hatalmat kiterjeszti a 72 tanítványra is, végül mindazoknak megadja, akik hisznek őbenne!

Az Apostolok Cselekedetei beszámol arról, miként folytatták az apostolok a Szentlélek eljövetele után a démonok kiűzését. És ugyanígy tettek a későbbi idők keresztényei is. Már a legkorábbi egyházatyák, mint például Jusztin és Iréneusz, világosan beszéltek a sátánról és az ő kiűzésére szolgáló hatalomról. És ugyanígy tanítottak a többi egyházatyák is, akik közül én különösképpen Tertulliánuszt és Origenészt emelem ki.

Elég ezt a (fenti) négy szerzőt idézni, azon modernista teológusok megszégyenítésére, akik gyakorlatilag nem hisznek az ördögben és ezért nem is beszélnek róla. Aki a sátánt eltűri, az a bűnt is eltűri, és nem érti meg többé a krisztusi kegyelem működését. (Kép: A sátán már tudja mi az örök kárhozat.) (Források az első részben!)

(folyt.)

Egy exorcista meséli − 1. részlet − P. Candido Amantinia atya, Gabriele Amorth könyvéhez írt előszavából

     A Szentírás több helyen beszámol arról az isteni hatalomról, amelyet Jézus ezen a területen mutatott. Isten egyszülött Fiának e világba való küldésével világosan kifejezésre juttatta, hogy a sátán emberekre gyakorolt káros hatásának gátat akar, és képes vetni.

A szent írások ismételten utalnak arra, hogy a sátán e világ fölötti hatalmát fizikai megszállottság formájában is kifejezi. Azok közé a rendkívüli képességek közé, melyeket Jézus az apostoloknak és azok utódainak át akart adni, az ördögök kiűzése is beletartozik (Mt 10,8; Mk 3,15; Luk 9,1).

Ha Isten megengedi, hogy az embereket ördögi támadások érjék, akkor mindenféle hatásos segítségről is gondoskodik. Ezért az Egyházat nagy hatású szentségi erőkkel és szentelményekkel látta el. De mindenekelőtt a Szűzanyát rendelte az ördögi támadás elleni védelemre; hiszen már a kezdetekkor ellenkezést vetett közéjük.

Korunk szerzői, köztük a katolikus teológusok is arra törekszenek, hogy a sátán és a többi bukott angyal befolyását kisebbítsék, ha éppenséggel nem tagadják a létezésüket is! Az ördög emberekre gyakorolt hatását, sötét korok babonájának tartják csak. A gonosz munkáját ez a beállítottság természetesen nagyban segíti, különösen azért, mert olyanok véleménye ez, akiknek hivatásuk szerint kötelességük és kompetenciájuk lenne a káros aktivitások ellen fellépni.

A démonopátiát (ördögi hatást) diagnosztizálni többnyire egyszerű annak, aki ismeri a démoni tevékenység tüneteit, a tudomány viszont tehetetlen, de ezt nem vallja be.

Egy démoni hatásra keletkezett kóros állapotnál meglepő módon minden szokásos orvosság hatástalannak bizonyul, miközben nehéz betegségeknél, még halálosaknál is gyakran lehet pusztán vallásos segítséggel javulást, sőt gyógyulást elérni.

Bár semmiképpen nem akarjuk a tudomány fejlődését kisebbíteni, az azonban mégsem reális, hogy mindent a természettudománnyal akarjanak megmagyarázni, és mindenféle tünetet, bajt természetes okokra akarjanak visszavezetni. A tudomány dolgai hitismeretekkel mindig megmagyarázhatók, ámde a természetfeletti események, tudományosan soha nem magyarázhatók! Csak nagyon kevés kutató van, aki hisz az intelligens, de mégis testetlen hatalmak befolyásának lehetőségében, aki e lényeket bizonyos jelenségek okozójaként elfogadja. Ilyenkor közülük többen Siegmund Freud-hoz folyamodnak, amivel persze csak rontanak a szerencsétlen áldozat állapotán, miközben egy felszentelt exorcista ezekben az esetekben is segíthetett volna. (Források az első részben!) (folyt.)

„Létezik a sátán, én láttam” − Prof. Simone Morabito tanúságtétele 3

     Ekkor tudta meg, hogy a problémák akkor kezdődtek, amikor Francesca, mint „modern istenkereső” egy sátánista szekta alkalmait kezdte látogatni. Fekete-miséken és spirituális szeánszokon vett részt. És amikor ezek után hazatért, otthon elképzelhetetlen szörnyűségek kezdődtek. A vele együtt lakóknak úgy tűnt, mintha ilyenkor éjszaka akár húsz embernél is többen lennének a szobájában, szörnyű kiáltások, dörrenések, jajgatások hallatszódtak ki, és láthatatlan kezek dobáltak tárgyakat neki a falnak. Reggel Francesca zúzódásokkal került elő a szobájából, és bár már tíz napja nem evett semmit, tele volt energiával. 

Mialatt a pszichiáter Morabito Francesca nővérével beszélt, az az ajtó mögött ordított a dühtől. „Ne mondj semmit! Ne beszélj vele!” – kiáltotta s közben ököllel verte a falat.

Mikor újra visszatérhetett a rendelőbe, odament a doktorhoz gyűlölettől szikrázó szemekkel, ám Morabito nyugodt hangon így szólt hozzá:

„Itt én vagyok az orvos és nem foglak hipnotizálni.” – „Te nyomorult!” – ordított a lány – „Jól ismerlek, és ezért még fizetni fogsz!”. Ezt követően az orvos azt javasolta, hogy forduljanak ördögűzőhöz.

Szörnyű dolgok történtek az első ördögűzésnél, de utána Francesca valamivel jobban lett. Mégis több exorcizmusra volt szüksége, hogy visszanyerje normális életét. (Forrás: Simone Morabito, Psichiatra all'inferno, Edizioni Segno, 2004 nyomán)

Tudnunk kell az Egyház tanítása nyomán, hogy a sátáni erő oly mértékben képes az emberek életét, sorsát és történelmét befolyásolni, amilyen mértékben azt az egyéni vagy társadalmi bűnökkel – pl. a „modernista világfelfogással”, vagy a választási szavazatokkal –, megengedik neki. (Források az első részben!)

(folyt.)

     1552. szeptember 9-én vette ostrom alá Ahmed budai pasa és Ali pasa egyesült serege Eger várát, melyet a Dobó István vezette maroknyi védősereg később sikeresen megvédett az oszmánoktól. Az egriek helytállása következtében I. Szulejmán (ur. 1520-1566) 1552. évi hadjárata kudarccal fejeződött be, egyúttal pedig a magyar győzelem reményt, önbizalmat és hősies példát adott a végeken harcoló vitézek számára.

     „És most magam esküszöm – szólt Dobó, két ujját a feszületre emelve. - Esküszöm, hogy a vár és az ország védelmére fordítom minden erőmet és gondolatomat, minden csepp véremet! Esküszöm, hogy ott leszek a veszedelemben veletek! Esküszöm, hogy a várat pogány kezére jutni nem engedem! Sem a várat, sem magamat élve meg nem adom! Föld úgy fogadja be testemet, ég a lelkemet! Az örök Isten taszítson el, ha eskümet meg nem tartanám!” (Részlet az Egri csillagok című regényből)  Forrás (részlet)

                                                                                                                              Imádkozzunk értük, hogy segítsenek bennünket most, amikor újabb iszlám inváziónak vagyunk kitéve!

„Létezik a sátán, én láttam” − Prof. Simone Morabito tanúságtétele 2

     A hivatalos orvostudomány egyes „megmagyarázhatatlan” betegség és mentális képesség eredetéről vagy gyógymódjáról, semmit sem tud mondani. Még ha fel is merül egy-egy eset kapcsán, hogy „nem evilági erők” okozzák a tüneteket, ezt egyszerűen vagy elhallgatják, vagy „paranormális jelenségnek” írják le. Jóllehet az egyszerűbb esetek többségében a betegért mondott egyetlen rózsafüzér a Szent Mihály imával, elegendőnek bizonyulna a gyógyulásához, mely persze nem nélkülözheti a páciens ezt követő szentgyónását és további szentségi életét, a védettségéért.

Egy 28 éves fiatalasszony kérte az orvos-professzor segítségét huszonkét éves húga, Francesca ügyében. Amikor a jómódú, ismert olasz családból származó Francesca megérkezett a nővérével, Morabito észrevette, hogy irodájában a szobahőmérséklet hirtelen 10 fokot esett. Habár a doktor idegei kötélből voltak és a legtöbb nehéz helyzetben eleddig nyugodt tudott maradni, mégis ekkor túláradó félelem ejtette rabul.

Francesca odalépett hozzá gyűlölettől égő szemekkel és ezt mondta: „Azt akarom, hogy hipnotizálj engem doki!” Morabito határozottan érezte, hogy a rendelőben rajtuk kívül még egy láthatatlan, titokzatos személy is jelen van – egy ijesztően gonosz erő –, aki terrorizálni akarja, pánikba akarja ejteni őt, hogy félelmében reszkessen tőle.

Így rájött, hogy a félelmeinek felbujtója nem Francesca, hanem az a személyes gonosz, aki a lányt kíséri. Morabito sokszor találkozott súlyos és veszélyes elmebetegekkel, de sosem érzett félelmet velük szemben. Ebben az esetben azonban legszívesebben kifutott volna a rendelőjéből. Francesca újra rákiáltott: „Azt akarom, hogy hipnotizálj engem!” 

Az orvost átjárta a félelem. Az a gondolata támadt, hogy ebből a veszélyből csakis az imádság mentheti meg. A pánik hatására azonban, még a Miatyánk szövegét is elfelejtette, ezért Jézus nevét ismételgette. Az Ő nevét hívta segítségül: Jézus! Jézus! Jézus! Amint így ismételgette az Üdvözítő nevét, a rendelő hőmérséklete visszaállt az eredetire, a doktor félelmei pedig elmúltak és érezte, hogy megint ő uralja a helyzetet. Kiküldte Francescát a helyiségből, hogy a nővérével négyszemközt beszélhessen. (Források az első részben!) (folyt.)

     Kedves Olvasóim! Egy különös és nagyhatású szentre, a Rózsafüzér Apostolára emlékezhetünk e napon! Boldog Alan de Rupe (vagy Alanus de Rupe; Alano de la Roche) volt az, aki Szent Domonkos után 250 évvel – mint a domonkos rend tagja és a Szűzanya kiválasztottja –, megújította a szentolvasó imádságot, mely már-már feledésbe merült! E hó 22-től, 13 részes posztban olvashatnak az életéről, munkásságáról és a Szent Rózsafüzér érdemeiről! Kérjük tartsák emlékezetükben ezt a feledésbe merült szentet, hogy esdje ki számunkra a szentolvasó-imádság iránti szeretetünket, és a Boldogságos Szűzanyához való gyermeki ragaszkodásunkat!

Boldog Alan de Rupe könyörögj érettünk!

Szeptember 8. Kisboldogasszony, Mária születésének ünnepe

     Öröktől ki volt szemelve az Istenanyaságra (február 2.), ezért mentes volt minden bűntől, szeplőtelenül fogantatott (december 8.) (Péld 8,22-31).  A hagyomány szerint Kisboldogasszonykor a legszebb a napfelkelte. E napon a szabadban várták a napfelkeltét, mert a népi hagyomány szerint a Napban megpillanthatták a bölcsőben fekvő Máriát. A szokás alapja az lehet, hogy a "Napbaöltözött" hozta világra  a világ világosságát, az Igazság Napját, Jézus Krisztust, akinek születésével új Nap, új korszak köszöntött be az emberiség történelmében.
     Mária, Dávid nemzetségéhez tartozott, Joakimtól és Annától született szeptember 8-án. Születésének sem a helyét, sem az időpontját nem ismerjük, de régi hagyomány szerint Jézus születésekor még meg sem közelítette a 20. életévét. Későbbi hagyomány, hogy Keleten és nyugaton egyaránt már a VII. században megünnepelték az Egyházban. Az ortodox Egyházban mindmáig nagy ünnepélyességgel ülik meg Mária születését. A középkorban e jeles napnak nálunk, római katolikusoknál vigíliája és nyolcada is volt, azaz megkülönböztetett jelentőségű szertartásokkal és imádsággal ünnepelték Jézus édesanyjának születését. „Minden nemzet ünnepelje ezt a napot, minden fajta, minden nyelv, minden életkor, minden méltóság; örvendezéssel üljük meg a világ örömének születése napját" – mondja egy ősi Himnusz.
     Zakariás nevelése alatt, a jeruzsálemi templomban nőtt fel, mert Istennek volt szentelve.
Szűz Mária születésnapján kívül csak Jézusnak és az előhírnök Keresztelő Szent Jánosnak üljük meg földi születésnapját. Minden más szentünknek földi halála napján emlékezünk, mennyei születés napjukat ünnepeljük. Ez is jelzi, hogy a mai nap ünnepeltje kiváltságos helyet foglal el a szentek seregében, az Isten által megdicsőített lelkek sorában. A néphagyományban Kisboldogasszony napja ősi őszkezdő nap, a népi megfigyelés szerint ekkor kezdenek költözni a fecskék. Hajdan asszonyi dologtiltó, főleg fonástiltó nap volt.

     De mit is jelentett valójában az üdvtörténetben Szűz Mária születése? Öröm volt a mennynek és földnek egyaránt. A mennynek azért, mert megjelent Isten legszebb, legcsodálatosabb teremtménye, a földnek pedig azért, mert felvirradt rá a megváltás hajnala. A Szent Szűz születésével az Isten eleven temploma készült el. Az Ő születésével beteljesedett az ősevangélium, mely a paradicsomi bűnbeesés után hangzott el, megszületett a megígért asszony, kinek ivadéka megtiporja a sátán fejét. Az Ő születése bizonyítéka annak, hogy az Úr Isten mennyire becsüli teremtményét, az embert - még bűnös elesettségben is. A Szent Szűz születése hirdeti a földnek, hogy az évezredes várakozás sötét éjszakája vége felé közeledik, hiszen már feltűnt a Hajnalcsillag és jelzi, hogy nincs messze a napfelkelte, Isten melengető Napja, Krisztus, hogy megvilágítsa az egyedüli üdvösség útját, hogy felmelegítse a bűnbe dermedt, jéghideg emberi szíveket. Mária számunkra a hajnali szép csillag, a Hajnal Szép Sugara! 

(Többek közt felhasznált forrás) 

Boldog vagy szentséges Szűz Mária és a legméltóbb minden dicséretre. Belőled támadt az igazság Napja, Krisztus, Üdvözítő Istenünk. Alleluja! Íme, ezért örül ma az egész teremtett világ Szűz Mária születésének. 

„Létezik a sátán, én láttam” − Prof. Simone Morabito tanúságtétele 1

     A híres és elismert orvos-professzor Dr. Simone Morabito, több mint 30 év tudományos és klinikai pszichiátriai tapasztalattal a háta mögött, nagy eredményeket ért el a démonikus betegségek dokumentációja terén. Jóllehet, alig 20 évvel megelőzően még nem hitte, hogy valóban léteznek angyalok és a gonosz lelkek, és hogy az ördögi megszállottság tényleges, klinikai valóság is lehet.

Szemléletváltozását az okozta, hogy orvosi praxisában megmagyarázhatatlan és sokkoló tényekkel találkozott, amelyeknél orvosilag igazoltnak látta a démonok által okozott betegségeket. Morabitó professzornak néhány megrázó eset kapcsán igazolódott a sátán létezése.

Eredendően katolikus lévén, annak idején a katekizmusból tanult az angyalok és ördögök létezéséről és most erős gyanúja támadt, hogy ez mégis igaz! Bár addig is számos furcsa esettel találkozott, melyek orvosilag érthetetlenek voltak, ahol Dr. Morabito elkezdett komolyan gondolkodni azon, hogy ez a tünetegyüttes nem az ördögtől való-e? A gonosz lélek jelenlétét és tevékenységét gyanítva Morabito úgy döntött, hogy konzultál egy hivatásos ördögűző pappal. Nos, ez a megbeszélés jelentett valódi fordulópontot a doktor életében és orvosi praxisában! Az ördögűzővel folytatott hosszú beszélgetés során végre megértette, hogy sok betegség, amelyet ő korábban kezelni próbált, lehetett démonikus eredetű is, és ezek ördögűző imádsággal és áldozattal gyógyíthatóak. Materialista világnézetéből nem csak gyökeresen megtért az Egyházhoz, de több ördögűzővel is együtt dolgozik.

Morabito professzor szerint az az ember, aki önként – még ha meggondolatlanul is –, de átadja magát a gonosz erők uralmának, ezzel egy időben abba is beleegyezik, hogy a sátán birtokba vegye a testét és a legmeglepőbb módokon tönkre tehesse őt. Korunkban erre számtalan, ártatlannak látszó lehetőség adódik, a hiszékenységtől egészen a szórakozásokig! (Források az első részben!)

(folyt.)

LITÁNIA A KISDED SZŰZ MÁRIÁHOZ

Uram irgalmazz nekünk 
Krisztus kegyelmezz nekünk 
Uram irgalmazz nekünk 
Jézus, hallgass minket                         Jézus, hallgass meg minket

Mennybéli Atyaisten       ‒ Irgalmazz      nekünk!
Megváltó Fiúisten            ‒ Irgalmazz     nekünk!
Szentlélek Úristen           ‒ Irgalmazz     nekünk!
Szentháromság egy Isten ‒                       Irgalmazz nekünk!

Kisded Szűz Mária, az örök bölcsesség széke         ‒ Könyörögj érettünk! 
A Szentlélek jegyese                                                     ‒ Könyörögj érettünk!
Akiben Isten Igéje anyját látta                                   ‒ Könyörögj érettünk!
Aki Istentől akaratában öröktől fogva teremtettél ‒ Könyörögj érettünk!
Ki szeplőtelenül fogantattál                                        ‒ Könyörögj érettünk!
Joakim és Annának áldott leánya                              ‒ Könyörögj érettünk!
Kisded Szűz Mária, édes anyádnak öröme és 
megtiszteltetése                                                             ‒ Könyörögj érettünk!
Szebb mint Ádám és Éva ártatlanságuk 
első napján voltak                                                         ‒ Könyörögj érettünk!
Nyájasabb az angyaloknál                                           ‒ Könyörögj érettünk!
Akinek születésénél angyalok szolgáltak                  ‒ Könyörögj érettünk!
Akinek neve összhang és édesség                               ‒ Könyörögj érettünk!
Akinek nevét az anyák gyermekeiknek tanítják       ‒ Könyörögj érettünk!
Akinek neve tenger-csillagot jelent                            ‒ Könyörögj érettünk!
Kinek neve a szenvedélyek hullámait lecsendesíti  ‒ Könyörögj érettünk!
Akinek nevére a lankadt bátorság föléled                 ‒ Könyörögj érettünk!
Akinek nevére a pokol megrémül                               ‒ Könyörögj érettünk!
A pátriárkák magasztos leszármazottja                     ‒ Könyörögj érettünk!
Akit a próféták megjövendöltek                                   ‒ Könyörögj érettünk!
Kisded Szűz Mária, Jesse csodálatos gyökere           ‒ Könyörögj érettünk!
A mezők pompás lilioma                                               ‒ Könyörögj érettünk!
A dicsénekek hógalambja                                              ‒ Könyörögj érettünk!
Kellemes illatú myrha                                                    ‒ Könyörögj érettünk!
Titokzatos ajtó, melyen a kiválasztottak járnak        ‒ Könyörögj érettünk!
Ragyogóbb mint a hajnal                                               ‒ Könyörögj érettünk!
Az igazság napjának hajnala                                         ‒ Könyörögj érettünk!
Tisztább mint a hajnali csillag                                      ‒ Könyörögj érettünk!
A földet üdítő harmat                                                     ‒ Könyörögj érettünk!
Aki három éves korodban a templomban
magadat az Úrnak bemutattad                                     ‒ Könyörögj érettünk!
A lelki élet példaképe                                                      ‒ Könyörögj érettünk!
A hallgatás példaképe                                                     ‒ Könyörögj érettünk!
Az alázatosság példaképe                                               ‒ Könyörögj érettünk!
Az egyszerűség példaképe                                              ‒ Könyörögj érettünk!
Az engedelmesség példaképe                                         ‒ Könyörögj érettünk!
A gyermekség példaképe                                                ‒ Könyörögj érettünk!
Aki első a tisztaság fogadalmának letételében           ‒ Könyörögj érettünk!
Aki az Üdvözítő eljövetele után áhítoztál                    ‒ Könyörögj érettünk!
Kisded Szűz Mária, ki Istenhez könyörögtél,
hogy az Üdvözítő Anyját szolgálhasd                           ‒ Könyörögj érettünk!

Isten báránya ki elveszed a világ bűneit ‒ Kegyelmezz nekünk! 
Isten báránya ki elveszed a világ bűneit ‒ Hallgass meg minket! 
Isten báránya ki elveszed a világ bűneit ‒ irgalmazz nekünk!

Imádkozzál érettünk Kisded Szűz Mária, 
hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire.

KÖNYÖRÖGJÜNK! Isten, ki a Boldogságos Szűz Máriának
szent gyermekségét kegyelem kincseiddel elárasztottad,
kérünk add meg nekünk, hogy gyermeki áhítattal tiszteljük 
a Kisded Szűz Máriát, hasonlóak lehessünk hozzá 
s egykoron a mennyben vele örvendezhessünk, 
a mi Urunk Jézus Krisztus által. Amen

A fordítást jóváhagyom, a litániát magánhasználatra engedélyezem 
és 40 napi búcsút adományozok. 
Kassa, 1917. VIlI./6-án. ÁGOSTON ppk.

SZENT MÁRK, ISTVÁN és MENYHÉRT KASSAI VÉRTANÚK

Szeptember 7.
Körösi Márk: Krizevac (Horvátország), 1588. Grodziecki Menyhért: Czeszyn (Szilézia), 1584. Pongrácz István: Alvinc (Erdély), 1582. Vértanúságot szenvedtek: Kassa, 1619. szeptember 7.

Neveik sorrendje, a régebben föltételezett születési sorrendet tükrözi. Az újabb kutatások szerint azonban valószínű, hogy – a születési helyéről Körösinek nevezett – MÁRK, volt a legfiatalabb. 1611-ben, huszonhárom éves korában iratkozott be a római Collegium Germanico-Hungaricumba, s eszerint születési éve: 1588. Születési helye a horvátországi Krizevac (= Körös). Családi neve valószínűleg Stjepinac. Középiskolai tanulmányait Grazban végezte, ugyanott hallgatott bölcsészetet is. Majd a zágrábi egyházmegye papnövendékeként került Rómába, ahonnan pappá szentelve 1615-ben tért haza. Rövid körösi tevékenysége után Pázmány érsekprímás fölfigyelt rá és meghívta elöljárónak a nagyszombati papnevelő intézetbe. 1618-ban már esztergomi kanonok, komáromi főesperes, valamint a káptalan Széplakon levő birtokának uradalmi igazgatója. Ezidőben vett részt azon a nyolcnapos lelkigyakorlaton, amelyet Homonnán 1619 júliusában tartottak, s amelynek végén későbbi vértanútársa, Grodecz Menyhért letette utolsó szerzetesi fogadalmát.

MENYHÉRT, családi neve Grodziecki, a sziléziai Czeszynben (Tesin, Teschen) született – a galíciai Grodekből származó – lengyel családban, valószínűleg 1584-ben. Gimnáziumi tanulmányait Bécsben végezte, majd 1603-ban Brünnben belépett a jezsuita rendbe. Teológiai tanulmányait Prágában végezte, ahol 1614-ben kinevezték a Szent Vencel-kollégium igazgatójává. 1618-ban beosztották tábori lelkésznek a kassai helyőrség német és különféle szláv anyanyelvű katonái mellé.

ISTVÁN az ősi szentmiklósi és óvári Pongrácz-család sarja. 1582-ben született az erdélyi Alvincen. Középfokú tanulmányait Kolozsvárott végezte a jezsuiták kollégiumában. 1602-ben lépett be a brünni jezsuita novíciátusba, ahol együtt volt Grodzieckivel. Klagenfurt, Laibach (ma Ljubljana) és Graz következett ezután. 1615-ben került Homonnára a jézustársasági kollégium tanárának és hitszónoknak. Kassára őt is 1618-ban küldték, nemcsak a helyőrség magyar ajkú katonái, hanem a csekély számú katolikus egyházközség lelkipásztorának. Érkezését megelőzte a híre: homonnai működése annyira sikeres volt, hogy Alvinczi Péter, Kálvin híveinek híres kassai prédikátora fölpanaszolta, hogy ,,amíg ez az egy jezsuita él, addig felekezetünk nem remélhet nyugtot''. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem támadása 1619 augusztusában Sárosban találta Pongráczot, aki késedelem nélkül Kassára sietett. Ide menekült Bethlen vezérének, Rákóczi Györgynek protestáns hadai elől Körösi Márk és Grodziecki Menyhért is.

Rákóczi György hajdúi szeptember 3-án a város falai alá érkeztek. A várost védő Dóczi András császári főkapitány kevés katonájával kilátástalannak látta a harcot, különös tekintettel, hogy a város protestáns vezetés alatt állott. Másnap létrejött a város átadásáról szóló szerződés, melynek az volt a kikötése, hogy senkinek, se a katolikus híveknek, se a papoknak nem esik bántódása. Szeptember 5-én bevonultak a hajdúk a városba, és tüstént fölrúgták a megállapodást: Dóczit bilincsbe verték, s elhurcolták Erdélybe. Rákóczi meghagyta, hogy a három papot tartsák szigorú házi őrizetben. Kétnapi éheztetés után megpróbálták hittagadásra bírni őket. Az első sikertelen kísérlet után 7-én, éjféltájban ismét rájuk törtek, és válogatott kínzások után Márkot és Menyhértet lefejezték, Istvánt pedig halottnak vélve egy közeli szennygödörbe vetették, s mellédobták a másik két vértanú testét is.

Elvonulásuk után Eperjessy István, a három pap házi-kápolnájának sekrestyése, István atya nyöszörgésére lett figyelmes. De nem tudott rajta segíteni, mert maga sem merte elhagyni a házat és Hoffmann tanácsos, akihez Pongrácz atya tanácsára fordulnia kellett volna, szintén áldozatul esett a martalócok kegyetlenségének. Így húszórás kínlódás után István atya is meghalt...

Az első, akinek sikerült méltóbb helyre hozatni és eltemettetni a 3 vértanú holttestét, özvegy Gadóczy Bálintné volt. Fél év elteltével Bethlen és a királyi Magyarország képviselői ugyanabban a házban folytatták a béketárgyalásokat, ahol a három vértanút megkínozták. A befejező díszlakoma után az erdélyi fejedelem táncra kérte föl Forgách Zsigmondnak, a királyi nádornak a feleségét, Pálffy Katalint. Ő azonban csak azzal a föltétellel volt hajlandó táncolni Bethlennel, ha kiadatja neki a három pap holttestét. Ez megtörtént és a hitéről meg nem feledkező asszony piros selyembe burkoltatta a drága ereklyéket, amelyeket előbb a birtokán levő sebesi templomba, majd a hertneki várba vitetett. 1635-ben szállíttatta innen a nagyszombati klarissza zárda templomába. E rendháznak ugyanis leánya, Forgách Mária volt a főnöknője. Miután II. József föloszlatta a klarisszákat, Batthyány prímás engedélyével 1784-ben a nagyszombati Szent Orsolya-rendi apácák templomába kerültek a holttestek és fejereklyék.

Boldoggá avatásuk eljárását még 1628-ban indította el Pázmány bíboros, de az csak 1905-ben vezetett sikerre, amikor Szent X. Pius pápa január 15-én népes magyar küldöttség jelenlétében engedélyezte nyilvános tiszteletüket. II. János Pál pápa szlovákiai látogatása alkalmával 1995 júliusában szentté avatta őket.

Eperjessy István, a sekrestyés vallomásából tudjuk a következő részletet:

Rákóczi... először Körösit akarta megtörni... Előkelő emberekből álló küldöttséget menesztett hozzá, melynek szónoka... arra kérte, pártoljon át Bethlenhez, tagadja meg hitét, kövesse Kálvin vallását, s az esetben nemcsak szabadságát nyeri vissza, hanem megkapja a széplaki apátság birtokait is. A csábítást végig kellett hallgatnia Pongrácznak is, aki... így szólt a vesztegetőhöz: ,,Úgy látszik, az ördög ábrázatát viseled, mert annak feladata az embereket Krisztustól és az Anyaszentegyháztól elszakítani. Távozz hazugságaiddal, te csalárd ember!'' De megfelelt neki Körösi is: ,,Értem, mit akar Rákóczi, és mit a főrendek. De a széplaki jószág se nem az enyém, hogy valakinek elajándékozhassam, se nem az uraké, hogy tőlük elfogadhassam; annak minden jussa az esztergomi káptalannál vagyon. Ami pedig vallomását illeti, mondd meg Rákóczinak: "Inkább kívánok ezerszer meghalni, mintsem hogy ezzel az elhajlással híremet és lelkemet pokolra vessem. Tudja meg, vannak a római eklézsiában, kik gyönyörűségesnek tartják Istenért meghalni. Tudja meg, vannak az esztergomi káptalanban férfiak, akiknek szokásuk nagy dolgokat cselekedni s el is szenvedni.'' – Így állta ki az első próbát; utána mindhárman térdre borultak és Te Deum-ot énekeltek. Ezt követően a protestánsok, szörnyű kínzások közepette kivégezték őket!

Kérünk, Istenünk, segítsen minket szent vértanúid, Márk, István és Menyhért könyörgése, hogy akiknek győzelmével dicsőítünk Téged, azoknak hitbeli állhatatosságát kövessük!

 ( Forrás )

Valamely különös kegyelem elnyerésére
3. Ó Szentséges Kisded Szűz Mária! 
Aki szent szüleid: Joachim és Anna öröme és dicsősége vagy, és amellyel szeplőtelen gyermekséged iránt tanúsított szorgoskodásukat oly példaadóan viszonoztad, hallgasd meg kegyesen kérésemet és egyazon szeretet által esd ki számomra a mindenható Istentől azt a kegyelmet, melyért fohászkodom. 
     Ó édes Kisded Mária! Ki Szeplőtelen Fogantatásod kiváltságánál fogva oly közel vagy Istenhez mint senki más Éva leányai közül! Fordítsd reám irgalmas és kegyes tekinteted és mint hathatós közbenjáróm és szószólórn, eszközöld ki számomra a kért kegyelmet. 
Ne engedd, hogy megszégyenülve távozzam drága bölcsődtől, hanem eszközölj ki számomra áldást és segélyt, melyért oly annyira esedezem. 
Végül kérlek, ó Mária! Eszközöld ki a magam és felebarátaim számára a te szent gyermekséged iránt a valódi áhítat lelkületét és a szent állhatatosság megbecsülhetetlen ajándékát. Amen
Üdvözlégy..., Dicsőség...

A szenteltvíz fontos, de biztos ami biztos!

     Egy magyar egyházmegyében történt. A határozottan ördögi megszállottság tüneteit produkáló személy fölött a megyéspüspök és néhány papja imádkozott.

Ha a feszületet mutatták neki ordítva vergődött és három markos férfi sem tudta lefogni. Amikor azonban meghintették szentelt vízzel, a megszállott személy ördögi hangon, harsányan röhögött. Minél inkább hintették, annál jobban!

A püspök megkérdezte a démontól, hogy „mi olyan nevetséges”?

Erre az visító hangon azt felelte, hogy „ez nem is szenteltvíz”! A főpap tovább kérdezte, mire a démon hosszas vonakodás után, az áldozat hangján ezt felelte: „Mert nincs benne az exorcizált só”!

A püspök azonnal utána nézetett a víz-szentelési szertartás egyházmegyéjében szokásos rendjének, és bizony el kellett ismernie, hogy az ördög kivételesen igazat mondott!

Az új rituálés füzet, vagy jelentősen leegyszerűsítve, vagy egyenesen elhagyhatónak jelezte a szertartás ezen aktusát!

A püspök nyomban elrendelte, hogy minden plébánián, a régi rituálé szerint exorcizáljanak sót, és azt vegyítsék a már meglévő szenteltvizekhez!

A megszállott, az Oltáriszentség felmutatása és Szűz Máriának az Eucharisztia Anyjának segítségül hívását követően, meggyógyult!

A tanulság az, hogy minden háztartásban tartsunk exorcizált sót, melyet a régi rítus szerint exorcizált egy pap. Ha bárhonnan viszünk szenteltvizet, egy késhegynyit szórjuk bele, „biztos, ami biztos”!

 A sátán, Isten Anyjától retteg a legjobban! Candido Amantini, a híres ördögűző atya, aki 1992-ben, életszentség hírében halt meg, ezt írja egyetlen, megjelent, 'Mária misztériuma' c. könyvében:

„Ahogyan a sátán a megszállottakon keresztül, kénytelen nyíltan elismerni Jézus Krisztus hatalmát, éppúgy kénytelen megvallani a Szeplőtelen Szűz lábának erejét is, mely szüntelen a fejét tiporja.” A démonok tudják, amit Isten mondott a sátánnak „Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba” (Ter 3,15) (FB 3) (Források az első részben!)

(folyt.)

Valamely különös kegyelem elnyerésére
2. Ó Szentséges Kisded Szűz Mária! 
Aki előtt az angyalok elragadtatással és csodálkozással hajolnak meg és szent örömmel folyton hangoztatják: "Uralkodj Szent Fiaddal örökké fölöttünk!" 
Kérlek Téged ezen boldog, szolgáló és hódoló szellemekre tekintettel, akik bölcsődet körülvéve, mint jövendőbeli királynéjukat tiszteltek, méltóztass a felséges Istentől kiesdeni számomra azt a kegyelmet, melyet annyira óhajtok. 
     Ó édes Kisded Mária! Ki Szeplőtelen Fogantatásod kiváltságánál fogva oly közel vagy Istenhez mint senki Éva leányai közül! Fordítsd reám irgalmas és kegyes tekinteted és mint hathatós közbenjáróm és szószólórn, eszközöld ki számomra a kért kegyelmet. 
Ne engedd, hogy megszégyenülve távozzam drága bölcsődtől, hanem eszközölj ki számomra áldást és segélyt, melyért oly annyira esedezem. 
Végül kérlek, ó Mária! Eszközöld ki a magam és felebarátaim számára a te szent gyermekséged iránt a valódi áhítat lelkületét és a szent állhatatosság megbecsülhetetlen ajándékát. Amen.
Üdvözlégy..., Dicsőség...

A sátán akadályozza a papi hivatásokat – egy amerikai exorcista tapasztalatai 

     Sose gondoltam volna, hogy egyszer ezt fogom mély elkötelezettséggel csinálni – mondta a CNA katolikus hírügynökségnek egy középkorú atya −, akinek exorcista „pályafutása” egy Szentmise bemutatása közben, röviddel azután indult, hogy pappá szentelték. „A szent Vér átváltoztatásának pillanatában azt kértem az Úrtól, árassza szent Vérét a fiatalokra, és segítse azokat a fiúkat, akiknek papi hivatást szán.” Abban a pillanatban egy tizenhárom év körüli fiú „hátrazuhant és morogni kezdett. Erre nem számítottam!” – mondta.

A papot, püspöke küldte a Római Egyházmegye hat, hivatalosan megbízott exorcistája mellé, miután az Egyesült Államok Püspöki Konferenciája 2010 novemberében úgy határozott, jelentősen növelni kívánja ördögűzőinek számát.

Azóta napi három exorcizmuson vesz részt. Akikkel találkozunk – mondja –, bukott angyalok, akik jónak lettek teremtve. Az egyházatyák, köztük Szent Jeromos és Szent Ágoston úgy vélték, ezek az angyalok azért lázadtak fel, mert Isten feltárta előttük a megtestesülés tervét, s ők nem tudták elfogadni, hogy Isten a tiszta, végtelen szellem emberré legyen. Ezért izgatja őket annyira az ember testisége és a családok szerető egysége, mert tudja, hogy a család a bölcsője a papi hivatásoknak! Nos ezért igyekeznek bomlasztani és szenvedést okozni angyali tudásukkal.

Bár a gonosz lelkek tudják, hogy Isten csak azért engedi a működésüket, hogy a lelkek a (felajánlott) 'engesztelő szenvedéseik' által érdemeket szerezzenek üdvösségre. Akik így szenvednek, azáltal lesznek szentté, hogy felajánlják áldozataikat, amelyeket Isten elfogad és áldássá teszi az Egyház javára. Ha erre emlékeztetjük a Gonoszt, az őrjöng, mert tudja, hogy veszít. Ezért amíg teheti, minél több lelket akar megszerezni. Ha nem tudja megkaparintani az emberi lelkeket, akkor igyekszik legalább az életüket pokollá tenni!

„Az exorcizmus során, kérdéseket szoktam föltenni a gonosz léleknek, pl. hogy mi a neve, mert meggyengíti, és nevét mondva parancsoljuk neki, hogy távozzék. Azon kérdésre, hogy mikor távozik, mintha betanulták volna, mind azt feleli: SOHA! – Pedig egyszer igenis távozni fognak!” – jegyzi meg az exorcista. Hogy megalázkodásra késztessük: segítségül lehet hívni a szenteket, őrangyalokat vagy akitől a legjobban retteg: a Szűzanyát. Ettől egészen másként kezd viselkedni. A végén sokszor dühös, agresszív kitörésben nyilatkozik meg; ilyenkor habzik a megszállott ember szája. Ha átok törik meg, az illető az átok során használt tárgyakat kezd kihányni. „Nem valami kellemes látvány, de ilyenkor tudom, hogy hatásos, amit teszünk.”

Az amerikai pap szerint a démoni befolyás oka minden esetben más, ám van egy közös vonása: az érintettek súlyos sebeket kaptak életük során, elsősorban a családban. Olyan esetekre gondolok, amikor a szülők nagyon rossz döntések – házastársi hűtlenség, abortusz vagy más, családromboló cselekedetek – által beengedték otthonukba a gonoszt. (Források az első részben!)

(folyt.)

Valamely különös kegyelem elnyerésére

Ezen imasort, a "Háromnapi ájtatosság a Kisded Szűz Mária tiszteletére" c.
kiadvány nyomán,a blog szerkesztője állította össze némi stilizálással.
A forrásként használt füzet jóváhagyásai: 
Nihil obstat. Dr. Georgtus Hajós m. p. censor. 
Imprimatur. Quinque-Ecclesiis, die 13. Octobris a 1925. Dr. Dionysius Mosonyi m. p. vic. gen. eppalis. 

1. Ó Szentséges Kisded Szűz Mária! 
Aki örök időtől fogva megnyerted a teljes Szentháromság tetszését, kérlek téged, hogy rendkívüli kiváltságaid által, melyekkel fel vagy ékesítve, fordítsd anyai kegyes tekintetedet reám, ki oly szegény vagyok rninden erényben és nyerd meg nekem az irgalmas Istentől azt a kegyelmet, melyért itt lábaidnál esedezem. 
     Ó édes Kisded Mária! Ki Szeplőtelen Fogantatásod kiváltságánál fogva oly közel vagy Istenhez mint senki Éva leányai közül! Fordítsd reám irgalmas és kegyes tekinteted és mint hathatós közbenjáróm és szószólóm, eszközöld ki számomra a kért kegyelmet. 
Ne engedd, hogy megszégyenülve távozzam drága bölcsődtől, hanem eszközölj ki számomra áldást és segélyt, melyért oly annyira esedezem. 
Végül kérlek, ó Mária! Eszközöld ki a magam és felebarátaim számára a te szent gyermekséged iránt a valódi áhítat lelkületét és a szent állhatatosság megbecsülhetetlen ajándékát. Amen
Üdvözlégy..., Dicsőség...

Csapataink harcban állnak (?)

     Nos, a Római Katolikus Egyházzal szemben már „fortyog a gyűlölet krátere” és zászlót bontott az Antiegyház, mely akár állítólagos „égi üzenetek” által is igyekszik éket verni a hívek és a katolikus klérus közé.

Esetenként igen rafináltan fogalmazott „Új Tant” hirdet, elveti a pápaságot és isteni átokkal fenyegeti meg azokat, akik az ő „üzeneteik” hitelességét kétségbe vonják! Ezen „szózatok” forrása lényegében ismeretlen, hiszen álnéven munkálkodik a zavarkeltésen és a lelkek vesztén, s bizony sokan még a választottak közül is fennakadnak hálójában anélkül, nem tudatosulva bennük, kit-mit követnek. (Azóta fény derült ugyan a kilétére, mire az üzenetek közlésével le is állt, ám a hívei a régi üzenetekkel tovább apostolkodnak!)

Kedves Olvasó! A fentebb tag-laltakról az Egyház szaktekin-télyei tudnak ugyan, de a nyilvánosság előtt mégsem beszélnek, valószínűleg nem akarnak riadalmat kelteni. Ám nem szabad az utolsó pillanatban is tapintatos-kodni azzal, aki a szakadék felé rohan! Az igaz, hogyha mindenki hűséges maradna keresztségéhez (imádkozna, gyakorolná hitét és élne a Szentségekkel), akkor valóban nem lenne ok a félelemre, ijedségre – ám ez sajnos nincs így! Ha Isten Népe egyként kérné az Urat: „Szabadíts meg a gonosztól” (Mt 6,13), „nem szolgáltat-e Isten igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? (...) Mondom nektek: hamarosan igazságot szolgáltat. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?” (Lk 18,7-8) – És ez itt kérdés, mely magában hordozza választ!

Sajnos, ha egy hívő ember démoni tevékenységre utaló panasszal fordul a papjához, többnyire csak kimosolygást, vagy a „ne is folytassa tovább”, elutasítást kapja! Téma hűen mondva, a klérus egy része, úgy irtózik a fenti kérdéstől, mint „ördög a szenteltvíztől”! Ugyanakkor, ha ez a beteg egy szektához vagy mágushoz fordul, azok „megértő” készséggel fogadják! A végén persze, alaposan kihasználva, és mélyebbre süllyedve találja magát a démoni kiszolgáltatottságban! – És kié a felelősség Isten előtt? – Csak kis részben a tudatlan emberé!

Sok lélekre nyugtatólag hatna az 56-os segélykiáltás, „csapataink harcban állnak!” De tudjuk, hogy sajnos ez nem így van, és legfeljebb csak maroknyian harcolnak a sötétség fejedelme ellen! Sok krisztuskövető ugyanis megfeledkezik a keresztségi fogadalmáról, hogy „ellene mondjon az ördögnek, és minden csábításának”, s nem igyekszenek megerősíteni magukat a szüntelenül imádsággal, a Szentmise és a Szentségek kegyelmével! Pedig írva van: „erősödjetek meg az Úrban és az ő hathatós erejében! Öltsétek fel Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög cselvetéseivel szemben! Mert nem a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának kormányzói ellen, a gonoszság szellemei ellen.” (Ef 6,10-12) (Kép: Jóhiszeműség, át nem gondolás, súlyos konokság, tudatos kárhozat!) (Források az első részben!) (folyt.) 

Nem utolsó sorban!

     A végére tartogattam két lényeges szempontot, a külsőséges viselkedést és a benső személyiség elhangolódását!
1) Az egyik baj gyakran abból adódik, hogy a „mű-világ, műzajában”, nem halljuk meg az esetleges isteni hívást, sőt még lelkiismeretünk szavát sem!
Miért? Mert az érzelmek, divat-ideálok és szexuális vágyak, vagy a hiúság szempontjai szerint döntünk és keveredünk bele egy-egy kapcsolatba, amely így vagy úgy, de hátrányunkra lehet ‒ ha most nem, akkor később, és nem csak a kegyelmi élet terén, de egész életutunk alakulásában is! „Szenvedélyből megházasodni annyi, mint ittas és féleszű kormányossal hajóra szállni, viharos tengeren.” (Szent Colombiere Kolos) (HHC 288)
A külsőségességhez tartozik még, hogy sokféle módon megtéveszthetjük a másik felet: pl. a mű illatokkal, a divatos (felvett) viselkedési sémákkal, a szép autóval és a pózolt igényekkel!
A mesterséges jó illatok elnyomják azokat a szimpatikus-unszimpatikus „fermentumokat”, amelyek a vonzó-taszító „társválasztó” meghatározói lennének (itt most nem az ápolatlanságról beszélek, hanem a feleslegesen túl intenzív „illatozásról”).
Ami pedig a „műzajt”, mármint a zajos élet következményeit illeti: nos, megházasodnak azok is, akiknek pedig nem lett volna szabad, mert szerzetesnőnek, szerzetesnek vagy papnak kellett volna menniük, esetleg komoly élethivatásra kellett volna életüket feltenni! Ennek persze létezhet az ellentéte is, miszerint nem házasodnak meg olyanok, akik pedig a családi életben bontakoztathatták volna ki igazán az életüket!
2) A személyiség elhangolódása alatt azt értem, hogy a világ, olyan „ál-jogokat” és hamis „önképet” sugall, amely képes a tömegek megtévesztésére, minek következtében műsémák, műjogok és „műideálok” szerint viselkednek az emberek.
Ilyen pl. az emancipáció a „személyiségi jogok” propagálása, mely persze igen féloldalas, hiszen „a valódi egyenjogúság elsősorban nem a jogokban, hanem az egyenlő esélyekben nyilvánulna meg”! (HHC 171) Erről persze nem beszélnek!
Efféle pusztítás a feminizmus ideológiája is, mely a nők „felszabadítása” jelszavával, már a serdülőket igyekszik a szabadosság tévútjára terelni, nem beszélve családbomlasztó hatásairól! „Az asszony megrontása a társadalom halála! Mert asszony szüli az újabb anyát, a papot és a családapát!” (HHC 61) A fentiek következményeként tudható be, hogy egyes asszonyok abban látják női identitásuk építését, ha férjükben minden igyekezetükkel próbálják leépíteni a férfit. A házasélet romlásai ugyanis, gyakran a 'követelt' jogokból sarjadnak. „A 'férj joga', a 'nő joga' és az 'egyenjogúság' vélelmében sikkad el leginkább az élethez való jog!” (HHC 418)
Ennek pedig kiszámíthatatlan következményei adódhatnak, melynek felsorolása messze túlmutatna egy alapvetően „Mária-tisztelő blog” témakörén!
Lényeg a lényeg: Az asszony veresége, ha legyőzi a férjét. (Útravaló húzó 712) (Persze-persze, "férje válogatja" – jó, de ki ment hozzá, ki döntött kellő körültekintés nélkül? – És lám, kezdhetem az egész sorozatot elölről!)

A Római Katolikus Egyház sorsa az emberiség sorsa!

     Don Stefano Gobbi atya könyve is hasonló nyomatékkal hívja fel figyelmünket (idézve Antalóczi prelátus könyvéből):    „Kimondhatatlanul nagy megpró-báltatások ideje van készülőben, hogyha az emberek tudnák, talán megtérnének.” (1973. 12. 01.) Az Istenanya 1974. 05. 20-án az emberiség várható helyzetéről még szomorúbb képet fest: „Oly súlyos idők közelednek, hogy el sem tudjátok képzelni. Azért szeretnélek most felkészíteni benneteket, hogy a kellő időre mindig készen legyetek.” A bejelentett harcot, a kemény küzdelmet – Gobbi atya szerint – a pápa és az Egyház ellen harcoló, tévedést hirdető egyháziakkal szemben kell majd folytatni. „Amikor bekövetkezik a rettenetes ütközet ideje a tévedést képviselő papokkal, akik szembeszállnak a pápával és az Egyházzal, a kárhozat felé hurcolva végtelen nagyszámú szegény gyermekemet, akkor ti lesztek az én hűséges papjaim.” (1975. 01. 04.) Ehhez olvassuk el a Szent Szűznek egy másik megnyilatkozását:    „Szavaimat csak azok képesek megérteni és befogadni, akiknek értelme alázatos és készséges; akiknek szíve egyszerű, akiknek szeme világos és tiszta. Amikor az Édesanya gyermekeinek beszél, azok meghallgatják, megteszik amit mond, mert szeretik. Nem lehetnek az Édesanya gyermekei azok, akik még mielőtt meghallgatnák bírálják, s akik visszautasítják azt amit mond, még mielőtt megvalósítanák. Ezek, ha a tudományban gyarapodnak is, nem gyarapodhatnak a bölcsességben és az életben.” (1977. 10. 29) (JÜ 189-190)

A Szent Szűz szavai a Szeretetláng Lelki Naplóban: „A Föld most, mint vihar előtt a természet és olyan, mint a tűzhányó, amely ha kirobban, pokoli füstjével, visszahulló lávájával fojtogat, öl, vakít, rengésével romba dönt maga körül mindent. Forr a gyűlölet krátere, gyilkos, kénes hamuja szürkévé, színtelenné akarja tenni a Mennyei Atya által Isten képére és hasonlatosságára teremtett lelkeket. És Én a Hajnal Szép Sugara megvakítom a sátánt, (megszabadítom e) gyűlölettől elhomályosuló, kénes, bűzös lávájától megfertőzött világot... A választott lelkeknek meg kell küzdeniük a sötétség fejedelmével. Borzalmas zivatar ez! Nem, inkább orkán, és pusztít, még a választottak hitét és bizalmát is el akarja pusztítani. De a most készülő rettenetes viharban érezni fogják Szeretetlángom fel-felvillanó és eget-földet bevilágító fényességét, melyet a lelkek sötét éjébe Szeretetlángom kegyelmi hatása kiáradása által nyújtok.” (SZL II/100)

Az Úr panaszos szavai uo.: „Ha valahol, bármerre is tűz támad, hogy összefuttok, és mentek segíteni, hogy a tűz minél kevesebb kárt okozzon. A sátán tüzét mégsem oltjátok, engeditek, hogy pusztítson a pokol lángja. De jaj nektek, kik gyáván nézitek, kik felelősek vagytok! (SZL I/90) (Források az első részben!)

(folyt.)

Ha valóban belegondolunk!

– Az előzőek nyomán úgy tűnhet, hogy az a legjobb, ha meg se házasodik az ember! – vághatja rá valaki.
– Bizony-bizony, ez egy bölcs lehetőség! Az Evangélium tanítása szerint: nem a házasság kötelező, hanem tisztaságban élni! Vagyis, élhetünk házasság nélkül, ha az üdvösségünk szempontjából érdemszerző tiszta életet vagyunk képesek megvalósítani! Tisztán, áldozatosan, Krisztusért és a lelkekért! Mert ne feledjük – a semmit sem vállaló életmód, önmagában is bűn –, hiszen áldozatok nélkül senki sem üdvözülhet (Lk 16,16)!
     Pontosan ilyen „áldozat” maga a házasság életformája is, még ha a közfelfogás „lutrinak” nevezi is! Szó, mi szó, a házasságba nem szabad könnyelműen belevágni, de ha már megköttetett, akkor végig kell küzdeni, akár felajánlott engesztelő áldozatként is!
     „Semmi sem kíván annyira komoly megfontolást, mint a házasság! Itt kell leginkább ügyelni arra, hogy – életre szóló – szándékunk, egyezik-e Isten akaratával. Ez a választott állapot ugyanis sokkal több veszedelemmel, szenvedéssel és kötelességgel jár, mint bármi más hivatás!” (Szent Colombiere Kolos) (HHC 208) „A rossz házasság, az át nem imádkozott és felületes ismeretséggel kezdődik!” (uo.) (uo. 213)
     Az ismerkedést el lehet kapkodni, de a megismerésre hosszú időt kell szánni, és elsősorban nem a test titkait kell kiismerni a másikban, hanem a lelkének rejtett reakcióit! – És? – Akár nemet is kell tudni mondani a házasság esélyére ‒ még akkor is ‒, ha olyan csinos a másik, akkor is ha ez egyféle kudarc mások előtt, vagy ha e döntésünk az életre szóló magány rémképét vetíti elénk! Mert jegyezzük meg, jobb akár magányosnak is lenni, mint megalázott, kisemmizett elhagyottként élni!
     Ne feledjük, szenvedés nélkül nincs élet, pláne nincs üdvösség, amiként türelem nélkül sincs összhang, egység! Vagy ezt, vagy azt az áldozatot kell felvállalnunk, de valamelyiket mindenképp el kell viselnünk! Ebben a virtuális párbeszédben, még azt is hallani vélem, hogy mindezek után, valaki azt mondja:
‒ Mi az, hogy Isten nélkül nem megy? Hiszen számos vallástalan házast ismerek, akik évtizedek óta jól kijönnek egymással, mondhatni példásan élnek! ‒ vágja rá egy virtuális kérdező.
‒ Nem kétséges, ez is igaz! Bizony-bizony, léteznek akik jól megvannak egymással! Nyilván, köztük is van valami hatékony összekötő kapocs, a vagyon a szenvedély vagy a hasonszőrű önzés!
De egyetlen vonatnál sem az a lényeg, hogy jól húz-e a mozdony, hanem az, hogy biztonságos pályán halad-e és hová!? A szentség nélküli „házasok” is felmutathatnak irigylésre méltó életpályát ‒ „amíg meg nem halnak” – (ahogy a mese mondja)! Merthogy mellesleg, az emberi élet végcélja – miként a házasságé is ‒, nem a múlandó szép pillanatok gyűjtése, hanem az örök boldogság elnyerésére való törekvés lenne – és ez persze –, nem bármi úton nyerhető el! Isten nélkül lehet élni, de meghalni már nem! (Folyt,)

A szülői ima

     A 1930-as évek Brazíliájában, halálán volt egy neves szabadkőműves. A családja és testvére szorosan figyelték a házat, nehogy bemehessen hozzá egy pap. A lelkipásztor háromszor is megpróbált bejutni, de a haldokló tudta nélkül elküldték. Szegény ember állapota romlott, és elvesztette az eszméletét.

Mindenki halottnak vélte, így aztán igen nagy rémületet okozott, amikor az hirtelen felült ágyában, és dühösen kiabálni kezdett: »Ti szerencsétlenek! Tudjátok meg, hogy van pokol! Én még el sem szakadtam teljesen a földi élettől, amikor már láttam végső sorsomat, a kárhozatot! Rémült keserűséggel kezdtem beletörődni teljesen megérdemelt sorsomba, amikor egy fehér ruhás hölgy állt meg mellettem a mélység szélén. Szelíd, kedves hangján így szólt hozzám:

„Édesanyád amíg élt, mindig érted mondta a rózsafüzért, s ennek kegyelméért az Úr ad egy kis időt, hogy a bűneidet mélységesen megbánjad!”«

Ezután a bátyja felé fordulva így szólt a haldokló: „Háromszor küldtétek el a papot, aki azért jött el hozzám, hogy lezárja előttem a pokol tüzes kapuját és megnyissa a menny lehetőségét! Te pedig testvérem, nem rendelkezhetsz sem a házamban, sem a sorsom felett, ezért a feleségemet kérem meg, hogy sürgősen hívja vissza a papot, hogy letehessem életem bűneinek súlyos terhét, melyek a pokolba ránthatnak!”

Ezt követően életgyónást végzett, és a pap kiszolgáltatta neki a Krisztustól kapott Szentségeket! Amint a haldokló megkapta a Szent Útravalót, utolsót lélegzett. Családja mélyen megrendült és szintén rendezte Istennel való kapcsolatukat. (Forrás: „Le Chapelet des enfants” francia kiadv. nyomán!) (Források az első részben!)

(folyt.)

     A házasfelekben csalódások sora bontakozhat ki, amelyek kérdéseket szülnek: „Miért iszik a férjem? Miért jár a felségem hetente kozmetikushoz? Miért akar minden áron piros cipőt venni, holott mindig utálta a harsány színeket? Miért nem gondoskodik a gyerekekről úgy mint ezelőtt? Miért nem képes a régen annyira vágyott meghittségre? Miért jön mindig a „bezzeggel”? Miért nem képes tíz percet velem imádkozni? A férjem miért nyaggat állandóan? Miért maradozik el a templomból? Miért hánytorgat fel évtizeddel régebbi dolgokat? Miért nyűgös a feleségem, ha rólam van szó? Miért nem segít az Isten?” – Miért és miért? ‒ panaszolják sokan. 

     Na ‒ kedves Olvasóim ‒, ezek a hozzáállások megadják meg a kegyelemdöfést az egymás iránti bensőséges szeretetnek, melyről kezdetben annyit álmodoztak felsőfokon!
„Ó jaj, hogyan is juthattak ilyen helyzetbe?” ‒ teszem fel a költői kérdést helyettük!
‒ Úgy, hogy hagyták magunkról lekopni az eredeti alapelveiket, és ez még akkor is végzetes lehet, ha azzal magyarázkodnak, hogy „változott a helyzet, és változtunk mi is”! – Ámde épp ezzel a „változási” lehetőségekkel kellett volna már eleve számolniuk, ezek megoldhatóságáért és elviselhetőségéért kellett volna már kezdettől fogva, kölcsönösen imádkozniuk!
     Melyek is voltak ezek? ‒ Gondoljunk bele! Hogyan szemlélték a másikat a kezdet kezdetén: „csak veled, meg örökké”, „lehozom a csillagokat az égről”!  ‒ Ám a valóság jóval prózaibb! Nem kell a csillagokig menni, csupán magunkból kellene kihozni ÁLLANDÓAN a jóra való készségeket, a türelmet és az Isten bennünket egymásnak teremtett tudatát! A házasság egyféle KERESZT! ‒ És ennek minden lehetőségét, már az ismerkedés idején kölcsönösen át kéne gondolni! Isten ugyanis nagyon jól tudta, hogy két ember együtt élése, szinte lehetetlen, EZÉRT EMELTE A HÁZASSÁGOT SZENTSÉGI RANGRA!!! Persze mi van, ha megunják egymást, mi van ha szüntelenül fáradtak, és mi van, ha megváltozott az egész habitusuk? Az egyik beteg, a másik meg kifelé tekinget! – „Kifelé”?? – Honnan? A házasság Szentségi kötelékéből? És hová? – A kárhozat irányába!

– Na, álljunk meg néhány szóra! Mit ígértünk egymásnak és egymásért, és kinek fogadtuk ezt esküvel? – (Én válaszolom meg:) – a Fölséges és Mindenható Istennek!!!
     „A házasfelek egyik legfontosabb kötelessége egymás lelki üdvösségének előmozdítása.” (Colombiere Kolos) (HHC 217) De hogyan segítheti valaki a társa hitét, amikor még a sajátját sem éli meg? Márpedig a saját karakterünket, a belső adottságok, igényünk és a hitünk formálja, és ez hat ki a közös életünkre is! Ha nincs közös hitfelfogás, nincs közös nevező sem, így aztán nincs közös „hullámhossz”! Az pedig műszaki tény, hogy egy gyenge „adást”, könnyen zavarhat bármi, elnyomva a mégoly jó szándékú „jeleket” is! Jegyezzük meg! A templomi házasságkötések esetleges felbomlása, nem a Szentség hatástalanságának tudható be, hanem a házasfelek szentségi- és imaélete ellanyhulásának!!!
     Kedves Olvasóm! Korunk szerencsétlen szokásaihoz képest, az ismerkedésnek nem elsősorban a szexualitásra kellene irányulniuk, hanem a másik lelkiségére, egészen a legkisebb „rezdüléséig”! Csak az egyéniség, és a rögzült szokások alapos megismerése után, és ezek teljes tudatában – szentségi előkészülettel – hozhatunk döntést és ígéretet Isten előtt, amelyhez aztán, minden körülmények között ragaszkodnunk kell!
‒ Igen! ‒ mondhatja ezt a hűségesebb fél ‒, de mi van az értetlenkedő, hűtlenkedő vagy egyenesen (agyilag) megzavarodott házastárssal?
‒ Nos, a józanabb félnek minden áron hűségesnek kell maradnia esküjéhez, még ha ez nem is kölcsönös! Nyilván, így rá marad az áldozat, a bűnbánat, a másikért való ima kötelessége! Hiszen mit is fogadtunk egymásnak Isten színe előtt? Azt, hogy – jóban, rosszban, egészségben, betegségben – kitartok mellette! Nos, ez az állapot ugyan elviselhetetlenné is válhat, de reménykednünk kell, hogy Isten megsegít bennünket, még ha ennek semmi jelét sem látjuk! Ez esetben, fel kell ajánlani szenvedéseinket a másikért, az ő lelki üdvéért és a családunkért! Ez a katolikus szentségi házasság alapelve: Hit (a másikért való ima), Remény (hogy az ima nem hatástalan) és (az áldozatot vállaló) Szeretet! Ezek után óhatatlan a felvetés: „Ha így áll a dolog, nem érdemes megházasodni!” (vö. Mt 19,10) Bizony így van, ámde ez hajlam és önuralom kérdése! Szent Pál ugyanis így nyilatkozik erről: „Ha nem képesek megtartóztatni magukat, lépjenek házasságra, mert jobb dolog megházasodni, mint égni. Azoknak pedig, akik házasságban élnek, az Úr parancsa, hogy a feleség a férjétől el ne váljon, ha pedig elválik, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön ki.” (vö. 1Kor 7,9-11)

     Ahogyan a mondás tanítja: A házasság lehet számodra JUTALOM (örömeivel), ÉRDEMSZERZŐ (szenvedéseivel) vagy akár szent VÉRTANÚSÁG is (tragédiájával), de mindenképp ki kell tartanod benne!

Fontold meg tehát alaposan, hogy kihez kötöd az életedet és kérd ehhez Isten segítségét, mégpedig már jóval előtte és SZÜNTELENÜL! (vö. HHC 288)

Vajon mindegy-e, hogy az „erő” honnan jön? 4

     José Maria Zavala: Así se vence al demonio (Így lehet legyőzni az ördögöt) című könyvének egyik fejezetében interjút közöl Gabriele Amorth exorcista atyával, aki két esetről számolt be, amikor II. János Pál exorcizmust végzett.

A szerző szerint négyszáz év óta Szent II. János Pál volt az első pápa, aki az exorcizmus szertartásával meghátrálásra kényszerítette a gonoszt. Pápasága negyedik évében, 1982. április 4-én történt. „Pontosan emlékszem – mondja Amorth atya – Ismerem Francescát, aki aznap reggel megjelent a vatikáni pápai kihallgatáson. A megyéspüspöke előzőleg megkérte a pápát, hogy exorcizálja a lányt, amit a pápa habozás nélkül vállalt, és mindjárt el is végzett a pápai magánkápolnában. A nő egyfolytában köpködött és vonaglott a földön. A pápa körül állók nem hittek a szemüknek. 'Soha életünkben nem láttunk ilyen jelenetet, ami az evangéliumokban le van írva' – mondták döbbenten.”

„Jacques Martin francia bíboros szerint Szent II. János Pál valóban mondogatta, hogy 'mindaz, ami az evangéliumokban történik, ma is történik.' Ám nem csak hitte és hirdette, hanem meg is tapasztalta. Exorcizmusa csak bizonyos mértékig volt hatásos, mert a Francesca nevű hölgy teljes szabadulásáért még öt éven át kellett imádkozni.”

Amorth atya még egy esetet elevenít fel, amely 2000 szeptemberében történt. „Egy 19 éves lány jött egy Monza környéki faluból egy hétre Rómába, hogy Giancarlo Gramolazzo testvéremmel, munkatársammal együtt imádkozzunk a szabadulásáért. Az alkalmakra hétfőtől csütörtökig délutánonként került sor, így délelőttönként ráért. Elhatározta, hogy elmegy a Szent Péter téri pápai kihallgatásra. A biztonságiak észrevették, hogy a viselkedése nem teljesen normális, ezért az első sorba, a betegek közelébe küldték. Rövidesen, miközben a pápa áldását adta a több mint negyvenezer zarándokra, a szép fiatal lány hátborzongató üvöltésbe kezdett. A szervezők hiába próbálták csitítani. A lány emberfeletti erőre tett szert, több őrt lerázott magáról. Artikulálatlanul üvöltött, és szitkokat szórt Gianni Danzi püspökre, aki próbálta megnyugtatni, és megáldotta egy feszülettel. Amikor rájött, hogy a lány megszállott, jelezte Stanislaw Dziwisz-nek, a pápa titkárának, aki végül szólt a pápának. II. János Pál utasítására a lányt egy hátsó bejáraton át bevitték a Szent Péter bazilikába, ahol a pápa a szülők, Danzi püspök és több biztonsági őr jelenlétében – akik alig tudták lefogni a lányt – elvégezte az exorcizmust. Aznap délután a testvéremmel és a püspökkel együtt visszamentünk, hogy megáldjuk a lányt. Ő maga mondta el, mi történt vele délelőtt.”

Amorth atya így folytatja: A pápa által végzett exorcizmus hatásos volt, de nem elegendő, hogy megszabadítsa a gonosz lélektől. A Szentatya félórán át nagy szeretettel imádkozott ezért a lányért és azt mondta, a másnapi Szentmisét a szabadulásáért ajánlja fel. Másnap két órán át folytattuk az exorcizmust. A gonosz lélek felemlegette a pápával történt találkozást. Hogy kacagott a nyomorult!

Kényszerítette a lányt, hogy azt mondja nekem: „A főnököd (a pápa) sem tudott kifogni rajtam!” Az idős exorcista megjegyzi: a lány 12-től 19 éves koráig volt megszállott, de amikor a megszállottság nem uralkodott el rajta, rendkívül ártatlan és jószándékú teremtés volt, aki a rengeteg szenvedését engesztelésül ajánlotta fel a lelkekért.

Amorth atya végül elmondja, hogy egyszer megkérdezte a gonosz lelket, miért fél annyira II. János Páltól. Azt mondta: két ok miatt: először is azért, mert a kommunizmus bukásával a pápa meghiúsította a terveit Európában; másodszor pedig, mert sok fiatal lelkét ragadta el tőle pápasága alatt. Mikor pedig azt kérdeztem tőle, miért fél annyira a Szűzanyától, azt felelte: „mert ember létére nagyon megalázott és legyőzött” – idézi a neves római exorcistát a Vatican Insider. (vö. Magyar Kurír) (Források az első részben!)

(folyt.)

A megelőző öt posztot elolvasva, bizonyára sok olvasóban feltör az elégedetlenség sóhaja, „ó, ha ez ilyen egyszerű volna”!

     A „lelki füleimmel” szinte hallom: „ó, kedves szerkesztő úr! Házasságban élni nem olyan „fekete-fehér” folyamat, hanem gyakran zavaros, meg-megújuló emberpróbáló hullámverés, melyben könnyen beleszédülhet akárki! Hallott már maga olyanról, hogy valamelyik házasfél egyik napról a másikra megváltozik és egyszerűen nem lehet vele szót érteni? Az ilyen, azt se mondja meg, hogy mi baja a másikkal és azt se, hogy tulajdonképpen mit is akar ő maga, csak megy a feje után!? Ennek a félnek nem lehet ajánlani az imádságot és a szentségi életet! Jó esetben csak legyint, rossz esetben kiröhögi az embert! Ráadásul, olyan dolgok kezdenek szokássá válni nála, amit azelőtt ki nem állhatott. Elkezd sportolni, társaságba járni, miközben otthon kimért és fáradt, mindamellett, hogy képes elmenni akár éjjel is! Se válni nem akar, se együtt élni! Na ilyenkor mi van?" –panaszolhatná egy olvasóm!
     A virtuális kérdésre, magam is csak feltételezésekkel tudok válaszolni!
Ha nem kifejezetten idegi (orvosi) probléma húzódik meg a változás mögött, akkor az alábbiakat tételezhetjük fel.
A tragédia nem ott és akkor történt, amikor a házasfél „egyik napról a másikra megváltozott”, hanem esetenként jóval előbb! Higgyék el, hogy gyakorta apró "kis dolgokon" múlik a nagy dolog! Akkor, amikor így-úgy lazábban, „józanabbul” kezdték kezelni a hitéletet! Elhagyták a közös imát. Akkor, amikor a szeretet apró megnyilvánulásai erőltetett szokássá váltak (vagy netán túlzásokká)! Akkor, amikor egyre türelmetlenebbek lettek egymás iránt. Akkor, amikor nem adtak egymásnak a szereteten és bizalmon alapuló csipetnyi szabadságot sem. Akkor, amikor alig maradt idejük egymásra (és bármire) is! Akkor, amikor – ha csak gondolatban is –, de lemondtak egy gyermek vállalásáról (pláne...)! Akkor, amikor megfeledkeztek arról, hogy a szeretet tulajdonképpen: áldozat és szolgálat (mégpedig kölcsönösen)! Nos akkor bomlott meg egy szál a kötelékben, miáltal, kicsinyke rés támadt a „szentségi aurán”! Ezzel valamiképp beférkőzött az, ami (pontosabban aki) egyszer csak felszínre hozza az „elegem van már az egészből” pusztító gondolatát! Ő az, aki fárasztónak sugallja a kötöttségeket, aki nyomban valamiféle soha nem látott „felvilágosultságot és jogérzetet” kelt az egyénben. Ennek nyomán mindjárt túlértékeli a „szabadságot”, a szórakozást és az „önmegvalósításra való törekvést”! Ez a késztető pedig nem más, mint az a gonosz lélek, amely romlásba akarja taszítani a világ összes házasságát, hogy lerombolhassa a társadalmakat! Ahol ugyanis az egyszerű és bensőséges hitélet és szeretet élő, ott érvényesül a szentségi védelem, ott nem érheti el a Gonosz körmönfont célját!

Ja, hogy az élet nem olyan egyszerű? Nos, üdvösségre jutni sem annyira...!

Vajon mindegy-e, hogy az „erő” honnan jön? 3

     Sajnos, a szülők többsége nem foglalkozik kellően gyermekük lelki életével, amiként sokszor jó példát sem mutatnak számukra. Nem is tudják, vagy képtelenek felfogni a felelősségüket, hiszen valódi tekintéllyel egyedül csak ők rendelkeznek saját gyermekeik felett, senki más! És ennek életre szóló fontosságáról tudtak és tudnak a bal-liberálisok, ezért igyekszenek kivenni a gyermek nevelését a szülői közegből, esetleg a „gyermek jogaira” hivatkozva akadályozzák azt!

A New Age lényegében az ókori gnoszticista eretnekség modern változata.

Sok szellemi elődjéhez hasonlóan (mint pl. a marxizmus), ez a „vízöntő eszme” is a Földön akarja megvalósítani a mennyországot. Ez nem valami „szociális program”, hanem az ősbűn tagadása, az Isten ellen való történelmi méretű teremtményi lázadás szervezése, engedelmesség a sátán ősakaratának: „Lépjetek át Isten akaratán, nélküle akarjatok nem ismert tudást szerezni, nélküle valósítsátok meg magatokat, s lesztek mint az Isten”.

A New Age legfőbb célja a tudomány, az okkultizmus- és a vallások összemosása, sőt egy totális világkormány megteremtése (ez lesz az Új Világrend, angol rövidítése: NWO)! Ennek eléréséhez a célkitűzése: a katolikus hit deszakralizálása, a szexuális forradalom és szabadság. Hirdetik a reinkarnációt, mely ellentétes az irgalmassággal, hiszen nem ismeri a részvétet a szenvedők iránt – mondván –, hogy ők „előző életük bűneit törlesztik csupán” um. „tisztulnak”! Az ember halhatatlan isten, és isteni képességeinek kibontásához nélkülözhetetlen a „kozmikus tudat” – az „erővel” való egyesülés –, mely teljességgel csak a luciferi „iniciáció” (beavatás) révén érhető el, ez legvégső tervük, s miként hirdetik: „ez lesz a világ gyógyulása”! Ám, az Isten nélküli világ, a pokol! Az ehhez való „könnyed készséget” segítik elő a kábító- és tudattágító szerek, valamint az extatikus ritmusok hatásaival. Az Egyház óva int a szektákhoz vagy a démonokhoz fordulástól, a halottidézéstől s minden más praktikától! Mert mindegyik, az asztrológus, a tenyér- és kártyajós is hamisan hirdeti, hogy képes lerántani a leplet a jövendőről. (Források az első részben!)

(folyt.)

A kötelék szent!

     A házasság „veszélyes üzem”! Nem a beindítása nehéz, hanem az „üzemben tartása”! (HHC 200)
A házasság veszélyforrásai: 1) A parttalan érzékiség, ami mállaszt és mételyez. 2) A társ iránti imádat, mely a másik szerelmében látja üdvösségét. 3) A prüdéria, mely hamis „valláserkölcsi” vagy modernkedő felfogásból elutasító. 4) A túlzott anyagiasság, s az ebből fakadó „ráérünk még a gyerekkel” magatartás. 5) A szülőknek való megfelelni akarás. 6) A gyermekimádat, ahol a házastárs másodlagos. 7) Az önző divatmánia és féktelen szórakozásvágy. 8) A testi, küllemi elhanyagoltság, a „birtokon belüliség” kényelme. 9) Az általános restség a társért, a családért való áldozatvállalásban. 10) Az ima- és szentségi élet elutasítása. – Ezek bármelyike által megfeledkezhetnek a felek, házastársuknak tett „jóban-rosszban, holtomiglan-holtáiglan” fogadalmukról, miáltal a szeretetük, bizalmuk és erkölcsi tartásuk, egymás iránti elkötelezettségük elsekélyesedik. (HHC 286)
    Mivel az emberi jogot fölébe szokás helyezni a természetes és isteni jognak, a házasság fogalma kezd elhomályosulni. Ha elűzik a vallást, a házasság is szükségszerűen a bűnös emberi természet és az érzéki vágyak gonosz uralmának rabszolgája lesz. Ebből sokszoros veszedelem származik a családokra és a társadalomra nézve is! Korunk törvényhozói, mind ezt mondják: engedni kell a kor igényeinek és meg kell adni a lehetőséget a válásra. Következményeit a francia forradalom is példázza: amikor elűzték Istent és törvénybe iktatták a válást, az egész társadalom közönségessé vált. Ma ugyanezt akarják! Istent és az Egyházat ki akarják űzni a társadalomból és az emberi kapcsolatokból. Úgy vélik ugyanis, hogy a válás törvényével orvosolni lehet a korunkban tomboló erkölcstelenséget!   Mondanunk sem kell, hogy a változtatható házassági szerződéssel meggyengül a kölcsönös jóakarat, veszedelmes tápot kap a hűtlenség, kárt szenved a gyermekek védelme és nevelése, lehetőség nyílik a családi közösségek felbomlására, széthúzás támad a családban a férj és feleség között, csökken az asszony méltósága mert miután a férj kiélte magát, elhagyja őt. Mivel a családok szétrombolására és az országok elpusztítására nincs alkalmasabb eszköz az erkölcsök megrontásánál, könnyen belátható, hogy a család és a társadalom legnagyobb ellensége a válás, mely mind a magán, mind a közéletben a legnagyobb bűnöknek nyit kaput. (vö ADS / III.) (HHC 408)
     A felek, a házasság szent kötelékét akkor is magukon viszik, ha házasságtörők, de már nem a kegyelem dicsőségére, hanem a bűn büntetésére, „miként a hitehagyott is elveszti ugyan a hitet, a hit szentségét azonban nem, amelyet a Keresztségben vett föl.” (Szent Ágoston) (HHC 409)

     A jó házassághoz öt tényezőből legalább négy megléte szükséges: az ész-, az érzelem-, a test-, a lélek- és az élettapasztalat elvárása! Ezt koronázza meg a Házasság Szentsége, mely képes felülírni valamennyit, de alapként a lélekhez kötődik, melyet nem nélkülözhet! (HHC 410)

Vajon mindegy-e, hogy az „erő” honnan jön? 2

     A Harry Potter könyvekben rontás lakik. A mitikus szövegek mélyen érzéketlenek, függőséget okoznak, és bizony jó ha tudjuk, hogy minden bizarr, ijesztő és meghökkentő a gonosz lélek megjelenési formái közé tartozik! A gyermekek számára, akik ártatlanok és tiszták, igen veszélyes! Tele tömi fejüket és képzeletüket nem megfelelő dolgokkal. A Potter-könyvekben a gonoszt használják föl a problémaleküzdés kézenfekvő eszközeként, így a boszorkányságot is. Sőt, rejtve még egy „megoldást” kínál a regénybeli bölcs: „a pallérozott elme számára a halál nem más, mint egy új kaland kezdete”! Sajnos ezek a „jó tanácsok” belopóznak az ifjú szívekbe, és az eredmény: könnyen küldik osztálytársaikat, vagy magukat is „újabb kalandra” (pl. öngyilkosággal, iskolai mészárlásokkal)!

A kalandos regény képei, nem csak kitöltik a gyermek képzeletét, de mélyen bele is ivódhatnak a személyiségébe. A képzeletvilágába mindenképp, de a gyakorlatban is egyre inkább felhasználják a könyvbeli élményeiket, és észre sem veszik, hogy lassan boszorkánysággal foglalkoznak!

Figyelmeztető, hogy a főhős Potter homlokán látható villám, a sátánista „S” jelre emlékeztet. A regénybeli főbölcs-varázsló nem tartja szükségesnek eltávolítani a fiú homlokáról − mondván −, egy ilyen sebhely kifejezetten hasznos lehet! (?) És lám, Harry egyetlen dolgot szeretett saját külsején, a homlokát átszelő villám alakú sebhelyet.

Nem csoda, ha egyháziak egyenesen az Antikrisztus működésének nyomát vélik felfedezni a gyerekponyvának álcázott könyvben, mely ravasz kísérlet arra, hogy az olvasó magáévá tegye azt a sátáni ideológiát, mely azt sugallja, hogy a mágiával nem foglalkozó emberek csak „muglik”, vagyis alacsonyabb rendű lények, melyből persze ők is kiemelkedhetnének, ha varázslással foglalkoznának.

Ezzel szemben, egyetlen sor, egyetlen szó sem jelenik meg ebben a mesében arról, hogy egy átlagember is lehetne jó, vagy értékes. Tehát a könyvben leírtak mondanivalója az, hogyha jó és bátor, ügyes és eszes, győztes és áldozatos, kedves és ünnepelt akarsz lenni, akkor légy boszorkány! És a gyermeklélek megnyugtatásaként azt mondja a mindenkori mágus: „Mindegy, hogy az erő honnan jön, csak tudjál bánni vele...”

Ezzel ellentétben a kereszténységünk azt vallja: „Nem mindegy kitől tanulsz, és hogy ki a mestered. Nem ugyanazok az eszközei a jónak és a rossznak!” (Képek: Harry Potter illusztrációk a Netről!)

Ezek után csodálkozhatunk-e azon, ha egy közvéleménykutatás során kiderült, hogy a tizenévesek azt hiszik, hogy csupán egyszerű bebeszélés a krisztusi Megváltás. Ezzel szemben, teljesen valóságnak tartják a mágiát és a sátán produkálta UFÓ-jelenségeket! (Források az első részben!)

(folyt.)

Felhasznált források: a 'Szeressétek egymást' c. katolikus magazin 3/2009. száma Mieczysław Guzewicz írása nyomán, valamint a szerkesztő 'Útravaló a hivatásról, házasságról és a családról' c. kiadványának felhasználásával (röv.: HHC).

Alaposan meggondolva 2

     A házasság egy új létállapot, melyet harmonikusan megélni emberileg lehetetlen. Isten azért emelte szentséggé, hogy az teljesen megélhető legyen. (vö. Új katekizmus 1601) (HHC 191)
     Aki házasságra lép, az mindazzal összeházasodik, amin a másik keresztülment. Mindketten magukon hordozzák múltjuk csomagját, s ennek a felekre ható súlyát még a házasságkötés előtt kell mérlegelni. (HHC 235)
     Tagadhatatlan, hogy súlyos helyzetek támadhatnak, ha föloldhatatlanul ütköznek a házasközösséget és a szeretetet tápláló érintkezés érdekei, vagy valamelyik fél egészségi feltételei. Ilyenkor nincs megoldás másban, mint a másik fél részéről való heroikus áldozatban. (HHC 306)
     A házasság lehet számodra JUTALOM (örömeivel), ÉRDEMSZERZŐ (szenvedéseivel) vagy akár szent VÉRTANÚSÁG is (tragédiájával), de mindenképp ki kell tartanod benne! Fontold meg tehát alaposan, hogy kihez kötöd az életed és kérd ehhez Isten segítségét! (HHC 288)
     A keresztény házasság, személyek szövetsége a Szentségben és szeretetben. A szeretetet elmélyíteni és megőrizni azonban csak az isteni SZERETET képes, az a szeretet, mely a Szentség révén „a szívünkbe árad a Szentlélek által, aki nekünk adatott” (Róm 5,5). (HHC 195) Ebben a helyzetben nagyon erős tényező az az összetartó és megerősítő kapocs (és csakis az), amely tudatosan fejleszti a lelki egységet.
Ilyenkor felesleges azon gondolkodni, mi az, ami eltávolít bennünket egymástól, csupán annak a fejlesztésére van szükség, ami tartósan összekapcsol és sziklakemény alapot ad a házasságnak.
     Ha a házastársak megnyitják lelküket az isteni kegyelem felé – különösen a közös ima által –, ha következetesen és rendszeresen végzik a házasság szentségéből adódó cselekedeteket, akkor eredményesen készítik fel magukat a nehéz pillanatokra, és sokkal könnyebben viselik el a megpróbáltatásokat. „A boldogtalanság mértéke arányos az Istentől való távolságtartással. Legboldogtalanabbak a kárhozottak!” (HHC 101)
     Lelki egységben élve Istennel, a konkrét imáknak (a közös rózsafüzérnek) köszönhetően, elmélyül az egymás iránti bizalom. Ennek ismeretében a tudományos kutatások is meglepő eredményekhez jutottak. Mercedes Artur Wilson, amerikai tudós tudományos felmérése önmagáért beszél:

1. A csak polgári esküvők esetében a válások száma 50%
2. A vallásgyakorlás nélküli egyházi esküvők esetén a válások száma 33%
3. Az egyházi esküvő, napi szentmise látogatás esetén, a válások száma 2%
4. Az egyházi esküvő, napi szentmise és napi közös ima esetén, a válások száma: 0,07 %!

     És még egy tudományos adat: Azok a férfiak és nők, akik házasságban élnek, két és félszer nagyobb eséllyel élik meg a 69. életévüket, mint a magányosak. Még az élettársi kapcsolatban élők is sokkal nagyobb valószínűséggel halnak meg hamarabb. Fontos az az intim környezet, ami megvédi az embert a külső világgal szemben. (Kopp Mária) (HHC 311)

Vajon mindegy-e, hogy az „erő” honnan jön? 1

     A kinyilatkoztatás mélyreható tanítást ad a bűn veszélyéről. Ha az ember teret enged a sátánnak ahelyett, hogy ellenállna és megfutamítaná, a sátán szabadon teszi tönkre az életét, a környezetét s örök sorsát. Így mennek tönkre családok, válnak ellenségessé addig békés közösségek és törnek ki háborúk a világban. Ezek a bűn természetes következményei! Amikor Isten az egyén vagy az emberiség érdekében pontot tesz a bűn elhatalmasodására, igazságos ítéletét élik meg az emberek: a büntetést, a bűn természetfölötti következményét (melyet persze elkerülhettünk volna!) De Isten ezek bekövetkezte előtt gyakran figyelmeztetést küld nekünk. Egykor prófétái által, most az Egyház Anyját küldve, hogy közvetítse számunkra irgalmasságának lehetőségét. Ilyenek a hiteles Mária-jelenések, melyek mindegyike a megtérést és a kilátásban lévő büntetés elkerülhetőségét hirdeti. És az emberek figyelnek rá? Teljesítik az Istenanya kéréseit? Pedig a gonosz elleni harcban, ez lenne az egyik igen hatékony fegyver!

A divatba jött új okkultizmus, az „ezoterika” tudatosan törekszik összekeverni az eddig helyükön volt értékeket, szimbólumokat, hogy felcserélhető legyen egymással a jó és a rossz. Néhány évtized óta, ijesztő méreteket öltött a kisgyermekeknek és a fiataloknak szánt horrorisztikus, démoni figuráktól bizarr, mágikus elemekkel teli, és a keresztény értékrenddel ellentétes szimbolikákra épülő filmek, mesekönyvek és regények sokasága (pl- a Harry Potter)! (Források az első részben!) (folyt.)

Legyen meg a Te akaratod! (Mt 6,10)

A szentség hírében elhunyt nápolyi pap Don Dolindo Ruotolo (†1970) elmélkedése Jézus szavairól

     Hozzám fordultok, de azt akarjátok, hogy én a ti elképzeléseitekhez idomuljak. Úgy tesztek, mint a beteg, aki megpróbálja rávenni kezelő orvosát, hogyan gyógyítsa.

     Ne tegyetek így, hanem úgy imádkozzatok, ahogyan a Miatyánkban tanítottalak benneteket: „Szenteltessék meg a te neved", ez azt jelenti, legyél áldott az én szükségeimben. - „Jöjjön el a te országod", - minden a te országod beteljesedéséhez vezessen bennem és a világban: „Legyen meg a te akaratod", azt jelenti: Te gondoskodj Jézus.

     Én mindenhatóságommal és megoldom a legbonyodalmasabb helyzetet is. Láthatod, hogy a rossz mennyire uralkodik, ahelyett, hogy megsemmisülne. Ne nyugtalankodj, csukd be a szemed és mondd nekem teljes bizalommal: „Legyen meg a te akaratod, Te gondoskodj Jézus".

Felhasznált források: a 'Szeressétek egymást' c. katolikus magazin 3/2009. száma Mieczysław Guzewicz írása nyomán, valamint a szerkesztő 'Útravaló a hivatásról, házasságról és a családról' c. kiadványának felhasználásával (röv.: HHC).

Alaposan meggondolva 1
     A Házasság Szentsége kizárólagos köteléket hoz létre, melyben maga Isten pecsételi meg a felek beleegyezését, ezért a megkötött és elhált házasság soha nem bontható fel, a halált kivéve! A Szentség ezenfelül megadja a házastársaknak a szükséges kegyelmet ahhoz, hogy 'jó harcot harcoljanak' (1Tim 6,12) és az életszentséget a házaséletben a gyermek felelős elfogadásával és nevelésével elérhessék. (vö Új katekizmus 1606) (HHC 233)
     Az Úr szavai: „Aki hallgatja szavamat és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél és nekizúdult a háznak, de nem dőlt össze, mert szikla volt az alapja. Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem váltja tettekre, a balga emberhez hasonlít, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, s nekizúdult a háznak. Az összedőlt és romhalmazzá vált.” (Mt 7,24-27.)
     Ilyenkor – bár soha ne kerülne sor erre! –, amikor nehéz megpróbáltatások jönnek: munkahely elvesztése, a család anyagi létbiztonságának elvesztése, házastárs komoly betegsége, szülő, vagy gyermek halála vagy más dráma, katasztrófa, egyéb eset, a házastársi kapcsolatot különösen próbára teheti és csak látszólag tűnik tartósnak és erősnek. Nagyon komoly megrázkódtatást érezhetnek, elgyöngülnek, néha kapcsolatuk széteshet. Ilyen elgondolásból, akár megelőzésből, érdemes a belső egység építésébe azt a tartós alapot beépíteni, ami tudat alatt is erősíti az „egy test” (istentől kapott) fogalmát. Annál inkább szükséges ez, ha a házastársak között különbség van jellemükben, érdeklődési körükben, nem egyezik a felfogásuk, pszichésen és érzelmileg különböznek egymástól. (Ez a kezdeti, varázslatos szerelmi idő leteltével jöhet szóba.)
     A házasságkötés sokak számára kevesebb tervet és megfontolást jelent, mint egy utazásé! Ez olyan, mintha a pályaudvar legszebb vonatára szállnának fel anélkül, hogy meggyőződnének hová is megy! (HHC 199)
     Sajnos a házasulók sokasága alig gondolja át életre szólóan, hogy mire is vállalkozik. Adódhat ez abból, hogy a kezdetek felszínes, romantikus vágyaitól fűtött élményeit tekintik állandónak, és életre szóló „zsinórmértéknek”. Ezzel szemben a lelki- és jellemi sajátosságok hitbeli kötődései, kevéssé válnak a mélyebb megismerés és vonzalom kizárólagos meghatározóivá. A „holtodiglanra” mondott igenjükben nem számolnak a „majd addig” felmerülő esetleges életviteli- és anyagi gondokkal, a várandósságok, a „már nem, vagy még mindig” értetlenségeivel, az egészségben való fogyatkozás és az életkori sajátosságok következtében felmerülő hormonális-, hangulati tényezőkkel. Ebből fakadóan változhatnak az ingerküszöbök, eltolódhatnak az egymás iránti elvárások, így a „kezdő mértékéhez” képest, csalódottság, kiábrándultság lehet a következmény. A házasoknak törekedniük kell lélekben is megélni, értékelni az „Isten minket egymásnak teremtett” tudatosságát, eszerint gondolkodniuk és dönteniük, mely persze nem nélkülözheti az önfegyelmet, a szentségekkel való rendszeres életet és a naponkénti közös imát. (HHC 196)

Az exorcizmus leértékelődése az Egyházban? 5

     VI. Pál egyik beszédében így fogalmaz: „Elhagyja a Szentírás és az Egyház tanítását, aki nem vallja létezőnek az ördög valóságát. Az a gonoszság, amely ma létezik a földön egy olyan, ellenünk és társadalmunk ellen irányuló támadásnak az eredménye, melyet egy sötét és rosszindulatú ügynök, maga az ördög vezet. A gonoszság nem pusztán a nyomort s a rosszat jelenti a földön, hanem egy élő, személyes, szellemi, romlott és rontó lényt.

Egy rettenetes valóságot, aki titokzatos és dermesztő. Az egyik legsürgetőbb szükség az ellen a rossz ellen védekeznünk, akit ördögnek nevezünk. Tudatában vagyunk annak, hogy ez a sötét és romboló valóság létezik és igen aktívan működik; ő az aki nagyon kifinomult módszerekkel tudja felborítani az ember testi-lelki egyensúlyát, ő az a kaján csábító, aki ismer minden bensőnkbe vezető utat, hogy ezáltal tovább terjessze a zűrzavart és megosztottságot.” (1972. nov. 15.)

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy bár az Egyház hivatalos tanítása, pl. Új Katekizmus világosan beszél a sátán létéről, és az ördögűzés mikéntjéről, sajnos mégis sokan tagadják. Ördögűzéssel, mint lelkipásztori feladattal „manapság már sem a püspökök sem a papok nem foglalkoznak. Napjainkban úgy tűnik, a Katolikus Egyház lemondott e sajátos küldetéséről...” (G. Amorth).

Az pedig, hogy az Egyháznak ez ma is gyakorolt feladata, példázza a Corrierre della Sera 1993. július 20-i számában megjelent beszámoló II. János Pál pápa 1982 áprilisában a Vatikánban végzett ördögűzéséről: „Spoleto püspöke kihallgatásra érkezett a pápához egy Francesca nevű megszállott nővel, aki kiáltozva hempergett a földön. A Pápa különféle ördögűző imákat mondott, minden látható hatás nélkül. Amikor azonban azt mondta a nőnek, hogy 'másnap érted mondom a szentmisémet' – a nő váratlanul megszabadult a gonosz jelenlététől és bocsánatot kért a Pápától. A Szentatyát annyira megdöbbentette, hogy így sóhajtott: – Igazi bibliai jelenet!” (Források az első részben!)

(folyt.)

Ne nyugtalankodjék a szívetek! (Jn 14,1)

A szentség hírében elhunyt nápolyi pap Don Dolindo Ruotolo (†1970) elmélkedése Jézus szavairól

     Adjátok át nekem minden gondotokat és akkor minden jóra fordul, meg fogtok nyugodni. Mondom nektek, minden igazi, teljes önátadás megoldja a legbonyolultabb helyzetet is. Egy probléma átadása nem haraggal, szenvedéssel, csalódottsággal teli imában való hozzám fordulást jelent, hiszen én kísérlek benneteket, és az imában békével ajándékozlak meg titeket. Az önátadás azt jelenti: boldogan becsukni lelki szemeinket és ellene mondani a szomorúságnak. Újból a kezembe helyezni magatokat, hogy én, mint az édesanyja ölében alvó kisgyermeket áthelyezzelek benneteket a másik partra.

     A ti szétszórtságotok és nehézségeiteken való merengés, zárkózottságotok és az a vágyatok, hogy ti oldjátok meg problémáitokat, melyek kínoznak, békétlenné és szomorúvá tesznek benneteket. Ez nagy kísértés számotokra. Miért nem adjátok át nekem problémáitokat és gondjaitokat?

     Mennyi mindent megteszek én akkor, ha egy lélek testi vagy lelki problémáival hozzám fordul, rám néz, és azt mondja: „Jézus, Te gondoskodj!" - Csukd be a szemed és pihenj meg bennem!

Felhasznált források: a 'Szeressétek egymást' c. katolikus magazin 3/2009. száma Mieczysław Guzewicz írása nyomán, valamint a szerkesztő 'Útravaló a hivatásról, házasságról és a családról' c. kiadványának felhasználásával (röv.: HHC).

A "szerelmi háromszög"
    Az Istenbe vetett hitünk nem nyilvánul meg őszintén, ha ezt nem erősítjük meg konkrét cselekedetekkel. Ennél fogva az a megállapítás, hogy „hívő, de nem gyakorló”, logikus ellentétet tartalmaz. Biológiai alapon ezt úgy példázhatnánk, hogy hiszünk ugyan az életerőben és az egészségben, ugyanakkor mégsem veszünk magunkhoz táplálékot, vagyis „élő, de nem fogyasztó”.
     A hívő egyénnek konkrét dolgot kell cselekednie ahhoz, hogy önmaga és Isten közt – akinek létét elismeri – bizonyítani tudja a hitét és fenntartsa a kötődést. Biztosítania kell magának a lelki táplálékot, amely nélkülözhetetlen a fejlődéséhez, ahhoz, hogy tudatos hívőként imádkozhasson Istenhez, akihez folyamodik nehéz pillanataiban, legfőképp amikor az emberi eszközök nem válnak be.   Amennyiben az embernek fontos a lelki- és Istennel való viszonyának fejlődése, akkor köteles rendszeresen úgy irányítani cselekedeteit, hogy nyitott legyen az isteni kegyelem befogadására és biztosíthassa az élethez a nélkülözhetetlen lelki táplálékot. Ám egyre erősebben beigazolódik az az igazság, hogy az isteni Jelenlét nélkülözhetetlen erőforrása nem csak a lelki élethez szükséges, hanem a tisztességes egzisztencia megteremtéséhez is!
     A szentségi házasság tisztes megéléséhez is Isten ad erőt és készséget az „egy testben” való lelki élet megvalósulásához. A házasságban a feleknek nem csak együtt kell élniük és hálniuk, hanem együtt is imádkozniuk! (Természetesen az ilyesféle egységet nem hasonlíthatjuk össze az élet más területeivel, pl. az egyéni életfunkciókkal!)
     Az Isten által létrehozott „szerelmi háromszög” (férj, feleség és Isten) lelki egységében, szükségesek a tényleges testi-lelki cselekedetek, mint az együtt imádkozás és szentségi élet, mely bizonyság és biztosítás Isten felé, hogy életüket Vele kívánják élni.
     A szentségi házasság köteléke magában hordoz egy biztos, de nehezen kifejezhető, erő- és lehetőség tartalékot, amely szüntelenül a Szentség kegyelméből fakad a házastársak számára. Azonban ez az Erőforrás csak bizonyos, világosan megjelölt és (felajánlható) cselekedetek által érvényesíti segítő kegyelmeit.

Vianney Szent János praktikus tanácsa: „A hétköznapi élet fontos szabálya, hogy soha ne tegyünk olyasmit, amit nem tudunk felajánlani Istennek!”

     Isten mindig szeretné megőrizni és tiszteletben tartani az autonómiát és a szabadságot, ezzel együtt a személyek megnyílását, vágyát és készségét a kegyelem befogadására.

Felhasznált források: a 'Szeressétek egymást' c. katolikus magazin 3/2009. száma Mieczysław Guzewicz írása nyomán, valamint a szerkesztő 'Útravaló a hivatásról, házasságról és a családról' c. kiadványának felhasználásával (röv.: HHC).

A jó házasság feltételei
     A házasság szent mivolta, az ezen élethivatást vállaló felek legfontosabb dolga! Az életük minden cselekedete ennek van alárendelve, beleértve a maguk által szabadon választott személy – társ elfogadását.
Ennek a hősies egységnek forrása és alapja Jézus kijelentése: „Most már többé nem két test, hanem csak egy. Amit Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.” (Mt 19,6.)
     Elgondolkodtató, amit az isteni Mester nekünk kijelentett: ember szét ne válassza! Itt nem az emberek által szerkesztett jogi formák bonthatóságáról van szó, hanem arról a misztériumról, ahogyan Isten összekapcsolja a házaspárokat. A nemek, a jellemek, a személyiségek különbözőségének ellenére és az otthonról hozott szokások ellenére, férjet és feleséget a Teremtő „egy testté” kapcsol össze. Ezt az igazságot csak a megvalósulás után tudjuk felfogni.
     Nagyon hasonló módon kell az Eucharisztia titkával bánni. A Jézus által megjelenített Eucharisztia lényegét az emberi ész nehezen fogja fel. Ezért mondja Jézus: „Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” (Lk 22,19.) Ezt az igazságot cselekednünk kell, részt venni benne, nem kell túl sokat gondolkodni a lényegén.
     Hasonlóan kell bánni a házasság szentségének igazságával is! Azt sem megérteni kell, hanem megvalósítani. Nem szabad túl sok időt és energiát vesztegetni a racionális magyarázatra, hanem gyakorolni kell, részt venni benne, cselekedetek által megvalósítani. Az „egy test”, amit férfi és nő alkot,végig, áthatolhatatlan titok, rejtélyes elemeket hordozva, amelynek nem a megértés, hanem a realizálás a célja.
Mit kell tehát tenni a házaspároknak ahhoz, hogy szét ne váljanak?
     Sajnos, maguk a házaspárok azok, akik kapcsolatukat tönkre tehetik! Elsősorban nem külső tényezők (anyós, após) vagy más személyek a felelősek, hanem csakis ők maguk! Egyáltalán nem a megcsalás, vagy elhagyás miatt lesz a probléma, hanem annak elhanyagolása miatt, ami ez ellen megvédte volna őket!
     A házasság szétesése, vagyis a szentségnek, amivel Isten összekötötte a két embert, annak a semmibevétele az ok. A házasság konkrét odaadást követel, mely által valósul meg a lényege. Ilyen a közös ima, szentmisén való közös részvétel, a karikagyűrű viselése, házassági évforduló megünneplése és folyamatos ima egymásért.
    "A Szentségi Házasság feltételezi a kegyelmi állapotot, vagyis a 'rendes' hívő életet, (rendszeres ima, szentmise, szentgyó-nás, szentáldozás). Bár valamennyi Szentség kegyelme kellő erőt ad a hit megélésére és az üdvösségre, ezzel szemben a bűn, (a kegyelmi állapot hiánya) alkalmatlanná teszi az embert a kegyelem befogadására, minek következményeként egyre kevésbé él a lélek szerint! Röviden tehát; a házasság szövetségének meglazulása, nem a Szentség 'hatástalanságának', hanem az életszentségre való törekvés ellanyhulásának vagy hiányának róható fel!" (HHC 401)

Az exorcizmus leértékelődése az Egyházban? 4

     Pogány istenségek és állatövi képek, souvenir totemek, ezoterikus irodalmak lakásunkban való tartása, miként a ma divatos „atlantiszi gyűrű” viselése, a megrögzött tévézés és gonosz célú internetezés súlyos károkat okoz személyiségünkben, a családunkban, de még szélesebb környezetünkben is! Fokozottan érvényesek ezek a „transzcendentális meditációval”, a Silva-tréninggel élőkre, a reiki medált viselőkre és a heavy-metal rajongókra!

„A modern idők a sátán uralma alatt állnak, és ez még inkább így lesz a jövőben! (…) A pokollal való összeütközést az ember nem képes felvállalni, még a legokosabb ember is elbukik. Egyedül a Szeplőtelen Szűz kapott ígéretet Istentől arra, hogy legyőzi a sátánt!” – mondta Szent Maximilian Kolbe.

A bűn nem hirtelen ölt társadalmi méreteket, hanem mindig valami alattomos „terv” szerint!

Jobb, ha tudjuk, hogy az okkultizmusból megtérni nagyobb csoda, mint Lázár feltámasztása volt. Ám, ez sem lehetséges másként, mint Jézus Krisztus rendkívüli kegyelme által!

VI. Pál pápa a „gonosz szellemet” tartotta az emberi történelem számtalan ismert és ismeretlen szerencsétlenségéért felelősnek. Olyan megátalkodott és ravasz, hogy a mi képességeinkkel fel sem tudjuk fogni! Titokzatos, ijesztő és hatalmas értelem. Képes arra, hogy gonosz erejével egész társadalmakra hasson. A pápa egyenesen nyugtalan volt amiatt, hogy az ördög nevét elfelejtették a szószékeken. „Nagyon is fontos, hogy visszatérjünk a katolikus egyház tanításának azon részeihez, amely az ördöggel és az ő befolyásával foglalkozik. Azért mondom ezt, mert manapság igen csekély figyelmet fordítanak erre!”

Indítványára, a Hittani Kongregáció egy kizárólag a démonológiával foglalkozó dokumentumot adott ki 1975 júniusában. Ebben kimondta, hogy az ördög léte eddig azért nem foglaltatott dogmába, mert a mi modern korunk előtt ez még nem volt kérdéses, hiszen a sátán létezése általánosan elismert volt és illeszkedett „az Egyház állandó és egyetemes hitvallásába, mely legfontosabb forrására Jézus Krisztus tanítására alapozódott, arra az élő hit megvallására a liturgiában, amely mindig kitartott a démonok létezése mellett és odafigyelt az általuk keltett hatásokra is. A gonosz lelkekről szóló tanítás nem vitatható eleme a keresztény hitnek” – tette hozzá a dokumentum.

Sajnálattal mondható el, hogy sokan azért nem ismerik fel a „sötétség hatalmainak” mesterkedését és cselszövéseinek mikéntjét, mert semmilyen információt még nem kaptak róla! „Kötelességünk az ördög leleplezése!” – mondta a pápa. Egy világos és valós szükségletről van szó, hiszen a gonosz belopakodott az Egyházba is: „valamely résen keresztül a sátán füstje beszivárog az Egyházba”. (1972. június 29.) Ezzel arra is célzott, hogy ez valakik mesterkedése folytán vagy figyelmetlenségből, a megkülönböztetés adományának hiánya miatt történhet meg, mert e kérdésben a tisztánlátás és a figyelemfelkeltés múlhatatlan evangelizációs feladat!

Az említett problémát azok a teológusok is tetézik, akik valamiféle 'többlettudásból' tagadják az angyalok, különösen a bukott angyalok személyes voltát és létezését. Ezzel, a már-már divatos felfogással szemben VI. Pál háromszor, II. János Pál pápa pedig tizenötször foglalt állást! (Források az első részben!) (folyt.)

Az exorcizmus leértékelődése az Egyházban? 3

     Sokan önként kerülnek a gonosz rabságába. Különösen veszélyesek az energia-átadásos, bioenergetikusi és a paranormális gyógymódok, melyek által gonosz eredetű energiákkal kerülhetnek kapcsolatba. Csodálható-e, ha szembesülünk azon ijesztő ténnyel, hogy megjelent az az embertípus, aki tudatosan el akar kárhozni, hogy urához, a sátánhoz mehessen! Többségüknek fogalmuk sincs a Szeretet Istenéről, a bűn és a kárhozat mibenlétéről, vagyis „nem tudják, hogy mit cselekszenek”! Ebből következően elengedhetetlen, hogy ne evangelizáljuk őket és fáradatlanul ne küzdjünk a sátáni törekvésekkel szemben, kérve Isten segítő kegyelmét!

Akad néhány ember, aki megzavar titeket és igyekszik elferdíteni Krisztus evangéliumát. (Gal 1,7) Egy keresztény kultúrájú embernek tudnia kéne, hogy a gonosz lélek minden bensőnkbe vezető utat ismer. Mégis sokan élnek a New Age propagálta keleti meditatív praktikákkal, a „tudattágítással”, a „gyógyító” reiki-cédulákkal (melyre nem tudni mi van írva!), az „energiaátadással”, „agykontrollal” stb. Nos, eközben észre sem veszik, hogy hátat fordítanak Üdvözítőjüknek, s amikor tornyosulnak életükben, környezetükben a tragédiák, még ők kérdik vádlón: – Ilyenkor hol van az Isten? – holott azt kellene átgondolniuk, hogy hova keveredtek ők maguk, az Evangéliumhoz képest?

Tudatában kell lenni annak, hogy az okkultizmus bármilyen formában való gyakorlása azt eredményezi, hogy az embert gonosz lelkek kezdik el irányítani, miáltal 'szabadgondolkodástudat' és gyalázatos gondolatok jelennek meg, karöltve az imádság és a szentségek elutasításával. Ennek következtében szomorúság, depresszió, különféle kényszerek, öngyilkos és gyilkos vágy, ördögi késztetések lépnek fel – akár a megszállottságig fajulva.

A gonosz lelkek ravaszak, mert természetfeletti intelligenciával rendelkeznek. Az emberi élet jövőjébe és esélyeibe is van betekintésük – amelyről fogalmunk sincs –, s ilyen szempontból előnyben vannak.

A jó nevében előnyösnek mutatnak végzetes dolgokat. Éginek tűnő hamis üzeneteket terjeszthetnek övéikkel. Az igazságot elferdítik és hazugok. Igyekszenek bebizonyítani, hogy az ember valójában porban fetrengő féreg (ld. a megszállottak riasztó viselkedését)! Ha egyén vagy közösség részéről jószándékot látnak, ott igyekszenek zavart és elbizonytalanodást kelteni, s az embert folyamatosan próbálják becsapni azzal a fáradatlan céllal, hogy megkötözzék vagy egészében a hatalmukba kerítsék, félelemben tartsák. Tudnunk kell, hogy a „legkisebb bűn” soha nem marad magában, és újabbakat, egyre nagyobbakat vonz! Tehát eredménnyel védekezni, csak gyakorló szentségi élettel, a rendszeres szentgyónásokkal vagyunk képesek, melyeket éppen ezért kaptunk az Úrtól! (Források az első részben!)

(folyt.)

Nem kapkodni, hanem tudatosítani!

     A kamaszévek végére az agyban 10 milliárd neuron, idegsejt található. Ezek egymástól elszigetelten állnak, a kapcsolat egymás közt az ún. szinapszisokon keresztül valósul meg. Ezek a kapcsolatok azonban csak addig maradnak fenn, amíg ingerület megy át rajtuk. Amit nem használnak, az megszűnik ugyan, de minden ingerélmény elraktározódik, stabil kapcsolatot megtartva a neuronok közt. Ha egy adott élmény ismétlődik ez a kapcsolat egyre erősödik – olyannyira –, hogy egy idő után mindig az lesz az alapválasza az ismert helyzetre. (És itt a bökkenő!) Példaként felhozva, ez sajnos érvényes a fogamzásgátlás következetességére is! Aki tehát szexuális életet él, miközben nem akar gyermeket – még ha átmenetileg is –, később nagy eséllyel terméketlen is marad, hiszen agyi reakció-központját erre programozta! Hasonlóképp érvényes ez akár a dohányzásra is! Tekintve, hogy egy fiatal ember agya rendkívül képlékeny és fogékony, könnyebben alakulnak ki új szinapszisok az idegsejtek közt és létrejön a rögzült "szokás", ez persze lehet a jóravaló készségek indíttatása is (és ez a következetes nevelés lényege)! (A fenti képen az idegsejtek csodálatos mikrovilága, amely mégis meghatározója lehet akár az egész világ sorsának is!)

     Közbevetőleg: Hogy milyen nagyságrendet képvisel a szexuális aktusnak a szent mivolta – jól példázza –, hogy a Katolikus Egyház Katekizmusa szerint, a házasság nem a gyűrű felhúzásával, nem az aláírással és még csak nem is a Szentség felvételével valósul meg, hanem a gyermekáldást nem kizáró ELHÁLÁSSAL! (vö. A Kat. Egyház Katekizmusa 1625; 1627; 1640; 1652)

     De mit tehet az, aki számára már késői e poszt-sorozat igazságának felismerése? Merthogy, „négy dolgot, nem lehet visszavonni: Isten parancsait, a kimondott szót, az elhált kapcsolatot és az elmúlt időt.” (UH 768) – Nos, már említést nyert, hogy az agy képlékeny szerv és egész életünk során változik, így tehát a rossz beidegződéseket is meg lehet szüntetni, de csak tudva és akarva! Ne kedvetlenítsen el senkit a tradicionális kínai medicina álláspontja − miszerint −, ha valakit 10 év káros életmódja juttatott a megbetegedésbe, annak 10 év kell a kilábaláshoz is! A távolkeleti filozófiák ugyanis nem ismerik a Bűnbánat Szentségét, mely természetfeletti módon képes áthatni az ember személyiségét, a lelkét és gondolkodás módját!

     A teendő tehát először is: mélységes átgondolásban (bűnbánatban) tudatosítanunk kell a „mi a helyest” − és ez is rögzülni fog − nemcsak agyunkban, hanem a lelkünkben is, következésképpen a személyiségünk részévé válik. A megtérés, a szentgyónás valódi lelki gyógyulást eredményezhet, ezáltal az újjászületés esélye mindenki előtt nyitva áll!

     „Legcsodálatosabb az életben rátalálni arra az egyetlen igaz társra, akivel a kapcsolat az évek múlásával is mélyül, szépül és örömmel telik meg. A szerelemnek ez a bensősége két ember között a legbámulatosabb jelenség.” (UH 979) Ezt azonban érdemes kivárni! (vége!) 

Az exorcizmus leértékelődése az Egyházban? 2

     A fiatalok köreiben az utóbbi években a boszorkányságnak, az okkultizmusnak, a spiritizmusnak és magának a sátánizmusnak szabályos „boom”-ját figyelhetjük meg, a „démon-hívogató” őspogány ritmusokkal, a sátánt dicsőítő metal és kemény-rockzene hallgatásával. − olvasható Carlo Climati, olasz újságíró „l giovani e l'esoterismo” (A fiatalság és az ezoterizmus, Paoline kiadó, 2001) c. könyvében, elemezve a metal-zene, a mágia, a sátánizmus és az okkultizmus fiatalokra gyakorolt hatását, mely − még akaratlanul is − ártalmas. Nevezett könyv 2001-es megjelenése óta már négy kiadást ért meg, mely világosan mutatja e téma iránti nagy érdeklődést. Az Egyháznak tehát jobban mint valaha, intenzívebben és tárgyszerűen kellene foglalkoznia a gonosz lélekkel – mint ártó személlyel −, mind a jellemzőit, mind az ellene való védekezést illetően! E célra különböző tevékenységi területek jöhetnek szóba: a szóbeli és írásbeli felvilágosító munkák, a veszélyeztetettek lelki gondozása, aktuális szándékú Szentmisék stb. De mindenekelőtt a püspököknek kellene egyik legelső és legősibb feladatukra emlékezniük, nevezetesen a sátán és seregeinek az imák és rítusok sajátos formáival való rendreutasítására. Ezek egyik és legelső formája az exorcizmus! Sajnos az utóbbi időkben több helyütt, éppen az ellenkezőjét tették, és az ördögűzést vagy teljesen megszüntették, vagy erősen ellaposították. És ez sajnos vonatkozik a keresztelés során, a kis-exorcista ima következetes elhagyására is! Szembetűnő továbbá, hogy a vízszentelés szertartásánál, már több helyütt nem exorcizálják a sót, az imák és könyörgések megújított szövegeiben pedig érthetetlen módon kihagyják a „szent”, „szentséges” „legméltóságosabb” stb. jelzőket!

Az ördögűzés szertartását az Egyházi Törvénykönyv a szentelmények között említi, melyet a tridenti zsinat nyomán állítottak össze 1614-ben. Az új szertartás 1952-ben készült el. Célja a személyek és a tárgyak mentesítése a gonosztól! (Források az első részben!)

(folyt.)

Ha idejekorán el nem rontanánk! (Na ez az, amit sehol nem fognak tanítani!)

     Beszédes tény, hogy amikor egy nő először létesít egy férfivel érzelemmentes alkalmi szexuális kapcsolatot, akkor csupán 11%-uk jut el a csúcsra. A második és harmadik ilyen alkalomkor ez 16%, míg a negyedik alkalmi együttléttől kezdve kúszik fel 34%-ra. Ugyanakkor a stabil kapcsolatban élő nők esetében ez az adat 68%, ahogy ez prof. Paula England-nek, a New York-i egyetem szocilógusának kutatásaiból kiderül.

     Az élet legintimebb történése a szexualitás, manapság mégis akarva-akaratlanul szembetaláljuk magunkat a testi érintkezés látványával. A könyvek, a filmek, a reklámok többsége mind azt sugallja, hogy az egyik legfőbb – könnyen elérhető – „élvezeti cikk” a nemi aktus. A valóság ezzel szemben az, hogy a nők többsége ritkán, vagy élete folyamán szinte soha sem talál örömet, felszabadulást a testi együttlétben! (vö. Patika Tükör − folyóirat, 2004.XII.évf.11) Ennek pedig oka van! Hogyan is?

     McIlhaney és Bush hangsúlyozzák, hogy az emberi agy legmagasabb régióiból származó döntéshozó képesség, el tudna vezetni mindenkit a legörömtelibb szexualitás megéléséhez – hacsak nem csúszna be valami „programozási hiba”, még a kamasz évekből! És ez lehet egyetlen elhamarkodott (pláne megismételt), ámde megfontolatlan 'esemény' következménye is, melynek esélyével valójában (sem akkor, sem utána), sem a fiatalok, sem a szülők nincsenek tisztában! Bizony sajnálatos, hogy az erre a veszélyre időben figyelmeztető személy, könnyen megkaphatja a "maradi" jelzőt! (Ezzel együtt, ha a figyelmeztetettet megkérdezzük 15 év után, már nagy eséllyel igazat ad nekünk!) De hát mindenki a maga életének és boldogságának a "kovácsa"! Áldozat nélkül nem csak üdvösség nincs, de kiegyensúlyozott földi boldogság sem! 

     Idézek egy hozzám intézett kérdésből: »Amit ön ír, a "végzetes", és a "súlyos bűn" kifejezéseivel, inkább reménytelenséget és kétségbeesést sugall, ami – mondhatni nem krisztusi!«                                                             – Nos végzetes, ha valaki ebben a helyzetben hal meg, vagyis élete végéig megmarad ezzel a szerencsétlen bűnével (nem gyónta meg)! 

     A súlyos bűn kérdésére a Katolikus Katekizmus ezt válaszolja: »A paráználkodás egy szabad állapotú férfi és nő házasságon kívüli testi egyesülése. Súlyosan ellenkezik a személyek méltóságával és az emberi szexualitással, amely természete szerint a házastársak javára (...) rendeltetett. Ezenkívül súlyos botrány, amikor fiatalokat ront meg. (KEK 2353) ...A botrány súlyos bűn, ha cselekedettel vagy mulasztással mást szándékosan súlyos bűnbe visz. (KEK 2284)« Ámde korántsem reménytelen, mert Istennek semmi sem lehetetlen! Vagy saját maga lábal ki bűnbánattal, Szentgyónással és életváltással, vagy a társa imádkozza ki Istennél – akár évekig! Mindenesetre a "pik-pak" összejött bűnt, csak mélységes bűnbánattal, imával és szentségi élettel lehet helyrehozni, hiszen nem kevesebb, mint az örök üdvösség forog kockán! Aki a krisztusi tanítást komolyan veszi, annak illik ezen elgondolkozni!

A boldogító szex 8 feltétele: I. A kölcsönösség. II. A testi-lelki alkalmasság. III. A Házasság Szentségének oltalma. IV. Az egymás iránti felelősségtudat. V. A gyermekvállalás készsége. VI. Az egymásra figyelő türelem. VII. A méltó körülmények. VIII. A józan emberi ész. (UH 24)

(folyt. köv.)

Az exorcizmus leértékelődése az Egyházban? 1

     Korunk egyetlen kritikus szemlélőjének sem kerülhette el figyelmét a sátánizmusnak és minden e körbe tartozó jelenségnek, szinte megrázó mértékű növekedése. A médiák újra és újra mágikus és okkult praktikák különböző formáiról számolnak be, az állatkínzásoktól, a szexuális bűntettektől, a különös kegyetlenséggel végrehajtott rituális gyilkosságoktól, egészen az ún. fekete misékig. Ezekről sajnos magyar nyelven nemhogy a tájékoztatás, de az alapvető felvilágosítás is hiányos!

Néhány példa a külföldi sajtóból. „Sátánizmus az, ha magadat imádod” címmel: „Az olasz napilapok arról számoltak be, hogy egy 18 éves olasz lány iskolája vécéjében öngyilkosságot követett el. A vizsgálatok megállapították, hogy a lány a sátáni rockénekest, Marilyn Mansont istenítette.”

„Az elmúlt években két tizennégy éves, egy dél-itáliai kisvárosbeli barátnőjüknek a torkát próbálta elvágni. A két fiatal kijelentette, hogy tettükben Manson  inspirálta őket. Néhány nappal később két tizenöt éves, a Milánó környéki temető néhány sírját úgy gyalázta meg, hogy festékkel, sátáni szimbólumokat és fordított kereszteket fújt a sírkövekre. Az átkozódó szavak mellé idoljuk, Marilyn Manson nevét is felírták.” („Die Tagespost” 2001. dec. 6.)

Olaszországban, egy fiatal lánynál sátánista „imakönyvet” találtak, mely utasításokat tartalmazott a sátánnak való önfelajánlásról, felsorolva az áldozati- és öngyilkossági módozatok valamennyi módját. Sajnos, a fiatalkorú gyilkosok és öngyilkosságok száma valóban növekszik! Feketén-fehéren látni kell, hogy Isten az élet Ura, a sátán pedig a halálé. Szent Ágoston szerint, ha Isten féken nem tartaná a sátánt, valamennyiünket azonnal elpusztítana! Sajnos, fiataljaink ma mindent megkapnak szüleiktől, csak a hitet nem, ám ők keresnek! Ez a destruktív és okkultista szekták terjedésének magyarázata, vagyis a hittani alaptudás hiánya, és az ifjúkori kíváncsiság. Az ezotéria nem vallás, csak az összezavarás eszköze. Sajnos a média egyre fokozza az érdeklődést a mágikus és fantasztikus fikciók iránt, melyek hamis vágyakat keltve, megmételyezik a lelkeket. Az erre való hajlamot, idejekorán előkészítik a mágikus „gyermekmesék”, az erkölcsromboló filmek, az ezoterikus olvasmányok s a szekták alattomos propagandái. (Források az első részben!)

(folyt.)

Agyunk ennél jóval komplikáltabb!

     Az előzőkben hivatkozott kutatások másik korszakalkotó felfedezése az, hogy a szeretetért és a szexualitásért felelős agyi területek más és más helyen helyezkednek el. És ez egyben választ ad arra a régi kérdésre, hogy létezhet-e barátság szexualitás nélkül? Igen létezhet!
     Ez a kutatási eredmény egyben cáfolata azoknak a gender-feminista elméleteknek is, amelyek szerint nem létezik szexualitásmentes emberi kapcsolat. Viszont ez a beteges elmélet azt is sugallja, hogy a szexuális kapcsolathoz nem szükségesek az érzelmek! Nyilvánvaló, hogy ilyen is létezhet, ámde súlyos következményekkel! Aki ugyanis folyamatosan kizárja az érzelmeket a szexualitásából annak az agya egy idő után ehhez a normához alkalmazkodik és agyában szerkezeti változások lépnek fel. Ebbe a torzult normába aztán igen nehéz visszacsempészni az érzelmet, a gyengédséget és az intimitást − és bizony − ez a prostituáltak tragédiája! Eredendően mindegyik harmonikus családi életről álmodik, kertes házzal, csak éppen úgy gondolja, hogy „előbb megkeresi rá a pénzt”. Sajnos, súlyosan téved!
     A mentális környezet egyik legfontosabb eleme az egészséges elképzelés arról, hogy kik vagyunk szexuális értelemben. Ha ezek az elképzelések beszennyeződnek (pl. perverziók), akkor az énképünk egy kritikus része károsodik. És épp ezt eredményezi a pornográfia – azt sugallva –, hogy bárhol, bármikor, bárkivel, következmények nélkül folytatható szex, mert a lényeg a puszta kielégülés. (vö. http://www.everystudent.hu/a/mergezo.html) Hatalmas és végzetes tévedés!
     Az agy bonyolult rendszere úgy van megszerkesztve, hogy a szexualitás örömet okozzon (dopamin), tehát legyen kedv újra és újra gyakorolni, ezáltal kötődés alakuljon ki a felek között (oxitocin, vasopressin), hogy összetartsanak, egymást és a születendő utódaikat szeressék, felnevelésüket biztosítsák. Az egymáshoz kötődés stabilizálása pedig úgy van kialakítva, hogy a legtöbb örömet, a legmélyebb intimitást és a legnagyobb gyönyört a tartós és monogám kapcsolatban érhesse el az ember. Ebből egyenesen következik, hogy a felek, nem nélkülözhetik a bensőséges hitet Istenben, Aki a Szeretet ősforrása!

(folyt.köv.)

A denveri érsek a sátán térnyeréséről és a győzelem esélyéről

     „Kudarcos és zavaros időket élünk, mégpedig azért, mert nem fogjuk fel, hogy van ellenségünk. Kifejezetten a sátán az ellenségünk, de számtalan ellenségünk van a világban is” – figyelmeztetett Charles J. Chaput egy római konferencián tartott beszédében. 

A római Emmanuel közösség és a Redemptor Hominis Pápai Lelkipásztori Intézet által szervezett 'Papok és a világiak küldetése' című konferencián az amerikai érsek egy protestáns lelkipásztor gondolatát idézte: „Úgy prédikálunk, mintha nem volna ellenségünk”. Hozzátette: „Fontos, hogy megértsük: harc folyik, és tényleges szellemi küzdelem idejét éljük! Azt hiszem, az Egyház valahogy megfeledkezett erről. Fontos, hogy ráébredjünk: a gonosz ténylegesen létezik, a sátán valóságos személy!”

A CNA hírügynökség kérdésére, hogy a társadalomban hol lehet tetten érni a Gonosz jelenlétét, az érsek így válaszolt: „A sátán egyik legmarkánsabb megnyilvánulása Amerikában, az észrevétlenül mindenhová beférkőző, csábító internetes pornográfia, amely életeket tesz tönkre, mégis alig beszélünk arról, hogyan lehetne védekezni ellene. Ha az ember szót emel a pornográfia vagy más, nyilvánvalóan romboló jelenség ellen, mindjárt társadalomellenesnek, szólásszabadság ellenesnek bélyegzik.”

Chaput a válást és a házasság újradefiniálását is a sátán térnyerésének nevezte. „Minden statisztika azt mutatja, hogy ép testű-lelkű utódok, csak férj és feleség stabil kapcsolatából születnek, mégsem lehet ezt ma kiejteni anélkül, hogy szabadság- és homofóbnak ne bélyegeznék az embert! Az olyan alapvető emberi értékek, mint a tisztaság és a családi élet, az emberek szemében idejétmúltnak tűnnek a sok hazugság, a Gonosz szemfényvesztése következtében. Még a katolikusok sem mernek kiállni az igazság mellett; félünk, hogy régimódinak tartanának.”

A küzdelem sikerére vonatkozó kérdésre az érsek így felelt: „Úgy vélem, sok nagyon jó kezdeményezésünk van, jól küzdünk, de a társadalmi életben, kultúrában sok csatát veszítünk. Ugyanakkor – tette hozzá – minden egyes megtérés komoly győzelem, mert nem közösségileg üdvözülünk. Mindenki egyénileg üdvözül, és Isten ellenségének, a sátánnak az tetszik, ha az emberek egyénileg hűtlenné válnak istengyermekségükhöz. Ezért valahányszor megtérünk és elfordulunk a bűneinktől, csatát nyerünk. Sok győzelmünk van, nem hiszem hát, hogy teljes társadalmi rétegek meghódítása jelentené a sikert; inkább az, ha egy-egy embert meg tudunk nyerni, hogy hűségesen, odaadóan kövesse Isten hívását az életében” – fogalmazott Chaput érsek. (Magyar Kurír nyomán)

Sajnos, sokan azért szenvednek, mert nem járulnak szentségekhez, mely pedig az isteni segítségnek az ember számára elérhető, természetfeletti formája. E támasz nélkül kiszolgáltatottabbak vagyunk minden rossznak és szellemnek. (Források az első részben!)

(folyt.)

Egyáltalán megéri?

     „Sokan a szexuális kapcsolattól érzelmi biztonságot remélnek, de csak látszatot kapnak. Bensőséges kapcsolatra vágynak, miközben kizárják magukat a valódi intimitásból.” (UH 140) Az a fiatal, aki belemerül egy futó kapcsolatba, ami persze szakítással végződik, majd egy következőbe is, amelynek szintén szakítás a vége − és így tovább −, óriási kárt tesz magának a bizalom és kötődés kiépülésére szolgáló agyi mechanizmusában. A „futó kapcsolat” lesz agya számára az „alapnorma”, amit aztán nagyon nehéz megváltoztatni, és ennek tényszerűségét statisztikai eredmények is alátámasztják!
     Az amerikai Center for Disease Control and Prevention felmérése szerint azon lányok, akik 16 éves koruk előtt szerzik az első szexuális tapasztalatukat, közel 60%-ának hat vagy több szexuális partnerük lesz az életük során. Viszont azok, akik 20 éves koruk után szerezték az első szexuális tapasztalatukat, csak 15,2%-a éri el a fenti adatot, sőt 52,2%-uknak mindössze egyetlen szexuális partnere lesz az életében. A szexuális hűség a hosszú, boldog párkapcsolat egyik titka! Márpedig két tipikus válóok van, az alkoholizmus és a hűtlenség. Aki tehát hűségen alapuló monogám házasságban szeretné leélni az életét, az jól teszi, ha minél később kezdi el szexuális aktivitását! „Az elhamarkodott testi kapcsolat: kaszált virág.” (UH 611)
     De van-e olyan 16 éves, aki ezt így fel tudja mérni és a jövőjére is helytálló racionális döntést tudna hozni? Nos, aligha! És ezt az imént idézett kutatók meg is tudják indokolni. A legújabb képalkotó eljárások általi fontos felfedezés például az, hogy az agynak az a régiója amelyik az érett, a következményeket is figyelembe vevő racionális döntésekért felelős, teljes érettségét és fizikai fejlettségét csak valamikor az ember 20-as éveinek közepén éri el. Ezért bizony egy kamasz számára fizikai lehetetlenség, hogy teljesen érett és felnőtt döntést hozzon meg (jóllehet, önmaga azt hiszi). Tehát a szülőknek nem szabad támasz és intő tanácsok nélkül magára hagyni gyermeküket!!! A helyes szülői hozzáállásban felnövő fiatalok, kimutathatóan később lesznek szexuálisan aktívak. Mellesleg, a tisztaság- és önfegyelem "megszenvedése", csupán töredéke a csalódások és következmények személyiség- és életminőséget romboló, múlhatatlan fájdalmainak! Ennek ismeretét pedig tanítani kéne! T A N Í T A N I ! ! !

(folyt.köv.)

A rejtőző sátán 3

     Krisztus előttünk járt! Imádsággal, böjttel és szenvedéssel győzte le a sátánt. A böjtöléshez és az imához az éberségnek kell párosulnia. A sátáni gonoszság nyilvánvaló tényként lép a világban a maga istentelenségével és ocsmányosságával. Eleinte többnyire csak csírájában jelenik meg, mint egy kis mag, a gazda tekintetét kijátszva. És bizony sok keresztény az ima és szentségi élet hiányában, szinte csukott szemmel bóklászik a megtévesztő szellem cselvetései közt.

Mégsem volt soha olyan kor, melyben Isten annyira könnyűvé tette volna számunkra a sátán módszereinek felismerését, mint korunkban. Sőt, elküldte Anyját, aki jelenéseiben és üzeneteiben nem csak figyelmeztet, felfedve előttünk a lehetséges jövőt, de konkrét eszközöket is kínál a sátáni veszélyek elkerülésére. Ilyenek a Skapuláré, a Rózsafüzér, a Csodásérem, az engesztelés szellemisége, és Szíve Szeretetlángjának felkínált kegyelmi hatása is! Ezen kegyelmi segítségek, „fegyverek” nélkülözhetetlen szükségét mindenkinek meg kell ismernie és használnia, mert harcban állunk! Amiként a neves Donoso Cortes mondta: „Minden tévtan konfliktussá válik, minden tévtanítás forradalommá, minden gőgös tagadás óriás méretű katasztrófává.” És bizony az aratás korában élünk, s az aratók már lendítik kaszájukat. (vö. katolikus-honlap.hu)

Jegyezzük meg, vagy – vagy! Ez Krisztus mondatainak lényege – vagy Isten az atyánk, vagy az ördög. Nincs harmadik lehetőség! Vagy a menny felé, vagy a pokol felé irányítjuk életutunk. Kinek Isten, kinek a sátán az atyja! Krisztus nyíltan ki is mondja: „A ti atyátok az ördög.” (Jn 8,44) János ezt a gondolatot a leveleiben − ha lehet −, még általánosabban és határozottabban fejti ki: „Aki bűnt követ el, az ördögtől van!” (1Jn 3,8) Miért nem gondolunk mi erre állandóan, mert ijesztő? Ha 'felvilágosultságunkban' tagadjuk az ördög létét, attól még nem mentesülünk tőle, sőt kiszolgáltatjuk magunkat neki − ami végzetes lehet!

Az ördögnek megvan az a nagy előnye velünk szemben, hogy ő a „nagy ismeretlen”, aki megpróbálja elhitetni magáról, hogy nincs is! És mi el is hisszük? Pedig Krisztus irgalmatlanul lerántotta róla a leplet és megmondta, hogy kicsoda: a világ fejedelme, a démon, az ördög, a megtévesztő szellem! Tehát, aki a gonosz lélek személyes létét kétségbe vonja, az Krisztus tanítását tagadja! (Források az első részben!)

(folyt.)

     A Szentírás szerint Dávid király családjából származó Máriának az angyal véget nem érő királyi széket ígér az Angyali üdvözletben.
     Csillagkoronával tűnik fel a Jelenések könyvének Napbaöltözött Asszonyaként.
     Az efezusi zsinat (431) a Szent Szüzet mint „Isten Anyját” a Királyok Királyának Anyjaként szentesítette.
     XII. Piusz pápa 1954-ben rendelte el Világ Királynője címét és ünnepét először május 31-re (a magyar Natália nővér magánkinyilatkoztatása nyomán), majd az Egyház később augusztus 22-re tette át .
     Szűz Mária a Magyarok Nagyasszonya — egyben a Világ Győzelmes Királynője —, egyúttal Magyarország Örökös Királynője, a Magyar Szentkoronának pedig jogos birtoklója. A Szent Korona tan, a Regnum Marianum eszméjében tükröződik és a magyarság engesztelő küldetésében valósul meg.
Isten Anyja jogosan tart igényt arra, hogy királynőként ismerjük el és így is szólítsuk meg, így hódoljunk előtte. Fatimában a Szűzanya világosan ki is nyilvánította, hogy az utolsó időkben csak az ő Szeplőtelen Szíve segíthet az emberiségen.
     Nekünk magyaroknak jutott az a megtisztelő kiváltság, hogy a világ megmentésének eszközeit: a Natália nővér Magyar Engesztelése és a Szeretetláng túláradó kegyelmi eszközeit bízta ránk! »Magyarország nem pusztul, hanem tisztul!« (Nyilatkoztatta ki, mint a Világ Királynője Natália nővérnek)
     »Én jóságos, megértő Édesanyátok vagyok és veletek összefogva megmentelek benneteket. Szent István Nekem ajánlotta (országotokat) és Én ígéretemmel biztosítottam, hogy szívemen viselem az Ő és a Magyar Szentek kérését. Egy új eszközt szeretnék kezetekbe adni, ez Szívem Szeretetlángja. Nagyon kérlek fogadjátok megértéssel, mert Szívem bánkódva néz le országomra.« (vö. Szeretetláng Lelki Napló I/37)
     Beigazolódni látszik Montforti Grignon Szent Lajos jövendölése: »Szűz Máriának az utolsó időkben mindinkább előtérbe kell lépnie irgalmassággal, erővel és kegyelemmel: irgalmassággal, hogy a szegény bűnösöket és eltévelyedetteket a katolikus Anyaszentegyházba vezesse és szeretettel visszafogadja. Erővel és hatalommal Isten ellenségeivel, a megátalkodott bálványimádókkal, szakadárokkal, mohamedánokkal, zsidókkal és istentelenekkel szemben, akik félelmetes módon látnak majd hozzá, hogy mindazokat, akik ellenük vannak, rábeszéléssel vagy fenyegetésekkel félrevezessék és elbuktassák. Utoljára pedig kegyelemmel kell közelednie, hogy Jézus Krisztus vitéz harcosait és hű szolgáit, akik érte küzdenek, bátorítsa és támogassa«. (Tökéletes Mária-tisztelet 50/f)
     És valóban, most az utolsó időkben személye egyre nagyobb jelentőséget nyer. Szomorú lenne, ha pont mi − az Ő Népe −, feledkeznénk meg istenanyai és királynői hatalmáról!

Nem érdemes korán kezdeni, sőt nagyon veszélyes!

(A következőkben, több helyütt merítettem a „KÉPMÁS” c. folyóirat 2014/III. számának „Szex és agy” c. cikkéből, valamint – már az előzőkben is – a szerkesztő „ÚTRAVALÓ HÚZÓ” c. kiadványából.)

     Tipikus mai vélemény, hogy az a jó, ha valaki fiatalon kiéli magát, mert nyugodtabban él majd a házasságában. Nos, a valóság pont az ellenkezőjét igazolja! A felnőtt korának boldogságát teszi kockára az, aki felül annak a materialista propagandának, miszerint a szexuális vágyak fizikai kielégítése is épp oly természetes, mint az éhség vagy a szomjúság csillapítása. Mint alább bővebben kifejtem, tehát lényegesen többről van szó!
     A szexualitás bár Isten ajándéka, de a házasság szentségén kívül élni vele, kisiklathatja az életet! – De miért is? – Mert az első „villámfotó” maradandó képe lesz az imázs-meghatározó! – Hogyan is? –
     A legújabb agykutatási eredmények összefüggést mutatnak a korán elkezdett szexuális élet, és a tartós elköteleződésre való hajlam (képesség) közt. Joe S. McIlhaney Jr. és Freda McKissic Bush szülész-nőgyógyász kutatóorvosok, a „Új tudományos eredmények arról, milyen hatással van az alkalmi szex a gyerekeinkre” c. könyvükben pl. arról számolnak be, hogy minél fiatalabb korban kezdi el valaki a szexuális életét elkötelezettség nélkül, annál inkább csökken a képessége a későbbi végleges elkötelezettségre, a hűségre.

     Törvényszerűség, hogy az ideálist örökkévalónak tartjuk, ezért a hűség az igaz szerelem szükségszerű velejárója! Sőt, a ragaszkodás több mint a hűség! A hűség ugyanis önmagában csak morális tényező. A ragaszkodás ezzel szemben érzelem is, mely igényeli a másik társaságát! Ezt fejezi ki a „soha el nem hagylak” esküje.
     Különösen „észnél kell lenniük” a romantikus alkatúaknak! Annak eldöntését, hogy a vonzalmat; szeretet, szerelem, szimpátia vagy csak az ösztön motiválja, ajánlatos imában tisztázni! Mert, nehogy a partner csak divatos „pótléka” legyen az igaziról való elképzelésnek, miközben csupán a vágyott szituáció "próbája” zajlik le!

     Egy kutatás szerint az egyéjszakás kaland után a lányok fele érezte úgy, hogy a fiú csak "használta" őket. Nem érezték úgy, hogy a kedveskedés, udvarlás kifejezetten az ő személyüknek szólt volna. Emellett attól is szorongtak, hogy csorba esik a hírnevükön, ha a kapcsolatra fény derül. Ezzel szemben a férfiak körében inkább kifejezetten dicsekedni szokás azzal, hogy megint volt egy egy egyéjszakás kalandjuk. (Forrás  nyomán) Ám a lényeg az, hogy: „minden 'szerelemnek' vélt kapcsolat – még az elfeledett is – nyomot hagy az ember lelkén. Valamennyi emelhet, de ronthat is lelkületen!” (UH 41) Sajnos általában, fiatal lányok esnek abba a hibába, hogy azt hiszik, az alkalmi partnerük is azt érzi, amit ők. Sajnos, kiábrándító csalódások árán tanulják meg, hogy ez nem így van! „A 'nem véglegessel' elhált első szexus az agyban és a tudatalattiban, maradandó negatív kódot indukál. Ez dezinformálja az agyat, az önbizalmat, a személyiséget és kihatással lehet a majdani házaséletre is!” (UH 341)

(folyt.köv.)

A rejtőző sátán 2

     A megtévesztő manipulációk talán még soha nem voltak ennyire erősek, mint a különféle tömegmédiák, a pártok és a diktatúrák mostani korában. Ezt a tényt használja ki a sátán! Semmi nincs befolyásának jobban kiszolgáltatva, mint a személyiségétől megfosztott (elhangolódott) ember! Semmi sem könnyíti meg oly nagymértékben az emberiség egyre növekvő elsátánosodását, mint a vallástalan korszellemnek és a globalizált világnak e mérhetetlenségig növelt hatalma.

Ez leginkább a testiség terén mutatkozik meg, különösen a különféle szodomisztikus aberrációkon keresztül. A sátán ezen a ponton támad, és a szexualitás sátánivá tételével (pornográfia) az ördög az emberiség jövőjét kívánja végzetesen uralni. Tudja jól, hogy a férfinak az asszonyhoz és az asszonynak a férfihoz való rendeltsége Isten által akart viszony. Csak az ő kölcsönös egymásra találásuk és egymás-birtoklásuk tudja az emberi nem feladatát hiánytalanul teljesíteni. Ha ez a kölcsönös tisztelet és az egymástól való függőség felborul, pl. a genderizmus vagy a homoszexualitás által, akkor a férfi és nő egymást megalázó ellenségekké válnak. A sátán módszereivel szemben a Tízparancsolatot és Krisztus tanítását kell követni, következetesen. A naturalizmus módszerét szembeállítani a kereszt módszerével, a sátán önkényét Isten szavával és törvényével. A gőg-kapzsiság-élvhajhászás három lépcsőfoka vezet ahhoz, hogy az ember óhatatlanul sátánivá váljon azáltal, hogy az embernek mindene megvan, mindent élvez, és nincs szüksége többé Istenre.

Ebből következően, a sátánizmus legyőzése a világban, a kereszténység által Jézus példája nyomán szintén csak három lépcsőfokban mehet végbe: a szeretettől indíttatott áldozat-imádság-bűnbánat szellemiségével. Ebből áll minden aszkézis, minden tökéletességre való törekvés. Csak ezáltal válik az ember Krisztusban „olyanná, mint Isten” (vö. Ter 3,5), az Istenből való üdv részesévé. E két módszer, a sátáni és a keresztényi között kell mindannyiunknak választania, és ez fogja meghatározni örök sorsunkat! − „Nem babra megy a játék”! (Források az első részben!) (folyt.)

A valláserkölcs igazságát, igazolja a tudomány?

     De miért és mitől bűn a szentségi házasságon kívüli szexuális aktus (vagy az ezt provokáló cselekmény)?

Hangsúlyozom, hogy a Házasság Szentségén kívüli óvás, nem az Isten „szeszélye”, hanem kifejezetten az ember érdeke, úgy a földi-, mint az üdvösség szempontjából! Lényegileg, egyféle próbatétel lehet! De miért is?
1) Azért, mert Isten már a Tízparancsolatban óvott ettől! „Majd összetöröm parázna szívüket, amellyel elpártoltak tőlem és (...) házasságot törve bálványaikra tapadtak. Saját magukat utálják majd meg azért a gonoszságért, amit szégyenletes tetteikkel véghezvittek.” (Ez 6,9)
2) Azért, mert az Evangélium is súlyos bűnként nevezi meg, miszerint a paráznák osztályrésze a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz! (Jel 21,8) „Ne ejtsétek tévedésbe önmagatokat: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem kéjencek, sem férfiakkal paráználkodó férfiak (...) nem részesülnek Isten országában”. (1Kor 6,9-10) „Értsétek már meg és jegyezzétek meg magatoknak, hogy semmiféle paráznának vagy tisztátalannak, kapzsinak, vagy bálványimádónak nincs öröksége Isten országában.” (Ef 5,5) „Tartóztassátok meg magatokat a paráznaságtól; hogy mindegyiktek meg tudja őrizni a testét szentségben és tisztességben, nem a vágyódás szenvedélyében, mint a pogányok, akik nem ismerik Istent”. (1Tessz 4,3-5) „Tisztességes legyen a házasság mindenben, és szeplőtlen a házaságy; mert a paráznákat és a házasságtörőket megítéli Isten.” (Zsid 13,4)
3) Azért, mert a szexualitás kerete és méltósága fentiekből következően, erkölcsi kritérium is − annál inkább −, mert az erkölcsi tartás a társadalmak összetartó ereje! „Ha egy nép egységes tartását meg akarod törni, lazíttasd fel erkölcseit!” (UH 425) „A közerkölcs; a társadalom lelkülete.” (UH 705) „Minden nemzet alapköve a tiszta erkölcs!” (UH 449)
4) Azért, mert súlyosan rombolhatja az emberi méltóságot és az üdvösség esélyét! „Azt mondom tehát: Lélek szerint járjatok és ne teljesítsétek a test kívánságait! Mert a test a Lélek ellen vágyakozik, a Lélek pedig a test ellen; ezek ugyanis egymással ellenkeznek (...). A test cselekedetei nyilvánvalók: paráznaság, tisztátalanság, bujaság, bálványimádás, (...), részegeskedés, tobzódás és hasonlók. (...) akik ilyen dolgokat tesznek, nem nyerik el Isten országát.” (Gal 5,16-21)
5) Azért, mert mondva van: 'övön alul' szent a hely, mert a teremtés részese lehet! „A test nem a paráznaságért van, hanem az Úrért...” (1Kor 6,13)
6) Azért, mert a paráznaság bűne kétszeresen is megkötözi a lelket és az élet menetét! „Nem tudjátok, hogy aki paráznával egyesül, egy testté lesz vele? Tudnivaló, hogy a házasságon kívüli szexuális aktusnak kettős ártalma van. Az egyik a 6. parancs elleni súlyos bűn, a másik, hogy a szentségtelen szexusban „ketten eggyé válnak” (Mt 19,6) – igenám –, de a démonaik is! A boldogság átmeneti vélelmével, a felek valójában dupla megkötözöttséget szabadíthatnak magukra, sőt, az újabb párkapcsolatok által megeshet, hogy egész „légió”  (Lk 8,30) igyekszik majd tönkretenni az életüket (legalábbis az üdvösség szempontjából)! Ezzel nyilván nem számolnak – nem is hiszik –, csak csodálkoznak sorsukon, és végül Isten vádolják, hogy "miért engedi meg mindezt"! 

Aki pedig az Úr szándékát követi, egy lélek ővele. Kerüljétek tehát a paráznaságot! (...) Vagy nem tudjátok, hogy testetek a Szentlélek temploma, aki bennetek van, s akit Istentől kaptatok, tehát nem vagytok a magatokéi?” (1Kor 6,16-19) „Ha a szexualitás elszakad az emberi-, erkölcsi értékrendtől, s főleg ha ennek testi megnyilvánulása a nemi aktus kiszakad az emberi erotika teljességéből, – egyszerre a rossz soha nem sejtett mélységei nyílnak meg ott –, ahol azelőtt minden gyengédnek s bájosnak látszott!” (UH 354)
7) Azért, mert már tudományosan is igazolt tény, hogy úgy a korán kezdett szexuális élet – miként az ismétlődő alkalmi kapcsolatok –, rendkívül káros agyi reakció-sémákat (kódokat) váltanak ki, melyek nem csak a jövőbeni tartós kapcsolat-képességet akadályozzák, hanem az aktus örömét is! Erre vezethetők vissza a (másik számára) később „érthetetlen” reakciók, averziók, perverziók és fásultságok.

     A fenti intelmekre senki ne vágja rá, hogy ez megvalósíthatatlan, mert az isteni elvek be nem tartásának következményei még inkább elviselhetetlenek! „A helytelen vágyak feletti önuralom szenvedése, csupán töredéke az esetleges következmények kínjának!” (UH 897)

     A következőkben, ezzel a kérdéssel szeretnénk bővebben foglalkozni – na nem az egyes rögzült sémák boncolgatásával –, hanem az agyi reakciók megtéveszthetőségével! 

Boldog az a nemzet, melyet az Úr örökségül választott magának. (Zsolt 32,12)

     Augusztus 20, az egyik legősibb magyar ünnep, amely Szent István királyunk sírjának 1083. augusztus 20-án Szent László parancsára való felnyitására emlékezik. A Hartvik-féle feljegyzés szerint az exhumáláskor a szent uralkodó jobb kézfejét épségben találták. Augusztus 20, évszázadokig törvénynap volt, majd az államalapítás ünnepe.
Szent István öröksége felmérhetetlen, mert máig ható és hatalmas volt a szervező munkája, mely  komoly büszkeségre is okot adó! Pl. az istváni törvénykezés a maga korában a legfejlettebbek közt volt közel-távol e térségben, hiszen a törvények kétharmada önálló jogalkotás terméke, nem pedig nyugati átvétel. (A számok és paragrafusok barátai kedvéért: 56 kapitulumból 5 fejezetben teljes, 2-nél részleges, 11-nél esetleges az idegen hatás. Például a cseheknél sokkal több az idegen átvétel, a lengyeleknél az egész törvénykezési procedúra későbbi.) Hadvezérként István az egyetlen a magyar történelemben, aki nemhogy háborút, de csatát sem vesztett.
Ráadásul István nemcsak a háborúk, de a békekötések győztese is volt. Az egyházszervező munka is komoly rátermettséget bizonyít. Összehasonlításként: az első lengyel király, Vitéz Boleszló (967-1025) kezdetben csak a német szervezettől függő egyházat tudott kialakítani, Csehországban az első érsekség csak a XIV. sz. derekán jött létre. István az első az egész történelemben és a Szent királyok sorában, aki nem mártírként érdemelte ki a szentté avatását, hanem csupán tevékenységével és egyéniségével.

     Kegyetlenségéről szóló történetek egyfelől a "Szent" jelzőt kiirtani szándékozó protestantizmus terméke, vagy felnagyítása. Másfelől történelmi tény, hogy csak első vonalas ellenfeleivel szemben volt kérlelhetetlen, ezzel szemben pl. az Ajtony-fiak, vagy a Koppánnyal szövetséges Vérbulcsú-utódok tovább élhettek maradék birtokaikon.
Ráadásul teljesen hamis azt állítani, hogy István a „múltat végképp és nyomtalanul eltörölni” elvét követte volna (ez épp azokra áll, akik ezt próbálják belesúlykolni a magyarság fejébe)!. Számtalan struktúra megmaradt: a tinó mint fizetőeszköz büntetéspénzként való alkalmazása, a keletről hozott ötös számrendszeren alapuló, a nyugati vérdíjtól eltérő magyar büntetésrendszer (vérbosszú helyett kárpótlás fizetése). Ősi szokás az is, hogy az ősök tiszteletére szentelt tűzhelyeken örök tűznek kell lennie (ezért mentették fel a tüzet őrzőket a templomba járás kötelezettsége alól). De az István korában létezett faluközösség büntetőjogi felelőssége is a régi törzsi-nemzetségi szervezet nyomait őrizte. Viszont tény, hogy szent királyunk törvényeivel betiltotta a nép körében elterjedt pogány szokásokat, amiként meglévő, de az egyetemes hittől különböző keresztény hitelemeket is a Római  Anyaszentegyház krisztusi tanításához egységesítette.

A pápához – mint Krisztus földi Helytartójához – való hűséget, az állam minden alattvalójára nézve, kötelezővé tette. Szent István nevéhez tíz egyházmegye megszervezése kötődik, melyek élére – (teljesen egyedülálló módon) pápai felhatalmazása révén – saját maga állíthatott érsekeket, illetve püspököket, ezért kapta a pápától az Apostoli Király jelzőt, ill az Apostoli Kettőskereszt jelképének a használatát.

     A kitűnő hadviselő és belső ellenfelein győzedelmeskedő, erőskezű és szent uralkodó 1038-ban 63 éves korában hunyt el. Szent István öröksége, az az eszme, hit, hűség és tudatos akarat, amely a magyarság megmaradásának máig is egyetlen "receptje"!

     István királyt államalapítóként is tiszteljük. Politikusként és apostolként is a legkiválóbb volt, mert elsőként ismerte fel, hogy egy államot – de bármilyen emberi közösséget is – egyedül a keresztény tanítás és erkölcs képes tartósan fenntartani. A Magyar Királyság nemcsak kitűnt a Pápa iránti hűségével, de az Egyház és Európa legszilárdabb bázisává vált, egyben a mindenkori államszervezés példájává.
     Szent István személyéhez szorosan kötődik a Magyar Szentkorona eszmeisége, melyet a Szentistváni Ország és Koronafelajánlás által államjogilag érvénybe lépett a Szentkoronának, Nép- és Országbirtoklási kiváltsága is magasztosít!
     Nem szabad felednünk, hogy a Magyar Szentkorona, nemcsak a magyarság felé – vagy számára – volt "jogiszemély státuszú", hanem például még a pápaválasztásra is vétójoga volt! Ez történt 1903-ban, amikor XIII. Leo utódjául államtitkárát, a szbdkmves Mariano Rampolla del Tindaro (1843-1913) kardinálist szánták a pápai trónra. Az utolsó pillanatban, Ferenc József osztrák császár és magyar király, a Magyar Szent Korona jogán a krakkói érsek révén – Jan Puzyna bíboros – vétót jelentett be Rampolla jelölése ellen. Ezt követően kerülhetett a pápai trónra a velencei pátriárka Giuseppe Sarto, X. Piusz, akit aztán XII. Piusz pápa 1954. május 29-én szentté avatott. 

     Érdekesség (és nagy titok), hogy X. Piusz első rendelkezései közt volt, hogy a 1904. január 20-án kibocsátott Commissum nobis kezdetű konstitúciójában kiközösítés terhe mellett megtiltotta a vétóemelést, majd az év karácsonyán a Vacante Sede Apostolica konstitúcióban összefoglalta a pápaválasztás egyedüli törvényes rendjét.
     Szent X. Piusz személye és pápasága, Isten rendkívüli ajándéka volt, különösen azon veszély tudatában, amit a szabadelvű Rampolla kardinális megválasztása jelenthetett volna a keresztény világra!

A Szentkorona, nemcsak a Magyar Államiság jelképe, hanem a Keresztény Magyar Államiság őrzője is, hiszen páratlan tisztségében a Szent Szűz Koronája is! Ez annyira így van, hogy a Mária-képeket és szobrokat semmilyen nemzeti koronával nem szabad ábrázolni, megkoronázni, ez kizárólagosan csak a Magyar Szentkorona esetében engedélyezett egyházjogilag! Más nemzetek a Mária-képeiket, szobraikat kizárólag szimbolikus királyi jelvénnyel ábrázolhatják (Coronation Canonica)!

Szent István királyunk nemzetközileg is ünnepelt liturgikus szent, ám halálának napját – Magyarországon kívül (Szűz Mária Mennybevételének 15-i ünnepe miatt) –, augusztus 16-án tartják!

Írásomhoz felhasználtam tbk. a - http://konzervatorium.blog.hu/2010/08/20/istvan_08_20_ezertiz_ev_alapjai - honlap részleteit!)

     A nemzettudat három éltető alappillére: a Szentistváni Örökség, a Szentkorona-  és a Regnum Marianum eszméje! 

Amint ez tudatosodik a szívekben és a lelkekben - Magyarország feltámad!

A rejtőző sátán 1

     Mert mi körül is forog a kísértés? Mindig, minden ugyanarról a csábító „almáról” szól, melyben a halál rejtőzik. A kivitelezés ugyanaz: a hízelgő kígyó és a naivan hiszékeny ember, aki nem tud különbséget tenni a csali és a horog között, a kenyér és a méreg, az igazság és a hazugság között.

A sátán a természet mögé rejtőzik, és nem mindenkivel bánik egyformán. Kitűnő pszichológusként, mindenkit egyénre szabottan támad meg, taktikája és ereje épp ebben rejlik. A kísértés, Aquinói Szent Tamás szerint elsősorban kipuhatolást jelent. A kísértő igyekezete tehát elsőnek arra irányul, hogy megállapítsa milyen valaki, mik a vágyai, mit akar, mit tud és min képes uralkodni. A támadást ezt követően, ezek ismeretében az adott lehetőségekkel és valószínűségekkel, gyengeségekkel számolva indítja meg. 

Az emberi természet mögé rejtőző ördög taktikája, hogy a bűnt természetesnek, a gyakorlati élet kikerülhetetlen szükségességének állítja be. Olyasminek, aminek meg kell történnie. Másfelől az Evangélium szerinti életet lehetetlennek, életidegennek és elavultnak láttatja. A sátán önmagát mindig nagy józan realistaként, Krisztust pedig mint a valóságtól idegen idealistaként állíttatja be. 

A sátán az ember mögé rejtőzik. Az ember viszont társadalmi lényként szellemileg és erkölcsileg, csak közösségben létezhet. Ezért nem független, s ez a függőség tud erősíteni, de gyengíteni is. Például a könnyen lelkesedő, figyelmetlen ember valóságos csordaállattá, a tömeg akarattalan rabszolgájává is válhat! (Források az első részben!)

(folyt.)

Elkerülni? Hogyan, mit és ki által?

     A szerelem több az érzelemnél, az érzelem több a testi vágynál, de mindkettőt felülírhatja a szeretet! Ahhoz, hogy a szeretetet átéljük kapcsolatainkban, először Isten szeretetét kell megtapasztalnunk felénk, ehhez pedig nélkülözhetetlen az Isten felé fordulás: a hit. A szeretet több az érzelmeknél és sokkal több, mint egy jó hangulat. Ezzel szemben a közfelfogás, mindarról amit Isten mondott a szeretetről, szexualitásról és intimitásról, azt egyszerű érzésként, biológiai szükségletként, vagy akár csupán hangulatként állítja be. A Szentírás részletesen leírja mi a szeretetet, az (1Kor 13). Ja, hogy mi a szerelem? Nos, a férfi és nő közti azon vonzódás, melyet nem gondolat, tetszetősség, vagy testi akarat indít, hanem az egész embert hatalmába kerítő lelki érzés. 
     Jézus Krisztus befogadása, a Belé vetett bizalom az, ami az életünket egyensúlyba hozza. A hit Istenben azt is eredményezi, hogy nem megyünk a saját fejünk után. Ő ott van velünk, miután a hitünket és bizalmunkat Belé helyeztük, átélhetjük vele az intimitást is. A megbocsátása mindig ott van, hogy megtisztítson a legrejtettebb bűntől, legmélyebb énközpontúságtól, a legsúlyosabb problémától vagy küzdelemtől, amivel szembesültünk vagy szembesülünk.
     Isten hozzáállása a szexuális élethez világos a Szentírásban. Isten a házasságra tartotta fenn a szexust – és csakis a házasságra! Nem azért, mert terhet akar ránk helyezni, hanem mert meg akarja óvni életünket olyan nem várt fordulatoktól, amely szédítő örvényként a kárhozatba vihetnek! Óriási erőről van szó – mely részben még természetfeletti is annyiban –, hogy a teremtés részese lehet! Hogy egyszerűbben megismételjem: a Házasság Szentségének oltalma nélküli szex súlyos veszélyt jelent, nem csak a földi-, de az örök életre is!
     Még mielőtt bárki is felvetné, miért van az, hogy a „szentségi házasságokban is előfordulnak hűtlenségek, sőt gyakran a válás is?” – nos íme a válasz: a házasság szövetségének meglazulása, nem a Szentség 'hatástalanságának', hanem az életszentségre való törekvés ellanyhulásának vagy hiányának róható fel!
     Márpedig, mindannyiunk életének hat fő területe van: a testiség, az intimitás, az érzelem, a szellem (intellektus), a közösségi viszony és a lelkiélet. Mind a hat részt úgy tervezték, hogy zökkenőmentesen működjenek együtt. Mára a hit gyakorlása háttérbe szorult, a szexualitás viszont többletet kapott, mégpedig az intimitás kárára. A gond az, hogy manapság sokkal egyszerűbb testileg kerülni intim helyzetbe valakivel, mint a másik öt terület bármelyikével. Az azonnali kielégülésre való (testi) vágy, az intimitás auráját is rombolja, melynek egyenes következménye a bűntudat és kiábrándultság. A lányok számára az első együttlét, ritkán jár más örömmel, mint a "túl vagyok rajta" ujjongó érzése (ez pedig nem több, mint kijönni a fogorvostól)! És ez rögzül a női agyban, miként a mohó férfi részéről az a hiedelem, hogy "boldoggá tettem"! Aztán a férfiak és nők egyik kapcsolatból a másikba ugrálva keresik az intimitást azt remélve, hogy „most majd olyan kapcsolatot találok, ami tartós lesz.” Ám az az intimitás – amely a boldogság kulcsa –, igazában az életünk teljes megosztását jelentené, melyet csak a bensőséges LELKI élettel együtt lennénk képesek egészként megtalálni, ez pedig – írd és mondd – feltételezi a Házasság Szentségében való biztonságot! (Forrás felhasználásával!)

Jézus nem hagyott magunkra a küzdelemben!

     Üdvözítőnk nem csak megerősítő Szentségeket, és Egyháza révén szentelményeket biztosít számunkra, de elküldte Anyját is, hogy Isten akaratából és erejéből leleplezze a bűn szerzőjét és segítségünkre legyen örök életünkért vívott küzdelmünkben. A bűn több, mint egy futólagos aktus, a bűn az elkövetés pillanatában mintegy megkövesedik, és örökre az is akar maradni, egyedül a Bűnbánat Szentsége képes feloldani azt Krisztus Vérében! 

Krisztus és a sátán tehát kibékíthetetlen ellentétek, s mindent ami Krisztushoz tartozik, a gonosz léleknek személyes és halálos ellensége. Jézus Krisztus, mint a Kegyelem Istene egyúttal a Szeretet Istene. Ő maga az Ajándékozó, az Irgalmas Szánalom és a Megbocsátó Jóság a bukott emberi nem iránt. A sátán pedig a valóságos Krisztus. élő Antikrisztusa, a keresztényüldöző.

A voltaképpeni Antikrisztus maga a sátán lesz. De mint Krisztus utánzójának, neki is megvannak minden időben a látható helyettesei, apostolai, képviselői.

A sátán „helyettese” az Antikrisztus nem csupán egy apokaliptikus figura, hanem minden időben egy létező ember, aki Szent János és Szent Pál szerint, már az ősegyház korában is működött.

Az Antikrisztus mindig az az erő, „aki Isten fölé akar emelkedni, és mind a fölé, ami szent. Sőt, Isten templomában foglal helyet, s azt állítja magáról, hogy Isten” (2Tesz 2,4). Napjainkban is megfigyelhetjük a keresztényellenesség számtalan megjelenési formáját, mind ál-humánusságában, mind pedig hazugságaiban!

Mindazonáltal az „antikrisztusiasság” még soha nem mutatkozott meg ennyire határozottan, ennyire nagyképűen, kegyelemtagadóan, ennyire kegyelemellenesen, mint korunkban. Nem mutatkozott még soha ilyen ádáz ellenségeként a kinyilatkoztatásnak, minden természetfelettinek és a keresztény nemzeti érzésnek.

A sátánizmus szellemét csak az ellentétével lehet legyőzni, a Megváltó Krisztus kegyelmeivel, melyet ő az Üdvözítő Édesanyjára bízott, a „sátántipró” Asszonyra! „Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba” (Ter 3,15). Jól gondoljuk tehát, ha a kegyelmeket az Istenanyán keresztül kérjük. Erről tesz tanúságot a fatimai pásztorlányka Jácinta is, aki kórházba menetele előtt így búcsúzott Lúciától: „Mondd meg mindenkinek, hogy Isten a kegyelmeket Mária Szeplőtelen Szívén keresztül adja nekünk. Az embereknek Őáltala kell kérniük ezeket. Jézus és Mária Szíve azt akarja, hogy Vele együtt Égi Anyánk Szívét is tiszteljük. A békét Égi Anyánktól kell kérni, mert Isten Őrá bízta ezt. Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, mely a szívemben ég, mellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem!” (Fatimáról beszél Lúcia nővér – Fatima, 1997, 108.o.)

Az ördög nagyon is létezik, a munkája az idők végezetéig folytatódik, hatalmas intelligenciával és akarattal. Amíg teheti, a Teremtés ellen tusakodik és nagy veszélyt jelent a meggondolatlan emberre! Mindenkor kerülni kell a sátánnal és csatlósaival (a szektákkal és egyes pártokkal) való érdemi párbeszédet!

Az Isten kifejezett szándéka, hogy az ember mindig tekintse ellenségének a kísértőt és harcoljon ellene. Aki ezt nem teszi az elpusztul, mert a sátán áldozata lesz. (Források az első részben!)

(folyt.)

(Kép: Sátánista oltár.)

XVI. Benedek pápa 2010. május 13-i fatimai látogatása során így nyilatkozott: Tévedne az, aki azt hinné, hogy a III. Fatimai Titok történései már beteljesedtek.

Mire kéne vigyázni és hogyan? (Ez csak egy rövid bevezető!)

     Az emberi lény testi-neurológiai és pszichikai felépítése milliószorta differenciáltabb és komplikáltabb, mint azt a legmerészebb kutatóbiológus, akár csak hipotetikusan is elképzelte! Az emberi agy másodpercenként egymilliónál több üzenetet dolgoz fel. Az agy mérlegre teszi minden egyes adat fontosságát és kiszűri a viszonylag szükségteleneket, ráadásul az ismétlődéseket törvényszerűségként állítja be. Ez a szűrési folyamat tesz képessé mindenkit, hatékonyan elboldogulni a világban. Az agy másképp működik, mint a többi szerv. Képes érzéseket átélni, álmodni és tervezni, cselekvésekre késztetni vagy ezek iránt érzéketlenné tenni, sajnos azonban a helyes életvitel szempontjából, meg is lehet téveszteni! (vö. http://www.everystudent.hu/a/letezik.html)

     Ezen cikksorozat kezdetén, szükségesnek tartok némi magyarázatot adni arra, hogy a továbbiak fejtegetésében az intelmek jelentős részét, miért elsősorban a 'gyengébb nemre' példázom? Nos egyszerűen azért, mert a férfi libidója, a szexussal kapcsolatos érzelmi-lelki kötöttségei, az ebből fakadó biológiai és élet-következményei jóval egyszerűbbek! Ez persze nem jelenti azt, hogy a hatodik parancs megszegése ne lenne ugyanolyan bűn a férfi esetében, vagy ne jelentene ugyanolyan lelki-, erkölcsi-, etikai- és egészségi rombolódást (a fogamzás és szülés örömét és sokkját kivéve), mint a nő esetében! Röviden: igazságtalan, de az marad és az is lesz! Egy lánynak jobban kell vigyáznia magára, mivel anya lesz! 

     A fentiekből következően tehát állítom, hogy az untalan szajkózott „egyenjogúság”, elsősorban nem a formális „jogokban”, hanem az egyenlő esélyekben nyilvánulna meg! (vö. Útravaló húzó 210; a továbbiakban UH) Csak egyetlen példa: az alkohol, nikotin és drog a fiúknál károsítja a spermiumokat (de ez 200 naponta megújul), a lányok esetében ugyanez végleg (!) károsíthatja 2-300 ezer petesejtjük egészét! Sőt! Lánymagzat esetében a bennük lévő petesejtek károsodásával, még unokáik is kárát szenvedhetik a "szabados" életmódnak!

Ó, hőn áhított egyenjogúság! Hát senkiben sem tudatosul, hogy „minél hosszabb egy (egyenjogú) párkapcsolat, annál inkább a nő húzza a rövidebbet!”? (UH 418) – Na de erről ennyit!

     Mindazáltal, sorozatunkban korántsem erkölcsi megfontolásokról lesz szó, még csak nem is biológiai intimitásokról, hanem nagyon is tényszerű agykutatási eredményekről! 

(folyt.köv.) 

Mondjatok ellent az ördögnek! 

     Minden embernek van lelkiismerete, amely figyelmezteti őt, ha a gonosszal való valamiféle együttműködésre lép. Ám erről az útról nem könnyű visszatérni, hiszen a sátán a magának megnyert munkatársat már a tulajdonának tekinti!

Az ördög elsősorban a családokat igyekszik tönkretenni, amiként egy ismert ördögűző érsek mondta: „Egyes sátánista szekták legfőbb célja a családok szétesésének elősegítése. (...) Ez ellen, imádsággal és böjttel lehet harcolni. Mindenki segíthet másokat megszabadítani az ördög befolyása alól. Jézus nevét kell segítségül hívnunk, a szentek közbenjárását kérnünk, elsősorban a Boldogságos Szűz Máriáét. Fontos, hogy imádkozzuk a rózsafüzért!” Az említett érsek még hozzátette: „A papoknak erősíteniük kell a hívekben a bátorságot, hogy merjenek harcba szállni a sátánnal. Meg kell tanítanunk az embereket szentségi életre, hogy ne legyen mitől félniük. Mindenekelőtt pedig imádkoznunk és szeretnünk kell.” Egyetlen ember sem képes átverni az ördögöt, és a saját erejéből legyőzni. Az ember egyetlen segítsége ebben a harcban az Isten, aki Jézus Krisztusban legyőzte a halált, a bűnt a szerzőjével együtt! Ezért Szent Jakab az imádság embere így tanít minket: „Vessétek alá magatokat az Istennek, szálljatok szembe a sátánnal és az elfut előletek. Közeledjetek az Istenhez, s majd ő is közeledik hozzátok. Mossátok tisztára kezeteket ti bűnösök, és tisztítsátok meg szíveteket” (Jak 4,7-8). Istenhez csakis akkor közeledhetünk, ha szakítunk a bűnnel, élünk az Általa adatott Szentségekkel (őszinte bűnbánat, gyónás), ha imádkozunk, és ha minden bukás után felkelünk. Csakis ezen az úton érhetjük el a megszentelődést és az örök életet! (vö. SZE) (Források az első részben!)

(folyt.)

Nem tudják felszámolni a magyarokat

(Sinkovics Ferenc /Magyar Hírlap/- 2014. április 14.)
A Nemzeti Nagyvizit diagnózisa szerint nem vagyunk gyengék és elesettek, történelmünk során megharmincszoroztuk  magunkat 

Dr Kásler Miklós orvosprofesszor, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatójaként beszélt a magyarság sorsáról, az ember és a világ viszonyáról.  (Fotó: Horváth Péter Gyula)

– Ön ismert orvosprofesszor, ám jártas a történelemtudományban is, már-már annyira, mintha ez is a szakmája lenne…
– Mindig is nyitott voltam a világra, minden érdekelt. A biológia, a művészettörténet, az irodalom, s persze a történelem is. Sokat olvastam, ez töltötte ki a napomat, s nagyon intenzíven sportoltam is.
Atletizáltam, futó voltam. Amikor egyetemre kerültem teljes mértékben lekötött az orvostudomány, de annyi időt mindig hagytam magamnak, hogy naponta olvashassak szépirodalmi és történelmi munkákat is.
Hiszem, hogy minden mindennel összefügg a világban, ezért kicsit másként látom az eseményeket, mint mondjuk egy hivatásos történész.
– Van olyan korszak a történelemben, ami jobban érdekli önt, mint a többi?
– Az ókor. De rendkívüli módon vonz a magyar őstörténet is. Mert az nem úgy van, hogy hirtelen keletkezik egy nép, szinte a semmiből, azt sem tudjuk, honnan jött, mit akar, ide-oda vándorol a világban, közben űzik-hajtják is őt mások, aztán hirtelen teremt egy olyan államot, amely száz éven keresztül döntő módon belefolyik, meghatározza Európa sorsát. Sőt, négy-ötszáz éven keresztül pedig döntő tényező Bizánc és a Német–római Császárság közé ékelődve. És egyenrangú velük. Valaminek történnie kellett a tudományban, ha még én sem tanultam a pozsonyi csatáról, erről a fényes magyar győzelemről, csak véletlenül akadtam rá az olvasmá­nyaim során.
– Tudatos elhallgatásra gondol?
– Igen. Dezinformálásra, csúsztatásra, a tények meghamisítására. De miért is ne, hisz a Habsburgok trónra kerülésük után, fittyet hányva magyar királyi esküjükre, csak a birodalmuk érdekeivel foglalkoztak. Pedig az eskü abban a korban még fontos dolog volt. A magyaroknak korábban másfajta uralkodóik voltak. Szakrális királyok, akik az isteni eredetű törvények jegyében uralkodtak. Ez majd mindegyik Árpád-házi uralkodónkra igaz volt, de az Anjoukra is. És akkor ide kerülnek a svájci rablólovagok, akiket ráadásul a magyarok jutattak lehetőséghez, mert a morvamezei csatában a kun és a székely hadak képezték a nyolcvan százalékát Rudolf seregének. Ha a kunok és a székelyek nem nyerik meg neki az ütközetet, ott pusztul el a harc forgatagában. Már lenn volt a földön, le akarta fejezni az ellenség.
– Hogy jön ez a csúsztatásokhoz, dezinformációkhoz?
– Ha meg akarták őrizni a tekintélyüket és a fölényüket a Habsburgok, akkor ezeket a történeteket nem mondhatták el, sőt tudatosan át is írták a tényeket. A folyamat a Bach-korszakban kulminált, amikor megjelent Hunsdorfer finnugor elmélete. Azért az érdekes, az 1700-as évek végéig senki sem vitatta a hun–magyar rokonságot. A krónikák vagy a fuldai évkönyvek, az Altaichi évkönyvek is hol türknek, hol hunnak, hol magyarnak nevezik őseinket. Ez nem véletlen, akkor sem voltak ostobák vagy elmebetegek az emberek, a dinasz­tiák pedig pontosan ismerték és számon tartották az eredetüket.– A hun rokonság sokaknak olyan, mint tüske a köröm alatt… Még idehaza is elkeseredetten harcolnak ellene.
– Igen mert a hun kapcsolat azt jelentené, hogy a magyar nemes eredetű nép, melynek több olyan korszak volt a történelmében, amikor a dicsőség csúcsain állt. Mást nem mondok, mint hogy Atilla szervezte birodalommá az egész barbár világot, egy közösségbe terelte például a germán törzseket, ott indul az igazi germán történelem, ahol Atilla színre lép. Olvastam egy összefoglaló kötetet az Atillához kötődő legendakörről. Ennek negyven százaléka germán, a másik negyven százaléka itáliai, szinte a magyar hagyománykör a legkisebb benne.
– Ez a nemes jelleg lenne az oka a ma is folyamatosan tapasztalható s látszólag ok nélküli magyarellenes támadásoknak?        
– Ez és a mássága. Bizarr, hogy mostanság milyen jelentőséget kapott a másság tisztelete, csak éppen a másnak tekinthető magyaroknak nem jut ebből a tiszteletből. Miért különbözünk annyira? Mert a magyarságnak más volt az államszervezete, más volt a harcmodora, más volt a jogalkotó képessége. A Szent Korona-tan a világ legkáprázatosabb jog– és hagyomány­rendszere, a világi és a transzcendentális viszonylatok szintézise, s a demokrácia alapképlete a maga megosztott hatalmi rendszerével. Az ellenállás joga is benne van. De más a magyarok kultúrája, habitusa is. Hadik András, kicselezve Nagy Frigyes seregeit, Berlinig hatolt. Volt másfél nap előnye, tehát nála volt a meglepetés ereje. Ám ő megállt a város kapuinál, s beküldött egy futárt, hogy Nagy Frigyes felesége hagyja el Berlint, mert még baja történhet. Ezzel fel is adta a meglepetés erejét, csak másfél óra múlva lövettette szét a kaput, és sarcolta meg a várost. A királyné levélben válaszolt, mely szerint ő mindig is bízott a magyar nemesség jól ismert lovagiasságában, s köszönte a menekülés lehetőségét. Ilyen mozzanatokból áll össze a magyar történelem, ami nem jellemezte más népek történetét, akár az angolt, akár a frankot nézzük.
– Hol siklott ki a magyarság sorsa? A tatárjárásnál? Csak legenda lenne, hogy előbb üzentek, álljunk melléjük?
– Üzentek, egyben megszabták a feltételeket. Törvénykönyvük azt mondta, aki ellenáll, azt ki kell irtani. Aki nem áll ellen, az lehet szövetséges, de alárendelt szerepben. IV. Béla maradhatott volna a trónon, de alávetett uralkodóként. Ha Béla király ezt elfogadja, akkor Batu kán meg sem áll az Atlanti-óceánig. A törökökkel szemben is ugyanígy áldozta fel magát a magyarság.
– Megalázó ez a hosszú hódoltság?
– Miért? Egy négyszer nagyobb és erősebb államról volt szó. Csoda, hogy a magyarok 130 éven át ellent tudtak állni neki korábban. Ez jól mutatja a magyar katonai képességeket. Bíztunk Európában, de csak csekély segítség érkezett. Az, hogy vérzik a magyarság? Nem számított. A mi mentalitásunk és a lengyeleké akkor is élesen elkülönült a tőlünk nyugatabbra élő népekétől.
– Ez már a jele volt annak, hogy kiveszőben a Nyugatból az annyira fontos spiritualitás?
– Igen, ekkor kezdődött el a folyamat, aztán a francia forradalmat követően rendkívüli módon felgyorsult.
– Volt-e olyan pont a magyarság életében, amikor már látszott, hogy nem tud visszafordulni a lejtőn?
És ebben hatékony volt a sok dezinformáció és csúsztatás?
– Hogyne. Így tették tönkre a cári birodalmat is a nyugati hatalmak. Ott voltak például a Romanovok, sokat tettek az orosz népért a 19. században, egymás után hozták a reformokat, mégis egymás után követték el ellenük a merényleteket. Európában a 18. században indult el a hamisítás, minden szálon. Az egyházellenesség, a papok kifigurázása, az inkvizíciónak tulajdonított több tízezer áldozat regéje…
Holott lehetett néhány száz ember. Ráadásul a végső ítéletet nem az egyház mondta ki sohasem, hanem a világi hatalom. Kevesen tudják, hogy Kapisztrán Szent János Itália főinkvizítora volt, mielőtt durva köpenyében, kezében fakereszttel megindult volna a török ellen. Főinkvizítorsága alatt egyetlen halálos ítélet sem született, mert addig magyarázott az eretnekeknek, míg azok meg nem tértek.
– A magyar történelem szomorú eseményei, a sok frusztráció hogyan befolyásolta az évszázadok során a nép pszichéjét és egészségét?
– Egyrészt nehéz történelmünk volt. És ez nem maradhatott hatás nélkül. Ráadásul még folyamatosan sulykolták is belénk, hogy mennyire sikertelenek, szerencsétlenek vagyunk.
De hát mennyivel voltak sikeresebbek a lengyelek vagy a balti népek?! Félmilliós lélekszámban érkezett ide a magyarság, s meg tudta harmincszorozni magát sok-sok háború, s a hatmillió abortusz ellenére! A hatmillió abortusz történelmünk legnagyobb katasztrófája. Mégis itt vagyunk. Tegyük hozzá, a környező országokhoz csatolt magyarságot sem tudták felszámolni, pedig szerették volna.
– Az mondják, a sok frusztráció miatt olyan rosszak a daganatos sta­tisz­tikáink, európai össze­hasonlításban …
– Ezzel vigyázni kell. Az európai népesség 22 százaléka szerepel a nemzetközi rákregiszterben. A 78 százalék adatait a kórházi jelentések alapján vagy éppenséggel azok nélkül becsülik meg. Nincs egységes statisztikai módszer sem. 1994-ben a Free University Amsterdam vállalta fel, hogy kidolgoz egy egységes európai rákregiszter szisztémát, de azóta sem hallottam efelől semmit. Minden országban más statisztikai
eljárásokat használnak, mindenki küld valamilyen adatot, ami vagy igaz, vagy nem. A román egészségügyi
államtitkár előadást tartott egy konferencián, melyből az derült ki, hogy sokkal jobbak azok a statisztikáik, mint a miénk. Ekkor felállt egy erdélyi magyar orvos, mondván nem érti az egészet, hiszen Romá­niában se rákszűrés, se sugárterápia, s mégis jobbak az adatai? Annyit mondhatok, a magyar kimutatások pontosak. Igaz, az egyik évben lecserélték nálunk az addig használt statisztikai szoftvert egy másikra. Mindjárt ezerötszázzal csökkent a rákos halálozások száma, persze nem a valóságban, csak a kimutatásban.
– Tehát tévúton járnak, akik a frusztráció jelentőségéről beszélnek?
– A történelem rendkívüli módon befolyásolja a következő generációk életét. Őrült veszteségeink voltak, legalább ötször lefejezték a magyar értelmiséget, aztán jött ’56, amikor elvándorolt kétszázezer ember, s így tovább. Ha az ország úgy áll az élethez, hogy itt vagyunk, dolgozunk, s nem engedjük belénk törölni a lábát senkinek, mindjárt másként tekinthetünk magunkra. Nyelvünk egy csoda. A Nobel-díja­saink is ezen a nyelven tanultak, gondolkodtak. Teller Ede meg sem tanult rendesen angolul, volt egy titkárnője, akinek csak az volt a feladata, hogy angolra fordítsa Teller mondatait.
– Miért éri annyi támadás ma is a magyarokat?
– Ez megy ezer éve. Folyton a vesztünkről, a megsemmisülésünkről folyik a szó. Arról, hogy eltűnünk. Miért, a baszkokat be tudták olvasztani? A bretonokról azt sem tudtuk, hogy élnek, most elkezdtek kelta nyelven beszélni. A történelem arra tanítja az embereket, hogy mindig eljön a kedvező pillanat a nemzetek számára, csak vannak nemzetek, akik ezt nem veszik észre. Vagy nincsenek felkészülve rá. Úgy érzem, ilyen volt az a magyaroknak 1990-ben, amikor fölkínálták számunkra Kárpátalját. De nem voltunk felkészülve a pillanatra. És nemcsak a történelem hordozhat sok frusztrációt, de a jelen is. Gondol-e komolyan arra valaki, hogy a mostani gyerekek fele elvált családban él? Vagy vizsgálja-e valami, mennyi kultúrszemetet önt a média ezekre az amúgy is kiszolgáltatott gyerekekre?
–   Ez egyáltalán az egészségügy terepe?
–   Szidják a hazai egészségügyet is. Egy disszidens magyar orvos jött ide hozzánk a Harvardról, hogy kezeljük a daganatos betegségét, mert nincs megelégedve a kinti orvosokkal. Négyszer volt vitánk szövettani kérdésben az egyik legfejlettebb s legnagyobb amerikai kórházzal. Mind a négy esetben a mi patológusainknak volt igazuk, akik huszadannyit keresnek, mint a kintiek, s háromszor annyit dolgoznak.
Nyilván hasonló a helyzet más orvosi területeken is idehaza. Mi mégis mindig a külföldit csodáljuk.
Gátolni lehet a tehetséget, de kikezdeni nem. Egy nép kumulatív genetikai állománya konstans.
– Egy népé – mint mondja –, de mi keverékek vagyunk már…
– Akkor is konstans. Ha olyan generációk lépnek színre, mint a reformkorban, vagy Erdélyben a Szépműves Céh tagjai, akkor most is itt kell len­niük a rendkívüli tehetségeknek, csak mindig minden a lehetőségeken múlik és a hiten, hogy meg tudom csinálni. És ne féljünk az ellenünk indított akcióktól.
Minden akcióra születik reakció. Az erdélyi magyarok is eltűntek volna már, ha nem támadják őket. Támadnak? Csak azért is összekovácsolódunk. Érdekes, de erre odakint nem gondolnak?
Forrás 

Gondold meg, hogy kire szavazol! 

     A vallás iránti közömbösség, a „nincs szükségem Istenre” jellegű hozzáállás, az agresszív ateizmus, az Egyházzal és a hívő emberekkel szembeni ellenséges magatartások, a keresztényellenesség egyes szakaszai. A magukat felvilágosultnak gondoló emberek, ritkán maradnak meg az un. „békeszerető ateizmusnál”, mert előbb-utóbb átmennek az agresszív ateizmusba, amely az Egyház elleni tevékeny gyűlöletben nyilvánul meg. Az ateista „vallásszabadság”, valójában az ateizmus szabadsága! Az általuk annyira hangsúlyozott  „tolerancia” jegyében, lényegileg a keresztények vallásszabadságát korlátozzák.                      Ebből következik, hogy nem létezik „vallási semlegesség”, hiszen ez a „semlegesség” abból áll, hogy kigúnyolják, megalázzák és  jogaiktól              megfosztják azokat, akik a Szentháromság egy Istenben hisznek, és hitüket nyilvánosan megvallják. Az agresszív ateizmus késztető forrása maga a sátán, aki gyűlöli Istent és ugyanolyan gyűlöletet akar ébreszteni az ember szívében is. (Kép: Mexikó 1927)

Az álnok gondolatok eltávolítanak Istentől! (Bölcs 1,3) − És ez bizony nap mint nap tapasztalható!

A már említett René Chenesseau atya, az ördögűzésekről szóló könyvében többek között a francia Marthe Robin misztikus jelenéseiből merítve, az alábbiakat írja: Hitler titkos ezoterikus és okkultista egyletek tagja volt, és az SS-en belül alapított egy titkosszolgálati egységet, melynek hatáskörébe a mágia és az okkultizmus kérdései tartoztak. Állítólag szerződést kötött az ördöggel. És aligha volt ez másként a marxista-kommunista élcsapat esetében is, melyet konok, hazug céljaik, és maradandó testi-lelki rombolásaik messzemenően igazolnak!

„A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja.” (Alexander Iszajevics Szolzsenyicin Nobel-díjas orosz író.)

A kiváló démonológus, Alois Mager ezt írja: „Minden olyan helyzetben, minden olyan helyen, ahol az élet alapelve, valamint a gondolkodás, az akarat és a cselekvés mozgatórugója a hazugság lesz, közvetlenül az ördög működik!”

Mint sok más dolog is, a hazugságok terjesztése ma is megfigyelhető a politikában, a gazdaságban, a tömegtájékoztatásban. Márpedig aki részt vesz a rossz dolgokban, közvetetten maga is létrehozza őket! Vagyis, ha ezek a dolgok (pártok és elvek) erkölcsileg züllesztenek, ha pusztító törvényjavaslatokat terjesztenek elő, pl. megszavazzák az eutanáziát és az abortuszt, tagadják az egy férfi és egy nő közti házasság szentségét, akkor bizony nyilvánvaló, hogy a „hazugság atyja” áll mögöttük! Ha ártanak az emberek közti békességnek és rontják az életkörülményeiket, ha sátánista és istenkáromló rendezvényeket támogatnak, vagy szavaznak meg, ha a Katolikus Egyház működését vissza kívánják szorítani, akkor ott biztosan a sátánnal való együttműködésről van szó. Legyünk tehát nagyon óvatosak és ne dőljünk be a hangzatos jelszavaknak! Még egyetlen diktátor vagy zsarnok kormányzat sem reklámozta magát azzal, hogy „az országot csődbe viszem és a végén mindannyian ki lesztek semmizve”! Ezzel szemben olyat ígérnek, ami a szívek vágya, jóllehet maguk is tudják, hogy soha nem fognak ennek eleget tenni! (vö. SZE) (Források az első részben!)

(folyt.)

Az Európai Únió alkotmányában említés sem történik Jézusról és a kereszténységről, miközben megemlíti a görög-római hagyományok fontosságát, és a felvilágosodás jelentőségét. Pedig hát, a görög-római értékeket kik mentették meg? – A keresztények! A felvilágosodás jelszavai, szabadság, egyenlőség, testvériség, ugyan honnan származnak, ha nem a Bibliából? Keressétek meg az egyenlőséget és a szabadságot az iszlámban. Keressétek meg az egyenlőséget Indiában, ahol a kasztrendszer még ma is tartja magát. Nem találjátok meg. Ezek az elvek a keresztény földön váltak ismertté és meghatározóvá! (Dr. Márfi Gyula érsek)

Ne hagyjátok magatokat megtéveszteni a sátán mesterkedései által!

      Én (Jézus) az Evangéliumokban szólok hozzátok és a Szentségekben erősítelek benneteket, s ti mégis hamis üdvözítőket követtek?! Én váltottalak meg titeket kiontott Véremmel, nem más! Nézzetek Reám! Ha tanácsra szorultok, forduljatok Egyházamhoz, mely ma is az Én szenvedő Misztikus Testem! Miféle prófétákra hallgattok ti? "Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak Általam." (Jn,14,6) Tiértetek haltam kínhalált, a ti üdvösségtekért! "Azért izzadtam vért. Azért koronáztak tövissel. Önként feküdtem szent keresztem áldott fájára. A kínok kínját szenvedtem, és utána elrejtőztem jelentéktelen (külső alá), szerénységgel, hogy megközelíthető legyek számotokra, hogy ne féljetek Tőlem. Mint fehér pólyába takart kisgyermek, úgy rejtőztem a Szentostyába". (Szeretetláng Lelki Napló I/72-73) És ti mégis másra figyeltek? "Hogyan fogtok számot adni az elfecsérelt időtökről? (...) Én magam vagyok a szeretet, a türelem, a jóság, a megértés, a megbocsátás, az áldozat, az üdvösség, az örök élet. És ez nem kell nektek? Keresztre feszített, vértől ázott szent testem hiába emelkedik a magasba? (…) Nem indul meg szívetek? Nem akartok Velem járni, Velem gyűjteni? Szívetek nem dobban Velem? Bensőtök nem érez Velem? Hiába nyitottam meg Szívemet? A kegyelmek bőségét otthagyjátok? (...) Azt akarjátok, hogy majd dörgő hangon kiáltsak felétek? Mit álltok itt tétlenül? Ne finnyáskodjatok, ne válogassatok! Ahová állítottalak, ott álljátok meg helyeteket szilárdan, önfeláldozóan! Én mindent kitaláltam, hogy csak értetek szenvedhessek és ti kényelmesek, semmi készséget sem mutattok, csak mentegetőzés az egész életetek. Vegyétek már fel azt a keresztet, melyet Én is magamhoz öleltem. (uo. II/9-10) Ha valahol, bármerre is tűz támad, hogy összefuttok, és mentek segíteni, hogy a tűz minél kevesebb kárt okozzon. A sátán tüzét mégsem oltjátok, engeditek, hogy pusztítson a pokol lángja. De jaj nektek, kik gyáván nézitek, kik felelősek vagytok! Eltakarjátok szemeiteket és engeditek tovább a lelkek elkárhozását. Ismerhettek, tudjátok ti választott lelkek, türelmem és jóságom határtalan, de ismeritek szigoromat is, mely el fog hangzani felettetek: Távozzatok Tőlem az örök tűzre! Kezetek nem gyűjt Velem, csak szétszór. /Ezt akarjátok?/ (…) Szálljatok magatokba, és térjetek már Hozzám! (...) Ne engedjétek magatokon úrrá lenni a jóra való restséget!(...) A sátán úgy eltorlaszolta lelketekben az isteni fény útját, hogy (...) a restség sötét nyomása alatt szenvedtek és kínlódtok. Jöjjetek Hozzám, (...) Én leveszem vállatokról és megkönnyítlek benneteket! Az Én Testemnek vétele segíthet csak ki ebből a gonosz által oly gondosan eltorlaszolt sötétségből. Csak engedjétek át magatokat Nekem! (…) Vegyétek észre, hogy a sok zűrzavaros dolog a sátántól való, az ő műve a sok rossz. A sátán műve csak addig tart, ameddig Én engedem. (…) Imádkozzatok, virrasszatok, jöjjetek össze ketten-hárman, és vegyétek fel a harcot a sötétség pusztító erejével. Ne tétlenkedjetek! Úgy tesztek, mintha nem volna Mennyei Atyátok az égben, Aki figyel reátok. Vágyaitokkal öleljétek át a földet! Áldozataitokkal, melyek a tiszta szeretettől izzanak, perzseljétek fel a bűnt." (uo. I/89-91)
      Halljátok tehát a szerkesztő "Nagy Figyelmeztetését': Életetek tétje: örök boldogság vagy a kárhozat! Meg ne tévedjetek tehát! Nem az Úr mondta-e, "hogy az utolsó időkben egyesek elszakadnak a hittől, a megtévesztés szellemeire és az ördögök tanítására hallgatnak, azokra, akik képmutatóskodva, de lelkiismeretükben megbélyegezve hazugságokat hirdetnek". (1Tim 4,1-2) Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, nagy jeleket és csodákat művelnek, hogyha lehet, még a választottakat is tévedésbe ejtsék.  Íme, előre megmondtam nektek (Mt 24,24-25) (A szerkesztő elmélkedő gondolatai a kép láttán)

A bűn szolgasága

     A sátán, akit gonosz szellemnek, ördögnek, démonnak is hívnak, a bocsánatos bűnök és a rendezetlen érzelmek lekicsinylése által fokozatosan olyan állapotba juttatja az embert, hogy már nem képes harcolni ellenük. Jó, ha ezt időben észrevesszük, és segítséget kérünk. Ezt nevezi a démonológia a gonosz hatása alá kerülésnek, de ez még nem a gonosz lélek általi megszállottság. Amikor a démon átveszi az ember felett az irányítást, különféleképp gyötri őt, ráadásul kihasználja az ember összes gyöngeségét, hogy minél inkább leigázza őt. Dughatjuk fejünket a homokba, tagadhatjuk a létezését, de ez felhívás a számára!

A gonosz uralmától elsősorban az őszinte gyónás ment meg, melyben a bűnbánó őszintén feltárja erkölcsi állapotát. A gyóntató minden bizonnyal segíteni akar a bűnbánónak, de ismernie kell a bűn körülményeit. Jó dolog mindig ugyanannál a papnál gyónni, hogy az a gyónónak lelkivezetést is tudjon adni.

Van még két olyan dolog, melyek által az ember könnyelműségből vagy rosszakaratból megnyílik az ördög működésének. Az ördög „megidézésének” különböző formáiról van szó, illetve a vele való közvetlen együttműködésről. 

Mert, kevesen gondolkodnak el a „menj a pokolba!”, vagy a „vigyen el az ördög!”  szóláson. Sőt borzasztóbb, ha valakinek ellenszenvből a legrosszabbat kívánjuk az ördögtől, aki biztosan nem hagy ki egy ilyen „meghívást” pusztító szándékainak megvalósítására! 

Vannak olyanok is, akik varázslással foglalkoznak, vagy elátkoznak másokat; „imákat” mondanak az ördögnek, melyekben kérik a gonosz lelket, hogy segítsen nekik valakin bosszút állni; tárgyakat tisztelnek; egyezséget kötnek az ördöggel; szeánszokon és szertartásokon vesznek részt, ahol sátánizmussal foglalkoznak, vagy Istent káromolják és a kereszténységet gúnyolják. Úgy tűnhet, hogy az „átkok” és a „varázslatok” ideje már régen elmúlt, de valójában ma is űzik ezeket, csak más név alatt, ahogy azt az ördögűzők is elmondják.

Döbbenetesen hogy sok művelt, értelmes ember hisz abban, hogy egy amulett vagy atlantiszi gyűrű hozza meg neki a boldogságot.

„A mágia, az okkultizmus és a jóslás csodálóinak és híveinek száma oly mértékben növekszik, hogy e jelenségek lassanként mindennapjaink szerves részévé válnak” – állítja René Chenesseau atya, az ismert francia ördögűző. (vö. SZE) (Források az első részben!) (folyt.)

Budapest, 2016. augusztus 27.
Kedves Olvasóm! Az Országos Szeretetláng Fesztiválon résztvevőket és a Szeretetláng Mozgalmat, nagy megtiszteltetés érte azzal, hogy Francesco Bamonte atya az Ördögűzők Nemzetközi Szövetségének Elnöke elvállalta, hogy szentbeszédet és előadást tart a hatalmas Budapest-Máriaremetei összejövetelen! Az ezen Szentmise keretében mondott szentbeszédét közlöm részekre osztva. A tartalom nem csak rendkívül érdekes, megszívlelendő, de példaadó papjaink számára is, mert ezt kell, így kell és mind gyakrabban kell! Felelősek vagyunk ugyanis embertársaink ez ügybeni ismereteiért! Fogadják szeretettel! (Fordította: Dr. Tekulics Judit)

     A Szűzanyának való szentelés tehát igen nagy hatalom és erő a Sátán ellen vívott harcban, ezért különösen fontos, hogy a házaspárok is a Szűzanyának szenteljék családjukat, vagyis saját magukat és gyermekeiket. A plébánosok a Szűzanyának ajánlják plébániájukat, a püspökök bízzák Rá egyházközségüket, az államfők ajánlják Szűz Mária védelmébe országukat, és könyörögjenek Istenhez, hogy a Neki szentelt család, közösség, plébánia vagy ország tagjai legyenek nyitottak, és fogadják el ezt a felajánlást, amelyet vezetőik tettek a nevükben. Ők is ajánlják fel saját magukat a Szűzanya Szeplőtelen Szívének, hogy eggyé válhassanak Fiának szívével, az Örök Atya szívével a Szentháromságban. Így minden ember, és az egész teremtett világ visszatér Teremtő Istenéhez, és minden ember követni fogja Jézus példáját, aki felajánlotta magát az Atyának, mondván, „én őértük odaszentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazsággal” (János, 17, 19)
     Szent II. János Pál pápa szintén azt hirdette, hogy a Szűzanyának kell szentelnünk magunkat: „Minden katolikus hívő ajánlja fel saját akaratából a Szűzanyának imáit, és szentelje magát Neki azért, hogy még jobban felajánlhassa magát az Úrnak.” Gondoljunk Szent II. János Pál pápa jelmondatára. „Totus tuus”, vagyis „Teljesen a Tiéd”. E mondat kifejezte a Szent Pápa minden szeretetét és teljes mértékben a Szűzanyának szentelt életét. Apostoli útjai során sokszor ajánlotta fel a Szűzanyának az egyházközségeket, és plébániákat, ahová ellátogatott, az országokat, amelyeket felkeresett. 1984. március 25-én pedig az Egyetemes Egyház püspökeivel együtt a Szűzanyának ajánlotta az egész világot, eleget téve ezzel a Szűzanya Fatimában megfogalmazott kérésének. Ferenc pápa pedig, pápaságának kezdetén, 2013. október 13-án, a Fatimai Szent Szűz szobra előtt megismételte elődje felajánlását, és ismét a Szűzanya oltalmába ajánlotta az egész emberiséget.
     Végezetül elmondhatjuk tehát, hogy minél tökéletesebben felajánljuk magunkat a Szűzanyának, annál tökéletesebb egységben élhetünk az ő Szent Fiával, az Atyával és a Szentlélekkel együtt, annál több kegyelemben részesülhetünk életünk folyamán, és a Szűzanya kezében mi is erős eszközzé válhatunk a Sátán elleni küzdelemben, terjesztve az egész Földön Krisztus Királyságát. Ámen
Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Kedves Olvasóm!

Ha Jézus korában teremnénk és az Üdvözítő személyesen szólna figyelmeztetőn hozzánk (amiként teszi máig az Evangéliumban), vajon nem fogadkoznánk-e, hogy mi nagyon résen leszünk és nem dőlünk be az ördög cselvetéseinek, akárhogy és bármily szép szavakkal fondorkodik is? Sajnos, ez részünkről épp olyan önhitt válasz lenne, mint Péteré, aki váltig fogadkozott bár, mégis háromszor feledkezett meg hencegéséről − miként mi magunk is tesszük − hiszen, hányan de hányan bedőlünk az ördög hamis próféciáinak! (?)

      De olvassuk el az Úr Jézus, személyesen hozzánk intézett HITELES figyelmeztetéseit:

– "Miután elmegyek, ragadozó farkasok jönnek közétek, és nem fogják kímélni a nyájat. Sőt köztetek is támadnak férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy magukkal ragadják a tanítványokat.¹ Ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon Istentől vannak-e, mert sok hamis próféta ment szerteszét a világba,² /akik/ szenteskedő beszéddel és hízelgő szavakkal megtévesztik az ártatlanok szívét.³ Mert ördögök lelkei ezek, akik jeleket művelnek,⁴ hamis tanítók, akik romlásba döntő tévtanokat terjesztenek.⁵ Vigyázzatok tehát, nehogy félrevezessenek benneteket! Mert sokan jönnek az én nevemben, és azt mondják: 'Én vagyok', és: 'Elérkezett az idő'; de ti ne menjetek utánuk.⁶ Az utolsó időkben /ugyanis/ egyesek elszakadnak a hittől, a megtévesztés szellemeire és az ördögök tanítására hallgatnak, azokra, akik képmutatóskodva, de lelkiismeretükben megbélyegezve hazugságokat hirdetnek.⁷ Lesz ugyanis idő, amikor az emberek nem viselik el az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; elfordítják fülüket az igazságtól, és átadják magukat a meséknek.⁸ /Sajnos/, sokan fogják követni eltévelyedéseiket, s miattuk becsmérelni fogják az igazság útját. Nyereségvágyból fakadó szavaikkal igyekeznek megvásárolni titeket; de az ítélet már régóta készül ellenük, és a rájuk váró pusztulás el nem alszik.⁹ Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el. Erős hittel álljatok neki ellen.¹⁰ Ti tehát, szeretteim, miután mindezt előre tudjátok, vigyázzatok, hogy az istentelenek tévelygése magával ne ragadjon titeket és el ne veszítsétek saját szilárdságotokat.¹¹

      A gonosz lelkek csak úgy építhetik ki fölöttünk időleges, vagy végzetes hatalmukat, ha így-úgy, de közösséget vállalunk velük, pl. elhagyjuk katolikus hitünket, hajlunk valami bűnre, kétes társaságba keveredünk vagy hamis üzeneteket követünk! Nagyfokú felelőtlenség, ha a világnak majdnem mindent elhiszünk, a világ Megváltójának pedig szinte semmit!

  1 (Apcsel 20,29-30)

  2 (1Jn 4,1)

  3 (Róm 16,18)

  4 (Jel 16,14)

  5 (2Pét 2,1)

  6 (Lk 21,8)

  7 (1Tim 4,1-2)

  8 (2Tim 4,3-4)

  9 (2Pét 2,2-3)

10 (1Pét 5,8-9)

11 (2Pét 3,17)

A bűn lekicsinylése 

     A sátán hazugságainak egyike a bűn lekicsinylése, tehát mintha misem történt volna. Első lépésként megpróbálja elaltatni az ember lelkiismeretét, vagy legalábbis gyengíteni éberségét. Aztán kétségeket sugall Isten parancsainak helyessége iránt, s ha már az ember bűnbe esett, igyekszik erre újabb bűnöket halmoztatni, beletaszítva őt a súlyos bűn állapotába. Ezzel egyben a szigorú, és könyörtelen Isten képével riogat, „aki éberen figyeli a bűnöst azt lesve, mi miatt büntetheti meg”. A valóságban azonban „ha azt állítjuk, hogy nincs bűnünk, saját magunkat vezetjük félre és nincs meg bennünk az igazság” (1Jn 1,8), s minden bűn egyre inkább eltávolít minket Istentől: „a ti gonoszságaitok ütöttek szakadékot köztetek és Istenetek között. Bűneitek fedik el arcát előletek, hogy ne hallgasson meg benneteket” (Iz 59,2). Pedig Isten meg akar bocsátani nekünk, meg akar szentelni és tisztítani bennünket, ha szeretetére, szeretettel válaszolunk:

„Ha olyanok volnának is bűneitek, mint a skarlát, fehérek lesznek, mint a hó; és ha olyan vörösek is, mint a bíbor, olyanok lesznek, mint a gyapjú” (Iz 1,18). 

Ezért érdemes jól felkészülni a gyónásra, és őszinte, mély lelkiismeretvizsgálatot végezni; érdemes szilárdan elhatározni, hogy megjavulunk, és hogy a megszentelő kegyelemben fogunk élni. Ily módon a bűnös a végtelenül irgalmas Üdvözítővel találkozik, s Istennek tetszőbb, mint az evangéliumi vámos, aki alázatosan veri a mellét (vö. Lk 18,13). 

A sátán a kicsi, bocsánatos bűnöket is felhasználhatja, hogy a szolgájává tegyen és Istentől eltávolítson minket. Azt akarja, hogy az ember ne vegye figyelembe a kis bűnöket, sőt, egyáltalán ne is nevezze őket bűnnek. Növekedjenek csak ezek az „apróságok”, majd fokozatosan akkorák lesznek, hogy az ember már nem tudja kordában tartani őket. Ráadásul a sátán egy kis szikrából is képes nagy tüzet csinálni, ha az ember nem oltja el idejében. „A lélek úgy merül el a bűnökben, mint hajó a tenger habjaiban, melyből naponta nem távolították el a beszivárgó vizet.” (Szent Ágoston) (vö. SZE) (Források az első részben!)

(folyt.)

     A Katolikus Egyházban augusztus 15-e, Szűz Mária elszenderülésének és mennybevételének ünnepe. Mi magyarok a legrégibb és legfontosabb ünnepeink közt tartjuk nyilván és sajnálatos, hogy mindmáig nem állami ünnep! (Ennek lehetőségét már több kormányzat is felajánlotta annak feltételével, ha a Pünkösd hétfő újra munkanap lehetne. Erre azonban protestáns testvéreink nem hajlandók, különösen nem égi Királynőjük születésnapjára, akit 1500 éven át még könnyek közt ünnepeltek!)  Márpedig Nagyboldogasszony ünnepét Szent István királyunk is mindig megtartotta! És, hogy mennyire fontosnak tekintette Mária égi születésnapját, jelzi az is, hogy a beteg király érezve halála közeledtét, magához rendelte a püspököket és országának vezető tisztségviselőit. Megtárgyalta velük, hogy kit válasszanak helyette királynak, atyailag intve őket, hogy őrizzék meg az igaz hitet, amelyet elnyertek; szeressék az igazságot és alázatossággal gyakorolják a szeretetet! Mindenekelőtt a kereszténység zsenge ültetvényén csőszködjenek. E szavak után a kezét és szemét az égre emelve így fohászkodott: ‘Ég Királynője, végső könyörgéseimben a Szentegyházat a püspökökkel és papokkal, Magyarországot a Szentkoronával, az összes jogaival, a népekkel és az urakkal, a birtokodba és szerető gondoskodásodba helyezem mindörökre, és nékik utolsó istenhozzádot mondva lelkemet kezedbe ajánlom.‘ Ezért mi magyarok a Szent Szüzet nem csak égi pártfogónknak (Patrona Hungariae) nevezzük, hanem Magyarország Királynőjének, vagyis országunkat Szent László óta, Regnum Mariánum-nak! 
     Az ősegyházig visszanyúló hagyomány szerint a Megváltó édesanyjának, Máriának a testét nem engedte át a földi enyészetnek, hanem testestől-lelkestől magához emelte a mennyei dicsőségbe. 
Jeruzsálemben az V. században már biztosan megemlékeztek a Boldogságos Szűz égi születésnapjáról. Az ünnepet Dormitio sanctae Mariae, vagyis „a szentséges Szűz elszenderülése” névvel illették. A VI. század során egész Keleten elterjedt az ünnep. Róma a VII. században vette át, s itt a VIII. századtól Assumptio beatae Mariae-nak – „a Boldogságos Szűz mennybevételé”-nek nevezték.

     Egy rövidke idézet M. Quoist: Itt vagyok, Uram! c. könyvéből: (az Úr) "Így volt ez rendjén, így kellett lennie.
Az ujjak, amelyek Istent érintették, nem merevedhettek meg.
A szemek, amelyek Istent csodálták, nem csukódhattak le mindörökre.
És nem hidegülhettek el az ajkak sem, amelyek Isten arcát csókolhatták.
A legtisztább test, amely Isten Fiának adott földi testet, nem romolhatott meg, nem veszhetett el a föld porához keverten".

     XII. Piusz pápa 1950. november 1-jén hirdette ki hittételként, hogy a „Boldogságos Szűz Mária földi életpályája befejezése után testével és lelkével együtt felvétetett a mennyei dicsőségbe”.

     Nagyboldogasszony napja a karácsony és újév mellett a harmadik olyan parancsolt Mária-ünnep Magyarországon, amely a hitüket gyakorló katolikusok számára kötelező, még akkor is, ha nem szükségszerűen vasárnapra esik. Lásd még! (Ősi Magyar Himnuszunkat)

A legbiztosabb prófécia

Ne adjatok teret a sátánnak! 3

     A világ dolgai, az erkölcsi élet hanyatlása, az Egyházon belüli válságtünetek arra utalnak, hogy korunk az elhatalmasodott bűn kora, s ennek következményei világméretekben sodorják a pusztulás felé az egyént, a családot és a társadalmakat. Különösen a deviancia terjedésére, a családok felbomlására, a bűnözés terjedésére, a tragédiákra és a természeti katasztrófákra gondolunk. Az ember pedig nem csupán evilági életét nehezíti bűneivel napról-napra, de örök életét is veszélyezteti, s egy idő után számítanunk kell az igazságos Isten közvetlen beavatkozására. A Jelenések könyvében három fejezet (vö. Jel 8-11) is utal erre. A katasztrófa elkerülésének receptje pedig a régi: áldozat-imádság-   bűnbánat.

Ezek, bár jelképes leírások, mégsem hagynak kétséget afelől, hogy a bűn mind súlyosabb büntetéséről van szó. Ennek kapcsán a Jelenések könyve így fogalmaz: „Az emberek fájdalmukban a nyelvüket harapdálták, s káromolták az ég Istenét kínjuk és fekélyeik miatt, de tetteiket nem bánták meg” (Jel 16,10). Már Izaiás figyelmeztet az elhatalmasodott bűnre: „Jaj azoknak, akik a büntetést ökörlánccal vonják magukra, és a bűnt úgy húzzák, mint a kötél a szekeret” (Iz 5,18). A Bölcsesség könyve is inti az embert: „Azoknak azonban, akik a büntetésül szánt megcsúfolásból nem okultak, Istenhez illő ítéletet kellett elviselniük” (Bölcs 12,26). Ez arra is utalás, hogy a büntetés egyben a bűnbánatra és a megtérésre is alkalmat nyújt (vö. Bölcs 12,10).

A bűn elhatalmasodása nem csupán szenvedést és ítéletet vált ki, de az emberi kéz munkáját is tönkreteszi. Még a „termékeny föld is szikes mezővé” válik „lakóinak gonoszsága miatt” (Zsolt 106,34). Az Isten iránt hálátlan ember reménye pedig „elolvad, mint a téli dér, és elfolyik, mint a hasznavehetetlen víz” (Bölcs 16, 29). Egyedül az Úr félelme, az istenhit adhat emberhez méltó életet: „Boldog, aki féli az Urat, aki az ő útjain jár. Élvezheted majd, amit kezed szerez, boldogságban és bőségben fogsz élni” (Zsolt 127,1-2). A Szentírás szerint még a természet is támogatja az istenfélő embert. „A teremtett világ ugyanis, amely neked, a Teremtőnek engedelmeskedik, a bűnösök fenyítésére fokozza erejét, de lecsillapszik, hogy jót tegyen azokkal, akik Benned bíznak” (Bölcs 16,24). (JÜ 25-35) (Források az első részben!)

(folyt.)

Most akkor mi van? 2.

     Az evangéliumi ember ellenfelei, a bűnt szórakoztató divattá tették. Tömegekkel ünnepeltetik az erkölcsi lazaságot tudván-tudva, hogy „a szexuális szabadosság a nép ópiuma”! Tetszetős jelszavaikkal nem kevesebb céllal csalogatják szivárványos zászlaik alá a talajtalanná tett ifjúságot, minthogy nemzetietlen fogyasztói „világpolgárként” irányíthassák életüket, a sátán kárhozatos „szebb új világa” felé! Már a gyerekeknél, a kicsinyeknél megkezdik a liberálisnak álcázott aberrált nevelést, amivel tönkreteszik lelkük ártatlanságát, minek következtében (reményeik szerint) akaratlanul is megfertőződnek. – Most akkor mi van?

     Az erkölcsi törvényeket, amelyek a társadalom együttélési szabályait tartalmazzák, kiiktatták. Negyvenezer törvényt hoztak a világban, hogy sikerüljön megkerülniük azt a Tíz Parancsolatot, melyet Isten adott, az emberi együttélés normájaként (!). Aztán csodálkozhatunk-e, ha mindenki a saját törvényei, illetve törvénytelenségei szerint él. – Most akkor mi van?

     Mi valósult meg a „felvilágosodás” hármas jelszavából? A „szabadságból” szabadosság lett. Az „egyenlőség” hangoztatásával, a legszélsőségesebb egyenlőtlenséget valósították meg. A „testvériség” pedig hogyan is valósulhatott volna meg, amikor három évszázad óta az emberi együttérzést igyekszenek kiölni a lelkekből! Summa summarum: soha nem köszöntött akkora sötétség az emberiségre, mint épp a Felvilágosodás által!

– És napjainkban? – Nos, az a bizonyos Európát és világot bejáró kommunizmus lélekgyilkos kísértete, most nem vörös, hanem szivárványszínű zászló alatt próbálja fertőzni a lelkeket, szíveket, a nemi identitást és az erkölcsi gondolkodást.

– Ezek után, akkor most mi van? – Az van, amit Mindszenty József bíboros hercegprímás adott válaszként: Az igazság mindig igazság marad, ha hangját veszti is. De a hazugság hazugság marad, ha milliók hirdetik, milliók erőszakolják és százmilliók veszik is be!

Ne adjatok teret a sátánnak! 2

  Kérdésként merülhet fel, hogy korunkban miért ritkábbak a látványos megszállottságok? Nos, mi a „látványos”? Ha örjöngve „középkoriasan” levitálva rémísztget valaki bárhol, vagy késes, géppisztolyos ámokfutó tömegmészárlást hajt végre az utcán, az iskolákban? Egyébiránt, ha patás ördögként jelentkeznének szarvakkal, mint hajdan, akkor a racionalista liberalizmust – saját országuk fő támaszát –, maguk döntenék meg, amennyiben (kvázi) hitbizonyságok lennének!

A fentiekkel szemben, a sátán és csatlósai sokkal ravaszabbul és alattomosabban hajtják uralmuk alá a lelkeket. Egyfelől a materializmust, a liberalizmust, okkultizmust és hamis „égi” üzeneteket propagáló médiadömpingget, másfelől a túlfűtött szexualitás és más szenvedélybetegségek (ital, drogok, dohányzás stb.) által!

Amikor a sátán teret kap, egyre jobban befolyásolja az akaratot, s az ember nem csupán kiszolgálja őt, de szenved is tőle. Az ördögi befolyás az egészségben, az érzelmi- és üzleti életben, az életkedvben és a halál utáni vágyakozásban támadja az embert (Gabriele Amorth). Legáltalánosabb módszere, hogy elfordít az Istentől és távol tart tőle (Corrado Balducci), a végeredmény pedig a bűn lavinaszerű elhatalmasodása (vö. Róm 5,20), vagyis a sátán térnyerése!

 Ha a sátán teret nyer, a bűn elhatalmasodik, miként a következményei is elhatalmasodnak! Kilép az egyén, a család, a közösség kereteiből és társadalmi méreteket ölthet. Ez pedig a lelki és az evilági élet szempontjából végzetes lehet. Erre figyelmeztet Jakab apostol: „...a bűn meg, ha elhatalmasodik, halált von maga után” (Jak 1,15). A bűn – ha nem szállnak vele szembe –, átlépheti az országhatárokat, s egész földrészeken, vagy akár az egész világon elhatalmasodhat, és következményei pusztulással fenyegethetik akár az egész emberiséget is. Súlyos probléma, hogy az ember az élet eseményeiből nem okul, s az elhatalmasodott bűn elhatalmasodott következményeit, amelyet az egyre szabadabban működő sátáni erő szervez, természetes okokra vezeti vissza, s ezeket csupán természetes összefüggésükben értelmezi. (Források az első részben!)

(folyt.)

Most akkor mi van? 1.

     Sajátosan liberális alapelvek váltak uralkodóvá a társadalmakban azok közt, akik eladták lelküket a Mammonnak. A Szeretet Istene helyett, materialista bálványokat alkottak maguknak. Ezek a bálványok: a pénz, a vagyon, a hatalom, a szex, a hírnév, a dicsőség és a féktelen szabadosság. Az értékek válságát éljük! Kiveszőben vannak olyan fogalmak, mint a bensőséges istenhit, az erkölcsi jóság, a tisztesség, a szépség, a harmónia, a kötelesség, a hűség, az igazság és a hazaszeretet. – Most akkor mi van?

     Még sohasem vált a szó ennyire a sátáni csábítás valóságos eszközévé, mint ma. Beszélnek, hogy becsapjanak. Beszélnek, hogy a tévedést terjesszék. Beszélnek, hogy elrejtsék az igazságot. Az emberi szellem és szabadság értékének, eredményének tüntetik fel az erkölcstelenséget, a szemérmetlenséget és olyan dolgokat, amelyekkel valójában áthágják nem csak Isten törvényét, de a természeti törvényeket is. – Most akkor mi van?

     Általános támadás indult a házasság és a család ellen. A csalárd médiák, a hűséges házasságokat unalmasnak, míg a házasságtöréseket izgalmasnak mutatják be. A filmekben tombol az erőszak és az öncélú szexualitás, mindennapos jelenség a brutalitás, a trágár beszéd és a nihilizmus terjesztése. Rablókat és gyilkosokat szuperhősként állítanak be, mint valami vagány példaképeket. A tévedést úgy terjesztik, mint az igazság újfajta értelmezését. Még a Szentírás hitelét is megkérdőjelezik, az elmúlt százötven év pápáinak az intelmeire nem hallgatnak! Mindent idejétmúltnak tekintenek, és a hamisan értelmezett szabadság nevében minden erkölcsi eltévelyedést igazolt realitásnak állítanak be. Ugyanakkor az erkölcsi igazságokról, a Tízparancsolat intelmeiről nem szabad beszélni! – Nos, milyen szólásszabadság az, mely telve van tabukkal?                                                         – Most akkor mi van? (E poszt írásánál az ismeretlen források közt, felhasználtam P. Don Gobbi 'Kék könyvének' 1977. április 23-i bejegyzését is.) 

Budapest - Máriaremete, 2016. augusztus 27.
Kedves Olvasóim! Az Országos Szeretetláng Fesztiválon résztvevőket és a Szeretetláng Mozgalmat nagy megtiszteltetés érte azzal, hogy Francesco Bamonte atya az Ördögűzők Nemzetközi Szövetségének Elnöke elvállalta, hogy szentbeszédet és előadást tart a hatalmas Budapest-Máriaremete-i összejövetelen! E Szentmise keretében mondott szentbeszédét – melyet Dr. Tekulics Judit fordított –, részekre osztva közlöm. A tartalom nem csak rendkívül érdekes, de megszívlelendő és példaértékű papjaink számára is, mert ezt kell, így kell és mind gyakrabban kell! Felelősek vagyunk ugyanis embertársaink hitismereteiért! Fogadják szeretettel! 

     Nem hallgatható el az sem, hogy néhány teológust félelemmel tölt el a Szűzanyának szentelődés fogalma, és a szentelés / szentelődés fogalmak helyett inkább a „ráhagyatkozás”, „neki ajándékozás” szót részesítik előnyben. Akkor is, ha a Szűzanyára hagyatkozás kifejezést választjuk, meg kell értenünk annak lényegét, amely nem más, minthogy Krisztusnak szenteljük magunkat az Édesanyja által, akit ő maga választott ki arra, hogy emberi természetünk részesévé tegye Őt, amikor e világra született. Ne feledjük, hogy sok szent nyíltan a Szűzanyának szentelte életét, és ezt a kifejezést használta saját életére vonatkozóan is. Ilyen szent volt Grignon Szent Lajos, aki a Tökéletes Mária-tisztelet című könyvében azt írja, hogy „Minél inkább felajánlja magát a lélek a Szűzanyának, annál jobban Jézus Krisztusnak szenteli magát”.
     Szűz Mária Szeplőtelen Szívének szentelni magunkat nem csupán egy biztos, gyors és tökéletes út ahhoz, hogy felajánljuk magunkat Istennek Krisztusban, és eljuthassunk a Szentháromsággal való egyesülésre a Paradicsom dicsőségében, hanem egyben nagyon fontos megjegyezni, hogy a Szűzanya keze által sokkal erősebbek lehetünk a Sátán ellen folytatott harcunkban!
     Szent Maximilian Kolbe atya a következőket írta erről a sátán elleni küzdelemben oly hatalmas erőről: „A Szeplőtelen Szűz olyan lelkeket keres, akik tökéletesen neki szentelik magukat, és hatalmas erővé válhatnak a kezében a sátán legyőzéséhez, és erős eszközök lesznek számára Isten Királyságának terjesztésében.” Ha tehát Neki ajánljuk életünket, a Szűzanya nemcsak olyan gyermekekre talál bennünk, akik e Földön az Úr útjain járnak, és akiket egy napon maga mellett tudhat a Paradicsomban, hanem olyan gyermekekre is lel bennünk, akik földi életük során segítenek Neki megmenteni más gyermekeit, megmentenek más lelkeket a sátán hatalmától! Így tehát méltó utódai lehetünk az Asszonynak, aki szétzúzza a kígyó fejét. (Jelenések könyve)
A Szűzanyának szentelt élet tehát igen nagy hatalom és erő a Sátán ellen vívott harcban mind a világi emberek, mind a papok, püspökök vagy szerzetesek számára is. Ha pedig e Szűz Máriának szentelt élet meghonosodik, elterjed családjainkban, országainkban, plébániánkon, vallásos mozgalmainkban, társaságainkban, egyházmegyékben, akkor valóban lehetőségünk lesz kiűzni az ördögöt ebből a világból, és szembeszállhatnánk a sátán tervével, amellyel meg akarja szerezni magának az emberek, a társadalmak, a nemzetek szívét, és végleg el akarja távolítani az emberiséget Istentől.

(folyt.)

Ne adjatok teret a sátánnak! 1

     Különös figyelmet kell szentelni az Efezusi levél 4,27-nek, már csak azért is, mert egyes magyar fordítások eltérő módon közlik. A helyes fordítás így szól: „Ne adjatok teret a sátánnak” (Ef 4,27). (Egyik-másik kiadásból hiányzik a „teret” szó, s az idézetet megcsonkítva így fordítják: „ne engedjetek a sátánnak.” Ez pedig egészen mást jelent!) A „ne adjatok teret a sátánnak” kijelentés felszólít: ne adjatok működési lehetőséget a sátánnak önmagatokban, családotokban, a társadalomban és a világban. A Szentírás arra tanít, hogy erősen ellene kell állni az ördögnek (vö. 1Pét 5,8), sőt szembe kell vele szállni és meg kell futamítani (vö. Ef 6,12). Ezek a szentírási helyek világossá teszik, hogy a sátáni erő oly mértékben képes az ember életét, sorsát és történelmét befolyásolni, amilyen mértékben azt megengedi neki. Amikor az ember nem tartja be Isten parancsait és a bűn útját járja, lelkében egész sorsának alakításában teret enged az erőszakos sátáni tevékenységnek. Az emberi akarat az ördög hatalma alá kerül, s mint egy eszköz egyre jobban kiszolgálja őt istenellenes művének építésében. Ez a tevékenysége pedig tetten érhető a magánszférától a világpolitika alakításáig az élet minden területén.

A társadalomban leggyakrabban a testi kívánalmak szerinti megkötözöttség tartja rabságban a legtöbb embert. Ide sorolhatók a szenvedélybetegek mellett a mérhetetlen hatalom- és pénzvágy megszállottai is!

A megszállottság kezdeti megnyilvánulása lehet, a hitbeli kifogások keresése valamiféle 'felvilágosultság-tudat' következtében. Ennél fogva az ember egyre inkább ellenáll az üdvözíteni akaró kegyelem munkálkodásának. Súlyosabb esetekben az egyén, vagy a közösség  örömét lelheti a részvétlenségben, a pusztításban, s a kíméletlen nyerészkedésben, sőt egyesek társadalomromboló, nemzetáruló hajlamokat is felvesznek. Ennek is különböző fokozatai vannak, de általánosságban elmondható, hogy a megszállottság lényege, hogy valakinek a testét és személyiségét egy vagy több démon teljességgel lefoglalja. A szabad akarathoz nem férnek ugyan hozzá, de a megszállottnak és közvetlen környezetének életét a szó legszorosabb értelmében pokollá változtatják. (Források az első részben!)

(folyt.)

Az Anyaszentegyház megújulása nem a modernizácó által, hanem épp ellenkezőleg, az evangéliumi tanítás-, a bensőséges Mária-tisztelet, és az ős-Egyház liturgiájához való következetes visszatéréssel valósulna meg

      Az előző két részben felvázolt szekuláris elszakadási mozgalmakat működtető erőforrás a protestantizmus és a szbdkmvesség, melyek liberális szellemiségükkel igyekszenek a Katolikus Egyházat is a maguk elvárása szerint alakítani. És ennek tüneti jelei:

     az ún. vallásszabadság félreértelmezése: a „szabadság” szellemében,

     a lépésről-lépésre megvalósuló egyoldalú „ökumenikus” engedmények (liturgikus reformok): az „egyenlőség”, igyekezetében,

     az összemosás igyekezete: a „testvériség” – apostoli szukcesszió (a folytonosság) – figyelmen kívül hagyásával.

Annak egyenes következményeként, hogy a liberális gazdasági ideológia nem képes megnyugtató szociális alternatívát kínálni az emberiségnek, sajnos igen nagy esélyt jelent a kommunizmus újjáéledésére, álságos "szociális jelszavaink" hangoztatásával. Évezredek tapasztalata lehetne ugyanis, hogy ahol helye nincs a léleknek, ott óhatatlanul lelketlenség és lelkiismeretlenség van! Az Isten nélküli eszmék térhódítása pedig elborzasztó istentelenséggel járnak, és ezt már sok nép megtapasztalhatta! Erre a globális veszélyre figyelmeztetett a Fatimai Szent Szűz 1917-es (és 1925-ben megismételt) kérésével, melynek megvalósításához emberiség nagyságrendű összefogás kell! A Szűzanya ehhez kínál segítséget Szíve Szeretetlángjának kegyelmi HATÁSÁVAL! Az emberiségnek össze kell fognia, nem a fenti hármas jelszóban, hanem a lélek indította szeretetben!

A bűn és szerzője 3

     Tudnunk kell, hogy a kegyelmi állapot hiányában – szentségi élet nélkül –, nehéz kivédeni a gonosz cselvetéseit, mert „nem annyira a test és vér ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen” (Ef 6,12).

Az eddig elmondottak bár igen lényeges, sarkalatos igazságokat fogalmaznak meg a bűn szerzőjéről, mégis azt kell látni, hogy sokan mégsem ismerik fel a „sötétség hatalmainak” mesterkedését. Középkori hiedelemnek, vagy „összeesküvés-elméletnek” tartják. Akiknek kötelességük lenne azok agyon hallgatják, a zavarkeltők pedig egyre többen vannak! Sajnos, sokakban nem működik a 'megkülönböztetés adománya', vagy nem élnek vele, s ezért sok zűrzavaros álláspont alakult ki a bűn szerzőjével kapcsolatban, pedig a tisztánlátás ebben a kérdésben súlyos evangelizációs feladat. „az egyik legsürgetőbb szükség az ellen a rossz ellen védekeznünk, akit ördögnek nevezünk” – mondta VI. Pál pápa 1972. nov. 15-i beszédében. Ugyanakkor ördögűzéssel, mint lelkipásztori feladattal „manapság már sem a püspökök nem foglalkoznak..., sem a papok nem hajlandók erre. Napjainkban úgy tűnik, a katolikus Egyház lemondott e sajátos küldetésről...” (Don G. Amorth: Egy ördögűző tapasztalatai. Bp., 1994. 220-221. o.) Mivel nincs aki leleplezze, világossá tegye a bűn szerzőjének alattomos tevékenységét, egyre kevesebben ismerik fel pusztításának szervezett voltát. Kevesen értik a bűn szerzőjének tevékenységét, sőt, nemegyszer tekintélyes tanítók az ördög puszta létét is tagadják. Sokan tudatlanul esnek áldozatul a megtévesztő szellem mesterkedésének, s elfelejtik, hogy az ördögnek annyi hatalma van felettünk, amennyit mi engedünk neki, mert Jézustól kapott eszközeinkkel – bár harc árán –, de száműzhetnénk sorsunk alakításából. Mivel kevesen vállalják a harcot, a bűn természetszerűen elhatalmasodik, s ennek következményeként állíthatjuk: elérkezett akár a tömeges elkárhozás veszélye is!

Márpedig a hitnek ilyenfajta válsága szükségszerűen az Egyház válságához fog vezethet. Szent II. János Pál pápa, többször is nyilatkozott erről a válságról. Ünnepi dokumentumban pellengérezte ki az Egyházban „a zsinat utáni teológiai viták légkörét”, az erkölcsi tanítás és gyakorlat területén kialakult súlyos hibákat (Ld. Veritatis splendor, 1993. augusztus 6. 29. szám).

A következmény: tömegek dőlnek be az „ökümenés-modernista” szellemiségnek, a tetszetős hamis üzeneteknek. Ennek folytán, óvó ismeretek nélkül nevelik az ifjúságot és íme: megvakította a pásztorokat, hogy megtéveszthesse a nyájat.

Mindenképp fontos volna a bűn szerzőjének tevékenységét érteni, mert ennek révén kivédhetnénk a támadásait, s világosabbá válna előttünk a történelem, az egyes emberi sorsok alakulásának háttere. Ez a tudás pedig szabaddá teszi az embert. „Ha felfedezzük azt, hogy a világ őrületében van valami pokoli rendszer, akkor megnyugtató világosságot jelenthet e felismerés..., még akkor is, ha ez az ok, elég hátborzongató” – írja Randell Paine atya, a démonológia értője. Ha mindenki ismerné a diagnózist, akkor komolyabban vennék a gyógymódot is!

Érthető? Erről a kérdésről szól a nagy angol író, G. K. Chesterton is: „A keresztény embernek igenis hinnie kell a gonosz létezésében és küzdenünk kell ellene, mert akkor mindent tisztábban látunk, s életünk örömteli és kellemes lesz...” 

„Vigyázzatok! A sátán ki akarja rántani lábatok alól a remény talaját! Jól tudja, ha ezt sikerül megtennie, mindent elvett tőletek!” (SZL IV/31) (Források az első részben!) (folyt.)

(P. Gérard Mura Fatima – Róma – Moszkva (1999) c. könyvének részletei nyomán)

     1517-ben zajlik le Luther téziseinek kitűzése. Ez a döntő kezdet – legalábbis kívülről nézve – a protestantizmus számára. Luther a két megadott küldetésből csupán egyet: Krisztus Isten felé való közvetítését fogadja el, míg az Egyház közvetítését Krisztus felé már nem! Ezért hangzanak el Luther programszerű kijelentései: „Egyedül az írás” (és az Egyház tanítóhivatala nem); „Egyedül a kegyelem” (és a papság és a szentségek által való közvetítés nem); „Egyedül Isten” (és a menny szentjeinek közvetítése nem).

     1717. hozta meg az elszakadás második fokát. Ez a szbdkművesség megalakulásának éve Angliában. A protestantizmusnak az Egyház és tanítóhivatala szembeni visszautasításából logikusan következett az isteni Kinyilatkoztatás alapvető elutasítása is. De mivel a kinyilatkoztatásnak Isten emberré válása a csúcspontja, ez valójában Isten emberré válásának elutasítását jelenti. Ezzel az első megjövendölt lépés valóraválása valósult meg: „Aki titeket elutasít, engem utasít el.”

Ahogy Luther az Egyház közvetítő szerepét elutasította, úgy utasítják el a szbdkművesek Krisztust, és vele minden közvetítést vagy hidat Istenhez. Ezért képviselik ők a deizmust, mely mind az isteni gondviselést, mind a csodák lehetőségét tagadja.

     1917. hozta meg az istenellenesség második logikus lépését, még ha ezt "szociális forradalomnak" álcázták is. Miután 1717 óta Isten mindennemű működését és gondviselő beavatkozását megtagadták (deizmus), ebből következett az utolsó lépés, az antideizmus, a tökéletes ateizmus. A kommunizmus ugyanis lényegét tekintve nem más, mint harcos ateizmus, mely szociális gazdasági rendszerként adatja el magát (holott ebből tartósan semmit sem valósít meg)!

     "Aki pedig engem elutasít, azt utasítja el, aki küldött" – vagyis – "aki engem gyűlöl, az az Atyát is gyűlöli”, melyet Krisztus világosan felvázolt. Ez a második következmény – az Istennel szembeni gyűlölet, mely a késő-szbdkmvességben egyértelműen kirajzolódott – ez mutatkozik meg világosan és harciasan a kommunizmusban. Aki nem bírja Krisztust, az nem bírja az Atyát sem.

     A modern kor mindeme tévtanai azonban nem maradnak csupán elvi síkon, hanem minden időben világforradalomra és világuralomra törekszik.

Budapest - Máriaremete, 2016. augusztus 27.
Kedves Olvasóim! Az Országos Szeretetláng Fesztiválon résztvevőket és a Szeretetláng Mozgalmat nagy megtiszteltetés érte azzal, hogy Francesco Bamonte atya az Ördögűzők Nemzetközi Szövetségének Elnöke elvállalta, hogy szentbeszédet és előadást tart a hatalmas Budapest-Máriaremete-i összejövetelen! E Szentmise keretében mondott szentbeszédét – melyet Dr. Tekulics Judit fordított –, részekre osztva közlöm. A tartalom nem csak rendkívül érdekes, de megszívlelendő és példaértékű papjaink számára is, mert ezt kell, így kell és mind gyakrabban kell! Felelősek vagyunk ugyanis embertársaink hitismereteiért! Fogadják szeretettel! 

     Mi lehet vajon a Szűzanya Szentlélekkel együtt végzett működésének célja bennünk? Elsősorban az, hogy Krisztus tökéletes képmásává alakítson bennünket, addig formálja lelkünket, amíg teljesen eggyé válhatunk Krisztussal.
A másik cél pedig az, hogy vezessen és támogasson minket annak a küldetésnek a végrehajtásában, amit minden egyes ember abban a pillanatban kapott Istentől, amikor ebben a világban életre hívta őt. Mert mindenki, minden egyes ember küldetést kapott születése pillanatában Istentől, amelyet a földi életében be kell töltenie.
Érthetjük immár, hogy a Szűzanya tisztelete hogyan érheti el csúcspontját bennünk akkor, amikor teljes szívvel felajánljuk neki önmagunkat. Amikor azt mondjuk, felajánlani magunkat a Szűzanyának, más szóval, a Szűzanyának szenteljük magunkat, ezalatt azt értjük, hogy teljesen megtagadjuk önmagunkat, teljesen Neki ajándékozzuk magunkat, hogy tökéletesen és teljes mértékben Hozzá tartozzunk és Vele, Őbenne és Általa felajánljuk egész életünket Istennek, Krisztusban.
     Sokféle módon megfogalmazhatjuk tehát a 'Szűz Máriának szentelődés' fogalmát, lényege azonban mindig a tökéletes egyesülés, a szoros és folyamatos eggyé válás Isten Szent és Szeplőtelen Édesanyjával. Ez azt jelenti, hogy végtelen bizalommal fordulunk Hozzá, teljes mértékben Hozzá tartozunk, Neki ajándékozzuk önmagunkat, megosztjuk Vele életünket, annak érdekében, hogy a Szentlélekkel együtt szabadon működhessen bennünk. Hagyjuk, hogy átvegyen az életünkben minden kezdeményezést, Ő irányítsa minden cselekedetünket, Isten nagyobb dicsőségére. Ez a Szűzanyára hagyatkozó élet azonban egyáltalán nem semmisíti meg szabadságunkat és egyéni, szabad akaratunkat, hanem éppen hogy tökéletessé teszi azt, hiszen ha így élünk, akkor akaratunk teljes mértékben eggyé válik Isten akaratával.
     A Szűzanyának szentelődés tehát nem helyettesíti, és nem verseng a Krisztusra való hagyatkozással bennünk, amely szintén Szentlélek szeretete által a Keresztség pillanatától kezdve isteni életre vezető, hanem éppen ellenkezőleg, hozzájárul annak tökéletes megvalósulásához lelkünkben. Mit jelent ez a tökéletes megvalósulás? Azt jelenti, hogy a Jézusnak szentelt élet, amely a Keresztség pillanatában veszi kezdetét bennünk, kiteljesedik és tökéletességre jut lelkünkben, elvezet minket a Paradicsomba, az Atya, a Fiú és a Szentlélek szüntelen és boldogító látására, ahol megtapasztalhatjuk a Szentháromság szeretetének kimeríthetetlen mélységét.
     Örök életben részesülünk és nem kínoznak minket többé testi-lelki bajok, társadalmi konfliktusok, amelyeket földi életünk során megtapasztalhatunk. Emberi természetünk ekkor teljes mértékben részesévé válik Isten dicsőséges természetének, megtapasztalhatjuk a legfőbb és el nem múló boldogságot Édesanyánk, a Szent Szűz társaságában, az angyalokkal és a szentekkel együtt. Ehhez a csodálatos célhoz vezet el tehát minket a Krisztusnak szentelt élet, amelynek legtökéletesebb útja a Szűzanyának szentelt élet és akarat.

(folyt.)

A bűn és szerzője 2

     Ha a hit területén jelentkezik egy-egy kétely, az általában nem ördögi eredetű. Ha azonban az egész hitletétemény kérdőjeleződik meg egy pillanat alatt, vagy valaki nagy vehemenciával jobban hallgat a bizonytalan forrású „égi üzenetekre”, mint az Evangéliumra, akkor majdnem mindig a sátán áll a háttérben. A szexuális jellegű kísértés eredendően természetes, ám ha valaki vad indíttatást érez arra, hogy Istent és az Egyházat vádolja, netalán gyalázza, amiért korlátozza az ő ösztöneit, úm. a „szerelmi vágyait”, akkor gyakran ördögi eredetű bajról van szó. Az öngyilkossággal és gyilkos-, természetellenes testi vágyakkal, a rontással, a mágiával, boszorkánysággal (vudu), a sátánizmussal és a spiritizmussal kapcsolatos kísértések mögött szinte mindig az ördög áll! A megfelelő orvosság az azonnali ellenállás, az imádság (kivált a rózsafüzér) és a szentségek (gyónás és a szentáldozás) gyakori vétele; kereszteletlen esetén a Szent Keresztség.

A Szentírás tanítása szerint a sátán háromszor szenved vereséget. Először is letaszították az égből: „Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből” (Lk 10,18); majd Jézus legyőzte őt: „Azért jelent meg az Isten Fia, hogy a sátán művét romba döntse” (1Jn 3,8); és örökre bezárják majd, ahol „örök bilincseken, sötétségben” lesznek tartva olvassuk Szent Júdásnál, amiként a Jelenések könyvében is! (vö. Júd 6; Jel 20,10) A szentírási helyek nagyon világos tanítást adnak a bűn szerzőjéről, és különösen híres Jn 8,44, amelyben azt írja a szent szerző Jézus ajkára adva a szavakat, hogy a sátán „kezdettől fogva gyilkos, ...nincs benne igazság ... hazug, és a hazugság atyja”. Sőt, a következő, amit a Szentírás figyelmünkbe ajánl: „a sátán is a világosság angyalának tetteti magát” (2Kor 11,14), tehát a jó mögé bújva is tud tevékenykedni, sőt ez a félrevezetési mód igen hatékony, annál inkább, mert hamis csodákra is képes (2Tessz 2,9). Szent Máté apostol maga is így figyelmeztet: „Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen titeket! (Mt 24,4)” Mind ezt igazolni látszik napjaink hozzáállása − miszerint −, igen sokan tagadják a személyes Gonosz és a pokol létezését!

Következetesen tagadják Krisztus tanítását? − kérdezhetjük rémülten. Nos, jó ha szem előtt tartjuk az alábbiakat: nem a bűnök sokasága dönti kárhozatba a lelket, hanem a konok akarat! A boldogtalan élet nem Isten csapásának tudandó be, hanem az akarva-akaratlan elkövetett figyelmetlenségek, a meggyónatlan bűnök, mások bűnös rosszakarata és − ezek −, ördögien egymásra épített következményeinek! Márpedig az elhatalmasodott bűn sok embert a katolikus hittételek elvetésére, a szekták, a keleti vallások vagy akár a sátánimádás felé sodor. A sátán végső célja nem „csak” a földi élet megkeserítése és tönkretétele, ez csupán „mellékterméke” munkájának. A sátán valójában a kárhozatba akar rántani mindenkit. A lelkekért folytatott harca ezért is könyörtelen, szívós, kompromisszum nélküli, s ezzel a törekvéssel szemben tudatos harccal védekezhetünk! (Források az első részben!) (folyt.)

     Kedves Olvasóim! Szent Filoména vértanú emléknapja van, melyet ugyan töröltek a liturgikus naptárból, de népszerűsége és más szenteket is felülmúló csodás segítsége változatlan és Fényes Csillagként ragyog!
Az egész világon templomok és oltárok hirdetik e Rómában vértanúságot szenvedett gyermeklány közbenjárásának páratlanságát.
     A naptári törlés oka az, hogy történelmiségéről, életének, vértanúságának részleteiről csak magánkinyilatkoztatásokból tudunk.             Életszentségét nem csupán a katakomba-sírját fedő terrakotta-táblák jelei bizonyítják, de a nevéhez fűződő páratlanul sok közbenjárás és rendkívüli csoda is igazolják.
     Pápák és szentek egész sora tisztelte és hirdette nagyságát! Különösen kiemelkedők ebben XII. Leó, XVI. Gergely, IX. Piusz, XIII. Leó pápák, Vianney Szent János, Tiszteletreméltó Maria Pauline Jaricot, Szent Maddalena di Canossa, B. Bartolo Longo, Szent Pio atya és sorolhatnánk a neves és névtelen személyek hosszú sorát!

Szent Filoména könyörögj érettünk!

(P. Gérard Mura Fatima – Róma – Moszkva (1999) c. könyvének részletei nyomán) 

     A Katolikus Egyház igazságaival szemben folytatott erők harcai fél évezred óta mind súlyosabb és veszedelmesebb tévtanokhoz, illetve forradalmakhoz vezettek. Érdekes látni, hogy az újkor legalapvetőbb történései három évszámmal jellemezhetőek. Ezek az 1517-es (protestantizmus), az 1717-es (szbdkmvesség) és az 1917-es év (kommunizmus). Ebben a három dátumban Európában és az egész világon az Isten igazságától való elszakadás szisztematikus terve fejeződik ki.

     Krisztus így szólt az apostolokhoz: „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” (Jn 20,21) Ebben a szóban 'Krisztus', három szint egyesül: az Atya, Krisztus és az Apostolok (azaz az Egyház). Az Atya Krisztust küldi. Krisztus az apostolokat küldi: „Aki titeket hallgat, engem hallgat, aki titeket elutasít, engem utasít el, aki pedig engem elutasít, azt utasítja el, aki küldött.” (Lk 10,16) miként ezt még számtalan más helyen elismételte.

     Az igazságtól való világi elszakadás pontosan ebben a három lépésben zajlott le: elszakadás a katolikus Egyháztól (1517), elszakadás Krisztustól (1717) és végül elszakadás Istentől (1917). Ez logikus és bizonyos értelemben elkerülhetetlen folyamat. Aki Krisztus küldötteit, az apostolok utódait (vagyis az Egyházat) elutasítja, konzekvensen Krisztust is elutasítja. És aki Krisztust elutasítja, az logikus módon az Atyaistent is elutasítja. Az elmúlt fél évezred története ezt igazolja.

(foyt. köv.!)

Budapest - Máriaremete, 2016. augusztus 27.
Kedves Olvasóim! Az Országos Szeretetláng Fesztiválon résztvevőket és a Szeretetláng Mozgalmat nagy megtiszteltetés érte azzal, hogy Francesco Bamonte atya az Ördögűzők Nemzetközi Szövetségének Elnöke elvállalta, hogy szentbeszédet és előadást tart a hatalmas Budapest-Máriaremete-i összejövetelen! E Szentmise keretében mondott szentbeszédét – melyet Dr. Tekulics Judit fordított –, részekre osztva közlöm. A tartalom nem csak rendkívül érdekes, de megszívlelendő és példaértékű papjaink számára is, mert ezt kell, így kell és mind gyakrabban kell! Felelősek vagyunk ugyanis embertársaink hitismereteiért! Fogadják szeretettel! 

     Megkeresztelkedésünk pillanatában a Szűzanya, együttműködve a Szentlélekkel, saját Fia által új életet ad nekünk és kezdetét veszi életünkben az Ő lelki anyasága. Ezért a teológia nyelvén a Szűzanyát az Isteni Kegyelem Anyjának hívjuk. E kegyelem által mi is részeseivé válhatunk a bennünk lakozó Krisztus életének.
A Szűzanya, miután életet ad nekünk, soha többé nem hagy magunkra bennünket. Továbbra is folyamatosan gondoskodik rólunk, törődik velünk, akárcsak egy igazi édesanya.
Mert mit tesz egy igazi édesanya, miután életet adott gyermekének? Táplálja, tanítja és védelmezi gyermekét. A Szűzanya, a természetfeletti szintjén, ugyanezt teszi velünk is. Táplál, tanít és védelmez bennünket. Táplál minket azzal, hogy közbenjárása által megszerzi számunkra az istengyermekség kegyelmét, saját Fia életének részesévé tesz bennünket, ez pedig nem más, mint a megszentelő kegyelem ajándéka. Ezen felül, segítő kegyelmeket is szerez nekünk: vagyis természetfeletti segítséget és támogatást kér gyermekeinek, amelyre időről időre nagy szükségünk van ahhoz, hogy életünk során jó cselekedeteket vigyünk véghez és méltók legyünk Isten kegyelmi ajándékaira.
     Tanít bennünket, mint egy gyermekeket szerető tanítónő. Feltehetjük magunknak a kérdést: hogyan lehet Ő a mi tanítónőnk? Elsősorban élete példája által, hiszen a Szűzanya tökéletes egységben élt Jézussal, Jézus által, Jézussal és Jézusért élt, ami egyetlen más teremtményről sem mondható el. Következésképpen minden emberi teremtmény között Ő az egyetlen, a valódi krisztusi életre nevelő tökéletes Tanító. Tanít minket a szavakkal is, amelyekkel a Szentírásban szól hozzánk. Különösen fontosak a Kánai Menyegzőn elhangzott szavak, amikor Jézusra mutatva azt a tanítást adja nekünk, „Tegyétek, amit Ő mond”. E szavakkal a Szűzanya arra hívott meg bennünket, hogy fogadjuk be a krisztusi életet, legyünk az Ő életének részeseivé és mindenben kövessük Krisztus tanítását.
     Megvizsgáltuk tehát a Szűzanya első három anyai feladatát életünkben: vagyis az életadást, a táplálást és a tanítást. A negyedik anyai feladat pedig a védelmezés.
     Hogyan teszi ezt? Állandóan őrködik felettünk, ahogyan egy igazi édesanya őrködik gyermeke felett, segít és támogat minket életünk útján és minden megpróbáltatás idején. Ezeket az anyai feladatokat a Szűzanya, aki a legfőbb és legtökéletesebb Édesanya, maradéktalanul és szünet nélkül látja el körülöttünk, nem csupán életünk egy bizonyos szakaszában vagy pillanataiban. Nekünk pedig, életünk minden pillanatában kitárt szívvel, be kell fogadnunk az Ő gondoskodó szeretetét azért, hogy tökéletesen véghezvihesse bennünk és értünk ezeket az Isten által Neki rendelt anyai feladatokat. Minél több figyelmet és helyet adunk tehát lelki életünkben a Szűzanyának, minél jobban megnyitjuk előtte a szívünket, minél tökéletesebben felajánljuk neki önmagunkat, annál tökéletesebben tudja kifejteni bennünk az ő lelki anyaságát. Így, lehetővé tesszük a Szűzanyának, hogy működjön bennünk a Szentlélekkel együtt, aki minden szentséghez vezető út forrása számunkra.

(folyt.)

A bűn és szerzője 1

     A Szentírás által említett megszállottak riasztó viselkedéséből azt látjuk, hogy az ördög, ez az istenellenes hatalom fáradhatatlanul pusztítani akar, s tevékenységét az állandó düh, irigység, megalázottság, és reménytelenség kíséri. Ebben a viselkedésben az elkárhozott lelkület fejeződik ki, amit a totális reménytelenség magyaráz. A sátán már tudja, mit jelent a kárhozat, tudja, hogy állapotán nem képes változtatni, s úgy tűnik, ő is népet akar maga köré gyűjteni, miként az Isten.

A sátán általános módszerei: a kísértés, ördögi zaklatás, megkötözöttségek és a megszállottság. Ezek az orvostudomány számára megmagyarázhatatlan tünetek, betegségként nem gyógyíthatóak. Ilyen veszélyekkel minden óvatlan embernek számolnia kell, és nap mint nap hősiesen harcban kell állnia, akár önmagát is áldozatul adva a jó ügyéért. (vö. Róm 12,1)

A kísértés mibenlétét ismerjük, hiszen a bűnre való késztetés állandó kísérője életünknek. Az ördögi zaklatás is gyakori. Legegyszerűbb formája a békétlenség keltése és a rosszra való kísértés. A sátán valamiképp mindig az egység megbontásával kezdi munkáját. Először a szívekben, majd a családokban, végül az egész társadalomban igyekszik ily módon teret nyerni. Tehát, ha az ember lelkében tanyát ver a gőg és a hazudozás, ha egy családban vagy bármely közösségben széthúzás tapasztalható – a nyomában békétlenséggel –, akkor ott a háttérben „a hazugság atyja” munkálkodik (vö Jn 8,44).

Természetesen nem minden rendetlen kívánság írható az ördög számlájára! Vagyis nem kell ott is ördögi kísértésről beszélni, ahol csupán érzéki vágyról, birtoklási ösztönről, gyávaságról, rossz társaságról, vagyis önmagunkból és a bűnös világból származó csábítás negatív hatásairól van szó. A kifejezetten ördögi eredetű kísértés ugyanis ezektől mind irányában, mind erejében különbözik. A démoni inspiráció mindig súlyos, akkor is, ha eleinte csak jelentéktelennek látszó vétkekre ösztönöz. Az ördögi kísértés erőteljes, kitartó és miazmája jobban mételyezi a lelket, mint a természetes eredetű kísértések. A kísértések végső célja az Istentől való teljes elfordítás, a pusztítás. (Források az első részben!)

(folyt.)

Kilenced Szent Filoména szűz és vértanú tiszteletére

Bevezető ima
     Jöjj Szentlélek, töltsd el híveid lelkét szeretettel. Kérünk Uram, légy minden tevékenységünk irányadója. Vezesd törekvéseinket, hogy minden cselekedetünk Benned kezdődjék és Veled végződjék. Amen

Napi ima
     Teljes odaadással fordulok hozzád Szent Filoména, akit közbenjárómul választottam! Te légy szószólóm a Mennyek Országában, Te, akit a Boldogságos Szűz Mária annyira szeretett, hogy megjelent börtönödben és meggyógyította sebeidet. Arra kérlek szívem teljes bizalmával: őrizz meg engem minden rossztól, hogy lelkemen semmilyen folt se eshessék, és hogy szívemet tisztaság töltse el. Segíts, hogy felismerjem azt az utat, amit Isten kijelölt számomra, és életem végéig azon járjak.
Kérlek a Te rendkívüli áldozataid alapján ‒ amelyek nemcsak csodálattal töltenek el, de fel is bátorítanak ‒, hogy eszközöld ki számomra az általam kívánt kegyelmeket .......................(KÉRÉS) amennyiben azok egyeznek Isten akaratával.
Tudom, hogy meghallgatod kérésemet, ezért kérem, hogy erősítsd hitemet, növeld reményemet és tökéletesítsd szeretetemet! Imádkozz értem és szeretteimért Jézushoz és a Boldogságos Szűz Máriához. Amen

KILENCEDIK NAP
     Ha arra gondolunk, hogy egy ilyen rövid földi élet áldozatait és hűségét ekkora dicsőséggel jutalmazza az Úr, akkor más színben látjuk a földi mértékkel mért idő hatalmát. Ha csak a zarándokok számát nézzük, akik immáron több mint egy évszázad óta keresik fel a Filoména kegyhelyeket, és a tömegekre gondolunk, amelyek az ő évfordulóit ünneplik világszerte ‒ akkor világosan láthatjuk, hogyan tartja meg Isten az ígéreteit. Ha megpróbálunk saját kicsiny életünk keretein túllátni és egyetemesen gondolkodni, akkor felfogjuk, hogy fogadalmaink betartásával, vállalt lelki kötelezettségeink teljesítésével utat nyitunk a reánk áradó kegyelmek sokaságának, amelyeket Mennyei Atyánk olyan bőkezűen nyújt felénk.

Ima
     Szent Filoména, aki Jézus iránti szeretetedből annyi kínzást elszenvedtél és véredet adtad hited igazolására, juttass kérlek nekem is élő hitet, biztos reményt és égő szeretetet. Azt a kegyelmet kérem Urunktól a te nevedben, hogy mindenek felett szolgálni tudjam Urunkat, Jézus Krisztust, teljes hűséggel egész életemen keresztül, hogy halálom után a közelében lehessek és a mennyei boldogságban részesülhessek. Amen

Záró ima
     Dicsőséges Vértanú, Jézus kicsiny mátkája! Isten a halhatatlanság koronáját készítette számodra, amikor súlyos szenvedéseidet megengedte.
Életedet mindig újra és újra meghosszabbította, hogy minden alkalommal még szebben emeljen ki Téged a gonosz kezéből, és az égi vértanúkhoz hasonló módon öleljen magához.
Az isteni akarat törvénye szerint minden újabb kihallgatás, amelyben láncra verve vittek a tirannus elé, a te győzelmed volt, amelyben angyali hited és szent tisztaságod ellenségeidet tehetetlenné tette és már csak a lefejezésed mellett dönthettek. Ez utolsó kínzás által szálltál fel a Mennyek Országába és nyerted el a vértanúknak járó koronát.
Kérlek Téged, hogy eme kilenced végén vess rám egy szeretetteljes pillantást, és méltass arra, hogy továbbítod imámat. Eszközölj ki az Egek Uránál irgalmat számomra, hogy testi-lelki egészségnek örvendhessek. Hassál oda kérlek, hogy minden ember reménységben élhessen és türelemmel viselje megpróbáltatásait, mialatt érzi a Te szereteted vigaszát.
Add meg nekünk a legnagyobb erőt a hithez, add meg nekünk a Szentháromság áldását, amely Téged tisztasággal, állhatatossággal és bizalommal töltött el, amikor a kínzásokat tűrted és ellenségeid gyűrűjében az örök dicsőség gloriólája fonódott fejed köré.
Ezer hála és köszönet a Boldogságos Szűz Máriának, hogy valóságos anyaként védelmezett gyötrelmeidben.
Szent Filoména! A reményem erős, hogy Te védelmezel engem, aki önfeláldozó szolgálataidat és győzelmedet tiszta szívvel ünneplem és csodálom. Amen

(Miatyánk ‒ Üdvözlégy ‒ Dicsőség)

Legyetek nagyon óvatosak, mert sokan jönnek... 3

     Az Egyház Anyjának Fatimában megígért végső diadalához nem fér kétség, de az üzenetek szerint a sorozatos kérések és figyelmeztetések ellenére is sokan esnek áldozatául a szerveződő bűnnek. Az utóbbi százhetven évben, akár az "utolsó idők" szembetűnő jellemzőiként is említhetjük a bűn széleskörű térhódítását, és a nyomában járó látványos pusztítást – egyben persze a túláradó kegyelmet is!
     Óvatosságra intenek az egyre gyakrabban tapasztalható a hamis forrásból – a megtévesztő szellem gondolatából – fakadó ún. lelkinaplók és "üzenetek". Néhány, valóban megtévesztő, ámde lelkileg káros ,,napló'': az Igaz élet Istenben. Vassula Ryden kötetei (a Hittani Kongregáció elítélte); A hang. Egy katolikus pap párbeszéde égi lényekkel.; Az ég üzen a XX. század vége előtt minden embernek.; Az Atya szól gyermekeihez.; Az angyal válaszol.; Az igazság könyve. stb. című kiadványok. Ugyanígy el kell marasztalnunk az ún. kiegészítő közléseket, a ,,második csatornát'', mint például a Szeretetláng és a Natália nővér lelki naplóinak hamis folytatását. Manapság a nagyfigyelmeztetés.hu, a Mária-Júlia és a Mária Magdolna üzenetek jelentenek alattomos veszélyeket a lelkekre! – Sokan rákérdezhetnek, hogy ugyan miért, amikor imára késztetnek, és a próféciáik sorra bekövetkeznek? – Nos, az imádság kérése, és más források igaz kijelentéseinek idézése nem más, mint a "cukrosbácsi" igazsága a cukorkáját illetően. Ebben nem hazudik, ámde végcélját illetően elhallgatja az igazságot, majd a végén kiderül, hogy olyan "édes-e" a cukorka!? Az "égi üzenetetek közlői" is, sokáig tetszetőset mondanak, hogy növekedjen követőik száma, ám végül valami nagyon hamisat is "beadnak", ami zavart kelt és szembeállíthat akár az Egyházzal is! Az, hogy teljesülnének a "próféciáik"? – Ugyan, blöff! – A "látnokok" jól látják az egyházi, az időjárási és akár politikai helyzeteket, és így a jövendölésük nem több, mint egy örökké cívódó házaspárnál megjósolni, hogy külön fognak költözni! 
     Márpedig az Egyháznak nem szabad engedni, hogy az Isten szent dolgai, az Egyház által kivizsgált és pozitívan megítélt magán-kinyilatkoztatások üzenetei a hamis dolgokkal keveredjenek. Mindenképpen szükség van világos útmutatásra, tájékoztatásra. Nem engedhetjük, hogy a búza közé vetett konkoly elnyomja a nemes vetés hajtásait. (Dr Katona István egri püspök)  A magán-kinyilatkoztatás kérdésében sok a dilettantizmus, a túlfűtött rajongás, s igen elburjánzott a hamis irodalom (Antalóczi)

Budapest - Máriaremete, 2016. augusztus 27.
Kedves Olvasóim! Az Országos Szeretetláng Fesztiválon résztvevőket és a Szeretetláng Mozgalmat nagy megtiszteltetés érte azzal, hogy Francesco Bamonte atya az Ördögűzők Nemzetközi Szövetségének Elnöke elvállalta, hogy szentbeszédet és előadást tart a hatalmas Budapest-Máriaremetei összejövetelen! E Szentmise keretében mondott szentbeszédét – melyet Dr. Tekulics Judit fordított –, részekre osztva közlöm. A tartalom nem csak rendkívül érdekes, de megszívlelendő és példaértékű papjaink számára is, mert ezt kell, így kell és mind gyakrabban kell! Felelősek vagyunk ugyanis embertársaink hitismereteiért! Fogadják szeretettel! 

Kedves Testvéreim!
     A világon óriási harc dúl a jó és a rossz erői között az emberi szívek csatamezején. E gyilkos küzdelem azonban innen is továbbterjed, kiterjed a különféle intézményekre, az egész társadalomra, a nemzetekre, a kontinensekre, az egész világra, a nemzedékek tagjaira, és tart egészen az Úr dicsőséges eljöveteléig, amikor majd minden ember megláthatja Őt, az Utolsó Ítélet napján, és az Úr végleg leszámol a Sátán hatalmával a világban.
     Ebben a hatalmas küzdelemben különleges szerepet tölt be a Szűzanya. Isten az Ő gondviselő szeretetéből úgy rendelkezett, hogy a Szűzanya, aki a Megváltás és az Üdvösségszerzés isteni tervében támogatja és győzelemre vezeti az ő Szent Fiát a sátánnal szembeni küzdelemben, minket is segítsen ebben a harcban, a Szentháromság minden erejével, Krisztus által. Velünk együtt és értünk küzd a sátánnal szemben.
E feladat, amelyet a Szűzanya tehát értünk végez, beleillik egy még szélesebb körű feladatba, amelyet szintén Isten jelölt ki számára: ez pedig nem más, mint az anyaság.
     Jézus a saját Édesanyját adta nekünk, amikor halála előtt a Keresztfa tövében álló édesanyjához fordult, tekintetével a Szűz Mária mellett álló Jánosra mutatott, és azt mondta: „Asszony, íme, a te fiad”. E szavakkal Jézus mindenki előtt világossá tette azt a szerepet, amelyet Szűz Máriának már a Megtestesülés pillanatától kezdve szánt: vagyis, hogy mindannyiunk édesanyja legyen. Később pedig Jánoshoz fordult, aki az egész emberiséget képviselte és így szólt hozzá: „Íme, a te Anyád”. Az Ige Megtestesülésének pillanatától kezdve tehát mindannyian ennek az édesanyának a gyermekei vagyunk. Jézus mindenki számára érthetően és világosan fejezte ki szándékát. Az emberi nem e hatalmas ajándékát pontosan azokban a pillanatokban adta át nekünk, amikor Ő maga és Édesanyja az elképzelhető legnagyobb szenvedéseket élte át. Azért cselekedett így, hogy megértsük, mennyire szeret minket, és milyen értékesek vagyunk számára.

(folyt.)