Jézus nem hagyott magunkra a küzdelemben!
Üdvözítőnk nem csak megerősítő Szentségeket, és Egyháza révén szentelményeket biztosít számunkra, de elküldte Anyját is, hogy Isten akaratából és erejéből leleplezze a bűn szerzőjét és segítségünkre legyen örök életünkért vívott küzdelmünkben. A bűn több, mint egy futólagos aktus, a bűn az elkövetés pillanatában mintegy megkövesedik, és örökre az is akar maradni, egyedül a Bűnbánat Szentsége képes feloldani azt Krisztus Vérében!
Krisztus és a sátán tehát kibékíthetetlen ellentétek, s mindent ami Krisztushoz tartozik, a gonosz léleknek személyes és halálos ellensége. Jézus Krisztus, mint a Kegyelem Istene egyúttal a Szeretet Istene. Ő maga az Ajándékozó, az Irgalmas Szánalom és a Megbocsátó Jóság a bukott emberi nem iránt. A sátán pedig a valóságos Krisztus. élő Antikrisztusa, a keresztényüldöző.
A voltaképpeni Antikrisztus maga a sátán lesz. De mint Krisztus utánzójának, neki is megvannak minden időben a látható helyettesei, apostolai, képviselői.
A sátán „helyettese” az Antikrisztus nem csupán egy apokaliptikus figura, hanem minden időben egy létező ember, aki Szent János és Szent Pál szerint, már az ősegyház korában is működött.
Az Antikrisztus mindig az az erő, „aki Isten fölé akar emelkedni, és mind a fölé, ami szent. Sőt, Isten templomában foglal helyet, s azt állítja magáról, hogy Isten” (2Tesz 2,4). Napjainkban is megfigyelhetjük a keresztényellenesség számtalan megjelenési formáját, mind ál-humánusságában, mind pedig hazugságaiban!
Mindazonáltal az „antikrisztusiasság” még soha nem mutatkozott meg ennyire határozottan, ennyire nagyképűen, kegyelemtagadóan, ennyire kegyelemellenesen, mint korunkban. Nem mutatkozott még soha ilyen ádáz ellenségeként a kinyilatkoztatásnak, minden természetfelettinek és a keresztény nemzeti érzésnek.
A sátánizmus szellemét csak az ellentétével lehet legyőzni, a Megváltó Krisztus kegyelmeivel, melyet ő az Üdvözítő Édesanyjára bízott, a „sátántipró” Asszonyra! „Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba” (Ter 3,15). Jól gondoljuk tehát, ha a kegyelmeket az Istenanyán keresztül kérjük. Erről tesz tanúságot a fatimai pásztorlányka Jácinta is, aki kórházba menetele előtt így búcsúzott Lúciától: „Mondd meg mindenkinek, hogy Isten a kegyelmeket Mária Szeplőtelen Szívén keresztül adja nekünk. Az embereknek Őáltala kell kérniük ezeket. Jézus és Mária Szíve azt akarja, hogy Vele együtt Égi Anyánk Szívét is tiszteljük. A békét Égi Anyánktól kell kérni, mert Isten Őrá bízta ezt. Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, mely a szívemben ég, mellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem!” (Fatimáról beszél Lúcia nővér – Fatima, 1997, 108.o.)
Az ördög nagyon is létezik, a munkája az idők végezetéig folytatódik, hatalmas intelligenciával és akarattal. Amíg teheti, a Teremtés ellen tusakodik és nagy veszélyt jelent a meggondolatlan emberre! Mindenkor kerülni kell a sátánnal és csatlósaival (a szektákkal és egyes pártokkal) való érdemi párbeszédet!
Az Isten kifejezett szándéka, hogy az ember mindig tekintse ellenségének a kísértőt és harcoljon ellene. Aki ezt nem teszi az elpusztul, mert a sátán áldozata lesz. (Források az első részben!)
(folyt.)
(Kép: Sátánista oltár.)
