A rejtőző sátán 3
Krisztus előttünk járt! Imádsággal, böjttel és szenvedéssel győzte le a sátánt. A böjtöléshez és az imához az éberségnek kell párosulnia. A sátáni gonoszság nyilvánvaló tényként lép a világban a maga istentelenségével és ocsmányosságával. Eleinte többnyire csak csírájában jelenik meg, mint egy kis mag, a gazda tekintetét kijátszva. És bizony sok keresztény az ima és szentségi élet hiányában, szinte csukott szemmel bóklászik a megtévesztő szellem cselvetései közt.
Mégsem volt soha olyan kor, melyben Isten annyira könnyűvé tette volna számunkra a sátán módszereinek felismerését, mint korunkban. Sőt, elküldte Anyját, aki jelenéseiben és üzeneteiben nem csak figyelmeztet, felfedve előttünk a lehetséges jövőt, de konkrét eszközöket is kínál a sátáni veszélyek elkerülésére. Ilyenek a Skapuláré, a Rózsafüzér, a Csodásérem, az engesztelés szellemisége, és Szíve Szeretetlángjának felkínált kegyelmi hatása is! Ezen kegyelmi segítségek, „fegyverek” nélkülözhetetlen szükségét mindenkinek meg kell ismernie és használnia, mert harcban állunk! Amiként a neves Donoso Cortes mondta: „Minden tévtan konfliktussá válik, minden tévtanítás forradalommá, minden gőgös tagadás óriás méretű katasztrófává.” És bizony az aratás korában élünk, s az aratók már lendítik kaszájukat. (vö. katolikus-honlap.hu)
Jegyezzük meg, vagy – vagy! Ez Krisztus mondatainak lényege – vagy Isten az atyánk, vagy az ördög. Nincs harmadik lehetőség! Vagy a menny felé, vagy a pokol felé irányítjuk életutunk. Kinek Isten, kinek a sátán az atyja! Krisztus nyíltan ki is mondja: „A ti atyátok az ördög.” (Jn 8,44) János ezt a gondolatot a leveleiben − ha lehet −, még általánosabban és határozottabban fejti ki: „Aki bűnt követ el, az ördögtől van!” (1Jn 3,8) Miért nem gondolunk mi erre állandóan, mert ijesztő? Ha 'felvilágosultságunkban' tagadjuk az ördög létét, attól még nem mentesülünk tőle, sőt kiszolgáltatjuk magunkat neki − ami végzetes lehet!
Az ördögnek megvan az a nagy előnye velünk szemben, hogy ő a „nagy ismeretlen”, aki megpróbálja elhitetni magáról, hogy nincs is! És mi el is hisszük? Pedig Krisztus irgalmatlanul lerántotta róla a leplet és megmondta, hogy kicsoda: a világ fejedelme, a démon, az ördög, a megtévesztő szellem! Tehát, aki a gonosz lélek személyes létét kétségbe vonja, az Krisztus tanítását tagadja! (Források az első részben!)
(folyt.)