Az exorcizmus leértékelődése az Egyházban? 2
A fiatalok köreiben az utóbbi években a boszorkányságnak, az okkultizmusnak, a spiritizmusnak és magának a sátánizmusnak szabályos „boom”-ját figyelhetjük meg, a „démon-hívogató” őspogány ritmusokkal, a sátánt dicsőítő metal és kemény-rockzene hallgatásával. − olvasható Carlo Climati, olasz újságíró „l giovani e l'esoterismo” (A fiatalság és az ezoterizmus, Paoline kiadó, 2001) c. könyvében, elemezve a metal-zene, a mágia, a sátánizmus és az okkultizmus fiatalokra gyakorolt hatását, mely − még akaratlanul is − ártalmas. Nevezett könyv 2001-es megjelenése óta már négy kiadást ért meg, mely világosan mutatja e téma iránti nagy érdeklődést. Az Egyháznak tehát jobban mint valaha, intenzívebben és tárgyszerűen kellene foglalkoznia a gonosz lélekkel – mint ártó személlyel −, mind a jellemzőit, mind az ellene való védekezést illetően! E célra különböző tevékenységi területek jöhetnek szóba: a szóbeli és írásbeli felvilágosító munkák, a veszélyeztetettek lelki gondozása, aktuális szándékú Szentmisék stb. De mindenekelőtt a püspököknek kellene egyik legelső és legősibb feladatukra emlékezniük, nevezetesen a sátán és seregeinek az imák és rítusok sajátos formáival való rendreutasítására. Ezek egyik és legelső formája az exorcizmus! Sajnos az utóbbi időkben több helyütt, éppen az ellenkezőjét tették, és az ördögűzést vagy teljesen megszüntették, vagy erősen ellaposították. És ez sajnos vonatkozik a keresztelés során, a kis-exorcista ima következetes elhagyására is! Szembetűnő továbbá, hogy a vízszentelés szertartásánál, már több helyütt nem exorcizálják a sót, az imák és könyörgések megújított szövegeiben pedig érthetetlen módon kihagyják a „szent”, „szentséges” „legméltóságosabb” stb. jelzőket!
Az ördögűzés szertartását az Egyházi Törvénykönyv a szentelmények között említi, melyet a tridenti zsinat nyomán állítottak össze 1614-ben. Az új szertartás 1952-ben készült el. Célja a személyek és a tárgyak mentesítése a gonosztól! (Források az első részben!)
(folyt.)