Isten Anyjával, vagy nélküle?
A II. Vatikáni Zsinat után úgy tűnt, hogy az Istenanya felé történő lelki irányultság óvatoskodóbb lett. Ennek eredményeként ‒ vagy sem ‒, de látványosan csökkent a Mária-tisztelet liturgikus gyakorlatának bensőségessége a Katolikus Egyházban. Ha ez valóban így van, akkor ezt a protestáns testvéreink felé tett „ökümenés” lépésnek is feltételezhetjük ‒ jóllehet ‒ ezzel a legkisebb viszonos közeledés sem történt meg a testvérek részéről!
Ki kell mondani azonban, hogy a divatossá vált 'anti-máriás' szemlélet a legkevésbé sem róható fel csak a Zsinatnak, hiszen az ötszáz évnyi protestáns „hithirdetés”, nem maradt nyomtalanul a lelkekben, a társadalmakban, sem a hitélet, sem a közélet vonatkozásában!
Mi az, aminek meghatározóbbnak, élőbbnek kellene lennie a Katolikus Egyházban? Hát semmiképp sem a „parttalan ökumenének”, hanem a szó szerinti zsinati-dogmatikai tanításnak, az Egyházatyák♥ hagyományának! Természetesen komoly útmutatás a szentek♥♥ tanítása is! És mindezt már a felsős gyermekhittanban tanítani kellene, a felnőttoktatásról és a szentbeszédekről nem is beszélve!
A lényeg, hogy a bensőséges Mária-tisztelet, nem csak fogékony alapot ad a Szentlélek megvilágosító kegyelmének, de az Üdvözítő Isten céljainak megértéséhez is, amiként az evangéliumi tanítás aktív megéléséhez. ‒ És ez a lényeg!
Mert ‒ bár ezt senki sem merte eddig kimondani ‒, de egészen más lenne a világ, hogyha a keresztény életben nem gyengült volna meg a bensőséges Mária-tiszteletet!
Szűz Máriának, az Egyház Anyjának ugyanis, nem csak a megváltásban van elvitathatatlan szerepe, de máig is éltető Kegyelmi Közbenjáró az Egyház számára! Múlhatatlan szerepe van (és kell, hogy legyen) a keresztények Krisztus-követésében ‒ és amire kevesen gondolnak ‒, példaértékű a nők általános társadalmi megbecsülésében!
Míg a katolikus tanítás, példaként állította Máriát ‒ mint az „Új Évát” ‒ a nőtársadalom számára, addig a protestantizmus csak annyiban mutatott új irányt a nők számára, hogy a férfiakhoz váljanak hasonlatossá. Ez pedig ‒ őszinte szóval ‒, számos tekintetben inkább leértékelése a női mivoltnak!
A „nagy ökumenés igyekezetben” sajnos, az Isten Népéért felelős felekezetek kezéből kicsúszott a „lelki vezetés”, és társadalmi méretekben, egészen más „erők” vették át a lelki irányítást.
Mert érzékelhetjük, hogy az „elanyátlanodott” vallási gyengeséget meglovagolta az a liberalizmus, feminizmus és a klérusi modernizmus, amely mögött az antikrisztusi társutasok igyekezete áll!
A céljuk, négy lépésben a következő:
1) Hatékonyan háttérbe kell szorítani a bensőséges Mária-tiszteletet.
2) Csökkenteni kell a szentségi (imádási) „gesztusok” bensőséges gyakorlatát.
3) Az Eucharisztiát „úrvacsorának” kell minősíteni.
4) Egy egységes világvallást kell létrehozni!
Hogy mit tegyünk?
Az Isten áldjon meg Bennünket ‒ mi mást? ‒, mint imádkozzuk az Úrangyalát, a Szent Rózsafüzért, járjunk Szentmisére, és éljünk a Szentségekkel, amíg tehetjük!
♥ (Szent Ireneusz, Tertulliánusz, Aranyszájú Szent János, Szent Germanosz, Krétai Szent András, Damaszkuszi Szent János stb.)
♥♥ (Szent Bernát, Szent Bonaventura, Liguori Szent Alfonz, M. Grignon Szent Lajos stb.)
