Az Anyaszentegyház megújulása nem a modernizácó által, hanem épp ellenkezőleg, az evangéliumi tanítás-, a bensőséges Mária-tisztelet, és az ős-Egyház liturgiájához való következetes visszatéréssel valósulna meg
Az előző két részben felvázolt szekuláris elszakadási mozgalmakat működtető erőforrás a protestantizmus és a szbdkmvesség, melyek liberális szellemiségükkel igyekszenek a Katolikus Egyházat is a maguk elvárása szerint alakítani. És ennek tüneti jelei:
az ún. vallásszabadság félreértelmezése: a „szabadság” szellemében,
a lépésről-lépésre megvalósuló egyoldalú „ökumenikus” engedmények (liturgikus reformok): az „egyenlőség”, igyekezetében,
az összemosás igyekezete: a „testvériség” – apostoli szukcesszió (a folytonosság) – figyelmen kívül hagyásával.
Annak egyenes következményeként, hogy a liberális gazdasági ideológia nem képes megnyugtató szociális alternatívát kínálni az emberiségnek, sajnos igen nagy esélyt jelent a kommunizmus újjáéledésére, álságos "szociális jelszavaink" hangoztatásával. Évezredek tapasztalata lehetne ugyanis, hogy ahol helye nincs a léleknek, ott óhatatlanul lelketlenség és lelkiismeretlenség van! Az Isten nélküli eszmék térhódítása pedig elborzasztó istentelenséggel járnak, és ezt már sok nép megtapasztalhatta! Erre a globális veszélyre figyelmeztetett a Fatimai Szent Szűz 1917-es (és 1925-ben megismételt) kérésével, melynek megvalósításához emberiség nagyságrendű összefogás kell! A Szűzanya ehhez kínál segítséget Szíve Szeretetlángjának kegyelmi HATÁSÁVAL! Az emberiségnek össze kell fognia, nem a fenti hármas jelszóban, hanem a lélek indította szeretetben!