A bűn lekicsinylése
A sátán hazugságainak egyike a bűn lekicsinylése, tehát mintha misem történt volna. Első lépésként megpróbálja elaltatni az ember lelkiismeretét, vagy legalábbis gyengíteni éberségét. Aztán kétségeket sugall Isten parancsainak helyessége iránt, s ha már az ember bűnbe esett, igyekszik erre újabb bűnöket halmoztatni, beletaszítva őt a súlyos bűn állapotába. Ezzel egyben a szigorú, és könyörtelen Isten képével riogat, „aki éberen figyeli a bűnöst azt lesve, mi miatt büntetheti meg”. A valóságban azonban „ha azt állítjuk, hogy nincs bűnünk, saját magunkat vezetjük félre és nincs meg bennünk az igazság” (1Jn 1,8), s minden bűn egyre inkább eltávolít minket Istentől: „a ti gonoszságaitok ütöttek szakadékot köztetek és Istenetek között. Bűneitek fedik el arcát előletek, hogy ne hallgasson meg benneteket” (Iz 59,2). Pedig Isten meg akar bocsátani nekünk, meg akar szentelni és tisztítani bennünket, ha szeretetére, szeretettel válaszolunk:
„Ha olyanok volnának is bűneitek, mint a skarlát, fehérek lesznek, mint a hó; és ha olyan vörösek is, mint a bíbor, olyanok lesznek, mint a gyapjú” (Iz 1,18).
Ezért érdemes jól felkészülni a gyónásra, és őszinte, mély lelkiismeretvizsgálatot végezni; érdemes szilárdan elhatározni, hogy megjavulunk, és hogy a megszentelő kegyelemben fogunk élni. Ily módon a bűnös a végtelenül irgalmas Üdvözítővel találkozik, s Istennek tetszőbb, mint az evangéliumi vámos, aki alázatosan veri a mellét (vö. Lk 18,13).
A sátán a kicsi, bocsánatos bűnöket is felhasználhatja, hogy a szolgájává tegyen és Istentől eltávolítson minket. Azt akarja, hogy az ember ne vegye figyelembe a kis bűnöket, sőt, egyáltalán ne is nevezze őket bűnnek. Növekedjenek csak ezek az „apróságok”, majd fokozatosan akkorák lesznek, hogy az ember már nem tudja kordában tartani őket. Ráadásul a sátán egy kis szikrából is képes nagy tüzet csinálni, ha az ember nem oltja el idejében. „A lélek úgy merül el a bűnökben, mint hajó a tenger habjaiban, melyből naponta nem távolították el a beszivárgó vizet.” (Szent Ágoston) (vö. SZE) (Források az első részben!)
(folyt.)