A szülői ima
A 1930-as évek Brazíliájában, halálán volt egy neves szabadkőműves. A családja és testvére szorosan figyelték a házat, nehogy bemehessen hozzá egy pap. A lelkipásztor háromszor is megpróbált bejutni, de a haldokló tudta nélkül elküldték. Szegény ember állapota romlott, és elvesztette az eszméletét.
Mindenki halottnak vélte, így aztán igen nagy rémületet okozott, amikor az hirtelen felült ágyában, és dühösen kiabálni kezdett: »Ti szerencsétlenek! Tudjátok meg, hogy van pokol! Én még el sem szakadtam teljesen a földi élettől, amikor már láttam végső sorsomat, a kárhozatot! Rémült keserűséggel kezdtem beletörődni teljesen megérdemelt sorsomba, amikor egy fehér ruhás hölgy állt meg mellettem a mélység szélén. Szelíd, kedves hangján így szólt hozzám:
„Édesanyád amíg élt, mindig érted mondta a rózsafüzért, s ennek kegyelméért az Úr ad egy kis időt, hogy a bűneidet mélységesen megbánjad!”«
Ezután a bátyja felé fordulva így szólt a haldokló: „Háromszor küldtétek el a papot, aki azért jött el hozzám, hogy lezárja előttem a pokol tüzes kapuját és megnyissa a menny lehetőségét! Te pedig testvérem, nem rendelkezhetsz sem a házamban, sem a sorsom felett, ezért a feleségemet kérem meg, hogy sürgősen hívja vissza a papot, hogy letehessem életem bűneinek súlyos terhét, melyek a pokolba ránthatnak!”
Ezt követően életgyónást végzett, és a pap kiszolgáltatta neki a Krisztustól kapott Szentségeket! Amint a haldokló megkapta a Szent Útravalót, utolsót lélegzett. Családja mélyen megrendült és szintén rendezte Istennel való kapcsolatukat. (Forrás: „Le Chapelet des enfants” francia kiadv. nyomán!) (Források az első részben!)
(folyt.)