A Hajnal Szép Sugara

     Kedves Olvasóim! Szent Filoména vértanú emléknapja van, melyet ugyan töröltek a liturgikus naptárból, de népszerűsége és más szenteket is felülmúló csodás segítsége változatlan és Fényes Csillagként ragyog!
Az egész világon templomok és oltárok hirdetik e Rómában vértanúságot szenvedett gyermeklány közbenjárásának páratlanságát.
     A naptári törlés oka az, hogy történelmiségéről, életének, vértanúságának részleteiről csak magánkinyilatkoztatásokból tudunk.             Életszentségét nem csupán a katakomba-sírját fedő terrakotta-táblák jelei bizonyítják, de a nevéhez fűződő páratlanul sok közbenjárás és rendkívüli csoda is igazolják.
     Pápák és szentek egész sora tisztelte és hirdette nagyságát! Különösen kiemelkedők ebben XII. Leó, XVI. Gergely, IX. Piusz, XIII. Leó pápák, Vianney Szent János, Tiszteletreméltó Maria Pauline Jaricot, Szent Maddalena di Canossa, B. Bartolo Longo, Szent Pio atya és sorolhatnánk a neves és névtelen személyek hosszú sorát!

Szent Filoména könyörögj érettünk!

(P. Gérard Mura Fatima – Róma – Moszkva (1999) c. könyvének részletei nyomán) 

     A Katolikus Egyház igazságaival szemben folytatott erők harcai fél évezred óta mind súlyosabb és veszedelmesebb tévtanokhoz, illetve forradalmakhoz vezettek. Érdekes látni, hogy az újkor legalapvetőbb történései három évszámmal jellemezhetőek. Ezek az 1517-es (protestantizmus), az 1717-es (szbdkmvesség) és az 1917-es év (kommunizmus). Ebben a három dátumban Európában és az egész világon az Isten igazságától való elszakadás szisztematikus terve fejeződik ki.

     Krisztus így szólt az apostolokhoz: „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” (Jn 20,21) Ebben a szóban 'Krisztus', három szint egyesül: az Atya, Krisztus és az Apostolok (azaz az Egyház). Az Atya Krisztust küldi. Krisztus az apostolokat küldi: „Aki titeket hallgat, engem hallgat, aki titeket elutasít, engem utasít el, aki pedig engem elutasít, azt utasítja el, aki küldött.” (Lk 10,16) miként ezt még számtalan más helyen elismételte.

     Az igazságtól való világi elszakadás pontosan ebben a három lépésben zajlott le: elszakadás a katolikus Egyháztól (1517), elszakadás Krisztustól (1717) és végül elszakadás Istentől (1917). Ez logikus és bizonyos értelemben elkerülhetetlen folyamat. Aki Krisztus küldötteit, az apostolok utódait (vagyis az Egyházat) elutasítja, konzekvensen Krisztust is elutasítja. És aki Krisztust elutasítja, az logikus módon az Atyaistent is elutasítja. Az elmúlt fél évezred története ezt igazolja.

(foyt. köv.!)

Budapest - Máriaremete, 2016. augusztus 27.
Kedves Olvasóim! Az Országos Szeretetláng Fesztiválon résztvevőket és a Szeretetláng Mozgalmat nagy megtiszteltetés érte azzal, hogy Francesco Bamonte atya az Ördögűzők Nemzetközi Szövetségének Elnöke elvállalta, hogy szentbeszédet és előadást tart a hatalmas Budapest-Máriaremete-i összejövetelen! E Szentmise keretében mondott szentbeszédét – melyet Dr. Tekulics Judit fordított –, részekre osztva közlöm. A tartalom nem csak rendkívül érdekes, de megszívlelendő és példaértékű papjaink számára is, mert ezt kell, így kell és mind gyakrabban kell! Felelősek vagyunk ugyanis embertársaink hitismereteiért! Fogadják szeretettel! 

     Megkeresztelkedésünk pillanatában a Szűzanya, együttműködve a Szentlélekkel, saját Fia által új életet ad nekünk és kezdetét veszi életünkben az Ő lelki anyasága. Ezért a teológia nyelvén a Szűzanyát az Isteni Kegyelem Anyjának hívjuk. E kegyelem által mi is részeseivé válhatunk a bennünk lakozó Krisztus életének.
A Szűzanya, miután életet ad nekünk, soha többé nem hagy magunkra bennünket. Továbbra is folyamatosan gondoskodik rólunk, törődik velünk, akárcsak egy igazi édesanya.
Mert mit tesz egy igazi édesanya, miután életet adott gyermekének? Táplálja, tanítja és védelmezi gyermekét. A Szűzanya, a természetfeletti szintjén, ugyanezt teszi velünk is. Táplál, tanít és védelmez bennünket. Táplál minket azzal, hogy közbenjárása által megszerzi számunkra az istengyermekség kegyelmét, saját Fia életének részesévé tesz bennünket, ez pedig nem más, mint a megszentelő kegyelem ajándéka. Ezen felül, segítő kegyelmeket is szerez nekünk: vagyis természetfeletti segítséget és támogatást kér gyermekeinek, amelyre időről időre nagy szükségünk van ahhoz, hogy életünk során jó cselekedeteket vigyünk véghez és méltók legyünk Isten kegyelmi ajándékaira.
     Tanít bennünket, mint egy gyermekeket szerető tanítónő. Feltehetjük magunknak a kérdést: hogyan lehet Ő a mi tanítónőnk? Elsősorban élete példája által, hiszen a Szűzanya tökéletes egységben élt Jézussal, Jézus által, Jézussal és Jézusért élt, ami egyetlen más teremtményről sem mondható el. Következésképpen minden emberi teremtmény között Ő az egyetlen, a valódi krisztusi életre nevelő tökéletes Tanító. Tanít minket a szavakkal is, amelyekkel a Szentírásban szól hozzánk. Különösen fontosak a Kánai Menyegzőn elhangzott szavak, amikor Jézusra mutatva azt a tanítást adja nekünk, „Tegyétek, amit Ő mond”. E szavakkal a Szűzanya arra hívott meg bennünket, hogy fogadjuk be a krisztusi életet, legyünk az Ő életének részeseivé és mindenben kövessük Krisztus tanítását.
     Megvizsgáltuk tehát a Szűzanya első három anyai feladatát életünkben: vagyis az életadást, a táplálást és a tanítást. A negyedik anyai feladat pedig a védelmezés.
     Hogyan teszi ezt? Állandóan őrködik felettünk, ahogyan egy igazi édesanya őrködik gyermeke felett, segít és támogat minket életünk útján és minden megpróbáltatás idején. Ezeket az anyai feladatokat a Szűzanya, aki a legfőbb és legtökéletesebb Édesanya, maradéktalanul és szünet nélkül látja el körülöttünk, nem csupán életünk egy bizonyos szakaszában vagy pillanataiban. Nekünk pedig, életünk minden pillanatában kitárt szívvel, be kell fogadnunk az Ő gondoskodó szeretetét azért, hogy tökéletesen véghezvihesse bennünk és értünk ezeket az Isten által Neki rendelt anyai feladatokat. Minél több figyelmet és helyet adunk tehát lelki életünkben a Szűzanyának, minél jobban megnyitjuk előtte a szívünket, minél tökéletesebben felajánljuk neki önmagunkat, annál tökéletesebben tudja kifejteni bennünk az ő lelki anyaságát. Így, lehetővé tesszük a Szűzanyának, hogy működjön bennünk a Szentlélekkel együtt, aki minden szentséghez vezető út forrása számunkra.

(folyt.)

A bűn és szerzője 1

     A Szentírás által említett megszállottak riasztó viselkedéséből azt látjuk, hogy az ördög, ez az istenellenes hatalom fáradhatatlanul pusztítani akar, s tevékenységét az állandó düh, irigység, megalázottság, és reménytelenség kíséri. Ebben a viselkedésben az elkárhozott lelkület fejeződik ki, amit a totális reménytelenség magyaráz. A sátán már tudja, mit jelent a kárhozat, tudja, hogy állapotán nem képes változtatni, s úgy tűnik, ő is népet akar maga köré gyűjteni, miként az Isten.

A sátán általános módszerei: a kísértés, ördögi zaklatás, megkötözöttségek és a megszállottság. Ezek az orvostudomány számára megmagyarázhatatlan tünetek, betegségként nem gyógyíthatóak. Ilyen veszélyekkel minden óvatlan embernek számolnia kell, és nap mint nap hősiesen harcban kell állnia, akár önmagát is áldozatul adva a jó ügyéért. (vö. Róm 12,1)

A kísértés mibenlétét ismerjük, hiszen a bűnre való késztetés állandó kísérője életünknek. Az ördögi zaklatás is gyakori. Legegyszerűbb formája a békétlenség keltése és a rosszra való kísértés. A sátán valamiképp mindig az egység megbontásával kezdi munkáját. Először a szívekben, majd a családokban, végül az egész társadalomban igyekszik ily módon teret nyerni. Tehát, ha az ember lelkében tanyát ver a gőg és a hazudozás, ha egy családban vagy bármely közösségben széthúzás tapasztalható – a nyomában békétlenséggel –, akkor ott a háttérben „a hazugság atyja” munkálkodik (vö Jn 8,44).

Természetesen nem minden rendetlen kívánság írható az ördög számlájára! Vagyis nem kell ott is ördögi kísértésről beszélni, ahol csupán érzéki vágyról, birtoklási ösztönről, gyávaságról, rossz társaságról, vagyis önmagunkból és a bűnös világból származó csábítás negatív hatásairól van szó. A kifejezetten ördögi eredetű kísértés ugyanis ezektől mind irányában, mind erejében különbözik. A démoni inspiráció mindig súlyos, akkor is, ha eleinte csak jelentéktelennek látszó vétkekre ösztönöz. Az ördögi kísértés erőteljes, kitartó és miazmája jobban mételyezi a lelket, mint a természetes eredetű kísértések. A kísértések végső célja az Istentől való teljes elfordítás, a pusztítás. (Források az első részben!)

(folyt.)

Kilenced Szent Filoména szűz és vértanú tiszteletére

Bevezető ima
     Jöjj Szentlélek, töltsd el híveid lelkét szeretettel. Kérünk Uram, légy minden tevékenységünk irányadója. Vezesd törekvéseinket, hogy minden cselekedetünk Benned kezdődjék és Veled végződjék. Amen

Napi ima
     Teljes odaadással fordulok hozzád Szent Filoména, akit közbenjárómul választottam! Te légy szószólóm a Mennyek Országában, Te, akit a Boldogságos Szűz Mária annyira szeretett, hogy megjelent börtönödben és meggyógyította sebeidet. Arra kérlek szívem teljes bizalmával: őrizz meg engem minden rossztól, hogy lelkemen semmilyen folt se eshessék, és hogy szívemet tisztaság töltse el. Segíts, hogy felismerjem azt az utat, amit Isten kijelölt számomra, és életem végéig azon járjak.
Kérlek a Te rendkívüli áldozataid alapján ‒ amelyek nemcsak csodálattal töltenek el, de fel is bátorítanak ‒, hogy eszközöld ki számomra az általam kívánt kegyelmeket .......................(KÉRÉS) amennyiben azok egyeznek Isten akaratával.
Tudom, hogy meghallgatod kérésemet, ezért kérem, hogy erősítsd hitemet, növeld reményemet és tökéletesítsd szeretetemet! Imádkozz értem és szeretteimért Jézushoz és a Boldogságos Szűz Máriához. Amen

KILENCEDIK NAP
     Ha arra gondolunk, hogy egy ilyen rövid földi élet áldozatait és hűségét ekkora dicsőséggel jutalmazza az Úr, akkor más színben látjuk a földi mértékkel mért idő hatalmát. Ha csak a zarándokok számát nézzük, akik immáron több mint egy évszázad óta keresik fel a Filoména kegyhelyeket, és a tömegekre gondolunk, amelyek az ő évfordulóit ünneplik világszerte ‒ akkor világosan láthatjuk, hogyan tartja meg Isten az ígéreteit. Ha megpróbálunk saját kicsiny életünk keretein túllátni és egyetemesen gondolkodni, akkor felfogjuk, hogy fogadalmaink betartásával, vállalt lelki kötelezettségeink teljesítésével utat nyitunk a reánk áradó kegyelmek sokaságának, amelyeket Mennyei Atyánk olyan bőkezűen nyújt felénk.

Ima
     Szent Filoména, aki Jézus iránti szeretetedből annyi kínzást elszenvedtél és véredet adtad hited igazolására, juttass kérlek nekem is élő hitet, biztos reményt és égő szeretetet. Azt a kegyelmet kérem Urunktól a te nevedben, hogy mindenek felett szolgálni tudjam Urunkat, Jézus Krisztust, teljes hűséggel egész életemen keresztül, hogy halálom után a közelében lehessek és a mennyei boldogságban részesülhessek. Amen

Záró ima
     Dicsőséges Vértanú, Jézus kicsiny mátkája! Isten a halhatatlanság koronáját készítette számodra, amikor súlyos szenvedéseidet megengedte.
Életedet mindig újra és újra meghosszabbította, hogy minden alkalommal még szebben emeljen ki Téged a gonosz kezéből, és az égi vértanúkhoz hasonló módon öleljen magához.
Az isteni akarat törvénye szerint minden újabb kihallgatás, amelyben láncra verve vittek a tirannus elé, a te győzelmed volt, amelyben angyali hited és szent tisztaságod ellenségeidet tehetetlenné tette és már csak a lefejezésed mellett dönthettek. Ez utolsó kínzás által szálltál fel a Mennyek Országába és nyerted el a vértanúknak járó koronát.
Kérlek Téged, hogy eme kilenced végén vess rám egy szeretetteljes pillantást, és méltass arra, hogy továbbítod imámat. Eszközölj ki az Egek Uránál irgalmat számomra, hogy testi-lelki egészségnek örvendhessek. Hassál oda kérlek, hogy minden ember reménységben élhessen és türelemmel viselje megpróbáltatásait, mialatt érzi a Te szereteted vigaszát.
Add meg nekünk a legnagyobb erőt a hithez, add meg nekünk a Szentháromság áldását, amely Téged tisztasággal, állhatatossággal és bizalommal töltött el, amikor a kínzásokat tűrted és ellenségeid gyűrűjében az örök dicsőség gloriólája fonódott fejed köré.
Ezer hála és köszönet a Boldogságos Szűz Máriának, hogy valóságos anyaként védelmezett gyötrelmeidben.
Szent Filoména! A reményem erős, hogy Te védelmezel engem, aki önfeláldozó szolgálataidat és győzelmedet tiszta szívvel ünneplem és csodálom. Amen

(Miatyánk ‒ Üdvözlégy ‒ Dicsőség)

Legyetek nagyon óvatosak, mert sokan jönnek... 3

     Az Egyház Anyjának Fatimában megígért végső diadalához nem fér kétség, de az üzenetek szerint a sorozatos kérések és figyelmeztetések ellenére is sokan esnek áldozatául a szerveződő bűnnek. Az utóbbi százhetven évben, akár az "utolsó idők" szembetűnő jellemzőiként is említhetjük a bűn széleskörű térhódítását, és a nyomában járó látványos pusztítást – egyben persze a túláradó kegyelmet is!
     Óvatosságra intenek az egyre gyakrabban tapasztalható a hamis forrásból – a megtévesztő szellem gondolatából – fakadó ún. lelkinaplók és "üzenetek". Néhány, valóban megtévesztő, ámde lelkileg káros ,,napló'': az Igaz élet Istenben. Vassula Ryden kötetei (a Hittani Kongregáció elítélte); A hang. Egy katolikus pap párbeszéde égi lényekkel.; Az ég üzen a XX. század vége előtt minden embernek.; Az Atya szól gyermekeihez.; Az angyal válaszol.; Az igazság könyve. stb. című kiadványok. Ugyanígy el kell marasztalnunk az ún. kiegészítő közléseket, a ,,második csatornát'', mint például a Szeretetláng és a Natália nővér lelki naplóinak hamis folytatását. Manapság a nagyfigyelmeztetés.hu, a Mária-Júlia és a Mária Magdolna üzenetek jelentenek alattomos veszélyeket a lelkekre! – Sokan rákérdezhetnek, hogy ugyan miért, amikor imára késztetnek, és a próféciáik sorra bekövetkeznek? – Nos, az imádság kérése, és más források igaz kijelentéseinek idézése nem más, mint a "cukrosbácsi" igazsága a cukorkáját illetően. Ebben nem hazudik, ámde végcélját illetően elhallgatja az igazságot, majd a végén kiderül, hogy olyan "édes-e" a cukorka!? Az "égi üzenetetek közlői" is, sokáig tetszetőset mondanak, hogy növekedjen követőik száma, ám végül valami nagyon hamisat is "beadnak", ami zavart kelt és szembeállíthat akár az Egyházzal is! Az, hogy teljesülnének a "próféciáik"? – Ugyan, blöff! – A "látnokok" jól látják az egyházi, az időjárási és akár politikai helyzeteket, és így a jövendölésük nem több, mint egy örökké cívódó házaspárnál megjósolni, hogy külön fognak költözni! 
     Márpedig az Egyháznak nem szabad engedni, hogy az Isten szent dolgai, az Egyház által kivizsgált és pozitívan megítélt magán-kinyilatkoztatások üzenetei a hamis dolgokkal keveredjenek. Mindenképpen szükség van világos útmutatásra, tájékoztatásra. Nem engedhetjük, hogy a búza közé vetett konkoly elnyomja a nemes vetés hajtásait. (Dr Katona István egri püspök)  A magán-kinyilatkoztatás kérdésében sok a dilettantizmus, a túlfűtött rajongás, s igen elburjánzott a hamis irodalom (Antalóczi)

Budapest - Máriaremete, 2016. augusztus 27.
Kedves Olvasóim! Az Országos Szeretetláng Fesztiválon résztvevőket és a Szeretetláng Mozgalmat nagy megtiszteltetés érte azzal, hogy Francesco Bamonte atya az Ördögűzők Nemzetközi Szövetségének Elnöke elvállalta, hogy szentbeszédet és előadást tart a hatalmas Budapest-Máriaremetei összejövetelen! E Szentmise keretében mondott szentbeszédét – melyet Dr. Tekulics Judit fordított –, részekre osztva közlöm. A tartalom nem csak rendkívül érdekes, de megszívlelendő és példaértékű papjaink számára is, mert ezt kell, így kell és mind gyakrabban kell! Felelősek vagyunk ugyanis embertársaink hitismereteiért! Fogadják szeretettel! 

Kedves Testvéreim!
     A világon óriási harc dúl a jó és a rossz erői között az emberi szívek csatamezején. E gyilkos küzdelem azonban innen is továbbterjed, kiterjed a különféle intézményekre, az egész társadalomra, a nemzetekre, a kontinensekre, az egész világra, a nemzedékek tagjaira, és tart egészen az Úr dicsőséges eljöveteléig, amikor majd minden ember megláthatja Őt, az Utolsó Ítélet napján, és az Úr végleg leszámol a Sátán hatalmával a világban.
     Ebben a hatalmas küzdelemben különleges szerepet tölt be a Szűzanya. Isten az Ő gondviselő szeretetéből úgy rendelkezett, hogy a Szűzanya, aki a Megváltás és az Üdvösségszerzés isteni tervében támogatja és győzelemre vezeti az ő Szent Fiát a sátánnal szembeni küzdelemben, minket is segítsen ebben a harcban, a Szentháromság minden erejével, Krisztus által. Velünk együtt és értünk küzd a sátánnal szemben.
E feladat, amelyet a Szűzanya tehát értünk végez, beleillik egy még szélesebb körű feladatba, amelyet szintén Isten jelölt ki számára: ez pedig nem más, mint az anyaság.
     Jézus a saját Édesanyját adta nekünk, amikor halála előtt a Keresztfa tövében álló édesanyjához fordult, tekintetével a Szűz Mária mellett álló Jánosra mutatott, és azt mondta: „Asszony, íme, a te fiad”. E szavakkal Jézus mindenki előtt világossá tette azt a szerepet, amelyet Szűz Máriának már a Megtestesülés pillanatától kezdve szánt: vagyis, hogy mindannyiunk édesanyja legyen. Később pedig Jánoshoz fordult, aki az egész emberiséget képviselte és így szólt hozzá: „Íme, a te Anyád”. Az Ige Megtestesülésének pillanatától kezdve tehát mindannyian ennek az édesanyának a gyermekei vagyunk. Jézus mindenki számára érthetően és világosan fejezte ki szándékát. Az emberi nem e hatalmas ajándékát pontosan azokban a pillanatokban adta át nekünk, amikor Ő maga és Édesanyja az elképzelhető legnagyobb szenvedéseket élte át. Azért cselekedett így, hogy megértsük, mennyire szeret minket, és milyen értékesek vagyunk számára.

(folyt.)

Az ördög nem alszik

     A héber „sátán” szó ellenséget jelent, aki a gyűlölettől elvakulva mindent tönkre akar tenni, amit Isten teremtett. Erejét elsősorban az ember ellen fordította, akit Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtett. Pusztító szándékára felhasználja egész intelligenciáját, úgy mímelve cselvetéseivel, mintha jót és boldogságot hozna, ehelyett azonban romlásba és pusztulásba dönt. 

A Teremtő, értelmet és szabad akaratot adott az embernek. Ennek köszönhetően az ember meg tudja különböztetni a jót a rossztól, és tud közülük választani. Isten szereti az embert és azt akarja, hogy csak a jót válassza: „életet és halált, áldást és átkot tártam a szemetek elé. Így hát válaszd az életet, hogy te, és utódaid is életben maradjatok, szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass a szavára és ragaszkodj hozzá. Mert ez jelenti számodra az életet” (MTörv 30,19-20). Helyesen dönteni azonban nem könnyű, mert a bűn szolgaságba veti az embert: „Mindenki szolga, aki bűnt követ el” (Jn 8,34). 

Fontos tudni, hogy a gonosz, a fájdalom, a halál, a pokol (vagyis az örök kárhozat) nem része a teremtés isteni művének! Az exorcista P. Candido egy napon az ördögűzés vége felé a tisztátalan lélekhez fordult és gunyorosan mondta neki: Takarodj innen, hiszen Isten jól fűtött lakást készített neked! Erre a démon ezt válaszolta: „Te nem tudsz semmit. Nem Ő (az Isten) készítette a poklot, a mi művünk az, Neki eszébe sem jutott”. (Amorth: Egy ördögűző tapasztalatai)

Krisztus a keresztjével és feltámadásával legyőzte a sátánt és megszabadította az embert a bűn rabságából. Ez azonban nem jelenti azt, hogy elvette volna az embertől a döntés és az üdvösségért való küzdelem lehetőségét: mindenkinek joga van a jó és rossz között választani. Az ördög tehát továbbra is működhet, s ebből az következik, hogy minden ember lelkében dúl a jó és a rossz közötti harc, mely egészen Krisztus második eljöveteléig, a parúziáig fog tartani. „Az Úr összehívta a tizenkét apostolt. Erőt és hatalmat adott nekik az ördögök felett és a betegségek gyógyítására.” (Lk 9,1) A jóságos Isten segíteni akar az embereknek ebben a harcban, ezért küldi hozzájuk az őrangyalokat, akik védelmeznek az ördög álnok cselszövéseitől, és megerősítenek a jóra való törekvésben. 

Mi a sátán stratégiája? Elsősorban az ember és az Isten közötti szeretet és bizalom kötelékének elszakítása. Igyekszik meghamisítani Isten képét az ember lelkében: a sátán az Istent zsarnokként mutatja be, aki féltékenyen őrzi előjogait, és parancsaival korlátozza a szabadságunkat. Úgy mutatja be Istent, mint az ember ellenségét, aki akadályoz minket a boldogságra vezető úton. A jóságnak álcázott, rejtett embergyűlölettől vezérelt sátán egyre nagyobb bűnökre csábít, így elzárva előttünk az Istenhez vezető utat, majd a lelki halálba és ebből kifolyólag az örök kárhozatra vezetni minket. A sátán, mivel ő maga örökre boldogtalan, népet akar gyűjteni maga mellé, a boldogság látszatát mutogatva, minden embert bele akar taszítani a végtelen gonoszság és boldogtalanság szakadékába, melynek ő maga örökre a foglya. 

  A sátán jelenléte és működése a mai világban egyre dühödtebb. Ezzel egyenes arányban csökken az emberekben az életszentségre való törekvés, a Teremtőjükkel és Megváltójukkal való kapcsolat utáni vágy, a jóra való készség és a lelkierő. Az emberért folytatott harc kiéleződött és ma már szinte az egész pokol a földre zúdult, ádáz harcot folytatva minden egyes emberi lélekért. Az ember számára a tét, az örök élet boldogsága! (vö. SZE) (Források az első részben!)

(folyt.)

Szent Domonkos élete

     Szent Domonkos lélekkel eltelt férfi volt, akit Isten azért támasztott, hogy válaszoljon az Egyház égető szükségére, hogy képzett prédikátorokat adjon neki. A Szentlélek ösztönzésére megalapította az első apostoli Rendet, amely egyesíti a megszentelő szemlélődést az apostolok és az ősegyház által gyakorolt evangéliumi küldetéssel. (William A. Hinnebusch OP)
     Szent Domonkos (Domingo de Guzmán) a XIII. század egyik legnagyobb hatású prédikátora volt, prédikációi azonban egyáltalán nem maradtak fenn. A kortársak tanúsága szerint legjellemzőbb s egyben legvonzóbb tulajdonsága volt, hogy mindig Istennel vagy Istenről beszélt.
     Domonkos a mai Spanyolország területén, az ókasztíliai Caleruegában született 1170-1174 körül. Szülei nemesi származásúak voltak: apja, Félix de Guzmán, Caleruega földesura, édesanyja pedig Aza Boldog Janka (Juana de Aza), akit a helyi spanyol Egyház ma is mély tisztelettel övez a szegények iráni szeretete és könyörülete miatt. Anyja Domonkos fogantatása előtt látomásban szemlélte, hogy kiskutyát hord méhében, amely szájában egy fáklyát visz, és méhéből kijőve az egész világot lángra gyújtja.
     Gyerekkorától papi pályára szánták, s ennek megfelelően taníttatták, de két további testvére is pap lett: Antal nevű bátyja egy közeli káptalan kanonokja volt, öccse, Mannesz pedig követte Domonkost a Rendbe, s később őt is boldoggá avatták. Tehetséges diák volt, és a stúdiumot mindig nagyra értékelte. Fiatalon fogékonynak mutatkozott az istenszeretetre és az életszentségre is: teljesen azonosult a neki szánt papi küldetéssel, és már ekkor megnyilvánult édesanyjától tanult együttérző készsége. 15-16 éves lehetett, amikor egy éhínség alkalmával eladta a tanuláshoz elengedhetetlen drága könyveit és minden más értékét, hogy a nélkülözőkön segítsen. Ez az egyszerű, radikális nagylelkűség tanárait és diáktársait is megdöbbentette. Többen követték a példáját.
     Ez a tette hívta fel Domonkosra a közeli Osma püspökének a figyelmét is, aki 1194 körül meghívta, hogy az osmai papi káptalan tagja legyen, mely Szent Ágoston Regulája szerint élő, szigorú fegyelmű klerikus közösség volt. Teológiai tanulmányai után Domonkost itt szentelték pappá. Mintegy 8-10 éven keresztül élte ennek a közösségnek szemlélődő-szolgáló életét, s nem gondolt arra, hogy hamarosan egy új szerzetesrend alapítója lesz. Éjjelente imádságban virrasztott, a bűnösök megtéréséért könyörgött Istenhez, hogy bőven adja meg neki azt az igazi szeretetet, amellyel hatékonyan gondoskodhat az emberek üdvértől. Az aszkézis szerves részét képezte mindennapjainak: hosszú éveken keresztül gyakorolta azt az ágostonos fegyelmet, amelyet később nagy buzgalommal adott át másoknak. Hamarosan a káptalan alpriorjává választották.
Életének fordulópontja 1203-ban érkezett el – ekkor mintegy 30 éves lehetett –, amikor egy királyi diplomáciai küldöttség tagjaként elkísérte püspökét Skandináviába. Útjuk keresztülvitt Dél-Franciaországon, ahol közvetlen közelről szembesültek az ún. kathar ill. albigens eretnekséggel, megtapasztalva a tévtanok terjedésével szemben tehetetlen, gyakran korrupt és felkészületlen klérus. Egy szálláshelyen az albigens fogadóssal keveredett beszélgetésbe. Addig vitatkozott meggyőzően és égő buzgalommal a ház eretnek gazdájával, amíg az végül nem tudott ellenállni a bölcsességnek és a Léleknek, mely általa szólt. Így azt az embert Isten Lelkének segítségével visszavezette a hitre. Domonkos, az ibériai félszigeten korán megismerte az iszlámot és a judaizmust, de a keresztény eltévelyedéssel való személyes találkozás életre szólóan mély benyomást tett rá.
Az egyház szükséghelyzetére akart választ adni, amikor társával Diegoval együtt prédikálni kezdett Dél-Franciaországban úgy, ahogyan azt Jézus tanácsolta apostolainak (Mt 10,5-15): szegényen, pénz nélkül, az Evangéliumot hirdetve, a katolikus hitigazságokat kifejtve-védve. 
     1207-től Domonkos teljesen egyedül maradt, de ebben a helyzetben sem csüggedt el, és nem tántorodott el hivatásának és küldetésének céljától: folytatta a prédikálást, és „a történelem egyik legborzalmasabb vallásháborúja idején [1208-1215] végigvándorolt a veszélyeztetett területen, keresi az eszmecsere lehetőségét a tévelygőkkel és a félrevezetettekkel; együtt tűrt és szenvedett az emberekkel.
     Domonkos az együttérzés és a kimondott szó kegyelmét kapta, amely gyengédséggel, szívós kitartással, rendkívüli lényeglátással és bölcsességgel párosult. Az albigensekkel folytatott hitvitái ugyan nem hoztak látványos, tömeges megtéréseket, mégis ennek az időszaknak a hozadéka, hogy megérlelődött benne a Prédikátorok Rendjének gondolata. Lassan társak gyűltek köré. Egyikük Toulouse-i házában telepedtek le, s itt kezdték meg a közös életet és prédikációt, előbb csak magánfogadalmat téve Domonkos kezébe. 1215-ben Toulouse püspöke úgy hagyta jóvá őket, mint szerzeteseket, akik gyalog, imádságban és evangéliumi szegénységben hirdetik az Evangélium igazságát. Az Egyház hagyománya azt tartja, hogy a Szűzanya Szent Domonkosnak adta a Rózsafüzért, mint szívének oly kedves imát. A tény kétségkívül az, hogy a domonkos rendiek voltak a szentolvasó legfőbb terjesztői, és ennek kapcsán számtalan csoda kiesdői!
     Domonkos élete ezután teljesen összefonódott Rendjével. Elkísérte püspökét 1215-es a IV. Lateráni Zsinatra (amely behatóan foglalkozott az albigens eretnekség kérdésével és Dél-Franciaország helyzetével), hogy a pápa elé tárja elképzelését. III. Ince arra biztatta őt, hogy válasszanak maguknak regulát, és így váljanak igazi szerzetesrenddé, amely már nem kötődik a Toulouse-i egyházmegyéhez. Domonkos társaival Szent Ágoston Reguláját választotta, melyet kanonokként már több évtizede követett. Az új Rendet végül III. Honóriusz pápa erősítette meg és hagyta jóvá 1216. december 22-én.
     Életének hátralévő 5 évében a Rend megszervezése kötötte le. Testvéreit Európa egyetemi városaiba küldte (Párizs, Bologna), hogy prédikátori hivatásukhoz alapos teológiai képzést kapjanak. Kezdettől fogva mindenütt nagyszámú hivatást vonzottak, tanárok és diákok egyaránt csatlakoztak hozzájuk. Emellett több női közösséget is alapított és lelki-anyagi jólétüket mindvégig a szívén viselte.
     Domonkos, nem feledkezett el hithirdetői hivatásáról sem: Róma környékén és Lombardiában is prédikált; emellett szeretett volna eljutni a kunok közé is téríteni, ez a vágya azonban korai halála miatt nem teljesült. Az 1221-es nagykáptalant követő évtizedben azonban a testvérek Európa minden táján meghonosították a Rendet, és valóra váltották alapítójuk missziós terveit.
     Az 1221-es Bologna-i nagykáptalanra, ahol zarándoklása végének közeledtével súlyos betegségbe esett. Halálos ágyán nagy bizalommal mondta a testvéreknek, hogy halála után hasznosabb lesz számukra, mint életében volt. Erre az ígéretére hivatkozva a Rend azóta is bizalommal kéri közbenjárását az O Spem Miram kezdetű responzóriummal.
     1221. augusztus 6-án halt meg, testvéreitől körülvéve. Rendje ekkor 5 éve létezett, ő maga pedig még nem volt ötven éves. „Testvérei lába alatt” szeretett volna nyugodni, az ő templomukban temették el, sírja ma is Bolognában található. Személyes jóbarátja, IX. Gergely pápa avatta szentté 13 évvel halála után, 1234-ben. Ünnepe augusztus 8-án van. FORRÁS felhasználásával!

Egy nagy pápa figyelmeztetése

     Az emberi jog fölébe helyezése a természetes és isteni jognak, a házasság fogalmának elhomályosulásával jár. Hit nélkül, a házasság is szükségszerűen a bűnös emberi természet és az érzéki vágyak gonosz uralmának rabszolgája lesz, mely veszedelmes a családokra és a társadalomra nézve is! A közvélekedés szerint: engedni kell a kor igényeinek és meg kell adni a lehetőséget a válásra. Következményeit a francia forradalom is példázza: amikor elűzték Istent és törvénybe iktatták a válást, a társadalom közönségessé vált. Ma ugyanezt akarják! A változtatható házassági szerződéssel akarják orvosolni a korunk tomboló erkölcstelenségét, így nyilvánvaló, hogy veszedelmes tápot kap a hűtlenség, kárt szenved a gyermekek védelme és nevelése. Lehetőség nyílik a családok felbomlására, csökken az asszony méltósága mert miután a férj kiélte magát, elhagyja őt. A családok szétrombolására és az országok elpusztítására nincs alkalmasabb eszköz az erkölcsök megrontásánál, belátható, hogy a család és a társadalom legnagyobb ellensége a válás, mely mind a magán, mind a közéletben a legnagyobb bűnöknek nyit kaput. (vö. XIII. Leó pápa enciklikáját ADS / III. 1880)

Kilenced Szent Filoména szűz és vértanú tiszteletére

Bevezető ima
     Jöjj Szentlélek, töltsd el híveid lelkét szeretettel. Kérünk Uram, légy minden tevékenységünk irányadója. Vezesd törekvéseinket, hogy minden cselekedetünk Benned kezdődjék és Veled végződjék. Amen

Napi ima
     Teljes odaadással fordulok hozzád Szent Filoména, akit közbenjárómul választottam! Te légy szószólóm a Mennyek Országában, Te, akit a Boldogságos Szűz Mária annyira szeretett, hogy megjelent börtönödben és meggyógyította sebeidet. Arra kérlek szívem teljes bizalmával: őrizz meg engem minden rossztól, hogy lelkemen semmilyen folt se eshessék, és hogy szívemet tisztaság töltse el. Segíts, hogy felismerjem azt az utat, amit Isten kijelölt számomra, és életem végéig azon járjak.
Kérlek a Te rendkívüli áldozataid alapján ‒ amelyek nemcsak csodálattal töltenek el, de fel is bátorítanak –, hogy eszközöld ki számomra az általam kívánt kegyelmeket .......................(KÉRÉS) amennyiben azok egyeznek Isten akaratával.
Tudom, hogy meghallgatod kérésemet, ezért kérem, hogy erősítsd hitemet, növeld reményemet és tökéletesítsd szeretetemet! Imádkozz értem és szeretteimért Jézushoz és a Boldogságos Szűz Máriához. Amen

NYOLCADIK NAP
     Töprengjél azon, hogy vajon mit érzett Filoména, amikor megvetést, gúnyt, szidalmakat sőt bántalmakat kellett elszenvednie ‒ mindezt Róma utcáin –, a félrevezetett tömeg szeme láttára, s ennek ellenére teljes erejével, sőt örömmel vallotta meg hitét.
Ha vajon minket gúnyolnának, képesek lennénk-e türelemmel viselni a ránk szakadt nehéz perceket?
Érdemes elgondolkodni azon, hogy milyen könnyedén utasította el Szent Filoména a számára felajánlott dicsőséget, tudva, hogy a földi lét csak egy pillanat az örökkévalósághoz képest. Tudta, hogy a Legfelsőbb Bíró nem a talmi javak birtoklását, hanem az Igazság Koronáját szánta neki és hű maradt a szívében megszólaló legbelsőbb hanghoz. Ha mi is mindig odafigyelnénk arra a belső hangra, amely megszólal bennünk, amikor döntenünk kell és nem az evilági kötődések vagy megszokások szerint döntenénk, akkor könnyűszerrel tudnánk értelmes áldozatot hozni. Milyen egyszerű pedig az a magatartás, amely látszólag elveszít mindent, hogy evvel elnyerje a MINDENT.

Ima
     Kedves kis Szent, Te örömmel hoztad meg áldozataidat, mert hű maradtál a szívedben megszólaló legbensőbb hanghoz. Segíts meg engem, hogy döntéseimben mindig azt az egyetlen utat válasszam, amely Krisztus tanítása szerint a helyes, s amelynek bizonyságát ő helyezte el szívemnek legbensőbb rekeszébe. Amen

(Miatyánk ‒ Üdvözlégy ‒ Dicsőség)

A bűn, nem a teremtés hibája! 3

     Fontos teológiai igazságok a Szentírás alapján: Az első ember megszegte Isten parancsát, így a rossz eredete az ember cselekedetében rejlik (nem Istenben). A bűnt sátáni kísértés előzte meg. Isten a bűnt megbüntette, de az ember szabadságát nem korlátozta. Az ember ugyan könnyen vereséget szenved és újra követ el bűnt, de Isten megígérte a szabadulást, a kegyelmet és a megváltást.

A fentiekből következik, hogy a bűn nem az Isten által teremtett valami, nem a teremtés hibája, nem természetes adottsága az embernek, tehát nem az ember lényegéből fakadó hajlam (a bűnre hajló természet már „szerzett” örökség), hanem a bűnnek szerzője van.

„Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba” (Ter 3,15). Ezek az ószövetségi szavak (protoevangélium) szünet nélküli, történelemre szóló harcot hirdetnek az ember és a sátán között. Az Isten kifejezett szándéka, hogy az ember mindig tekintse ellenségének a kísértőt és harcoljon ellene. Aki ezt nem teszi az elpusztul, mert a sátán áldozata lesz!

Az előbb idézett ószövetségi szakasz megjövendöli a sátán végső bukását. A Szentírásból világosan megtudjuk, hogy az élethalálharc végső győztese: Jézus Krisztus. Ő az, aki kereszthalála által, az önfeláldozó szeretet révén a sátán hatalmát és erejét véglegesen megtörte. Bár Jézus megdicsőülése a sátán bukását okozta, a sátán még a világban maradt, s amíg be nem következik a gonoszság uralmának végső megsemmisítése, amíg Jézus végleg el nem söpri „szája leheletével”, és meg nem semmisíti „jövetelének tündöklésével” (2Tessz 2,8), ez az Istennel szemben álló hatalom minden erejével Isten egyetemes üdvözítő terve ellen dolgozik. Vádolja az embereket az Atyánál (vö. Jel 12,10) és igen találékony módon a lelkek vesztére tör.

Fontos tudnivaló, hogy az ördöghit nem lehet párhuzamos az istenhittel. A sátán, bár minden embernél magasabb intelligenciájú, és személyes szabad akarattal rendelkezik, de csupán teremtmény! A belé vetett hitnek nem ezért lehet tárgya! Csak Istenben lehet hinni, a gonoszban nem!

Jóllehet, a Tanítóhivatal nem ad részletesebb felvilágosítást a gonosz szellemekről. A Szentírás is csak a létezésükről tudósít, ugyanakkor Jézus Krisztus kifejezetten tanít és figyelmeztet a sátánra és démonaira, ennél fogva a létük kötelező hitismeret tárgya! (Források az első részben!)

folyt.)

     Rendkívülinek tekinthető, hogy az Ars-i plébános már a dogma-kihirdetés előtt (1854) bensőségesen tisztelte Mária Szeplőtelen Szívét és felajánlotta híveit – olyannyira ‒, hogy templomának Mária-szobrára készíttetett egy nagy nyitható szívet, melybe elhelyezte híveinek a nevét! (Ld. a képen!)
     De hamarosan jelentkezett a sátáni válasz is! Az ürügyet egy leány bukása szolgáltatta, aki gyermeket szült. A plébánia falát telemázolták gyalázó megjegyzésekkel, és a környékbeli városkák kávéházaiban mindenütt az arsi pap ,,esetét'' tárgyalták. Szentünk már várta püspökét, hogy az egy furkósbottal kiverje a faluból. De messze nem így történt!
     Minden károgás ellenére a püspöke tiszteletbeli kanonokká nevezte ki, a kormányzattól pedig 1855-ben megkapta a Becsületrendet. Ez azonban a Vianney Szent János szerénységét nem befolyásolta.
     Mindenét szétosztotta a szegények között, s amije volt, azt az ő javukra eladta. A bűnös emberek úgy sereglettek köréje, hogy már-már ezt mondta: ,,A bűnösök a végén meg fogják ölni a szegény bűnöst.''
     De ekkor a faluban már mindenki keresztény életet élt és csak a fizikai ereje fogyott el, de a szeretete és türelme nem! És bár sokan voltak körülötte, a 19. század egyik legnagyobb szentje oly magányosan halt meg a kimerültségtől, amilyen magányosan élt. Akik látták a holttestét, egyhangúlag tanúsították, hogy az erőnek utolsó cseppje is eltávozott belőle. (A képen szentünk holtteste, eredeti fotón)
     X. Szent Pius pápa 1905-ben boldoggá, XI. Pius pápa 1925. május 31-én szentté avatta. (A képen X. Piusz íróasztalán a Szent Ars-i Plébános szobra!)
     1929-ben a plébánosok patrónusává nyilvánította az Egyház, ezzel mintegy emlékeztetve minden idők papjait, hogy Isten ereje a gyengékben válik tökéletessé.
     Ünnepét több módosítás után 1969-ben a halála napjára, augusztus 4-re tették.
     Vianney Szent János a szerény arsi plébános, a fáradatlan "lelki forradalmával" és eredményes evangelizációjával, példájára minden papnak dicső nyomot hagyott a világban.
     Robespierre és társainak neve, szégyen és átokként maradt fenn a világban. Ők akik forradalmi vérfürdőikben mintegy 2 millió embert öltek meg, köztük egyháziak ezreit, eredményesen szórták szét a liberalizmus és a "nagyüzemi emberirtás" technikáit a világban.
     Íme két irányvonal, két ember vezetésével. A francia népnek, nem 1789. július 14-ét ‒ a forradalom kitörését ‒, hanem 1859. augusztus 4-ét, az Arsi Plébános halálának napját kellene ünnepelniük!

Felhívom kedves Olvasóim figyelmét, hogy jövő év március végétől, Szentünk teljes életrajzát fogom közölni 133 részben!

(Előző rész:  http://szeretetlang.blog.hu/2016/08/06/vianney_szent_janos_emleknapja_iii_resz

Kilenced Szent Filoména szűz és vértanú tiszteletére

Bevezető ima
     Jöjj Szentlélek, töltsd el híveid lelkét szeretettel. Kérünk Uram, légy minden tevékenységünk irányadója. Vezesd törekvéseinket, hogy minden cselekedetünk Benned kezdődjék és Veled végződjék. Amen

Napi ima
Teljes odaadással fordulok hozzád Szent Filoména, akit közbenjárómul választottam! Te légy szószólóm a Mennyek Országában, Te, akit a Boldogságos Szűz Mária annyira szeretett, hogy megjelent börtönödben és meggyógyította sebeidet. Arra kérlek szívem teljes bizalmával: őrizz meg engem minden rossztól, hogy lelkemen semmilyen folt se eshessék, és hogy szívemet tisztaság töltse el. Segíts, hogy felismerjem azt az utat, amit Isten kijelölt számomra, és életem végéig azon járjak.
Kérlek a Te rendkívüli áldozataid alapján ‒ amelyek nemcsak csodálattal töltenek el, de fel is bátorítanak –, hogy eszközöld ki számomra az általam kívánt kegyelmeket .......................(KÉRÉS) amennyiben azok egyeznek Isten akaratával.
Tudom, hogy meghallgatod kérésemet, ezért kérem, hogy erősítsd hitemet, növeld reményemet és tökéletesítsd szeretetemet! Imádkozz értem és szeretteimért Jézushoz és a Boldogságos Szűz Máriához. Amen

HETEDIK NAP
Semmit sem számít a világ megvetése azok számára, akik valóban Isten gyermekei. Ha egyenesen járjuk utunkat és töretlenül követjük szívünk tiszta tanácsait, nincs okunk nyugtalankodni, hiszen tudva tudjuk, hogy utunk a túlvilági örök életbe vezet és bármilyen nehézség közepette is kiállja hitünk a próbát.

Ima

     Ó, hőslelkű kis Szent! Te, aki oly nagy vigyázattal őrizted lelki és testi tisztaságodat és természetfeletti erővel áldoztad fel magad, hogy ezzel is Jézus tanítását bizonyítsd, eszközölj ki számunkra is kegyelmet, hogy ha baj vagy szenvedés tör ránk, mi is ahhoz a forráshoz nyúljunk, amelyből Te merítettél. Te képes voltál boldognak mondani magad, hogy nyilak járják át testedet, mert tudtad, hogy nagyobb dicsőség vár majd rád, mint amennyit itt a földön kaphattál volna. Tedd, hogy mindig szent belenyugvással fogadjam azt, amit Teremtőm megenged az életemben, tudva, hogy az mindig javamra válik. Amen

(Miatyánk ‒ Üdvözlégy ‒ Dicsőség)

Legyetek nagyon óvatosak, mert sokan jönnek... 2

     Még egyszer a magánrevelációkról. Tetszetős dolgot a sátán is produkálhat annak érdekében, hogy így-úgy elhangolja a lelkeket, esetleg nagyobb megkötözöttséget támasztva. Maga a Szentírás is figyelmeztet: "a sátán is a világosság angyalának tetteti magát'' (2 Kor 11,14), tehát a jó mögé bújva is tud tevékenykedni, sőt ez a félrevezetési mód igen hatékony.
     A magán-kinyilatkoztatások elfogadásában a legsúlyosabb nehézséget a hamis események jelentik. Ez is a megtévesztő szellem munkája. Marie Julie Jahenny, a 19. századi misztikus így figyelmeztet erre: "Számtalan hamis jelenés fog kiáramlani a pokolból, akárcsak egy légyraj, és ez a sátán utolsó kísérlete arra, hogy elfojtsa és lerombolja a hitet az igazi jelenésekben a maga hamis jelenései által.'' Éppen ezért kell minden esetet vizsgálatnak alávetni, tanulmányozni és állást foglalni. Ha ezt nem tesszük, azért az üzenetek még a világban vannak, kifejtik hatásukat és az érdeklődés is megmarad irántuk. Ezzel pedig számolnunk kell.
     „A gáncsoskodó Mária-tisztelők rendszerint büszke tudósok, úgynevezett művelt szellemek,... akik leértékelnek majdnem minden áhítatgyakorlatot... Kétségbe vonnak minden csodát és elbeszélést, melyek Szűz Mária irgalmáról és hatalmáról tesznek tanúságot... A hamis tisztelőknek... ettől a fajtájától nagyon kell félnünk.  A Szűz Mária-tiszteletnek mérhetetlen kárt okoznak és a visszaélések kiküszöbölésének ürügye alatt magától az ájtatosságtól tartják vissza a népet. A szűkkeblű tisztelők azok, akik félnek, hogy megsértik a Fiút, ha az Anyát tisztelik, vagy lealacsonyítják Jézust, ha Édesanyját felmagasztalják...” A Szent tanítása szerint azért nagyon veszedelmes ez a merev álláspont, mert "a gonosznak a nagyobb jó ürügye alatt finoman szőtt hálója ez'' (A tökéletes Mária-tisztelet, 92-94). Mindazáltal az mondható, hogy a "túlzott óvatosság" még mindig kisebb veszély a lélekre, mint az óvatlan szembekerülés egyházunkkal, az Evangéliummal! Vigyáznunk kell tehát, hogy miért lelkesedünk!

Holnap folytatódik!

A bűn, nem a teremtés hibája! 2

     Mivel bukott természettel és az áteredő bűntől szeplősítve születünk, rászorulunk a Szent Keresztségbeni újjászületésre, hogy kiszabaduljunk a sötétség hatalmából és védettek lehessünk ezekkel szemben (a kegyelmi állapotban), s bemehessünk Isten országába, ahová minden ember meghívást kap. (vö. KEK 1250)

A gonosszal való harc, az embernek – Isten nélkül – teljességgel egyenlőtlen küzdelem, melyet valójában Isten harcol meg, a mi nevünkben! Ha ugyanis az Úr visszahúzná védelmező jobbját, a sátán egyetlen szempillantás alatt porrá zúzná az egész világot! A kérdés, hogy miért teszi ezt velünk Isten? Azért, „mert úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (vö. Jn 3,16) Krisztus ugyanis Kereszthalála és feltámadása által, lelkünkbe árasztotta az Igazság Lelkét, hogy kimondhassuk „Abba, Atyánk!”, ezzel emlékeztetve minket, hogy a Magasságbeli fiai vagyunk.

Hittétel, hogy Isten a szabad akarattal bíró ősszülőket a nekik szánt kegyelmi élet véglegesítése előtt próbára tette, a próbát nem állták meg, s ezzel súlyosan vétkeztek, és Isten büntetését vonták magukra. (Karthágói zsinat: DH 222. II. Orange-i zs.: DH 371. Trentói zs.: DH 1511-1512). A bűn disszonanciát keltett a teremtés rendjében! Nyomában zavar támadt Isten tökéletes művében, a teremtett világban, és az ember kapcsolatrendszerében, amit lépten-nyomon tapasztalhatunk az ember-ember, az ember és az anyagvilág, az ember és az Isten között, tehát az élet minden területén. A teremtmények szenvedésként élik meg ezt a disszonanciát (vö. Ter 3,16-20); s még a természet is sóvárogva várja a szabadulást (vö. Róm 8,19-22). (Források az első részben!)

(folyt.)

     Az egyszerű és "tanulatlan" Ars-i plébános olyan híres és keresett gyóntató és tanácsadó lett, hogy a szomszédos városokból, külön kocsijáratot rendszeresítettek Arsba! A környék papságának jelentős része, persze nem nézte jó szemmel a "kolléga" sikereit. Annál is inkább féltékenyek voltak, mert a forradalom utáni konszolidációval, állami vezetők is és királyi tisztségviselők is jöttek hozzá tanácsot kérni!
     Ha netán az egyházközségében akadt egyetlen valaki, aki nem járt misére, akkor a szent plébános imádkozott és böjtölt azért a lélekért, és nem hiába! És egyre több rendkívüli csoda fűződött Vianney János atya nevéhez, annak ellenére, hogy ő azokat a rendkívüliségeket mind Szent Filoména számlájára íratta!
,,A kegyelem olyan erővel hatott környezetére ‒ vallotta az egyik tanú ‒, hogy senki nem tudott neki ellenállni.'' De persze a bírálatok is fokozódtak ellene, amelyek mindenfelől érték és nagyon meggyötörték a pásztort. A szentmise és a szentségkiszolgáltatás volt az egyetlen forrás, ahol felüdülést talált.
     Alig evett valamit. Kis kondérjában előre lefőzött krumpliját napokig ette, már romlottan is. Ez kikészítette a gyomrát! Nem véletlenül csúfolták ellenfelei "krumplievőnek"! Ráadásul alig aludt, és a gyóntatások után éjszakánként még átment lámpásával a templomba virrasztani a Tabernákulum előtt.
Nagy tervekbe fogott és megépíttette a Gondviselésről elnevezett arsi iskolát, melyet később átalakított a szegény és kitett leányok otthonává. Olyan szegénység és elhagyatottság volt helyenként, hogy olykor teljesen mezítelen csontsovány kislányok jelentkeztek menedékért. Mindannyiukat ruházni és etetni is kellett, de a gyermekek nagy vigaszára voltak szentünknek, akiket megmentett a testi lelki leépüléstől, és minden délután hittanórát tarthatott nekik. Köztük művelte az első csodát is, amikor lisztet szaporított, ugyanis már csak egy szakajtónyi volt száz gyermek részére! Rosszakarói hívatták is a püspököt, hogy nézné meg a gyermekek ellátását. Ő azonban amikor kinyitotta a kamra ajtaját, majd elsodorta a kiömlő liszt! De ha lehet így kifejezni, lehetetlenebb gondja is támadt szentünknek!
     A nagyarányú építkezések kifizetésének határideje letelt és délutánra 300 aranyat kellett kifizetnie. Neki persze nem volt egy fillérje sem! Most aztán mélységes könyörgő imában kezdett tárgyalásba a tabernákulumban lévő Mindenható Istennel, megígérve, hogy soha többet nem építkezik, csak ezt az egyet segítse neki kifizetni! Amint kilépett a Gondviselés árvaház kápolnájából, jött egy gazdag hölgy örvendezve, hogy "Drága atyám, az örökségemből hoztam önnek 150 aranyat, ugye elfogadja tőlem?"
‒ Nem! ‒ volt szentünk válasza.
‒ De miért nem? ‒ kérdezte az asszony kétségek közt.
‒ Azért, mert nekem 150 nem kell, mert 300 aranyra van szükségem, se több, se kevesebb!
Az úri hölgy belesápadt és azt hebegte: "Atyám! Várjon, azonnal hozom!" – És hozta!
     Az Ars-i Plébános szavai szerint, ő maga olyan volt a környék papjai közt, mint a falu bolondja, jóllehet ‒ és ezt már nem állította magáról ‒, akik mégis rábízták magukat, azokat a tökéletesség útjára vezette. Ekkor vált Ars zarándokhellyé!

(Folytatás holnap!)

(Alul a Gondviselés Háza gyermekotthon)                         

                                                                  Felhívom kedves Olvasóim figyelmét, hogy jövőre Szentünk teljes életrajzát fogom közölni, 134 részben!

Előző rész: http://szeretetlang.blog.hu/2016/08/05/vianney_szent_janos_emleknapja_ii_resz

Legyetek nagyon óvatosak, mert sokan jönnek... 1

     Egyre gyakrabban hallunk várható csapásokról, pusztulásról, a nagy figyelmeztetésről és a Nagy Büntetésről. A Szentírásban is több büntető ítéletről olvashatunk, de ezek a történetek épp arra tanítanak, hogy Isten nem akarja büntetni az embert (Ninive). Ő nem leli örömét a pusztulásban, hanem jobb belátásra akarja bírni övéit. „Talán örömöm telik a bűnös halálában  –  mondja az Úr, az Isten  –, s nem azt akarom inkább, hogy letérjen útjáról és éljen?” (Ez 18,23). A büntetés a végső eszköz Isten kezében. Ha szóba kerül, mint fenyegetés, akkor az ember által előidézett helyzet logikus következményeként értelmezhetjük, amit a világ „ökörlánccal” húzott magára (Iz 5,18). Jakab apostol szerint is az elhatalmasodó bűn ,,halált von maga után” (Jak 1,15).
     Hasonlóképp az elvetés, a kárhozat is a megátalkodott ember osztályrésze lehet, aki Isten törvényével szemben tudva és akarva „öntörvényűen” rendezi be életét. A Törvénynek ugyanis csak akkor van értelme, ha megszegését szankcionálják. A Szentírás, miként a hiteles magán-kinyilatkoztatások üzenete is hangsúlyozzák Istenről, hogy „megbocsátó”, „irgalmas”, „könyörületes”, „hosszan tűrő” és „végtelenül jó” (Neh 9,17), és bizony találékony szeretetében a legvégsőkig elmegy, hogy a „szegény bűnöst” megmentse bűnei következményeitől. Arról azonban szó sem esik, hogy az Isten kiiktatná eszköztárából akár a legvégső büntetést is, mert ezzel ő maga nyitna kaput a szeretetével való visszaélésre. Az emberiség üdvözítésének szándéka komolytalan volna, ha a bűn büntetésével nem kellene számolni.
     Ami a „nagy figyelmeztetés” fogalmát illeti, legtöbbünk először a garabandali üzenetből hallott róla, elég realisztikusan. Ezt fejlesztette tovább, illetve adta „üzenete” megnevezésének és honlapja címének egy okkultista összefonódás, akik egy Marie Divine Mercy nevű egyszemélyű ír látnokot segítenek "üzeneteinek" megfogalmazásában! Végtelenített, percre pontos egyházellenes „tanaikat” több egyházi nyilatkozó elítélte!
     A büntetés bekövetkezése Mária-jelenések üzeneteiben is mindig feltételesen van megfogalmazva, tehát elkerülhető vagy enyhíthető megtérés esetén, miként a Szentírás is mondja: „Az Úr nem kívánja senkinek a vesztét, hanem hogy mindenki bűnbánatra térjen” (vö 2Pét 3,9), sőt utána is megy a bűnösnek, eléje megy a megtérőnek. Lásd a „jó pásztor” (10,11-15), „az elveszett bárány”, „az elveszett drachma” vagy a „tékozló fiú” (Lk 15,4-10) esetét. „Az Úr arra vár, hogy irgalmazzon nektek” (Iz 30,18). (Antalóczi: Jelenések, üzenetek és a jövő c. könyve nyomán) – Az Isten áldjon meg Benneteket, roppan nagy figyelemmel legyetek a különféle látnok-üzenetek iránt, mert nem egy, közvetlenül a megtévesztő szellem sugalmazása – ha másért nem – csak azért, hogy egy kicsit is megossza az egyetértést!

Holnap folytatódik!

Kilenced Szent Filoména szűz és vértanú tiszteletére

Bevezető ima
     Jöjj Szentlélek, töltsd el híveid lelkét szeretettel. Kérünk Uram, légy minden tevékenységünk irányadója. Vezesd törekvéseinket, hogy minden cselekedetünk Benned kezdődjék és Veled végződjék. Amen

Napi ima
     Teljes odaadással fordulok hozzád Szent Filoména, akit közbenjárómul választottam! Te légy szószólóm a Mennyek Országában, Te, akit a Boldogságos Szűz Mária annyira szeretett, hogy megjelent börtönödben és meggyógyította sebeidet. Arra kérlek szívem teljes bizalmával: őrizz meg engem minden rossztól, hogy lelkemen semmilyen folt se eshessék, és hogy szívemet tisztaság töltse el. Segíts, hogy felismerjem azt az utat, amit Isten kijelölt számomra, és életem végéig azon járjak.
Kérlek a Te rendkívüli áldozataid alapján ‒ amelyek nemcsak csodálattal töltenek el, de fel is bátorítanak –, hogy eszközöld ki számomra az általam kívánt kegyelmeket .......................(KÉRÉS) amennyiben azok egyeznek Isten akaratával.
Tudom, hogy meghallgatod kérésemet, ezért kérem, hogy erősítsd hitemet, növeld reményemet és tökéletesítsd szeretetemet! Imádkozz értem és szeretteimért Jézushoz és a Boldogságos Szűz Máriához. Amen

HATODIK NAP
     Elmélkedj ma azon, hogyan változtatta tettekké Szent Filoména Jézus szavait, aki azt mondta: "Aki hozzám jön és nem gyűlöli atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, testvéreit és nővéreit, sőt önmagát is, nem lehet az én tanítványom."
Filoména nem mérlegelt, nem töprengett, hogy mit tegyen, hanem gondolkodás nélkül felajánlotta mindazt, amit neki a világ nyújtani akart.
Vajon mi, ennél egyszerűbb helyzetekben, amikor hátrányunk sem származna belőle, mindenkor méltónak mutatkozunk-e Megváltónkhoz, merjük-e vállalni a hitünkből származó követelményeket?
Vajon hogyan döntünk olyankor, amikor választanunk kell Isten és a világi, az emberi megfontolás között? Vajon akkor is kimutatjuk Isten iránti szeretetünket?
Igyekszünk-e Istennek tetszeni, vagy csak az evilági dicsőség után futunk?

Ima
     Szent Filoména! Te, aki könnyű szívvel vállaltad nehéz sorsodat, mert lelkedet csak a Megváltó iránti szeretet töltötte be ‒ amelynek fényében Őt akartad követni, hogy méltó "tanítványa" lehess -, segíts nekem életem azon óráiban, amikor meg kell vallanom hitemet vagy választanom kell jó és rossz között, hogy mindig az örökérvényűt, az Igazat válasszam, és ne tántorítsanak el hiúságból származó bizonytalanságaim. Amen

(Miatyánk ‒ Üdvözlégy ‒ Dicsőség)

     A színeváltozás (görögül: metamorphószisz; latinul: transfiguratio), amikor Jézus Krisztus megmutatta isteni dicsőségét. Ennek helyszíne egy galileai hegy volt, a hagyomány szerint Tábor hegye.
     „Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és egyedül velük fölment egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük. Ruhája olyan ragyogó fehér lett, hogy a földön semmiféle kelmefestő nem képes így a ruhát kifehéríteni.”
Ebből az evangéliumi tudósításból önkéntelenül is ráérezhetünk arra, hogy az apostoloknak rendkívüli élményben volt részük. A három apostol kiváltságos a többiekkel szemben. Most tanúi annak, hogy Jézus emberségén, mintegy ragyogott az ő Istensége. Később annak is tanúi lesznek, amikor Jézust gyötrődni látják az Olajfák hegyén. Itt rejtve maradt isteni mivolta, ezért megerősítésre, rendkívüli kegyelmekre volt szűkségük, ez volt a Tábor hegy eseménye, amikor az Ó-szövetség két nagy alakja Illés és Mózes is tanúskodott Jézus mellett: „Egyszerre megjelent nekik Illés és Mózes, és beszélgettek Jézussal.” Pétert megragadta a pillanat rendkívülisége és mintegy zavarában, azt mondja: ,,Mester! Olyan jó nekünk itt lennünk! Készítsünk három sátrat… Ekkor felhő árnyékolta be őket, és a felhőből szózat hallatszott: Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!'' A Tábor hegy-i látomás csak jel volt, a teljességhez hozzá tartozott Jézus halála és feltámadása. Csak ennek fényében értelmezhették helyesen mind azt, amit a hegyen megtapasztaltak.
     A Katolikus Egyház augusztus 6-án ünnepli a színeváltozást, melyet III. Kallixtusz pápa emelte ünneppé a nándorfehérvári diadal hálaemlékezetéül. Az összekapcsolás abból ered, hogy az 1456. július 22-i győzelem híre két héttel később, épp augusztus 6-án érkezett a pápai udvarba. E naphoz kötődik a "terménymegáldás" hagyománya. (Mt 17,1–9; Mk 9,2–10; Lk 9,28–36; 2Pt 1,16–19)

A bűn, nem a teremtés hibája! 1

     Isten megteremtette a tiszta szellemeket, szabad akaratot, intelligenciát és hatalmat adott nekik, hogy különleges kapcsolatban lehessenek Vele, és ne kényszerből teljesítsék akaratát, hanem szabadon, szeretetből. A sátán volt a teremtmények legtökéletesebbike, a többi angyal feletti hatalommal. Úgy gondolta, képes felfogni Isten tervét, ám valójában nem értette, hogy a teremtés egységes terve Krisztusra irányul. Ebből származott lázadása angyalaival, mely megbocsáthatatlan! Ám ennek oka nem az isteni irgalom hiánya, hanem a tévedhetetlen tudásbeliségük teszi őket képtelenné a bűnbánatra, amiként ez az ember számára sem lehetséges a halál után! (vö. KEK 393) Azzal, hogy elutasították Istent, a saját akaratukból kárhoztak el és gonosz szellemekké váltak! Ők a lázadás és az Isten elleni gyűlölet szellemei. Lukács evangéliumában olvashatjuk Jézus szavait: „Láttam a sátánt, mint a villám, úgy zuhant le az égből.” (Lk 10,18)

A sátán, vagy ördög elnevezés, nem egy személytelen erőre, hatalomra vonatkozik, hanem az emberét messze meghaladó intelligenciájú személyes lényre! Ő a 'tagadás ősi szelleme' akit angyali rangja után Lucifernek 'fényhordozónak' is neveznek. Szembenállása az Istennel végleges és arra törekszik, hogy az embert társává tegye a Teremtő elleni lázadásban (vö. KEK 414), vagyis a sátán célja, hogy − mintegy istenség −, népet gyűjtsön maga köré a (kárhozatba).

A sátán aknamunkája különös erővel irányul Jézus Krisztus személye, műve, földi Helytartója és követői ellen. A sátán tiszta szellem, de hatalma nem végtelen, hiszen maga is csak teremtmény! Gyűlöletből tevékenykedik a világban Isten országa ellen, ám ennek épülését nem képes megakadályozni!

Tevékenysége súlyos, közvetlenül szellemi- és közvetve fizikai természetű károkat okoz az embernek és társadalomnak. E tevékenységet időlegesen az isteni gondviselés engedi meg, de „tudjuk, hogy az istenszeretőknek minden a javukra válik”. (Róm 8,28) (vö. KEK 395)

Az emberiség „problémái” akkor kezdődtek, amikor az ősszülők, Ádám és Éva elfordították tekintetüket Istenről, hogy párbeszédbe elegyedjenek a „kígyóval”. Ebből következett, hogy az örök üdvösség elnyeréséhez minden percben meg kell küzdenünk azzal a gonosz lélekkel, aki hazugságaival még azt is el akarja hitetni, hogy valójában nem is létezik!

„Isten a halált nem alkotta és nem leli örömét az élők pusztulásában. A sátán irigysége révén azonban a világra jött a halál.” (Bölcs 1,13; 2,24) (KEK 413)

A Szentírás tanítása, hogy az ember nincs tehetetlenül kiszolgáltatva a sátánnak. Isten végtelenül hatalmasabb nála, és képes megszabadítani az embert!

Jézus ördögűzései, az apostolok története és kijelentései szintén ezt példázzák: Krisztus és a belé vetett hit (Róm 16,20; Ef 6,16; 1Pt 5,8 stb.) visszaveri a gonosz lélek minden támadását, bármily erősnek gondolja is magát, s bármennyire is van felfegyverkezve (Lk 11,21-22). (ld. Előd: Dogmatika)

(Források az első részben!)

(folyt.)

     Első gyónói közt volt egy hölgy Pauline Jaricot – aki elindította a világban az Élő Rózsafüzér Mozgalmat – erős indíttatást érzett, hogy Vianney atyának adjon egy Csodatévő Szent Filoména szobrocskát ereklyével. Ez nagy hatással volt a magányos és vagyontalan kispapra, akit végül a püspöke egy jelentéktelen faluba Ars-ba helyezett el. Szentünk azt se tudta hol van, így aztán elsőre meg se találta. És egy kis pásztort volt kénytelen megkérdezni Ars holléte felől! A legényke megmutatta az irányt, mire Vianney Szent János így köszönte meg: "Fiacskám, te megmutattad az irányt Ars-ba, én meg meg fogom neked mutatni az utat a mennyországba"! Azon a helyen azóta is  egy szobor őrzi ennek emlékét! (Ld. a képen!)
     Ez a település, mint a többi, oly mértékben volt elkereszténytelenedve a "dicső" Francia Forradalom eredményeként, hogy ez mélyen elkeserítette szentünket. Úgy érezte, hogy az általa hirdetett Isten Igéje, teljesen hatástalan az emberekre, már akik hajlandóak voltak átlépni a templom küszöbét!
     Az új plébános pedig szívfájdalommal imádkozta a rózsafüzért és éjszakákon át térdelt az Oltáriszentség előtt, minden látható hatás nélkül!
És ekkor János, Szent Filoménát kérte meg, hogy járjon közbe az Úrnál, hogy kérése meghallgatást találjon! Egyszerre csak azt vette észre, hogy a környék lelki helyzete elkezdett javulni. Egyre többen jártak a szentmisékre, és plébánosuk lánglelkű szívhez szóló beszédei lassan felmelengették az Isten iránt kihűlt, fagyos szíveket. Mindezt olyan hatékonyan tette, hogy egyre többen álltak sorba a gyóntatószéke előtt!
Az Ars-i plébános és Szent Filoména közt mély és bensőséges "barátság" alakult ki, és elnevezte a kis szentet "Ügyvivőjének"!
     Szinte éjjel-nappal gyóntatott. Ismerte az emberi szíveket, és különös kegyelmi ajándékként olvasott bennük, anélkül, hogy az emberek megszólaltak volna.
Egy férfi azzal kezdte a gyónását, hogy utoljára harminc éve gyónt. János kiigazította: ,,nem harminc, hanem harminchárom éve''. Amikor az ember utánaszámolt, elismerte! Egy asszony elmondta, hogy János abbé – ahogy nevezték – olyan pontosan ismerte az ő családi viszonyait, az eseményeket és a neveket, hogy a megdöbbenéstől alig tudott megszólalni. Arra a kérdésére, hogy honnan tudja mindezt, azt válaszolta: ,,Az ön őrangyala mondta nekem!''
Olykor gyóntatás közben könnyekre fakadt. Aztán mikor valaki rákérdezett csodálkozásában, ezt mondta neki: ,,Barátom, én azért sírok, mert ön nem siratja a bűneit.''
     A lélekmentés sikerének persze "meg volt az ára". Éjjelente hatalmas – sokszor fizikai küzdelmet – kellett vívnia az ördöggel! Nem csak hogy bántalmazták, de még az ágyát is rágyújtották A "harcok" iszonyatos hangjai kihallatszottak a paplakból, úgyhogy két hencegő módos fiatalember felajánlotta az atyának, hogy majd ők puskával megvédik éjszakánként!
     A legények meg is jelentek, ám az első percek után kiszaladtak még a faluból is (szó szerint!), maguk után hagyva a "dióverőket", amelyek szintén láthatók az Arsi Plébános házában!

(Folytatása holnap!)

Előző rész http://szeretetlang.blog.hu/2016/08/04/vianney_szent_janos_emleknapja_augusztus

Kilenced Szent Filoména szűz és vértanú tiszteletére

Bevezető ima
     Jöjj Szentlélek, töltsd el híveid lelkét szeretettel. Kérünk Uram, légy minden tevékenységünk irányadója. Vezesd törekvéseinket, hogy minden cselekedetünk Benned kezdődjék és Veled végződjék. Amen

Napi ima
     Teljes odaadással fordulok hozzád Szent Filoména, akit közbenjárómul választottam! Te légy szószólóm a Mennyek Országában, Te, akit a Boldogságos Szűz Mária annyira szeretett, hogy megjelent börtönödben és meggyógyította sebeidet. Arra kérlek szívem teljes bizalmával: őrizz meg engem minden rossztól, hogy lelkemen semmilyen folt se eshessék, és hogy szívemet tisztaság töltse el. Segíts, hogy felismerjem azt az utat, amit Isten kijelölt számomra, és életem végéig azon járjak.
Kérlek a Te rendkívüli áldozataid alapján ‒ amelyek nemcsak csodálattal töltenek el, de fel is bátorítanak –, hogy eszközöld ki számomra az általam kívánt kegyelmeket .......................(KÉRÉS) amennyiben azok egyeznek Isten akaratával.
Tudom, hogy meghallgatod kérésemet, ezért kérem, hogy erősítsd hitemet, növeld reményemet és tökéletesítsd szeretetemet! Imádkozz értem és szeretteimért Jézushoz és a Boldogságos Szűz Máriához. Amen

ÖTÖDIK NAP
     Gondolkozz el azon, hogy minden kínzás, aminek Szent Filoménát alávetették, arra irányult, hogy megtagadtassák hitét és megtörjék hűségét! Abban bíztak, hogy a félelem, a hiúság, a gyengeség majd csak leveszik őt a lábáról, s a gonosz diadalt arat. Micsoda csábító képekkel festette le a római császár, Diocletianus a Filoménára váró földi gyönyöröket és gazdagságot. "A világ királynőjévé teszlek!" mondta neki, de Filoménáról ez éppen úgy lepergett, mint minden más csábító hazugság.
A mi életünkben is sokszor megkörnyékez minket a gondolat, hogy elhanyagoljuk kötelességeinket vagy elfeledjük hitünk követelményeit, s a pillanatnak áldozva, szem elől tévesszük Isten akaratát. Pedig: "inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek".

Ima
     Szent Filoména, juttass számomra is abból az erőből, amellyel az Evangélium tanításáról tettél tanúbizonyságot azzal, hogy visszautasítottad a hiú örömöket és a földi gazdagságot.
Mindezt a pogány Róma utcáin is bizonyítottad, amikor hősiesen viselted el a rád mért kínzásokat, s utat mutattál példáddal a vak tömegnek, amely még nem látott ilyen hitet. Tudom, hogy gyarló vagyok, azért kérlek, juttass számomra is erőt, hogy mocsoktalanul élhessek, hitemet akkor is megtartsam, ha mellőzés lenne miatta az osztályrészem. Amen

(Miatyánk ‒ Üdvözlégy ‒ Dicsőség)

Augusztus 5-e Havas Boldogasszony avagy Szűz Mária római főtemplomának felszentelése

     Eredetileg a Szent Szűz római főtemplomának, a négy patriarchalis bazilika egyikének – Beata Maria Virgo ad Nives, ismertebb olasz nevén Santa Maria Maggiore – fölszentelési évfordulója (440-ben szentelték fel). Az ünnep idővel az egyházban is egyetemessé vált. A Batthyány-kódex naptára pedig Havi Boldog Asszony néven emlegeti.

     A 4. században pestis dúlt Rómában. Liberius pápának (352–366) volt egy álma, miszerint ha templomot épít egy dombra, a pestis el fog múlni. A helyet úgy jelezte az Úr, hogy 432 augusztus 5-én hó esett oda. Ezzel egy időben egy János nevű gazdag, gyermektelen patrícius is álmot látott a feleségével, melyben a Szent Szűz azt kérte, hogy a helyen melyet másnap hó borít, emeljenek templomot a tiszteletére. A házaspár, értesülve a jelzett helyről – mely a tulajdonukat képezte –, azt nyomban felajánlották Isten Anyjának. A pestis azonnal elmúlt az Örök Városban!

     Augusztus 5-e reggelére hullott havazás helyén, fel is épült a Szűzanya szentélye az Esquilinus dombra, melyet Havas Boldogasszony bazilikának is nevezik. A felépített bazilikát Szent III. Szixtusz pápa (432–440) díszíttette remek mozaik képekkel annak emlékére, hogy az Efezusi Zsinat 431-ben hittételként hirdette ki Szűz Mária istenanyai méltóságát. A Szűzanya oldalkápolnájában mai is látható a kép, melyen Liberius pápa az alapkövet ássa a hóban.
     A Bazilika kegyképét (ld alább!) az ősi római hagyomány szerint Szent Lukács evangelista festette. Nagy Szent Gergely pápa (590-604) egy pestisjárvány idején elrendelte, hogy a képet körmenetben hordozzák körül a városban. Ő maga is részt vett a könyörgő processzióban. A legenda szerint amikor a körmenet Hadrián hatalmas síremlékéhez ért, angyali hangokat hallottak: Mennyek királyné asszonya, örülj szép Szűz halleluja (innen indul a húsvéti antifóna eredete). Angyalt is láttak, amint pallosát hüvelyébe tette. Ennek a jelenésnek emlékezetét őrzi az Angyalvár névre változtatott mauzóleum.

     A kegykép római tisztelete az Efezusi Zsinat után bontakozott ki, amely főleg Máriának istenanyai méltóságát, továbbá Nyugatnak és Keletnek a Mária tiszteletben való egységét hangsúlyozta. A kegyképről való másolat készítését különleges pápai tilalmak akadályozták. Egyébként, a Santa Maria Maggiore bazilikában őrzik a Betlehem-i Jászol darabjait is (ld. legalul!)

Előszó 3

     Figyelmesnek kell lennünk, mert ártó szándékkal, sorra alakulnak a sátán céljait így-úgy segítő közösségek, pártok, melyekbe szinte akaratlanul is belesodródhat a figyelmetlen-, felszínes ember − észre sem véve −, hogy a rossz oldalán küzd, és a kárhozat felé igyekszik!

Jegyezzük meg, hogy csakis Krisztus a mi Urunk által juthatunk üdvösségre, és csak az Ő tanításainak tagadásával kárhozhatunk el! Véletlenül vagy érdemtelenül azonban, senki sem üdvözülhet, és nem is juthat kárhozatra!

Végső sorsunkért tudatosan kell tennünk és mindenkinek meg kell vívnia a maga harcát üdvösségéért, a szeretteiért és embertársaiért! Az ember rövid életének tétje óriási: bizalommal megvívni a „jó harcot” (1Tim 1,18)!

Kötelességünk tenni a magunk és mások örök boldogságáért − szem előtt tartva −, hogy tetteinkkel befolyásolhatjuk az üdvözültek és elkárhozottak számát, amiként a világ sorsát is!

A bűn szerzőjével kapcsolatban a II. Vatikáni Zsinat is fontos nyilatkozatot tett: „Az ember egész történetén végigvonul valami élethalálharc a sötétség hatalmai ellen; ami a történelem hajnalán kezdődött, és az Úr tanítása szerint az utolsó napig fog tartani. Az ember benne áll ebben a harcban, s szüntelenül küzdenie is kell, hogy kitartson a jóban.” (GS 37) És ez a lényeg kedves Olvasóm, ez indíttatott e füzetnyi ismeretanyag összeszerkesztésére − remélve −, hogy ezzel nem csak a hitismereteket segítem felfrissíteni, de a tudatos és imádságos lélekmentéshez (apostolkodáshoz) is indíttatást nyújtok!

A szerkesztő

(Források az első részben!)

(folyt.)

A földi élet: felelősség!

     Életednek, küldetésednek örökkévaló jelentősége van, ami befolyással lehet mások örökkévaló életére is. Sem a munkahelyi eredmények, sem más tevékenységek és sikerek nem esnek olyan súllyal latba, mint az, amit az emberek Istennel való kapcsolatának előmozdításáért teszel. Ezért fontos tudnod, hogy mi a hívatásod, melyet tölts is be, amíg teheted! Jézus mondta: ,,Nekünk annak tetteit kell cselekednünk, aki engem küldött, míg nappal van. Eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat.” (Jn 9,4)
     Az óra ketyeg és közeleg a te éjszakád, ne késlekedj tehát! A tetteinkkel el kell számolnunk Istennek, aki kegyelmeivel, indíttatásaival segíti életünket. Kezdj el a hivatásodon munkálkodni, ,,Hirdesd az Igét! Állj elő vele akár alkalmas, akár alkalmatlan! Ints, kérj, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel”! (2Tim 4,2)
Mutasd meg mindenkinek, hogy az élet nem kilátástalan küzdelem, hanem örök célja van! Mutass rá felebarátaidnak, hogy miként vonzza egyik kegyelem a másikat, miképpen lesz belőle érdem, hogyan vezethetnek az érdemek a menny örök dicsőségébe. Tedd ezt buzgón, mert Isten előtt majd azok fognak vádolni a legjobban, akiknek nem szóltál, akikért nem imádkoztál és akikért nem hoztál áldozatot, holott megtehetted volna! Ez persze nem azt jelenti, hogy hagyd ott a munkahelyedet, hogy teljes idejű „apostol” legyél. Isten azt szeretné, ha ott mondanád el a Jó Hírt, ahol épp vagy. – Kérve kérlek Benneteket Isten színe előtt, és Krisztus Jézus előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat, az ő eljövetele és országa által: hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan! Ints, kérj, buzdíts minden türelemmel és tudománnyal. Lesz ugyanis idő, amikor az emberek nem viselik el az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; elfordítják fülüket az igazságtól, és átadják magukat a meséknek. Te vigyázz, viseld el a szenvedéseket mindenben, végezd az evangélista dolgát, töltsd be szolgálatodat. (2Tim 4,1-5),

Holnap, az Úr intelmeiről olvashatnak!

Kilenced Szent Filoména szűz és vértanú tiszteletére

Bevezető ima
     Jöjj Szentlélek, töltsd el híveid lelkét szeretettel. Kérünk Uram, légy minden tevékenységünk irányadója. Vezesd törekvéseinket, hogy minden cselekedetünk Benned kezdődjék és Veled végződjék. Amen

Napi ima
     Teljes odaadással fordulok hozzád Szent Filoména, akit közbenjárómul választottam! Te légy szószólóm a Mennyek Országában, Te, akit a Boldogságos Szűz Mária annyira szeretett, hogy megjelent börtönödben és meggyógyította sebeidet. Arra kérlek szívem teljes bizalmával: őrizz meg engem minden rossztól, hogy lelkemen semmilyen folt se eshessék, és hogy szívemet tisztaság töltse el. Segíts, hogy felismerjem azt az utat, amit Isten kijelölt számomra, és életem végéig azon járjak.
Kérlek a Te rendkívüli áldozataid alapján ‒ amelyek nemcsak csodálattal töltenek el, de fel is bátorítanak –, hogy eszközöld ki számomra az általam kívánt kegyelmeket .......................(KÉRÉS) amennyiben azok egyeznek Isten akaratával.
Tudom, hogy meghallgatod kérésemet, ezért kérem, hogy erősítsd hitemet, növeld reményemet és tökéletesítsd szeretetemet! Imádkozz értem és szeretteimért Jézushoz és a Boldogságos Szűz Máriához. Amen

NEGYEDIK NAP
     Figyeld meg azt a végtelen türelmet, amellyel Filoména halála pillanatáig elviselte szenvedéseit! Vajon mi képesek vagyunk-e a ránk váró nehézségeket türelemmel viselni és közben arra gondolni, hogy "legyen meg a Te akaratod"?
Minden fájdalom vagy szenvedés az Úr próbája, s ha így fogjuk fel, erőt kapunk az elviseléséhez. Filoména tudta, hogy keserves halált kell halnia a szenvedések végén, mégis annyi erőt merített hitéből, hogy bámulatra késztette a hitetlen pogányokat.

Ima
     Szent Filoména, Te, aki mélységes hitedből merítetted az erőt, hogy úrrá légy minden testi szenvedéseden, add, hogy én is mindig hittel szenvedjek. Példádból merítve mindig ragaszkodni akarok hitemhez, és mindennél fontosabbnak tartom, hogy önzetlen és jó legyek embertársaimhoz, remélve, hogy utam végén megláthatom a túlvilágon Krisztus fényeit. Amen

(Miatyánk ‒ Üdvözlégy ‒ Dicsőség)

     Vianney Szent János 1786. május 8-án a Felvilágosodás korának legnagyobb sötétségében született, a Lyon melletti Dardilly-ben. A dolgos, hívő földműves szülei a Jean-Baptist Marie névre keresztelték. Édesanyja bensőséges hitben nevelte. (Képen a szülőháza)                                                        A francia forradalom kitörésével iszonyatos vallásellenes diktatúra vette kezdetét, amellyel kezdetét vette Franciaország elkereszténytelenítése. Föloszlatták a szerzetesrendet, elkobozták házaikat. A papság számára kötelezővé tették az ateista deklarációra való eskütételt és akik ezt megtagadták, 24 órán belül kivégezték.
     Jean-Baptist is éjnek idején titokban járt hittanórákra, ahol a kolostorukból elűzött, civil ruhát öltött apácák tanították. Első szentgyónását otthon, a szobájukban végezhette el egy papnál, aki megtagadta az alkotmányra teendő esküt. Első szentáldozásához egy homályos pajtában járult, amely elé, hogy eltereljék a hatóságok figyelmét, egy nagy szénásszekeret húztak. Hitoktatók és a papság, de még maguk a Szentségben részesülők is az azonnali kivégzéssel játszottak! Nos, ez volt a "Szabadság, Egyenlőség, Testvériség"!
     Az elemi iskolát megszakításokkal végezte el, mivel szükség volt munkaerejére a földeken.
     A szülők papi pályára szánták, melyben egy ismerős idős atya is támogatta és titokban fel is készítette a papszentelésre.
Ez azonban több akadályba ütközött. Egyfelől behívták katonának, ahonnan megszökött. Másodsorban az ateista diktatúra, amely eskütételhez kötötte a papi tevékenységet (és be is tartatták az istentelen direktívákat)! Harmadsorban, Jean-Baptist nagyon nehezen tudott vizsgázni, mert a tananyag latinul volt – amiként az oktatás is – és ő képtelen volt rendesen visszaadni tudását latin nyelven.. Emiatt máig az a tévhit Vianney Szent Jánosról, hogy nem csak egyszerű ember volt, de buta is, persze átsiklanak afelett, hogy mint Ars-i plébános rendkívüli hatású beszédeket mondott, és a konszolidáció után, tanácsért fordultak hozzá még az állami tisztségviselők is!
     A latinos hiányosságai ellenére, egyházi felettesei azzal az indoklással bocsátották szentelésre, hogy: ,,Jámbor lélek, ismeri a rózsafüzért, és tiszteli a Szűzanyát. A többit a kegyelem és a szíve majd elvégzi!'' (Példaadó hozzáállás lehetne ez máig is!)
     Végül Grenoble-ban szentelték pappá, olyan körülmények között, ahol a kispap távozása csak a konventi megbízottak aláíróasztala előtt volt lehetséges. És ott dőlt el, hogy még aznap kivégzik, vagy útjára mehet Júdás-tudattal!
     Szentünk azonban egy óvatlan pillanatban átugrott a kerítésen és elmenekült. Szülőfalujában bújtatta a nép és "civil" ruhában volt kénytelen járni, amit ő nagyon szégyellt. Első szentmiséjét végül 1815. augusztus 14-én mutatta be.

(Folytatás holnap!)

Előszó 2

     Fontos tudnivaló, hogy a Katolikus Tanításból nem lehet önkényesen ezt-azt nem hinni, vagy „nem egészen úgy”, mert ez résnyitás a katolikus hitvalláson, és óhatatlanul hittagadásba fordulhat. Ez, még ha nem is a saját hitehagyásaként mutatkozik meg, de a családjában, a környezetében bizonyosan! A sátán ugyanis mindig a leggyengébb ponton (vagy nyitott résen) támad és nyilván ott, ahol a hitbeli érvek kevéssé határozottak a lélek aktivitásában.

Ha a sátánról, ördögről, a bűn szerzőjéről, vagy a megtévesztő szellemről szólok, akkor nem az általánosító „-ság-ség” (gonoszság, békétlenség) értelemben beszélek, hanem mint személyes és intelligens létezőről! Előre kell bocsátanom az 1215-ös IV. Lateráni zsinattal, hogy „Az ördögöt és a többi démont Isten természetüknél fogva jónak teremtette, de aztán önmaguktól lettek rosszakká” (DH 800).

Az újszövetségi Szentírás közel 150-szer említi a bűn szerzőjének nevét különböző formában. Tanításában világosan felismerhető a sátán alakja (Mt 4,1), az ellenség, a kísértő, a gonosz, e világ fejedelme, vádló, kígyó stb., akit Jézus „kezdettől fogva gyilkosnak nevez” (Jn 8,44). Jézus harca a sátánnal Lukács 4,1-13-ban olvasható, és tanulság számunkra, hogy a gonosz lélek − aki még Jézust is megkísérti −, s megpróbálta eltéríteni megváltói küldetésétől − ugyan bizony, miért hagyna ki bennünket kárhozatos próbálkozásaiból?! „Isten Fia azért jelent meg, hogy az ördög műveit lerombolja” (1Jn 3,8). (vö. még KEK 394).

Jézus Krisztus világosan és valós tényezőről beszél! Igehirdetéséből, miként a a teljes kinyilatkoztatásból is világosan látható, hogy az ördög esetében az ember és társadalom létét, alapjaiban fenyegető lényről van szó! (Források az első részben!)

(folyt.)

Ne értsetek félre semmit, hanem csak az Urat kövessétek! 2

     A Szentírás világosan tanítja: „Mindenki számára egy az út az életbe, mint ahogy a távozás is ugyan az!” (Bölcs 7,6) „Az ember számára az a rendelkezés, hogy egyszer haljon meg, és utána következik az ítélet, úgy Krisztus is egyszer lett áldozattá, hogy sokak bűnét elvegye.” (Zsid 9,27-28) Csak egyetlen esélyünk van tehát az időben, melyben pro és kontra korrigálhatunk földi életünk utolsó pillanatáig! A megismételhetetlen földi élet tehát az örökkévalóság előszobája, az érdemszerzés egyetlen – időben behatárolt lehetősége arra –, hogy szabad akarattal véglegesen döntsünk örök sorsunkat illetően, Isten mellett vagy ellene!
     »Figyelmetekbe ajánlom testvérek az Evangéliumot, amelyet hirdettem nektek – írja Szent Pál: „Krisztus meghalt bűneinkért, eltemették és harmadnap feltámadt az Írások szerint. Ha nincs feltámadás akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, nincs értelme se a tanításunknak, se a hiteteknek. De Krisztus feltámadt a halálból elsőként a halottak közül! Mivel egy ember idézte elő a halált, egy ember révén támadnak is fel. Amint ugyanis Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki életre is kel, amikor sorra kerül: először Krisztus támadt föl, majd az ő eljövetelekor mindnyájan, akik Krisztushoz tartoznak. Azután következik a vég, amikor is (Krisztus) átadja Atyjának az uralmat, miután minden felsőbbséget, hatalmat és erőt megsemmisít, és ellenségeit mind a lába alá nem veti. Ne hagyjátok magatokat félrevezetni! A gonosz beszéd megrontja a jó erkölcsöt. Legyetek józanok, és ne vétkezzetek! Némelyek ugyanis nem ismerik az Istent. Azért mondom ezt, hogy szégyelljétek magatokat!”« (vö 1Kor 15,1-34) – Az Isten áldjon meg Benneteket, fel ne üljetek mindenféle "vallás" hirdetőjének, mert hitalapító volt ezernyi is, ám Isten egyedül Jézus Krisztust igazolta!

Holnap a földi élet felelősségéről olvashatnak!

Kilenced Szent Filoména szűz és vértanú tiszteletére

Bevezető ima
     Jöjj Szentlélek, töltsd el híveid lelkét szeretettel. Kérünk Uram, légy minden tevékenységünk irányadója. Vezesd törekvéseinket, hogy minden cselekedetünk Benned kezdődjék és Veled végződjék. Amen

Napi ima
     Teljes odaadással fordulok hozzád Szent Filoména, akit közbenjárómul választottam! Te légy szószólóm a Mennyek Országában, Te, akit a Boldogságos Szűz Mária annyira szeretett, hogy megjelent börtönödben és meggyógyította sebeidet. Arra kérlek szívem teljes bizalmával: őrizz meg engem minden rossztól, hogy lelkemen semmilyen folt se eshessék, és hogy szívemet tisztaság töltse el. Segíts, hogy felismerjem azt az utat, amit Isten kijelölt számomra, és életem végéig azon járjak.
Kérlek a Te rendkívüli áldozataid alapján ‒ amelyek nemcsak csodálattal töltenek el, de fel is bátorítanak -, hogy eszközöld ki számomra az általam kívánt kegyelmeket .......................(KÉRÉS) amennyiben azok egyeznek Isten akaratával.
Tudom, hogy meghallgatod kérésemet, ezért kérem, hogy erősítsd hitemet, növeld reményemet és tökéletesítsd szeretetemet! Imádkozz értem és szeretteimért Jézushoz és a Boldogságos Szűz Máriához. Amen

HARMADIK NAP
     Szent Filoména még alig múlt tizenhárom éves, amikor már teljes bizonyossággal tudta, hogy "az egész világ semmit sem jelent a Tökéletességgel szemben". Ő csak egyedül Istenhez tartozónak érezte magát, biztos volt küldetésében, és soha egy pillanatra sem ingott meg elhatározásában. Azt is tudta ‒ fiatal kora ellenére -, hogy imáival folytonosan növelheti Krisztus iránti szeretetét, s hogy az imádság a lelki élet ki nem apadó forrása.
Úgy imádkozott, mintha beszélgetne a Mennyek Urával, és tudta, hogy az erőt a rá váró szenvedések elviseléséhez a szentáldozásból kapja. Magához véve Krisztus szentséges testét és vérét, valóságos átlényegülést érzett, mint aki tudja, hogy keresztény hitének ez az áldozat a magja és ereje.
Nekünk is rendelkezésünkre állnak ezek a csodálatos alkalmak. Vajon élünk-e ezekkel a nagyszerű lehetőségekkel, amelyek erőt adnak földi életünk terheinek elviseléséhez?

Ima

     Szent Filoména, könyörögj értem Jézushoz! Ő azt mondta, hogy "Boldogok a tisztaszívűek, mert övék a Mennyek Országa ". Kérd őt, hogy tisztítsa meg szívemet mindattól, ami neki visszatetsző, és erősítsen kegyelmével, hogy ellenállhassak minden rossznak, elkerüljem a vétkeket. Kérjed nevemben Jézust, hogy életemet abban a reményben élhessem, hogy én is eljutok majd egykoron a Mennyek Országába, a tisztaszívűek közé, Amen

(Miatyánk ‒ Üdvözlégy ‒ Dicsőség)

Előszó 1

     Korunk szerzői, köztük sajnos katolikus teológusok is a sátán és a többi bukott angyal valós befolyásának kisebbítésére törekszenek (ha épp nem tagadják puszta létezésüket is)! Sokuk a múlt, sötét korok babonájának tartja, pedig a sátánról tudomást nem vevő krisztológia eleve sántít − és az ebben tévelygők − mit sem értenek a Megváltásból! Ez a beállítottság a gonosz munkáját nagyban elősegíti, különösen azért, mert olyanok véleménye ez, akiknek hivatásuk szerint kötelességük és kompetenciájuk lenne az embereket a káros aktivitásokról informálni és az ellenük való védekezést ismertetni!

Ezek után nem csoda, ha azt tapasztaljuk, hogy a magukat hívőnek valló és az Egyházzal még kapcsolatot tartó emberek hitbeli ismeretei is olykor jelentősen hiányosak, vagy egyenesen tagadásba hajlók! Sajnos a számukra „ismeretlen”, vagy tagadott fogalmak közé tartozik a tisztítótűz, a pokol, és a személyes gonosz lélek – a sátán – létezésének valósága.

Úgy tűnik, hogy modern világunkban az üdvözülni akaró ember hitét az ún. racionális gondolkodás, a megtévesztő eszmék, az elvilágiasodott környezet és a „tapintatos” hitoktatás erőtlenné tette a dogmatikus és apostolkodó tudásra, kiállásra! Vagyis, az egyébként jó szándékú emberek, óhatatlanul átveszik a nem keresztény világ mentalitását, minek folytán erejük megfogyatkozik, s nem képesek keresztségi hivatásuknak megfelelően apostolként, dinamikusan tanúságot tenni az Evangéliumról. Tapasztalják ugyan, hogy az általuk is így-úgy követett erkölcsi liberalizmus hatalmas pusztítást végez a lelkekben, de ezt a „mai világ” természetes velejárójának tartják, és ebben nem veszik észre a megtévesztő szellem következetes aknamunkáját! Pedig a sátán megnyilvánulása az egyén, a közösség és a társadalom életében bár igen változatos, nagyon is felismerhető! Ennek ellenére elfogadhatónak és magánügynek tekintik, hogy akár saját szeretteik is bűnben élnek, sőt, végül már sem a maguk, sem embertársaik üdvösségéért nem tesznek semmit, rohanva a kárhozat felé! (Források az első részben!)

(folyt.)

     Augusztus 2-a Angyalok Királynéja vagy népiesen Angyalos Boldogasszony ünnepe, mely egyben a Porciunkula kápolna fölszentelésének emléknapja és a ferencrendiek legnagyobb ünnepe.

Porciunkula – egy kis kápolna, amit Szent Ferenc épített újjá 1208-ban. Itt éltek az első testvérek, és maga Szent Ferenc hívta először Porciunkulának, azaz kis helynek, sőt kis Szentföldnek (magyarázat alább →)!

Ferenc itt alapította meg az első és második rendet, hiszen itt öltöztette be Klárát, és 1226-ban ide jött meghalni (sírja fölé 1568-ban bazilikát emeltek). Itt Porciunkulában jelent meg neki az Úr és az Istenanya. Arra bátorították, hogy kérjen Tőlük valami „nagy kegyelmet”, bármit! És Szent Ferenc nem csekélységet kért, hanem azt, hogy aki ezt a kápolnát meglátogatja, „teljes búcsút” nyerhessen, vagyis, mentesüljön a bűnei által kiérdemelt tisztítótűz szenvedéseitől!

A kérés abban az időben rendkívüli volt, mert → teljes búcsút akkoriban csak a szentföldi keresztes háborúkban résztvevők nyerhettek, vagy az, aki a Szentföldre indulókat hathatósan támogatta. Az Úr Krisztus helybenhagyta a kérést, ámde Ferencet a pápához utasította. III. Honorius 1216-ban teljesítette Ferenc kérelmét, és augusztus 1-én déltől másnap estig minden esztendőben „toties-quoties” (esetenként, mindannyiszor), a szenvedő lelkekért is felajánlható teljes búcsút engedélyezett azoknak, akik fölkeresik a Porciunkula-kápolnát, gyónnak, áldoznak és imádkoznak a pápa szándékára.

A 14. sz. végétől a pápák a Porciunkula-búcsút megadták a ferences templomoknak, később a klarisszák és a kapucinusok összes templomának, melyet XV. Gergely pápa 1622-ben a ferenceseken kívül az összes hívőre kiterjesztette.

A 1678-ban egy 3 hajós bazilikát építettek a Porciunkula fölé úgy, hogy a kis kápolna a központi kupola közepe alatt áll. Az 1832-es nagy földrengéskor a bazilika sok része beomlott (de a kis kápolna sértetlen maradt!). 1840-ben helyreállították. Később márvány homlokzatot kapott.

Ha valakiben netán felmerülne a kérdés, hogy "mi az üdvös abban, ha az Isten Anyját még az Angyalok Királynőjeként is tiszteljük", nos a szent írók a következőkben látják ezt üdvösnek: A Boldogságos Szent Szűzben a Megváltó Társát szemléljük, aki a Szeplőtelen Fogantatás titka által, egyedülálló módon mentes maradt az ősbűn átkától, és még a személyes bűntől is. A Mindenség Királyának Anyjaként, királynőként tisztelhetjük. Istenanyai méltósága és még a Szent Angyalokat is megelőző tökéletessége révén, ennél fogva az Angyalok Királynőjeként is tisztelhetjük Őt. Ez a Mária-tisztelet végeredményben a Szentháromság Egy Istenre irányítja figyelmünket, hiszen a Szűz Máriával való kapcsolatunk tulajdonképpen az Istennel való kapcsolatunkat segíti, mégpedig olyan értelemben, hogy Mária által jutunk el Jézushoz. Ezért nagyon lényeges, hogy minél buzgóbban, és minél nyitottabb szívvel szemléljük az Istenszülő Szűz szent titkát, dicsérjük Őt Istentől kapott égi-földi méltóságában, keressük közelségét, figyeljünk indításaira, kérjük közbenjárását, és fogadjuk a kegyelmeket, amelyeket az Úr, Szent Anyjának keze által kíván adni nekünk. A fenti teologikus sorokat egyszerűbben foglalja össze XIII. Leó pápa a Divinum illud munus körlevelében (1897): „A vallásos tisztelet ugyanis, amelyet a szent égi lakóknak és az angyaloknak, a Szűz Istenszülőnek és Krisztusnak megadunk, végül is magára a Szentháromságra áramlik vissza és benne végződik.” (DH 3325) Ebben teljesedik be a bensőséges Mária-tisztelet egész jelentősége.

Angyaloknak Királynéja, tiszta Szűz! Kérjed a te szent Fiadat érettünk.

Ékes virágszál, hozzád esdeklünk! Szép Szűz Mária, könyörögj értünk!

Ne értsetek félre semmit, hanem csak az Urat kövessétek! 1

     Lélekvándorlás (reinkarnáció) pedig nincs! Elődeinkkel lehetnek genetikai azonosságaink, sőt érzelmi-lelkületi hasonlóságok is, ám a lélek nem ugyanaz! A hipnózisban való „emlékezés”, nem a mély emlékek felszínre hozása, hanem épp ellenkezőleg: a sugallt és elvárt „ismeretanyag” elmélyítése! A lélekvándorlásra alapuló hitelvek, nem ismerik az irgalmasságot – de még a fogalmát sem –, hiszen számukra a szenvedő ember "csupán előző életének bűneit törleszti", és ebben őt megzavarni, visszaesést jelenthet számára! Ezt vallják az alábbi vallások is!
A hinduizmus, buddhizmus, s a mai divatos New Age áramlatok (reiki, jógairányzatok stb.) nem hisznek a személyes, szerető Istenben, az Istennel való személyes találkozás lehetőségében, sem a földön, sem a halál után. De beszélnek az ember megtisztulásáról, az érzelmektől, ösztönöktől való megszabadulás fontosságáról. Mint mondják, az emberek többsége nem tud egyetlen élet alatt "tisztává válni", ezért többszörösen újjá kell születniük, egy más emberben, állatban, míg elérik a tisztulás állapotát. S így végül (nem túl vigasztaló!) belesemmisülhetnek a nirvána mindenségbe...
     A keresztény tanítás szerint, a halálunk után nem egy személytelen semmiben oldódunk fel vagy térünk vissza, hanem szemtől szembe találkozunk  a Végtelen Szeretettel – Istennel –, s benne a világ minden szépségével. Egyéniségünk itt nem megsemmisül, érzelmeink nem alszanak ki (ahogy az idézett vallások, áramlatok állítják), hanem beteljesülünk, megújulunk Istenben, minden képességünkkel, szépérzékünkkel együtt.
     Nem vehetők komolyan azok az állítások, melyek szerint az Újszövetség maga is tanítja a reinkarnációt. Jézus beszél új születésről Nikodémusnak, de ez nem más, mint a „vízből és Szentlélekből” történő megújulás (Jn 3,5)! Vagyis a keresztény beavatás – a keresztség és bérmálás –, mely az egyszeri földi életében teszi az embert Isten gyermekévé, nem pedig egy másik földi élet kezdete. Az is igaz, hogy Jézus Keresztelő Jánosról azt mondja: „Ő Illés, aki eljön” (Mt 11,14). De ennek a mondatnak értelmét Gábriel angyal Zakariásnak mondott szavai mutatják meg, amikor így beszél a születendő Jánosról: „Izrael fiai közül sokakat fog Urukhoz, Istenükhöz téríteni. Illés szellemével és erejével fog előtte járni, hogy az atyák szívét a fiakhoz fordítsa...” (Lk 1,16-17). Vagyis János, Illés próféta szerepét fogja betölteni.

Holnap folytatódik!

Ott leszek a könyveimmel, és a Hajnal Szép Sugara blog támogatására adományt elfogadok!

„Elhagyja a Szentírás és az Egyház tanítását,

aki nem vallja létezőnek az ördög valóságát.”

(VI. Pál pápa 1975. november 15.)

A „Hajnal Szép Sugara” blog,

77 részes sorozata nyomán,

Begyik Tibor szerkesztésében 

Felhasznált források és esetleges jelölései:

Katolikus Egyház Katekizmusa. Budapest 1995. 1673. (= KEK)

Az Egyházi Törvénykönyv, A Codex Iuris Canonici hivatalos latin szövege magyar fordítással és magyarázattal. III. bővített kiadás, Budapest 1997. (= CIC)

Dr. Lukács László: Dogmatika II. - Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola 2007 (=LD.II)

Zsinati dokumentumok: Lumen Gentium (= LG); Gaudium et Spes (= GS)

Dr. Antalóczi Lajos: Jelenések, üzenetek és a jövő – Kisboldogasszony Plébánia Eger 2000 (=JÜ)

SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 9. szám nyomán. Agape Kiadó, Poznań, Lengyelország (= SZE)

Fatimáról beszél Lúcia nővér – Fatima, 1997 (= LN)

Szeretetláng Lelki Napló – SZIT 2010 (= SZL)

www.hagiosz.net (= NET)

http://katolikus-honlap.hu/ (Szent Margit Lap) (= KH)

Magyar Kurír (= MK)

Don G. Amorth: Egy ördögűző tapasztalatai. Bp., 1994. (= AM)

Don Stefano Gobbi, Mária Papi Mozgalma Kék Könyve (= KK)

Simone Morabito: Psichiatra all'inferno, Edizioni Segno, 2004

Bangha Béla (szerk.), Katolikus Lexikon: Exorcista, Ördögűzés, Ördöngősség, Budapest 1931. (= LEX)

Francesco Bamonte atya szentbeszéde a Szeretetláng Fesztiválon – Mária-remete, 2016. augusztus 27-én (Fordította: Dr. Tekulics Judit) (= FB 1))

Francesco Bamonte, Megszállottság és ördögűzés – IHTYS, Nagyvárad 2016. (= FB 2)

Francesco Bamonte, Szűz Mária harca a Gonosszal − az ördögűzések alatt IHTYS kiadó Nagyvárad 2014 (= FB 3)

José Maria Zavala: Así se vence al demonio (Így lehet legyőzni az ördögöt)

Dr. Gloria Polo Ortiz: Akit villámcsapás ért – Maranatha (Regreso de la Muerte – Bogota, Kolumbia) (= GPO)

A TAVALYIHOZ KÉPEST MEGÚJÍTOTT, ÁTDOLGOZOTT SZÖVEGANYAG!

Kilenced Szent Filoména szűz és vértanú tiszteletére

Bevezető ima
     Jöjj Szentlélek, töltsd el híveid lelkét szeretettel. Kérünk Uram, légy minden tevékenységünk irányadója. Vezesd törekvéseinket, hogy minden cselekedetünk Benned kezdődjék és Veled végződjék. Amen

Napi ima
     Teljes odaadással fordulok hozzád Szent Filoména, akit közbenjárómul választottam! Te légy szószólóm a Mennyek Országában, Te, akit a Boldogságos Szűz Mária annyira szeretett, hogy megjelent börtönödben és meggyógyította sebeidet. Arra kérlek szívem teljes bizalmával: őrizz meg engem minden rossztól, hogy lelkemen semmilyen folt se eshessék, és hogy szívemet tisztaság töltse el. Segíts, hogy felismerjem azt az utat, amit Isten kijelölt számomra, és életem végéig azon járjak.
Kérlek a Te rendkívüli áldozataid alapján ‒ amelyek nemcsak csodálattal töltenek el, de fel is bátorítanak –, hogy eszközöld ki számomra az általam kívánt kegyelmeket .......................(KÉRÉS) amennyiben azok egyeznek Isten akaratával.
Tudom, hogy meghallgatod kérésemet, ezért kérem, hogy erősítsd hitemet, növeld reményemet és tökéletesítsd szeretetemet! Imádkozz értem és szeretteimért Jézushoz és a Boldogságos Szűz Máriához. Amen

ELSŐ NAP
     Ez a csodálatos lelkierővel rendelkező Szent a legmagasabb körökben, királyi családban született, de soha, egy pillanatra sem kábították el a pompa vagy gazdagság csillogásai. Önszántából tett fogadalmat a tisztaságra, és ennél a Földön semmi sem volt fontosabb számára. Elképzelhetetlennek tartotta, hogy egy pogány császár feleségeként éljen, bármekkora világi hatalmat is nyert volna ezáltal. Tudva tudta, hogy az áldás, amit szülei az ő világrajöttével kaptak, a megtérés jutalmául adatott meg nekik. Valójában helyettük is hozta áldozatát, hiszen ők már idős korban, szorongatott helyzetben lévén, nem mertek szembeszállni a hatalmas római császárral. De Filoména, ez a valójában még gyermeknek mondható ártatlan kislány, annyi lelkierővel rendelkezett, hogy felismerte égi hivatását, tudta, hogy törékeny testének szenvedéseit nem hiába vállalja. Már életében sokan megtértek kínzatásai láttán, megérintve attól a kegyelemtől, ami a hittel vállalt szenvedésből sugárzik. Angyali erényeivel azóta is szolgál.

Ima
     Szent Filoména, Te a romlott társadalmú római birodalom kellős közepén akkora bátorságról, olyan rendíthetetlen hitről tettél tanúbizonyságot, hogy a pogányok közül sokan felismerték az Igazságot, s a katakombákban egyre több keresztény gyűlt össze az Egy Igaz Isten nevében.
Kérlek, tiszteletre méltó szolgálataid által járj közben értem is, hogy állhatatos legyek a hitben és növekedjék szívemben a jóság és a felebaráti szeretet. Egykoron pedig Krisztus kegyelme által békében érkezzek Hozzá. Amen 
(Miatyánk ‒ Üdvözlégy ‒ Dicsőség)

Élni a szabad-akarat felelősségében

     A pokol azoknak az örök kárhozata, akik szabad döntésük által halálos bűnben halnak meg. A pokol fő büntetése az örök elszakítottság Istentől, akiben pedig egyedül talál az ember életet és boldogságot, melyre teremtetett és amire vágyakozik. (vö Római Kompendium 212) Hogyan egyeztethető össze a pokol léte Isten végtelen jóságával? – Isten az embert szabadnak és felelősnek teremtette, de tiszteletben tartja döntéseit. Jóllehet azt akarja, hogy „mindenki bűnbánatot tartson” (2Pt 3,9), végül maga az ember az, aki önhatalmúlag nem él vele, és a végső pillanatáig megátalkodva, halálos bűnében kizárja magát az Istennel való közösségből, elutasítva Isten irgalmas szeretetét. (vö uo 213)
     Tekintve, hogy sokan azzal utasítják el a pokol létezését, hogy még nem látta senki, és senki nem jött vissza onnét, hogy elmondja! Nos többek között, nem csak a fatimai gyermekek látták a poklot, de Szent Fausztina is járt ott! (Az más kérdés, hogyha netán mégis valaki tanúságot tesz róla, azt meg nem hiszik el! Nos, az ilyenek számára hozzá teszem, hogy az Egyház a legmagasabb szinten elismerte az üzenetek hitelességét! Az aztán már végképp tragédia, ha a krisztusi Egyháznak sem hisznek!)  

Ezt olvashatjuk Fausztina naplójában: „Ma egy angyal levitt a pokol mélyére, mely hatalmas térség, a kínok helye. A szenvedések fajtái, melyeket láttam, a következők: az első kín, mely a poklot alkotja – Isten elvesztése. A második, a szüntelen lelkiismeret furdalás. A harmadik az, hogy a lelkek sorsa itt már sohasem változik meg. A negyedik kín a tűz, mely átjárja a lelket anélkül, hogy elpusztítaná. Az ötödik, az állandó sötétség és az iszonyú, fullasztó szag. Bár sötét van, az ördögök és az elkárhozottak kölcsönösen látják egymást, látják mások és a maguk gonoszságát. A hatodik fajta szenvedés, a sátán szüntelen társasága. A hetedik, a szörnyű kétségbeesés, s a gyűlölet Isten ellen, istenkáromlások, átkok, gyalázkodások. Ezek azok a fájdalmak, melyeket az összes kárhozott lélek közösen szenved. De ezzel nincs vége! Különleges lelki fájdalmak is léteznek, nevezetesen az érzékek kínjai. Amivel az egyes lelkek vétkeztek, az által szenvednek leírhatatlan irtózatos módon. Rettenetes barlangjai és mélységei vannak a gyötrelemnek, ahol az egyik fájdalom különbözik a másiktól. Látva ezeket a szörnyű gyötrelmeket, meghaltam volna, ha Isten mindenhatósága nem tart fenn. A bűnösöknek tudniuk kell, hogy az egész örökkévalóságon át az által az érzékük által fognak gyötrődni, amellyel vétkeztek! Isten parancsára írok ezekről a dolgokról, hogy egyetlen lélek se mentegethesse magát azzal, hogy nincs pokol, nem volt ott senki, nem lehet tudni, mi van ott. Én Fausztina nővér, Isten parancsára jártam a pokol szakadékaiban, hogy hirdessem és tanúsítsam a lelkeknek, létezik a pokol. Amit leírtam az csak halvány árnyéka a valóságnak, amit láttam. Egyet megjegyeztem: a legtöbb ott szenvedő lélek olyan, aki nem hitte el a pokol létezését!” (N. 741)

– Az Isten áldjon meg Benneteket, vigyázzatok a hiedelmeitekkel és az elveitekkel, mert a megtévesztő szellem mást se akar jobban, minthogy elhitesse magáról, hogy nem létezik, és végül Titeket is magával ránthasson a kárhozatba!

(Holnap a félreértések kerüléséről olvashatnak!)

Nem a hitet kell egyszerűbbé tenni, hanem a lelkünket!

     Jóllehet a hit tanítása világos afelől, akiben hisz, a hitét gyakorló ember olykor mégis nagyon kemény próbának van kitéve kételyeivel. A világ, amiben élünk úgy tűnik, gyakran igen távol van attól, ami felől a hit biztosít bennünket, hiszen a rossz, a szenvedés, az igazságtalanságok és a halál megtapasztalása ellentmondani látszanak az Örömhírnek. Mindezek sajnos meg tudják ingatni a hitet, és sok minden kísértéssé válhat az ember számára. (vö Új katekizmus 164) Így aztán, sokak számára valószerűtlennek és távolinak tűnik Isten. Úgy vélik, számukra a Teremtő hallgat és rejtőzik. Ennek okai, hogy csak érzékeiken keresztül értékelnek mindent, s ezáltal felszínessé válnak, sőt gőgössé. Az ilyenek önmaguk és felebarátaik számára is elviselhetetlenné válnak, mert sejtelmük sincs a magukban hordozott felmérhetetlen kincsről, az istengyermekségről és a beléjük oltott szeretetről, mely valamelyest megértést és alázatot diktál! A „nemtörődöm emberek” széles körben esnek áldozatául a zajló életnek és a hamis értékrendnek, végső soron a bűnnek. Sokan nem értik életük eseményeinek összefüggéseit (nem is érdekli őket), sőt esetleg még Istent is vádolják mondván, „ha lenne, nem engedné”! Nem ismerik fel, hogy a bűnnek szerzője van, akivel ők maguk – így vagy úgy –, de közreműködnek, s ez az erő történelmi léptékű stratégiával hálózza be az emberi közösségeket és tagjait.

     „Aki nem szeret, az a halálban marad. Mindaz, aki gyűlöli testvérét, gyilkos: azt pedig tudjátok, hogy a gyilkosnak nincs örök élete” (1Jn 3,15). Az Üdvözítő figyelmeztet bennünket arra, hogy el leszünk választva Tőle, ha elmulasztunk segíteni a szegényeknek és kicsinyeknek súlyos szükségükben, akik pedig az Ő testvérei. Ha halálos bűnben halunk meg anélkül, hogy azt megbántuk-, vagy Isten irgalmas szeretetét befogadtuk volna, akkor – saját szabad választásunk révén – tőle örökre elválasztottak maradunk. Ezt az Isten és a szentek közösségéből való végleges önkizárás állapotát nevezzük pokolnak. – Az Isten áldjon meg Benneteket, nézzetek már körül magatokban is, és tegyetek meg mindent a magatok és embertársaitok üdvösségéért!

Holnap a szabad akarat felelősségéről olvashatnak!

Útmutató és bevezető a kilencedhez
     Szent Filoména kilencedét nem könnyű betartani, mert a kis Vértanú azt kéri a követőjétől, hogy legalább a kilenc nap alatt kerüljön minden bűnt, ami szinte lehetetlenség!
Ugyanakkor szép gondolatokkal ajándékozza meg tisztelőjét és a közbenjárását kérőjét!
Igen, Isten kedvét keresni és igyekezni földi életünkben mennyei kincseket gyűjteni, a keresztény hit titkai, és ez a mi Szent Keresztségben kapott fogadalmunk, mely eltökélt célunk kell legyen! Ehhez pedig segítőink az angyalok és a szentek, a mostani kilencedünkben pedig egy egészen különleges édes kicsi hős, aki remélhetőleg minden lélek mélyén ismerős: Szent Filoména!

     Elő-óhajtásként egyszer mondjuk el az alábbi fohászt:
     Minden gondunkban és félelmünkben, valamint a halálunk óráján, jöjj és légy segítségünkre ó, Szentséges Szűz Mária és te, a vértanúságban szentté vált dicsőséges Szent Filoména! Amen

A kilenced naponkénti menete

     Az ismétlődő azonos "Bevezető" és "Napi imával" kezdünk minden nap. Ezt követi a "jelzett NAP" elmélkedése Filoména életéből, majd egy ima. Befejezéseként elmondunk egy Miatyánkot, egy Üdvözlégyet és egy Dicsőséget! A kilencedik napon, ezt megelőzi még egy "Záró ima" is.

Mélyüljünk el lélekben e "kis Szent" hősiességén, és dicsőítsük őt amiért Jegyese az Édes Üdvözítő iránti szeretetből és hűségből kitartott a vértanúságig! Legyen számunkra példa az életünk minden területén! Kérjünk és megadatik, ha Isten Örök akaratával megegyezik!

     Ám mielőtt a kilenced végére érnénk, határozzunk el egy olyan jó cselekedet véghezvitelét, amelyet Szent Filoména tiszteletére teszünk!

FELHÍVOM KEDVES OLVASÓIM FIGYELMÉT, HOGY SZENT FILOMÉNA ÉLETÉT MEGISMERHETIK A FEBRUÁR 24 ÉS MÁRCIUS 14 KÖZÖTTI SOROZATBÓL!

Bűn az: amely eltávolít Istentől, csökkenti a lelkiismeret érzékenységét, rest a jóra, gyengíti az értelmet a test vágyai felett, elhomályosítja az Isten- és felebaráti szeretetet, meghamisítja a nemzettudatot. (ÉHÖ 7. o.)

Felvilágosodás vagy elhomályosítás?

     Három felvilágosító pont a „felvilágosodásról”: 1) Soha nem borult akkora sötétség az emberiségre, mint épp a Felvilágosodás által! 2) A felvilágosodás elmélete képes haladásnak ítélni azt, ami emberi léptékben mérve rémálom. 3) A felvilágosult elme egyazon érvrendszerrel könyvel el maradinak olyan törekvéseket, melyek pedig a társadalmak igaz javára válnának.
     Az előbbi gondolatok igazolására, idézünk II. János Pál pápától: „A felvilágosodás nevében az európai filozófia elfordult Istentől: úgy építette fel gondolatmenetét, mintha Isten nem létezne, ezáltal a jó és rossz közötti különbségtétel alapvető viszonyítási pontjától szakadt el. Ha az ember nem számol Istennel, nem marad saját magán kívül álló erkölcsi mérőpontja, így maga dönti el, mi a jó és a rossz! Ennek veszélyeit, épp a totalitárius ideológiák mutatták meg! Ha az ember Isten nélkül dönthet, akkor úgy is határozhat, hogy az emberek egy bizonyos csoportját meg lehet semmisíteni, miként azt a kommunizmus és a nácizmus meg is tette! (…) Ma is folytatódik a megfogant, de még meg nem született emberi lények kiirtása, ráadásul erről választott parlamentek döntenek – melyek paradox módon –, éppen az emberi haladás nevében teszik ezt!”  –  Nos, ehhez szükséges a felvilágosítás! 

Az Isten áldjon meg Benneteket, senki ne mondja majd, hogy nem szóltam!

Holnap az egyszerűbb hitről vagy egyszerűbb lélekről olvashatnak!

    Kedves Olvasóm! – írja Montforti Grignon Szent Lajos – ha gyakorlod ezt az ájtatosságot s prédikálsz róla, akkor nem a könyvekből, de saját tapasztalatodból győződhetsz meg a szentolvasó csodáiról. Örömmel látod majd azon ígéretek valóra váltását, melyeket Szűz Mária Szent Domonkosnak és Boldog Alánnak tett és tesz mindazoknak, akik terjesztik ezt az oly kedves ájtatosságot, ami a népet megtanítja Szent Fia erényeire, az elmélkedő imára, Krisztus követésére, a szentségekhez való gyakori járulásra és mindenfajta jótétemény keresztül vitelére. (Montforti Grignon Szent Lajos)

      A Regnum Marianum Fogadalmi Templom alapkövét 1925-ben rakták le, benne a Tanácsköztársaság bukását is megemlítő dokumentumot elhelyezve. A tényleges munkálatok 1926 nyarán kezdődtek Kotsis Iván tervei alapján. A kupolás épület alapterülete 1820 négyzetméter volt, erősen emlékeztetett a jeruzsálemi Szent Sír-templomra.

Tornyát egyedülálló módon a Szent Korona másolata díszítette.

A kommunista hatalom, a Dózsa György út 90 méterre való kiszélesítésére hivatkozva elrendelte a (titulusa szerint) "Magna Domina Hungarorum" templom lebontását, hogy a moszkvai Vörös-tér mintájára, felvonulási teret képezzen ki.

1951. július 29-én, vasárnap volt az utolsó ünnepi mise. Este 6-kor már tömve volt a templom, pedig még egy óra volt a Szentmise kezdetéig. A hívek énekeltek, imádkoztak és sírtak.

Pontosan 7 órakor csendült meg utoljára a misét jelző csengő. Mintegy 25 ministráns kíséretében megjelent Dr. Tóth János plébános, hogy utoljára mutassa be a Szent Áldozatot. A zsúfolásig telt templomban felcsendült az ajkakon a ,,Boldogasszony édes'', itt is ott is sírás hallatszott. Az evangélium olvasása után az egyik káplán felolvasta a szószékről a Fővárosi Tanács határozatát, azt, hogy az 1929. évi XXX. tc. 56.-a értelmében fellebbezésnek helye nincs.

A "népi demokráciában" senki nem mert fellebbezni. A záró áldás után szált az ének, szinte dörögve a ,,Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat'', de mindenki arra gondolt, ami augusztus 1-én fog bekövetkezni, mégis énekeltek, mert Krisztus legyőzte a világot és többé nem lehet felette diadalmaskodni.

8 óra felé ért véget a mise, és utoljára hangzott fel a Pápai-, majd a Magyar Himnusz. És nemhogy kiürült volna a templom, de újabb és újabb emberek érkeztek és voltak, akik az egész éjszakát ott töltötték. Búcsúztak a Mária-templomtól.

És meg kellett élnie Budapestnek, megélnie a keresztény Magyarországnak, Európának, és az egész katolikus világnak, hogy egy virágzó katolikus templomot, átkozott szándékok lerombolják! Nem bomba vettette ki sarkából, nem az idő döntötte romba, hanem az az ateista-kommunizmus, melynek pusztító világuralmára a Fatimai Szűzanya, oly nyomatékosan figyelmeztetett már 1917-ben. És nem hallgattunk Rá!         

Talán most? – Mert akkor imádkozzuk a rózsafüzért Édes Magyar Hazánkért, végezzük az elsőszombatokat, és ajánljuk fel magunkat és szeretteinket Mária Szeplőtelen Szívének!

Nézz magadba!

     Szentek példája és tanácsa; hogy időnként mélyedjünk el magunkban. Csendes összeszedettségben figyeljük lelkünket, hogy hallhassuk Istent. Ó testvérem, az életed folyamán egyszer is megkísérelted ezt? Végül is, nem voltál képes egyetlen negyedórát se imádkozni Istenhez, lélekben és igazságban? Egyetlenegyszer sem jutott volna erre időd? De milyen választ is kaphatnánk erre: „Felejts már el és ne gyötörj ezzel!” – Mert bizonyára kínosan érintené őket, éreznék ugyanis, hogy életük számtalan döntése előtt bizony, nagyon hasznos lett volna egy rövidke 'magukba szállás'!
     Egyszer egy nagy püspök lelkigyakorlata zárszavaként ezt kérte hallgatóságától: „ Isten és a lelkük számára csupán negyedórai csendet kérek önöktől a mai éjszakán!” – És az éj folyamán felébreszti őt egy öreg és így szól hozzá: „Életemben először tartottam meg ezt a negyedórát, s ezáltal merőben átalakult a lelkem és az életem! Ráébredtem, hogy Istené vagyok, s voltam és végleg Hozzá tartozom! Sajnos ennek elmondásával már nem várhatom meg a holnapot...”
     Az Istent nem ismerő emberek, akiknek élete csupán önmagukra összpontosul, úgy vélik, hogy az egész világnak mutogatniuk kell a sikereiket és kifinomult igényeiket. Példaadóan egészségesen táplálkoznak, reggel-este futnak, masszőz és kozmetikus a társaságuk, ám a lélek ápolására se idejük, se készségük nincs. Az így „élők”, halott lelkek! Önmegvalósításuk egy mű-élet kiélésében merül ki, miközben kizárják magukat az istengyermekségből. Az „egyéniség”, akinek gondolják magukat, végül is csak egy rossz álom főszereplője, és majd az ébresztő halál lesz az, mely rádöbbenti őket, hogy a felismerhetetlenségig eltorzították, eltékozolták életüket és valójában nem is éltek. A megmérettetéskor pedig Isten, aki a végtelen Valóság, azt fogja mondani nekik: „nem ismerlek benneteket” (Mt 25,12)!
     Mit tegyünk tehát? Értékeljük át életünket, bánjuk meg bűneinket egy életgyónás keretében, s a szenvedélyek viharai és énünk önző gyötrelmei sorra elcsitulnak. Egy megújult élet új lelkesedése tölt el bennünket, egy új erő új öröme, valami önbizalom-érzet és távlat, mely valójában az Istennel való kapcsolatból fakad. A „lélek békéje” azt jelenti, hogy valódi énünk Krisztus szeretetében ver szilárd gyökeret. Ő tölt el bennünket Szentségei által, és egyszerre világossá válhatnak olyan dolgok, melyeket azelőtt hiába magyaráztak! Aztán, ha erőt vesz rajtunk a bánkódás az elvesztegetett időért, az üres évekért, ha az fáj, hogy mennyit ártottunk ezzel Isten Országa ügyének és mennyire megbántottuk az Urat, ez a bánat új célt adhat és elindulhatunk a hálatelt szeretet, az engesztelés útján. – Az Isten áldjon meg Benneteket, legyen magatokra egy csipetnyi időtök „tartsatok bűnbánatot és térjetek meg, hogy eltöröljék bűneiteket, s hogy az enyhülés idői eljöjjenek…” (Apcsel 3,19-20)

Holnap a "Felvilágosodásról" olvashatnak!

     Ugyan bizony, nem együtt kell járnia a szeretetnek a példával? Hogyan tanulhatnák meg a természettől fogva utánzásra hajlamos gyermekek az engedelmeskedést, ha minden esetben azt látják, hogy anyjuk ügyet sem vet az apai utasításra, sőt panaszkodik rá? Ha szüleiktől a tekintély rovására történő tiszteletlen bírálgatásokat hallanak egymás iránt, ha észreveszik, hogy bizony szüleik az elsők, akik nem teljesítik Isten és az Egyház parancsait?

Arra törekedjetek tehát, hogy gyermekeitek olyan apát és anyát lássanak maguk előtt, akik beszéd- és cselekvési módjukkal egyaránt példát adnak a törvényes tekintély és az egyéni feladatokhoz való hűség tisztelésére. Az ilyen épületes példákból minden cél­zatos buzdításnál jobban fogják megtanulni, milyen az igazi keresztényi engedelmesség és türelem, hogy mi módon kell azt nekik szüleikkel szemben gyakorolniok. Legyetek meggyőződve arról ‒ szeretett fiatal házasok ‒, hogy a jó példa a leg­értékesebb örökség, melyet gyermekeiteknek adhattok. Eltörölhetetlen képe ez a tettek, szavak, tanácsok, jócselekedetek és erényes lépések kincsesházá­nak, mely egyszer s mindenkorra elevenen vésődik bele emlékezetükbe és elméjükbe, mint a legmegindítóbb és legdrágább emlékek egyike. A ti személyes példátokat majd a kétségek közti ingadozásban, a veszély és győzelem órái­ban fogják felidézni és tanácsként él majd bennük a ború perceiben, amikor netán az ég elsötétül fölöttük. Megvilágítja útjukat és döntéseiket a ti által megtett utatok, melyet égi s földi boldogság árán, fáradságos és küzdelmes munkával róttatok végig. Ábránd-e ez? Nem! Az az élet, melyet családalapítástok­kal elkezdtek nem ábránd, hanem ösvény, melyen méItósággal és tekintéllyel felruházva járhattok, mintegy iskolát és gyakorlóhelyet biztosítva véreiteknek, akik követni fog­nak benneteket.

Az az égi Atya, aki a szülőség fenségében való részvételre hívott meg benneteket, s megadta a tekintélyt is arra, hogy ezt az ő mintájára bölcsen és szeretettel gyakoroljátok! Ezt a kegyelmet esdve le Tőle számotokra és minden keresztény szülőre, atyai szívünk érzelmeinek egész kiárasztásával adjuk rátok, drága fiatal házasok, apostoli áldásunkat! (Forrás az első részben!)

Mi végett élünk? 3

     Az ember – olykor még keresztényként is –, mily keveset gondolkodik az élet teljességéről! Hány ember eszik-iszik, házasodik, vesz, elad, épít és gyűjt. Barátai, ellenségei, örömei és szenvedései adódnak és elmúlnak, de végül is hiába született és hiába hal meg, ha egy életen át soha rá nem ébredt, hogy mivégett született!
Ez a 'soha rá nem ébredés' –  a lét miértjére való rá nem eszmélés –, a legnagyobb hiányossága materialista korunk hajszába zsibbadt emberének, aki mindent habzsol és kiélni igyekszik, ám végül épp a saját lelkére nem marad ideje! Ez azonban, korántsem véletlen! A köröttünk működő médiák pszichotechnikai manipulációkkal reklámozzák a külsőséges életet, és sajnos az erre fogékony emberek benső személyiségtudata, hite és lelki kultúrája, sorvadásnak indul.
Az igazságot és a fontosat nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják (2Tim 4,4). Azt pedig, hogy mi az igazán fontos, ennek igazságát az Evangélium tanítja: először is az Isten országa, a többi meg hozzá adatik! És ez az Isten országa bennünk vagyon, csak legyünk figyelmesek szívünkben!  
     A világ lázasan tülekedik. A főbűnök közül a lustaság a legkevésbé áll a mai időkre és ha megkérdeznék; – miért e lázas igyekezet, átgondoltad-e már, hogy mi végett élsz, mi lesz veled a halál után? – Fura és megdöbbentő választ kaphatnánk sokaktól:
– Ugyan már, rossz a kérdés! Ma már nem aktuálisak ezek a „középkori” szempontok. A legfontosabb, hogy végül is megmutasd miben vagy „király” és élvezd ki a lehetőségeket! – hallanánk. De melyik lehetőség a „király”, mi az igazán fontos? A rövid- vagy a hosszú távú életcél? Aztán az-e a jó, ami csak a testnek jó, vagy tán ami a lélek javára is válik? Jussanak eszünkbe a nyugtalan Mártához intézett jézusi szavak: „Mária a jobbik részt választotta!” (Lk 10,42)
     A mai világ, mozgalmas forgatagában az elmélkedőknek, (a misztikusoknak) nincs keresnivalójuk. Az Úr lábánál ülő bethániai asszony kitűnő téma lehet a művészeknek, de bizony szánalmas mintakép egy tevékeny embernek, aki így beszél: „Nekünk kész veszteség holmi elmélkedésre és lelkizésre szánni a drága időt!”
     Nos, mit is válaszolhatnánk erre? – Ember! Ha fel nem ismered időben a lényeget, lassan eltékozlod az egész életed! Ébredj, eszmélj! Mert balgaság, olcsó percek soráért kockáztatni egy örökkévalóságot! Ráadásul, nem csak magadért felelsz, hanem példád révén a rádbízottakért is! Maga Jézus figyelmeztet: „Eltipornak (...), és falaid közt nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásom idejét” (Lk 19,44). –  Az Isten áldjon meg Benneteket, hányszor, de hányszor szólított és kopogtatott csendben a ti szíveteken is az Úr?
És felismertétek?

Holnap a kellő önvizsgálatról olvashatnak!

Mi végett élünk? 2

     Az ember földi adottságai végesek ugyan, mégis képes a Végtelen Fölségű Istennel való bensőséges és élő kapcsolatot – egyszerűen – megszakítani! A hajlam és szándék teszi, hogy az ember csak elfeledi, vagy kifejezetten vissza is utasíthatja. megtagadja Teremtőjét! Ez, sajnos különböző indítékból vagy körülményből eredhet! A világban tapasztalható rossz miatti háborgásból, a vallási tudatlanságból, az általános közömbösségből, az anyagi gondok és szenvedések késztette fásultságból, sőt a kényelmes jólétből is! Mint magyarázkodó indok, ide sorolható még a mások rossz példája, a társadalmi elvárások és a családi nevelés hiánya nyomán rögzült hitetlenség, de legsúlyosabbként, a vétkes ember azon szándéka, hogy elrejtőzzék az Isten elől.
      Az embernek tudnia kell: arra teremtetett, hogy közösségben éljen Istennel, akiben megtalálja a boldogságot! Amúgy mindenkinek tudnia kell, hogy ezt a közösséget az ember borította fel! Fel kellene ismernünk, hogy a bűnök és mulasztások, mint feldobott kövek zuhannak vissza az emberiségre, miként a világban tapasztalható rossz is, a szabad akaratában tobzódó „embertársaknak” tulajdonítható! Szenvedésünk származhat, saját felelőtlenségünkből, a környezetünktől, a gonosz lélek incselkedéséből, de akár Istentől is, ám minden esetben Istentől kell kérnünk erőt és kegyelmet az elviseléséhez, a mentesítéséhez!
Az isteni törvények nem azért vannak, hogy életünk „hajóját” lassítsák, vagy gyorsítsák, hanem legfőképp azért, hogy el ne süllyedjen! Még inkább áll ez a Szentségekre, melyeket az Üdvözítő, épp azért kínált fel számunkra, hogy természetfeletti módon erősítsen minket, a testet-lelket próbáló földi létben, és hogy Útravalóként szolgálhasson az üdvösségre, ahol az ember újra boldog közösségben élhet Istennel! - Az isten áldjon meg Benneteket, imádkozzunk tehát és hozzunk áldozatot, mert áldozat nélkül nincs üdvösség!

Holnap folytatódik!

https://www.youtube.com/watch?v=daWS-iWNic8

https://www.magyarkurir.hu/hazai/ne-felejtsd-julius-28-en-szentmise-lesz-szabihid-on

A Humanae vitae miatt az egész világ szembefordult VI. Pállal, ugyanakkor kivívta többek közt Szent Pio atya és az életvédő mozgalmak elismerését. Steve Mosher nemzetközileg elismert életvédőnek, a Population Research Institute elnökének gondolatait ismertetjük.

     Nem sokan emlegették, hogy tegnap, július 25-én volt a Humanae vitae enciklika megjelenésének 44. évfordulója. Ugyan ki emlegette volna? A világi média bizonyosan nem; hiszen még a gondolatot is nevetségesnek tartja, hogy az ember önfegyelmet gyakorolhat a szexualitás terén. Szót nem ejtenének VI. Pál bátor kiállásáról, amellyel elutasította a sterilizációt és a fogamzásgátlást, mint amelyek ellentétesek a természeti törvénnyel és Istennek a házasságra vonatkozó, szerető elgondolásával. De még a katolikusok között is sok a bizonytalanság afelől, hogy miért is tiltja az Egyház a fogamzásgátlást. 

     Pedig VI. Pál gyönyörű, prófétikus és a világ kultúrájával olyannyira ellentétes enciklikája nem hagy kétséget afelől, hogy a mesterséges fogamzásgátlás és az ennek következményekén kirobbantott szexuális forradalom szét fogja választani a házastársakat, mert meggyengíti a házasság egyesítő hatását és termékenységét. A Humanae vitae miatt az egész világ – és sajnos sok katolikus is – szembefordult VI. Pállal, aki ugyanakkor kivívta a szentek és a szentéletű hívők elismerését. Szent Pio atya utolsó levelét, amelyet röviddel halála előtt írt VI. Pálnak címezve:

1968. szeptember 12.

   ...Tudom, hogy szíve sokat szenved ezekben a napokban … amiért sokan, még a katolikusok közül is, nem engedelmeskednek a magasztos tanításnak, amelyet Ön a Szentlélektől ihletve, Isten nevében ad számunkra. Imáimat és mindennapi szenvedéseimet ajánlom fel Önnek mint legkisebb fia apró, de szívből jövő hozzájárulását, hogy Isten vigasztaló kegyelme segítségével folytassa az egyenes, ugyanakkor fájdalmas utat az örök igazság védelmében, amely nem változik az évek múlásával. Lelki gyermekeim és az imacsoportok nevében köszönöm Önnek egyértelmű, határozott szavait, amelyeket különösen legutóbbi enciklikájában, a Humanae vitaeben fogalmazott meg; és újra megerősítem hitemet és feltétlen engedelmességemet az Ön világos iránymutatása iránt. Isten adjon az igazságnak győzelmet, Egyházának békét, a világnak nyugalmat, Szentségednek pedig egészséget és jólétet, hogy miután ezek az átmeneti kétségek eloszlanak, Isten Országa győzedelmeskedjék minden szívben, Önnek mint az egész kereszténység legfőbb Pásztorának vezetésével.

Alázatos tisztelettel, Padre Pio kapucinus, San Giovanni Rotondo

      Paul Marx OSB a Population Research Institute alapítója ugyancsak röviddel halála előtt írt levelében szintén e nagy és sokak által félreértett tanítással foglalkozik.

1968. július 25-én VI. Pál pápa Humanae vitae enciklikája megerősítette a katolikus tanítást az életről, a szerelemről és a szexualitásról. E dokumentumban a pápa felsorolta, milyen következményekkel fog járni a katolikus tanítás elhagyása. Előre megmondta a következőket:

1. A fogamzásgátlás miatt több lesz a házasságtörés.
2. A fogamzásgátlás gyakorlata az „erkölcsiség általános romlásához” fog vezetni.
3. A fogamzásgátlás hatására a férfiak nem fogják többé tisztelni a nők egész lényét, hanem „önző élvezetük puszta eszközének” tekintik majd őket, nem pedig szeretett társuknak.
4. Végül pedig, ha a házaspárok által széles körben elfogadottá válik a fogamzásgátlás, gátlástalan kormányok nyomásgyakorlással fogják ráerőltetni az emberekre.

     Vagyis VI. Pál megjövendölte, hogy a fogamzásgátlás „választott életformából” tömegpusztító fegyverré fogja kinőni magát. Milyen hátborzongatóan igazolják e próféciát a népességszabályozó és kötelező sterilizációs programok, a termékenységkorlátozó kvóták és az abortusz terjesztése gyakorlatilag a világ minden táján!
A fogamzásgátlás társadalmilag és lelkileg egyaránt tragikus következményekkel jár. Más szóval a fogamzásgátlás Isten valóságképének elutasítása. Ék, a legmeghittebb szeretetközösség szférájában, amit ember – az Eucharisztia szentségén kívül – egyáltalán ismer. Lealacsonyító méreg, mely elsorvasztja az életet és a szeretetet a házasságban és a társadalomban.
A pápa látta, hogy a szexualitás és a szaporodás közti természetes, Isten által rendelt kapcsolat elszakításával a nők és a férfiak – de főleg a férfiak – számára a szexualitás kínálta élvezet lehetősége kerül a középpontba, és az emberek nem úgy tekintenek majd a szexualitásra, mint az új élettől és a házasság szentségétől elválaszthatatlan valóságra. Kétségbe vonja-e bárki, hogy ma itt tartunk?

Üdvözlettel, Krisztusban, Paul Marx OSB Szent János Apátság

(Magyar Kurír nyomán)

Mi végett élünk? 1

     Fogantatunk, születünk, élünk, meghalunk és megítéltetünk! Így kezdődik, folytatódik és fejeződik be földi zarándoklatunk, végleg meghatározva örök sorsunkat! Ennek tudatában kellene életünket élni és építeni, mintegy a nagy megmérettetésre való állandó készülődésben. Ezzel szemben sajnos számtalan életre szóló döntést hozunk- vagy nem hozunk meg, kellő ismeret és megfontolás hiányában, melyek meghatározók lehetnek a földi-, sőt az örök sorsunkat illetően is.
     Sokan halnak meg úgy, hogy életükben nem ismerték meg önmagukat és hivatásukat, nem eszméltek rá hogy végtére is mivégett éltek – ám aligha csoda –, hiszen Istent se akarták megismerni!
     Ám, ha megismerték volna az Evangéliumot, megismerték volna Krisztust a Megváltót, Aki őértük is, az ő üdvösségükért is elszenvedte  a kínhalált, meghalt és eltemették, de harmadnapon feltámadt halottaiból, az ő feltámadásukért is! Tehát, ha valamennyiünk földi zarándoklata véget ér, szembesülünk az „ismerős-ismeretlen” Jézus Krisztussal, Aki meg fog ítélni bennünket! Felelősséggel tartozunk tehát önmagunkért és a mások hitismeretéért!

Evangelizáljunk, imádkozzunk és hozzunk áldozatot a felebarátért, mert az Úr Színe előtt majd azok vádolnak a legjobban bennünket, akiknek nem szóltunk Istenről!  Szólítsuk meg tehát őket, a szomorkodókat és tévelygőket. Hirdessük nekik az Evangélium örömhírét, álljunk elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan! (Vö. 2Tim 4,2) – Az Isten áldjon meg Benneteket! Ne halogassátok!

Holnap folytatódik!

Szent Anna, légy a mi gyermekeinknek is anyja! Rád bízzuk és anyai-nagymamai szeretetednek adjuk át őket. Esdd ki számukra mindazt a kegyelmet, amely itt a földön szükséges és lelkük javát szolgálja! Esdj ki mindnyájuknak szívbeli szeretetet Isten és embertársaink iránt, és hogy hűek maradjanak a szent Keresztségbeli kötelmeikhez!

Add, hogy tisztán lássanak a hit- és a nemzettudat kérdésében! Óvd meg gyermekeinket a bűntől, őrizd meg tisztának valamennyiüket! Ne engedd, hogy rossz példát kövessenek, miként ilyet, maguk se mutassanak másoknak!

Esdd ki számunkra, hogy mint szülők, az Isten, a haza, családi élet és felebarátaink szeretetében nevelhessük gyermekeinket! Állj mellettünk, hogy velünk együtt ők is elnyerhessék majd az örök üdvösséget! Amen

Nem elég törekedni a jólértesültségre, de igen óvatosnak is kell lennünk!

     Hallhatunk és olvashatunk magán-kinyilatkoztatásokról, égi üzenetekről, melyek  eredendően arra rendeltettek, hogy eligazítást, megoldást kínáljanak földi életünk egyes válságaira, veszélyeire. Ám a magánrevelációknak is meg vannak a szabályai, hitelességi kritériumai és természetesen a veszélyei is! Az egyes üzenetek ugyanis származhatnak az égiektől, emberi tudásból vagy a megtévesztő szellemtől is! Óvatosságra intenek a hamis forrásból – a  megtévesztő szellem gondolatából – fakadó ún. „lelkinaplók” vagy „égi üzenetek”. Néhány, lelkileg káros ,,napló'': az Igaz élet Istenben. Vassula Ryden kötetei (a Hittani Kongregáció elítélte); A hang. Egy katolikus pap párbeszéde égi lényekkel; Az ég üzen a XX. század vége előtt minden embernek; Az Atya szól gyermekeihez; valamint Az angyal válaszol. c. kiadványok. Ugyanígy el kell marasztalnunk az ún. „folytatólagos” vagy kiegészítő közléseket, a ,,második csatornákat'', akik például a Szeretetláng és (vagy) a Natália nővér lelkinaplói folytatóinak hirdetik magukat (vagy hagyják, hogy ezt higgyék róluk!). (vö Antalóczi, Jelenések, üzenetek és a jövő)
     Sajnos az is előfordul, hogy egyházilag elfogadott üzeneteket kevernek hamis közlésekkel, hogy hihetőbbé tegyék (a sajátjukat)!
Eleve óvatosságra intőek, a „menetrend-szerűen érkező jelenések, vagy ha az üzeneteknek „se vége, se hossza” és végtelenített kötetekre rúgnak! Gyanút keltő lehet, ha olyan égi személyeknek tulajdonítanak megnyilatkozásokat, akik üdvtörténetünk során soha, vagy nem abban a szerepben mutatkoztak.
     A századok folyamán történtek úgynevezett magán-kinyilatkoztatások, melyek közül néhányat az egyházi tekintély elismert, de ezek nem tartoznak a hitletéteményhez. Nem arra szolgálnak ugyanis, hogy Krisztus végleges kinyilatkoztatását „kiegészítsék” vagy „tökéletesítsék”, hanem azt kell elősegíteniük, hogy az adott korban tökéletesebben lehessen abból élni. Az egyházi Tanítóhivatal irányítása alatt a hívők hitérzéke különbséget tud tenni és meg tudja állapítani, mi az, ami egy ilyen kinyilatkoztatásban Krisztusnak vagy az ő szentjeinek igaz fölszólítása az Egyház felé. (67) E hitérzékkel ugyanis, melyet az igazság Lelke ébreszt és tart fenn, Isten népe a szent Tanítóhivatal vezetésével (...) a szenteknek egyszer átadott hithez fogyatkozás nélkül ragaszkodik, igaz ítélettel elmélyül benne, és az életben egyre inkább megvalósítja.' (KK 93)
 – Az Isten áldjon meg Benneteket, legyetek óvatosak és körültekintőek, mert sokan jönnek az Úr nevében, és bármily igaznak tűnőt hirdetnek is, meg ne tévedjetek (Vö. Mt 24,23-25), hanem az Egyházra tekintsetek! (A kép csupán illusztráció az internetről!)

Holnap, az élet értelméről olvashatnak!

     Zebedeus fiaként, vagy idősebb Jakabként beszél róla az Evangélium. Bátyja volt Jánosnak a "szeretett tanítványnak". Őket kettejüket nevezte Jézus a "mennydörgés fiainak", Boanérgesznek (Mk 3,17)!

Jakabot Szent Pál (Péter és János mellett) – az egyház oszlopának nevezi (Gal 2,9).

És valóban kiváltságos volt az Úr előtt, hiszen egyike a háromnak, akiknek megmutatta isteni dicsőségét a Tábor hegyen!

Ő volt Jeruzsálem első püspöke és neki volt az első Mária-jelenésben része 40-ben – ráadásul – a Szűzanya még a földön élt!

A világ legnagyobb zarándokhelye Santiago de Compostela is a személyéhez fűződik, amiként a "El camino" zarándoklatok is!

Spanyolország és minden spanyol nyelvű ország védőszentje, ezen kívül a zarándokoknak, kereskedőknek, gyógyszerészeknek, és a muszlimok elleni küzdelemnek is!

Heródes Agrippa fejeztette le (ApCsel 12,1-2) Kr.u. 42. március 25-én. De a Római Katolikus Egyház az ünnepét július 25-re tette!

Szent Jakab apostol segítsd népünket a krisztusi hit megtartásában, és a muszlim migráció elleni eredményes küzdelemben! Amen

(Szöveg: Szent Charbel, a teljesség zarándoka. Új Ember kiadványok 2017)

KILENCEDIK NAP

Ó, Szent Charbel atya, íme itt vagyok,

a Hozzád intézett kilenced végére érve!

Tejes bizalmam van abban, hogy megkapom

Jézustól azt a kegyelmet, amelyet közbenjárásoddal

kértem.

Bánom bűneimet és ígérem, hogy kerülöm a bűnre vezető alkalmakat.

Kérlek járj közbe értem Istennél, hogyha az Ő szent akaratával nem ellenkezik, teljesüljön amit kértem! Amen 

Ó Uram, ki meghallgattad Szent Charbel imáit,

és megadtad neki azt a kegyelmet,

hogy veled egyesülhessen, ínségemben könyörülj meg rajtam,

ments meg minden bajtól, amit már nehezen tudok elviselni!

Mert Tiéd a dicsőség, a dicséret és a hála mindörökké! Amen"

Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség

Kedves Testvérek !

2019.07.26-án / pénteken / 15 órától kb 17 óráig  Dr Osztie Zoltán atya
engesztelő imaórát tart hazánkért a Belvárosi Nagyboldogasszony
Templomban.

Várunk szeretettel mindenkit !

Kérem aki teheti ossza meg ezt a felhívást.

Lendvainé Dr Tóth Edit

Szent Charbel Makhlouf Római Katolikus maronita szertartású szerzetespap. Született Libanonban 1828. május 8-án, elhunyt 1898. december 24-én. Ünnepét a latin egyházban a karácsony miatt helyezték július 24-re! (Életét ismerd meg július 1-el kezdődően!)

Árpád-házi Szent Kinga (Esztergom,1224. március 5. - Ószandec,1292. július 24.)

IV. Béla királyunk leánya tizenöt évesen lett lengyel királyné Boleszláv krakkói herceg hitveseként, miután férjét királlyá választották. A királyi pár örökös tisztasági fogadalmat fogadott Kinga hatására és kifejezett kérésére. Szent Kinga nagy mértékben hozzájárult az ország gyarapításához, hozományát (40.000 aranymárka) a tatárok elleni védelemre szánta. Az 1241-42-es tatárjárás után a királyné több adománnyal is hozzájárult az újjáépítéshez. 1249-ben hazalátogatott, hogy atyja segítségét kérje Lengyelország számára. Körútja során a máramarosi sóbányában kérte atyját, hogy adjon sótömböket a lengyelek számára. Atyja ezt a kérését teljesítette, s Kinga a birtokbavétel jeléül az aknába dobta a gyűrűjét, amelyet két évvel később találtak meg a lengyelországi Wielickában, amikor megnyitották az ottani aknát.
Kinga sok templomot, kolostort építtetett, valamint gondoskodott felszerelésükről is, ezek közül talán a legjelentősebb az Ószandecben alapított ferences kolostor, amely Közép-Európa kulturális központjává nőtte ki magát. Férje halála után klarissza apáca lett, a temetésen már az ő ruhájukban jelent meg. Vagyonát szétosztotta a szegények között, s visszavonult az ószandeci kolostorba, ahol perjelnővé választották. Élete hátralevő részét az imaélet elmélyítése, illetve a folyamatos alamizsnálkodás és betegápolás kísérte végig. 1292-ben halt meg. 1690-ben boldoggá avatták, majd 1999-ben II. János Pál pápa szentté avatta. ( Forrás )

(Szöveg: Szent Charbel, a teljesség zarándoka. Új Ember kiadványok 2017)

NYOLCADIK NAP

Ó, Szent Charbel, amikor magam elé idézlek,

ahogy térdelsz a vesszőből font szőnyegen,

vagy böjtölsz, vagy sanyargatod magad,

vagy eksztázisba kerülsz az Úrban,

Akibe vetett hitem és reményem erősödik.

Kérlek, segíts, hogy az Úr megadja nekem a kegyelmet,

amelyet sóvárogva várok ! Ámen

Ó, Istentől megittasult Szent Charbel, járj közbe értem!

Ó, szelíd Jézus, aki szeretett Szentedet az evangélium

tökéletességére emelted, könyörgök, add meg a kegyelmet,

hogy életemet akaratod szerint teljesítsem be! Szeretlek,

megváltó Istenem! Ámen

Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség

1456. július 22-én a Nándorfehérvárt, a mai Belgrádot védő magyar seregek megsemmisítő vereséget mértek II. Mehmed török szultán hadaira. A győzelem 555. évfordulója alkalmából az Országgyűlés 2011. július 4-én a napot a nándorfehérvári diadal emléknapjává nyilvánította. (Bővebben lásd a Magyar Nemzet cikkét!)

Egy kis csoport ötven napon át gyalogolt Budapesttől Versailles-ig, hogy felhívják az európai közvélemény figyelmét a trianoni diktátum igazságtalanságára. 

   Holnap, július 23-án kedden   15 órakor, a budapesti Kossuth téren fogadjuk a Párizsból hazatért gyalogos zarándokokat!

(Lásd: egy amatőr video!) 

(Szöveg: Szent Charbel, a teljesség zarándoka. Új Ember kiadványok 2017)

HETEDIK NAP

Ó, Szent Charbel, akit mindnyájan szeretünk,

s aki segítsége vagy a szükséget szenvedőknek:

erősen bízom Istennél való közbenjárásod hatékonyságában.

Add nekem a kegyelmet, amelyre oly nagy szüksé­gem van

(itt nevezzük meg, amit kérünk)! Ámen

Ó, Szent Charbel, tévelygők vezérlő csillaga,

járj közbe értem! Istenem, számtalan bűnöm akadályoz,

hogy kegyelmed megérinthes­sen.

Add nekem a bűnbánat kegyelmét!

Kérlek, válaszolj nekem!

Adj örömet szomorú szívembe azzal, hogy meghallgatsz,

te, minden kegyelmek végtelen óceánja!

Dicsőség és dicséret néked mindörökké! Ámen

Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség

Egy kis csoport ötven napon át gyalogolt Budapesttől Versailles-ig, hogy felhívják az európai közvélemény figyelmét a trianoni diktátum igazságtalanságára. 

2019. július 23-án, kedden 15 órakor, a Kossuth téren fogadjuk a Párizsból hazatért gyalogos zarándokokat! 

(Szöveg nyomán: Szent Charbel, a teljesség zarándoka. Új Ember kiadványok 2017)

HATODIK NAP

Ó, Szent Charbel, nagy hatalmú közbenjáró, kérlek,

eszközöld ki nekem a kegyelmet,

amelyre oly nagy szükségem van (itt nevezzük meg)!

Egyetlen szavad Jézushoz elegendő ahhoz, hogy

megbocsásson nekem, hogy könyörüljön rajtam,

és válaszoljon  kéré­semre. Ámen

Ó, Szent Charbel, ég és föld öröme, járj közbe értem!

Ó, Istenem, te kiválasztottad szentedet,

hogy közbenjárjon értünk isteni hatalmadnál,

add meg nekem ezt a kegyelmet (itt nevezzük meg),

hogy téged vele együtt dicsérhesselek, mindörökké! Ámen

Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség

https://mail.google.com/mail/u/1/#inbox/FMfcgxwChmWCHmqCzxRxGGxtjVXXbdfl?projector=1

(Szöveg nyomán: Szent Charbel, a teljesség zarándoka. Új Ember kiadványok 2017)

ÖTÖDIK NAP

Ó, Szent Charbel, Isten szeretett kiváltságoltja, világosíts meg engem,

segíts nekem és taníts engem, hogy azt tegyem,

ami Istennek mindenkor tetsző!

Siess, jöjj segítsé­gemre, ó szerető atya; kérlek,

könyörögj Istennél ezért a kegyelemért

(itt nevezzük meg, amit kérünk)! Ámen

Ó Szent Charbel, nehéz keresztet hordozó barát, járj közben értem!

Ó, Istenem, hallgasd meg könyörgésemet

szented közbenjárására!

Mentsd meg szegény lelkemet, s adj nekem békét!

Csendesítsd le lelkem viharait,

és szívem zaklatottságát! Tiéd a dicséret mindörökké. Ámen

Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség

Egy kis csoport ötven napon át gyalogolt Budapesttől Versailles-ig, hogy felhívják az európai közvélemény figyelmét a trianoni diktátum igazságtalanságára. 

2019. július 23-án, kedden 15 órakor, a Kossuth téren fogadjuk a Párizsból hazatért gyalogos zarándokokat! 

(Szöveg nyomán: Szent Charbel, a teljesség zarándoka. Új Ember kiadványok 2017)

NEGYEDIK NAP

Ó, szeretettel eltelt Szent Charbel atya!

Hozzád folyamodom, és Beléd vetett bizalmam eltölti szívemet.

Isten előtti közbenjárásod erejével

várom azt a kegyelmet ..., amelyet kérek.

Mutasd meg együtt érző szeretetedet és járj közben értem!

Ó Istenem! Te, aki Szent Charbelnek megadtad a kegyelmet,

hogy csodákat tegyen,

add meg nekem, hogy közbenjárása által,

részesedhessem az ő szent kiváltságából!

Édes Istenem, légy hozzám könyörületes és mindenkor irgalmas,

hogy majdan örökké áldhassalak Téged! Ámen

Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség

Az Istennel való párbeszéd az imádság, melyet a mai ember mind formáját, mind lelkületét és célját illetően is feledni látszik, vagy csak gőgjében szégyelli! A gőg ugyanis az imádság legfőbb ellensége! Jóllehet, még a 'hitetlen' (de jószándékú) ember is imádkozhat: „Istenem ha vagy, segítsd, hogy megismerjelek!” Ez volna a minimum! Az imádság, szeretetből indíttatott beszélgetés Istennel. (SZO 3.o .)

(Szöveg: Szent Charbel, a teljesség zarándoka. Új Ember kiadványok 2017)

HARMADIK NAP

Ó, szeretett Szent Charbel,

aki fényes csillagként ragyogsz az Egyház egén!

Világosítsd meg életutamat, s erősítsd reményemet!

Általad kérem a kegyelmet, hogy ... .

Kérd ezt nekem a megfeszített Üdvözítőnktől,

akit színről-színre látsz és imádsz! Ámen

Ó Úristen, aki megszentelted Szent Charbel csöndes életét,

és segítetted őt kereszthordozásában, adj bátorságot,

hogy türelemmel és szent akaratodra

hagyatkozva viseljem én is az élet nehézségeit,

Szent Charbel közbenjárá­sára,

hálát adva neked mindörökké! Ámen

Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség

     Szent Hedvig királynőről elmondható, hogy egész életével éltette és máig élteti Lengyelországot.
Nem véletlen, hogy életcélját jelképező szimbólumként a két egymásbafonódó MM betű lett, az evangéliumi Mária és Márta betűi. Mária, mint az imádság, és Márta, mint a tettek jelképe.
     Hasonlóan Árpád-házi Szent Erzsébethez, ő is a szegények, a betegek, az árvák és az özvegyek istápolója lett. Vagyonát, örökségét a szegények között osztotta szét és alapítványt hozott létre a krakkói egyetem részére. Ékszereit is felajánlotta e célra.
     Európa minden országában nagyrabecsülés és tisztelet övezte és közismert volt uralkodónői bája és szépsége.

     Már életében szentként tisztelték Hedviget, gyűrűjét az érseknek adta, mint ereklyét.
     Huszonöt évesen egy koraszülött kislánynak adott életet, aki háromhetesen a Mennybe ment, ám néhány nap múlva az édesanya is követte.
A szomorú hírre félreverték az ország minden harangját. Ravatala előtt egy hónapig, emberek sokasága fejezte ki mély ragaszkodását.
Temetése augusztus 15-én, Szűz Mária mennybemenetelének ünnepén történt.
Virághegyek borították a helyszínt, és sírjánál hosszú évekig döbbenetes csodák sorozata történt.
Boldoggáavatásán az a Karol Wojtila bíboros munkálkodott, aki II. János Pál pápaként szentté is avatta 1997-ben.
     Magyar nemzetünk számára is örök példa Szent Hedvig, nemcsak mert ereiben Árpád-vér is folyt, hanem azért, mert küldetése, életszentsége, keresztény hite, erkölcsi tartása és szeretete máig követendő népeinknek. Szent Hedvig királynő saját vallomása szerint sok álmatlan éjszakát töltött a waweli fekete feszület előtt, hogy "mindent alaposan átgondoljon" és világosságot merítsen döntéseihez. "Fac quod vides" hallotta Megfeszített Mesterétől "Tedd, amit látsz! Szemléld az én megfeszített Szeretetemet és tudni fogod, mit tégy!"
     Az ezredéves magyar-lengyel kötődés jeleként 1998. február 24-én Franciszek Macharski krakkói bíboros-érsek személyesen hozta el Szent Hedvig gyűrűsujj-ereklyéjét, amelyet az egri Minorita templomban őriznek.
Szent Hedvig 2006 óta a Dunakanyar védőszentje. Ünnepe: július 18.

Kérjük Árpád-házi Szent Hedviget – mint az államfők védőszentjét ‒, hogy segítse meg hazánk és Európa vezetőit a krisztushit és a béke megőrzésében!

Szent Hedvig, könyörögj értünk! Amen

Tisztelt Olvasóm! Volt már ilyen című sorozatom, melynek végén kapott olvasói "számonkérésre" adott válaszommal kezdem a témakör felvezetését! Természetesen jogos a számonkérés, és remélem elfogadható a válaszom is! 

     Email címemre kaptam egy rövidke „reakciót”:

»A „Most az egyszer elmondom” poszt-cím, nem kevés önteltségre utal, hiszen ilyet az jelenthetne ki, aki az igazság vitathatatlan birtokában van, márpedig ki vagy te, hogy kihívó módon osztod az észt? „robuszt66”«

      A válaszom: Kedves „robuszt66”!

     Köszönöm a figyelmet! El kell mondanom, hogy minden megkeresztelt ember előbb-utóbb az alapigazság birtokába kerül. Az más kérdés, hogy e Szentlélektől való „birtoklást” igyekszik-e valaki komolyan venni és akár egy életen át, saját igazság-keresésével kiteljesíteni!? A kérdéses poszt-cím, csupán azt jelenti, hogy a szerkesztő "most az egyszer" kifejti a saját meglátását! Honnan, miből? Testvéreim, 2024-ben vagyok 54 éves házas, jóllehet máiglan "tükörbe homályosan" látok én is, de az ajándékba kapott évtizedek nem múltek el nyomtalanul (tapasztalat nélkül)!

     Ha netán létezne olyan ember, aki eleve hiányában van minden igazságtudatnak, akkor a felelőssége is vitatható lenne, hiszen amiről nem tud, vagy aminek bűnös voltáról nincs tudomása, az kevéssé kérhető számon. (Itt most figyelmen kívül hagyom, a mindenkibe beleíródott Természeti Törvényt – mert –, az ez ellen való tudatos cselekedet is a lélek kárára lehet!)

     Tekintve, hogy az ember nem csupán önmaga-, vagy szerettei lelki üdvéért felelős, hanem (széleskörűen) az embertársaiért is! Mindenkinek kötelessége tehát az „irgalmasság cselekedetei” indíttatására, az igazságra való rámutatás. Írva van, hogy ,,Hirdesd az Igét! Állj elő vele akár alkalmas, akár alkalmatlan! Ints, kérj, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel”! (2Tim 4,2) Márpedig én ennek az indíttatásnak teszek eleget – úgy, ahogy – de nagy igyekezettel! Nem beszélve arról, hogy a „nagyszerű gondolatok” többsége nem is tőlem való (amiként olykor jelöltem is)!

     (Hogy ezúttal is osszam az észt – most az egyszer elmondom –, hogy én változtatnék a „nick"-néven, úgy a "robuszt", mint a 66-os számon!)

Isten áldását kérve figyelmes kritikusomra: a blog szerkesztője

_______________________

     A levélen kívüli utóirat: Bár én igaznak vélem amit közlök, ám a kedves Olvasónak nem kötelező „abszolút igazságként” elfogadnia, sőt már azt is nyereségnek tartom, hogyha egyetlen mondata is elgondolkodásra készteteti. És ez a cél! Példaként hozom fel, hogy kötelességünk a veszélyhelyzetben lévőt figyelmeztetnünk! Ezt lehet finoman: „nézz körül, hogy mibe hajszolod magad!”, de figyelmeztethetjük akként is „vigyázz, a falnak rohansz!” Sőt akár sikolthatjuk is: VIGYÁ-Á-ÁZZ! A három közti különbség csupán az udvariasság és a halaszthatatlan vészhelyzetben van, amikor már nincs idő az udvariaskodásra.

(A Szűzanya könnyezve teszi ezt, hiszen látva-látja gyermekeinek testi-lelki veszélyeztetettségét. Én csupán megpróbálok a magam módján, az Ő szócsöve lenni. Ha halk vagyok, segítsetek kiáltani és terjesszétek e blogot! Amúgy pedig imádkozzatok értem – miként egymásért is –, hogy Istennek tetszően teljesíthessem életfeladatomat, miként ezt minden megkeresztelt embernek tennie kötelessége!)

(Szöveg nyomán: Szent Charbel, a teljesség zarándoka. Új Ember kiadványok 2017)

MÁSODIK NAP

Ó, Szent Charbel, a szerzetesi élet mártírja,

ki megtapasztaltad a szenvedést, és az Úristen

világító fáklyává tett téged.

Hozzád fordulok, kérve

közbenjárásodat a kegyelem (itt nevezzük meg

a kérésünk) elnyeré­séhez. Bízom benned. Ámen 

Ó, minden jóság Istene,

ki azzal dicsőítetted meg Szent Charbelt,

hogy csodákat művelhet, könyörülj meg rajtam,

s az ő közbenjárására add meg nekem, amit

kérek! Dicsőség néked mindörökké! Ámen

Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség

     Nagy Lajos királyunknak két szép leánya volt, Mária és Hedvig. A király halála után a magyar trónt Mária örökölte. A kassai privilégiumnak megfelelően a lengyel trón is Máriára szállt volna, ám a lengyelek ragaszkodtak a királynő Krakkóban való tartózkodásához, amit magyar királynőként nem tudott biztosítani, így végül Hedvig (1374–99) örökölte a lengyel trónt.
     Hedviget ‒ aki később az uralkodók védőszentje lett – 1384-ben úgy kenték fel, mint az uralkodókat. Királyként említik az oklevelek is, mivel a kor hivatalos nyelve a latin, nem tett különbséget királynő és királyné közt.
     A 174–180 cm magas, vékony, magyar – lengyel–anjou származású gyönyörű szépségű hölgy csodás lelki életet élt, ám már négyéves korától el volt jegyezve az ausztriai II. Lipót fiával, Vilmos herceggel. Tekintve, hogy Lengyelországot állandóan veszélyeztették a pogány litvánok seregei, kapóra jött, amikor fejedelmük, Jagelló 1385-ben házasságkötési ajánlattal jelentkezett Hedvig udvarában.
     A királynő két feltételhez kötötte válaszát, az egyik a litván nép kereszténységre való áttérése, a másik, hogy IX. Bonifác pápa felbontsa a Vilmossal meglévő jegyességét!
Hedvig égi jelként fogadta, hogy mindkettő megvalósult, olyannyira, hogy Jagelló keresztapja maga a pápa lett, akitől az Ulászló nevet kapta!
     Ezzel az 1386-ban megkötött friggyel, Lengyelországban két király uralkodott Hedvig és Ulászló. Annak ellenére, hogy külön irodáik és külön pecsétjeik voltak, az állami dolgokról közös okmány készült.
Hedvig lett a litvánok keresztény hitre térítésének igazi pártfogója, aki az üdvöt és a kegyelmet hangsúlyozta férje meglehetősen világias, erőszakos módszereivel szemben. Egyben az ő személyével kezdődött Lengyelország legragyogóbb korszaka.
     Hedvig 1397-ben a krakkói egyetemen teológiai fakultást állíttat fel, melyhez híres professzorokat hívatott, miáltal Krakkó európai hírű lett. A tudósok munkáját sokra becsülte, támogatta és védelmezte. Lengyelre fordíttatta a Szentírást és néhány szent életét.
     Hedvig érdeme, hogy Szűz Mária nevét elültette népe szívében, és hogy az Istenanyát Lengyelország Királynőjének kérte fel, miáltal népét megerősítette bensőséges hitében. (folytatása következik!)

Szent Elek élete 2

     Egy vasárnap, mise után a templomban szózat hallatszott az égből, mondván: „Keressétek meg az Isten emberét, hogy imádkozzon Rómáért!” Keresték, ám nem találták sehol, ekkor újra felhangzott: „Euphemianus házában keressétek!” Megkérdezték Euphemianust, ő azonban semmiről nem tudott. Ekkor Hononus császár Ince pápával együtt a nevezett férfiú házához sietett. Az egyik szolga odalépett urához, mondván: „Nem a mi zarándokunk-e az, aki a lépcső alatt lakik?” Odafutott hozzá Euphemianus, és holtan találta. Orcája úgy ragyogott, mint egy angyalé. El akarta venni tőle a papiruszt, amit a kezében tartott, de nem tudta kivenni belőle.
Szólt tehát a császárnak és a          pápának. Azok beléptek hozzá, mondván: „Bár bűnösök vagyunk, de a birodalom kormányzásának terhét viseljük, add hát ide nekünk a papiruszt, hadd tudjuk meg, mi van ráírva.” A pápa odalépve kivette kezéből az írást. A pápa felolvastatta a néptömeg és az apa színe előtt.
     Szent Elek szülei ekkor hallván, hogy nem ismerték fel saját fiukat, megszaggatták ruháikat és így jajongtak: "Jaj nekünk, miféle vigaszt találhatnánk ezután? Te láttál minket szerencsétleneket, könnyeket ontani, és nem fedted föl kilétedet; a szolgáid csúfot űztek belőled, becsméreltek és ütlegeltek, s te tűrted. Sírjatok velünk mindnyájan, akik itt vagytok, mert tizenhét évig a házunkban volt, mégsem ismertük föl!”
     Ekkor a város közepére vitték Isten emberét, akit az egész város keresett. Mindenki a szenthez sietett. Ha egy beteg megérintette az rögtön meggyógyult: a vakok visszakapták látásukat, a nyavalyatörősök megszabadultak, s minden beteg meggyógyult, amint a testhez ért. A császár pedig, látván ezt a csodát, a pápával együtt, maguk vették vállukra a koporsót, hogy a szent test őket is megszentelje. Ekkor a tömeg miatt csak nagy keservesen tudták elvinni Szent Elek testét a Szent Bonifác vértanú templomhoz, ahol hét napon át dicsőítették Istent. Arannyal, gyöngyökkel, drágakövekkel ékes sírhelyet készítettek, melyben nagy tisztességgel helyezték el. A sírboltból pedig oly édes illat áradt, hogy mindenki azt hihette, drága fűszerekkel van telve. Elek július 17-én hunyt el, az Úr 398. esztendeje táján.

     A Szent Bonifác Bazilika egyik oltára mögötti falmélyedésben őrzik a lépcsőt,     amely alatt Szent Elek 17 éven át élt, valamint a szülői ház nyolcszögletű kútját. (Lásd lent!) A Bazilikában található még Szent Elek csodálatos Mária ikonja, melyet Edessából
hozhatott magával. Az érdekesség az, hogy ez a kép, vagy másolata barokk korban   ismeretlen körülmények között, Nagyszombat városába is eljutott, ahol a hagyomány szerint 1708-ban könnyezni kezdett. 
     Magyarországra Szent Adalbert hozta el Szent Elek tiszteletét. A szent példája hatással volt Szent Imrére és fogadalomtételére is.
Attribútuma: zarándokbot. - A rézművesek és az utasok védőszentje. Ünnepe a Keleti egyházban február 11 és március 17. (temetésének napja), Nyugaton február 17 és július 17. Forrás felhasználásával!

     A 11. századi két lengyel származású felvidéki remetét – mestert és tanítványát – Magyarország első szentjeiként tiszteli a hagyomány. Először a Szent István alapította Zobor-hegyi bencés apátság tagjai lettek, Nyitra vára közelében. Ott adta Zoerardusnak az András nevet Fülöp apát, akinek engedélyével a Nyitra völgyében magasodó Zobor-hegy barlangjába vonult, ahol később társául szegődött Benedek.
     E két szentéletű remetéről szól az első magyar írásmű Szent Mór, pécsi püspök tollából 1070 körül. (Az eredeti szöveg nincs meg, másolatai Münchenben és Párizsban találhatók.) Mór püspök oly különös tiszteletben részesítette e két vezeklő szentet, hogy történetüket a pécsi székesegyház egyik oszlopfőjén ki is faragtatta.
     Elvonultságuk célja a világ bűneiért való vezeklés, böjttel, lemondással és rendkívüli önsanyargatással, melyre félelmetesen szigorú praktikákat épített ki magának (lásd alsó kép)! A magyar föld első ‒ írásban is jegyzett ‒ engesztelői voltak. (Képen a Szkalkai monosotor, melynek körzetében van a remetebarlang)
     András halála után testén megtalálták vasból készült ciliciumát (kínzó-övét), melyet soha nem vett le magáról, melyet benőtte a hús.
     Ennek az övnek a fele Mór püspökhöz került, aki ereklyeként őrizte.
     1064 húsvétján Pécs nevezetes eseménye volt Salamon király koronázása, akinek Mór püspök odaajándékozta András remete ciliciumának egy darabját.
     A két Zobor-hegyi remete, szoborként magasodik a Magyar Engesztelés példájaként!
     Szent László királyunk idején, 1083. július 17-én avatták őket szentté, István királlyal, Szent Imre herceggel és Szent Gellérttel együtt. Ünnepnapjuk július 17. (Az alábbi források felhasználásával:

http://www.magyarkurir.hu/hirek/zoborhegyi-szent-zoerard-andras-es-benedek
http://www.katolikus.hu/szentek/0717.html )

(Szöveg nyomán: Szent Charbel, a teljesség zarándoka. Új Ember kiadvány 2017)

ELSŐ NAP

Ó, csodatévő Szent Charbel, akinek teste a menny illatát

árasztotta, siess segítségemre! Kérd Istentől azt

a kegyelmet (itt nevezzük meg, kérésünk), amelyre

oly nagy szükségem van, ha ez valóban Isten

dicsőségét és az én üdvösségemet szolgálja. Ámen 

Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség

"Bevittelek benneteket a Kármel földjére, hogy annak gyümölcsét és legjavát egyétek" (Jer 2,7).

     A Kármelita Rend, bizonyos értelemben a legősibb szerzetesi közösség, hiszen eredetüket az ószövetségi Szent Illés prófétára vezetik vissza, aki Krisztus előtt a 9. században élt. Abban a korban, Isten büntetéseként hosszú szárazság pusztított és a próféta imádkozott Isten könyörületéért. Amikor Illés a társával Elizeussal a Kármel hegyéről reménykedőn tekintettek az égre, a tenger felett egy "lábnyomnyi" kis felhőt láttak, amely végül elhozta a megmentő esőt. A kicsiny felhőben a Szűzanya előképét látták (amiként Ő az emberiség mostani reménye is!).
     Illés próféta a Kármel hegyén mutatta be égőáldozatát, hogy a pogány papoknak bebizonyítsa, az Úr az egyetlen és Igaz Isten (1Kir 18,44).
     A hagyomány szerint Illés óta éltek itt remeték, tanulmányozva az Írásokat, aszkézisben és imában szolgálták Istent, és imáikban a leendő Messiás Édesanyját a boldog Asszonyt tisztelték! Illés prófétát szellemi atyjukként tisztelték és tulajdonképpen ők voltak az első Mária-tisztelők.
     A szétszórtan élő remetéket Berthold († 1195) keresztes vitéz gyűjtötte először össze és számukra szabályt (Regula Primitiva) a jeruzsálemi pátriárka Szent Albert adott 1208-ban, "Mária testvéreinek rendjeként" említve a közösséget.
     A 13-14. században a szaracénok elől menekülni kényszerültek, így kerültek Európába, ahol azonban a szétszórtságukban szűnni látszott a közösségük.
Angliában Stock Szent Simon (egy faodúban élő remete) a Kármelhegyi Szent Szűzhöz, a Boldogasszonyhoz fordult, hogy a Kármelita Rendet ne hagyja elveszni, és védelmének adja valamilyen különleges jelét. Erre az imára jelent meg neki 1251. július 16-án (vasárnap) az Istenanya, és átnyújtotta neki a vállruháját (skapuláréját) ezekkel a szavakkal:

„Fiam, fogadd rended e skapuláréját jeléül azoknak a különleges kiváltságoknak,
melyeket én neked és a Kármel gyermekeinek megszereztem.
Aki ebben a kegyelmi ruhában hal meg, az megmenekül az örök tűztől.
Ez az üdvnek jele, védőruha a veszedelmekben, különleges béke és különleges védelem biztosítéka. Ígéretem kiterjed a tisztítótűzben szenvedőkre is! Aki vállruhámat állandóan viselte életében, ahhoz a halálát követő szombati napon angyalaimmal leszállok a tisztítótűzbe, hogy kiszabadítsam onnan őket!”
(Jóváhagyások: XXII. János pápa 1322. márc. 3. és V. Pál pápa 1613. febr. 15.)

     Szent Simon örömmel vette át a skapulárét és azonnal gondoskodott elterjedéséről. A pápa ennek hatására újfent megerősítette a rendet. Ezután a Kármelita Rend gyorsan virágzásnak indult Európában. Mikor Stock Szent Simon 1265-ben meghalt, a fiatal szerzetes közösség már 40 kolostort és remeteséget számlált.
A kármeliták a július 16-át 1377-től ünneplik, melyre pápai jóváhagyást V. Sixtusztól kaptak 1587-ben, majd az emléknapot (ünnepet) XIII. Benedek 1726-ban kiterjesztette az egész egyházra.

Kármelhegyi Boldogasszony, könyörögj értettünk!

Olvassuk el az Úr Jézus személyesen hozzánk intézett NAGY FIGYELMEZTETÉSÉT:

– „Miután elmegyek, ragadozó farkasok jönnek közétek, és nem fogják kímélni a nyájat. Sőt köztetek is támadnak férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy magukkal ragadják a tanítványokat.¹ Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, nagy jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is tévedésbe ejtsék². Ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon Istentől vannak-e, mert sok hamis próféta ment szerteszét a világba,³ /akik/ szenteskedő beszéddel és hízelgő szavakkal megtévesztik az ártatlanok szívét.⁴ Mert ördögök lelkei ezek, akik jeleket művelnek,⁵ hamis tanítók, akik romlásba döntő tévtanokat terjesztenek.⁶ Vigyázzatok tehát, nehogy félrevezessenek benneteket! Sokan jönnek az én nevemben, és azt mondják: 'Én vagyok', és: 'Elérkezett az idő'; de ti ne menjetek utánuk.⁷ Az utolsó időkben /ugyanis/ egyesek elszakadnak a hittől, a megtévesztés szellemeire és az ördögök tanítására hallgatnak, azokra, akik képmutatóskodva, de lelkiismeretükben megbélyegezve hazugságokat hirdetnek.⁸ Először is azt értsétek meg, hogy az Írásnak egyetlenegy jövendölése sem származik önkényes értelmezésből ⁹. Csodálom, hogy (...) ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltatok, holott nincsen más, csak olyanok vannak, akik zavarba ejtenek titeket, és el akarják ferdíteni Krisztus evangéliumát. De ha akár egy angyal hirdetne is nektek más evangéliumot, mint amit hirdettünk nektek, átkozott legyen!¹⁰ Lesz ugyanis idő, amikor az emberek nem viselik el az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; elfordítják fülüket az igazságtól, és átadják magukat a meséknek.¹¹ /Sajnos/, sokan fogják követni eltévelyedéseiket, s miattuk becsmérelni fogják az igazság útját. Nyereségvágyból fakadó szavaikkal igyekeznek megvásárolni titeket; de az ítélet már régóta készül ellenük, és a rájuk váró pusztulás el nem alszik.¹² Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el. Erős hittel álljatok neki ellen.¹³ Ti tehát, szeretteim, miután mindezt előre tudjátok, vigyázzatok, hogy az istentelenek tévelygése magával ne ragadjon titeket és el ne veszítsétek saját szilárdságotokat.¹⁴   Virrasszatok tehát és minden időben imádkozzatok, hogy megmeneküljetek mindattól, ami be fog következni, és megállhassatok az Emberfia előtt.¹⁵ Íme, előre megmondtam nektek.”¹⁶

1  Apcsel 20,29-30)
2  (Mt 24,24)
3  (1Jn 4,1)
4  (Róm 16,18)
5  (Jel 16,14)
6  (2Pét 2,1)
7  (Lk 21,8)
8  (1Tim 4,1-2)
9  (2Pét 1,20)
10 (vö Gal 1,6-8)
11 (2Tim 4,3-4)
12 (2Pét 2,2-3)
13 (1Pét 5,8-9)
14 (2Pét 3,17)
15 (Mt 24,25)
16 (Lk 21,36)

Szent Elek élete 1

     Elek (Alexius) Euphemianusnak, egy igen előkelő római férfiúnak, a császári udvar első emberének fia volt, aki mint prefektus istenfélő és könyörületes ember volt, aki nap, mint nap három asztalt teríttetett a szegényeknek, árváknak, özvegyeknek és zarándokoknak.
     Felesége, Aglaes hasonlóan istenfélő és jámbor asszony volt. Gyermektelenek voltak, de az Úr, könyörgésükre egy fiúgyermekkel áldotta meg őket; ekkor fogadalmat tettek, hogy önmegtartóztatásban élnek. A fiúcskát a szabad tudományokban nevelték. Miután serdülőkorba jutott, a császári házból választottak egy leányt számára, akivel össze is házasodott, ám a nászéjszakán szent Elek istenfélelemre kezdte oktatni jegyesét, és a szűzi tisztaság megtartására biztatta, majd aranygyűrűjét és övének csatját őrizetére bízva: „Vedd és őrizd meg, amíg Isten jónak látja. Az Úr legyen miközöttünk!” Ezt követően némi pénzt magához véve a tengerhez sietett és hajóra szállt.
     Edessa városába utazott, ahol a mi Urunk Jézus Krisztusnak egy olyan képe van, melyet nem emberi kéz festett a gyolcsra (Manopellói Kendő - ld. lentebb!) Itt, mindenét szét-osztotta a szegények között, Isten szeretetéért koldus lett, Isten Anyja Mária templom előcsarnokában.
     Szülei bánkódtak fiuk eltűnésén, és a világ minden tája felé szétküldték szolgáikat, hogy kutassák fel. Néhányan közülük Edessa városába érkeztek. Elek megismerte őket, azok viszont nem ismerték fel, s a többi koldussal együtt neki is adtak alamizsnát. Ő elfogadta, s Istennek hálát adva így szólt: „Hálát adok néked, Uram, hogy alamizsnát fogadtattál el saját szolgáimtól.”
     Visszatérve a szolgák jelentették, hogy sehol sem találják. Anyja az eltűnésének napjától fogva a szobája padozatára leterített zsákon virrasztott, és panaszosan fogadkozott: „Itt gyászolok mindaddig, míg vissza nem kapom fiamat.” Elek mátkája pedig azt mondta anyósának; „Amíg nem hallok legdrágább jegyesemről, mint az árva gerlice, veled maradok.”
     Elek tizenhét évig élt az említett előcsarnokban, imádságban. Ekkor a Boldogságos Szűz képe így szólt a templom őréhez: „Vezesd be Isten emberét, mert méltó a mennyek országára, s az Úr Lelke van rajta. Az ő imádsága, mint a tömjén, száll fel az Úr színe elé.” Az őr nem tudta, hogy kiről van szó. Ekkor ismét megszólalt: „Az, aki kint ül az előcsarnokban.” Erre az bevezette Eleket a templomba. Ezt hamarosan mindenki megtudta és tisztelni kezdték, ő azonban a dicsőség elől menekülve visszatért a szülői házba.
Atyját kérte, hogy fogadja be szegényei közé, ő azonban mivel nem ismerte fel, a lépcsőfeljárat alatt adott neki menedéket. Ó pedig az imádságnak szentelte magát, testét böjttel és virrasztással sanyargatta. A ház szolgái gyakran kicsúfolták, sokszor a fejére öntötték a mosogatóvizet, sokat sértegették, de ő mindvégig nagyon béketűrő volt. Végülis 17 éven át élt atyja házában így, ismeretlenül. Érezvén halálának közeledtét, papírt és tintát kért, s életét írásba foglalta. (folytatás holnap!) Forrás felhasználásával!

HIÁBA AZ ÓVÓ SZÓ?  BIZONYTALAN HITELESSÉGŰ  ÜZENETEKET NE OLVASS, MERT MEGKÖTÖZI A LELKEDET!  A JÉZUSIAS, DE HAMIS SZAVAK MEG NE TÉVESSZENEK, MERT "A SÁTÁN IS A VILÁGOSSÁG ANGYALÁNAK TETTETHETI MAGÁT"! (2Kor 11,14) 

Kedves Olvasóim!

Megkérdeztem a budapesti Kármelt, hogy 16-án vagy 21-én lesz-e búcsú-i mise?

Az alábbi választ kaptam:

Kedves Tibor!

A Huba utcai kármelita templom renoválása miatt Budapesten nincs búcsú. A renoválás várhatóan 2-3 évig fog tartani.

IGAZ VAGY HAMIS? (Döntsd el magad!)

     Az ördög, az emberét magasan meghaladó intelligenciájával, jól ismeri az emberi gyengeségeket. Elsősorban az érzékszerveken át a test vágyaira próbál építeni, másodsorban a szellemi kíváncsiság, a "többlettudás" vágyára és csak harmadsorban a lelki tunyaságra, a figyelmetlenségre.
     Manapság általános támadásnak lehetünk elszenvedői és bizony igazak az Úr evangéliumi szavai, miszerint: "Ne hűtlenkedjetek, hanem tanúsítsatok mindenben igaz hűséget (Tit 2,10), amitek van, ahhoz ragaszkodjatok, amíg el nem jövök! (Jel 2,25) Mert aki mindvégig kitart, az üdvözül. (Mt 10,22)"

Mit tegyünk tehát?
     Óvakodjunk a kíváncsiságtól és takarjuk el szemünket az újdonságokat kínáló írásoktól! Ne fürkésszük tovább azt, amitől az Egyház óva int! Legyünk hűek a Pápához és hallgassunk a krisztusi Egyházra! Ne ajánljunk másoknak olyat, amelyben magunk is bizonytalankodtunk kezdetben! Ne feledjük, hogy kezdeti kételyeinket nagy eséllyel az ördög füstje is elhomályosíthatta! Sokak hiszik magukat felvilágosultnak, holott a sötétség foglyai. Ne olvassuk a "nagyfigy" üzeneteket, mert ennek tartalma észrevétlenül megmételyezi, megkötözi a lelket és pusztulásba taszíthatja az érdeklődőket! A "nagyfigy" lélekromboló "hatásmechanizmusa" úgy működik, hogy OLVASSÁK! Nem lenne szabad még csak belenéznünk sem, mert felzaklat,  meggyőző és fenyegetőző hangnemével érezhető módon hatalmába kerít, RENDKÍVÜL SÚLYOSAN FERTŐZŐ!!! Ne legyünk tehát kíváncsiak, mert még a legcsekélyebb kapcsolatfelvétel is "szellemi átvétellel" járhat! Alap kiindulásunk legyen mindig és mindenben az óvatosság! Nem lehetünk hiszékenyek, mert a lelkünk kárát vallja!

Olvassuk az Evangéliumot, mert csakis ebben ismerhetjük fel Isten Igaz Szavát! (FOLYTATÁS 14-ÉN!)