Tisztelt Olvasóm! Volt már ilyen című sorozatom, melynek végén kapott olvasói "számonkérésre" adott válaszommal kezdem a témakör felvezetését! Természetesen jogos a számonkérés, és remélem elfogadható a válaszom is!
Email címemre kaptam egy rövidke „reakciót”:
»A „Most az egyszer elmondom” poszt-cím, nem kevés önteltségre utal, hiszen ilyet az jelenthetne ki, aki az igazság vitathatatlan birtokában van, márpedig ki vagy te, hogy kihívó módon osztod az észt? „robuszt66”«
A válaszom: Kedves „robuszt66”!
Köszönöm a figyelmet! El kell mondanom, hogy minden megkeresztelt ember előbb-utóbb az alapigazság birtokába kerül. Az más kérdés, hogy e Szentlélektől való „birtoklást” igyekszik-e valaki komolyan venni és akár egy életen át, saját igazság-keresésével kiteljesíteni!? A kérdéses poszt-cím, csupán azt jelenti, hogy a szerkesztő "most az egyszer" kifejti a saját meglátását! Honnan, miből? Testvéreim, 2024-ben vagyok 54 éves házas, jóllehet máiglan "tükörbe homályosan" látok én is, de az ajándékba kapott évtizedek nem múltek el nyomtalanul (tapasztalat nélkül)!
Ha netán létezne olyan ember, aki eleve hiányában van minden igazságtudatnak, akkor a felelőssége is vitatható lenne, hiszen amiről nem tud, vagy aminek bűnös voltáról nincs tudomása, az kevéssé kérhető számon. (Itt most figyelmen kívül hagyom, a mindenkibe beleíródott Természeti Törvényt – mert –, az ez ellen való tudatos cselekedet is a lélek kárára lehet!)
Tekintve, hogy az ember nem csupán önmaga-, vagy szerettei lelki üdvéért felelős, hanem (széleskörűen) az embertársaiért is! Mindenkinek kötelessége tehát az „irgalmasság cselekedetei” indíttatására, az igazságra való rámutatás. Írva van, hogy ,,Hirdesd az Igét! Állj elő vele akár alkalmas, akár alkalmatlan! Ints, kérj, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel”! (2Tim 4,2) Márpedig én ennek az indíttatásnak teszek eleget – úgy, ahogy – de nagy igyekezettel! Nem beszélve arról, hogy a „nagyszerű gondolatok” többsége nem is tőlem való (amiként olykor jelöltem is)!
(Hogy ezúttal is osszam az észt – most az egyszer elmondom –, hogy én változtatnék a „nick"-néven, úgy a "robuszt", mint a 66-os számon!)
Isten áldását kérve figyelmes kritikusomra: a blog szerkesztője
_______________________
A levélen kívüli utóirat: Bár én igaznak vélem amit közlök, ám a kedves Olvasónak nem kötelező „abszolút igazságként” elfogadnia, sőt már azt is nyereségnek tartom, hogyha egyetlen mondata is elgondolkodásra készteteti. És ez a cél! Példaként hozom fel, hogy kötelességünk a veszélyhelyzetben lévőt figyelmeztetnünk! Ezt lehet finoman: „nézz körül, hogy mibe hajszolod magad!”, de figyelmeztethetjük akként is „vigyázz, a falnak rohansz!” Sőt akár sikolthatjuk is: VIGYÁ-Á-ÁZZ! A három közti különbség csupán az udvariasság és a halaszthatatlan vészhelyzetben van, amikor már nincs idő az udvariaskodásra.
(A Szűzanya könnyezve teszi ezt, hiszen látva-látja gyermekeinek testi-lelki veszélyeztetettségét. Én csupán megpróbálok a magam módján, az Ő szócsöve lenni. Ha halk vagyok, segítsetek kiáltani és terjesszétek e blogot! Amúgy pedig imádkozzatok értem – miként egymásért is –, hogy Istennek tetszően teljesíthessem életfeladatomat, miként ezt minden megkeresztelt embernek tennie kötelessége!)
